Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-08 / 82. szám, kedd

AHOVÁ TANULNI JÁRNAK PILLANATKÉP A TRlNECI MŰVELŐDÉSI OTTHONRÓL Szűknek, kevésnek érzi az pmber a helyet, ha egy olyan művelődési otthonról akar ír­ni, ahová messziről eljárnak a népművelők, a ' kultúra munká­sai, tanulni, elsajátítani a jól bevált módszereket, a kultúra terjesztésének hogyanját. A Tfineci Klement Gottufuld Vas­művek művelődési otthonának már az épülete is csodálatba ejtő. Hatalmas, impozáns épü­let, akárcsak a testvére, a mn dern munkásszálló, amely mel­lette áll. — A régi üzemi klubnak sem az épületét, sem pedig a mun­káját nem lehet ezzel össze­hasonlítani — mondja Milenu Dokoupilová, a művelődési ott hon egyik osztályvezetője. Kíséretében végigjárjuk az épületet. Irodahelyiségek, pa­zarul berendezett klubtermek. Mindegyikben más huzatú szé­kek, más asztalok, más színek. Azután hangulatos kis tanter­mek következnek, amelyekben nyelvtanfolyamokat rendeznek a legkisebbek számára. A 050 férőhelyes színházterem forgó- színpadán a legigényesebb da rabokat is bemutathatják. Könyvtár, egy emelettel följebb márvány-előcsarnok. Jó akusz­tikája miatt, itt rendezik meg a hangversenyeket, a komo­lyabb zenés műsorokat. A művelődési otthon 33 mil­lió koronába került, 1970 szep­temberében adták át, de olyan fénylő, tiszla, mintha tegnap kezdték volna el benne a ne­mes munkát. Pedig az eltelt nem egészen öt év alatt szinte naponta volt itt rendezvény, egyszerre több is. A KGST-or- szágok vezetői többször tanács­koztak a művelődési otthonban, amelyről még szükségesnek tartjuk elmondani, hogy két Milenu Dokoupilová évvel ezelőtt, elsőként dolgo­zóit tüntették ki Antonín Zápo- tocky-díjjal. Milena- Dokoupilová körsé­tánk közben megjegyezte, hogy kevésnek bizonyul már ennyi helyiség is. Több hazai és lengyel szín­házzal van szerződése, gyü­mölcsöző kapcsolata a művelő­dési otthonnak. A Cesky Te- Sín-i cseh és lengyel színház a leggyakoribb vendég. — Minden hónapra úgy állít­juk össze a műsort, hogy min­denki igényeit, elvárása it ki­elégítsük. Színház, koncert, esztrádműsor, beat, jazz és így tovább — sorolja Dokoupilová elvtársnő. Szobájának falán egy plakát, rajta a márciusi műsor. Többek között: Jozef Laufer előadóestje; K. Capek Anya cí­mű színmüvének bemutatója; fúvószenekarok hangversenye; Rajazigew Párbaj című darabja a Český Tešín-i Polski Teatr Cieszynskiego előadásában. — Megteszünk mindent an­nak érdekében, hogy a lengyel nemzetiségű lakosok is műve­lődjenek, művelődhessenek. Gyakran tizenöt autóbuszt is indítunk Lengyelországba, egy- egy kulturális rendezvénnyel egybekötött kirándulásra. — Van-e érdeklődés a szín­házi előadások és egyéb ak­ciók iránt? — Igennel válaszolok és egy számmal: átlag 520 látogatója volt egy egy rendezvénynek — a koncerteket is beleértve — az elmúlt évben. Persze, szer­vezés kérdése is. Például, itt van a vasmű. Mind a nyolc részlegének külön vezetősége van. Mi ezekkel dolgozunk együtt. Tájékoztatunk és lehe­tőséget nyújtunk. Feladatunk azután csak annyi, hogy ellen­őrizzük, foglalt-e a szék, amely­re kiadjuk a jegyet. Ha nem, a részleg vezetőségétől kérjük számon. Mi minden hónapban műsorfüzetet adunk ki, ame­lyekben még a sorra kerülő sporteseményekről is tájékozta­tunk. Ezeket a műsorfüzeteket elküldjük minden üzembe, min­den iskolába, minden szerve­zetbe. A művelődési otthon irányítá­sa alatt harminc öntevékeny művészeti kör, csoport dolgo­zik. Sok közöttük az olyan, amelyet lengyel nemzetiségűek alkotnak. Valamennyi körnek, csoportnak szakképzett művé­szeti vezetője van. Autóbuszok­kal járják a vidéket, terjesztik a kultúrát, ápolják a hagyomá­nyokat, rögzítik a jelent, fór málják a jövőt. BODNÁR GYULA ÉNEKKARAINK SZEMLÉJE KÉSZÜLNEK A III. KODÁLY-NAPOKRA A Népművelési Intézet, a CSKMADOK Központi Bizottsá­gával, valamint a galántai járási és városi szervekkel együttmű­ködve június 21-én és 22-én rendezi meg Galántán a Cseh­szlovákiai Magyar Felnőtt Ének­karok Országos Fesztiválját, azaz a III. Kodály-napokat. A fesztivál célja elsősorban az, hogy további cselekvésre ösztönözze a magyar felnőtt énekkarok tevékenységét, s alősegítse művészi fejlődésüket. Legutóbb, 1972-ben lfl ének­kar nevezett be erre a rendez­vényre. örvendetes, hogy fel­nőtt énekkaraink száma az utolsó három év alatt megnö­vekedett, s hogy a III. Kodály- tiapokra 26 énekkar jelentke- sett. Az énekkari mozgalom fejlődése nemcsak mennyiségi, Itanem minőségi változásokban Is kimutatható. Énekkaraink többsége rendszeresen, folyama­tosan próbál, s műsorpolitiká- ink is évrfll évre igényesebb. Fellépési lehetőségeket biztosí­tanak, sok esetben az énekka­rok dalostalálkozókon, kórus­fesztiválokon szerepelnek, s ez Is nagy mértékben elmélyíti művészi felkészültségüket. Az énekkarok munkájának megszi­lárdításában jelentős szerepe Volt a CSEMÁDOK KB által szervezett kezdő énekkarok fesztiváljának 1973-ban, vala­mint a munkásénekkarok fesz­tiváljának 1974-ben. A karveze tők felkészültségét a bratislavai Népművelési Intézet hároméves karvezetői tanfolyammal, s szakszemináriumok, aktívaérte­kezletek megrendezésével, mód­szertani segédanyagok kiadá­sával segíti elő. A III. Kodály-napok előké­születei során a fesztiválra be­nevezett énekkarok karmeste­rei két szemináriumon vettek részt. 1974. nov. 9—10-én meg­ismerkedtek a III. Kodály-na­pok irányelveivel, kerettervé­vel. Előadás hangzott el az énekkarok műsorpolitikájáról, különös tekintettel az idei esz­tendő jelentős jubileumaira. A karmesterek 1975. február 15—18-án ismerkedtek meg a III. Kodály-napok ünnepi hang­versenyén elhangzó közös mű- sorszámokkal. A közös műsor­számokat a Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítók Központi Énekka­ra mutatta be. A III. Kodály-napokra bene­vezett énekkarok kiválasztását a központi műsorbizottság végzi 1975 április végéig a CSEMA- DOK KB által rendezett négy területi szemlén. A műsorbi­zottság meghallgatja az összes benevezett énekkar műsorát, a Népművelési Intézet a bizott­ság értékelése alapján hívja ijieg a III. Kodály-napokra a legjobb 12—14 felnőtt ének­kart. A területi szemléken sor kerül az énekkarok országos minősítésére is, a hároméven­ként megrendezendő Koszorú elnevezésű pályázatra, amely­nek eredményét a III. Kodály- napokon hirdetik ki. A területi szemle az elmúlt héten Légen kezdődött. A kö­vetkező szemlék színhelye és időpontja: 1975. április 13. Zlatná na Ostrove — (Csallóközaranyos), 1975. április 19. Filakovo —■ (Fülek), 1975. április 20. Ladice — (Lédec). Az énekkarok ezekben a na­pokban a III. Kodály-napokra való felkészülés jegyében tevé­kenykednek. Munkájukkal ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulója méltó megünneplésé­re készülődnek. HRITZNÉ KRAUSZ JÜLIA Előzetes a Chioggiai csetepatéról Carlo Goldoni müvét mutatják be o Matesz Thália Színpadán Nagy volt a Modenában lakó Goldoni család meglepetése, amikor a nyolcéves Carlo egy­maga szerkesztette komédia vázlatát bocsátotta szülei elé — elbírálás céljából.... Az or­vos-apának természetesen nem nagyon volt ínyére a dolog. Fiából orvost vagy jogászt sze­retett volna faragni, nem pedig írót vagy „komédiást“. Igen ám, csakhogy a fiatal Carlo a logika tudománya helyett is inkább a klasszikusok színpadi műveit tanulmányozta. Goldoni élete során értékes, Időtálló vígjátékok írásán fáradozott. Komédiáinak hősei „életsza- gúak“, jellemei sokrétűek, akik különcségeik ellenére is min­dig — emberek. A figurák és a cselekmény színhelye egy­aránt hűen tükrözi a korabeli életmódot. Maró iróniával és vérbő humorral mutatta be a — méltán világhírű — szerző kora feudalizmusának hanyat­lását és a munkásember ráter­mettséget, akinek ő mindig őszinte barátja volt. A „Chioggiai csetepaté“ Gol­doni egyik közkedvelt, legtöb­bet játszott műve. A tengerpar­ti városka halászai közt a sze­relem miatt keletkezik a nagy- nagy csetepaté, a már-már vé­geláthatatlannak tűnő bonyo­dalom, az elviselhetetlenségig fokozódó intrika és veszeke­dés ... A szerelemnek nemcsak a lázító ereje, a békéltető ter­mészete is határtalan. A chiog­giai halászok között is elül a békétlenség s a fiatal szerel­mesek végre egymáséi lehet­nek. A realista ábrázolásmód és a vérbő humor rendkívül jól ér­vényesül Beke Sándor rende­zésében, aki — eddigi szoká­sához híven — ezúttal ís jól „megdolgozta“ Révai József for­dítását. A díszlet- és jelmezter­vek Platzner Tibor ötleteit reprezentálják. Zenét Duboszky Milan szerzett a műhöz. Tóni bátyót és Pasqa asszonyt, a feleségét Kovács József, illet­ve Gombos Ilona alakítja, Lu- ciettát Kövesdi Szabó Marika, Titta Nanet Csendes László, Beppét Boráros Imre, Fortu- natót Várady Béla jeleníti meg. Liberát, a feleségét Szabó Ró­zsi játssza. Orsettát Tamás Jo­lán alakítja, Checcát Petrécs Anna. A további szerepekben Gyurkovics Mihályt, László Gé­zát, Lengyel Ferencet, Horváth Lajost, Érsek Györgyöt és Gúth Lászlót láthatjuk majd. A bemutató időpontja és he­lye: A košicei Thália Színház csütörtök este hét óra. KMECZKÚ MIHÁLY ÚJ FILMEK ÖREG FALAK [szovjet) Nemcsak bennünk, hanem kö­rülöttünk is minden mozgás­ban van, szüntelenül változik, mégha látszólag nyugalmi ál­lapotban is vannak a dolgok. Nem más ez, mint az űj harca a régivel, mely tulajdonképpen a fejlődés mozgatója. Ez a fo­lyamat vonta magára Anatolij Grebnyev figyelmét, aki az Öreg falak című film forgató- könyvében egy nagy textilgyár életében „leste meg“ ezt a szüntelen változást. A film központi alakja a tex­tilgyár igazgatónője; életerős, kisebb-nagyobb gondokkal küz­dő asszony, akinek csak lát­szatra felhőtlen az élete. A gyár problémái az asszony ma­gánéletének gondjával és a közéleti tevékenységéből eredő kérdésekkel vegyülnek ... Eze­ket a helyzeteket kiélezve a rendező igazi konfliktust te­remt, bár az asszony magán és közösségi életének egyes moz­zanatait nem egészen sikerült egységbe ötvöznie. Ennek elle­nére azonban jól érzékelteti a korunkban végbemenő változá­sokat. Viktor Tregubovics rendező a főszerepet Ljudmila Gurcsenkó- ra bízta; a népszerű szovjet színésznő kitűnően megbirkó­zott az igényes feladattal, mé­lyen átélt játékával sikerült ki domborítania az asszony jelle­mét és gazdag énjét. Ljudmila Gurcsenko ezúttal is jelesre vizsgázott; lélektani filmről lé­vén szó, alakítása fokozott fi­gyelmet érdemel, hiszen a nép­szerű színésznőt jobbára köny- nyű műfajú filmekben láthat­tuk, mint a nagysikerű Karne­váli éjszakában és A gitáros lányban.-ym — Jelenet a szovjet filmből; jobbra Ljudmila Gurcsenko. ELŐTÉRBEN A SZOCIALISTA ORSZÁGOK FILMMŰVÉSZETE JEGYZETEK A VIENNALÉRÖL Amikor véget ért a hagyo­mányos Viennale. a bécsi film­napok vetítéssorozata, a mint­egy 25 országból összegyűlt vendégek meglehetősen vegyes érzésekkel távoztak. Az össz­benyomás: a látott filmek szín­vonala csak részben közelíti meg a tavalyiakét — de erről, természetesen, nem a Viennale tehet. A válogatás alapelve nem változott. A megnyitón Billy Wilder Rendkívüli kiadás című filmjé­vel ismerkedhettünk meg. A Prágában, Bratislavában, Buda­pesten egyaránt nagy sikerrel játszott színdarab harmadik filmváltozata kitűnően sikerült. Wilder humora segíti a politi­kai leleplezésnek azt a formá­ját, amelyben tulajdonképpen a mai amerikai sajtó korruptsá- gát, szenzáció-hajhászását ál­lítja pellengérre. Még egy ame­rikai film került a közönség elé; Richard Lester Tizennyolc óra ax örökkévalóságig című bűnügyi filmje. A harmincöt film .között mindössze két ame­rikai szerepelt és már ez is mutatja, hogy a Viennale ve­zetősége új irányban indult el. Fokozott figyelmet fordít az afrikai filmművészetekre. Afri­kából szenegáli, tunéziai, kon­gói filmeket vetítettek. Közü­lük a szenegáli Mahama Trac- ré Reou-Takh című alkotása emelkedett ki. Szenegál film­művészete nem ismeretlen Eu­rópában, de Tracré alkotását most láthatta előszőr a közön­ség. Minden eddiginél több la­tin-amerikai film kerülj bemu­tatásra. Közülük az Előjel cí­mű mexikói alkotás emelkedett ki. Garcia Marquez, a világhí­rű mexikói író nagy sikerű re­gényének (mely mind magyar, mind cseh nyelven megjelent) filmváltozata egy magas he­gyek között fekvő falu lakói­nak babonái kapcsán kibonta­kozó drámát mutat be. A szocialista országok alko­tásai közül első helyen kell említenünk A szerelmesek ro­mánca című szovjet filmet, amely a Karlovy Vary-i fesz­tivál nagydíját nyerte, és Bécs- ben is sikert aratott. Az NDK-t a Vonzások és taszítások című Goethe-regény filmváltozata képviselte Bécsben, igen nagy sikerrel. A színészek nagysze­rű játéka és a Bécsben is meg­jelent rendező, Siegfried Khün rendkívül rokonszenves művé­szi magatartása és felfogása avatta kiemelkedő eseménnyé az NDK-film bemutatóját. A bolgár és a magyar film szin­tén kivívta a nézők elismeré sét. A bolgár film (A végső szó) esetében a gyönyörű fény­képezés és a kitűnő játék ara tott elismerést, a magyaréban (Tűzultó tilca 25) a nagyszerű rendezés és a költői módon előadott történet. A bolgái* filmben Jana G^rová játszotta az egyik főszerepet. A prágai színésznő, aki tavaly személye­sen is jelen volt a Viennalén, most sok dicsérő kritikát ka­pott. A cseh filmgyártást az idén mindössze egy rövidfilm, az Egészségére képviselte. Olyan sikert aratott, hogy & Viennale vezetőiben felmerült a gondolat: a jövő évben nem kellene e a prágai rajzfilmstú- dió alkotásaiból megrendezni azt a kétnapos retrospektív vetítéssorozatot, amelyet idén a jugoszláv Zágreb Film alko­tásaiból tartottak. Külön kell szólnunk még két filmről. Az egyik a lengyel Krysztof Zanussi Illinriináiúó című alkotása, amely nemzet­közi hírű mű és már ismert a népi demokratikus országok­ban. A film a nagy meglepe­tés erejével hatott Bécsben. A másik film Lina Wertmüller, az Ismert olasz rendezőnő al­kotása, A minden a helyén, de semmi sincs rendben. Ogy tűnt, hogy a megújított neo- realizmussal találkozunk. A film akarva akaratlanul is Dé Sica legjobb alkotásait idézte. összefoglalva: a Viennale semmit sem vesztett jelentősé­géből; a jó filmek bemutató­sorozata, az érdekes alkotások színrehozója. És mivel nincse­nek díjak, nincsenek tekinté­lyt kérdések sem a fesztiválon: a világ legbékésebb fesztivál­jainak egyike, ahol a filmek csak a közönség kedvéért fut­nak, tájékoztató jelleggel. A tá­jékozódás szempontjából a Viennale az idén sokkal mesz- szebbre mutatott, mint tavaly, mert eljutott a harmadik világ alkotásáig, és mert fokozot­tabban orientálódott a szocia­lista országok filmművészete felé. FENYVES GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents