Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-22 / 94. szám, kedd
G ustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának a CSSZSZK, a CSSZK és az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottsága április 16-i együttes ülésén elhangzott felszólalását rendkívül figyelemmel és érdeklődéssel olvasta és hallgatta egész hazai nyilvánosságunk. E felszólalás mindenekelőtt értékelte népünk önfeláldozó és alkotómunkáját, valamint a Nemzeti Front valamennyi szervezetének azt az erőfeszítését, amit az olyan pozitív eredmények eléréséért fejtettek ki, melyeket társadalmunk az utóbbi években elért, s amelyek megteremtették köztársaságunk további fejlődésé^ nek szilárd alapját. Egyidejűleg felmérte azokat a feladatokat is. íttielyeknek teljesítésére kell erőnket összpontosítanunk, hogy a következő években is elősegítsük népgazdaságunk, valamint az életszínvonal, a kult óra stb. progresszív fejlődését. Pártunk legfelsőbb képviselője ezzel egyidejűleg világosan és nyíltan válaszolt néhány olyan kérdésre, aminek aktualitása abból ered, hogy a nemzetközi antikommunizmus hazai szövetségesei részvételével az utóbbi napokban ellenséges kampányt bontakoztatott ki pártunk és hazánk ellen. Az a visszhang, amely Husák elvtárs felszólalását a Nemzeti Front Központi Bizottságainak ülésén és a nyilvánosság legszélesebb rétegeiben is fogadta, azt mutatja, hogy dolgozóink élénken reagálnak a Csehszlo- vákia-ellenes rágalmazó tevékenység elítélésére, amely tevékenységre a vereséget szenvedett jobboldal néhány hazai és külföldi képviselője vállalkozott köztársaságunk becsületes állampolgárainak jogos felháborodását még növeli az a tény, hogy mindnyájunk élénk emlékezetében él,«milyen károkat és veszteségeket okoztak az olyan jobboldali elemek, mint Dubček, Smrkovský, Kriegel, Mlynár, Pelikán, Šik és a többi hozzájuk hasonló 1968- ban és 1969-ben társadalmunk életének minden szakaszán, s hogy demagógiájukkal és csalásukkal milyen sok' embert szerencsétlenségbe taszítottak. Husák elvtárs szavainak közvetlen visszhangja ugyancsak igazolja, hogy nyilvánosságunk kétségtelen egyetértéssel fogadja azok erélyes bírálatát, akik nem tanultak saját hibáikból, s akik az opportunizmus bázisáról átsodródlak az ellenség táborába, a közvetlen és nyílt árulás" talajára. Dolgozóink jogosan hasonlítják össze a két — egészen különböző — helyzetet, azt a fejlődést, amely Dubček, Smrkovský, Kriegel, Pelikán, Gold- stücker, Šik és Mlynár kalandorpolitikája következtében majdnem a katasztrófához vezetett és azt a fejlődést, amely 1969 áprilisa után következett, amikor is pártunk Központi Bizottságának sikerült kivehetnie a pártot és a társadalmat a válságból az alkotómunka és a további fejlődés nyugodt vizeire. Sikerült áthidalni a felfordulást, sőt az Ipari és a mezőgazdasági termelést gyorsabb ütemben sikerült fejleszteni, ŕnint ahogy azt az ötödik ötéves terv meghatározza. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy szocialista államunk politikailag és gazdaságilag is virágzó állam. így látják barátaink, és akarva, nem akarva ellenségeinknek is tudomásul kell ezt venniük. A jó gazdasági fejlődés megszilárdította pénzünk vásárlóerejét, amit nem gyengít az infláció, biztosítja a reáljövedelmek és a lakosság vásárlóerejének tartós növekedését. Jelentős pozitív változás ment végbe népünk tudatvilágában is és megszilárdultak a szocializmus erkölcsi értékei. A számunkra örvendetes aktívák ellenségeink számára passzívák. Csehszlovákia ellenségeinek, a nemzetközi reakciónak csakúgy, mint a hazai Dubček-, Kriegel- és Mlynáf-fé- le renegátoknak hazánk alkotó, nyugodt építő légköre szálka a szemükben, mivel egyidejűleg törekvéseik csődjét bizonyítja. Sőt ml több, a tőkésországokat érintő válságos fejlődés ellenére a csehszlovák népgazdaság pozitív irányban, a tőkésorszá- j?ok többségére jellemző ingadozások és megrendülések nélkül fejlődik. Ma már annyira magától értetődő, hogy csődöt mondAZ ÁRULÁS ÚTJÁN tak azok a „modellek“, amelyeket a jobboldali opportunisták akartak társadalmunkra rákényszeríteni, hogy ezt el kell ismerniük még azoknak a külföldi megfigyelőknek Is, akik politikailag nem rokonszenveznek velünk. így például E. Hoorn, a Die Presse című osztrák jobboldali folyóirat kommentátora, aki a közelmúltban Csehszlovákiába látogatott, hangsúlyozza, hogy szó sem lehet gazdasági összeomlásról, amit az ő szavai szerint 1968 augusztusa után jósoltak, tehát azután, hogy legközelebbi barátaink internacionalista segítsége meghiúsította a hazai és a külföldi reakció ellenforradalmi terveit. „A nyugati gazdasági válsággal összehasonlítva markánsabban láthatják saját (tehát a csehszlovákiai] gazdasági vívmányaikat“, folytatja az osztrák újságíró. ... „A szilárd árak és a teljes foglalkoztatottság állnak az első helyen ... az 1968. évi eseményeket felszámolták.“ Minél nagyobb mértékben rendíti meg a tőkés világot a gazdasági válság, az infláció és a munkanélküliség, annál inkább gyarapodnak külföldön a reális nézetek. Meggyőzően emelkedik Csehszlovákia nemzetközi tekintélye is, amint azt politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink dinamikus fejlődése mutatja a külföldi országokkal, a szocialista, a fejlődő és a tőkésállamokkal is, be bizonyítja ezt az ENSZ-ben kifejtett külpolitikai kezdeményezésünk is, amint azt az ENSZ főtitkára a közelmúltban, amikor rövid időre már másodszor érkezett hazánkba, fokozottan -hangsúlyozta s bizonyítja aktivitásunk az alapvető nemzetközi kérdések megoldásában, mindenekelőtt az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésében. A NATO államok legreakciósabb körei arra törekedtek, hogy Csehszlovákiát legalább részben elszigeteljék a nemzetközi élettől azért, mert az imperializmusnak nem sikerült hazánkat kiszakítania a szocialista közösségből. Ezek a rövidlátó és egyben szemérmetlen törekvések igazságos vereséget szenvedtek. Az Observer című reakciós brit folyóirat, amely egyebként az elsők közölt hozta nyilvánosságra az úgynevezett, Dub- fjek-levedet, ezekben a napokban kénytelen volt megállapítani, hogy ,,a nyugati kormányok valószínűleg nem óhajtják megvitatni a csehszlovák kérdést“. Jóllehet, egyebeken kívül, ez volt a jelenlegi Csehszlová- kia-ellenes kampány szervezőinek a célja. Az Observer szomorúan tette hozzá, hogy a nyugati kormányok éppen ellenkezőleg, felújítják a kapcsolataikat Csehszlovákiával, hogy az amerikai külügyminiszter már 1973-ban Prágába látogatott, s hogy folytatja párbeszédét Prágával Nyugat-Német- ország, Franciaország és más nyugat-európai országok is. A tőkésországok egészségesebb és reálisabban gondolkodó erői helyesen értik meg, hogy a blokádot vagy az izolációt célzó tervek halottak, hogy az igazi élet tovább megy, hogy a nemzetközi kapcsolatok realitása megköveteli a Csehszlovákiával kapcsolatos elavult hidegháborús nézetek átértékelését. Kétségtelen, hogy ez ís népünk aktívái közé, tehát ellenségeink passzívái közé tartozik. Népünknek ezek a hazai és külföldi sikerei joggal koszo- rúzzák jubiláló köztársaságunkat, amely most felszabadítóival, szovjet barátainkkal és más legközelebbi szövetségeseinkkel testvéri egységben készül megünnepelni a felszabadulás 30. évfordulóját, az új győzelmes szocialista út kezdetének 30. évfordulóját. Szövetkeztek a hidegháborús harcosokkal Az a tény, hogy a hidegháborút a feszültség enyhülése követte, bizonyos zavart okozott a békés egymás mellett élés ellenségei között, s úgyszólván zsákutcába hajtotta őket. Ellen- támadási kísérletek tanúi vagyunk. Ellenállásuk olyan mértékben aktivizálódik, amilyen mértékben nő — a feszültség enyhülésével együtt — a nemzetközi kapcsolatokban a haladó erők tekintélye, azokó, amelyek poiitikájukkal ezt az enyhülést szorgalmazzák, s mindenekelőtt ahogyan a Szovjetunió *és az egész szocialista közösség tekintélye, valamint . a világ ügyei intézésében játszó szerepe növekszik, annak a növekvő hatékonyságnak az arányában, amellyel a különböző társadalmi rendszerű országok a gazdasági és a tudományos- műszaki kapcsolatokat kihasználják. Az imperializmus legre- akciósabb körei nyugtalankodni kezdtek, és most fokozzák támadásukat a feszültség enyhülése ellen. Ennek magától értetődő osz- tályeredetű okai vannak. Hiszen a feszültség csökkenésének alapja az, hogy az erőviszonyok a világban a szocializmus javára és a kapitalizmus kárára változtak. Ez csak igazolja, hogy a feszültség csökkenése, a csökkenés mérete és üteme az éles osztályharc tárgya. Tanúi vagyunk annak is, hogy számos országban a jobboldali erők fokozott nyomást gyakorolnak a hivatalos politikára. A nemzetközi antikommunizmus az összes erőiét mozgósítja. E törekvések része a re vizionisták szövetségeseinek, az árulóknak aktivizálása is, a reális szocializmus országaiban maradt reakciót is beleérlve, tehát az egész tömörülés akti vlzálása. Már az első kommentárok, amelyek a nyugati reakciós sajtóban az ún. Dubček-levelet és Smrkovský emlékiratait fogadták, igazolják, hogy a jelenlegi Csehszlovákianellenes kampány a hidegháborús erők olyan támadásának egy része, amely a nemzetközi feszültség enyhlilési folyamata ellen irányul, s az a célja, hogy meg akadályozza az európai bizton sági és együttműködési konfe rencia h irmadik szakaszának a sikerét. Például egy brit burzsoá kommentátor Dubček para- fletjét nyíltan összefüggésbe hozta az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésével. Azt állítja, hogy „Dubček levele hullámzásba hozta Európát, de egyelőre nem tudni, hogy hány hajó rendült meg ...“. Mintha a hajó megrendülhetne attól, ha fedélzetére egy egér ugrik. De nézzük meg, mire jó nekik ez az egér! A General Anzeiger című bonni újság azt írta, hogy Európában a reakciós erőknek ki kellene használniuk Dubček „levelét“ arra, hogy „óva intsen abban az időpontban, amikor Moszkva növeli a Nyugatra gyakorolt nyomást, hogy meggyorsítsa az európai biztonságról és együttműködésről tárgyaló genfi konferencia befejezését,“ és hogy „a genfi konferenciát egy későbbi időpontra halasszák.“ Kilátszik a lóláb. Dubček fellépését csakúgy, mint Smrkovský emlékiratait bekalkulálták a nemzetközi feszültség enyhülése elleni akciók tervébe, és ezek e tervek sžer ves részel. A nemzetközi imperialista reakció békeellenes érdekei és különféle egyének vagy nem túlságosan nagy létszámú cső pórtok önző érdekel hazánkban csakúgy, mint 1968-ban, az ellenforradalmi fejlemények pil lanatában, ismét megtalálták a közös nevezőt és, azonosan lép tek fel. A jobboldali opportunizmus csődbe jutott vezetői, akik logikusan kerültek kimon, dottan ellenzéki felforgató és ellenséges bázisra, fokozatosan észrevették, hogy egyre erősebben elszigetelődnek és látták távlattalanságukat, kiúttalansá gukat is. Ilyen az az erkölcsi helyzet, amelybe törvényszerűen kerültek a Dubček, Smrkovský, Kriegel, Šik, Pelikán, Mlynáf és a hasonló típusú renegátok. Társadalmunkat a katasztrófa szélére sodorták, üres üzletekhez juttatták, és hány embert megtévesztettek! Ma „leveleikben“, „emlékirataikban“, vagy „beszélgetéseikben“ nem szégyenük magukat áldozataik ve zetőiként kiadni, holott senkit sem képviselnek. Ellenkezőleg, mint politikailag elszigetelt, jelentéktelen cso|>ort maradtak. Törvényszerűen fele désbe mennek, de ambíciójuk, dicsvágyuk és a különféle hamis „néptribunok“ és „az év emberei“ beteges hiúsága azonban kielégítetlen maradt. E kalandorok némelyike te^ hetetlenségében szellemi társakat és szövetségeseket keres a külföldi reakció táborában. Nem válogatnak,\ikár az ördög szolgálatába is elszegődnek, csakhogy kielégítsék telhetetlen hiú ambíciójukat. A janicsár rosszabb a töröknél! Amíg az egész imperialista világ válságoktól vonaglik, a dezertőrök azokban az országokban, ahol az új társadalmi rendszer győzedelmeskedett, sajátos szerepet játszanak. Nő a gazdasági felfordulás, az infláció, . a munkanélküliség, emelkednek az árak, csődöt mondanak a külpolitikai dók trillák és illúziók, ahogyan azt most az egész világ láthatja Délkelet-Ázsiában. Az imperialistáknak ebben a szorult helyzetben saját hazájukban szembe kell szállniuk az egyre hangosabb bírálattal, és el kell terelniük a figyelmet az idegesítő problémáikról. Ezért szorul tsagukban segítségül hívnak mindenféle hulladékembert a szocialista országokból, akik a kiéleződő ideológiai harcban mindenekelőtt „ágyútöl tel ékek“, lövedékek ahhoz a fegyverhez, amely a tőkésországok demokratikus erői, valamint valamennyi haladó imperialistaellenes és forradalmi erő ellen irá nyúl. Az imperialisták értékelik e júdások szolgálatait Zsíros konc, dicsvágy, jel- lemtelenség, erkölcsi ingatagság, elvtelenség — ezzel kövezték ki az árulás poklába vezető utat. Ezt mutatja Josef Smrkovský „emlékiratainak“, Dubček „levelének“ az esete, és valamennyi Šik, Pelikán, Goldstücker és a továbbiak esetei, akik kint vagy itthon tartózkodnak s különféle ösvényeken és módon az árulás azonos útján jutottak el az opportunizmustól az ellenség közvetlen segítéséig. Cselekedetük a nemzetközi reakciót szolgálja, a burzsoázia támadását a forradalmi munkásmozgalom ellen, a párt ellen, népünk politikai, áil laml, nemzeti és nemzetközi érdekei ellen. Hasonló az a pangflet is, amelyet A. Dubček formálisan ugyan a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének címzett (múlt év októberi dátummal), amelyet azonban a valóságban — ahogy az ma már világosan látható — szerzője vagy a szerző segítőtársai egész más címzettnek szántak, a nemzetközi reakciónak, a burzsoá propagandának, a szocializmus és hazánk ellenségeinek. Ezt tükrözi a levél szovjet ellenes ellenforradalmi szelleme is. Azok a notórius rá galmak, amelyek a „levélben“ úgy hasonlítanak a hírhedt kommunistaellenes központok szokványos termékeihez, mint egyik tojás a másikhoz: rágalmak „a rendőrterrorról“, „az erőszakról“, gazdaságunk és szociálispolitikánk „csődjéről“. Ismétlik a régi jobboldali „érveket“, amelyeket az utóbbi években unos-untig hangoztattak, s amelyekkel ma már senki nem mer fellépni — kivéve a legreakciósabb köröket —, még a burzsoá propaganda sem, nevezetesen, hogy „egyetlen problémát sem oldottak meg“. A rágalmakat,, ahogyan azt Husák elvtárs felszólalásának visszhangja bizonyítja, egyértelműen és kifejezően cáfolja meg maga a valós élet, társadalmunk nyugodt, alkotó fejlődése és biztonsága. Függetlenül attól, hogy a „levél“ vagy az „emlékiratok“ ihletője anyagi érdek vagy az a vágy, hogy a kétes dicsőség fényében sütkérezzen vagy egyéb eredők, a tett követ kéz ménye objektíven azonos - árulás. Állampolgári és politikai szempontból is. Nem naivitásból, nem tudatlanságból. Szándékos, tudatos árulás. „Fontos, hogy dolgozóink tud ják, kiről van szó, hogy tudják, kihez van szerencséjük, hogy tudják, milyen' mélyre jutottak ezek a dubéekek és smrkov- skyk", mondotta Husák elvtárs és hozzátette: „Lehet, hogy a múltjuk valamivel Jobb volt. Most nem csinálok kádervéleményeket, azonban a nyílt árulók, e nép, e rendszer nyílt ellenségei közé álltak.“ Konkrét és árnyalt eljárás E renegátok példája —’ éljenek emigrációban vagy itthon — végül is azt mutatja, hogy milyen szakadék választja el az egykori vezetőket népünk életétől, hogy a nép milyen kifejezően különült el tőlük, és egyre nagyobb mértékben kü lönülnek el mindazok, akiket korábban demagógikus transzparenseik alá toboroztak. Azok nagy többsége, akiket a jobb oldali opportunisták megtévesztettek és tévútra vezettek, meg találták vagy keresi': a pozitív utat. Ezek között vannak pél dául jelentős írók is Es ezen az úton segítő kezet nyújtunk nekik. Munkahelyeiken egyre nagyobb mértékben vesznek részt a párt XIV. kongresszusa programjának megvalósításában, felelősségtudattal és becsületesen járulnak hozzá a népgazda- ' sági tervek teljesítéséhez, részt vesznek a társadalmi szervezete tevékenységében. Szeretik országukat, szocialista hazájukat, e haza elválaszthatatlan részei és tevőlegesen vesznek részt felvirágoztatásában. Csehszlovákia Kommunista Pártja egyetértéssel fogadja ezi a fejlődést és elősegít, támogat minden pozitív és becsületes törekvést. A CSKP Közpon ti Bizottsága novemberi ülésén hangsúlyozta, hogy azokkal szemben, akik elvesztették párttagságukat, árnyalt és egyéni módszert kell érvényesíteni. Ez teljes mértékben érvényes mindazokra a polgártársainkra és a pártonkívüliekre ís, akik a vál ságos évek eseményeinek gyors forgatagában elvesztették a helyes orientációt, megtévedtek és hibákat csináltak, de akik — a dezertőrökkel és a renegátokkal ellentélben — becsületesen és önkritikus módon igyekeztek és J; yekeznek jóvátenni múltbeli hibáikat, hibás magatartásukat a társadalom javára szolgáló konkrét tetteikkel. Amikor azt mondjuk, hogy ezekkel a polgártársainkkal szemben differenciált magatartást kell tanúsítani, a párt politikájában abból az alapelvből indul ki, hogy nemcsak egyik vagy másik ember bűnösségének a fokát kell vizsgálni, hanem azt is, hogy milyen konkrét kapcsolata volt pártunk és kormányunk politikájával, s mennyire őszintén és aktívan vesz részt hazánkban a szocializmus fejlesztésének közös müvében. Nem vagyunk az eredendő bűn hívei. Sem a párt, sem a társadalom senkit nem taszít ki örök időkre, Senkit nem zár ki az alkotómunkából, ellenkezőleg: mindenkit arra szólítunk fel, hogy járuljon hozzá a műhöz. T ársadalmunk az alkotó békés munka közössége, amelyben felújult és egyre jobban szilárdul a párt és a nép egysége, az erkölcsi- politikai egység. Egyetlen közös érdekünk szocialista társadalmunk teljes fejlődése, gondoskodás a nép jólétéről és a világ tartós békéjének fenntartásáról. De vannak tapasztalataink is. keservesen szerzett tanulságaink, amelyekről soha nem szabad megfeledkezni. „Aki felemeli a nyílt harc zászlóját a szocialista társadalom, rendszerünk, külkapcsola- taink ellen, annak számolnia kell azzal, hogy a következményeket is viseli“, Jelentette ki G. Husák elvtárs szerdai felszólalásában. „Az antikommunizmus és a szovjetellenesség Csehszlovákiában senkinek nem terem babért.“ (Megjelent a Rudé právo szombati számában.) I
