Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-08 / 82. szám, kedd
AHOVÁ TANULNI JÁRNAK PILLANATKÉP A TRlNECI MŰVELŐDÉSI OTTHONRÓL Szűknek, kevésnek érzi az pmber a helyet, ha egy olyan művelődési otthonról akar írni, ahová messziről eljárnak a népművelők, a ' kultúra munkásai, tanulni, elsajátítani a jól bevált módszereket, a kultúra terjesztésének hogyanját. A Tfineci Klement Gottufuld Vasművek művelődési otthonának már az épülete is csodálatba ejtő. Hatalmas, impozáns épület, akárcsak a testvére, a mn dern munkásszálló, amely mellette áll. — A régi üzemi klubnak sem az épületét, sem pedig a munkáját nem lehet ezzel összehasonlítani — mondja Milenu Dokoupilová, a művelődési ott hon egyik osztályvezetője. Kíséretében végigjárjuk az épületet. Irodahelyiségek, pazarul berendezett klubtermek. Mindegyikben más huzatú székek, más asztalok, más színek. Azután hangulatos kis tantermek következnek, amelyekben nyelvtanfolyamokat rendeznek a legkisebbek számára. A 050 férőhelyes színházterem forgó- színpadán a legigényesebb da rabokat is bemutathatják. Könyvtár, egy emelettel följebb márvány-előcsarnok. Jó akusztikája miatt, itt rendezik meg a hangversenyeket, a komolyabb zenés műsorokat. A művelődési otthon 33 millió koronába került, 1970 szeptemberében adták át, de olyan fénylő, tiszla, mintha tegnap kezdték volna el benne a nemes munkát. Pedig az eltelt nem egészen öt év alatt szinte naponta volt itt rendezvény, egyszerre több is. A KGST-or- szágok vezetői többször tanácskoztak a művelődési otthonban, amelyről még szükségesnek tartjuk elmondani, hogy két Milenu Dokoupilová évvel ezelőtt, elsőként dolgozóit tüntették ki Antonín Zápo- tocky-díjjal. Milena- Dokoupilová körsétánk közben megjegyezte, hogy kevésnek bizonyul már ennyi helyiség is. Több hazai és lengyel színházzal van szerződése, gyümölcsöző kapcsolata a művelődési otthonnak. A Cesky Te- Sín-i cseh és lengyel színház a leggyakoribb vendég. — Minden hónapra úgy állítjuk össze a műsort, hogy mindenki igényeit, elvárása it kielégítsük. Színház, koncert, esztrádműsor, beat, jazz és így tovább — sorolja Dokoupilová elvtársnő. Szobájának falán egy plakát, rajta a márciusi műsor. Többek között: Jozef Laufer előadóestje; K. Capek Anya című színmüvének bemutatója; fúvószenekarok hangversenye; Rajazigew Párbaj című darabja a Český Tešín-i Polski Teatr Cieszynskiego előadásában. — Megteszünk mindent annak érdekében, hogy a lengyel nemzetiségű lakosok is művelődjenek, művelődhessenek. Gyakran tizenöt autóbuszt is indítunk Lengyelországba, egy- egy kulturális rendezvénnyel egybekötött kirándulásra. — Van-e érdeklődés a színházi előadások és egyéb akciók iránt? — Igennel válaszolok és egy számmal: átlag 520 látogatója volt egy egy rendezvénynek — a koncerteket is beleértve — az elmúlt évben. Persze, szervezés kérdése is. Például, itt van a vasmű. Mind a nyolc részlegének külön vezetősége van. Mi ezekkel dolgozunk együtt. Tájékoztatunk és lehetőséget nyújtunk. Feladatunk azután csak annyi, hogy ellenőrizzük, foglalt-e a szék, amelyre kiadjuk a jegyet. Ha nem, a részleg vezetőségétől kérjük számon. Mi minden hónapban műsorfüzetet adunk ki, amelyekben még a sorra kerülő sporteseményekről is tájékoztatunk. Ezeket a műsorfüzeteket elküldjük minden üzembe, minden iskolába, minden szervezetbe. A művelődési otthon irányítása alatt harminc öntevékeny művészeti kör, csoport dolgozik. Sok közöttük az olyan, amelyet lengyel nemzetiségűek alkotnak. Valamennyi körnek, csoportnak szakképzett művészeti vezetője van. Autóbuszokkal járják a vidéket, terjesztik a kultúrát, ápolják a hagyományokat, rögzítik a jelent, fór málják a jövőt. BODNÁR GYULA ÉNEKKARAINK SZEMLÉJE KÉSZÜLNEK A III. KODÁLY-NAPOKRA A Népművelési Intézet, a CSKMADOK Központi Bizottságával, valamint a galántai járási és városi szervekkel együttműködve június 21-én és 22-én rendezi meg Galántán a Csehszlovákiai Magyar Felnőtt Énekkarok Országos Fesztiválját, azaz a III. Kodály-napokat. A fesztivál célja elsősorban az, hogy további cselekvésre ösztönözze a magyar felnőtt énekkarok tevékenységét, s alősegítse művészi fejlődésüket. Legutóbb, 1972-ben lfl énekkar nevezett be erre a rendezvényre. örvendetes, hogy felnőtt énekkaraink száma az utolsó három év alatt megnövekedett, s hogy a III. Kodály- tiapokra 26 énekkar jelentke- sett. Az énekkari mozgalom fejlődése nemcsak mennyiségi, Itanem minőségi változásokban Is kimutatható. Énekkaraink többsége rendszeresen, folyamatosan próbál, s műsorpolitiká- ink is évrfll évre igényesebb. Fellépési lehetőségeket biztosítanak, sok esetben az énekkarok dalostalálkozókon, kórusfesztiválokon szerepelnek, s ez Is nagy mértékben elmélyíti művészi felkészültségüket. Az énekkarok munkájának megszilárdításában jelentős szerepe Volt a CSEMÁDOK KB által szervezett kezdő énekkarok fesztiváljának 1973-ban, valamint a munkásénekkarok fesztiváljának 1974-ben. A karveze tők felkészültségét a bratislavai Népművelési Intézet hároméves karvezetői tanfolyammal, s szakszemináriumok, aktívaértekezletek megrendezésével, módszertani segédanyagok kiadásával segíti elő. A III. Kodály-napok előkészületei során a fesztiválra benevezett énekkarok karmesterei két szemináriumon vettek részt. 1974. nov. 9—10-én megismerkedtek a III. Kodály-napok irányelveivel, kerettervével. Előadás hangzott el az énekkarok műsorpolitikájáról, különös tekintettel az idei esztendő jelentős jubileumaira. A karmesterek 1975. február 15—18-án ismerkedtek meg a III. Kodály-napok ünnepi hangversenyén elhangzó közös mű- sorszámokkal. A közös műsorszámokat a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara mutatta be. A III. Kodály-napokra benevezett énekkarok kiválasztását a központi műsorbizottság végzi 1975 április végéig a CSEMA- DOK KB által rendezett négy területi szemlén. A műsorbizottság meghallgatja az összes benevezett énekkar műsorát, a Népművelési Intézet a bizottság értékelése alapján hívja ijieg a III. Kodály-napokra a legjobb 12—14 felnőtt énekkart. A területi szemléken sor kerül az énekkarok országos minősítésére is, a háromévenként megrendezendő Koszorú elnevezésű pályázatra, amelynek eredményét a III. Kodály- napokon hirdetik ki. A területi szemle az elmúlt héten Légen kezdődött. A következő szemlék színhelye és időpontja: 1975. április 13. Zlatná na Ostrove — (Csallóközaranyos), 1975. április 19. Filakovo —■ (Fülek), 1975. április 20. Ladice — (Lédec). Az énekkarok ezekben a napokban a III. Kodály-napokra való felkészülés jegyében tevékenykednek. Munkájukkal hazánk felszabadulásának 30. évfordulója méltó megünneplésére készülődnek. HRITZNÉ KRAUSZ JÜLIA Előzetes a Chioggiai csetepatéról Carlo Goldoni müvét mutatják be o Matesz Thália Színpadán Nagy volt a Modenában lakó Goldoni család meglepetése, amikor a nyolcéves Carlo egymaga szerkesztette komédia vázlatát bocsátotta szülei elé — elbírálás céljából.... Az orvos-apának természetesen nem nagyon volt ínyére a dolog. Fiából orvost vagy jogászt szeretett volna faragni, nem pedig írót vagy „komédiást“. Igen ám, csakhogy a fiatal Carlo a logika tudománya helyett is inkább a klasszikusok színpadi műveit tanulmányozta. Goldoni élete során értékes, Időtálló vígjátékok írásán fáradozott. Komédiáinak hősei „életsza- gúak“, jellemei sokrétűek, akik különcségeik ellenére is mindig — emberek. A figurák és a cselekmény színhelye egyaránt hűen tükrözi a korabeli életmódot. Maró iróniával és vérbő humorral mutatta be a — méltán világhírű — szerző kora feudalizmusának hanyatlását és a munkásember rátermettséget, akinek ő mindig őszinte barátja volt. A „Chioggiai csetepaté“ Goldoni egyik közkedvelt, legtöbbet játszott műve. A tengerparti városka halászai közt a szerelem miatt keletkezik a nagy- nagy csetepaté, a már-már végeláthatatlannak tűnő bonyodalom, az elviselhetetlenségig fokozódó intrika és veszekedés ... A szerelemnek nemcsak a lázító ereje, a békéltető természete is határtalan. A chioggiai halászok között is elül a békétlenség s a fiatal szerelmesek végre egymáséi lehetnek. A realista ábrázolásmód és a vérbő humor rendkívül jól érvényesül Beke Sándor rendezésében, aki — eddigi szokásához híven — ezúttal ís jól „megdolgozta“ Révai József fordítását. A díszlet- és jelmeztervek Platzner Tibor ötleteit reprezentálják. Zenét Duboszky Milan szerzett a műhöz. Tóni bátyót és Pasqa asszonyt, a feleségét Kovács József, illetve Gombos Ilona alakítja, Lu- ciettát Kövesdi Szabó Marika, Titta Nanet Csendes László, Beppét Boráros Imre, Fortu- natót Várady Béla jeleníti meg. Liberát, a feleségét Szabó Rózsi játssza. Orsettát Tamás Jolán alakítja, Checcát Petrécs Anna. A további szerepekben Gyurkovics Mihályt, László Gézát, Lengyel Ferencet, Horváth Lajost, Érsek Györgyöt és Gúth Lászlót láthatjuk majd. A bemutató időpontja és helye: A košicei Thália Színház csütörtök este hét óra. KMECZKÚ MIHÁLY ÚJ FILMEK ÖREG FALAK [szovjet) Nemcsak bennünk, hanem körülöttünk is minden mozgásban van, szüntelenül változik, mégha látszólag nyugalmi állapotban is vannak a dolgok. Nem más ez, mint az űj harca a régivel, mely tulajdonképpen a fejlődés mozgatója. Ez a folyamat vonta magára Anatolij Grebnyev figyelmét, aki az Öreg falak című film forgató- könyvében egy nagy textilgyár életében „leste meg“ ezt a szüntelen változást. A film központi alakja a textilgyár igazgatónője; életerős, kisebb-nagyobb gondokkal küzdő asszony, akinek csak látszatra felhőtlen az élete. A gyár problémái az asszony magánéletének gondjával és a közéleti tevékenységéből eredő kérdésekkel vegyülnek ... Ezeket a helyzeteket kiélezve a rendező igazi konfliktust teremt, bár az asszony magán és közösségi életének egyes mozzanatait nem egészen sikerült egységbe ötvöznie. Ennek ellenére azonban jól érzékelteti a korunkban végbemenő változásokat. Viktor Tregubovics rendező a főszerepet Ljudmila Gurcsenkó- ra bízta; a népszerű szovjet színésznő kitűnően megbirkózott az igényes feladattal, mélyen átélt játékával sikerült ki domborítania az asszony jellemét és gazdag énjét. Ljudmila Gurcsenko ezúttal is jelesre vizsgázott; lélektani filmről lévén szó, alakítása fokozott figyelmet érdemel, hiszen a népszerű színésznőt jobbára köny- nyű műfajú filmekben láthattuk, mint a nagysikerű Karneváli éjszakában és A gitáros lányban.-ym — Jelenet a szovjet filmből; jobbra Ljudmila Gurcsenko. ELŐTÉRBEN A SZOCIALISTA ORSZÁGOK FILMMŰVÉSZETE JEGYZETEK A VIENNALÉRÖL Amikor véget ért a hagyományos Viennale. a bécsi filmnapok vetítéssorozata, a mintegy 25 országból összegyűlt vendégek meglehetősen vegyes érzésekkel távoztak. Az összbenyomás: a látott filmek színvonala csak részben közelíti meg a tavalyiakét — de erről, természetesen, nem a Viennale tehet. A válogatás alapelve nem változott. A megnyitón Billy Wilder Rendkívüli kiadás című filmjével ismerkedhettünk meg. A Prágában, Bratislavában, Budapesten egyaránt nagy sikerrel játszott színdarab harmadik filmváltozata kitűnően sikerült. Wilder humora segíti a politikai leleplezésnek azt a formáját, amelyben tulajdonképpen a mai amerikai sajtó korruptsá- gát, szenzáció-hajhászását állítja pellengérre. Még egy amerikai film került a közönség elé; Richard Lester Tizennyolc óra ax örökkévalóságig című bűnügyi filmje. A harmincöt film .között mindössze két amerikai szerepelt és már ez is mutatja, hogy a Viennale vezetősége új irányban indult el. Fokozott figyelmet fordít az afrikai filmművészetekre. Afrikából szenegáli, tunéziai, kongói filmeket vetítettek. Közülük a szenegáli Mahama Trac- ré Reou-Takh című alkotása emelkedett ki. Szenegál filmművészete nem ismeretlen Európában, de Tracré alkotását most láthatta előszőr a közönség. Minden eddiginél több latin-amerikai film kerülj bemutatásra. Közülük az Előjel című mexikói alkotás emelkedett ki. Garcia Marquez, a világhírű mexikói író nagy sikerű regényének (mely mind magyar, mind cseh nyelven megjelent) filmváltozata egy magas hegyek között fekvő falu lakóinak babonái kapcsán kibontakozó drámát mutat be. A szocialista országok alkotásai közül első helyen kell említenünk A szerelmesek románca című szovjet filmet, amely a Karlovy Vary-i fesztivál nagydíját nyerte, és Bécs- ben is sikert aratott. Az NDK-t a Vonzások és taszítások című Goethe-regény filmváltozata képviselte Bécsben, igen nagy sikerrel. A színészek nagyszerű játéka és a Bécsben is megjelent rendező, Siegfried Khün rendkívül rokonszenves művészi magatartása és felfogása avatta kiemelkedő eseménnyé az NDK-film bemutatóját. A bolgár és a magyar film szintén kivívta a nézők elismeré sét. A bolgár film (A végső szó) esetében a gyönyörű fényképezés és a kitűnő játék ara tott elismerést, a magyaréban (Tűzultó tilca 25) a nagyszerű rendezés és a költői módon előadott történet. A bolgái* filmben Jana G^rová játszotta az egyik főszerepet. A prágai színésznő, aki tavaly személyesen is jelen volt a Viennalén, most sok dicsérő kritikát kapott. A cseh filmgyártást az idén mindössze egy rövidfilm, az Egészségére képviselte. Olyan sikert aratott, hogy & Viennale vezetőiben felmerült a gondolat: a jövő évben nem kellene e a prágai rajzfilmstú- dió alkotásaiból megrendezni azt a kétnapos retrospektív vetítéssorozatot, amelyet idén a jugoszláv Zágreb Film alkotásaiból tartottak. Külön kell szólnunk még két filmről. Az egyik a lengyel Krysztof Zanussi Illinriináiúó című alkotása, amely nemzetközi hírű mű és már ismert a népi demokratikus országokban. A film a nagy meglepetés erejével hatott Bécsben. A másik film Lina Wertmüller, az Ismert olasz rendezőnő alkotása, A minden a helyén, de semmi sincs rendben. Ogy tűnt, hogy a megújított neo- realizmussal találkozunk. A film akarva akaratlanul is Dé Sica legjobb alkotásait idézte. összefoglalva: a Viennale semmit sem vesztett jelentőségéből; a jó filmek bemutatósorozata, az érdekes alkotások színrehozója. És mivel nincsenek díjak, nincsenek tekintélyt kérdések sem a fesztiválon: a világ legbékésebb fesztiváljainak egyike, ahol a filmek csak a közönség kedvéért futnak, tájékoztató jelleggel. A tájékozódás szempontjából a Viennale az idén sokkal mesz- szebbre mutatott, mint tavaly, mert eljutott a harmadik világ alkotásáig, és mert fokozottabban orientálódott a szocialista országok filmművészete felé. FENYVES GYÖRGY