Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-22 / 94. szám, kedd

Dallal, tánccal, muzsikával 20 ÉVES AZ IFJÚ SZÍVEK Már húszéves — és még min­dig csak húsz. Felnőtt, de nem öregszik és nem is fog megöre­gedni soha, mert magában hordja az ifjúságát. Húsz év. Húsz áttáncolt, átdalolt, átmu- zsikált aktív, alkotó év. Húsz vidámságban eltelt szép esz­tendő. A legszebb esztendőkl Nem lehet mégha tódottság nél­kül felidézni őket, különösen, ha e sorok írója is majd öt éven át együtt lélegzett az együttessel, öt évig? Dehogy. Még ma is. De nemcsak .én. Szinte mindenki, aki valaha tagja volt, tagja leheteti az Ifjú Szíveknek. Akivel csak ta­lálkoztam az elmúlt évek so­rán, mindenki meleg szívvel és némi nosztalgiával ejtette ki a nevét. Hozzátéve: „A mi együttesünk. Igen. Szép emlé­kek fűződnek hozzá. Talán a legszebb emlékeim.“ Sok lelkes, dalt, muzsikát kedvelő fiatal­ember mond valami hasonlót e napokban. Sok. De mégis hány? Végigböngészem az együttes eddigi tagságának névsorát. Szinte hihetetlen: csaknem ezer ember volt tagja húsz esztendő alatt. Zömmel fiatalok: egyetemisták, főisko­lások, középiskolások, ifjúmun­kások. A közép- és főiskolások együtteseként indult 1955 őszén. Akkori „hivatalos “ neve ki is fejezte lényegét: Magyar Fő­iskolások Művészegyüttese. Kezdetben a Duna-utcai Ma­gyar Pedagógiai Gimnázium adott neki otthont. Janda Iván­nak, az iskola igazgatójának és az együttes első karnagyá­nak volt megértése a fiatalok nemes vágyai iránt. Az alapító tagok között elsősorban Kucse- ra Klára, Csikmák Imre és Csizmár Miklós nevét kell em­lítenünk. A történelmi hűség kedvéért Ide írjjuk, hogy a zömében 16— 18 évesekből álló amatőregyüt- tes első ízben 1956. június 3- án lép színpadra a Csallóköz szívében, Nagymegyeren, hogy aztán számtalan további elő­adással szerezzen gyönyörűsé get hálás közönségének. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre és miben látja a célt az együttes első igazga­tója — Ág Tibor? „Elindultunk, hogy hirdetői és terjesztői le­gyünk a valódi nemes művé­szeteknek s hadat üzenjünk a kispolgári gicesnek, a selejtze- nének. A néptömegekhez hosz- szú időkön át többnyire csak a selejtzene jutott el. Nem cso­da, hogy például méq a Zobor vidékén, Gömörben vagy a Bodrogközben is, ahol erős a népzenei hagyomány, a selejt zene képes még ma is az igazi zene és a nép közé állni. Fon tos jeladat küzdeni ellene, el­sősorban is jó zenével, jó da­lokkal, művészi táncokkal, ezek közül is főleg a szöveges zené­vel. A szöveg mondanivalója ugyanis segít abban, hogy a Jó zene mindenki számára hoz­záférhetővé és érthetővé vál Jélc. Ezért olyan fontos a ze­nei műfajok közül a szöveges zene, abból is elsősorban a kó ruséneklés... A kórus hiva­tása és célja az, hogy a ze­nétől távol álló tömegeket meg­nyerje az értékes zenének.* Az Ifjú Szívek létezésének első két esztendejében ama­tőregyüttesként működik, szá­mos nehézségekkel küzd, de a lelkesedés és a tenniakarás oly nagy, hogy a próbaterem- liiány és más anyagi gondok sem képesek megtorpanást elő­idézni mindennapi munkájában. Bár művészi programja akkor még nem egészen megállapo­dott, de egy bizonyos: a cél népművészeti hagyományaink felkutatása és ápolása. Az iránytű — Bartók és Kodály. A „felkutatást“ szó szerint is ér­telmezhetjük, mert az együt­tesnek — Ág Tibor irányításá­val — már az első években népdalgyűjtő csoportja alakult, mely a későbbi évek folyamán Szlovákia-szerte értékes nép­költési anyagot gyűjt fel. A folklórgyűjtés később a né­pi táncra Is kiterjed. Határkő az együttes életé­ben 1957 nyara. Ekkor ugyan­is az együttest Szlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának határozata alapján szervezésileg a CSISZ Közpon­ti Bizottsága alá rendelik, ami azt jelenti, hogy végre van igazi „mecénása.: anyagilag is támogatott félprofesszionális művészi testületté alakul. Ezt új neve is kifejezi: Ifjú Szí­vek, a CSISZ SZKP Magyar Népművészeti Együttese. E vál­tozást így nyugtázza Janda Iván:, „Az igazi tervszerű mun­ka csak ezután kezdődött. Együttesünk művészi színvonala egyre jobban emelkedett, míg elérkeztünk az első bemutató­hoz... és a sikeres bemutat­kozás után megkezdtük baran­golásunkat hazánk magyarlak ta területein, majd a cseh és a morva országrészben." Az együttes első összpontosí­tását 1957 nyarán tartják meg Tallóson, hogy aztán még ugyanazon a nyáron elindul­hassanak dallal, tánccal, muzsi­kával az első körútra, a Bod­rogközbe. A fent említett neve­zetes bemutató előadásra pedig 1958. május 12-én került sor a bratislavai Hviezdoslav Szín­házban. A premier viharos si­kert hozott. Ezt a határtalanul aktív és alkotó korszakot, mely körül­belül 1962-ig tartott, bízvást nevezhetjük az Ifjú Szívek első virágkorának. Hallatlan nép­szerűségnek örvend az együt­tes ezekben az években. Az első körútja óta, bárhol lépjen is fel — a Bodrogközben, Gö­mörben, a Csallóközben, Má- tytusföldön vagy Csehország­ban —, mindenütt telt ház vár­ja és a közönség rajongó sze- retele övezi. Az együttesnek t’kkor már van önálló műsorral kiálló népi zenekara is, amely nem kis mértékben járult hoz­zá a népszerűség kivívásához. A korszak munkáját művészileg kiforrott, sok-sok előadást megért műsorszámok fémjelzik. Idézzünk fel csak néhányat közülük. Vegyeskari kórusmű­vek: Bárdos Lajos: Tréfás há­zasító; Régi táncdal, Kodály Zoltán: Békességóhajtás. Ének­kari-zenekari számok: Liszt Ferenc: Magyar ünnepi dal, Rajter Lajos: Medvesaljai nép­dalok, Németh Šamorínsky Ist­ván: Három bodrogközi nép­dal. Női kari művek: Bárdos Lajos: Magos a rutafa. Szóló énekek: Farkas Ferenc: Jöttünk Edelényből, Kodály: Látod-e babám. Táncprodukciók: Raj- ter-Kvoöák: Sárdózás, Németh T.: Pásztortánc, Rajter T.: Vás- katánc, Németh-Kuoőák: Szál­kái lakodalmas, Kálmán-Kvo- čák: Tréfás páros, Andrašo- vun-Kvočák: Feketekői kastély, Mózsi-Kvoöák: Ördöglagzi stb. A kitűnő művészi teljesítmé­nyek mögött olyan egyéniségek álltak, mint Tóth András, Janda Lóránt, Kovács Lajos, laki ma az olomouci színház operatár­sulatának szólóénekese), Pal- kovics Mária Chrastina János, Dráfy Mátyás, Németh Mária (aki 17 évig énekelt az ének­karban) — az énekesek közül, Kvoöákné-Kálmán Olga, For­gács Péter, Mészáros Imre, Morvay Lajos, Sárszögi Csilla, Hana Kordosová, Bilek Gábor, Jóba Lajos — a táncosok kö­zül. Az Ifjú Szívek azóla hosszú utat tett meg. A hatvanas évek elejétől jellege, profilja is megváltozott kissé. Azt nem állíthatjuk, hogy lemondott vol­na népművészetünk ápolásáról, de tény, hogy tevékenységében — különösen a tánckaréban — kissé háttérbe szorultak a népi formák és kifejezőeszközök, te­ret engedve a modernebb meg­oldásoknak. Hogy ez mennyi­ben jelentett előrelépést az együttes művészi fejlődésében, annak elemzésére most nem vállalkozhatunk. Viczay Pál, az együttes második igazgatója erről így vall: „A népi hagyo­mányok feltárásával és művé­szi feldolgozásával az együttes sokat tett a magyar dolgozók esztétikai neveléséért. Nem vi­tás, hogy többet és jobbat is adhattunk volna, de az adott körülményekhez mérten az együttes mindent megtett... Az évek hosszú során azonban világossá vált, hogy az együtte­sek lassan kimerítik a folklór adta lehetőségeket. Másrészt az egyoldalúság kerékkötője lehet az együttes természetes továbbfejlődésének, főleg ma­napság, amikor a közönség ér­deklődése a népi együttesek iránt jelentősen megcsappant. A technika, valamint a kor ro hamos fejlődése megkívánta, hogy az együttesek a mai élet problémáival is foglalkozzanak. És ezt hozzák színpadra kor­szerű kifejező eszközök segít­ségével“. Airíi a tánckart illeti, húsz év alatt 244 fiatal működött benne. Ebből 27 szólistaként. 16 táncosból pedig később ko­reográfus lett iskolák, üzemi klubok, népművelési otthonok táncegyütteseiben. (Példaként csak Fónodné — Domonkos Má­riát, Bors Évát, Kamarás Imrét, Drdos Tibort említjük). Az ének­karban, amely az együttes lég nagyobb létszámú részlege, az elmúlt 20 esztendő alatt kb 410 lelkes fiatal tevékenyke dett. Mindennapi szorgos mun­kája eredményeként az együt­tes énekkara 1972 tavaszán a II. Kodály Zoltán napokon a hazai magyar énekkarok minő­sítő versenyén megszerezte az Aranykosztfrút» (A 60—70-es évek énekesei közül főleg Sza­káll Gábor és Havasi József ne­vét kell megemlítenünk.) Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes 20 év alatt egyik legjelentősebb művészi testületünkké fejlődött, s indu­lásától napjainkig olyan szá­mottevő tényezőjévé vált a csehszlovákiai magyar kulturá­lis és művészeti életnek, amely- lvel mindenképpen számolnunk kell. Az együttes az elmúlt évek során jelen volt nemcsak minden fontosabb magyar vo­natkozású, hanem számos szlo­vákiai és országos kulturális rendezvényen, sőt nemegyszer külföldi kulturális események részese is volt. 1963-tól fogva csaknem min­den esztendőben külföldi sze­repléseken is részt vesz. Négy Ízben járt az NSZK-ban, há­romszor a Magyar Népköztár­saságban, kétszer-kétszer Bul­gáriában, az NDK-ban, Hollan­diában, Svájcban és egyszer­egyszer Lengyelországban, Ausztriában és Olaszországban. Persze először itthon kell minden évben — a körutakon — helytállnia. Az Ifjú Szívek mai tagjai is igyekszenek becsülettel megőrizni az együttes jó hír­nevét. Tóth János, T. Nagy Beatrix, Világi Antal, Miklós László, Mészáros András és több más tag talán éppoly lel­kesedéssel táncol, mint elődei. És Kovács Balogh Margit, Mits Klára, Németh Imre, Tóth Já­nos talán szintén éppoly oda­adással énekel, mint annak idején Kovács Lajos és mások. Kulcsár Tibor, igazgató, aki 1970. szeptembere óta áll az Ifjú Szívek élén, nagy felelős­séggel és hozzáértéssel vezeti az együttest. Rajta kívül Jozef Kvoőák koreográfus, Kovács Kálmán és Rácz Tibor karna­gyok és Karaba Gyula zeneka­ri karmester érdeme, hogy az együttes — áldozatkész mun­kával — sikeresen betölti hiva­tását. A Kiváló Munkáért kitünte­tést viselő együttes a 20. év­forduló alkalmából 1975. ápri­lis 23—25. között bemutató elő­adással és ünnepi akadémiá­val egybekötött ünnepségsoro­zatot rendez. KÖVESDI JÁNOS KULTURÁLIS HÍREK □ Afrika egyik legismertebb írója Csinua Acsebe. A Szovjet­unióban eddig három könyvét fordították le. Az író készülő könyvének témája Nigéria jele­ne. • A Bajkál—Amur vasútvo­nal építői a következő hetek­ben már szintén megtekinthe­tik a szovjet televízió műsorát. A közvetítés műszaki feltéte­leiről az elmúlt napokban tár­gyaltak Csitában. • Az NDK televíziója liét- részes tévésorozatot készít, amelynek főszereplője egy pro­letárlány. Az ifjú hősnő a hú­szas években fiatalon lép be a kommunista pártba és részt vesz a szociális és politikai megmozdulásokban. A tévéso­rozat legfontosabb célja, hogy a mai nézők előtt felelevenítse a német «munkásmozgalom egyik jelentős korszakát. 01 FIL MEK AKI ARANYBÁNYÁT KERES (cseh) Munkástémájú film, cselek­ménye napjainkban játszódik, s társadalmi életünk, valóságunk arculatát tárja elénk. Rokon­szenves ez a mai valóság fel- térképezésére irányuló törek­vés. A szocialista fejlődés idő­szerű kérdései érdeklik az al­kotót, azok a társadalmi jelen­ségek, illetve visszásságok, me­lyek a fejlődés kerékkötői és azok a magatartásformák, me­lyek a haladást előrelendítik. A film főhőse egy fiatal — pozitív hősnek is mondhatnánk —, aki a kötelező katonai szol­gálat után civilbe kerülve nem akar kitörni, karriert csinálni, egyszerűen csak szeretne minél előbb sok pénzt keresni, hogy megvalósíthassa álmait. Meg akar nősülni, önálló életet élni, ehhez azonban lakásra és pénz­re van szüksége. Munkája — órásként dolgozik — azonban nem teszi lehetővé a gyors pénzszerzést. Ezért bármennyire is szereti mesterségét, jövedel­mezőbb állást keres. Persze, minden nehézség nél­kül találna olyan munkát, ahol egy kis ügyességgel sokat ke­reshetne, ő azonban nem akar harácsolni, ügyeskedni, máso­kat megkárosítani s csak a ma­ga pecsenyéjét sütögetni. Az ef­féle magatartás idegen tőle, így nem élhet, ez nem az ő világa. Jobbnál jobb ajánlatokat utasít vissza s ezt nem tetszéssel fo­gadja Petra, a szerelme és an­nak szülei, ök más emberek, egészen más anyagból gyúrták őket, mint Ládát. Mentalitásuk, életfelfogásuk merőben külön­bözik a fiúétól, ezért meg sem érthetik viselkedését, szinte ta­nácstalanul néznek a követke­zetes és megalkuvást nem tűrő fiatalemberre. A hörcsögtermé­szetű kispolgárok világából megfutamodva Láda a dalegi- cei vízduzzasztógát építői közé kerül. A munkások között meg­értésre talál, valósággal igazo­lást nyer tettének helyessége, s ebben a környezetben érik igazi férfivá. A film egyik erőssége, hogy JiH Menzel rendezőnek sikerült a filmvásznon megjelenítenie az életből ellesett kispolgárok típusát. Az önzés érdekeit szem előtt tartó élősködőket ellentét­be állítja azokkal, akik munkás­öntudatuk és igazságérzetük normáinak megfelelően élnek, becsülettel eleget téve mindan­nak, amit munkájuk, beosztá­suk igényel tőlük. Úgy fest, mintha két világ, a múlt és a jelen csapna össze személyük ben. Az, hogy Láda beleszeret jegy haszonleső kispolgár leá­nyába, teremti meg az alap helyzetet. Vitathatatlan erénye a film­nek a munkásélet bemutatása, a dalesicei duzzasztógát építésé­nek megörökítése. Ezekben a jelenetekben megragadó az áb­rázolt valóság hitelességének, életszerűségének sűrű atmoszfé­rája. Menzel feladatvállalása, mondanivalója tehát joggal kelti fel érdeklődésünket, hi­szen filmgyártásunknak olyan irányát képviseli, amelyet hiá­nyolunk: a mai élet, korunk igazi hősének a bemutatása az egyszerű munkás szempontjá­ból. Vállalkozásának jelentősé ge kétségtelen, hiszen előítélet­mentesen, eszményítés nélkül, szeplőivel és foltjaival törek­szik feltárni mai valóságunk társadalmi, mentalitásbeli arcu­latát. Dicséret illeti a film szerep­osztását és színészvezetését is, Jan Hrusinsky (Láda) mellett Július Pántikot, Jana Giergelo- vát (Petra) emelnénk ki a né­pes és feladatát minden szin­ten jól megoldó szereplőgárdá­ból. A cseh film egyik jelenete; a háttérben a két fiatal — Petra é* Láda (Jana Giergelová és Jan HruSinslxiy). ISTEN VELE, TANÄR ŰR (angol) 1924-et mutat a naptár. Az angliai Brookfield bentlakásos iskoláját látjuk. Itt működik Chipping professzor, a Chips- nek nevezett száraz latintanár. Szigorú, de igazságos és jószí­vű. Agglegény! életének szür­keségében egy híres énekesnő varázsol fényt, aki otthagyva a színházat, megváltoztatja nem­csak a tanár, hanem a rideg légkörű kollégium életét is. Ki­tör a háború. Anglia déli ré­szén német bombák hullanak. A tanár búcsúzik az iskolától, az intézmény kapu! azonban nyitva maradnak a diákok előtt... Ennyi röviden az angol film története, mely James Hilton közkedvelt regényének az adap­tációja. Ez a sikerkönyv sem kerülhette el sorsát: már har­madszor került filmvászonra. Először 1939-ben öt évvel a re­gény megjelenése után vitték filmre. A második filmváltozat alkotói a történetet aktualizál­ták, az első világháború idején játszódó cselekményt a második világháború éveibe helyezték át. Az 1969-ben készült harma­dik változat a korábbitól is kü­lönbözik: bár a sztori a máso­dik világháború idején játszó­dik, az új verzió fílmmusical formát öltött. Rendezője Her­bert Ross, a kiváló hollywoodi koreográfus. Az ő nevéhez fű­ződnek pl. a Funny girl, a Car­men Jones, a Doktor Doolittle című filmek. Az isten vele, tanár úr a rendező nyilatkozata szerint rendhagyó musical. Könnyed hangvételben megéli el a ked­ves történetet, melynek alappil­lére a zene és a két főszereplő játéka. Peter O’Toole, akit ed­dig jobbára kiváló jellemábrá­zoló színészként ismertünk (Beckett, Az oroszlán télen), remek teljesítményt nyújt eb­ben a műfajban is. Partnere Petula Clark szintén tehetséges énekesnő, színésznő. A rendező érti a mesterségét, tudja, ml kell a nagyközönségnek a kel­lemes szórakozáshoz. —ym— Filmvilág □ Tonia és Antoinette cím mel, francia—szovjet produk­cióban forgatják Jacques Demi új vígjátékát. Catherine Deneu- ve kettős szerepben egy fran­cia színésznőt és egy szovjet tolmácsnőt játszik. * * • □ Elkészült Gyöngyössy Imre Várakozók című új filmje, mely nek forgatókönyvét a rendező maga írta. Operatőr: Kende Já nos. A film főszerepeit Törő- csik Mari, Maja Komorowsko és Balázsovits Lajos játssza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents