Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-13 / 137. szám, péntek
Kél hangverseny Ünnepi bemutató Tartós esztétikai és erkölcsi értékek GWERK ÖDÖN MÜVEI A DOSZTOJEVSZKIJ SORI PAVILONBAN Az 1974—75-ös hangversenyévad utolsó előtti estjén új szlovák zeneművet avattunk. Ián Cikker „1945“ című szimfóniája mély eszmék hordozója. Visszapillantás, tűnődés a múlton, ami helyenként izgalmas drámaisággá sűrűsödik és újjászületés a békében. A szélesen hömpölygő alkotás, amellyel Ctkker mester méltán nyerte el az országos zeneszerző pályázat első díját, maradandó értékkel gazdagította a szlovák zeneirodalmat. Az est karmestere, Zdenék KoSler impozáns munkát végzett. Elmélyült értelmezéssel állt a szerző mondanivalójának szolgálatába, tudással, szeretettel és gondos betanító munkával szolgálta az új mű sikeréi. Mihail Hoinicer, szovjet csellóművész már másodszor látogat el hozzánk. Csajkovszkij bűbájos rokokó-variációinak előadásával újabb bizonyítékát adta, hogy a fiatal szovjet gordonkaművész-generáció kiválóságai közé tartozik. Hoinicer rendkívül vonzó előadói egyéniség. A tolmácsolt művet uralja és egyben szolgálja is. A tanulmányozás hosszú óráiban bizonyára mélyrehatóan kutatja az alkotó legbensőbb szándékait és megfejtésük birtokában tökéletes biztonsággal érvényesíti a maga zenei akaratát. Ennek a rajongással áthatott Az 1974—75-ös hangversenyévad utolsó estjét Václav Ku- fcera „Salut“ című nagyzenekarra írt mozaikja nyitotta meg. A fiatal cseh zeneszerző ezt a míívet a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójára komponálta, 1975 tavaszán, a Szlovák Filharmónia részére. Jörg IJemtis néhány hónappal ezelőtt szép szólóesttel örvendeztette meg a bratislavai hangversenyközönséget. Ezúttal Beethoven 3. zongoraestjét adta elő. Tudjuk, hogy Beethoven alkotóművészete a c-moll versenyben új irányt vett, a forma lényegében még nem változott, de a beethoveni teremtő erő új anyagokkal szőtte át a zongoraversenyek szokványos típusát. A kiváló osztrák pianista rendkívül kulturált művész. Végsőkig tisztázott tolmácsolása kidomborította a gyönyörű Beethoven ópusz e jellegzetes vonását. Ez a fajta művészi produkció hitelesíti azt, amit a zenetörténészek az alkotó géniusz fejlődési vonalát követve aprólékos elemző munkával megállapítanak. Bár a mű fiatalosan bizakodó alaphangulata helyenként bővérűbb interpretációt igényelne. Jörg Demus előadása szilárd építkezésével, művészi akaratnak nagy ereje vau. Nemcsak a zenekart és a közönséget ragadja magával, maga a mű is ellenállás nélkül simul előadója művészi hitből táplálkozó elképzeléseihez. A tartalmas est befejezéseként Zdenék Koiler Debussy Nudlimé-ök című háromtételes szvitjének előadásával a tőle megszokott karmesteri művészettel keltette életre a fran cia zeneköltő szín- és hangköltészetét. „Egy táj szépségéi nem közvetlen utánzás fejezi ki. Iianuui a természet láthatatlan erőinek érzelmi áttétele“ — vallotta Debussy. A három Nocturne két saroktétele is ezt a szemléletet tükrözi. „Felhők“: ködbevesző motívumok, alig érezhető dinamikai hullámzás, anyagtalan le begés. „Szirének“: lassan el enyésző titkos szerelmi ének a holdfényes tenger felett. Tüzes, markáns ritmikájával az „Ün nepek“ hangzásképe már sok kai „kézzelfoghatóbb“. Szép él mény volt a háromrészes zene költeményt egybefogva hallani, amiben talán a Szirének női kórusának előadási nehézségei miatt ritkán van részünk. Pedig éppen a zenekarral összefonó dott szövegtelen női kar álomszerű dalolása különös varázsu zenei megnyilatkozás. precízen kikevert hangszínei vei, finom egyensúlyával annyira kikristályosodott, hogy a teljes befejezettség érzetét kel ti, ami szépsége mellett egy fajta mozdulatlanságot is je lent. Valamivel kevesebb „vég legesség“ és valamivel több spontaneitás élőbb légkört te remtene. Az est karmestere, l.adislav Slovák a Filharmónia évadzáró estjét Sostakovics lü. szimfóniájával fejezte be. A szovjet zeneköltő minden alkotása valamilyen formában bekapcsolódik a kor áramába, művei anyagát eleven élmény anyag képezi és mondanivalója valami sajátságos lelki folya matban egyetemes érvényre emelkedik. A nagy vitákat felkavaró Tizedik a világot átfogó békegondolat jegyében született, alapvonása szerint századunk békeharcát tükröző „optimista tragédiának“ is nevez hetnénk — állapította meg H. A. Brockhaus. A kissé terjengős, stílusában sem egységes szimfónia felépítése igen fogas előadói feladat. Ladislav Slu- vák magáévá tette a mű kifeje-, zési kellékeit és a lassú ré széktől a viharos fortékig uralta a partitúrát. HAVAS MÁRTA A Gwerk Ödön festőművész születésének 80. évfordulója alkalmából bemutatott gyűjteményes tárlat a szociális igazság meglátására tiszta szemű, befogadására érzékeny készségű alkotó munkásságának jelentőségére emlékeztet. A régi bányászvárosban, Banská Stiavni- cán született. A környező táj lebilincselő természeti szépsé gén kívül figyelte a bányászok életét és munkáját. S nagy buzgalommal rajzolta benyomásait még gyermekkorában apja szabókrétájával, palatáblára. 1914 ben a budapesti Iparművészeti Iskolába iratkozott, hogy rajz tanári oklevelet szerezzen. De rövidesen felvették a Képzőművészeti Akadémiára, ahol egyik tanárától, Balló Edétől alapos iskolát nyert a „müncheni realizmus szellemében“ az alakos festésből. Másik professzora, a lírikus Réti István maga is elfordult az akadémiák szabályzóit átlagművészetétől. A nagy bányai iskola kiemelkedő egyénisége volt, aki a közvetlen, elfogulatlanul átérzett és egyéni természettanulmányozásra, bátor kezdeményezésre buzdította tehetséges tanítványát. Gwerk, mesterére figyelve, tizennyolcban Nagybányán fest egy ideig. Ekkor már a budapesti forradalmi szellemű Galilei Kör tagja. Tizenkilencben cselekvő résztvevője a Magyar Tanácsköztársaságnak, és a Magyar Képzőművészek Szakszervezetének tagja. E korszak leszűrt tanulságai életművében tovább lüktetnek. Közben intenzíven tanulmányozza a marxista és a klasszikus, meg a tudományos irodalmat és filozófiát. Mini „nem kívánatos személy“, hagyja el a „fehér“ Budapestet 1919-ben, s visszatér Banská Stiavnicára. Kitartóan törekszik oly haladó világnézet megszerzésér«, mely eligazítja a kor izgalmas társadalmi problémáinak megértésében és okát adja a szociális igazságtalanságnak. Pályája kezdetén friss életérzéssel fest sikerüli arcképeket családtagjairól, ismerőseiről. önmagáról. Ez a műfaj azonban nem alkalmas mondanivalója közlésére s így áttér a tájfestésre. mely lehetővé teszi szociális tartalmú gondolatai s a világ kifejezését (Pihenés a Szitnyán, Nyár, Várromok). Huszonhárombein németországi tunulmányútján Ismerkedik az expresszionizmussal, a német bölcsészettel, Romain Rolland íráséival. Találkozik Käthe Kol- witzcal. Itthon meg a kassai Krőn Jenő, Bauer Szilárd és fő képp Jassusch Antal szociális irányzatú piktúrája hatnak ró. Oj látással festi immár személyes életanyagát, a tájat, melynek színei között most viliódzó feszültség érzik (Közqp-szlová kiai táj, Selmec vidéke). Nemcsak a kifejezés teljességére fordít gondot, de vallja, hogy „művészet nincs tudomány nélkül“ s elmélyül Darwin tanaiban, meg a világirodalomban. A munkásmozgalommal való kapcsolata is megerősödik. Huszonhatban Spanyolországot járja. A barokk festészet sodró nyugtalansága, El Greco láto- másos. szenvedélyes művészete tartós hatást gyakorolnak rá. A harmincas évek körül tetőzik művészete. A tájban felleli a lényeget, a dűlők, dombok, hegyek együttes struktúráját, melyek magukon viselik az őserők formálásának nyomait és Gwerk belső látásának sajátos többletét. A Tavaszban a zöldek dús árnyalatai, a sárgák, fehérek remek összhangot képeznek. Alakos képei egyértelmű állásfoglalását hirdetik. Világnézete segítségével és annak érdekében igaz elkötelezettséggel alkot. Ekkor szülct- iTTrk meg a Vasárnap délután, a Domboldalon elkeseredett szila jsággal táncoló parasztpártja. Az egyszerű, redukált, sötét vonalak közé fogott Fakorsóba« vizet hordó asszony azon túl. hogy ember , és természet meg. jelenítésének nemes egyensúlyát érezteti, döbbenetes közvetlenséggel, expresszív erővel beszél a proletársorsról, melyről értelemmel és érzelemmel vall. A széles festésű, élethez kapcsolódó realizmussal ábrázolt Munka nélkül a kis család fásult reménytelenségének, Gwerk érzésének, világszemléletének visszhangja. A Szántás láttatott igazsága a földet művelő ember verejtékos harca a mostoha röggel a falat kenyérért. Mindezek nem a részvét, hanem az új rendet sürgető szemlélet hangján szóló művek. Gwerk már harminckettő óta a kommunista párt tagja. A harmincas évek közepén túl éledő optimizmussal festi újra a tájat. Nem csupán a napsütötte Felszántott domboldalak plasztikus képét s a békés nagy kékség tiszta fényében Úszó felhőket, hanem az ígéret földjét is. Mert „• piktor szeme ne csak a jelent érzékelje, de nézzen messzelátó- val a jövőbe is". Elkötelezett erejű művészetével elméleti munkálkodása is egyenrangú. Úttörője a hazai művészet teoretikai szakirodaimának. Terjesztője a szocialista művészetnek s figyelme a társadalmi, politikai és kulturális élet több ágára is kiterjedt. Harminckilencben hallgatója a Szlovák Egyetem művészettörténeti és esztétikai szakának s közben részt vesz a földalatti tevékenységben. Az úgynevezett szlovák állam idején az erőszak és a vér korszakában harcolt a fasizmus ellen. Felesége a Forradalmi Nemzeti Bizottság tagja, „olyan, akit végül is megölnek (Kremniőkán 1944 ben), mert maga sohasem ölt“ f Radnóti). A szívbajjal küzdő Gwerk 1945 után már ritkán veszi kezébe az ecsetet. Fontos szervező és pártmunkát végez, 1956-ban beállott haláláig. Alkotásai „az emberi közösség szívhangjainak dobogásai“, tartós erkölcsi és esztétikai értékek. BÁRKÁNY JENŐNK Évadzárás a Szlovák Filharmóniában Gwerk Odiin: VIZET HÜRDO ASSZONY (1B2H, olaj) A Cseh írók Szövetségének folyóirata, a Literárni mésíőník, idei 4. számában közölt versek, tanulmányok és elbeszélések a felszabadulás utáni három évtizedből merítik tárgyukat. JiFÍ Taujer TörténelrtTi évforduló című cikkében a felszabadulás Jelentőségét méltatja hazánk és Európa népeinek életében. A szocialista kultúra ós a személyiség kapcsolatai fölött gondolkozik el, Ladislav Stoll két legújabb tanulmánykötetének elemzése alapján faromír Dvn- fák. A cseh gyermekirodalom színvonaláról és kilátásairól Bohumil Ríra tollából közöl a folyóirat szakavatott tanulmányt. Az eredeti prózai írások, valamint a felszabadulás 30. évfordulója alkalmából indíttfl ankét kérdéseire adott válaszok közlése mellett a Literárni mé- síöník „Hogy több legyen a fény” címmel (Hidas Antal egyik versének a címe), Magyarország felszabadulásának 30. évfordulójára emlékezve gazdag magyar irodalmi, illetve irodalomtörténeti anyagot közöl. Alfons Welter, Mészáros János és Michal Daehne fordításában Bari Károly, Bárányt Ferenc, Garai Gábor, Hidas tintái és Veress Miklós egy-egy versét olvashatjuk. Božena SoÉrtékes tanulmányok Tallózás a Literárni mésíčník című folyóiratban mogyiová tanulmányában a magyar irodalom cseh fordításairól nyújt áttekintést, amelyből kitűnik, hogy az elmúlt harminc évben közel fólszáz magyar író és költő neve került a csehre fordított magyar szerzők listájára. „Elismerés és köszönet illeti a kis számú fordító- gárdát és a magyar filológia CSSZK-beli művelőit, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a magyar irodalom csehszlovákiai népszerűsítéséhez. Munkájukat a legkézzelfogha- tóbban az a kétszázötven könyveim fémjelzi, amely a tárgyalt időszakban (együtt a klasszikusok újrakiadásával) cseh nyelven megjelent“ — összegezi a tanulmány szerzője. Figyelemre méltó az a beszélgetés, amelyet a folyóirat számára Szántó György készített Garai Gábor Kossuth-díjas költővel, a Magyar írók Szövetsége főtitkár-helyettesével. Válaszaiban Garai Gábor kitér a két világháború közti időszak magyar—csehszlovák irodalmi kapcsolatainak jellemzésére is: „A két világháború közti időszak legnagyobb kulturális szégyenének tartom, hogy mi Budapestről és önök Prágából vagy Pozsonyból elláttak Párizsig vagy Londonig, de nem voltunk képesek ellátni egymáshoz. Még mindig sok a pótolni valónk ezen a téren." A folyóirat Panoráma rovatában ugyancsak Szántó tollából olvashatunk megemlékezést József Attila születésének 70. évfordulója alkalmából. A József Attila életmű kutatói számára is értékes adalék lehet Véra Strakovának, a két világháború közti időszakban Budapesten diplomáciai szolgálatot teljesítő, a magyar és a csehszlovákiai haladó erők kapcsolatait támogató Antonín Straka özvegyének írása. Férje hagyatékának rendezése közben talált néhány József Attiláról készült karikatúrát. „A rajzokat a nagy proletárköltő és hű barátunk 70. születésnapja alkalmából tesszük közé először... A kortársak, vagy irodalomtörténészek talán felfedik, ki is e rajzok szerzője..." — olvashatjuk Straka özvegyének cikkében. A Literární mésíöník az öt rajz közül négyet közöl. Az értékes emlék tulajdonosának engedélyével mi is közzé tesszük az egyik képet. A József Attiláról készült egyik karikatúra
