Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-31 / 126. szám, szombat

ERJEDÉS A TEJO PARTJÁN a portugáliai fejlemények ismét a demokrácia és a szocia- /lL lizmus jelé utat nyitó ibériai országra terelték a közvé­lemény figyelmét. Röviddel a legutóbbi választások után, ame­lyek az MFA és a vele szövetséges pártkoalíció és a széles nép­tömegek politikájának a demokratizálódási törekvéseknek a győ­zelmét eredményezték, válságjelenség ütötte fel fejét a pártkoa- lícióban. Közvetlen kiváltója a szocialisták antikommunista fellépése, az MFA-val szembeni indokolatlan követelődzése és politikai zsarolása volt. Kísérletük most is kudarccal végződött, de a válságjelenségek nem múltak el. Még nem csillapodtak le a megbolygatott kedélyek, még nem rendeződtek a pártok kö­zötti ellentétek s az elmúlt hét eseményei igazolták, hogy az osztályellenség nem tétlenkedik, alkalmas pillanatra vár, hogy színre lépjen. • AZ ELLENTÉTEK GYÖKEREI Mario Soares, a Portugál Szo­cialista Párt főtitkára és más vezetők a totális pluralitás kö­vetelésével léptek fel az MFA kormányzata ellen, s azzal vá­dolták a kommunistákat, hogy „kisajátítják maguknak a hatal­mat“, felrúgják a játékszabályo­kat. Nem újkeletű vád ez, a ta­valyi forradalmi hatalomátvételt követően többször is megismét­lődött. A szocialistáknak ez a fellépése azért veszélyes, mert mesterséges viszályt szít a koa­líción belül, ezzel és obstruktív taktikájukkal fékezik a forra­dalmi demokratikus átalakulá­sok megvalósítását, lelassítják a portugál nép előrehaladását a demokrácia és a végcélként megjelölt szocializmus útján. Nem vitás, hogy az összeha­sonlíthatatlanul fiatalabb alapí­tású szocialista párt féltékeny koalíciós partnere sikereire, ve­zetőinek viszont a párt tényle­ges erejénél sokkal nagyobbak az ambíciói, annak ellenére, hogy időközben a párt egysége megbomlott és az ellenzéki erők kiilönpártba tömörültek. A szocialisták mostani furcsa magatartásának oka a legutóbbi választások eredményeiben ke­resendő. A szavazatok számát tekintve akkor az első helyre kerültek, de ez korántsem te­kinthető a jelenlegi viszonyok egyetlen, kizárólagos meghatá­rozójának. Az ellentéteket ki­élezte, hogy a szocialista párt­hoz közel álló Republica című lap nyomdászai és más alkalma­zottai szembeszálltak az MFA politikájával ellentétes irányza­tot képviselő szerkesztőséggel s a kormány később beszüntette a lap megjelenését. Ez szolgált nyílt ürügyül a szocialisták megmozdulására, amely abban nyilvánult meg, hogy Soares és más vezetők polgárháborús lég­kört igyekeztek előidézni ésboj- kottálták a kormány üléseit. Szükségessé vált az illetékes fó­rum, az MFA 240 tagú közgyű­lésének összehívása, hogy meg­vitassa a válsággal fenyegető helyzetet és állást foglaljon. • MARAD A KOALÍCIÓ? A héten összehívott közgyűlés maratoni ülésszakot tartott. Ala­posan megvitatta a kérdést és állásfoglalásával elmarasztalta a szocialistákat. A közgyűlés megbízta az MFA legfelsőbb for­radalmi bizottságát, hogy hatá­rozottan és gyorsan rendezze a pártok közötti vitát. Elmarasz­talta a szocialisták egységbon­tását és azt, hogy minisztereik, Soares és Zenha már hosszabb ideje bojkottálják a kabinetülé­seket. Ugyanakkor munkabizott­ságot állított fel, amely előké­szíti a forradalom előbbre vitele érdekében felállítandó népi szervezetek létrehozását. Ezek után Soares és Zenha visszatért a kormány ülésére. A szocialisták a koalíció fenntar­tása mellett nyilatkoztak, igaz továbbra is bizonyos fenntartá­sokkal élnek. A koalíció fenn­maradása érdekében azonban feltétlenül fel kell hagyniuk egységbontó magatartásukkal. A kibontakozással kapcsolatos né­zetek bizonyos következtetésre jogosítanak fel. Carvalho dan­dártábornok, a COPCON főnöke leszögezte: „Az MFA nélkül le­hetetlen az új államot építeni, ez bebizonyosodott... vagy va­lóban szocializmust építünk a Fegyveres Erők Mozgalmával és a pártokkal, vagy félreállítjuk e pártok vezetőségét és közvetlen kapcsolatra lépünk a néppel", hangoztatta válaszul a szocialis­ta képviselők provokatív kije­lentéseire. A kommunista párt Alvaro Cunhal főtitkár útján kijelentet­te: Ma is lehetséges a megegye­zés a szocialistákkal, ha hajlan­dók együttműködni a forradal­mi erőkkel a demokratikus rendszer és a szocializmus felé jraló haladás útján. A párt le­hetetlennek tartja, hogy akár a 'kommunisták, akár a szocialis­ták nélkül jöjjön létre valami­lyen új koalíció. Viszont ha a szocialisták egységbontó akciói­nak folytatása lehetetlenné tenné a jelevlegi koalíciót, vagy politikai pártokat nem képvise­lő polgári személyek és a ka­tonaság koalíciója jönne létre, esetleg tisztán katonai kormány­zat alakulna. Az utóbbi lehelő séget Cunhal nem tartja idősze­rűnek. Mint azonban a portói események mutatják ez az alter­natíva sem zárható ki. Az or­szág második legnagyobb váro­sában a fasiszta elemeknek fa­lazó demokratikus néppárti köz- igazgatási szervek tétlensége miatt katonák vették át a város igazgatását. A jelenlegi koalíció fennma radása a portugál forradalom számára létfontosságú kérdés. Pillanatnyilag megvan a remé­nye annak, hogy a koalíció még is átvészeli a pártok viszályát. • A KÜLFÖLD SZEREPE A portugáliai demokratizáló dást és forradalmat azonban nemcsak a szocialisták által ki­robbantott viszály veszélyezteti, hanem a külföld leplezetlen he avatkozása is. Mégpedig több sí­kon. A NATO jelenlegi brüsszeli csúcsértekezletén is bebizonyo­sodott, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak Portugália tagsá­gának és az atlanti szervezet vezetőségének nem tetszik, hogy Lisszabonban más idők járnak, mint a salazari fasizmus idején. Maga Ford amerikai el­nök is „aktívabb tagságra és tel­jesebb egységre“ szólított fel egyes tagországokat, s köztu­dott, hogy elsősorban Portugá­liára és Franciaországra gon­dolt. Szinte egyidejűleg rendez­ték meg Portugália partjainál a NATO-flotta erőfitogtató tengeri hadgyakorlatát. A portugál forradalmi kor­mány gazdasági téren is nagy nyomásnak van kitéve. A dubli­ni közös piaci értekezleten Por­tugália tagságával kapcsolatban egyenesen zsaroló politikai fel­tételeket szabtak a lisszaboni kormánynak. Ebben a helyzetben az MFA és a haladó erők fő kötelessége a forradalom eddigi vívmányainak éber őrzése és a reakció mester­kedéseinek megakadályozása. Ezt szolgálják a maoista csopor­tokkal és más, a jelenlegi rend felforgatására szervezkedő anarchista és nyíltan ellenfor­radalmi erőkkel szemben foga­natosított biztonsági Intézkedé­sek. L. L. Szódat elnök Ausztriában fíécs — Anvar Szadat egyip­tomi elnök tegnap kora délután kétnapos hivatalos látogatásra Ausztriába érkezett. A repülőté­ren Rudolf Kirchschläger, oszt­rák köztársasági elnök és Bruno Kreisky kancellár fogadta. Előzőleg Szadat egynapos nem hivatalos látogatást tett Jugosz­láviában. Az egyiptomi elnök a szlovéniai Brdo üdülőhelyen ta­lálkozott Tito elnökkel, s a két államfő megbeszéléseit a Tanjug hírügynökség jelentése szerint „teljes egyetértés és szívélyes­ség“ jellemezte. Egyetértettek abban, hogy a genfi közel-keleti békekonferenciát még ebben az évben fel kell újítani és hang­súlyozták, hogy az el nem kö­telezett országoknak aktív sze­repet kell játszaniok a válság rendezésében. Az osztrák—egyiptomi megbe­szélések előterében a kétoldalú kapcsolatok, valamint a közel keleti helyzet legújabb fejlemé­nyei állnak. Politikai megfigye­lők ezzel kapcsolatban rámutat­nak, hogy az osztrák kormány­fő „jól tájékozott a közel-keleti ügyekben“, hiszen a múlt héten Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter tár­gyalt Bécsben. Szadat elnök még a mai nap folyamán Bécsből Salzburgba utazik, ahol Gerald Ford ameri­kai elnökkel találkozik a közel- keleti probléma megvitatása ér­dekében. LIBANON FŐVÁROSÁBAN NYUGALOM URALKODIK Tovább folynak a kormányalakítási tárgyalások Bejrút — Rasid Karami, Liba­non kijelölt miniszterelnöke csütörtökön és pénteken tovább folytatta tárgyalásait a külön­böző politikai csoportosulások vezetőivel egy uj kormány meg­alakításáról. Egy tegnapra vir­radó nyilatkozatában azt mon­dotta, egyelőre még nem tudja, mikor alakulhat meg az új ka­binet. .Hangsúlyozta, hogy a konzultációk során tudomásul vette a képviselők javaslatait, ugyanakkor azonban leszögezte, hogy a politikai pártoknak sza­vatol niok kell a biztonságot és a nyugalmat az országban. Hírügynökségi jelentések sze­rint a két legbefolyásosabb bal­oldali mohamedán vezető, Ká­rnál Dzsumblatt és Amin Hafez, a konzultációk során követelte Karamitól, hogy az új kormány­ból zárják ki a falangistákat. A libanoni rádió péntek regge­li híradása szerint Bejrútban az éjszaka folyamán nyugodt volt SPANYOLORSZÁG több váro­sában Franco-ellenes tünteté­sekre került sor s a felvonu­lók több helyütt a portugál forradalom jelképét, a vörös szegfűt viselték. FORD amerikai elnök meg­vétózta a kongresszus egvik törvényjavaslatát, amely 5,3 milliárd dollárt irányzott elő a munkanélküliség elleni harc rendkívüli programjának támo­gatására. a helyzet, csupán két kisebb in­cidens történt. Nem sokkal éj­fél után bomba robbant a fővá­ros egyik negyedében, károk azonban nem keletkeztek. Ez­zel csaknem egyidőben Bejrút egyik keleti negyedében rövid tűzpárbaj zajlott le, aminek a libanoni—palesztin vegyes kato­nai járőrök beavatkozása vetett véget. A Palesztínai Felszabadítási Szervezet elítélte az ártatlan polgári lakosság ellen Irányuló erőszakos cselekedetek minden formáját. Zuhair Mohszen, a Pa­lesztin hírügynökségnek adott nyilatkozatában a PFSZ nevében felszólított minden hivatalos és nem hivatalos szervezetet az ilyen akciók megbélyegzésére. A libanoi eseményekkel kap­csolatban Szadat egyiptomi el­nök kijelentette: Kész Libanon­ba utazni, hogy találkozót hoz­zon létre Jasszer Arafat és Fran- gié libanoni elnök között. WALDHEIM, az ENSZ főtit­kára részt vesz Kleridesz és Denktas ciprusi görög, illetve török vezetők jövő heti újabb bécsi tárgyalásain. KAMBODZSÁBAN befejeződött a külföldi tőkések gumiültetvé­nyeinek államosítása. Ezzel egyidőben Kambodzsában in­tézkedéseket tesznek a gumi­termelés fokozására. NEW YORKBAN összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa Namíbia, Dél­afrikai Köztársaság által tör­vénytelenül megszállt volt dél­nyugat-afrikai ország ügyét. Megcáfolhatatlan tények „Ma, amikor felnőtt a népek új nemzedéke, különösen fontos megismertetni az if­júsággal a második világhá­ború igazi jellegét és lénye­gét, s megakadályozni min­den olyan szándékot, amely­nek célja, hogy a különféle politikai erők szempontjából meghamisítsa a háborúban részt vevő államok szerepét“. [A szocialista országok kom­munista és munkáspártjai központi bizottságai titkárai­nak tanácskozási anyagából.) Az a tény, melyet a tanács­kozás a hitleri fasizmus és a japán militarizmus feledt ara­tott győzelem 30. évfordulója alkalmából hangsúlyozott, nem volt és nem véletlen. Minél több esztendő választ el bennünket a népek antifasiszta harcának időszakától, annál inkább csök­ken — törvényszerűen — azok száma, akik e borzalmakat át­élték, viszont felserdül egy új, fiatal nemzedék, amelynek e harcok eredményeként egyebek között az az előnye, hogy — Európa újabbkori történetében első ízben — 30 év óta nem is­meri a háborút. Ez egyidejűleg a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország gazdasági és ka­tonai erejének és offenzív bé­kepolitikájának az eredménye. A FÖ IRÁNYZAT Az imperialista burzsoázia jelenkori ideológiai harcának fő célpontja a második világ­háború után felsedrült fiatal nemzedék. Ezek előtt akarja különféle formákkal és módsze­rekkel leplezni az igazságot a Nagy Honvédő Háborúról. Nagy eszközöket fordít arra, hogy az ifjúság ne ismerje meg a tel­jes igazságot és a valódi ténye­ket. Különféle hamis, semmivel sem alátámasztott mendemon­dákkal akarja félrevezetni a tő­késállamokban élő fiatalokat, és arra törekszik, hogy lehető­leg nálunk is hatást érjen el. Ezért az említett tanácskozás hangsúlyozta, hogy a • testvér- pártok ideológiai munkájának feladata: megismertetni a világ közvéleményének minél nagyobb többségével a történelmi ténye­ket, hogy teljés mértékben tu­datosíthassák a háborúból ere­dő tanulságokat. Sokoldalúan megmagyarázni, hogy milyen döntő szerepet játszott az első szocialista állam a fasizmus szétzúzásában, a szovjet nép és hadserege hősiességét, a kom­munisták vezette illegális harc bátorságát, a népi felszabadító erők harci akcióit, az antihit- lerista koalíciót képező, külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok együttműködéséből ere­dő tapasztalatokat. TÖRTÉNELEM- HAMISÍTÓK Á Nyugaton ma egyre több olyan könyv, brosúra és más nyomtatvány jelenik meg, me­lyekben a burzsoá ideológusok meghamisítani igyekeznek a második világháború és főleg a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának történetét. Ezekben minden módon csök­kenteni és elhallgatni igyekez­nek például az SZKP-nak azt a szerepét, amit mint a tömegek antifasiszta harcának vezetője és szervezője játszott, tagadják, hogy a fasizmuson aratott győ­zelem meghatározó tényezője és kivívója a Szovjetunió volt. A burzsoá törnénészek eltor­zítva magyarázzák a fasiszta erők Keleten elszenvedett vere­ségeinek az okait. Azt hirde­tik, hogy a győzelem fő ténye­zője az USA volt, amely — ál­lítólag — azzal, hogy bekap­csolódott a második világhábo­rúba, részt vett a Németország elleni hadműveletekben és se­gítette a Szovjetuniót, döntő mértékben befolyásolta a fejle­ményeket a keleti fronton. A szovjet nép a kapott segít­séget nagyra értékeli és egyál­talán nem tagadja. Azonban a történelmi igazság az, hogy ez a segítség nem volt olyan dön­tő jelentőségű, ahogyan azt a burzsoá ideológusok állítják, hiszen csak a háború legnehe­zebb időszaka után, a sztálin­grádi és a kurszki csata után érkezett. A második világháború min­den elfogulatlan megfigyelője előtt világos, hogy a második front megteremtésének időpont­jában a keleti fronton a fasisz­ta fő erőkre a szovjet hadse­reg és a bátor szovjet nép már régen vereséget mért. „A Szov­jetunió Nagy Honvédő"Háború­ja“ című könyv bizonysága sze­rint a nyugat-európai második front megnyitása után is 195— 235 hadosztály harcolt a szov­jet-német és csak 106—135 hadosztály a nyugati fronton. Ezek megcáfolhatatlan tények. EZ AZ IGAZSÁG A szovjet—német front volt a második világháború fő harc­tere. A Nagy Honvédő Háború döntő befolyást gyakorolt az események alakulására az egész világon. Németország és csatló­sai fő erejüket és anyagi esz­közeiket a Szovjetunió ellen összpontosították. Ennek elle­nért) a Szovjetunió rendelkezett elegendő szellemi és anyagi erőforrássá) ahhoz, hogy szem­beszálljon az agresszorral és vereséget mérjen rá. A fasizmus elleni háború leg­nagyobb, legnehezebb súlya a Szovjetuniót terhelte. Ezt ada­tok bizonyítják. A szovjet kato­nák az európai fasiszta tömb 606 hadosztályát semmisítették meg, ejtették foglyul, vagy szórták szét, míg az angol— amerikai fegyveres erők csak mintegy 176 hadosztályát. Ez is bizonyítja, hogy a szovjet had­sereg zúzta szét a fasiszta koa­líció fő erőit. Soha semmi nem változtathat azon a történelmi valóságon, hogy a német fasizmus és szö­vetségesei vereségében a Szov­jetunió játszotta a döntő szere­pet. A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelemért a szovjet nép hatalmas áldozatokat ho­zott. A második világháború alatt több mint 20 millió szov­jet állampolgár vesztette életét, tehát szovjet ember volt a há­ború halálos áldozatainak a 40 százaléka. Csupán Csehszlová­kia felszabadítása során, a bé­ke küszöbin, a háború utolsó szakaszában több mint 140 000 szovjet katona esett el. A Szovjetunióban elpusztult több mint 70 000 város és falu, több mint 32 000 ipari üzem, 98 000 kolhoz, 65 000 kilomé­ter hosszúságú vasúti pályatest. Pénzben kifejezve a Szovjetunió vesztesége 2600 milliárd rubel volt. Szinte elképzelhetetlenek ezek a háborúban megsemmi­sült értékek, de még elképzel­hetetlenebbek a szovjet népek háborús szenvedései. Soha sen­ki nem tudja leírni, kifejezni azoknak az anyáknak a gyá­szát, akik fiukat és lá­nyukat, a feleségek gyá­szát, akik férjüket vesztették el, a gyermekek fájdalmát, akik­nek szülei a mai boldog gyer­mekkorért vívott küzdelemben estek el. A Szovjetunióban úgy­szólván egyetlen család sem volt, amelyet ne érintett volna ez a háború. A gyászhoz, a fájdalomhoz, a kínhoz társult a fasiszták em­bertelen, barbár kegyetlensége. A nácik az ún. új európai rend értelmében a Szovjetunió és a többi leigázott ország népét is rabszolgaságba akarták vetni. Ezek az áldozatok és szen­vedések nem voltak hiábavalók. A szovjet nép — kommunista pártja vezetésével — megvédte szocialista hazáját, megsemmi­sítette a világimperializmus leg­sötétebb erőit, amelyek nem­csak a Szovjetunió, hanem Eu­rópa és Ázsia más népeit is ki akarták irtani. A szovjet nép, mint interna­cionalista, a lehető legtöbbet tette azért, hogy ne csak a saját népét, hanem a többi or­szágok népét is megmentse a rabszolgaságtól. A fő szerepet játszotta a világuralomra tö­rő és az európai kultúra és ci­vilizáció megsemmisítését célzó Hétvégi hírmagyarázatunk

Next

/
Thumbnails
Contents