Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1975-05-14 / 111. szám, szerda
20-éves a Varsói Szerződés A HARCMEZŐ KÖZEPÉN A néptélen harcmezőn járok. Semmi jele annak, hogy ez a terület rövidesen a testvéri hadseregek közös hadgyakorlatának egyik színhelye lesz. Egy félholdnyi, lavórhoz hason ló tér ephorpasz peremén hu- zalkötegbe botiok. — Vigyázat! — kiált rám valaki szlovákul* — Felrobban! A dombhajlat gerincén fej bukkan elő a fű icözül a mesterien álcázott fedezékből. Beugróm melléje. Megismerkedünk. A kemény szárítású, magas termetű, gön dörszöke fiú Janda Albrecht harcos. A műszaki katona két három hektárnyi terület robbantási felelőse. A közös had gyakorlat küszöbön álló moz zanatához a tüzérségi tüzet és ü bombabecsapódásokat imitáló berendezés egyik kezelője. Körös-körül robbanótestek la púinak a földben. A huzalkö- tegek megrántása után azonnal bekövetkezik a detonáció. Irigylem fandát. Innen, a harcemző közepéről nézheti végig a küzdelmet. Én pedig a többi újságíróval együtt madártávlatból, a kijelölt magaslatról ... — Nem maradhatnék én Is itt? — kérdezem. A katona jelentőségteljesen alezredesi váll lapomra sandít: — így?... Leveszem a zubbonyomat, a sapkámat és az árok aljára dobom. Zöld ingünkben egy fór mának látszunk. — Csak aztán meg ne ijedjen — mondja Janda, — Fö lőttünk mennek át a mieink, a csehszlovák harckocsik! És itt robbannak... Szavait elnyeli a felettünk tovazúduló repülőgépek moraj lása. Janda szakavatottan rán gatja tr különböző színű huzal- kötegeket. A bombaimitációk mennydörgés erejével robbannak körülöttünk. Ezt követi a rakéta- és a tüzérségi tüzelőkészítés. — Van gázálarca? — kiált a fülembe Janda. — Lehet, hogy vegyicsapást is kapunk! Megrökönyödve intek nemet. Vegyicsapást? Még csak az hiányzik! Igaz, gyakorlaton vagyunk, mérgesgáz nem várható. De a gyakorló vegyianyag nem éppen kellemes. A szemet, torkot maró, szúrós füst... Könnyelműség volt a harcmoző közepére jönnöm. Mégiscsak jobb lenne ... Késő. Kelepcébe jutottam. A szélrózsa minden irányában szűnni nem akaró, heves robbanások tűzbokrai zárják el az utat. Nincs menekvés! — Húzza be a fejét! - kiált rám landa. Máris a nyakunkon a tárna dó rózsaszínűek hadrendjei Néhány méternyire fedezékünk előtt csehszlovák felségjelzésű harckocsik bukkannak elő a por és a füstgomolyag mögül. Egyikük — szüntelenül tüzelve — egyenesen felénk tart. Lánctalpai fenyegetően csattognak a sziklás talajon. Janda megragadja a karomat és a fedezék aljába ránt. Egymásba kapaszkodva, lélegzetvisszafojtva lapulunk. A harckocsi dobhártyarepesztö morajlással csörtet át felettünk. A rózsaszínűek hadrendje tovazúdul felettünk. Lassan felocsúdunk, leverjük egymásról a földet, a port. Megnyugszom. De mögöttünk újabb fenyegető dübörgés. A lengyel néphadsereg rohamlövegeinek csoportja közeledik. Ezek is rajtunk gázolnak keresztül? A VARSÓI SZERZŐDÉS A BÉKE SZILÁRD BÁSTYÁJA /Folytatás az 1. oldalról.) désben rögzített politikai célok elérésére törekednek. Az európai biztonság kérdéseinek megoldását célzó erőfeszítéseiket bizonyítja számos konstruktív javaslat, valamint az is, hogy aktívan vesznek részt minden olyan tanácskozáson, amelynek célja a nemzetközi feszültség enyhülése, a háború veszélyének elhárítása. Ezt bizonyítja az 1955. évi európai kollektív biztonsági szerződés alapelveinek javaslata, az európai államok barátságáról és együttműködéséről szóló 1958. évi szerződés, vagy az ún. Rapacky-terv. Nem a szocialista országokon múlott, hogy a nyugat-európai államok ezeket a javaslatokat nem igyekeztek megvalósítani. A Varsói Szerződés a húsz év alatt a szocialista országok közösségéhez hasonlóan eredményesen fejlődött és az utóbbi években egyre erősebben befolyásolja a világesemények alakulását. Megnőtt a szocialista országok katonai ereje, s a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei olyan korszerű hadsere- gekké fejlődtek, amelyek eredményesen teljesítik a kor szintjén álló valamennyi katonai feladatot. Ezeket a hadseregeket legkorszerűbb fegyverekkel szerelték fel és mindenük megvan, ami a konkrét harci feladat teljesítéséhez — a szocialista tábor vívmányainak és biztonságának védelméhez szükséges. Az, hogy a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői a legújabb fegyverekkel és a legújabb harci technikával rendelkeznek, s hogy teljes mértékben megfelelnek a jelen követelményeinek, a hadtudomány magas igényeinek, a kommunista és munkáspártok állandó gondoskodásának eredménye. A csehszlovák néphadsereg műszakilag modern, a kor színvonalán álló hadsereg. A felszabadulás 30. évfordulója alkalmából a prágai és a bratislavai díszszemlén megmutattuk dolgozó népünknek, hogy a fegyveres erőinkre fordított anyagi gondoskodásnak látható eredményei vannak, hogy azokat az eszközöket, amelyeket a párt és a kormány bocsát rendelkezésünkre, jól kihasználjuk, hogy a korszerű katonai technikát képzelt szakemberek irányítják, akik fegyvernemük mesterei, erkölcsileg és politikailag érett kalonák és odaadom szolgálják dolgozó népünket. Felszabadulásunk 30. évfordulójának esztendeje fegyveres erőink harci ereje, politikai szilárdsága és érettsége további növekedésének az éve. Népünkkel egységben biztosítjuk köztársaságunk védelmi képességéi, a szocialista tábor nvugati határainak érinthetetleriségét. A Varsói Szerződés jelentősége húsz év után sem csökkent, hanem éppen ellenkezőleg, szüntelenül nőtt. Jóllehet Európa az utóbbi években nem volt olyan nemzetközi válságok tűzfészke, amelyek közvetlen háborús összeütközéssel fenyegettek, ez azonban nem az imperialista államok „jóakaratát“ bizonyítja, hanem a világ objektív helyzetének a következménye, jóllehet a Varsói Szerződés tagállamai és különösen a Szovjetunió békepolitikája sikeres, nem ringathatjuk magunkat olyan illúziókban, hogy a jövő problémamentes, hogy a béke a mi erőfeszítésünk nélkül fenntartható. Ezért a Varsói Szerződés további megerősítése és megszilár dítása a jelen nélkülözhetetlen követelménye, mivel az imperializmus lényege nem változott, és a hidegháború hívei még nem tették le a fegyvert. „Amíg létezik a NATO é.s nem hoznak hatékony intézkedéseket a leszerelésre — hangsúlyozza a Politikai Tanácskozó Testület 1974. évi ápriJsi üléséről kiadott nyilatkozat —, a Varsói Szerződés országai nélkülözhetetlennek tartják védelmi képességük szilárdítását és ilyen irányú szoros együttműködésük fejlesztését. „Ez a fő elv vezérli a csehszlovák néphadsereg katonáinak tevékenységét is, és ezért a Varsói Szerződés megkötésének 20. évfordulója arra kötelez bennünket, hogy még nagyobb mértékben tökéletesítsük kiképzésünket, hogy megőrizzük magas színvonalú harckészségünket és így teljesítsük szocialista hazánk és a szocialista közösség védelmi feladatait. Szerencsére néhány száz méternyire tőlünk foglalnak tüzelőállást. Odafent szakadatlanul köröznek a harci repülőgépek. Északkelet felől, a legtávolabbi dombhajlatok gerincéről porcsíkok ereszkednek alá. — Jönnek a zöldek — állapítja meg Janda. — Harckocsi- oszlopok. Most következik az igazi csetepaté. Ezekre a harckocsikra várnak a lesállásokba húzódott rohamlövegek... Csakhogy tőlünk jobbra, jó kora területen egyetlen íöveg sincs. Azon a résen viszonylag könnyen áttörhetnek a zöldek. Nyugat Jelöl, az erdő mögül eddig nem hallott motorzaj köti le a figyelmemet. Hatvan- nyolcvan méternyi magasság bán óriási helikopterek népes köteléke közeleg. Oldalukon \zovjet felségjelzés. Hatalmas rotorjaikkal porforgószelet kavarva zúgnak át felettünk. Lejjebb ereszkednek. Mit akarnak? Hirtelen ajtó nyílik a lebegő gépek hasán és az óriáshelikopterek potyogtatni kezdik a harckocsi elleni aknákat. Percek alatt befejezik a műszaki zár telepítését. A dombhajlatokról lezúduló porfolyamból kibontakoznak a zöldek harckocsijai. Szétbontakoznak, s egyre gyorsuló ütemben törnek előre. A rohamlövegek heves tüzet nyitnak rájuk. A harckocsikat támogató va dászbombázók vésztjósló vijjogással vetik magukat a roham- lövegekre. Ádáz bombaverés. A fegyvereknek és a mozgó harci technikának ebben a gigászi összecsapásában, ebben az acél-motor robbanóanyag kakofóniában egyszeriben színre lépnek a magyar néphadsereg gépesített csapatainak páncélozott szállító harcjárművel. És láthatóvá válik az ember. A harcjárművek mögött a csehszlovák és a magyar néphadsereg katonái rohamoznak gyalogszerrel a harcjárművek oltalma mögött. Minden tekintet rájuk szegeződik. llirtelenében nyilvánvalóvá válik, hogy nem a félelmetes technikai eszközök, hanem a „harc“ poklában küzdő, gondolkodó, okosan, bátran cselekvő katonák a főszereplők. Azok, akik az imént kiszálltak harc járműveikből és azok a „láthatatlanok“ ts, akik az acélszörnyek százait, ezreit uralják, irányítják és biztos kézzel győzelemre vezérlik. Azok, akik összefogott erő vei oltalmazzák testvéri országaink népeinek békéjét, biztonságát. BERTALAN ISTVÁN Repülősök között a harcban Minden ember lehetőleg maga választja meg életpályáját, hivatását. így volit ezzel Ladislav Hlobeíí is. Bár gyermekkorában nem gondolta, hogy hivatásos katona'lesz, sorsa azonban erre a választásra késztette. — A trenCíni járás Neporad- ca községében születtem —• mondja. — Apámnak két kezén és nyolc gyermekén kívül semmije sem volt. Szegénységben éltünk, megismertük a nélkülözést és a megalázást. Amikor egy kicsit megerősödtem, részt kellett vállalnom a kenyérkeresésben. Munkailehetőséget keresve jártam Ausztriában, Csehországban. A harmincas évek elején többször voltam munka nélkül. így tehát amikor 193H- ban kézhez kaptam a katonai behívót, megörültem. Arra gondoltam, hogy két évig „gondtalanul“ élhetek. A tényleges katonai szolgálatát a piesíanyi repülőegységnél kezdte meg. Ügyes volt, hamar megtanulta a mechanikusa teendőket. Nem a katonaélet, hanem a munka tetszett meg neki. Amikor a leszerelés előtt azt ajánlották, hogy továbbszolgálóként maradjon a hadseregben, készségesen vállalta. Hogyisne, hisz állandó keresetre számíthatott. Az úgynevezett szlovák állam alatt a trenCíni repülőtérre vezényelték át. — A Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítéséről 1944 nyarán sokat hallottunk — mondja. — Augusztusban már minden nap vártuk, hogy történjen valami. Huszonnyolcadikén Ján Lupták pilótával átrepültünk a Tri du- by repülőtérre. Másnap aztán már egymást követték az események. A felkelés katonái lettünk ... A repülőtér főmechanikusának a helyettese lett. A fasiszták csatknem naponta támadták a röpteret. Ennek ellenére a kiöregedett iskolaképekkel a felkelés pilótái sikeresen pusztították az ellenséget, bombázA KREMLBEN.., Molnár János felvétele táik, fedélzeti fegyverrel lőttét annnaik felvonuló csapatait. A repülőgépek nem egyszer sérülten tértek vissza a harci akcióból. A mechanikusod azonban mindig idejében rendbe tették azokat. — A műszaki személyzet munkája megnövekedett mondja. — Különösen akkor, amikor éjjelenként leszálltak a szovjet szállítógépek is, ame-. lyek fegyvert, lőszert és a 2. ejtőernyős dandár katonáit szállították hozzánk. Visszafe lé a nehéz sebesülteket vitték el a „nagy földre“. Szeptember egyik napján idegen repülőgépköt el ók közeledett. Légiriadót rendeltek el. Ám amikor a gépeken megláttuk a vörös csillagot, örömmámorban úsztunk. Az első csehszlovák vadászgép- ezred négy gépje érkezett meg. Tizenhetedikén pedig az egész ezred leszállt a zolnái táljort repülőtéren. Megnőtt az önbizalmunk. Hlóbefí őrmester is szívesen velük tartott volna, de maradnia kellett ós átvette a főme- chanlkusi tisztséget. Észre sem vették a napok múlását, mivel éjjel-nappal dolgoztaik. A fasisztáik légitámadásait is megszokták. Az egyik napon parancsot kapott, hogy a Szovjetunióba repül. Éjfélkor már Lvovban volt, reggel pedig a régi ismerőseivel találkozott. Hamarosan megkezdődött az átképzés az LA-5-ös gépre, amelyet egyszerűen maguk között Lavocski- nak hívtak. A pilóták, a mechanikusok igyekeztek a tanulással, arra törekedtek, hogy mielőbb vissziamehessenek a felkelés területére. — Hideg ősz volt, amikor a pPemysli repülőtérre áthelyeztek, ahol földkunyhókban laktunk — mondja. Öltözetünk, felszerelésünk azonban kitűnő volt. Itt vettük hírül, hogy a felkelők a hegyekbe vonultak vissza, valamint azt, hogy az első vadászrepülőezred is visz- szatért. A napiparancsból megtudtuk, hogy megalakult az 1. csehszlovák vegyes légihadosztály. Engem az első vadászire- piHő-ezredbe osztottak be, amelr Poremábban állomásozott. Mondanom sem kell, hogy a mindennapi szorgalmas kiképzés mellett vártuk azt a napot, hogy harcba léphessünk. A harci cselekmények megkezdésére azonban csak április 14 én kaptunk parancsot. Április 22-én a Csehszlovák harckocsidandár — ameijy a 38. szovjet hadsereg kötelékében harcolt — a csehszlovák vegyes lég ih ad asztál y tá moga t ás á v ai felszalwdította Opavát, ezzel megnyitották az utat Ostrava felé. Sok bevetésre került sor. A pilóták számontartják a megsemmisített ellenségei gépeket, célpontokat, a földi személyzet pedig mindent megtesz, hogy a gépek mindenkor harc- képesek legyenek. Ladislav Hlo-berí és társai éjt nappallá téve dolgoztaik. így tartott ez egész május 6-ig. — Amikor megtudtuk, hogy véget ért a háború, a repülőtér rakéta fényben úszott — mondja. — Az emberek arcán kimondhatatlan öröm ült. Másnap csehszlovák területen Albrech- tyCkin szálltunk le. Én az ez- redemmel május. 14-én érkeztem meg a prágai let/lányi repülőtérre. A háború véget ért. Az év végén leszerel hotelt volna. Tudta, hogy most már a szegény embernek is lesz kenyere, munkalehetősége, de azt is, hogy az új csehszlovák néphadseregnek is szüksége van rá. Maradt. Lépést tartva a repülő- technika fejlődésével, különböző tisztségeket töltött be 1970- ig, amikor nyugdíjba vonult. Ma nyugalmazott alezredes, négy gyermeke közül a legkisebb ez évben fejezi be tanulmányait a jogi karon. H lobé fi elvtárs pedig a Honvédelmi Szövetség Központi Bizottságán dolgozik. Arra törekszik, hogy gazdag tapasztalatait átadja a fiatalóknak. S ha megfelelő alkalomkor felölt! a díszegyenruhát, mellét 10 csehszlovák és szovjet kitüntetés díszíti. Köztük az SZNF Érdemrendje, a Csehszlovák Hadikereszt és a Vörös Csillag Érdemrend, amelyeket harci érdemeiért, a néphadseregben eltöltött eredményes szolgálatáért, munkájáért ka pott. NÉMETH JÁNOS
