Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-04 / 79. szám, péntek
Á messzibe futó beton utak kisebb-nagyobb épülettömböket ölelnek körül. Az épületek bejáratától az utókig betonjárdák húzódnak, a közöttük levő szabad részeket pedig fákkal és díszbokrakkal tarkított füves területek töltik ki. Az épületeken túl a napfényben ezüstösen csillogó csővezetékek, bonyolult technológiai berendezések, gőzölgő s füstölő, alacsonyabb és magasabb kémények láthatók. A Slovnaft nemzeti vállalat részlete; ezek, ugyanis e gigantikus, 65 hektáron eínyújtóző laboratórium területén járunk-. Sokáig tartana, amíg részletesen megismerkednénk a vállalat mintegy 6500 dolgozójának tevékenységével, és az itt készülő több mint 150 fontos és nélkülözhetetlen termékkel. Hiszen mai életünk a lakónegyedek és hőerőművek fűtéséi e használt olaj, a gépeket hajló benzin és gázolaj nélkül még csak el sem képzelhető. De ma már ugyanígy egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudnánk nélkülözni a korszerű csomagoláshoz használt polietilén fóliái, a különböző műanyagokból készült használati tárgyakat, a színpompás műszálas ruházati cikkeket, a különböző háztartási vegyszereket, mosószereket és illatszereket, amelyeknek egyes alapanyagait szintén az itt feldolgozott kőolajból nyerik. A Slovnaft olyan szerepet tölt be a csehszlovák népgazdaságban, mint a benzin és az olaj a motorban. A vállalat dolgozói kellően tudatosítják munkájuk jelentőségét, amit egyrészt felhívásuk bizunyíl — amellyel a közelmúltban hazánk vállalataihoz és üzemeihez fordultak —, másrészt pedig saját példamutatásuk a nyersanyag-, az anyag- valamint az energiafelhasználás hatékonyságának növelésében. — Vállalatunkban — mondta Halinár Ján, a korszerű munkamódszerek fejlesztésére szakosított előadó — a szocialista munkabrigád címért 145 kollektíva versenyez. E kollektívák tagjai dolgozóink mintegy felét teszik ki. Nyolcvankét kollektíva 2365 tagja már megkapta a szocialista munkaibrigád bronz-, hét kollektíva 166 tagja pedig az ezüst jelvényét. Hazánk felszabadulása 30. évfordulójára dolgozóink 296 egyéni és kollektív vállalást tettek. A vállalások értéke a tervek teljesítése és túlteljesítése szakaszán csaknem 28, a nyereség növelése és az anyagi ráfordítás csökkentése szakaszán pedig több mint 17 millió korona. Ez utóbbi keretében az energiamegtakarítás csaknem 4 milliót eredményez, és dolgozóink ilyen értékű társadalmi munkával járulnak hozzá élet- és munkakörnyezetük további javításához, valamint szépítéséhez. A versenyző kollektívák egvike Horácsek József bronzérmes „Úttörő“ munka brigádja. A brigád 1971-ben alakult; de a 13 tagú kollektíva már csaknem 1£ éve dolgozik együtt. A megtisztelő címet tavaly szeptemberben kapták meg. Valameny- nyien lakatosok, hegesztők,■'vaskonstrukciókat, hidakat, korlátokat, lépcsőket készítenek. A most készülő 15 méter hosz- szú és 10,5 tonna súlyú vashíd kábelvezetékeket fog tartani. A híd vasrácsán belül fénvek villognak. Puskás László, Horácsek Ferenc, Oj István és Gyurcsi József a hatalmas, tekintélyes súlyú vasrudakat hegesztik egymáshoz. A többiek is a híd körül szorgoskodnak, vagy az előkészítőktől hordják az anyagot. Kölcsönös üdvözlés és bemutatkozás után munkájukról, a brigád életéről érdeklődöm — Talán kerüljünk beljebb — mondja a vezető, és a műhely oldalfalához simuló, társadalmi munkában készített ebédlőszobájuk felé mutat. A pár méter hosszú és alig másfél méter széles helyiségben hosszúkás asztal van, mellette székek, a sarokban hűtő, amelyben a tízórait és az üdítő italokat tartják. Leülünk, egyelőre hiányos a létszám. Szemben a „Legjobb dolgozó“ és a „Szocialista munka úttörője“ kitüntetéseket viselő vezető ül, mellette Poór Dionýz, a kollektíva újítója. Újításáról mesél. — Az „I“ alakú vasak hegesztésekor a felső és az alsó részek kissé meghajolnak. Ezeket lánggal és fáradságos munkával kellett kiegyenesítenünk Újításunkkal*« 250 tonna nyomású sajtolópréshez olyan kiegészítést szerkesztettünk, amellyel hidegen is kiegyenesíthetjük a hajlást. — És főleg gyorsabban — szól közbe a vezető. — Ami eddig 6—8 órát tartott, most mindössze fél órát igényel. Gyurcsi József is bejön, nyomában Oséplő István. Az előbbi családi házánál a brigád 190 munkaórát dolgozott le. E segítség is nagyban hozzájárult, hogy a ház háromnegyed részben már elkészült. Kapüsta Rudolf, Gálfv István, Luzsicza Bonaventura és Pénzes József a brigád fiatalabb tagjai. Ok a szakmát már a kollektívában tanulták ki, s mint elmondták, az idősebbektől messzemenő segítséget kaptak. A brigád tagjai még Vittek Gustáv műszaki ellenőr és Macsicza Sándor, a 10-es számú szakszervezeti részlegbizottság elnöke. A közelmúltban a brigád vezetőjével egy rádióbeszélgetésen vett részt, ahol a szó* cialista munkabrigádok feladatairól esett sző. Sok mindenről szólhatnánk még a brigád javára, olyan dolgokról, amelyek valóban egy ízig-vérig szocialista munkabrigád jellemzői. Eredményes energia- és anyagtakarékosság jellemzi munkájukat; közös kirándulások, amelyeken a családtagok is részt vesznek, tanulmányi kirándulás a Vítkovicei Vasművekben, szerepelnek a brigád krónikájában. Az utóbbi helyen látottak alapján javasolták például, hogy egv külön csoport végezze az anyagelőkészítést, amely a munka, hatékonyságához vezetett. Jártak a Lenin Múzeumban, a felszabadulás 30. évfordulóján koszorút visznek a Slavínra és közös kirándulásra mennek, amelynek során a történelmi harcok színhelyeit is meglátogatják. Legfontosabbnak azonban a pontos és becsületes munka jellemzi mindannyiukat, hiszen — mint mondják — szerintük hazánk felszabadulása 30. évfordulójára ez a legszebb ajándék. EGRI FERENC Ketten beszélgettek mellettem a villamoson: „Leszálltok a 47-es végállomásán, ál mentek a bal oldalra, megkerülitek az L-alákú nagy épületet. Mögötte van két torony ház, ezektől jobbra hatalmas térség, tele apró pl éhbarakkokkal... Ne folytasd, ilyen felderítésre családdal együtt nem vállakozom ... Akkor szombaton 10 kor várlak a Prior Áruház előtt, aztán kimegyünk együtt. Meg látod, gyönyörű hely ... Mikor ezt az utolsó mondatot — néhány napja — újra hallottam Martin Hanzlík elvtárstól, a Bratislavai Magasépítő Vállalat pártszervezetének elnökétől, eszembe jutott — így elmondtam — a villamoson hallott beszélgetést. „Most még labirintus az épülő városrész, de ha elvonulnak az építők, valóban gyönyörű lesz. Örülhetnek, akik ott kapnak lakást“, állapította meg a pártelnök. Popelka Juzef csoportvezető- helyettes. Az ő vállalatuk építi a lakások többségét. Kezdetbe« a „mindenes“ szerepét töltötte be a vállalat, majd az elmúlt évtizedben a lakásépítésre szakosodott. Ma kiemelkedő helyet foglalnak el a Bratislavát építő vállalatok között. Az elmúlt évben 4028 lakást adtak át a megrendelőnek, az idei tervük 4741 lakás átadása. Feladataik növekedtek, de a dolgozók létszáma nem emelkedett. Az idén 6800 alkalmazott meg a szakmunkástanulók teljesítik a megnövekedett feladatokat. „A fiatalokra építünk. Nem egy mérnökünk a szaktanintézetben kezdte, esti iskolába járt, majd a levelező tagozaton szerzett diplomát. A vállalat a saját dolgozói közül nevel vezetőket. Ez a káderpolitika jól bevált a gyakorlatban. Nálunk csupán azok a vezetők érvényesülhetnek, akik személyes példamutatással szerzik meg a vezetéshez szükséges tekintélyt.“ A 47-es autóbusz végállomása után kezdődik az építők birodalma. Cementül kanyarodik a sártengerben az épületek közé. Ez az egyetlen összekötő kapocs a várossal. Erre még nem simul járda a főút mellé, csupán kitaposott ösvények jelzik, hogy merre járnak a leggyakrabban. Az út jobb oldalán „vizesek“ dolgoznak. Idősebb emberek, Nitra környékiek. Fejükön téli sapka, zöld vattás kabátjuk kigombolva, alig férnek el a keskeny árokban. Háttal fordulnak a hideg szélinek s megszokott ütemben dolgoznak. Az épületek között apró barakkok, raktárak, irodák — felvonulási terület. Helyenként csupán néhány barakkot, másutt egy egész épületet drótkerítés övez. Ilyen hatalmas méretű építkezésen minden vállalat és üzemegység külön „kis világ“, s ez a laikusban az áttekinthetetlenség, a szervezetlenség érzetét kelti. „Csal a látszat. Itt mindenki megszabott feladatot teljesít, így alakul ki a termelési folyamat s létrejön a végső eredmény: a lakóház". Hohos Stefan mérnök, a Bratislavai Magasépítő Vállalat 2- es üzeme második gazdasági egységének a vezetője azok közé tartozik, akik személyes példamutatással szereztek tekintélyt. Szuktanintézetben a víz- és központifűtés-szerelés elsajátításával kezdte, majd tovább tanult, minden lépcsőfokot végigjárt, míg megszerezte a mérnöki diplomát. Közben dolgozott az ifjúsági szervezetben, most aktív munkál végez a pártban, tagja az üzemi párt- bizottságnak. Azok közé tartozik, akik mindig a terepen dolgoznak. Ez a munka az éltető eleme. .1971 ben bízták meg g szalagszerű építés megszervezésével. E módszer eredményességének alapfeltétele a tervszerűség és a szervezettség, az egyes munkák időrendi sorrendjének pontos meghatározása, a határidők megtartása. Az alapozástól a kollau- dációs hibák eltávolításáig minden munkát egy gazdasági egység végez, így az esetleges hibákért nem háríthatják másra a felelősséget. Abban az időben a vállalat két üzemében már építettek szalagszerűen. náluk viszont ők voltak az úttörők. A csoportokban és a vezető tisztségekben is kicserélődött jó néhány ember, amíg kialakultak az egymásért felelősséget vállaló kis kollektívák. Egy év elteltével figyeltek fel munkájukra. Az elmúlt év második felében pedig a szalagrendszerben építők versenyében nemcsak a vállalatban, Ijanem a Termelési Gazdasági Egységben is az élre kerültek. „Nem az én érdemem, nálunk csak kollektív munkával érhető el jó eredmény“. Hohos mérnök szerényen elhallgatja — viszont jól tudják a vállalat vezetői —, hogy neki döntő szerepe volt a feltételek kialakításában. Az idén az első negyedévet is ió eredménnyel zárta kollektívájuk. A tervezett 96 lakás helyett 102-t készítettek el. Két építésvezető és öt mester a közvetlen munkatársa. Felelős a 130 tagú kollektíva irányításáért, munkájáért. Egy zöld fabarakk két irodaszerű helyiségében naponta, Huhus Stefan mérnök: — Az eredmény a kollektíva érdeme. reggel és délután, találkozik munkatársaival. Napközben zárt ajtót talál itt a látogató. Nem ülnek az Irodában. Számukra az a fontos, ami a terepen történik. Megyünk, kerülgetjük a barakkokat és a háztömböket. Feljutunk egy dombra, mögötte mély völgy, majd erdő húzódik, ebben az irányban már nem nyújtózhat tovább a város. A dombon négyemeletes házakat építenek, vagy ahogy ők mondják: szerelmeik. Az első épületen mindössze hárman dolgoznak. Most helyezik el a panelokat az első szinten. Popelka Jozef felemelt kézzel „vezényel“, őt figyeli a darus. Keszeli József és Fiebiger Jozef segít, hogy helyére csússzon a panel. Ez nem egyszerű művelet, ezt a darabot is már harmadszor emeltetik fel. „Nem fekszik rendesen", ennyi az indoklás. „Sokat bajlódunk a panelokkal, de muszáj, mert ha valamelyik nem fekszik rendesen, ezt észreveszi az utánurSk jövő csoport... Mi jó minőségű munkát végzünk, ezt mindenki tudja“ Két háztömbbel tovább a belső szerelési munkákat végzi az asztalosok csoportja. Mihalík Viliam konyhaszekrényt szerel a negyedik emeleten. 1959-től dolgozik a vállalatban, csupán hetente jár haza, a munkásszállóban lakik. „Reggel háromnegyed hétkor kelek, különautó- busszal szállítarMk a munkahelyre, meg vissza. Oda járunk ebédelni" — mutat le az ablakon egy fabarakkra. Huszonkét tagú csoportjuk jó kollektíva. „Nálunk csak az maradhat, aki. tud és akar is dolgozni.. Véleményét a többiek is megerősítik. Ezeket a lakásokat a jövő hónapban adják át a megrendelőnek. Igyekeznek, nemcsak ők, hanem a többiek is, teljesítik a tervet. Minden kerületből dolgoznak itt vállalatok. Azok, akik Bratislavába látogatnak, s gyönyörködnek a Dunán átívelő új hídban, nem láthatják, hogy Karlova Vesen túl — az új hídtól mintegy 10 kilométernyire — közös erőfeszítéssel épül Szlovákia fővárosának egyik legszebb városnegyede. CSETÓ JÁNOS Klára sági frč az irod zápisníl mi sen npháuy dítottál írrr me jelent, legisme és kiilf tókosa. De n vákia mennyi Kérd» szabadi tettünk — IS iöttem — Hí — A Hoía n Šumiac Szlovák lepülési rodalmi — H< megteli — Ni meg a laltak i lava al és nem nem a amivel hatott gyök a tásom hanem furcsa kellett forgata amikor r adtunk lirpi'rKin nlivé k pülések számon sága, s — Hí — It — Bi akkori — Ei megem a Vásá gig... — És — Ni a szovj jes poi Nagy v lan az szabad városon ma a Š díszmó! kelőből védjén Az ifjú: Felvételünk az üj városrészben, a dúbravka» lakónegyedben készült. (Tóthpál Gyula felvételeid íiDW|{|fi fllQSAi ÜNNEPEL í
