Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-12 / 86. szám, szombat
PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE Kábilôsier fianciaorszŔaban Ogy tűnt már, hogy Francia- országban sikerült elérni a kábítószer-élvezet csökkentését. A közelmúltban egy megrázó eset azonban újból rádöbbentette a közvéleményt arra, hogy' nem lehet e káros szenvedély Csökkenéséről beszélni, legfeljebb a formái változtak meg. Párizs 13. kerületében egyszer re négy fiatalember életének vetett tragikusan véget a kábítószer, néhány nappal később pedig újabb két haláleset figyelmeztetett arra, hogy a kábítószer továbbra is szedi áldozatait, különösen a fiatalok köréből. A kábítószerekkel folytatott kereskedelem leplezet tebb formák között folyik, de intenzitásából semmit sem vesztett. Az utóbbi évek alatt a „hagyományos“ kábítószereken kívül újabbak jelentek meg a „lassú halálnak“ ezen a piacán, s ugyanakkor a fiatalok egyre szélesebb rétegeit érintik. Mennyire tehető a kábítószerek rabjainak száma Franciaországban? Az óvatos becslések szerint jelenleg mintegy 20—30 ezren vannak. A hivatalos kimutatás értelmében évente 30 halálesetet okoznak a kábítószerek, a valóságban azonban ez a szám a százat is meghaladja. Ezenkívül hány tönkretett élet, mennyi nyomo rúság okozóit A szenvedély rabjai Mint sok más minden, a kábítószerek élvezésének „divatja“ is Amerikából jött Franciaországba. Körülbelül egy évtizede — a csúcspont az 1968- as évre tehető — a polgári családok fiataljai körében elterjedt a hasis élvezete, a hippik kedvelt élvezeti cikke lett a hasis-cigaretta, amelyről azt állították, hogy ártalmatlanabb, mint a vörösbor, vagy a dohány. Ez a „divat“ tért hódított a diákság körében, sőt a külvárosok reményvesztett fiataljainak egyes rétegeiben is. A kábítószerek rabjainak világa sajátos, külön erkölcsökkel, külön Amerikából importált szóhasználattal. A kívülállók számára szinte érthetetlen elnevezéseket használnak a kábítószer okozta mámoruk különböző fázisaira. A legtragikusabb helyzetek akkor adódnak, ha „kifogy“ a kábítószer. Ilyenkor a legsúlyosabb bűntettektől sem riadnak vissza, hogy megszerezzék a szervezetük számára nélkülözhetetlenné vált kábítószert. v Szociális bajok Mi az oka ennek a menekülésnek a mámorba, a kábítószerek okozta állapotba? Úgy tűnik, hogy a kábítószerhez vezető utak kifürkészhetetlenek. Mi az az első lépés, amely romlásba dönti a fiatalokat: Kíváncsiság? Szellemi gyengeség? Kisebbrendűségi érzés? Gyermekes érvényesülési vágy? Menekülés az élet nehézségei elől? Menekülés a minden gátlást feloldó mámorba? Nehéz e kérdésre válaszolni. Ügy tűnik azonban, hogy a kábítószerek rabjainak van egy közös vonásuk. , Gazdagok, vagy szegények, egyaránt olyan egyének ezek, akik nem tudnak beleilleszkedni a társadalomba, „ütő- döttek“, ahogy a párizsi zsargon nevezi őket, vagyis olyan fiatalok, akik erkölcsileg ingatagok, gyengék, sebezhetőek. A párizsi 13. kerület négy fiatal halottja közül kettő munkanélküli volt, kettő pedig vendégmunkások gyermeke. Gyakran esnek a kábítószerek áldozataivá zilált körülmények között élő családok gyermekei. Sok a kábítószer élvezd a párizsi külvárosok fiatalkorú bandái tagjai között is, de olyanok is kábítószerhez folyamodnak, akik nem találják helyüket a visszataszító, embertelen társadalomban, ahol a munkanélküliség, az erőszak uralkodik és ahol nem találnak eszményekre . . . Kevés a sport- lehetőség, a kulturális rendezvényeken való részvétel lehetőség«1, kevés a tartalmas szórakozás és ezenfelül drága is számukra. Ez a menekülés az élet keménysége, a felelősség elől, semmiképpen sem oldható m^g változás tapasiuiinato az utóbbi években. A „marséi!lei-nek" nevezett fehér heroint, amely 2 százalék tiszta heroint tartalmazott, az utóbbi két év alatt fokozatosan felváltja az ún. „brown sugár“ (fekete cukor). Ez az új változat már 33 százalék tiszta heroint tartalmaz. Magától értetődő, hogy a hatása is sokkal erősebb. A heroin egy harmadik változata az ún. „laoszi“, nemrég került forgalomba. Kevésbé erős. mint a „fekete cukor“ amelynek grammját az utóbbi hetekben Párizsban 200, sőt 400 frankért vesztegették. Ugyanakkor figyelembe kel' h'inv a mini „Kallódó fiatalok“, akik mögött bezárultak uz iskola kapui, de munkát nem találnak és nemegyszer a kábítószerben keresnek kiutat. kábítószerrel, de e fiatalok közül sokan túl gyengék ahhoz, hogy ellenálljanak a kísértésnek. Üzérkedés a halállal Franciaországban törvény tiltja a kábítószer élvezetét s ezért a kábítószer-kereskedelem titokban, de annál jövedelmezőbben folyik. A hatóságok jó- Iormán tehetetlenek e szerteágazó „fekete-kereskedelemmel“ szemben, a kis üzéreket ugyan többnyire- sikerül letartóztatni, de a „nagy főnökök“ rendszerint kibújnak a törvény hálójából. A kábítószer-ellenes törvények nem megfelelőek, nem tudják meggátolni azt, hogy egyesek hatalmas vagyonra tehessenek szert embertársaik fizikai és erkölcsi romlása, sőt halála árán. A francia kábítószer-piacokat elsősorban Délkelet-Ázs’á. ból Hongkongon keresztül látják el „áruval“, de újabban Hollandián át is sok kábítószer érkezik az országba. A kábítószereknek a rendőrség által is ismert e „nagy útjaival“ párhuzamosan azonban számos más titkos forrásból is áramlik a gyilkos szer Franciaországba, s egyre nehezebb e szélesedő üzérhálózatot felderíteni. aAmi a kábítószerek árát és minőségét illeti, ugyancsak nagy mális órabér 10 frankot tesz kil Egy gramm kábítószerből pedig csupán kétnapi adagra futja. A rendőrségi razziák, ha eredményesek, néha néhány hét tartamára üressé teszik a kábítószerpiacot. Ilyenkor a kábítószerek rabjai semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy megszerezzék a számukra már nélkülözhetetlen mámor fórrá sát. Különféle gyógyszerekből, morfiumból, ópiumot tartalmazó szerekből stb. párlatokat, „koktéleket“ kotyvasztanak házilag... Ez a magyarázata a számos gyógyszertári betörésnek is — hisz sem a rablástól, de néha még a gyilkosságtól sem riad vissza a kábítószerre éhes ember... Az utóbbi időszakba megnövekedett a patikákban történt betörések száma, 1972 és 1974 között tízszeresére emelkedett e szám, és jelenleg minden második napra esik egy ilyen betörés. Párizs egyes külvárosainak gyógyszertárai éjszakára nem is mernek nyitvatartani. Fenyegető métereket ölt a különféle kábítószer keverékek házi készítése, amikoris a kábítószert alkohollal „felerősítve“ kiskanálban nyílt láng felett oldják fel, főzik, párologtatják ... Már hosszabb ideje annak, hogv az injekció kiszorí totta a pipát, a kábítószeres cigarettát. Ez az ún. leleményes „D módszer“ (debrouillardise) rendszerint a halálhoz vezető utat jelenti. Az említett 13. kerületbeli íiatalok halálát is ilyen keverék okozta. „Franciaország — mondotta nemrégen Boissier professzor — a legjobb úton van ahhoz hogy világelsőséget szerezzen az ún. „könnyű“ kábítószerek terén. Szomorú elsőség ez ... más országok a sport területén, vagy pedig a kulturális fejlődésben igyekeznek kiválni... A kábítószerek rabjai a leggyakrabban olyan reményvesztett fiatalok, akik abban a tár sadalomban, ahol a pénz uralkodik, nem látnak maguk előtt távlatot. A jólétet keresik, sorsuk azonban a hányatottság, a szenvedés s nemegyszer a korai halál Ártalmatlanabb, mint ey* pohár bor? ŰRKUTATÁS NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁSSAL A szocialista országoknak világűrben keringő közös laboratóriumai az utóbbi években nem mennek ritkaságszámba. A március 27- éij kilőtt 13. Interkozmosz azonban kizárólag a szovjet és a csehszlovák tudósok és technikusok együttes műve. Míg az Interkozmoszok egy része a Nap tevékenységének a megfigyelésére hivatott, addig másik részük a Nap aktivitásának a Földre gyakorolt hatását vizsgálja. A 13. Interkoz- mosznak is ez a feladata, főleg a Földön is észlelhető hangokat figyeli meg, ami értékes tájékoztatásokkal szolgál a Föld mágneses szférájáról. Noha a 3., az 5. és 10. Interkozmosz is hasonló felméréseket végzett, a 13. űrlaboratórium segítségével a hangjelzések nemcsak elektromos, hanem mágneses úton is felfoghatók. Az Interkozmosz felfogó készüléke — a magnetofon és az átviteli berendezés — a csehszlovák tudósok és technikusok ötletességét és ügyességét dicséri. A készülékeink által továbbított tájékoztatásokat a szovjet és a csehszlovák földi állomások — valahányszor az In- terkozmosz átrepül területeink felett — felfogják és feldolgozzák. Emellett a felfogott hangjelzések láthatóvá tehetők, hogy a tudósok az űrben le'átszódó fizikális folyamatokról is tudomást szerezzenek. Az április 1—11. között Prágában megtartott értekezleten a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia tudományos dolgozói az Interkozmosz további programjáról tanácskoztak. A rövidhullámú napsugarak és a röntgen- sugárzásnak az űrlaboratóriumokról történő tanulmányozása a Földről felmérhetetlen rétegekben újabb bonyolult készülékek kifejlesztését teszi szükségessé. A program megvalósításához a Csehszlovák és a Szlovák Asztronómiai Intézeten kívül a Tesla több vállalata is hozzájárul.-kmNem bánta meg Ez a nap Viktor Sedláček századosnak a többinél mozgalmasabb volt. A kihágás miatt beidézett gépkocsivezetők egymásnak adták a kilincset. A beosztottját helyettesítette, ami abból állt, hogy elbeszélgetett a „vétkesekkel“ és kirótta rájuk a bírságot. Hangja barátságos volt, s csak akkor beszélt indulatosabban, amikor valamelyik gépkocsivezető nem akarta elismerni a kihágás súlyosságát. közveszélyességét. Amikor vagy tíz percre magára marad, szemüvegét levéve kinéz az ablakon. Az udvaron néhány gyerek játszadozik. Vidám csevegésük felveri a bé kés csendet. — Az én gyermekkorom nem volt ilyen gondtalan — mondja. — Ketten voltunk testvérek, én voltam a fiatalabbik. Apám munka után Franciaországba ment, ahonnét már sohasem tért vissza. Anyám egyedül maradt. Szolgált, bejárónő volt, egyszóval keservesen éltünk. A faluban mindig abban a házban lakiunk, amelyik másoknak már nem felelt meg. Amikor az elemi iskolát elvégeztem, a bátyám példáját követve Morvaországba mentem dolgozni, ahol kocsiskodtam. Amikor az ún. szlovák állam létrejött, hazatoloncolták. Az egykori malackyi járás Studen- ka községében laktak, s a környéken alkalmi munkásként dolgozott mindaddig, amíg 1943 októberében bevonult tényleges katonai szolgálatra. A Spišská Nová Ves-i repülőalakulathoz került. Letette a gépjárművezetői vizsgát, de az altiszti iskolát már nem fejezte be, mert kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. — A harcok során mentőkocsival jártam — mondja. — Telgárt, Banská Bystrica, Ko- vácová, Brezno térségéből Sliač- ra hordtam a sebesülteket, majd éjszaka a repülőtérre, ahonnét a Szovjetunióba szállították őket. Emlékszem rá, még a motort sem kapcsolták ki a szovjet pilóták. Amikor szorult a helyzet, Donovaly felé vonultunk vissza. Stará Hóra térségében fogságba estem. Abba a csoportba osztották be, amelyet Magyarországra vittek munkára. Az első naptól kezdve várta az alkalmat, hogy megszökhessen. A losonci járás egyik településén segítőkre talált. Polgári ruhát kapott és igazolványt. Tizennégy nap múlva, azaz 1945 január végén Zvolénba, innét Bratislavába, majd haza utazott. Az út nem volt veszélytelen, hiszen akkoriban gyakran razziáztak a fasiszták. — Amikor a szovjet csapatok mihozzánk is elhozták a szabadságot, jelentkeztem a csehszlovák katonai egységbe — mondja. — Malackyban szolgáltam a harckocsielhárító alakulatnál. Itt értesültem arról, hogy az új Nemzetbiztonságt Testületbe toboroznak. Én is jelentkeztem, de anyámnak ezt nem mondtam meg. Attól tartottam, hogy elutasítanak, mivel alig voltam több 40 kilónál. A sorozáson Košicén vett részt. A Nemzetbiztonsági Testület egyenruháját szeptemberben öltötte magára. A hathónapos tanfolyam elvégzése után Bratislavába, majd Levočára került. Alig telt el egy évnél több. rr'-'''or a negyedik szolViktor Sec ..jek gálati helyére vezényelték. Rimavská Sobotán a tanfolyamon, vagy ahogy akkor nevezték, a készültségi osztályon oktató lett. Ezzel együtt vett részt a benderisták elleni harcban. Amikor visszatért, véglegesen Rimavská Sobotán telepedett le, ahol családot alapított. — A városban teljesítettem szolgálatot, majd a közlekedési osztályra kerültem — mondja —, amelynek többszöri átszervezése ellenére 1959 óta a főnöke vagyok, A* területi átszervezés munkánkat megsokszorozta. A segédrendőrök bevonásával igyekszünk a reánk háruló feladatokat maradék nélkül és minél iobb'n teljesí. teni. Viktor Sedlá(‘;ek, a Közbiz* tonsági Testület példás tagja 1948 óta párttag. Leánya pedagógus, szintén követte apja példáját. A fia gimnáziumba jár. ö maga is elvégezte a középiskolát, majd a marxizmus esti egyetemét. Míg fiatalabb völt — most 52 éves — futballozott. Jelenleg a járási pártbizottság aktivistája és tagja a különböző közlekedési szakbizottságoknak. Mindezek mellett, természetesen, a beosztottjaival is foglalkoznia kell. Azt sem szabad szem elől tévesztenie, hogy a járásban egyre kevesebb legyen a közúti baleset. — Maholnap három évtizede dolgozom a közbiztonság kötelékében — mondja. — Nem bántam meg. Ha újra kellene kezdeni, akkor is ezt a hivatást választanám életpályául. NÉMETH JÁNOS
