Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-19 / 92. szám, szombat
GEORG VICTOR MONGÓLIÁI RIPORTJA AKNATORONY ÉS NÉPI TÁNC A napfény aranyesője csordul a végtelennek látszó mon- góliai tájra. A Bogdoula hegyoldalain cirbolyafenyők és nyírfák dárdázzák a kék égboltot, de az ormok meztelen sziklatestüket tárják a repülőgép utasai felé. A fennsík talajában szerteágazó nyomokat látunk, amelyek végül is egyetlen széles útvonallá folynak össze. A szórványos települések között a termőföld szürke és barna négyzetei rajzolódnak ki, a szocialista mezőgazdasági tömörülések földjei. Színük különbsége a kétforgós gazdálkodásból ered. Ezen a tájon elsősorban búzát és árpát termelnek, e*J- lenállóképes szibériai fajtákat, mert itt kevés a víz és rövid a nyár. 1921-ig csak az itt élő kínaiak foglalkoztak növénytermeléssel, a mongoloknak a lámaista hit tiltotta, hogy az anyaföld „szent testét“ megsértsék. Csak a hatvanas években sikerült első ízben annyi gabonát termelniük, hogy nemcsak a saját szükségletüket fe dezte, hanem még kivitelre is jutott. Ma már a Mongol Nép- köztársaságban több mint félmillió tonna gabonát aratnak. A szocialista mezőgazdaság gépállománya csupán 1973-ban kétezer traktoi’ral, háromszáz kombájnnal és négyszáz teherautó, val gyarapodott. A mezőgazdaság gyors ütemű gépesítése nagyon fontos feladat, mert a régi mongol közmondás szerint: „Aki nyáron henyél, télen sírni fogr AHOL NINCS VILLANYRENDŐR A repülőgép leszáll Barúnurt- ban, a 80 ezer négyzetkilomé-- tér kiterjedésű szühbátari kerület központjában. Hatszáz kilométer választ el bennünket Ulánbátortól, Mongólia fővárosától. A táj jelképe egy magas víztorony. A távoli sztyepp egyhangúságát jurták, fa. és kőházak bontják meg. Az ara-: tók — a mezőgazdasági dolgozók — több mint ötmillió birkát, kecskét, szarvasmarhát és lovat legeltetnek. Porfelhő jelzi az utat, amerre gépkocsink robog, a keréknyomot más járművek nyomai keresztezik, de sehol nem látok útjelzőt, valamit, ami mu-- tatja az irányt. „Itt nem lehet eltévedni“ — mondja mosolyogva a gépkocsi vezetője —, „mert a sztyepp minden keréknyoma egy cél, egyetlen település felé húzódik és ezenkívül fismét egy régi mongol közmondás) — a sztyeppen soha nincs az ember egyedül“. Egyes helyeken marhacsordák — bolyhos bőrű, erős álila^ tok — legelnek. Még télen is a szabadban vannak, pedig a télnek Mongóliában valóban „foga van". A nappali hőmérséklet mínusz 30, az éjszakai pedig mínusz 40 fok, az állat- állomány száraz fűvel és gyökerekkel táplálkozik és havat „iszik“. A feudális múltban minden télen ezrével hullottak el az állatok, ma már téli szállások és etetők sokasága segít átvészelni az éhezés időszakait, amikor kemény jégpáncél borítja a földet és semmiféle táplálékot nem találnak. AZ AKNATORONY ÁRNYÉKÁBAN Négy órája robog velünk a gépkocsi, amikor végre megpiln lantjuk a burenzogti wolfram- bánya aknatornyát. A tornyot borító alumíniumlemezeket szikrázó pirosra festi az alkony, a torony körül kőházak emelkednek. A nap lebukik, a völgyet beborítja az est sötét fátyla, de hirtelen felszikráznak a lámpák, búgnak az áramtermelő Diesel-generátorok és fényben úsznak az ércfeldolgozó hatalmas üzemcsarnokai. önkéntelenül azokra gondolok, akik először érkeztek erre a tájra, hogy utat törjenek a jövőnek, hogy feltárják a föld mélyében rejlő természeti kincseket. Geológusok, mérnökök, technikusok vallatták és vallatják — nemcsak itt, hanem Mongólia számos más részében is — a sztyeppek, sivatagok és hegyek mélyét, hódítanak meg egyre újabb területeket az ember, a haladás, a civilizáció számára. Itt valóban maradéktalanul teljesítik a KGST Komplex Programjából eredő azt a feladatot, miszerint: „Elsősorban arra kell törekedni, hogy a Mongol Népköztársaságban feltárjuk az ásványi eredetű nyersanyagkincset, különösen a színes fémeket...“ Ebből a munkából jelentős részt vállalnak az NDK szakemberei is. Azonban a burenzogti wol- frambánya az egész országút érintő probléma jelképe, példája is. Ugyanis a Mongol Nép- köztársaság gazdasági-társadalmi fejlődése rendhagyó: a feudalizmusból lépett át a szo- szocialista fejlődés szakaszába, tehát fejlődéstörténetéből kiesik az ipart alapító — és a forradalmi munkásosztályt kialakító — tőkés fejlődés szakasza. Ezért kell különösen kiemelni ós hangsúlyozni, hogy ma már a Mongol Népköztársaságban nincs magángazdaság és nem létezik többé kizsákmányolás. A szocialista termelési viszonyoknak a gazdaság minden területén aratott győzelme változást idézett elő a társadalom szerkezetében is. A nemzeti ipar megteremtésével kialakult a mongol munkásosztály, amely vezető társadalmi erővé fejlődött és a szövetkezeti kara- tok osztályával és a haladó értelmiséggel együtt a szocializmust építi. Az új, szocialista viszonyok a Mongol Népköztársaság 1960-ban elfogadott harmadik alkotmányában jutnak kifejezésre. A szocialista építés erőforrása, bölcs irányítója a Mongol Népi Forradalmi Párt, amely már több mint öt évtizede harcol az új, Igazságos társadalmi rendért. De kétségtelen, hogy a nomád életmód hatása még ma is érezhető. Az ipar és a korszerű mezőgazdaság megteremtésével együtt jár a helyhez kötöttség, a napok múlását a naptár jelzi, nem pedig a csillagok áilása, vagy az évszakok változása. A fékező tényezők közé tartoznak —■ az ország hatalmas területén kívül — a teljesen néptélen területek, a gyengén fejlett infrastruktúra és a szélsőséges időjárás. A fiatalok bevonulnak katonának, megismerik a városokat és a városi élet előnyeit, és leszerelés utón nem térnek visz- sza a sztyeppre, a jurtákba. A tényleges katonai szolgálat alatt szakmát tanulnak és ez lehetővé teszi, hogy a városokban telepedjenek le. Ma már az ország lakosságának a fele városban vagy városi jellegű településeken él. Azonban ezek az emberek még kötődnek a nomád életformához, ami szöges ellentétben áll a korszerű társadalom szokásaival. A sztyeppen a marhacsorda egyedül gondoskodik önmagáról, akkor is, amikor néhány napig senki nem törődik vele. Ezzel szemben az ipari munkának zárt időrendje van, állandó munkafegyelmet, pon tosságot, szinte „csőre töltött figyelmet“ követel és ez vonatkozik a modern mezőgazdaságra is. Tehát az emberi tudat átalakításáért Mongóliában is harcolni kell. De ezt a harcot megkönnyíti egy nagyon fontos tényező; Mongólia minden polgára tudja, érzi, vallja, hogy a pépi hatalom győzelme volt a mongol aratok történetének egyik legjelentősebb eseménye, hogy a népi kormány védte meg ötven évvel ezelőtt a külföldi, főként a japán imperialisták támadásától, leplezte le az ellenség belföldi cinkosait, semmisítette meg végérvényesen a feudális urak osztályait és teremtette meg az új gazdaság alapjait. A SZOVJETUNIÓ SEGÍTSÉGÉVEL Ennek az új gazdaságnak ma már sok ágazata van: energia- termelés, fémfeldolgozás, ércbányászat, vegyipar, könnyűipar, élelmiszeripar. „Hogyan tudtuk mindezt megteremteni? Csak a szocia-- lista testvérországok és mindenekelőtt a Szovjetunió segítségével. Talán elég annyit mondani, hogy csak az utóbbi években 150, népgazdaságilag nélkülözhetetlen fontosságú létesítmény épült szovjet segítséggel“ — magyarázta a burenzogti wolframbányászok klubjában egy bányász. Szovjet tervezők tervdokumentációja, szovjet szakemberek közvetlen munkája, szovjet gépek és szovjet nyersanyag segítette és segíti a mongol népet az új élet építésében. Köz- igazgatási, ipari és mezőgazda- sági szakemberek tanulnak a szovjet szakiskolákban és főiskolákon és ami szintén fontos és Mongoliában közismert tény: 1921-ben a Vörös Hadsereg egységei döntő mértékben hozzájárultak a mongol népi forradalom győzelméhez, ami lehetővé tette, hogy az MNFP vezetésével kivívja nemzeti és társadalmi függetlenségét. Mindezt tudják, nemcsak a fővárosban, nemcsak a funkcionáriusok, hanem tudják a sztyeppen élő aratok, a darha- ni kőművesek és a burenzogti bányászok is. Az élet értelme a munka, a pihenést megszépíti a művészet. De ez a művészet sem akármilyen. A klubhelyiségben nappali világosság ragyog, a nézőtér zsúfolásig megtelt, mert „ősbemutató“ van. Fiatal bányászok, asszonyok és lányok lépnek új műsorral a színpadra. Táncolnak, énekelnek, ápolják, fejlesztik az ősi folklórt, de ú| művekkel is gazdagítják. A folklór minden művészi ágban, minden műfajban jelen van. Régi mondákat és legendákat öltöztetnek mai köntösbe és ezek a korszerűsített alkotások nem hiányozhatnak sem a hivatásos, sem az öntevékeny együttesek műsorából. A burenzogti wolframbánya és ércfeldolgozó a legfiatalabb ipari létesítmények közé tartozik. Az ipartelep fejlődésére, a dolgozók egyre boldogabb, szebb életére koccintunk — tejjel. Kék-ezüst kancsóból isszuk a tejet, mert a kék szín a mongol égbolt jelképe, a tej pedig az élet, a szerencse, a jólét és a barátság szimbóluma. Pic&íany a felszabadulás óta eltelt harminc év alatt modern fürdővárossá fejlődött, lakosúnak száma megkétszereződött. Felvételünkön: az új Magnólia Szálloda (CSTK-felvétel) A fiatal mnnnkásaoztály képviselői: a buren- jtogti wolframbányászok. A sivatagok és félsivatagok országában « teve «a.aratok nélkülözhetetlen segítője. Mozgósítják az erőforrásokat és a tartalékokat A Cukor- és Édesipar termelési gazdasági egység vezető párt-, szakszervezeti- és gazdasági dolgozói Pieátanyban aktívaértekezletet tartottak. Ezen Rudolf Vanfionak, az SZLKP KB osztályvezetőjének és Ián Janovicnak, az SZSZK mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszterének jelenlétében értékelték az elmúlt év eredményeit, foglalkoztak az idei feladatokkal, valamint ezek teljesítésének módjaival. A termelési gazdasági egység múlt évi eredményeiről és az idei feladatokról Alexander Sekáč vezérigazgató számolt be. Részletesen elemezte azokat az okokat, amelyek következtében a tröszt 1974- ben nem teljesítette a tervét. Mint hangsúlyozta, a hiányosságok gondos számba vétele már az egyik feltétel az 1975-ös feladatok teljesítéséhez és túlszárnyalásához. A legfontosabb terület, amelyre a figyelmet összpontosítani kell, a cukorrépa termesztése és feldolgozása. 1974-ben 2 388 298 tonna cukorrépát vásároltak fel, ami 115,9 százalékos tervteljesítést jelent. Az elért 435,8 mázsás átlaghozam pedig mező- gazdaságunk történetében a legnagyobb eddig elért meny- nyiség. De hiába volt nagy a termés, a tervezett cukor- mennyiséget mégsem lehetett kitermelni, mivel a répa cukortartalma a tervezett 15 százalék helyett mindössze 13,07 százalékos volt. A nehéz ősz a termelési költségeket is növelte. A gyárak nem dolgozhattak teljes kapacitással, és a feldolgozás sem volt folyamatos, elősor- ban a gyárakba behordott nagy mennyiségű sár következtében. A föld átlagosan a szállítmányoknak 21 százalékát tette ki, de voltak időszakok, amikor a répával behozott föld a rakomány felét képezte. Hogy a termelési egység adós maradt a tervteljesítéssel, ezt elsősorban a cukor- gyártásban történt lemaradás okozta. Okulva a tapasztalatokból, a jövőben úgy kell felkészülni az egyes kampányokra, hogy a cukorgyárakat még a tavalyihoz hasonló nehéz ősz se állíthassa problémák elé. A CSKP KB novemberi, továbbá az SZLKP KB decemberi és januári ülésén elfogadott határozatokat a termelési egység vállalatai nagy gonddal és figyelemmel bontották le a saját viszonyaikra. A tartalékok feltárásával nemcsak az elmúlt évi lemaradást akarják pótolni, hanem az 1975-ös terv túlteljesítésével az 5. ötéves tervidőszak feladatait is maradéktalanul teljesítik. A cél eléréséhez a szocialista munkaversenyt is maximálisan kihasználják. 1975-ben a tavalyi évhez viszonyítva a bruttb termelésnek 3,2 százalékkal kell növekednie, a piaci termelésnek pedig 0,8 százalékkal. A cukorgyártásnál e növekedés még számottevőbb, 4,3 százalék. Ehhez 58 400 hektárról 2 240 000 tonna cukorrépát kell felvásárolni, és a tavalyinál a cukortartalomnak is nagyobbnak kell lennie. Az idén minden hektáron 75 mázsa kristályosított cukrot kell megtermeszteni. Tavaly a terv 65 mázsa, a valóság pedig 54,7 mázsa volt. A feladat nagy és komoly, de teljesíthető. Elsősorban fontos az egyedszám biztosítása, amelynek nem szabad 80 000 alá csökkennie. A megfelelő egyedszám a cukortartalmát is pozitívan befolyásolja. Gondosan és pontosan szükséges adagolni a tápanyagokat, és már most szükséges megtenni az előkészüle teket, hogy a termés 95 százalékát gépekkel takarítsák be, legfeljebb 10 százalékos veszteség mellett. További lényeges feladat a cukorgyárak előkészítése az új kampányra, lehetőleg úgy, hogy 1975. augusztus 31-én készen álljanak a cukorrépa feldolgozásának megkezdésére. Nem kis követelmény ez, hiszen az idei karbantartásra az elhúzódott kampány miatt csaknem két hónappal rövi- debb idő áll rendelkezésre. Mint a vezérigazgató hangsúlyozta, a cukorgyártáshoz hasonlóan a tervek teljesítése és túlteljesítése érdekében további ágazataikban is megteszik a szükséges intézkedéseket. A vállalatokban és üzemekben hozott konkrét intézkedésekről az aktívaértekezlet vitájában a jelen levő pártós gazdasági vezetők részletesen beszámoltak. Mint Rudolf Vanöo elvtárs is hangsúlyozta, a novemberi plénum határozata értelmében vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésével a termelési gazdasági egység dolgozói hozzájárulnak ahhoz, hogy hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját az 5. ötéves terv feladatainak teljesítésével és túlszárnyalásával köszönthessük. (egri) 1975. IV. 19. 4
