Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-19 / 92. szám, szombat
| hétvégi hírmagyarázatunk | ÁZSIA BIZTONSÁGA H úsz évvel ezelőtt fontos nemzetközi találkozó színhelye volt az indonéziai Bandung: öt ázsiai ország — Burma, Ceylon (a mai Sri Lanka), Pakisztán, India és a vendéglátó Indonézia kezdeményezésére 29 afrikai és ázsiai ország képviselői találkoztak itt és közösen kimunkálták azokat az elveket, amelyek szellemében létrejöhet a két nagy kontinens békéje, népeinek szilárd biztonsága és eredményes együttműködése. A világtörténelem első ilyen méretű nemzetközi találkozója zajlott le Bandungban s a részvevők közel másfél milliárd ember érdekeit képviselték. Bandungban továbbfejlesztették az 1954-es India és Kína viszonyában érvényesített „Pancsa Silát“, azaz a békés együttélés és együttműködés öt alapelvét. A bandungi értekezleten elfogadott tíz alapelv a jövőbe mutatva alapozta meg a gyarmati múlttól megszabadult fejlődő független országok törekvéseinek célját. m BANDUNG SZELLEMÉBEN A Bandung óta eltelt húsz év eredményeit szemlélteti a következő összehasonlítás: a két földrész népeinek a közelmúltban rendezett bagdadi nemzetközi értekezletén már 40 ázsiai és afrikai ország képviseltette magát, továbbá jelen voltak más el nem kötelezett országok és természetesen a szocialista országok képviselői is. Ezt követte Kairóban az Afro-ázsiai Szolidaritási Szervezet rendezésében, a bandungi értekezlet 20. évfordulója alkalmából megrendezett emlékülés, amely alkalom volt a két évtized alatt megtelt út felmérésére. A tekintélyes angol Manchester Guardian húsz évvel ezelőtt az értekezletet értékelve ezt írta: „Az értekezlet. legimponálóbb vonása az az általános meggyőződés, hpgy az erőszakot kizáró ázsiai irányzat hatalmasabbnak bizonyul majd, mint az iparosított hatalmak támaszkodása katonai fegyverekre. Az eddig megvetett két földrész rájött arra, milyen sok közös érdeke van.“ Húsz év múltán a két kontinens képviselői Kairóban már amellett foglaltak állást, hogy az európai viszonyokban megnyilvánuló, erősödő irányzatot, a feszültség enyhülésének irányzatát más földrészek viszonyaira is ki kell terjeszteni, mert — mint Brezsnyev elvtárs is rárauatott az értekezlet részvevőihez intézett üdvözlő táviratában — erre „új lehetőségek“ vannak. A két értekezlet közötti húszéves időszakot konfliktusok, a háborús gócok felszámolására irányuló nagy erőfeszítések, béketeremtő törekvések jellemezték. Bandung szelleme először is feltételezne az egyes országok közötti jó viszony megteremtését. A gyarmati múlt átkától, az egyes népek között szított mesterséges ellentétektől való megszabadulást. így rendeződött számos ázsiai ország kölcsönös viszonya — így oltották ki az indiai-kínai fegyveres konfrontáció tüzet, így rendezték az indiai—ceyloni kölcsönös viszonyt, majd drámai intermezzók után India és Pakisztán viszonyát. Bonyolult folyamatokról van sző. amelyek pozitív rendeződés irányában bontakoznak ki. Az ázsiai országok összefogásának további iránya az atomfegyverkezés elleni harc. Az ázsiai országok Bandung szellemében az idegen támaszpontok felszámolásáért is kitartóan küzdöttek. Thaiföld új kormánya a délkelet-ázsiai változásokkal kapcsolatban már bejelentette, hogy megszünteti a területén levő amerikai támaszpontokat, nem engedi meg amerikai csapatok állomá sózását s azt sem, hogy Thaiföld területéről amerikai vagy más, zsoldos csapatokat vessenek be az indokínai hazafias erők ellen. Ugyanilyen hangnemben, Washingtont erősen bírálva nyilatkozott Marcos elnök E'ülöp-szigeti kormánya is. Nemcsak a legközvetlenebbül veszélyeztetett India, hanem további ázsiai országok népét is heves tiltakozásra késztette a Pentagon veszélyes terve, hogy hatalmas bázist épít ki Diego Garcia szigetén. • TÖM BŐN KÍVÜLISÉG Bandung szelleme arra kötelezte az afro-ázsiai országokat, hogy síkraszálljanak az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, a faji megkülönböztetés politikájának bárminő megnyilvánulásai ellen. Ennek vagyunk tanúi az ENSZ-közgyűlés valamennyi ülésszakán, valamint más nemzetközi fórumokon. A történelmi fogalommá vált Bandung a népek megosztására és az imperialista érdekek érvényesítésére szolgáló különféle agresszív tömbök elutasítására is mozogósított. Az imperialista tömbök politikájának veszélyességéről a mindennapok példáján győződhettek meg, ugyanakkor ráeszmélhettek, hogy ez a politika kudarcra van ítélve. A SEATO mint az Egyesült Államok ázsiai politikájának veszélyes eszköze csődöt mondott. Az indokínai hazafiak legújabb győzelmei ezt fényesen bizonyítják. A SEATO bomlása már régebben elkezdődött, az sem segített rajta, hogy keretein belül szőkébb specializálódású alapszervezetek létesültek, mint az ASPAC és az ANZUK. Pakisztán már 1965-ben kivált a SEATO-ból és szervezeteiből, példáját Malaysia is követte, az ausztráliai és új-zélandi munkáspárti győzelem óta pedig e két ország magtartása is gyökeres változásokat hozott az ázsiai tömbök politikájában. Az imperialisták tömbjeik fenntartásával stratégiai és gazdasági érdekeiket kívánták biztosítani. A brit monopóliumok nem is olyan régen 300 millió font sterling, az amerikaiak pedig 900 millió dollár évi haszonra tettek szert az ázsiai országok természeti kincseinek kiaknázásával. Ám csődöt mondtak az imperialisták stratégiai tervei, hogy egymásnak uszítsák az ázsiai népeket. ® A CÉL: A KOLLEKTÍV BIZTONSÁG Bandung óta nagy változások történtek a világpolitikában, s ez Ázsiára is kétségtelenül kihatott. Regionális törekvések bontakoztak ki a béke és biztonság, együttműködés megteremtésére Délkelet- Ázsiában, az Indiai-óceán térségében s más területeken. E törekvéseknek az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésében kell kicsúcsosodniuk. E töiekvesek nemcsak az imperialisták részéről ütköznek akadályokba, hanem sajnálatosan Kína részéről is.f Peking oeúr régen sutba dobta azt az elvet, amelyet Csou En-laj miniszterelnök 1954-ben fejtett ki: „Az ázsiai országok kölcsönösen konzultálhatnának hogyan tartsák fenn kölcsönök kötelezettségek alapján a: ázsiai kollektív békét'. Ez elv ma szöges ellentétben van a pekingi vezetők hegemonisz- tikus terveivel, melyekkel jogot formáinak egész Ázsia uralására. Ugyanaz a Csou En-laj 1971-ben már így nyilatkozott: „Nagyobb jogunk van ázsiai problémákról beszélni. Természetesen a fő felelősséget viseljük Ázsiában“. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára nemegyszer kifejtette véleményét, hogy örömmel lát nák a kínai fél részvételét az ázsiai kollektív biztonság megteremtésében, örömmel látnák Peking pozitív hozzájárulását az ázsiai népek közös ügyéhez. A kínai vezetőség jelenlegi politikája azonban Peking soviniszta hegemonisztikus törekvéseit szolgálja, nem pedig az ázsiai kollektív biztonság megteremtését, amely a földrész békéjének egyedüli biztosítéka volna. L. L. KÖVETKEZETES, ELVI POLITIKA Moszkva — A moszkvai Pravda pénteki számában szerkesztőségi cikket szentelt az SZKP Központi Bizottsága 1975. áprilisi plénuma eredményeinek. A lap megállapítja; a lenini párt, annak központi bizottsága és a központi bizottság politikai bizottsága, az SZKP XXIV. kongresszusa határozataival összhangban, folytatja irányvonalát a szocialista közösség további szilárdítására. A cikk hangoztatja, hogy az európai szocialista államok politikai és védelmi együttműködésének immár két évtizede megbízható eszköze a Varsói Szerződés Szervezete. A szocialista országok közössége népeinek barátságát és testvériségét a szocialista államok kommunista és munkáspártjainak marxista—leninista internacionalista egysége kovácsolja ösz- sze. A moszkvai Pravda kiemeli, hogy az enyhülés tendenciái uralkodóvá váltak. A különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés elveinek érvényesülése szembehelyezkedik az agresszió és a diktatúra politikájával, jelentékenyen ösztönzi a békeszerető erők további összefogását, lehetővé teszi, hogy az enyhülési folyamaiban részt vegyenek a burzsoá államok reálisan gondolkodó körei Is. A pozitív változások meggyőző bizonyítéka az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása. Az SZKP és a szovjet állam — hangzik a cikk — a béka és a népek barátságának politikáját folytatva, abból indul ki, hogy az enyhülés politikájának alapvető tartalma a küzdelem azért, hogy ne alkalmazzanak erőszakot az államközi kapcsolatokban, a küzdelem a nemzetközi kapcsolatok olyan alapvető elvei gyakorlati elismeréséért és megtartásáért, mint például a szuverenitás és a területi sérthetetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás tiszteletben tartása. Ezek az elvek egyetemes jellegűek, és minden állam köteles betartani őket. A fentiekkel összefüggésben a moszkvai Pravda rámutat: A Szovjetunió következetesen betartja ezeket az elveket, amit például az Egyesült Államokkal, Franciaországgal, az NSZK- val, Angliával, Olaszországgal, Japánnal és más tőkés országokkal való kapcsolataink pozitív irányú fejlődése is igazol. A cikk a továbbiakban megállapítja, hogy lényeges fordulat következett be a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatában, s ez jelentékenyen befolyásolja az egyetemes béke szilárdulását. A fordulat alapvetően a legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozók eredményeihez kapcsolódik. Ugyanakkor a szovjet—amerikai kapcsolatokban mutatkozó nehézségek ellenére a két hatalom kereskedelmi-gazdasági kapcsolatait egészséges alapokra helyezik — állapítja meg végezetül a moszkvai Pravda. A PORTUGÁL REAKCIÓ MESTERKEDÉSEI Lisszabon — A portugál reakció újabb antikommunista fogással kísérletezik ezekben a napokban: A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében hamis körlevelekben „utasítja“ a párt tagjait, hogy a választási kampányban folyamodjanak erőszakos akciókhoz és támadják a demokratikus rendet. Ezekkel az akciókkal készítik elő a talaj ahhoz, hogy a PKP magához ragadja a hatalmat — sugalmazzák a provokatív Irományban. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága külön közleményében rámutatott, hogy a hamis körlevelet olyan külföldi írhatta, akinek nincsen portu- gál-ábécés írógépe. A provokációt a párt portói szervezete fedezte fel. A PKP KB a közleményben megállapította: A reakciós erők mindent elkövetnek a választási kampány légkörének kiélezéséért s azért, hogy megakadályozzák a szocializmus felé utat nyitó demokratikus rezsim megteremtését. Az antikommunista erők vadsztrájkok szervezésével is fokozni igyekeznek a feszültséget: Lisszabonban ismeretessé vált, hogy egyes állami tisztviselők a közeli napokra munka- beszüntetést terveznek. Manuel Serra, a Portugál Szocialista Pártból január 15-én kivált Szocialista Népfront (FSPJ vezetője annak a véleményének adott hangot, hogy „a választási kampány jó talajt teremt egy újabb reakciós államcsínyhez“. Serra szerint Ilyen feszült légkörben a választás bumerángként üthet vissza, hiszen a reakció — választási szereplése alapján — nyomást fog gyakorolni a Fegyveres Erők Mozgalmára, megpróbálja megosztani egységét. A reakció terveivel szemben az a legsürgősebb teendő, hogy politikailag szervezzék a tömegeket: ez viszont késlekedik, hisz akadályozza a választási kampány — mondta Serra. Az ultrabaloldali Népi Demokratikus Unió (UDP) — csatlakozva a pártként betiltott maoista MRRPP felhívásához — „fegyveres népi forradalomra“ szólította fel a portugálokat. Szemben a neofasisztákkal Róma — A CGIL—CISL—UIL szakszervezeti csúcsszövetség felhívására egyórás általános sztrájkot tartottak pénteken az olasz dolgozók, hogy kifejezzék felháborodásukat és tiltakozásukat a milánói véres ösz- szetűzésekkel kapcsolatban, amelyeknek tragikus mérlege két halott és mintegy 60 sebest! 11 Mmr ismeretes, szerdán este 'gy újfasiszta Milánó belvárosában, a nyílt utcán fejbelőtt egy baloldali diákot, a 18 éves Claudio Varallit, aki a helyszínen meghalt. A gyilkosnak nyoma veszett. Másnap Milánóban sorozatos zavargásokra, tüntetésekre került sor. Szélsőbaloldali csoportok támadást intéztek az újfasiszta párt milánói párthelyisége ellen, köveket és benzines palackokat hajigálva. Más csoportok megtámadtak egy újfasiszta megyei tanácsost és egy fasiszta szakszervezeti tisztségviselőt, akiket sérülésekkel kórházba kellett szállítani. Üzleteket gyújtottak fel és megtámadták egy jobboldali lap szerkesztőségét is. A zavargások megfékezésére rendőri és csandőri erőket vezényeltek ki. A tüntetők összecsaptak a karhatalmi erőkkel is, köveket hajigáltak a rendőrautókra, és közülük néhányat fel is gyújtottak. Egy csendőröket szállító teherautó teljes sebességgel haladva halálra gázolt egy tüntető fiatalt, a 26 éves Pio Zibecchit. A rendőrség lőfegyvert és könnygázgránátokat is használt. A hatóságok kijelentették: Csak megfélemlítési céllal vaktölténnyel lőttek. Szemtanúk állítása szerint azonban pisztollyal és élesre töltött puskával is adtak le lövéseket a tömeg irányában. Az ügyészség szándékos emberölés miatt eljárást indított a gázoló csendőr ellen. Zamberletti belügyi államtitkár és Parlaton, a rendőrség helyettes főnöke katonai géppel azonnal Milánóba repült. Kisebb zavargásokra került sor néhány Milánó környéki városban, így Bergamóban, Paviában és máshol is, ahol szintén megtámadták az újfasiszta párt helyiségeit. A közvélemény egyöntetűen az újfasiszta terroristákat teszi felelőssé a történtekért. A demokratikus szervezetek országszerte tiltakozó megmozdulásokat szerveznek. Az Olasz Kommunista Párt titkársága határozatában szintén megbélyegzi az újfasiszta felforgatást. „A kommunisták felhívják a dolgozókat, a fiatalokat, az antifasiszta erőket, ügyeljenek éberen, és ne engedjék, hogy egyesek a munkás- mozgalmat a kölcsönös megtorlások. zavargások uszályába sodorják", KIM IR SZEMNEK, a Koreai Munkapárt KB főtitkárának, a KNDK elnökének vezetésével hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK szenátusának hadügyi bizottságában vereséget szenvedett a kormánynak az a próbálkozása, hogy a kongresszustól több mint félmilliárd dolláros összeget csikarjon ki a saigoni rezsim további katonai megsegítésére. A szenátusi bizottság .tagjainak többsége elutasította a kormányzat által kért 515 millió dolláros katonai segélyt. TINDEMANS belga miniszter- elnök Renaat van Elslande külügyminiszter kíséretében több mint egyhetes hivatalos látogatásra Kínába utazott. A KNK megalakulása óta ez az első ilyen szintű belga—kínai találkozó. JOHN CONNALLY volt amerikai pénzügyminisztert egy washingtoni körzeti bíróság esküdtszéke felmentette a megvesztegetés vádja alól. A Wa- tergate-perben azzal vádolták, hogy 10 000 dollár összegű megvesztegetést fogadott el a kormány tejár-támogatási politikájának befolyásolásáért. GERALD FORD amerikai elnök történelmi hagyománnyal szakított, mert ellátogatott a Ford Színházba, ahol 110 évvel ezelőtt egy merénylő kioltotta Abraham Lincoln elnök életét. A merénylet óta egyetlen elnök se tette be a lábát a színházba. TENG HSZIAO-PING, a kínai államtanács alelnöke május 12. és 17. között hivatalos látogatást tesz Franciaországban. Csádi fejlemények A csádi legfelsőbb katonai tanács intézkedéseket tesz az előző rezsim tevékenysége következtében kialakult pénzügyi, gazdasági és szociális helyzet kivizsgálására. Az ország „nemzeti újjászületésének és fejlődésének“ elősegítése végett különbizottságokat hoztak létre és ezek feladatai a legfelsőbb katonai tanács ülésén határozták meg. A bizottságok feladata a gazdasági és pénzügyi helyzet tanulmányozása, az ál- lami intézmények tevékenységének elemzése, s a helyzet javítását célzó javaslatok előterjesztése. A bizottságok nagy figyelmet szentelnek majd a szociális kérdéseknek, a köz- művelődésnek, a korrupció el- leni harcnak és az előző rezsim hanyagsága* miatt keletkezett egyéb problémáknak. A CIA Angliában London — A Time Out című londoni hetilap legutóbbi számában azt írja, hogy a CIA amerikai titkosszolgálatnak jelenleg több mint 50 ügynöke tevékenykedik Nagy-Britanniá- ban. A hetilap emlékeztet arra, hogy a múlt hónapban 34 parlamenti képviselő tíz amerikai állampolgár Nagy-Britanniából való kiutasítását követelte, mivel gyanítható, hogy kémtevékenységet folytatnak. Az azóta eltelt időben az Egyesült Államok londoni nagykövetségének egész sor dolgozójáról derült ki, hogy a CIA-nak dolgozik. Stan Newens munkáspárti képviselőnek olyan lista van birtokában, amelyen 50 kémtevékenységgel gyanúsított személy neve szerepel. A lista, amely részben az amerikai nagykövetségen belüli forrásból származik, a londoni amerikai nagykövetség három osztályát mint a CIA fedőszervét azonosítja. Közülük az az osztály a legfontosabb, amely a „politikai kapcsolatokkal“ foglalkozik. Ennek az osztálynak egyetlen munkatársa sem tartozik a külügyminisztérium diplomatastátusába. Cors Meyer, az osztály vezetője minden valószínűség szerint a CIA londoni központjának is főnöke. A nagykövetség távközléssel foglalkozó osztálya szintén álcázott CIA-iroda.
