Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-20 / 116. szám, kedd

TÚL AZ ÖTÉVES TERVMUTATÓKON A több mint háromszázhatvan embert foglalkoztató, s Trebiso­vou kívül Sečovcén, Veľ. Kapu- šanyban (Nagykaposonj és Kráŕ. Chlmecen (Királyhelme- cen) is a legkülönbözőbb szol­gáltatásokat nyújtó járási ipar- vállalat igazgatósági épületének homlokzatán szembetűnő felirat hívja fel a figyelmet. Röviden összefoglalva azt közli, hogy ez a vállalat már teljesítette az ötéves terv alapvető mutatóit. Kétségtelen, hogy egy ilyen figyelmeztetés az újságíró ér­deklődését is felkelti. A válla­lat ■ igazgató'ának, KATÖCS Menyhért elvtársnak irodájában kíváncsian ismerkedtünk a mun­kaeredményekkel, elsősorban is azokkal, amelyek elismerése fe­jében a vállalat elnyerte a ke- iet-szolvákiai klub vándorzász­laját. Ez termeszeit esen azt ie- lenti, hogy a helyi gazdálkodá­si üzemiek közül ez az évente több mint harminchatmillió ko­rona értékű teljesítményt nyúj­tó vállalat, a legjobbnak minő­sült a kerületben. Mi mindent is csinál ez a vállalat? Többek közt fémmegmunkálással, bútor­gyártással, fehérneműk és fel­sőruhák készítésével, televíziő- és rádiókészülékek, valamint háztartási gépek, cipők, sze­mélygépkocsik javításával fog­lalkozik. Hazánkban a kábeldob egyedüli gyártója évente, csak­nem 18 millió korona értékben. — Közel tizenötezer kábeldo­bot gyártunk évente — újságol­ja az igazgató —, többet kép­telenek vagyunk készíteni, pe­dig ez a mennyiség csupán 55 százaléka a szükségletnek. Aztán az elmúlt esztendő tervteljesítésének eredményeire terelődik a szó. Katócs elvtárs szerint nagyon sikeres volt az 1974-es esztendő, pedig nagyon sok problémával kellett meg­küzdeni. Hála a vállalat dolgo­zói részéről megnyilvánuló lel­kesedésnek, sikerült megbirkóz­ni az év elején mutatkozó ne>- hézségekkel. Ebben igen jelen­tős szerepet játszottak a, kom­munisták,. a vállalati pártbizott­ság, a szakszervezeti tanács és a munkáját állandóan javító SZISZ üzemi szervezete is. Ennek köszönhető például az is. hogy a vállalat dolgozói az SZNF 30. évfordulója tiszteleté­re vállalt közel 3 millió koro­na értékű kötelezettségüket több mint 7 millió korona értékben teljesítették. A vállalaton belü­li szocialista mun ka verseny eredményei kerületi méretben is megtisztelő helyet biztosítot­tak a vállalatnak, amely így birtokosává vált a kerületi nem­zeti bizottság vörös vándorzász­lajának. A vállalat tevékenységének múlt évi fejlődésére utal példá­ul az is, hogy az 1973-as évhez viszonyítva teljesítménye 14,1 százalékkal, ;j lakosságnak nyúj­tott szolgáltatásokért befolyt összeg 43,2 százalékkal, a tisz­ta nyereség .40,1 százalékkal, a munkatermelékenység 12,5 százalékkal nőtt, viszont az anyagi és egyéb költségek csök­kentek. — Természetesen örömmel töltenek el bennünket ezek az eredmények, valamint az is, hogy vállalatunknál a tervnek megvan a megfelelő tekintélye és egész munkaközösségünk minden igyekezetével dolgozik sikeres teljesítése érdekében. Viszont a közelmúltban megtar­tott vállalati konferencián, il­letve a vándorzászlő átvétele alkalmával is konkrétan utal­tunk azokra a tartalékokra, me­lyek felhasználásával vállala­tunk az eddiginél még jobb eredményeiket érhet el. Tudatá­ban vagyunk — hangsúlyozta az igazgató —, hogy a lakos­ság tőlünk is igényesebb szol­gáltatásokat követel, és teljes joggal. Ezeknek az igényeknek megfelelően igyekszünk javíta­ni munkánkat. Egyébként ez a részünkről megnyilvánuló igye­kezet régebbi keletű, egyre fo kozódó és beérett gyümölcse is kézze'l fogható. Ebből született az a felajánlás, mely szerint vállalatunk dolgozói kötelezték magukat arra, hogy az ötéves időszakra szóló teljesítményter­vet már ez év április 30-ig teljesítjük és az év végéig még 25,5 millió korona értékű telje sí lm én yt érünk el. A lakosság nak nyújtott szolgáltatások után járó jövedelem ötéves tervmutatóját ez év március 31- ig vállaltuk teljesíteni, s így terven felül az év végéig to­vábbi 8,1 millió korona értékű szolgáltatást nyújtunk a trebi- Sovi járás lakosságának. — Igazgató elvtárs, szeret­nénk ha arról is beszámolna, milyen eredménnyel teljesítet ték ezeket a vállalásokat? — Az idei május elsejei ün­nepi felvonuláson vállalatunk dolgozói haladtak az élen és transzparensükön hírül., adhat­ták: az ötéves tervidőszakra meghatározott tel jesítmény tér vet április 28-ig, a szolgáltaid sokért tervezett összeget már­cius 24-ig — tehát a vállalt időpontnál korábban — elér­tük. Vállalatunk dolgozói a tör ténelmi jubileumok időszaká­ban tovább fokozzák igyekeze­tüket s így juttatják kifejezés­re hálájukat, köszönetüket az ért, hogy a hős szovjet hadse­reg által 30 esztendővel ezelőtt felszabadított hazában békében élhetnek és dolgozhatnak. (kulik) Biztonságos, nyugodt öregkor A nyugdíjasok elégedettek az üj szociálpolitikai intézkedésekkel 1975. V. 20. Prágában a CKD Dukla üzei- méneik dolgozói megbecsülik az öregeket. Meghaló ünnepély keretében vesznek búcsút azok­tól, akik nyugalomba vonulnak es továbbra is figyelemmel kí­sérik volt munkatársaik sorsát, segítséget nyújtanak a rászo­rulóknak. Az üzemi szakszerve­zeti bizottság az üdülést is le­hetővé teszi számukra. Szoros kapcsolatot tart fenn és anya­gilag is támogatja a nyugdíja­sok 400-nál több tagot számlá­ló klubját. Kirándulásokra, rendszeres beszélgetésekre hív­ja meg az öregeket, amelyeken megvitatják velük problémáikat és tájékoztatják őket a politi­kai esem én y ek ről. findrich Havlíöek, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke megértéssel, szeretettel beszélt a nyugdíjasokról és elmondta, hogy nagy részük, amennyiben azt egészségi állapotuk megen­gedi, brigádmunkával járul hoz­zá a termelési feladatok telje­sí t éséheiz. E kérdésről Václav Rislinek Így beszélt: — Mint műszaki dolgozó egész életemet a Dukla üzem­ben töltöttem. Érthető tehát, hogy nem tudtam véglegesen megválni munkahelyemtől, me­lyet második otthonomnak te­kintek ma is. A párt, a kor­mány és az SZKT legutóbbi, a nyugdíjak módosítására vonat­kozó határozata véleményem szerint az anyagi segítségen kí­vül a párt és a társadalom po­litikai győzelmét is jelenti. — Mint kommunista megér­tettem, mit jelent ez az intéz­kedés számunkra. Míg a kapi­talista országok dolgozóit az egyre terjedő infláció, a mun­kanélküliség és a gazdasági válság sújtja, a szocialista or­szágokban fokozatosan emelke­dik az életszínvonal. A szocia­lizmus, amint annak állandó tanúi lehetünk, a legigazságo­sabb társadalmi rendszer. Ezért valamennyiünknek — akik a közös munka gyümölcsét élvez­zük — legTőbb kötelessége, hogy erőnkhöz és képességeink­hez mérten támogassuk szocia­lista társadalmunkat. Josef Novák 45 évi munka után vonult nyugalomba. Laka­tosként kezdte az üzemben, majd, kitanulta a rokon szak­mákat, hogy végül is technoló­gusként fejezze be tevékenysé­gét. Eddig évente 240 napot dolgozhatott. A jövő évtől kezd­ve egész évben dolgozhat anél­kül, hogy csökkenne a nyugdí­ja. Az adó megszüntetésével — számítása szerint — 195 ko­ronával több lesz a nyugdíja, ami életszínvonala további emelkedését jelenti. Novák elvtárs az úg, neve­zett „régi jó időket“ idézi, amelyekről nem volna szabad megfeledkeznünk. A nagyapja 47 évig mint cukorgyári segéd­munkás tengette életét. Öregsé­gére a törvények szerint nem volt joga nuygdíjra. Igaz ugyan, hogy a gyár tulajdonosa kö- nyöradományként havonta 25 kűronát fizetett neki. — A hi­vatalnokoknak jól ment a so­ruk, teljes fizetést kaptak nyug díj fejében, ám a munkások sorsa szánalomra méltó volt — mondotta —, és azt a mai fia­taloknak is tudniuk kellene, hogy lássák a burzsoá és a szoc alista rendszer közti kü­lönbséget. Szocialista társadal­munk egyik vívmátíva. hogy nem tesz különbséget a munkás és az értelmiség között, jogaik és kötelességeik azonosak. Oldrich Vachal szerszámké szítő a Kiváló munkáért állami kitüntetés viselője. 1936 óta dolgozik a gyáriban és csak egy éve nyugdíjas, de még egyetlen napot sem hiányzott munkahe­lyéről. — Azelőtt 15-en dolgoztunk a műhelyben, ma összesen ha­tan vagyunk, így minden kézre szükség van nálunk — mondja. Ha otthon maradnék, nagy kárt okoznék ezzel a gyárnak, így szeretném legalább némi képpen viszonozni szocialista társadalmunknak a dolgozók iránti nagy fokú gondoskodá sát. A nyugdíjasok mindenütt, el­ismeréssel beszélnek az új szo­ciálpolitikai intézkedés kiöl. Tudják, hogy a párt bölcs, kö rültekintő politikájának eredmé nyeképpen a szocialista állam mindenkinek gondtalan, békés, nyugodt öregkort biztosít. KARDOS MÁRTA A KOMMUNISTA KÉPVISELŐ Az ötvenes évek elején, ami­kor az elaprózott mezőgazda- sági termelés kollektivizálása megindult, a munkás- és pa­rasztszármazású szülők gyer­mekei zömmel rendszerint bú­csút intettek a falunak s több­nyire a csábító városi ipari üzemekben kerestek érvényesü­lési lehetőséget és kenyérke­reső foglalkozást. A huszon­éves, nyurga Horváth Istvánt is el-elfogta az elvándorlási láz, do a döntő pillanatban erősebbnek bizonyult számára az otthon, a föld marasztaló ereje,- pedig szülőfaluját, Víz- keletet csak néhány kilométer választotta el a járásjogú Ga- lánta lüktető városi forgatagá­tól. Most, húszon pt óv után, a kor tanújának hitelességével elevenítjük fel az eseményeket ezzel a rokon­szenves, közép korú és köztisz­teletnek örven dő emberrel, akinek jellemét a közösség for­málta, életútját a falusi munka, a fejlődő szö­vetkezet egyen­gette. A közös gaz­dálkodás meg szervezésekor ő is szövetkezeti tagként kezdte pályafutását. Aztán bevonult íatonának, de szolgálattelje sít és közben is mindig a ter­mést ringató búzatáblákra, faluja dolgos népére gondolt. Katonaévei alatt nemcsak a fegyverforga­tás művészetét sajátította el, hanem a párt gazdaságpolitiká ját és célkitűzéseit is megis­merte a társadalom szellemi és anyagi felemelkedéséért foly­tatott harcában. Amikor haza­került, mintha más ember lett volna belőle, a szövetkezet épí­tésével kölcsönhatásban vizs­gálta a falu fejlődését. Egyszer aztán így szólt hozzá a falusi pártszervezet és az efsz elnö­ke: Te, Pisti, jól kiismered magad .i dolgokban, nem men­nél el a könyvelői tanfolyam­ra? Úgysincs olyan emberünk, aki megfelelne ezen a poszton! A szerény munkásgyermek a bizalmai nem utasította el. Az iskola padjaiban nagy szorga­lommal ismerkedett a nagyüze mi gazdálkodás menetével, az emberek és a szövetkezet vi­szonyát kifejező és rögzítő bo nyolult számtani műveletek tömkelegével. — De az emberek nyelvén is éitett! - hallom a dicséretet tagtársaitól. — Éppúgy szól tu­dott váltani az ingadozó, bi­zalmatlan középparaszttal, mint a harcos agrár pro le tárral. Nem csoda, ba az 1962-es évi zárszámadási közgyűlésen a tagság a szövetkezet elnökének választotta. Idestova tizenöt éve tölti be ezt a tisztséget. Ez idő alatt a közös gazdaság ipari szinten termelő nagy­üzemmé fejlődött, a járás leg­jobbjai közé küzdötte fel ma­gát. Most ez a szövetkezet hi­daskürti székhellyel, a megtisz­telő Vörös Csillag néven öreg­bíti régi jó hírnevét és társu­lásával a környékbeli falvak kis közös gazdaságait is ma­gához ölelte, ahol lépésről lé­pésre szilárdulnak a termelés szocialista vonásai. Mindez elválaszthatatlan at­tól a segítségtől, amit a mun­kásosztály, a szocialista rend­szer a kollektivizálás első lé­A bratisluvai Kőtér új épületei. JTóthpál Gyula felvétele] péseitől nyújtott a szövetkezet­nek. Az állami támogatás kü­lönböző formái gépek vásárlá­sához, korszerű férőhelyes lé­tesítéséhez, talajjavításhoz, gyü­mölcs- és szőlőtelepítéshez — bizonyítékai annak, hogy a munkásosztály szívén viseli a szövetkezeti parasztság boldo­gulását. A lények cáfolhatatlanok. Ám a Vörös Csillag fejlődésében sem kamatozott volna a mun­kásosztály által befektetett töke olyan kézzelfoghatóan, ha a szervezés élén jíem áll­nak olyan meggyőződéses, elv­hű kommunisták, mint Horváth István. A szövetkezet agilis elnöke a helyi nemzeti bizottság kép­viselői tisztségében is híven szolgálta a falut és választóit. Gazdasági eredményeik egyre nagyobb lehetőségeket kínál­tak a községek fejlesztéséhez, s ezeket mindig Horváth István terjesztette a szövetkezet vá­lasztmánya elé. „Ha azt akar­juk, hogy tagjaink derekasan megállják helyüket a munká­ban — érvelt a döntést hozó üléseken —, akkor a környeze­tük, életkörülményeik javítását sem téveszthetjük szem elől“. Sokéves társadalmi tevékeny­sége elismeréséül a köztársa­sági elnök „Az építésben szer­zett érdemekért'4 magas állami kitüntetést adományozta az ügybuzgó efsz — elnöknek. — Ezzel egyenrangú biza­lomnak tekintem azt is — vall­ja be szerényen —, hogy a május elsejei ünnepségeket megelőző vasárnapon a sládko- viőovói (diószegi) 21-es számú választókerületben a Szlovák Nemzeti Tanács megüresedett képviselői tisztségébe válasz­tottak. .. Huszonegy falu sokezer vá­lasztója örömmel adta le Hor­váth Istvánra szavazatát. Hi­szen közülük való és mindenütt ismerik, jó szervezőnek, ba­rátnak tartják, aki, ha a köz­ügyek intézéséről esett szó, bátran hallatta szavát, fáradha­tatlanul munkálkodott. Amint búcsúzóul elnézem si­mára fésült haját, a deresedő szálakat is észreveszem köz­tük. Pirospozsgás arca mosoly­gós, tartása egyenes, s egész lényében van valami olyan ma­gabiztosság, amit csak a gaz­dag élettapasztalat, a szocialis­ta jövőbe vetett hit, s a ki­egyensúlyozott magánélet ad­hat meg egy embernek. SZOMBATH AMBRUS Horváth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents