Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám, szerda

A SZOVJETUNIÓ AKTÍVAN HOZZÁJÁRUL A TARTÓS KÖZEL-KELETI BÉKE MEGTEREMTÉSÉHEZ SZILÁRDAK A SZOVJET—LÍBIAI KAPCSOLATOK A Géniből érkező hírek '' alapján számíthatunk az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet második szakasza munkájának mielőbbi sikeres befejezésére. Mint Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára megjegyezte, a Varsói Szerző­dés tagországai akcióikat egy­behangolva minden erőfeszítést megtesznek ennek eléréséra A Varsói -^Szerződéshez tar­tozó szocialista országok akti­vitása logikus folytatása annak a politikának, amelyet az össz­európai értekezleten képvisel­nek és alapelvei eleve megha­tároznak. A Varsói Szerződés Szerve­zete 1955 májusában alakult meg. Létrehozása a szocialista államok kikényszerített válasz­lépése volt a NATO megalakí­tására. A NATO politikája an­nak idején a hidegháború jel­szavaira épült, amelyek máig is gyakran kicsengenek e tömb vezetőinek szavaiból és tettei­ből. Ezzel szemben a Varsói Szerződés Szervezetének kez­dettől fogva az volt a rendel­tetése, hogy necsak az impe­rialista háborús veszéllyel szemben szavatolja a szocialis­ta államok biztonságát, hanem bőkeszerető politikájuk megva­lósítására is szolgáljon. Éppen a Varsói Szerződés tagállamai kezdeményezték az európai biztonsági és együtt­működési tárgyalásokat. Az 1966. évi bukaresti nyilatkozat­Tripoli — Abdusszalam Dzsal- lúd, a Líbiai Forradalmi Pa­rancsnokság Tanácsának tagja, a Líbiai Arab Köztársaság mi­niszterelnöke hétfőn este Tri- poliban vacsorát adott a hiva­talos látogatáson Líbiában tar­tózkodó Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a miniszter­tanács elnöke tiszteletére. A vacsorán részit vettek a Koszigin kíséretében levő hiva­talos személyiségek, líbiai ál­lami vezetők, a Trlpoliban ak­kreditált diplomáciád testületek vezetői. A vacsorán Alekszej Koszigin és Abdusszalam Dzsal- lud beszédet mondott. Kosziigin egyebek közötti ki­fejtette: — A szovjet—líbiai kapcsola­tok szilárdak és barátiak, fej­lesztésük feltételei rendkívül kedvezőek. A Szovjetunióban a két or­szág kapcsolattal nak megszilár­dulását úgy tekintik, mint amely fontos eleme a szocia­lista és a fejlődő országok kö­rös frontja megerősítésének az Imperializmus és a gyarmatosi- tás elleni harcban. Határozottan támogatjuk a lí- biai vezetés antiimpertaiista, gyarmatosításellenes politikai irányvonalát. — A Közel-Kelettel kapcsola­tos szovjet álláspont változat­lan. Eszerint ki kell vonni az izraeli csapatokat valamennyi 1967-ben megszállt arab terü­letről, érvényt kell szerezni a palesztinai arab nép törvényes jogainak, beleértve az önálló állam megteremtésére való jo­got, biztosítani kell a térség va­lamennyi állaiménak független létét és fejlődését. A helyzet parancsolóan köve­teli, hogy átfogóan vizsgáljuk és oldjuk meg a közel-keleti kérdést, méghozzá nem egyes részeit, hanem lényegét. Csak ily módon állítható helyre a béke és igazságosság a Közel- Keleten. A helyzet megköveteli, hogy a Közel-Kelettel foglalkozó genfi konferencia felújítsa mun­káját. Természetesen ezt a kon­ferenciát gondosan elő kell készíteni, mivel ezen a fóru­mon a világpolitika egyik leg­fontosabb kérdését kell megol­dani. A Szovjetunió továbbra Is határozottan és következetesen támogatja az agresszió áldo­zatává vált arab országokat, az imperializmussal szemben álló valamennyi arab erőt, aktívan hozzájárul a tartós közel-kelc- ti béke megteremtéséhez. A közel-keleti béke elérése közvetlenül függ az arab or­szágoknak — az imperializmus és agresszió elleni harcban va­ló egységétől. Úgy véljük, hogy az arab országok között a kö­zel-keleti rendezés megközelí­tésében felmerült ellentétek át­meneti jellegűek. Meggyőződé­sünk, hogy ezek az államok át tudják hidalni ezeket az el­lentéteket, alá tudják rendelni cselekedeteit az antiimperia- llstta harci egység megteremté­sének, képesek egyesülni a ha­ladáshoz és békéhez vezető úton. i Az egységre nemcsak a kö­zös ellenség elleni harcban van szükség. Nem kevésbé szüksé­ges ez a közös problémák — gazdasági és társadalmi fejlő­dés — megoldása szempontjá­ból. Egyetlen nép sem élhet csupán a mának. Az emberek­nek gondolniuk kell a távla­tokra, az új feladatokra, ame­lyek akkor mutatkoznak majd meg teljes nagyságukban, ami­kor a közel-keleti probléma már a múlté lesz. — Hallatszanak olyan han­gok, amelyek szerint az impe­rializmus alóli felszabadulás legjobb útja az általános há­ború, bármilyen áldozatokat is követeljen a népektől. A leg­hangosabban azok kardoskod­nak emellett, akik most, né­hány év elteltével bármilyen elvtelen alkura készek az im­perializmussal és reakcióval, a NATO agresszív köreivel és a chilei fasiszta juntával. Vilá­gos, hogy ez az út nemzetközi kalandor Sághoz vezet, amelyért — bármilyen legyen is a vég­kifejlet — a népeknek túlságo­san nagy árat kellene fizetniük. Van azonban egy másik út is — a nemzetközi enyhülés, a különböző társadalmi beren­ALEKSZEf SITYIKOVNAK, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Szövetségi Tanácsa elnöké­nek vezetésével Varsóba érke­zett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, amely részt vesz a Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képvise­lőinek a Varsói Szerződés megalakulása 20. évfordulója alkalmából május 14—15 kö­zött tartandó találkozóján. FRANCIAORSZÁGBAN egyre szélesedik a tiltakozás a köz- társasági elnök döntése ellen, miszerint ezentúl hivatalosan nem ünnepük meg május 9-ét a fasizmus felett aratott győ­zelem évfordulóját. dezésű államok közti békés egymás mellett élés útja. Ez az út annak köszönhetően nyílt meg, hogy az általános erő­viszonyok a viliágon a szocia­lizmus, valamennyi haladó, bé­keszerető erő javára változtak. Emlékezve arra, milyen mér­hetetlen szenvedést hozott a második világháború népünk­nek és más népeknek, nem en­gedjük meg, hogy új világmé­retű konfliktus keletkezzék. Alekszej Koszigin’szovjet mi­niszterelnök líbiai látogatása kiemelkedő eseménye a két or­szág közti kapcsolatok megerő­sítésének — jelentette ki Ab- dusszálam Dzsal lúd líbiai mi­niszterelnök a vacsorán. Kap­csolataink szilárd alapját a szabadságért, az imperializmus ellen, a társadalmi átalakulá­sért és a szocializmusért vívott harc jelenti. Ügy véljük, hogy azonos fronton harcolunk. A Szovjetunió mindig az ázsiai, afrikai és latin-amerikai har­cosok oldalán állt. Dzsallud hangsúlyozta: Készek vagyunk minden vo­natkozásban mindent megtenni, hogy erősítsük barátságunkat a szocialista országokkal, élükön a Szovjetunióval. Nagyra érté­keljük a szocialista országok­nak — élükön a Szovjetuniónak az imperializmus, a monopóliu­mok felszámolása ellen harcoló arab országokkal és forradalmi erőkkel, a Palesztina felszaba­dításáért, a térség nemzeti fel­szabadításáért vívott harccal kapcsolatos magatartását. A líbiai miniszterelnök üdvö­zölte az indokínai népek bá­tor harcát, s megállapította: „A palesztinai nép képes ugyanilyen harcot vívni és ugyanilyen győzelmet aratni“. LAOSZBAN leleplezték a szélsőjobboldali reakciós erők puccskísérletét és Souvanna Fhouma, az ideiglenes nemzeti egységkormány vezetője a köz­vélemény nyomására menesz­tette a kormányból a legkomp- romittáltabb képviselőket. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK szenátusának külügyi bizottsá­ga jóváhagyta, hogy a több mint 100 ezer Egyesült Álla­mokban letelepülni szándéko­zó dél-vietnami „menekült“ letelepítésére 405 mtllió dol­lárt fordítsanak. NAGY-BRITANNIA bejelentet­te, hogy hivatalosan elismeri a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nyát. Vietnamban zavartalanul folyik a békés nrszágépítés. Felvételün­kön vasúti munkások a Da-Nang Hóé vasútvonalat javítják, amely a háború idején jelentősen megrongálódott. (CSTK — VTK felvétel) SAIGONBAN ZAVARTALANUL MŰKÖDIK AZ ENSZ KIRENDELTSÉGE New York — A DIFK és a VDK kormánya szoros együtt-* működést kíván kialakítani az ENSZ-szel és szakosított szer­vezeteivel — jelentette be az ENSZ főtitkárának személyes képviselője, Raymond Aubrac, aki április 16. május 7. között Hanoiban tartózkodott. New York-ban hétfőn újságírók előtt hangsúlyozta, hogy az ENSZ saigoni kirendeltsége zavarta­lanul működik. Hozzáfűzte: mind a DIFK, mind a VÜK kormánya grdekelt abban, hogy két- és sokoldalú alapon nem­zetközi segítséget kapjon. Dél-Vietnam lakosságának ez idő szerint mindenekelőtt élel­miszerekre, gyógyszerekre, ru- haneműekre, és mezőgazdasági felszerelésekre van szüksége. A VDK olyan segítség Iránt ér­deklődik, amely mezőgazdasá­gának és közlekedésének fej­lesztését. valamint öntözőbe­rendezésének építését segíti elő. SZOVJET SEGÍTSÉG DÉL-VIETNAMNAK Moszkva — Moszkvában meg­állapodást írtak alá arról, hogy a Szovjetunió gazdasági segít­ségben részesíti Dél-Vietnam lakosságát. A megállapodás szerint 1975-ben a Szovjetunió kőolajtermékeket, műtrágyát, személy- és teherautókat, gyógyszereket, élelmiszereket, textíliákat, valamint fogyasztó, si cikkeket szállít a felszaba- dúlt országnak. KAMBODZSAI FELSÉGVIZEKEN ELFOGTAK EGY AMERIKAI HAJÓT Ford: Ennek súlyos következményei lehetnek Washington — Az Egyesült Államok tegnap éjszáika a Sziá­mi-öböl térségébe rendelte a Coral Sea repülőgép-anyahajét és néhány más hadihajót — jelentették az amerikai had­ügyminisztériumban szerzett ér­tesüléseiket ismertetve a nyu­gati hírügynökségek. Az utasí­tást egyértelműen összefüggés­be hozták azzal a fehér házi bejelentéssel, amely szerint „a kambodzsai hatóságok elfogták az amerikai zászló alatt közle­kedő Mayaguez kereskedelmi hajót.“ A Fehér Ház közlemé­nyét Ismertetve Ron Nessen szóvivő azt állította, hogy „a Mayaguez nem kémhajó, és nem volt felfegyverezve“. Köz­ben kitudódott, hogy a hajó 241 tonnás rakományának egy bán, az 1969. évi budapesti felhívásban és az 1970. évi berlini nyilatkozatban kifejtet­ték és meggyőzően alátámasz­tották az európai biztonság megszilárdítására és e célból az összeurópai értekezlet ösz­jes mértékben visszatükrözi a nemzetközi feszültség enyhíté­sére irányuló következetes, elvszerű irányvonalat. Mint a politikai tanácskozó testület 1972 januári ülésén elfogadott, az európai békéről, A SZOCIALISTA ORSZÁGOK BÉKEPOLITI ICÁJÁNAK ESZKÖZE szehívására vonatkozó javasla­taikat. A javaslatok megvalósításá­hoz más államok is hozzájárul­tak. Köztük különleges szere­pet játszik Finnország. Az a javaslata, hogy vállalja egy ilyen értekezlet megrendezését, elsőrendű jelentőségű volt. Az a tény is, hogy az értekezlet első szakaszát Helsinkiben tar­tották és ott is kerül sor be­fejező szakaszára, azt tükrözi, hngy az összeurópai fórum részvevői elismerik Finnország érdemét. Még akkor is,, ha a Varsói Szerződés tagállamainak az ér­demei között nem volnának más bőkeszerető kezdeményezé­sek, az összeurópai értekezlet összehívásának kezdeménye­zése és az az aktív törekvés, hogy az értekezlet valamennyi szakaszában előmozdítsa a ki­tűzött célok elérését, teljesen feljogosít arra, hogy a Varsói Szerződést a béke komoly esz­közének jellemezzük, mivel tel­biztonságról és együttműködés ről szóló nyilatkozat megálla­pította, a Varsói Szerződés tagállamainak változatlan cél­ja, hogy az európai földrészt a tartós szilárd béke hónává, szuverén és egyenjogú államok gyümölcsözd együttműködésé­nek földrészévé, világszerte a stabilitás és kölcsönös megér­tés tényezőjévé tegyék. Az SZKP XXIV. kongresszusán ki­munkált békeprogram is pon­tosan kifejezi ezeket a célo­kat. Ezt a programot fogadták el a szocialista közösség egyez­tetett külpolitikájának alap­jául. A szocialista államok távla­tilag Európa, egymással szem­ben álló tömbökre osztódásá­nak megszűnését is látják. Egy évvel ezelőtt a politikai ta­nácskozó testület varsói ülésén újra megerősítették készségü­ket, hogy a NATO feloszlatá­sával egyidejűleg a Varsói Szerződés Szervezetét Is fel­oszlatják, Illetve első lépés­ként megszüntetik katonai szervezeteiket. A NATO vezér­karában nem talált visszhang­ra e javaslat. A Varsói Szerződés tagálla­mai nem hagyhatják figyelmen kívül azt, hogy a NATO veze­tői nem óhajtanak a feszült­ség tényleges enyhülésének útjára térni. Most, amikor világszerte megemlékeznek a német fasiz­mus fölött aratott nagy győze­lem 30. évfordulójáról, különö­sen helyénvaló, hogy vissza­térjünk a történelmi leckéhez és visszaemlékezzünk, hogy a nemzetközi imperializmus volt a fő bűnös a második világ­háború kirobbanásában. Az im­perializmus reakciós erői ma is hallatnak magukról. Ilyen körülmények között a Varsói Szerződés tagállamai abban látják elsőrendű feladatukat, hogy visszafordíthatatlanná te­gyék az enyhülés folyamatát, megbont hatatlanná tegyék a békét. Amíg azonban nem tör­ténnek hatékony leszerelési in­tézkedések és nem jön létre szilárd kollektív biztonsági rendszer, a Varsói Szerződés országai elengedhetetlenül szükségesnek tartják védelmi képességük fokozását. Erre késztetik őket a kemény tör­ténelmi leckék, amelyek szem elől tévesztése azt jelentené, hogy az imperializmus malmá­ra hajtják a vizet. VIKTOR LEVIN, az APN hírmagyarázója része fegyver volt. A Maya­guez Hongkongból Thaiföld fe­lé tartott, amikor megközelí­tett egy kambodzsai szigetet. Ennek tényét a Fehér Ház nem hajlandó elismerni, és változat­lanul ragaszkodik ahhoz a ver­zióhoz, amely szerint elfogása pillanatában a hajó nemzetközi vizeken tartózkodott. Nyugati hírügynökségek arra is felhívják a figyelmet, hogy hasonló helyzetbe került né­hány nappal ezelőtt egy pana­mai hajó Is, s rámutatnak, hogy az Egyesült Államok il­letékes hatóságának figyelmez­tetnie kellett volna az ameri­kai hajókat a várható veszé­lyekre. A Mayaguez-ügyből az ame­rikai törvényhozás „nemzeti becsületkérdést“ igyekszik csi­nálni. James Buckley köztársa­ság párti szenátor arra szólí­totta fel az elnökölt, hogy „ren­deljen el azonnali légi és hadi­tengerészeti támadást Kambod­zsa ellen“. John Sparkman, a szenátus külügyi bizottságának elnöke „minden rendelkezésre álló eszközt, akár erőszak al­kalmazását is“ szükségesnek mondott a hajó visszaszerzésé­re. James Allén demokrata pár­ti szenátor szintén amellett foglalt állást, hogy az ameri­kai hajó elfogása „ne maradjon büntetlenül“. Ford elnök a nemzetbiztonsági tanács Maya­guez-tanácskozása után kijelen­tette: „Ha a hajót az Egyesült Államok haladéktalanul vissza nem kapja, annak a legsúlyo­sabb következményei lesznek“. Izraeli provokáció Tel Aviv — 24 órán belül má­sodszor támadtak Izraeli egysé­gek a határtól mintegy két ki­lométerre fekvő Aitrun dél-liba­noni településre. A behatoló egységek palesztin gerillák után kutattak és — minit egy katonai szóvivő Tel Avivbaa bejelentette — az akció során három személyt őrizetbe vet­tek. Azzal gyanúsítják őket, hogy együttműködtek palesztin fegyveresekkel. Mindhármukat Izraelbe vitték „további kihall­gatásra“. Az első támadás során — mint beszámoltunk róla — az izraeli katonák három dél-liba­noni falut fésültek át, és öt személyt hurcoltak magukkal Izraelbe. Kommentárunk

Next

/
Thumbnails
Contents