Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám, szerda

ünnepi gyűlés a Varsói Szerződés szervezete megalakításának 20. évfordulója alkalmából '/Folytatás az 1. oldalról.) rosszív szervezet az „erőpoliti- ka“ megvalósításának eszköze lett, s tagjai agressziót készí-. tettek elő a Szovjetunió és a szocialista államok ellen. Olyan hatalmi és katonai tömörülés volt ez, amelynek az lett vol­na . a célja, hogy más nyugat- európai államok segítségével biztosítsa az Egyesült Államok világuralmát, hegem ón i á j át. E katonai tömörülés létreho­zása és szándékai elmérgesí­tették a nemzetközi viszonyo­kat Európában a tőkés- és a szocialista államok között, s bekövetkezett a „hidegháború" időszaka. A helyzet még jobban kiéleződött az ún. párizsi egyezmények aláírása után, amelyeknek alapján az NSZK-t felvették ebbe az agresszív ka­tonai tömbbe. Az NSZK revnn- sista reakciós uralkodó körei­nek politikája a II. világhábo­rú eredményeinek revíziójára, az állam újrafelfegy vérzés éré és ezzel a NATO agresszivitá­sának növelésére irányult, ami veszélyt jelentett a béke szá­mára. Az európai helyzetet abban az időben növekvő feszültség jellemezte, amely újabb világ­háborúba torkollhatott volna. A Szovjetunió és a szocialista államok nagy erőfeszítéseket teltek a feszültség enyhítésé­re, javasolva mindenekelőtt, hogy a Hitler-ellenes koalíció tagjai magatartásukban alkal­mazkodjanak azokhoz az egyez­ményekhez, amelyeket a háború alatt és utáin aláírtak, hogy közösen törekedjenek a béke megőrzésére. Az ún. párizsi egyezmények aláírása után a Szovjetunió kormánya az európai államok és az USA kormányához for­dult, javasolva az európai béke és biztonság kérdéseiről tár­gyaló konferencia összehívását. A tőlkésállamok nem válaszol­tak erre a javaslatira, s így 1954-ben nyolc szocialista or­szág értekezletre jött össze, hogy megvitassa az előállott helyzetet. Ennek az értekezlet­nek eredményeképpen nyilat­kozatot adtak ki, hogy a pári­zsi megállapodások ratifikálá­sának esetén a szocialista ál­lamok lépéseket tesznek saját biztonságuk megerősítésére. 1955 márciusában került sor a konferencia résztvevőinek to­vábbi konzultatív megbeszélésé­re, ahol megállapodás született a részt vevő országok barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződé­séről és közös parancsnokság létesítéséről, ha sor kerül a párizsi egyezmények ratifiká­lására. Az imperialista államok sü­ketek maradtak a szocialista államok javaslatával szemben, s ezért a nyolc európai szo­cialista ország 1955. május 14- én Varsóban barátsági, együtt­működési ás kölcsönös segít­ségnyújtási szerződést írt alá. A szerződés aláírása logikus következménye volt a Szovjet­uniónak és a többi szocialista államnak az európai béke fenn­tartására és erősítésére, s a szocializmus építéséhez szüksé­ges kedvezőbb nemzetiközi fel­tételek kialakítására irányuló harcának. Bizonyítéka volt ez a szocialista államok eltökélt szándékának, hogy teljesítik kötelességeiket a kommunista és munkásmozgalom, s a nem­zeti felszabadító mozgalom iránt. Az agresszív Eszaikatlajn- ti Tömbbel ellentétben a Var­sói Szerződés szervezet éljen tö­mörült szocialista államok a védelmi csoportosulás létesíté­sét mindig alávetették az alap­vető politikai célnak: biztosí­tani kell a békét, s Európa va­lamennyi népének és az egész földrésznek biztonságát A Varsói Szerződés létrejötte fontos mérföldkő volt a szo­cialista országok fejlődésének és politikai együttműködésük megerősítésének útján, azonkí­vül hozzájárult az európai bé­ke és biztonság megszilárdítá­sához. A Varsói Szerződés tagálla­mai együttműködésük célját a következőkben határozták meg: 1. külpolitikai kezdeménye­zések összehangolása a részt vevő államok biztonságának közös védelmére, az európai és a világbéke és biztonság fenn­tartására és megszilárdítására irányuló harcban. 2. A részt vevő államok együttműködése katonai téren, szuverenitásuk és függetlensé­gük közös védelmére és az imperializmus bármely agresz- szív kísérletének elhárítására irányul. A szocialista országok kap­csolataikat a szocialista inter­nacionalizmus alapjára helyez­ték, következetesen érvényesít­ve a nemzetközi jog demokra­tikus elveit. A tagországok más államokkal való kapcsolataira nézve a szerződés javasolta, hogy ezek a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kö­zötti békés egymás mellett élés és együttműködés elvein alapulnak. A Varsói Szerződés lerakta az európai szocialista országok kollektív biztonsági szervezeteinek alapjait, ez a szervezet nem irányult egyetlen állam érdekei ellen sem. A szocialista internacionaliz­mus megvalósítását a gyakor­latban a Varsói Szerződés tag­államai külpolitikai tevékeny­ségének sokoldalú Összehango­lása teszi lehetővé, elősegítve ezzel az egységes fellépést konkrét feltételek között. Az élet igazolta, hogy a szo­cialista közösség érdekeinek közös felfogása és megvalósí­tása nincs ellentétben a helye­sen értelmezett nemzeti érde­kekkel. Erről tanúskodik az egyes szocialista államok fej­lődése, államiságuk, gazdasá­guk és társadalmuk fejlődése. Ami a Varsói Szerződés tag­államai külpolitikája összehan­golásának módját illeti, ez ma mindenekelőtt a kommunista és munkáspártok első titkárai­nak értekezletein valósul meg, ahol a marxizmus—leninizmus pozíciójából foglalkoznak a bé­kéért, a népek biztonságáért és a szocialista közösség politikai, gazdasági és katonai erejének további erősítéséért az imperia­lizmus ellen vívott harcban folytatott együttműködés elvi kér d és e i n ek megöld ásá val. A Varsói Szerződés mecha­nizmusában a külpolitika ösz- szehangotásán kívül fontos szerepe van a Politikai Tanács­kozó Testületnek. A Varsói Szerződés fennállá­sának 20 esztendeje alatt el­ért sikerek törvényszerűen a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mel­lett élése elvének gyakorlati megvalósításából erednek. Ez a politika az egész eml>eriség ér­dekeit szolgálja. Ezzel szemben az. imperialista Északatlanti Tömb az erőpolitika eszköze volt, és az ma is, amely erő- politika oly dicstelen véget ért. A Varsói Szerződés tagálla­mai ma valamennyi 4616111108 nemzetközi akció kezdeménye­zői. Ezt meggyőzően bizonyít­ják a történelmi tények, hogy kezdeményezően és kitartón törekednek az európai és a vi­lágproblémák megoldására, a nemzetközi feszültség további enyhülésére, hogy tartósak és vissza v onhut a ti anok lég yenek azok a politikai eredmények is, amelyeket ez a törekvés hoz. Bizonyítják ezt mindazok a je­lentős javaslatok, amelyeket az elmúlt évek folyamán a Politi­kai Tanácskozó Testület ülésein fogadtak el. Hála ennek az elvhű külpoli­tikának, folyamatosan megvál­toztak az erőviszonyok a viliág­ban. A világimperializmus min­dent megtett annak érdekében, hogy megváltoztassa a számára kedvezőtlenül alakuló erővi­szonyokat. A reakciónak 1908 —69-ben a csehszlovákiai vi­szonyok megváltoztatására irá­nyuló el len f orrad almi tervei össze akarták kötni a világ erőviszonyai megváltoztatására irányuló kísérletek láncolatát, megpróbálva ezzel az európai front fontos szakaszán alapve­tő fordulatot elérni, s követ­kezményeinek meg kellett vol­na nyilvánulniuk az akkora eu­rópai és nemzetközi fejlődés egész irányvonalában. Ámde az imperializmusnak valamennyi kísérlete, hogy megfordítsa vagy megállítsa a történelem kerekét, megújítsa vezető pozícióját és visszasze­rezze meghatározó befolyását a világban lejátszódó folyamatok­ra, hajótörést szenvedett. Hajó­törést szenvedtek a Varsói Szerződés tagállamai külpoliti­kájának növekvő tekintélyén, a szocialista világrendszer óriá­si erején, valamint a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom egyre hatalmasodó harci frontján. A Varsói Szerződés tagálla­mai, folytatva az európai bé­kére és biztonságira irányuló erőfeszítéseiket, a Politikai Ta­nácskozó Testület 1969-ben megtartott ülésén ismételten felhívták az összes európai ál­lamokat, hogy hívják össze az európai biztonsági és együtt­működési konferenciát. Európá­ban így fokozatosan kezdett ki­alakulni a szocialista és a ka­pitalista államok közötti kap­csolatoknak egy új, a kétolda­lú kapcsolatokon alapuló rend­szere. Ezek az üj elemek egy­szersmind alapul szolgáltak a sokoldalú rendszer fokozatos kialakulásának. A következő lépés az európai békéről, biztonságról és együtt­működésről megfogalmazott nyilatkozat közzététele volt. — Ezt a nyilatkozatot a Politikai Tanácskozó Testület 1972 ja­nuárjában Prágában megtartott ülése fogadta el. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet ösz- szehívása, s első szakaszának megtartása 1973 júliusában Helsinkiben, a Szovjetunió és a többi szocialista ország le­nini békepolitikájának nagy sikerét jelentette. Ugyancsak mérföldkövet jelentett ez Euró­pa háború utáni fejlődésében. Az értekezletnek már sok munkát sikerült elvégeznie. Európa népének a békéhez, a biztonsághoz és a sokoldalú együttműködéshez fűződő érde­kei sürgősen megkövetelik, hogy sor kerüljön az értekez­let befejező szakaszának mi­előbbi összehívására, melyen a résztvevők a legmagasabb szin­ten aláírják a záródokumentu­mokat. „Az enyhülési folyamat és a béke megszilárdításának folyamata — hangsúlyozta L. I. Brezsnyev a Magyar Szocia­lista Munkáspárt ez idei kong­resszusán mondott beszédében — szüntelen folyamat, amely állandó előrehaladást követel meg. Megállni ezen az úton azt jelentené, hogy veszélybe ke­rülne az Is, amit már elértünk, annál is inkább, mert most a tőkés rendszer éles válságának feltételei között, egyre aktívab­bakká lesznek az enyhülés el­lenfelei, a lázas fegyverkezés és a hidegháború hívei.“ A harc, amelyet a Szovjet­unió s a többi szocialista or­szág az összes demokratikus és békeszerető erőkkel együtt Csehszlovák küldöttség utazott Varsóba (ČSTK) — A Szövetségi Gyű­lés küldöttsége Alois Indrának, a CSKP KB Elnöksége tagjá­nak, a Szövetségi Gyűlés elnö­kének vezetésével tegnap Var­sóba utazott. A küldöttség részt vesz a Varsói Szerződés tagál­lamai parlamentjei képviselői­nek a szervezet megalakításá­nak 20. évfordulója alkalmából sorra kerülő kétnapos ülésén. A Ruzynöi repülőtéren a kül­döttséget ]án Marko, a Szövet­ségi Gyűlés első alelnöke, vala­mint a Szövetségi Gyűlés alel­nökei: Václav Dávid, a Népi Kamara elnöke, Dalibor Hanes, a Nemzetek Kamarájának elnö­ke; Karol Laco, a CSSZSZK kor­mányának alelnöke, František Krajčír, a külügyminiszter első helyettese búcsúztatták. A búcsúztatáson Wladyslav Ksiaíek, Lengyelország cseh­szlovákiai nagykövetségének ta­nácsosa is jelen volt. folytat, a nemzetközi helyzet enyhüléséhez vezetett. Az im­perialisták hidegháborús politi­kája egész sor vereséget szen­vedett. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése elvének ér­vényre juttatása szemben áll az agresszió és a diktátum po­litikájával. A békés egymás mel­lett élás elve jelentős ösztönző­je a békeszerető erők össze­fogásának, s hozzájárul ahhoz, hogy a burzsoá államok reáli­san gondolkodó körei részt ve­gyenek a feszültség enyhülésé­nek folyamatában. Meggyőző bizonyítéka e pozitív változá­soknak mindenekelőtt az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet tető alá hozása. A Szovjetunió és a szocialis­ta országok békeoffenzívája következtében, főképpen Euró­pában már ma jelentős fordu­lat állott be a feszültség eny­hülésében. erőviszonyok az európai kontinensen ma a bé­kés együttműködés javára ala­kulnak, s nekünk, európaiak­nak kezd reális reményünk lenni rá, hogy a háborúkat tö­rölni lehet az európai népek életéből, s nemcsak az oly sú­lyos megpróbáltatásokat átélt generációnk életéből. Csehszlovákia nyugati hatá­rai az egész szocialista közös­ség határai is, és annál na­gyobb a mi felelősségünk. Megemlékezve a Varsói Szerző­dés megkötésének 20. évfordu­lójáról, visszatérek Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XIV. kongresszusán elmondott sza­vaihoz, amelyekben kifejezésre jut a mi fő feladatunk: „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a jövőben is hoz­zá fog járulni ahhoz, hogy a Varsói Szerződés tagállamai sikeresen összehangolják kül­politikai kérdésekben elfoglalt álláspontjukat és magatartásu­kat a forradalmi vívmányok­nak és a szocialista közösség határai érinthetetlenségének közös védelme kérdéseiben is." Ebben a szellemben emléke­zünk a Varsói Szerződés meg­kötésének 20. évfordulójára. Mély meggyőződésünk, hogy a Varsói Szerződés irányvonalá­nál és erejénél fogva továbbra is fontos tényezője lesz a vi­lágbéke megőrzésének és paj­zsa a szocializmus békés, nyu­godt építésének országaink­ban. Munkaérdemrenddel tüntették ki Krocsány Dezső elvtársat (ČSTK) — Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK kormányának elnö­ke tegnap Bratislavában Kro­csány Dezsőnek, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisz­terének átnyújtotta a Munka­érdemrendet. Viliam Šalgnvič, az SZLKP KERB elnöke Kro­csány elvtársnak átadta az SZLKP KERB üdvözlő levelét. A magas kitüntetést Kro­csány Dezsőnek 50. születés­napja alkalmából a szocialista társadalom építésében szerzett érdemeinek elismeréseképpen adományozta köztársaságunk elnöke. A kitüntetés átadásánál Vác­lav Vačok és Karol Martinka, az SZSZK kormányának alel­nökei és Ján Paško miniszter, az SZSZK Népi Ellenőrző Bi­zottságának elnöke is jelen volt. KITÜNTETÉSEK Lubomír Strougal, a CSSZSZK kormányának elnöke Prágában tegnap átnyújtotta a Munkaér­demrendet Bohuslav VeCera szövetségi mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek. A magas kitüntetést a köztársa­sági elnök adományozta Bo- huslav Večera 50. születésnap­ja alkalmából a mezőgazdaság­ban végzett sokévi, sikeres po­litikai és szakmai munkájáért. Az ünnepélyes átadáson részt vett Jan Bary], a CSKP KB tit­kára és František Hamouz, a CSSZSZK kormányának alelnö­ke. * * * Ján Janik, az SZLKP KB El­nökségének tagja, a KB titká­ra Bratislavában tegnap át­nyújtotta a Munkaérdemren­det Peter Dudáinak, az Anti­fasiszta Harcosok Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottsága ügyvezető alelnökiének. Az át­adáson jelen volt František Hagara, az AHSZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke, az SZSZK erdő- és vízgazdál­kodási minisztere, valamint Pavel Kukliš, az SZLKP KB osztályvezető-helyettese. A köztársasági elnök Vlasti­mil Schönnek 70. születésnapja alkalmából a párt- és szak­szervezeti funkciókban kifej­tett sokéves érdemes tevékeny­sége elismeréseképpen a Mun­kaérdemrendet adományozta. A kitüntetést Karéi Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZKT elnöke adta át. Választási előkészületek a Szovjetunióban Moszkva — A Szovjetunió­ban tegnap megkezdődött a szö­vetségi köztársaságok legfel­sőbb tanácsi képviselő-jelöltjei­nek összeírása, s ezzel új sza­kasz kezdődött a választási kampányban. A szovjet fővárosban beje­lentették, hogy a moszkvai Baumann képviselői választó- körzetben Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, a le- ningrádi választókörzetben Nyi- kolai Podgornijt, a legfelsőbb tanács elnökségének elnökét, a Frunzéről elnevezett választási körzetben Alekszej Koszigint, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökét vették fel a jelöl­tek listájára. A választások előkészítésé­ben a demokratikus elveknek megfelelően — részt vesznek a lakosság legszélesebb rétegei. A körzeti választási bizottsá­gok a társadalmi szervezetek és dolgozó kollektívák mintegy 8 millió képviselőjét foglalják magukba. Ezeknek 63 százalé­ka munkás és paraszt, 66 szá­zaléka párton kívüli. A végre­hajtó bizottságok tagjainak 47 százaléka nő, 24,5 százaléka fiatal. A tegnapi szovjet lapok köz­zétették Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin és más párt és állami vezetők nyílt levelét, amelyben vállalják a képviselőjelöltséget a legfelsőbb tanácsi választá­sokon. Kissinger az enyhülési politika folytatása mellett Washington — Henry Kissin­ger amerikai külügyminiszter beszédet mondott az amerikai Missouri állambeli Saint-Louise városában. Beszédében síkra- szállt azért, hogy folytassák az enyhülés politikáját a szovjet— amerikai kapcsolatokban. Mint mondotta, mindkét ország leg­főbb feladata, az a szükségsze­rűség, hogy elkerüljék a ter­monukleáris háborút. Ezzel kapcsolatban Kissinger nagyra értékelte azt a megállapodást, amely tavaly Vlagyivosztokban jött létre Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkár és Gerald Ford amerikai elnök között a stratégiai fegyverek korlátozá­sa érdekében hozandó intézke­désekről. Szavai szerint ezek­nek az intézkedéseknek a meg­valósítása teszi lehetővé első ízben a történelem folyamán, hogy megállapítsák a két or­szág stratégiai erőinek plafon­ját és megteremtsék e fegyve­rek csökkentésének alapját. Az amerikai külügyminiszter beszédében „példátlan méretű­nek“ nevezte a szovjet—ameri­kai gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatokat, és rá­mutatott, hogy az együttműkö­dés ezeken a területeken mind­két ország számára kölcsönö­sen előnyös.

Next

/
Thumbnails
Contents