Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám, szerda

20-éves a Varsói Szerződés A HARCMEZŐ KÖZEPÉN A néptélen harcmezőn járok. Semmi jele annak, hogy ez a terület rövidesen a testvéri hadseregek közös hadgyakorla­tának egyik színhelye lesz. Egy félholdnyi, lavórhoz hason ló tér ephorpasz peremén hu- zalkötegbe botiok. — Vigyázat! — kiált rám valaki szlovákul* — Felrobban! A dombhajlat gerincén fej bukkan elő a fű icözül a mes­terien álcázott fedezékből. Beugróm melléje. Megismerkedünk. A kemény szárítású, magas termetű, gön dörszöke fiú Janda Albrecht harcos. A műszaki katona két három hektárnyi terület rob­bantási felelőse. A közös had gyakorlat küszöbön álló moz zanatához a tüzérségi tüzet és ü bombabecsapódásokat imitá­ló berendezés egyik kezelője. Körös-körül robbanótestek la púinak a földben. A huzalkö- tegek megrántása után azon­nal bekövetkezik a detonáció. Irigylem fandát. Innen, a harcemző közepéről nézheti végig a küzdelmet. Én pedig a többi újságíróval együtt ma­dártávlatból, a kijelölt magas­latról ... — Nem maradhatnék én Is itt? — kérdezem. A katona jelentőségteljesen alezredesi váll lapomra sandít: — így?... Leveszem a zubbonyomat, a sapkámat és az árok aljára dobom. Zöld ingünkben egy fór mának látszunk. — Csak aztán meg ne ijed­jen — mondja Janda, — Fö lőttünk mennek át a mieink, a csehszlovák harckocsik! És itt robbannak... Szavait elnyeli a felettünk tovazúduló repülőgépek moraj lása. Janda szakavatottan rán gatja tr különböző színű huzal- kötegeket. A bombaimitációk mennydörgés erejével robban­nak körülöttünk. Ezt követi a rakéta- és a tüzérségi tüzelő­készítés. — Van gázálarca? — kiált a fülembe Janda. — Lehet, hogy vegyicsapást is kapunk! Megrökönyödve intek nemet. Vegyicsapást? Még csak az hiányzik! Igaz, gyakorlaton va­gyunk, mérgesgáz nem várha­tó. De a gyakorló vegyianyag nem éppen kellemes. A szemet, torkot maró, szúrós füst... Könnyelműség volt a harcmoző közepére jönnöm. Mégiscsak jobb lenne ... Késő. Kelepcébe jutottam. A szélrózsa minden irányában szűnni nem akaró, heves rob­banások tűzbokrai zárják el az utat. Nincs menekvés! — Húzza be a fejét! - kiált rám landa. Máris a nyakunkon a tárna dó rózsaszínűek hadrendjei Néhány méternyire fedezékünk előtt csehszlovák felségjelzésű harckocsik bukkannak elő a por és a füstgomolyag mö­gül. Egyikük — szüntelenül tüzelve — egyenesen felénk tart. Lánctalpai fenyegetően csattognak a sziklás talajon. Janda megragadja a karomat és a fedezék aljába ránt. Egy­másba kapaszkodva, lélegzet­visszafojtva lapulunk. A harc­kocsi dobhártyarepesztö moraj­lással csörtet át felettünk. A rózsaszínűek hadrendje tovazúdul felettünk. Lassan felocsúdunk, leverjük egymás­ról a földet, a port. Megnyug­szom. De mögöttünk újabb fe­nyegető dübörgés. A lengyel néphadsereg rohamlövegeinek csoportja közeledik. Ezek is rajtunk gázolnak keresztül? A VARSÓI SZERZŐDÉS A BÉKE SZILÁRD BÁSTYÁJA /Folytatás az 1. oldalról.) désben rögzített politikai célok elérésére törekednek. Az euró­pai biztonság kérdéseinek megoldását célzó erőfeszítéseiket bi­zonyítja számos konstruktív javaslat, valamint az is, hogy aktí­van vesznek részt minden olyan tanácskozáson, amelynek célja a nemzetközi feszültség enyhülése, a háború veszélyének elhá­rítása. Ezt bizonyítja az 1955. évi európai kollektív biztonsági szerződés alapelveinek javaslata, az európai államok barátsá­gáról és együttműködéséről szóló 1958. évi szerződés, vagy az ún. Rapacky-terv. Nem a szocialista országokon múlott, hogy a nyugat-európai államok ezeket a javaslatokat nem igyekeztek megvalósítani. A Varsói Szerződés a húsz év alatt a szocialista országok kö­zösségéhez hasonlóan eredményesen fejlődött és az utóbbi évek­ben egyre erősebben befolyásolja a világesemények alakulását. Megnőtt a szocialista országok katonai ereje, s a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei olyan korszerű hadsere- gekké fejlődtek, amelyek eredményesen teljesítik a kor szintjén álló valamennyi katonai feladatot. Ezeket a hadseregeket leg­korszerűbb fegyverekkel szerelték fel és mindenük megvan, ami a konkrét harci feladat teljesítéséhez — a szocialista tábor vív­mányainak és biztonságának védelméhez szükséges. Az, hogy a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői a legújabb fegyverekkel és a legújabb harci technikával rendelkeznek, s hogy teljes mértékben megfelelnek a jelen követelményeinek, a hadtudomány magas igényeinek, a kommu­nista és munkáspártok állandó gondoskodásának eredménye. A csehszlovák néphadsereg műszakilag modern, a kor szín­vonalán álló hadsereg. A felszabadulás 30. évfordulója alkal­mából a prágai és a bratislavai díszszemlén megmutattuk dol­gozó népünknek, hogy a fegyveres erőinkre fordított anyagi gon­doskodásnak látható eredményei vannak, hogy azokat az eszkö­zöket, amelyeket a párt és a kormány bocsát rendelkezésünkre, jól kihasználjuk, hogy a korszerű katonai technikát képzelt szakemberek irányítják, akik fegyvernemük mesterei, erkölcsileg és politikailag érett kalonák és odaadom szolgálják dolgozó né­pünket. Felszabadulásunk 30. évfordulójának esztendeje fegyveres erőink harci ereje, politikai szilárdsága és érettsége további növekedésének az éve. Népünkkel egységben biztosítjuk köz­társaságunk védelmi képességéi, a szocialista tábor nvugati ha­tárainak érinthetetleriségét. A Varsói Szerződés jelentősége húsz év után sem csökkent, hanem éppen ellenkezőleg, szüntelenül nőtt. Jóllehet Európa az utóbbi években nem volt olyan nemzetközi válságok tűzfész­ke, amelyek közvetlen háborús összeütközéssel fenyegettek, ez azonban nem az imperialista államok „jóakaratát“ bizonyítja, hanem a világ objektív helyzetének a következménye, jóllehet a Varsói Szerződés tagállamai és különösen a Szov­jetunió békepolitikája sikeres, nem ringathatjuk magunkat olyan illúziókban, hogy a jövő problémamentes, hogy a béke a mi erőfeszítésünk nélkül fenntartható. Ezért a Varsói Szerződés további megerősítése és megszilár dítása a jelen nélkülözhetetlen követelménye, mivel az impe­rializmus lényege nem változott, és a hidegháború hívei még nem tették le a fegyvert. „Amíg létezik a NATO é.s nem hoznak hatékony intézkedése­ket a leszerelésre — hangsúlyozza a Politikai Tanácskozó Tes­tület 1974. évi ápriJsi üléséről kiadott nyilatkozat —, a Varsói Szerződés országai nélkülözhetetlennek tartják védelmi képes­ségük szilárdítását és ilyen irányú szoros együttműködésük fej­lesztését. „Ez a fő elv vezérli a csehszlovák néphadsereg ka­tonáinak tevékenységét is, és ezért a Varsói Szerződés meg­kötésének 20. évfordulója arra kötelez bennünket, hogy még nagyobb mértékben tökéletesítsük kiképzésünket, hogy meg­őrizzük magas színvonalú harckészségünket és így teljesítsük szocialista hazánk és a szocialista közösség védelmi feladatait. Szerencsére néhány száz mé­ternyire tőlünk foglalnak tüze­lőállást. Odafent szakadatlanul köröz­nek a harci repülőgépek. Északkelet felől, a legtávolab­bi dombhajlatok gerincéről porcsíkok ereszkednek alá. — Jönnek a zöldek — álla­pítja meg Janda. — Harckocsi- oszlopok. Most következik az igazi csetepaté. Ezekre a harckocsikra vár­nak a lesállásokba húzódott rohamlövegek... Csakhogy tőlünk jobbra, jó kora területen egyetlen íöveg sincs. Azon a résen viszonylag könnyen áttörhetnek a zöldek. Nyugat Jelöl, az erdő mögül eddig nem hallott motorzaj köti le a figyelmemet. Hatvan- nyolcvan méternyi magasság bán óriási helikopterek népes köteléke közeleg. Oldalukon \zovjet felségjelzés. Hatalmas rotorjaikkal porforgószelet ka­varva zúgnak át felettünk. Lejjebb ereszkednek. Mit akarnak? Hirtelen ajtó nyílik a lebegő gépek hasán és az óriásheli­kopterek potyogtatni kezdik a harckocsi elleni aknákat. Per­cek alatt befejezik a műszaki zár telepítését. A dombhajlatokról lezúduló porfolyamból kibontakoznak a zöldek harckocsijai. Szétbonta­koznak, s egyre gyorsuló ütem­ben törnek előre. A rohamlöve­gek heves tüzet nyitnak rájuk. A harckocsikat támogató va dászbombázók vésztjósló vijjo­gással vetik magukat a roham- lövegekre. Ádáz bombaverés. A fegyvereknek és a mozgó harci technikának ebben a gi­gászi összecsapásában, ebben az acél-motor robbanóanyag kakofóniában egyszeriben szín­re lépnek a magyar néphadse­reg gépesített csapatainak pán­célozott szállító harcjárművel. És láthatóvá válik az ember. A harcjárművek mögött a cseh­szlovák és a magyar néphad­sereg katonái rohamoznak gya­logszerrel a harcjárművek ol­talma mögött. Minden tekintet rájuk szegeződik. llirtelenében nyilvánvalóvá válik, hogy nem a félelmetes technikai eszkö­zök, hanem a „harc“ poklában küzdő, gondolkodó, okosan, bátran cselekvő katonák a fő­szereplők. Azok, akik az imént kiszálltak harc járműveikből és azok a „láthatatlanok“ ts, akik az acélszörnyek százait, ezreit uralják, irányítják és biztos kézzel győzelemre vezér­lik. Azok, akik összefogott erő vei oltalmazzák testvéri orszá­gaink népeinek békéjét, biz­tonságát. BERTALAN ISTVÁN Repülősök között a harcban Minden ember lehetőleg ma­ga választja meg életpályáját, hivatását. így volit ezzel Ladis­lav Hlobeíí is. Bár gyermekko­rában nem gondolta, hogy hi­vatásos katona'lesz, sorsa azon­ban erre a választásra késztet­te. — A trenCíni járás Neporad- ca községében születtem —• mondja. — Apámnak két kezén és nyolc gyermekén kívül sem­mije sem volt. Szegénységben éltünk, megismertük a nélkülö­zést és a megalázást. Amikor egy kicsit megerősödtem, részt kellett vállalnom a kenyérke­resésben. Munkailehetőséget ke­resve jártam Ausztriában, Cseh­országban. A harmincas évek elején többször voltam munka nélkül. így tehát amikor 193H- ban kézhez kaptam a katonai behívót, megörültem. Arra gon­doltam, hogy két évig „gondta­lanul“ élhetek. A tényleges katonai szolgála­tát a piesíanyi repülőegységnél kezdte meg. Ügyes volt, hamar megtanulta a mechanikusa teen­dőket. Nem a katonaélet, ha­nem a munka tetszett meg ne­ki. Amikor a leszerelés előtt azt ajánlották, hogy továbbszolgá­lóként maradjon a hadseregben, készségesen vállalta. Hogyisne, hisz állandó keresetre számít­hatott. Az úgynevezett szlovák állam alatt a trenCíni repülő­térre vezényelték át. — A Szlovák Nemzeti Felke­lés előkészítéséről 1944 nyarán sokat hallottunk — mondja. — Augusztusban már minden nap vártuk, hogy történjen valami. Huszonnyolcadikén Ján Lupták pilótával átrepültünk a Tri du- by repülőtérre. Másnap aztán már egymást követték az ese­mények. A felkelés katonái let­tünk ... A repülőtér főmechanikusá­nak a helyettese lett. A fasisz­ták csatknem naponta támadták a röpteret. Ennek ellenére a kiöregedett iskolaképekkel a felkelés pilótái sikeresen pusz­tították az ellenséget, bombáz­A KREMLBEN.., Molnár János felvétele táik, fedélzeti fegyverrel lőttét annnaik felvonuló csapatait. A repülőgépek nem egyszer sérül­ten tértek vissza a harci ak­cióból. A mechanikusod azon­ban mindig idejében rendbe tették azokat. — A műszaki személyzet munkája megnövekedett mondja. — Különösen akkor, amikor éjjelenként leszálltak a szovjet szállítógépek is, ame-. lyek fegyvert, lőszert és a 2. ejtőernyős dandár katonáit szállították hozzánk. Visszafe lé a nehéz sebesülteket vitték el a „nagy földre“. Szeptember egyik napján idegen repülő­gépköt el ók közeledett. Légiria­dót rendeltek el. Ám amikor a gépeken megláttuk a vörös csil­lagot, örömmámorban úsztunk. Az első csehszlovák vadászgép- ezred négy gépje érkezett meg. Tizenhetedikén pedig az egész ezred leszállt a zolnái táljort repülőtéren. Megnőtt az önbi­zalmunk. Hlóbefí őrmester is szívesen velük tartott volna, de marad­nia kellett ós átvette a főme- chanlkusi tisztséget. Észre sem vették a napok múlását, mivel éjjel-nappal dolgoztaik. A fasisz­táik légitámadásait is megszok­ták. Az egyik napon parancsot kapott, hogy a Szovjetunióba repül. Éjfélkor már Lvovban volt, reggel pedig a régi isme­rőseivel találkozott. Hamarosan megkezdődött az átképzés az LA-5-ös gépre, amelyet egysze­rűen maguk között Lavocski- nak hívtak. A pilóták, a mecha­nikusok igyekeztek a tanulás­sal, arra törekedtek, hogy mi­előbb vissziamehessenek a fel­kelés területére. — Hideg ősz volt, amikor a pPemysli repülőtérre áthelyez­tek, ahol földkunyhókban lak­tunk — mondja. Öltözetünk, felszerelésünk azonban kitűnő volt. Itt vettük hírül, hogy a felkelők a hegyekbe vonultak vissza, valamint azt, hogy az első vadászrepülőezred is visz- szatért. A napiparancsból meg­tudtuk, hogy megalakult az 1. csehszlovák vegyes légihadosz­tály. Engem az első vadászire- piHő-ezredbe osztottak be, amelr Poremábban állomásozott. Mon­danom sem kell, hogy a min­dennapi szorgalmas kiképzés mellett vártuk azt a napot, hogy harcba léphessünk. A har­ci cselekmények megkezdésére azonban csak április 14 én kap­tunk parancsot. Április 22-én a Csehszlovák harckocsidandár — ameijy a 38. szovjet hadsereg kötelékében harcolt — a csehszlovák vegyes lég ih ad asztál y tá moga t ás á v ai felszalwdította Opavát, ezzel megnyitották az utat Ostrava felé. Sok bevetésre került sor. A pilóták számontartják a megsemmisített ellenségei gé­peket, célpontokat, a földi sze­mélyzet pedig mindent megtesz, hogy a gépek mindenkor harc- képesek legyenek. Ladislav Hlo-berí és társai éjt nappallá téve dolgoztaik. így tartott ez egész május 6-ig. — Amikor megtudtuk, hogy véget ért a háború, a repülőtér rakéta fényben úszott — mond­ja. — Az emberek arcán ki­mondhatatlan öröm ült. Másnap csehszlovák területen Albrech- tyCkin szálltunk le. Én az ez- redemmel május. 14-én érkez­tem meg a prágai let/lányi re­pülőtérre. A háború véget ért. Az év végén leszerel hotelt volna. Tud­ta, hogy most már a szegény embernek is lesz kenyere, mun­kalehetősége, de azt is, hogy az új csehszlovák néphadsereg­nek is szüksége van rá. Ma­radt. Lépést tartva a repülő- technika fejlődésével, különbö­ző tisztségeket töltött be 1970- ig, amikor nyugdíjba vonult. Ma nyugalmazott alezredes, négy gyermeke közül a legkisebb ez évben fejezi be tanulmányait a jogi karon. H lobé fi elvtárs pe­dig a Honvédelmi Szövetség Központi Bizottságán dolgozik. Arra törekszik, hogy gazdag ta­pasztalatait átadja a fiatalók­nak. S ha megfelelő alkalom­kor felölt! a díszegyenruhát, mellét 10 csehszlovák és szov­jet kitüntetés díszíti. Köztük az SZNF Érdemrendje, a Csehszlo­vák Hadikereszt és a Vörös Csillag Érdemrend, amelyeket harci érdemeiért, a néphadse­regben eltöltött eredményes szolgálatáért, munkájáért ka pott. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents