Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1975-05-20 / 116. szám, kedd
FOROG AZ ÓRIÁSKERÉK (Tóthpál Gyula felvétele) VÁLASZ OLVASÓINKNAK NYUGDÍJÜGYEKBEN S. S.: Mint ismeretes az 1964' 10 L. sz. alkalmazotti munkaviszonyban dolgozók nyugdíjbiztosítási törvénye (az 1972/5. sz. hirdetmény szerinti szövegezésben) 16. paragrafusa a nyugdíjigény keletkezése után — a nyugdíj folyósításának lemondása mellett — ledolgozott minden 3 hónap után a nyugdíjigény kelet Kezésekori havi átlagfizetés 1 százalékának ösz- szegében adómentes nyugdíj- emelést biztosít. Az idézett törvény 18 paragrafusa 1. bekezdése értelmében ezen nyugdíjemeléssel az így továbbdolgozó nyugdíjas túllépheti a munka- kategóriákban (2200, 1800 és 1600} megállapított felső határt, de a már felemelt nyugdíjnak az esetleges más nyu- díjjal együtt (pl. özvegyi járadékkal együtt) nem szabad meghaladnia a havi 2500 koronát. Az idézett rendelkezés 4. be- kezése értelmében az említett nyugdíj folyósítása nélküli további munkaviszonnyal semmiképp sem lehet túllépni a dolgozónak a nyugdíjigénye keletkezésekor! nem redukált átlag- fizetés 90 százalékát. Mint ismeretes a nyugdíjtörvény 9. paragrafusa 3. bekezdése értelmében a nyugdíj összegének — alapösszegének az ún. havi átlagkeresetnek kiszámításánál egyébként a havi 2000 koronán felüli átlagfizetést csak 1/3-dal lehet figyelembe venni. Teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy hasonló intézkedést tartalmaz az efsz szociális biztosítási törvény 47. paragrafusa is. M. I.: Az 1956/54. betegbizto sítási törvény 20. paragrafusa vonatkozik önre is, tehát ennek értelmében nyugdíja lolyó sitása mellett több mint három hónapja dolgozó nyugdíjasnak egv megbetegedésből eredően legfeljebb évi 60 munkanapra van igénye táppénzre. Egy év folyamán többszöri betegállomány esetében is összesen lég feljebb 60 munkanapra jár az ilyen nyugdíjas dolgozónak táppénz. (A 75 napi táppénz a nem nyugdíjas szezon- és kampánymunkásoknak jár — többszöri megbetegedés esnie ben legfeljebb évi 90 munka napra — az idézett betegbizlo- sítási törvény 20. paragrafusa értelmében. A nyugdíjas kampánymunkásokra azonban a már fentebb idézett 21. § vonatko zik, azaz legfeljebb évi 60 napra állapítható meg számukra a legalább 3 havi munkaviszony után táppénz], A továbbdolgozó nyugdíjas dolgozónak a töb bi nem nyugdíjas dolgozóval azonos feltételek mellett van igénye szabadságra. Tehát a munkatörvénykönyv 100. §. ér telmében teljesítenie kell az 5 havi várakozási időt és abban az évben amikor a szabadságát igényli, legalább 75 munkana pót kell ledolgoznia. Mivel Ön már három éve dolgozik a mostani munkaadó vállalatánál, az 5 havi várakozási idő feltételét már légebben teljesítette. A folyó évben korának és ledolgozott éveinek megfelelően feltehetően 4 heti szabadságra van igénye, ha teljesíti majd a további törvényes feltételt, azaz, hogy ebben a naptári évben már legalább 75 munkanapot dolgozott le. A betegállomány ideje csupán akkor számítható be a 75 napba, ha üzemi bal eset következménye. MUNKAJOGI ÜGYEKBEN S. A.: A kezén mutatkozó bőrbetegséget az 1964/102. sz. hirdetmény függeléke alapján jogosan ismerték el foglalkozási betegségnek. Ha a volt munkaadó vállalat nem lenne hajlandó a különbözetet tovább fizetni, ajánljuk, hogy ügyvéd útján a járásbíróságon beadott keresettel kérje, hogy a bíróság a különbözet megfizetésére kötelezze a volt munkaadó vállalatot. Ebben az eljárásban valószínűleg orvosszakértő szakvéleményét is ki fogja kérni a bíróság (az orvosszakértő adna véleményt az igény további fennállását illetően). A foglalkozási betegségek esetében is általában a foglalkozási betegség keletkezése a (a megállapított keletkezése) előtti naptári év átlagkeresete az irányadó az elesett kereset összegének megállapításánál. Kivételt képez a munkatörvénykönyv végrehajtási rendelete (1965/66 ill. 1970/60) 52. paragrafusa, amelynek értelmében a különbözetet azon átlagkeresetből kiindulva kell megállapítani, amelyet a dolgozó elért mielőtt még a munkatörvénykönyv 115. §. 5. bekezdése értelmében, Illetve a munkatörvénykönyv 37. §. 1. bek. a) pontja értelmében nem helyezték a foglalkozási betegstég veszélyének fennforgása miatt más munkára, ahol alacsonyabb keresetet ért el. Egyébként a betegállomány lényegében nem ronthatja az átlagbért, mert nem lehel az átlag kiszámításánál figyelembe venni. Egyébként 2500 koronáig teljes és 2500 koronán felüli eredeti átlagkereset esetében csak a 2500 koronát meghaladó összeg felének erejéig jár kártalanítás. — Külföldi munkalehetőségekre vonatkozóan nem tudunk tájékoztatást adni. Cs. L.: Ha munkaszerződése a lubeníki részlegen végzendő munkáról szól (Lubeník munkahely megjelöléssel), akkor a jolsvai kiküldetés szolgálati útnak számít és igénye lenne a 6—12 órai távollétnek megfelelő napi 11 korona összegű diétára. Ha azonban munka- szerződésében a munkahely megjelölése esetleg Lubeníken kívül magában foglal más munkahelyet is, akkor az itt végzett munka nem szolgálati úton végzett munka, hanem a rendes munkahelyen végzett munka ós ebben az esetben nem lenne igénye a napidíjra (a szállításról a vállalat gondoskodik). Dr. V. I. MESTERSÉGES ESÖKELTÉS A világszerte egyre égetőbbé váló vízhiány megoldására kétféle út áll az emberiség előtt. Az egyik a tengerből kiemelt víz édesvízzé alakítása, mégpedig ioncserélő eljárások segítségével, a másik: az édesvízi készletek növelése a természetes csapadékképződési folyamatok mesterséges fokozása útján. Ez lényegében a folyó- rendszerek vízhozamának mesterséges fokozását, és kisebb mértékben az édesvizű tavak vízszintjének felemelését jelenti. A földkerekségen évente körülbelül 500 billió tonna csapadék hull eső és havazás alakjában. Vajon hogyan lehet ezt a természetes édesvízi hozamot mesterséges eszközökkel befolyásolni? Az első ..f.elhöátalakítás" Huszonkilenc évvel ezelőtt, 1946 novemberé ben nagy jelentőségű felfedezés történt a gyakorlati meteorológiában. A General Electric Schenectady ban működő kutatóintézetének két tagja, az időközben világhírűvé vált V. J. Schaefer és a már korábban Nobel díjjal ki tűn lelett Irving Langmuir, együttesen végzett szabadlégköri kísérletében úgynevezett felhőátalakítást hajtott végre. Ez azt jelenti, hogy egy felhőt, amely csakis túlhűlt vízcseppekből állt, műszaki beavatkozás útján átalakítottak vegyes halmazállapotú felhővé, vagyis olyan felhővé, amelyben vízcseppek és jégkristálykák egytitte- sen vannak jelen. Schaefer és Langmuih kimutatta, hogy a fel hőátalakítás végrehajtásának fontos időjárási kö vetkezményei vannak: az átalakított felhőből ha vazás indul meg, és ha a hópelyhek leesése köz ben zérus foknál melegebb levegőrétcgbe jutnak, akkor a hópelyhek elolvadásával eső keletkezik. Schaefer és Langmuir ezzel feltalálta a mesterséges esőkeltés korszerű módszerét. A mesterséges esőt szolgáltató beavatkozás Schaefer és Langmuir nyomán a következőképpen végezhető. Léteznek olyan anyagok, amelyek ha finom elosztásban széthintjük őket egy túl - hűlt vízcseppekből álló felhőben, akkor a túlhűlt vízcseppek bizonyos része rövid időn belül (per ceken belül) megfagy. A meteorológiában ezeket az anyagokat nukleáló anyagoknak nevezik. Ha sikerül a nukleáló anyagot a felhő térfogatának nagyobb kiterjedésű részeibe eljuttatni, akkor több négyzetkilométeras felszín felett egyidejűleg indul meg a mesterséges havazás, illetőleg esőképződés. Schaeler és Langmuir ezt a feladatot úgy oldotta meg, hogy egy repülőgép a felhő felett körözött, és menet közben állandóan hintette ki a nukleáló anyagot. Újabban a nuk1 eú 1 ást végző repülőgépek magába a felhőbe is belerepülnek, és ott tartósan keringenek. Nukleáló anyagok Laboratóriumi kísérletekből kiderült, hogy szá mos felhőnukleáló anyag van. Ezek közül azonban általában csak keltőt használnak a gyakorlatban. Az egyik a jól ismert eziistvegyiilet, az ezüsljodid (Agf), a másik a szárazjég (kisgöm- böcskékbe összesajtolt szilárd széndioxid). Schaefer és Langmuir első kísérleteikben szárazjeget használtak. A mostanában folyó gyakorlati célú mesterséges esőkeltések jelentékeny részét ezüst- jodiddal végzik. Az ezüstjodidnak ugyanis az az előnye, hogy füst alakban használják fel és repülőgép nélkül, a földfelszínen elhelyezett füstfejlesztő készülékek segítségével is alkalmazható, ami bizonyos költségmegtakarítást jelent a nagyobb arányú esőkeltési műveletek végrehajtásában. De az ezüstjodidnak is biztosabb és erőteljesebb hatása van akkor, ha repülőgép útján juttatják a felhőbe. A mesterséges esőkeltésnek ezek a módszerei nem alkalmazhatók minden fajta felhőn, hanem csak a felhőknek azon a csoportján, amely túlhűlt vízcseppekből áll. Szerencsére ez a korlátozás nem súlyos mértékű. A felhőkben ugyanis a víz túlhűtése olyan gyakran és olyan arányokbah jelentkezik, amilyent ideiem a földi vizeken sohasem tapasztalunk. A trópusi és a sivatagi területek kivételével a túlhűlt felhők megjelenése igen gyakori meteorológiai esemény. Hazánkban például az égbolton látható nagyobb felhőtömeg túlnyomó többsége vagy túlhűtött cseppekből áll, vagy pedig vegyesen tartalmaz jégí;zemecskéket és túlhűtött vízcseppeket. Az előforduló túlhűlés mértékére jellemző, hogy még mínusz 20 fokos hőmérsékletű levegőrétegekben is gyakran fordulnak elő olyan felhők,* amelyek csakis vízcseppekből állnak. Ezért a mi éghajlati viszonyaink között gyakran van alka- lom arra, hogy felhőátalakítás útján mesterséges esőt létesíthessünk. A mesterséges esőkelté» kérdése ebből a szempontból tehát kedvező képet nyújt. 1946 óta á földkerekségen már több ezer alkalommal hajtottak végre mesterséges esőkeltési beavatkozásokat. Kiterjedt esőkeltési műveletek folytak és folynak többek között a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, a Brit Nemzetközösség számos országában (különösképpen Ausztráliában), továbbá Franciaországban, Olaszországban, Japánban, Izraelben, Mexikóban, Kínádban és Spanyolországban. Ezeknek a kísérleteknek a tudományos jelentőségét mindenki elismeri, mert csajiadékképződésl folyamat pontosabb megismerésére adnak alkalmat. A gyakorlati vízgazdálkodás szempontjából való értékükön azonban évek óta tarló szakmai vita alakult ki, amely csak a legutóbbi néhány esztendő folyamán kezd bizonyos Tokig nyugvópontra jutni. A mesterséges esőkeltés gyakorlati értéke Szem előtt kell ugyanis tartani, hogy a mesterséges csapadékkeltésnek csak akkor van gyakorlati értéke, ha igen nagy vízmennyiségeket ad számunkra a természetes csapadékhozainou felül. Ezzel szemben a mesterséges esőkeltési kísérletek túlnyomó része csupán viszonylag szerény vízmennyiséget tudott szolgáltatni (négyzetkilométerenként 1 liter csapadékvizet, vagy ennél is kevesebbet). Több száz mesterséges eső- keltési művelet között alig van egy két olyan, amely gyakorlati szempontból jelentős vízmeny- nyiséget hoz. Ilyen körülmények között a mesterséges eső- keltés gyakorlati alkalmazása abban az irányban fejlődött, hogy nem egyes elszigetelt esetekben végeznek beavatkozást, hanem egy egy kiválasztott vízgyűjtő terület felett évről évre minden túlhúlt felhőt nukleálnak. Ez gyakorlatilag úgy történik, hogy egy magashegységi vízgyűjtőterületen bizonyos számú (rendszerint 10—20) ezüsljodid füstgenerátort állítanak fel, és ezeket minden olyan napon működésbe helyezik, amelyen megfelelő vastagságú túlhűlt felhők jelennek meg az égbolton. _ Az ellenőrző vizsgálatok eredményeként az Egyesült Államok csendes-óceáni partvidékein fekvő magashegyi vízgyűjtőterületeken az év minden alkalmas napján elvégzett beavatkozás útján 10—15 százalékkal sikerült megnövelni az évi csapadékmennyiséget. Ez a csapádéktöbblet megnyilvánul a folyók vízhozamának megnövekedésében és a vízi erőművek által termelt elektromos energia mennyiségében is. Ezzel szemben sík területeken a rendszeresen végzett nukleálá- sok csapadéknövelő hatását nem sikerült statisztikai úton kimutatni. Ennek megfelelően a szakemberek túlnyomó többsége jelenleg azon az állásponton van, hogy a mesterséges esőkeltés ez idő szerint ismeretes módszerei segítségével csak különleges éghajlati fekvésű területeken, elsősorban a magashegységek vízgyűjtő területein sikerül olyan mennyiségű csapadéktöbbletet elérni, amelynek a gyakorlati vízgazdálkodás szempontjából, illeteőleg a villanyos energia-gazdálkodás szempontjából van jelentősége. ELEKTRONIKA A CSILLAGÁSZATBAN Az utóbbi években a kutatók az asztronómiai kutatások szempontjából igen jelentős képcső- erősítőt fejlesztettek ki. Az ún. „kaszkád“ képerősítő a viszonylag kis reflektortükrök fényfelfogó képességét megháromszorozta, s ezáltal a kisebb teljesítményű műszerek is az óriás teleszkópokéhoz hasonló fotografikus teljesítőképességűek lesznek. A találmány jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy az óriás távcsövek teljesítőképességének növelése bizonyos mértéken túl megoldhatatlan, az egészen nagyméretű, három méter átmérőjű tükörreflektorok pedig nagyon drágák. A csillagászati műszerek fejlődése általában három úton halad. Az elektronografikus eljárás lényege, hogy a képcsőben keletkező elektronikus képet a cső belsejében fotolemezekre rögzítik. A fotokatód tartóssága azonban ebben az úgynevezett Lellemand kamerában mindössze 1—2 üzemnapra, helyesebben üzeméjszakára korlátozódik. A tv-képcsőves eljárás szerint az elektronsugár a megfigyelt tárgy felnagyított képét rajzolja a képernyőre. E módszert különféle csövekkel — mérsékelt eredménnyel — próbálták ki. Az eredmények azt mutatják, hogy ez a módszer a Világegyetemnek a Naprendszeren túli részét vizsgáló távcsillagászat legfontosabb területén — a spektroszkópiai megfigyelések céljára egyelőre nem alkalmazható. A csillagok leképezésére inkább alkalmas. Sikerrel végeztek közvetlen megfigyeléseket ezzel a módszerrel a szovjet obszervatóriumokban. Kitűnő eszköze viszont ez a műszer a csillagászati megfigyelések automata zálásának. A megfigyelő személyt tehermentesít ve önműködően tud követni mesterséges bolygókat vagy égitesteket, vagy módszeresen végigpásztázza az égboltot az általános megfigyelés és ellenőrzés érdekében. A lépcsős képerősítő eljárás több lépcsőben, több fotokatódon keresztül erősíti fel az optikai képet. Ebbe a csoportba tartozik a kaszkád képerősítő, amelynek kifejlesztése nemrégiben fejeződött be. A mindössze kb. 125 mm hosszú és 75 mm átmérőjű cső fotokatódja a távcsőből vagy spektrográfból ráeső fény hatására elektronokat bocsát ki. Ezeket az elektronokat felgyorsítják, és az első lépcső végén egy másik erősítőernyőre vetítik. Ott az elektronokat egy második fotokatód megsokszorozza és ismét egy képernyőre vetíti, amely a képcső végén található. Az itt kapott kép fényerőben lényegesen felülmúlja az eredeti képet, és alkalmas arra, hogy hagyományos fényképezési módszerrel megörökítsék. A cső „elekronnyeresége“ kb. tízszeres lehet, legalábbis a kék tartomány spektrumszíneibeu (az asztronómia ma főként ezekkel dolgozik). Az eddig folytatott kísérletek alapján forradalmi változást várnak a csillagászati spektroszkópiában. A cső kereken 40X40 mm képmérete viszont nem kedvez a csillaghelyzetek felvételének, bár e tekintetben is előnyös, hogy eddig megfigvelhetetlen égitesteket láthatóvá tesz. A kaszkád képerősítő csövek segítségével az infravörös fénytartományban is lehet majd dolgozni, ami eddig a fényképező lemezek érzéketlensége miatt nehezen volt megoldható. (djl 1975. V. 20.
