Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-22 / 94. szám, kedd

G ustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának a CSSZSZK, a CSSZK és az SZSZK Nemzeti Frontja Köz­ponti Bizottsága április 16-i együttes ülésén elhangzott fel­szólalását rendkívül figyelem­mel és érdeklődéssel olvasta és hallgatta egész hazai nyilvános­ságunk. E felszólalás minde­nekelőtt értékelte népünk ön­feláldozó és alkotómunkáját, valamint a Nemzeti Front vala­mennyi szervezetének azt az erőfeszítését, amit az olyan po­zitív eredmények eléréséért fejtettek ki, melyeket társadal­munk az utóbbi években elért, s amelyek megteremtették köz­társaságunk további fejlődésé^ nek szilárd alapját. Egyidejű­leg felmérte azokat a felada­tokat is. íttielyeknek teljesíté­sére kell erőnket összpontosíta­nunk, hogy a következő évek­ben is elősegítsük népgazdasá­gunk, valamint az életszínvonal, a kult óra stb. progresszív fejlő­dését. Pártunk legfelsőbb képviselő­je ezzel egyidejűleg világosan és nyíltan válaszolt néhány olyan kérdésre, aminek aktua­litása abból ered, hogy a nem­zetközi antikommunizmus ha­zai szövetségesei részvételével az utóbbi napokban ellenséges kampányt bontakoztatott ki pár­tunk és hazánk ellen. Az a visszhang, amely Husák elvtárs felszólalását a Nemzeti Front Központi Bizottságainak ülésén és a nyilvánosság leg­szélesebb rétegeiben is fogadta, azt mutatja, hogy dolgozóink élénken reagálnak a Csehszlo- vákia-ellenes rágalmazó tevé­kenység elítélésére, amely te­vékenységre a vereséget szen­vedett jobboldal néhány hazai és külföldi képviselője vállal­kozott köztársaságunk becsüle­tes állampolgárainak jogos fel­háborodását még növeli az a tény, hogy mindnyájunk élénk emlékezetében él,«milyen káro­kat és veszteségeket okoztak az olyan jobboldali elemek, mint Dubček, Smrkovský, Kriegel, Mlynár, Pelikán, Šik és a többi hozzájuk hasonló 1968- ban és 1969-ben társadalmunk életének minden szakaszán, s hogy demagógiájukkal és csa­lásukkal milyen sok' embert szerencsétlenségbe taszítottak. Husák elvtárs szavainak köz­vetlen visszhangja ugyancsak igazolja, hogy nyilvánosságunk kétségtelen egyetértéssel fogad­ja azok erélyes bírálatát, akik nem tanultak saját hibáikból, s akik az opportunizmus bázi­sáról átsodródlak az ellenség táborába, a közvetlen és nyílt árulás" talajára. Dolgozóink jogosan hasonlít­ják össze a két — egészen kü­lönböző — helyzetet, azt a fej­lődést, amely Dubček, Smrkov­ský, Kriegel, Pelikán, Gold- stücker, Šik és Mlynár kalan­dorpolitikája következtében majdnem a katasztrófához veze­tett és azt a fejlődést, amely 1969 áprilisa után következett, amikor is pártunk Központi Bizottságának sikerült kivehet­nie a pártot és a társadalmat a válságból az alkotómunka és a további fejlődés nyugodt vizei­re. Sikerült áthidalni a felfor­dulást, sőt az Ipari és a me­zőgazdasági termelést gyorsabb ütemben sikerült fejleszteni, ŕnint ahogy azt az ötödik öt­éves terv meghatározza. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy szo­cialista államunk politikailag és gazdaságilag is virágzó ál­lam. így látják barátaink, és akarva, nem akarva ellensége­inknek is tudomásul kell ezt venniük. A jó gazdasági fejlő­dés megszilárdította pénzünk vásárlóerejét, amit nem gyen­gít az infláció, biztosítja a re­áljövedelmek és a lakosság vá­sárlóerejének tartós növekedé­sét. Jelentős pozitív változás ment végbe népünk tudatvilá­gában is és megszilárdultak a szocializmus erkölcsi értékei. A számunkra örvendetes ak­tívák ellenségeink számára passzívák. Csehszlovákia ellen­ségeinek, a nemzetközi reak­ciónak csakúgy, mint a hazai Dubček-, Kriegel- és Mlynáf-fé- le renegátoknak hazánk alkotó, nyugodt építő légköre szálka a szemükben, mivel egyidejűleg törekvéseik csődjét bizonyítja. Sőt ml több, a tőkésországokat érintő válságos fejlődés ellené­re a csehszlovák népgazdaság pozitív irányban, a tőkésorszá- j?ok többségére jellemző ingado­zások és megrendülések nélkül fejlődik. Ma már annyira magá­tól értetődő, hogy csődöt mond­AZ ÁRULÁS ÚTJÁN tak azok a „modellek“, amelye­ket a jobboldali opportunisták akartak társadalmunkra rákény­szeríteni, hogy ezt el kell is­merniük még azoknak a kül­földi megfigyelőknek Is, akik politikailag nem rokonszenvez­nek velünk. így például E. Hoorn, a Die Presse című osztrák jobboldali folyóirat kommentátora, aki a közelmúltban Csehszlovákiába látogatott, hangsúlyozza, hogy szó sem lehet gazdasági össze­omlásról, amit az ő szavai sze­rint 1968 augusztusa után jó­soltak, tehát azután, hogy leg­közelebbi barátaink internacio­nalista segítsége meghiúsította a hazai és a külföldi reakció ellenforradalmi terveit. „A nyugati gazdasági válság­gal összehasonlítva markánsab­ban láthatják saját (tehát a csehszlovákiai] gazdasági vív­mányaikat“, folytatja az osztrák újságíró. ... „A szilárd árak és a teljes foglalkoztatottság állnak az el­ső helyen ... az 1968. évi ese­ményeket felszámolták.“ Minél nagyobb mértékben rendíti meg a tőkés világot a gazdasági vál­ság, az infláció és a munkanél­küliség, annál inkább gyara­podnak külföldön a reális néze­tek. Meggyőzően emelkedik Cseh­szlovákia nemzetközi tekintélye is, amint azt politikai, gazdasá­gi és kulturális kapcsolataink dinamikus fejlődése mutatja a külföldi országokkal, a szocia­lista, a fejlődő és a tőkésálla­mokkal is, be bizonyítja ezt az ENSZ-ben kifejtett külpolitikai kezdeményezésünk is, amint azt az ENSZ főtitkára a közelmúlt­ban, amikor rövid időre már másodszor érkezett hazánkba, fokozottan -hangsúlyozta s bi­zonyítja aktivitásunk az alap­vető nemzetközi kérdések meg­oldásában, mindenekelőtt az eu­rópai biztonsági és együttműkö­dési konferencia előkészítésé­ben. A NATO államok legreak­ciósabb körei arra törekedtek, hogy Csehszlovákiát legalább részben elszigeteljék a nemzet­közi élettől azért, mert az im­perializmusnak nem sikerült hazánkat kiszakítania a szocia­lista közösségből. Ezek a rövid­látó és egyben szemérmetlen törekvések igazságos vereséget szenvedtek. Az Observer című reakciós brit folyóirat, amely egyebként az elsők közölt hozta nyilvá­nosságra az úgynevezett, Dub- fjek-levedet, ezekben a napok­ban kénytelen volt megállapíta­ni, hogy ,,a nyugati kormányok valószínűleg nem óhajtják meg­vitatni a csehszlovák kérdést“. Jóllehet, egyebeken kívül, ez volt a jelenlegi Csehszlová- kia-ellenes kampány szervezői­nek a célja. Az Observer szo­morúan tette hozzá, hogy a nyugati kormányok éppen el­lenkezőleg, felújítják a kapcso­lataikat Csehszlovákiával, hogy az amerikai külügyminiszter már 1973-ban Prágába látoga­tott, s hogy folytatja párbe­szédét Prágával Nyugat-Német- ország, Franciaország és más nyugat-európai országok is. A tőkésországok egészsége­sebb és reálisabban gondolkodó erői helyesen értik meg, hogy a blokádot vagy az izolációt célzó tervek halottak, hogy az igazi élet tovább megy, hogy a nemzetközi kapcsolatok reali­tása megköveteli a Csehszlová­kiával kapcsolatos elavult hi­degháborús nézetek átértékelé­sét. Kétségtelen, hogy ez ís népünk aktívái közé, tehát el­lenségeink passzívái közé tar­tozik. Népünknek ezek a hazai és külföldi sikerei joggal koszo- rúzzák jubiláló köztársaságun­kat, amely most felszabadítói­val, szovjet barátainkkal és más legközelebbi szövetségese­inkkel testvéri egységben ké­szül megünnepelni a felszaba­dulás 30. évfordulóját, az új győzelmes szocialista út kezde­tének 30. évfordulóját. Szövetkeztek a hidegháborús harcosokkal Az a tény, hogy a hideghá­borút a feszültség enyhülése követte, bizonyos zavart oko­zott a békés egymás mellett élés ellenségei között, s úgyszólván zsákutcába hajtotta őket. Ellen- támadási kísérletek tanúi va­gyunk. Ellenállásuk olyan mér­tékben aktivizálódik, amilyen mértékben nő — a feszültség enyhülésével együtt — a nem­zetközi kapcsolatokban a hala­dó erők tekintélye, azokó, ame­lyek poiitikájukkal ezt az eny­hülést szorgalmazzák, s min­denekelőtt ahogyan a Szovjet­unió *és az egész szocialista kö­zösség tekintélye, valamint . a világ ügyei intézésében játszó szerepe növekszik, annak a nö­vekvő hatékonyságnak az ará­nyában, amellyel a különböző társadalmi rendszerű országok a gazdasági és a tudományos- műszaki kapcsolatokat kihasz­nálják. Az imperializmus legre- akciósabb körei nyugtalankod­ni kezdtek, és most fokozzák támadásukat a feszültség eny­hülése ellen. Ennek magától értetődő osz- tályeredetű okai vannak. Hi­szen a feszültség csökkenésé­nek alapja az, hogy az erővi­szonyok a világban a szocializ­mus javára és a kapitalizmus kárára változtak. Ez csak iga­zolja, hogy a feszültség csök­kenése, a csökkenés mérete és üteme az éles osztályharc tár­gya. Tanúi vagyunk annak is, hogy számos országban a jobb­oldali erők fokozott nyomást gyakorolnak a hivatalos politi­kára. A nemzetközi antikommu­nizmus az összes erőiét mozgó­sítja. E törekvések része a re vizionisták szövetségeseinek, az árulóknak aktivizálása is, a reális szocializmus országaiban maradt reakciót is beleérlve, tehát az egész tömörülés akti vlzálása. Már az első kommentárok, amelyek a nyugati reakciós sajtóban az ún. Dubček-levelet és Smrkovský emlékiratait fo­gadták, igazolják, hogy a je­lenlegi Csehszlovákianellenes kampány a hidegháborús erők olyan támadásának egy része, amely a nemzetközi feszültség enyhlilési folyamata ellen irá­nyul, s az a célja, hogy meg akadályozza az európai bizton sági és együttműködési konfe rencia h irmadik szakaszának a sikerét. Például egy brit bur­zsoá kommentátor Dubček para- fletjét nyíltan összefüggésbe hozta az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésével. Azt állítja, hogy „Dubček levele hullámzás­ba hozta Európát, de egyelőre nem tudni, hogy hány hajó rendült meg ...“. Mintha a ha­jó megrendülhetne attól, ha fedélzetére egy egér ugrik. De nézzük meg, mire jó nekik ez az egér! A General Anzeiger című bonni újság azt írta, hogy Európában a reakciós erőknek ki kellene használniuk Dubček „levelét“ arra, hogy „óva int­sen abban az időpontban, ami­kor Moszkva növeli a Nyugat­ra gyakorolt nyomást, hogy meggyorsítsa az európai bizton­ságról és együttműködésről tár­gyaló genfi konferencia befeje­zését,“ és hogy „a genfi kon­ferenciát egy későbbi időpontra halasszák.“ Kilátszik a lóláb. Dubček fellépését csakúgy, mint Smrkovský emlékiratait bekal­kulálták a nemzetközi feszült­ség enyhülése elleni akciók tervébe, és ezek e tervek sžer ves részel. A nemzetközi imperialista reakció békeellenes érdekei és különféle egyének vagy nem túlságosan nagy létszámú cső pórtok önző érdekel hazánkban csakúgy, mint 1968-ban, az el­lenforradalmi fejlemények pil lanatában, ismét megtalálták a közös nevezőt és, azonosan lép tek fel. A jobboldali opportu­nizmus csődbe jutott vezetői, akik logikusan kerültek kimon, dottan ellenzéki felforgató és ellenséges bázisra, fokozatosan észrevették, hogy egyre erőseb­ben elszigetelődnek és látták távlattalanságukat, kiúttalansá gukat is. Ilyen az az erkölcsi helyzet, amelybe törvényszerűen kerül­tek a Dubček, Smrkovský, Kriegel, Šik, Pelikán, Mlynáf és a hasonló típusú renegátok. Társadalmunkat a katasztrófa szélére sodorták, üres üzletek­hez juttatták, és hány embert megtévesztettek! Ma „leveleik­ben“, „emlékirataikban“, vagy „beszélgetéseikben“ nem szé­gyenük magukat áldozataik ve zetőiként kiadni, holott sen­kit sem képviselnek. Ellenke­zőleg, mint politikailag elszi­getelt, jelentéktelen cso|>ort maradtak. Törvényszerűen fele désbe mennek, de ambíciójuk, dicsvágyuk és a különféle ha­mis „néptribunok“ és „az év emberei“ beteges hiúsága azon­ban kielégítetlen maradt. E kalandorok némelyike te^ hetetlenségében szellemi társa­kat és szövetségeseket keres a külföldi reakció táborában. Nem válogatnak,\ikár az ördög szolgálatába is elszegődnek, csakhogy kielégítsék telhetet­len hiú ambíciójukat. A jani­csár rosszabb a töröknél! Amíg az egész imperialista világ válságoktól vonaglik, a dezertőrök azokban az orszá­gokban, ahol az új társadalmi rendszer győzedelmeskedett, sajátos szerepet játszanak. Nő a gazdasági felfordulás, az in­fláció, . a munkanélküliség, emelkednek az árak, csődöt mondanak a külpolitikai dók trillák és illúziók, ahogyan azt most az egész világ láthatja Délkelet-Ázsiában. Az imperia­listáknak ebben a szorult hely­zetben saját hazájukban szem­be kell szállniuk az egyre han­gosabb bírálattal, és el kell terelniük a figyelmet az idege­sítő problémáikról. Ezért szo­rul tsagukban segítségül hívnak mindenféle hulladékembert a szocialista országokból, akik a kiéleződő ideológiai harcban mindenekelőtt „ágyútöl tel ékek“, lövedékek ahhoz a fegyverhez, amely a tőkésországok demok­ratikus erői, valamint vala­mennyi haladó imperialistaelle­nes és forradalmi erő ellen irá nyúl. Az imperialisták értékelik e júdások szolgálatait Zsíros konc, dicsvágy, jel- lemtelenség, erkölcsi ingatag­ság, elvtelenség — ezzel kö­vezték ki az árulás poklába ve­zető utat. Ezt mutatja Josef Smrkovský „emlékiratainak“, Dubček „levelének“ az esete, és valamennyi Šik, Pelikán, Goldstücker és a továbbiak ese­tei, akik kint vagy itthon tar­tózkodnak s különféle ösvénye­ken és módon az árulás azonos útján jutottak el az opportuniz­mustól az ellenség közvetlen se­gítéséig. Cselekedetük a nem­zetközi reakciót szolgálja, a burzsoázia támadását a forra­dalmi munkásmozgalom ellen, a párt ellen, népünk politikai, áil laml, nemzeti és nemzetközi ér­dekei ellen. Hasonló az a pangflet is, amelyet A. Dubček formálisan ugyan a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének címzett (múlt év októberi dátummal), amelyet azonban a valóságban — ahogy az ma már világosan látható — szerzője vagy a szerző segí­tőtársai egész más címzettnek szántak, a nemzetközi reakció­nak, a burzsoá propagandának, a szocializmus és hazánk el­lenségeinek. Ezt tükrözi a levél szovjet ellenes ellenforradalmi szelleme is. Azok a notórius rá galmak, amelyek a „levélben“ úgy hasonlítanak a hírhedt kommunistaellenes központok szokványos termékeihez, mint egyik tojás a másikhoz: rágal­mak „a rendőrterrorról“, „az erőszakról“, gazdaságunk és szociálispolitikánk „csődjéről“. Ismétlik a régi jobboldali „ér­veket“, amelyeket az utóbbi években unos-untig hangoztat­tak, s amelyekkel ma már sen­ki nem mer fellépni — kivéve a legreakciósabb köröket —, még a burzsoá propaganda sem, nevezetesen, hogy „egyetlen problémát sem oldottak meg“. A rágalmakat,, ahogyan azt Husák elvtárs felszólalásának visszhangja bizonyítja, egyértel­műen és kifejezően cáfolja meg maga a valós élet, társadal­munk nyugodt, alkotó fejlődése és biztonsága. Függetlenül attól, hogy a „levél“ vagy az „emlékiratok“ ihletője anyagi érdek vagy az a vágy, hogy a kétes dicsőség fényében sütkérezzen vagy egyéb eredők, a tett követ kéz ménye objektíven azonos - árulás. Állampolgári és politi­kai szempontból is. Nem naivi­tásból, nem tudatlanságból. Szándékos, tudatos árulás. „Fontos, hogy dolgozóink tud ják, kiről van szó, hogy tudják, kihez van szerencséjük, hogy tudják, milyen' mélyre jutottak ezek a dubéekek és smrkov- skyk", mondotta Husák elvtárs és hozzátette: „Lehet, hogy a múltjuk valamivel Jobb volt. Most nem csinálok kádervéle­ményeket, azonban a nyílt áru­lók, e nép, e rendszer nyílt ellenségei közé álltak.“ Konkrét és árnyalt eljárás E renegátok példája —’ él­jenek emigrációban vagy itthon — végül is azt mutatja, hogy milyen szakadék választja el az egykori vezetőket népünk életétől, hogy a nép milyen ki­fejezően különült el tőlük, és egyre nagyobb mértékben kü lönülnek el mindazok, akiket korábban demagógikus transz­parenseik alá toboroztak. Azok nagy többsége, akiket a jobb oldali opportunisták megtévesz­tettek és tévútra vezettek, meg találták vagy keresi': a pozitív utat. Ezek között vannak pél dául jelentős írók is Es ezen az úton segítő kezet nyújtunk nekik. Munkahelyeiken egyre nagyobb mértékben vesznek részt a párt XIV. kongresszusa programjának megvalósításában, felelősségtudattal és becsülete­sen járulnak hozzá a népgazda- ' sági tervek teljesítéséhez, részt vesznek a társadalmi szerveze­te tevékenységében. Szeretik országukat, szocialista hazáju­kat, e haza elválaszthatatlan részei és tevőlegesen vesznek részt felvirágoztatásában. Csehszlovákia Kommunista Pártja egyetértéssel fogadja ezi a fejlődést és elősegít, támo­gat minden pozitív és becsüle­tes törekvést. A CSKP Közpon ti Bizottsága novemberi ülésén hangsúlyozta, hogy azokkal szemben, akik elvesztették párt­tagságukat, árnyalt és egyéni módszert kell érvényesíteni. Ez teljes mértékben érvényes mind­azokra a polgártársainkra és a pártonkívüliekre ís, akik a vál ságos évek eseményeinek gyors forgatagában elvesztették a helyes orientációt, megtévedtek és hibákat csináltak, de akik — a dezertőrökkel és a rene­gátokkal ellentélben — becsü­letesen és önkritikus módon igyekeztek és J; yekeznek jóvá­tenni múltbeli hibáikat, hibás magatartásukat a társadalom javára szolgáló konkrét tetteik­kel. Amikor azt mondjuk, hogy ezekkel a polgártársainkkal szemben differenciált magatar­tást kell tanúsítani, a párt po­litikájában abból az alapelvből indul ki, hogy nemcsak egyik vagy másik ember bűnösségé­nek a fokát kell vizsgálni, ha­nem azt is, hogy milyen konk­rét kapcsolata volt pártunk és kormányunk politikájával, s mennyire őszintén és aktívan vesz részt hazánkban a szocia­lizmus fejlesztésének közös müvében. Nem vagyunk az eredendő bűn hívei. Sem a párt, sem a társadalom senkit nem taszít ki örök időkre, Senkit nem zár ki az alkotómunkából, ellenke­zőleg: mindenkit arra szólítunk fel, hogy járuljon hozzá a mű­höz. T ársadalmunk az alkotó békés munka közössége, amelyben felújult és egyre jobban szilárdul a párt és a nép egysége, az erkölcsi- politikai egység. Egyetlen kö­zös érdekünk szocialista tár­sadalmunk teljes fejlődése, gondoskodás a nép jólétéről és a világ tartós békéjének fenn­tartásáról. De vannak tapasz­talataink is. keservesen szer­zett tanulságaink, amelyekről soha nem szabad megfeledkez­ni. „Aki felemeli a nyílt harc zászlóját a szocialista társada­lom, rendszerünk, külkapcsola- taink ellen, annak számolnia kell azzal, hogy a következmé­nyeket is viseli“, Jelentette ki G. Husák elvtárs szerdai fel­szólalásában. „Az antikommu­nizmus és a szovjetellenesség Csehszlovákiában senkinek nem terem babért.“ (Megjelent a Rudé právo szombati számában.) I

Next

/
Thumbnails
Contents