Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1975-05-01 / 102. szám, csütörtök
EUEN A DOLGOZOK NEMZETKÖZI SZOIID AfflIASA! A Szovjetunió szíve... a Kreml. (Molnár János felvétele) HARC A LÉTBIZONYTALANSÁG ELLEN Szabadságiul k szü let éséne k évfordulója a harminc évvel ezelőtti májusokat idézi, amikor a fasizmus igája alól szabadulva az addig „csendben robotoló remény“ először köszönthette a szabad május elsejét. A pusztítás, megalázás és kiszolgáltatottság nehéz évei Utón, csillagos katonák hozták számunkra a szabadságot, hogy beteljesítsék az Idő parancsát. Azét az időét, nieily a „szabad és szabadító Oroszországból“ Indult el győzelmes útjára. „Az imperialista háború, az tmperialista világ torkából az első százmillió embert az első bolsevik forradalom ragadta ki. A következő forradalmak szerepe nem lehet más, mint ezeknek a háborúknak és ennek a világnak a rabságból kiszabadítani az egész emberiséget“. A forradalom másnapján hangzott eí Leninnek ez a jövendölése, s a történelem azóta bebizonyította, a haladó eszméknek nem lehet útját állni. A szocialista rendszer a forradalmi eszme megtestesülése; s vele és általa született az osztály- küzdelmek fő eredménye: a szocialista világrendszer. EGYSÉG ÉS ÖSSZEFORROTTSÁG A szocialista világrendszer három évtizede bizonyítja, a világ fejlődése és a nemzetközi enyhülés szempontjából milyen 6riási jelentősége van a szocialista országok egységének, összeforrottságának, szilárd és meg bonth atat 1 an bar át ság á nak. Ennek köszönhető, hogy a hidegháborús évek utiLi végre a nemzetközi enyhülés korszaka köszöntött a világra. Az elmúlt évek történelmi tapasztalata során nyilvánvalóvá vált: a szocialista rendszer bebizonyította életerejét a kapitalizmussal szemben folyó történelmi párharcban. Megalakulása és megszilárdulása nagymértékben meggyorsította azt a történelmi fejlődést, mely 1917 októberével kezdődött, új távlatokat nyitva a világ népei számára. A szocialista világ- rendszer léte, ténye és ereje útját állta az imperialista terjeszkedésnek, s megakadályozta az új világháború kirobban- tásá t. „A szocializmus építésének sikerei — állapította meg az SZKP XXIV. kongresszusa — sokban függnek a társadalmi fejlődés általános és sajátos nemzeti szempontjainak helyes összehangolásától... Az általános törvényszerűségeknek és az egyes országok konkrét történelmi sajátosságainak figyelembevétele nélkül nem lehet építeni a szocializmust“. Az általánosnak és a nemzetinek az összehangolása, s az internacionalizmus elveinek következetes alkalmazása nemcsak azt tette lehetővé, hogy egymás tapasztalataival gazdagodjunk, hanem azt is, hogy „együttesen dolgozzuk ki a szocializmus és a kommunizmus építésének alapvető elvi kérdéseit, megtaláljuk a gazdasági kapcsolatok legésszerűbb formáit, kollektíván határozzuk meg a közös külpolitikai irányvonalat, kicseréljük vélemény ün<ket az ideológiai és kulturális munka kérdéseiről“. A KÖZÖS FELELŐSSÉG JEGYÉBEN A szocialista világrendszer fejlődése és ereje a legértékesebb hozzájárulás a kommunisták közös forradalmi művéhez, s jelentős támogatás a néptömegek antiimperialista harcában. S bár az új társadalom építése számunkra sem volt a kad ály ta lan, problém ámen tes, büszkén és jóleső érzéssel gondolhatunk arra, olyan szövetségest, s olyan szövetségeseket választottunk, akik barátként mellettünk állnak, kis és nagy problémáink megoldásában egyaránt segítenek. A Szovjetunióhoz fűződő barátság történelmünk szempontjából meghatározó jelentőségű, legsajátabb nemzeti érdekünk. Nélküle könnyű prédája lehetnénk az imperializmus és a reakció cselszövéseinek. Barátságunk nemcsak a közös harc tényén vagy a felszabadulás történelmi jelentőségén nyugszik, hanem olyan szövetség is számunkra, melyet a szocialista célok azonossága, ideológiánk és politikánk, valamint nemzeti érdekeink egysége jellemez. Az idő bebizonyította, hogy népeink barátsága kiállta a próbát; kudarcot vallottak mindazok a kísérletek, melyek a legkülönbözőbb módszerekkel igyekeztek „leválasztani“ hazánkat a szocialista közösség országaitól. A harcokból és kemény küzdelmekből leszűrt tanul Ságok arra köteleznek bennünket, hogy óvjuk és védjük a szocialista közösség országaival való kapcsolatainkat, mely a becsület és a jövő útja, s záloga annak, hogy népünk élete egyre jobb lehessen. AZ IMPERIALIZMUS ELLENI HARC ÚTJÁN A békés egymás mellett élés elve az utóbbi években a nemzetközi kapcsolatok alapjává vált. A szélesedő gazdasági kapcsolatok nem jelentik azonban, hogy lemondtunk az ősz* tályharcról vagy nemzeti ér- dekeinkről. Ezért elszámítják magukat egyes nyugati körök, amikor azt hiszik, a gazdasági kapcsolatok fejében politikai engedm én y ek et csi karhatna k ki. A szocialista külpolitika története azt igazolja, külpolitikai céljainkat csak az imperializmus elleni harc útján érhetjük el. És ez nem mond ellent a békés egymás mellett élés elvének. Az imperializmus ugyanis ma sem mondott le a szocializmus térhódításainak megállításáról, a kapitalizmus restaurálásáról, vagy a szocialista rendszerek elleni aknamunkáról. Ezzel a törekvéssel mi a szocialista országok között elmélyülő együttműködést és a szocialista építés, a haladás céljait állítjuk szembe. Tévedés volna ugyanis azt hinni, hogy a kapcsolatok lazítása a Szovjetunióval vagy a szocialista közösség országaival előnyöket hozhat bármely szocialista ország számára. A kommunisták a Szovjetunióhoz való viszonyt az internacionál izmus próba kövének tekintik, s meggyőződésük, hogy a szocializmus sikeres építése elképzelhetetlen a világ első szocialista államával való szilárd kapcsolat nélkül. A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK EURÓPA BÉKÉJÉÉRT Földrészünk szempontjából rendkívüli jelentősége van annak, hogy — az érintett pártok javaslatára — megállapodás született az európai kommunista és munkáspártok értekezletének m e gtart ásá ról. A tanácskozás nem kisebb célt tűzött maga elé, minthogy a békés egymás mellett élés elvét a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak normájává tegye, s elvi osztálypozíciókból kiindulva törekedjen arra, hogy a külpolitika területén a lehetséges maximumot érje el az enyhülés megszilárdítása és a béke megerősítése érdekében. Az európai biztonsági értekezlet zárószakaszának előkészületei ugyanis arra utalnak, hogy azt a nyár folyamán, a legmagasabb szinten fejezik be. A biztonság és együttműködés alapelveinek betartása azonban a népek napi politikai harcának szerves része lesz. S ebből kell részt vállalniuk a kommunista és munkáspártoknak, melyeknek „mindegyike önállóan dolgozza ki politikáját és tűzi ki a harc leghatásosabb formáját“. A 25 millió kommunistát képviselő tanácskozás a kommunista és munkáspártok erejét demonstrálva nagy súllyal veti fel a tömegbázis, a szövetségesekhez való viszony kérdését. Nevezetesen azt, hogy a kommunista és munkáspártok milyen erőkre számíthatnak az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért vívott harcukban. A SZOCIALIZMUS VILÁGA sikereivel és távlataival, s minden problémájával együtt fiatal, növekvő társadalmi organizmus. Életképességét azonban rég bebizonyította, s növekvő gazdasági és nemzetközi sikerei pedig azt is jelzik, hogy a szocialista világrendszer a jövőben még jelentősebb szerepet játszik a világ forradalmi fejlődésében és a nemzetközi kapcsolatokban egyaránt. Ez biztosítéka annak is, hogy a világ haladó és forradalmi erői újabb sikereket érhessenek el a békéért, a demokráciáért, a szabadságért, függetlenségért és a szocializmusért vívott harcukban. Az események azt mutatják, Európa ma felelősségteljes időszakot él át. A háborúk és a viszályok véres századai után a béke földrésze akar lenni ... S lesz is, ha a dolgozók milliói ezt így akarják. A mai május elsejék ezt a szándékot visszhangozzák — milliós nagyságrendekben, s példává magasítják azt a világ, a haladó emberiség számára ... FONOD ZOLTÁN Az általánossá vált gazdasági hanyatlás Nyugat-Eurőpában véget vetett a teljes tőkés foglalkoztatottsággal kapcsolatos illúzióknak, amelyek különösen a Közös Piac országaiban voltak elterjedtek, s a nyugat-európai tőkés integráció utóbbi másfél évtizedes jelentős konjunkturális eredményeiből fakadtak. A Közös Piac statisztikai szervei által kiadott legújabb kimutatások azonban minden kétséget kizáróan igen fenyegető helyzetet tárnak fel. Az EGK tagállamaiban a több mint négymillió teljes munka- nélkülin kívül a részleges munkanélküliek száma meghaladja az 1,2 milliót! Nem kedvezőbb a dolgozók helyzete az Egyesült Államokban és Japánban sem: hosszú sorok kígyóznak a nagyvárosok munkaközvetítői előtt, s a gazdasági visszaesés miatt kenyerüket vesztett dolgozók újabb meg újabb ezrei rendeznek gyűléseket, tüntetéseket, szerveznek közös akciókat a munkahelyek biztosításáért, az egyre növekvő létbizonytalanság ellen. Míg a tőkés világ sajtója, a kormányok politikusai, a gazdasági élet irányítói hol nagyobb áldozatvállalásra szólítják fel a dolgozókat, hol pedig a helyzet javulására tesznek ígéreteket, úgyszólván hónapról hónapra tízezrekkel nő a munkanélküliek száma. A terjedő munkanélküliség egyre jobban fojtogatja a dolgozókat és családjaikat, egyéni és családi tragédiákat okoz, félelemmel és rettegéssel tölti el őket a bizonytalan jövőtől. Ez év elején Franciaország- ban 1 1H2 689, Angliában 776 4Ü7, a Német Szövetségi Köztársaságban 1 150 000, Olaszországban több mint 1200 000, az Egyesült Államokban pedig 7,5 millió volt a munkanélküliek száma. A munkanélküliség növekedésének dinamikáját tekintve figyelemreméltó jelenség az, hogy például Dániában tavaly több mint 160 százalékkal emelkedett a munkanélküliség, Nyugat-Németországban pedig a növekedés üteme egy esztendő alatt 86 százalék volt, Franciaországban 60, Belgiumban 42, Hollandiában pedig 32 százalék. Az Egyesült Államokban egyetlen hónap alatt, januárban 7,2-ről 8,2 százalékra emelkedett a munkanélküliek száma. Ez a szám 7,5 millió kenyértelenné vált munkást jelent, a heti 80—89 dolláros munkanélküli segély éppen csak a puszta létfenntartásihoz elég. A részleges munkanélküliség listáját az NSZK vezeti. Ebbe a kategóriába a többi között azok kerülnek, akik ideiglenesen leállított üzemekben dolgoztak, de munkaviszonyuk nem szűnt meg. Ez év április elsejével a nyugatnémet Volkswagen művek 4500 munkásának mondtak fel, s ugyanakkor a konszern vezetősége bejelentette, hogy a jövő év végéig további 25 000 dolgozót bocsátanak el. A nyugat-európai súlyos gazdasági helyzetet még robbanékonyabbá teszi a külföldön dolgozó vendégmunkások ügye. A konjunktúra éveiben ugyanis az olcsó munkaerő óriási tömegei áramlottak a nyugat-európai országokba. Jelenleg csaknem nyolcmillióra tehető azoknak a külföldi munkásoknak a száma, akik a Közös Piac kilenc államában, valamint Svájcban és Svédországban dolgoznak. Számukat tekintve első helyen az olaszok állnak 1 millió 200 ezer vendégmunkással, mivel az olasz állampolgároknak munka- vállalási joguk van a közös piaci országokban. Közülük csaknem félmillióan dolgoznak N y uga t-Német országba n, több mint 300 ezren Svájcban és 23Ű ezren Franciaországban. Ezenkívül több mint 800 ezer jugoszláv, 700 ezer török, 600 ezer spanyol, félmillió portugál dolgozik Nyugat Európában. A vendégmunkások javarészt a legpiszkosabb és legnehezebb munkákat végzik, a legkedvezőtlenebb feltételek között. A nyugat-európai országokban a hazai munkanélküliség növekedése korlátozó intézkedések bevezetéséhez vezetett, amelyek egyelőre elsősorban a külföldi munkások beáramlása elé emelnek gátat, de a tömeges elbocsátások következtében megindult a vendégmunkások visszaáramlása is hazájukba, ami rendkívüli felszültségekhez vezet a nyugat-európai munkaerő- piacon és az országok közötti kapcsolatokban is. A tőkés országok munkanélküliségének e vázlatos áttekintéséből is világosan kitűnik, hogy a dolgozók helyzete egyre súlyosabbá válik, növekszik a létbizonytalanság. Ám ahogyan növekszik a munkanélküliség, úgy fokozódik a dolgozók harci elszántsága is. Az elmúlt öt esztendőben Nyugat- Eu ró pában, az Egyesült Államokban és Japánban 225 millióan vettek részt sztrájkokban és tüntetésekben, 60 millióan többen, mint a megelőző, hasonló időszakban. Az idei május elsei ünnepségek a nyugati tőkésországok dolgozóinak harcos követelései jegyében zajlanak le. Nagy-Britannlában a dolgozók sztrájkokkal és felvonulásokkal tüntetnek az új állami költségvetés ellen, amely lényegesen emeli az adókat, valamint a növekvő munkanélküliség ellen. Londonban és Liverpoolban „Május 1. a dolgozók ünnepe“ jelszóval a munkások ezrei szüntetik be a munkát és vonulnak ki az utcákra, tiltakozva az ellen, hogy a kormány nem hajlandó e napot ünnepnappá nyilvánítani. Franciaországban az FKP felhívására országszerte tömeggyűléseket és más megmozdulásokat rendeznek a munkanélküliség elleni harc jegyében. A Német Kommunista Párt felhívásában hangsúlyozza: most nagyobb szükség van, mint bármikor eddig, a dolgozók egységes fellépésére az elbocsátások ellen, az ifjúság munkához való jogának szavatolásáért, a munkanélküliek hatékony támogatásáért vívott küzdelemben. A nyugati tőkésországok dolgozói a létbizonytalanságuk ellen folytatott nagy küzdelmükben bizton számíthatnak a szocialista országok, köztük hazánk dolgozói testvéri szolidaritására. PROTICS JOLÁN Francia dolgozók az elbocsátások, a drágulás ellen tüntetnek. A TÖRTÉNELEM FUTÓSZALAGJAI!...
