Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-18 / 91. szám, péntek

PÁRTKÜLDÖTTSÉGÜNK SZÍRIÁBAN TÁRGYAL Damaszkusz — Szíria állami ünnepének előestéjén szerdán u kora esti órákban megkezd­te tárgyalásait a CSKP Közpon­ti Bizottságának küldöttsége, melyet Vasil BiTak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára vezet. Az Arab Üjjá- születés Szocialista Pártja kül­döttségét Abdái Ahmar főtit­kárhelyettes vezeti. Vasil Bifak tolmácsolta az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára és pártunk vezetőségének szívélyes üdvöz­letét, s tájékoztatta a BAATH- párt vezetőit azokról a sike­rekről, melyeket hazánk a CSKP vezetésével a XIV. kong­resszus óta az élet minden te­rületén elért. Kiemelte a Nem­zeti Front jelentőségét a CSSZSZK politikai életében, s hangsúlyozta, hogy országunk népe ma a német fasizmus alóli felszabadulás 30. évfordu­lója megünneplésének jegyében él. Külpolitikánkról szólva V, Biíak főleg azt a segítséget emelte ki, melyet Csehszlová­kia nyújt a nemzeti felszaba­dító harc számára. Hangsúlyoz­ta, hogy népünk megkülönböz­tetett figyelemmel támogatja az arab nép igazságos harcát a megszállt területek felszaba­dításáért, valamint a palesztin nép jogai kivívásáért. Nagyra értékelte azt az állhatatos, kö­vetkezetes imperialistaellenes harcot, melyet Szíria népe folytat Asszad elnök vezetésé­vel. Abdái Ahmar nagyra értékel­te az országaink közötti kap­csolatokat, s teljes mértékben egyetértett V. Biíaknak a kap­csolatok további fejlesztéséről és elmélyítéséről szóló megál­lapításaival. Nagyra értékelte azt a segítséget, melyet Cseh­szlovákia nyújt Szíria népének igazságos harcában, s a CSKP vezetésével további sikereket kívánt Csehszlovákia népének. A SZOVJETUNIÓ TELJESÍTETTE INTERNACIONALISTA KÖTELESSÉGÉT Moszkva — Moszkvában tu­dományos konferencia nyílt a fasizmus fölött aratott győze­lem 30. évfordulója alkalmá­ból. A konferencia munkájában háború.-; veteránok, kiemelkedő katonai vezetők, a szocialista országokból érkezett tudósok, had történészek vesznek részt. Az értekezletet Andrej Grecs­ko, a Szovjetunió marsallja, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, honvédelmi minisz­ter nyitotta meg és Leonyid Brezsnyev hadsereg tábornok­nak, az SZKP KB főtitkárának, a háború aktív részvevőjének nevében üdvözölte a részvevő­ket. „A szovjet nép és fegyveres erői a kommunista párt veze­tésével megsemmisítő csapást mértek a hitlerista Németor­szágra, majd a militarista Ja­pánra, megvédtek a szocialista A kambodzsai felszabadító erők nagy győzelme J övő év februárjára össze­hívták az SZKP XXV. kongresszusát. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mostani ülésén is­mételten megerősítette a XXIV. kongresszuson kidolgozott bé­keprogramot. „A plenáris ülés megelégedéssel állapította meg — hangzik a határozat —, hogy a világhelyzet jelenlegi alakulása meggyőzően alátá­masztja a békeprogram helyes­ségét ... A szovjet külpolitika kiemelkedő eredményeinek alapja a Szovjetunió és a szo­cialista közösség többi orszá­gainak, a gazdasági kapcsola­toknak, a közösség védelmi ké­pességének, a baráti országok szilárd egységének és a világ­béke következetes megszilárdí­tására irányuló törekvés“. Mindez olyan időben törté­nik, amikor Genfben felgyorsul­tak a biztonsági értekezlet be­fejezésének előkészületei, s ko­moly erőfeszítések történnek a világon, hogy a veszélygóco­kat felszámolják, illetve ami­kor egy elhibázott politika csődjeként vereséget szenve­dett a kambodzsai imperialis­ta-barát rendszer, s Indokína másik országában, Dél-Vietnam- bán pedig a kibontakozott fel­szabadító harc söpri el az út­ból azokat, akik hónapokon át elszabotálták a párizsi egyez­mények teljesítését. S míg az egyik oldalon a béke és bizalom útját építik és erősítik, addig a másikon — mily jellemző kontrasztja a történelemnek — egy nagyha­talom vezetője (Ford elnök) azon panaszkodik, hogy a „ megpróbálta!ások és változá­sok idejét éljük“. Mármint az nái egymással barátkoznak. „Kambodzsaiak vagyunk, nem akarunk egymásra lövöldözni“ — hangoztatják a katonák. Más jelentések arról adnak hírt, hogy a bukott juntának a Mekong és a Tonle Sáp fo­lyón tartózkodó hadihajói a megadás jeléül kitűzték a fe­hér zászlókat. A Kyodo hírügynökség Phnom Penh-i tudósítója azt jelen­tette, hogy Long Borét, a bu­kott rendszer miniszterelnöke és Sak Sutsakhan vezérkari főnök csütörtökön reggel heli­kopteren elmenekült Phnom Penliből. Uticéljuk nem ismere­tes. A kambodzsai főváros elesté- nek hírére thaiföldi részről le­zárták Thaiföld és Kambodzsa 600 kilométeres határát — kö­zölték hivatalosan Bangkokban. Az intézkedésnek az a célja, hogy megakadályozzák a Kam­bodzsából történő esetleges át- szivárgásokat. Thaiföld főváro­sában azt is bejelentették, hogy a kormány dönteni fog a Szihanuk vezetle kormány el­ismeréséről. Saigon — A Saigontól 60 ki­lométerrel északkeletre fekvő Xuan Loc tartományi városban és környékén tovább folynak a heves harcok. A felszabadí­tó erőknek sikerült elszigetel­niük a városban és a környé­kén harcoló Thieu-alakulatokat. A dél-vietnami hazafiak sza­kadatlan • előrenyomulása és a Xuan Loctól 12 kilométerrel északnyugatra levő Kiem Tan megerősített állás elfoglalása következtében a saigoni zsol­dosok védelmi vonala össze­omlott. A saigoni hadvezetőség csü­törtökön kénytelen volt beis­merni, hogy a felszabadító erők szerdán elfoglalták Phan Rang stratégiai fontosságú ki­kötővárost. A Saigontól 260 ki­lométerrel északkeletre lévő tartományi város elvesz­tésével a saigoni rend­szer már csak három je­lentősebb kikötővel rendelke­zik. Ezek Phan Thiet (Saigon­tól 160 kilométerrel északra), Vnng Tan (a fővárostól dél­re) és a Mekong folyó deltá­jában fekvő Rach Gia. Washington — Három-négy­napos látogatásra Washington­ba érkezett Vuong Van Bacn, a saigoni rezsim hadügyminisz­tere — jelentették be az Egye­sült Államok fővárosában. Hí­rek szerint a saigoni hadügy­miniszter Kissinger külügymi­niszterrel és a washingtoni kormány más tagjaival tanács­kozik. Vuong Van Bac meg­előzőleg nyugat-európai orszá­gokban járt. haza szabadságát és független­ségét, becsülettel teljesítették internacionalista kötelességü­ket, nagy felszabadító misszió­jukat — mondotta CreCsko marsall. „Hosszú és nehéz volt a né­pek győzelméhez a harcra kelt német fasizmus — a nemzet­közi imperializmus agresszív erőinek szörnyszülötte — fö­lött aratott győzelemhez veze­tő út. A hitleristák tűzzel és vassal próbáltak utat törni ma­guknak a világuralom felé“ — mutatott rá a honvédelmi mi­niszter. „A Szovjetunió megsemmisí­tése volt a legfőbb politikai és katonai céljuk — folytatta Grecsko marsall. — Éppen itt, a Szovjetunió elleni harcban, abban a törekvésükben, hogy mint államot, mint új társa­dalmi rendszert semmisítsék meg a Szovjetuniót, keresték a fasiszták a világuralom eléré­sének kulcsát.“ „Ezért volt a szovjet—német front a második világháború legfőbb arcvonala. A Szovjet­unióra rákényszerített háború a világimperializmus erőinek legnagyobb fegyveres támadása volt, az egyik legsúlyosabb megpróbáltatás, amelyet ha­zánk valaha is átélt. Ebben a háborúban dőlt el a világ első szocialista államának sorsa, a világcivilizáció, a haladás és a demokrácia jövője.“ „Ez a győzelem — mutatott rá a marsall — kivívta és a jövőben is kivívja a szovjet nép, barátaink és a haladó emberiség őszinte elismerését és bámulatát. Sem az idő, sem a különböző rendű és rangú burzsoá hamisítók kísérletei nem képesek a népek emléke­zetéből kitörölni a Szovjetunió döntő szerepét a hitleri Né­metország és szövetségesei megsemmisítésében.“ A Szovjetunió honvédelmi minisztere végezetül kijelentet­te: „A szovjet népnek és fegy­veres erőinek a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme világtörténelmi jelentőségű. Ez a győzelem sok ország számá­ra megnyitotta a szabadsághoz, a függetlenséghez, a szocializ­mushoz és a haladáshoz vezető utat.“ amerikai külpolitika, mely nem abban látja a tragédiát, hogy közel egy évtizede ártatlan em berek ezreinek vérét ontja In­dokínában, hanem, hogy a népi erők elsöprik a haladás és a- megbékélés útjából azokat, akiket dollármilliók bátorítot­Cétludaloson... tak, sőt bátorítanak még ma is a testvérgyilkos,, háború folyta­tására. Előrelátás és céltudatosság nyilvánult meg abban, hogy az SZKP Központi Bizottsága — Gromiko szovjet külügyminisz­ter beszámolója alapján —t is­mételten megerősítette a Szov­jetuniónak a béke érdekében tett lépéseit, s különösen nagy jelentőséget tulajdonít a biz­tonsági értekezlet zárószakasza megtartásának. A szocialista rendszernek alapvető érdekei fűződnek a békés egymás mellett élés le­nini elvéhez, mert a szocialista társadalom békében fejlődik és erősödik. A világon végbement enyhülés szempontjából pedig döntő jelentősége volt annak, hogy a Szovjetunió és a szo­cialista országok türelmes, okos és rugalmas külpolitiká­jukkal elérték, hogy ma már az európai biztonsági értekez­let megrendezésében érintett 35 ország mindegyike egyetért az alapelvek lefektetésének szükségességével. Igaz, tíz esztendő kellett hoz­zá, míg a nyugati országok „felnőttek“ az egyetlen alter­natíva felismerésének felelőssé­géhez ... Egy évtized azonban nem nagy idő — legalábbis történelmi távlatból —, s kü­lönösen akkor nem, ha a júliusi finis megerősíti majd földré­szünk mostani előérzetét. Az országok közötti bizalom erősödésének köszönhetjük, hogy ma már megvannak a feltételei a vitás nemzetközi kérdések vagy konfliktusok igazságos és békés rendezésé­nek. „Nemzeti érdekeink és nemzetbiztonságunk megköve­telik — hangsúlyozta az ameri­kai elnök —, hogy csökkentsük a háború veszélyét. Az USA és a Szovjetunió egyaránt érde­kelt abban, hogy csökkentsük a feszültséget és szilárdabb kapcsolatokat építsünk ki“. Jellemző a Szovjetunió nem­zetközi súlyára, hogy Washing­ton kesereg ma azon, hogy a Jackson-Péle „honatyák“ meg­torpedózták a kereskedelmi kapcsolatokat. „Önmagát ítélte vereségre“ az a kísérlet — mondotta Ford elnök — hogy a „külkereskedelmet és gazda­sági szankciókat fegyverként használják fel más nemzetek belpolitikájának megváltoztatá­sa céljából. A kongresszus nem érte el szándékolt célját és kárt okozott külpolitikánk­nak ... Az így keletkezett rést Nyugat-Európa és Japán töltöt­te be: a legutóbbi hat hónap alatt 8 milliárd dollár összegű hitelt nyújtottak a Szovjetunió­nak.“ És jellemző a békés egymás mellett élés anyagi fedezeté­nek fejlődésére, hogy a szov­jet népgazdaság lendületes tempóval lépett a kilencedik ötéves terv utolsó évébe. A szovjet ipar 8 százalékos ter­melésnövekedése (a terve­zett 6,8 helyett), valamint az a tény, hogy 1974-ben az or­szág történetének második leg­nagyobb gabonatermését taka­rították be (195,5 millió ton­nát), mindennél jobban bizo­nyítja azt a lendületet, mellyel a két világrendszer közötti történelmi küzdelem folyik. Jellemző a fejlődésre hogy a Szovjetunió többi iparágban (kőolajtermelés, kőszénfejtés, acélgyártás stb) „lekörözte“ az Egyesült Államokat, elhódítva a világelsőséget. S az a szov­jet állam, melynek ipara 1917- ben huszonkétszer kevesebbet termelt mint az Egyesült Álla­mok, a mérhetetlen háborús pusztítás ellenére 1950-ben há­romszorosra csökkentette lema­radását, napjainkban pedig jó 75 százalékban megközelíti az amerikai ipari termelés volu­menét. A Szovjetunió a béke és az együttműködés érdekében poli­tikai prioritással kezeli a szov­jet—amerikai együttműködést. Azt azpnban már a XXIV. kong­resszuson is tudtára adta a vi­lágnak, hogy senki sem tár­gyalhat a szovjet hatalommal „az ultimátumok és az erő nyelvén“. A Szovjetunió becsü­letes békepolitikájával szolgál­ja az emberiség és a világbéke érdekeit. A békés egymás mellett ** élés ma már nemzetközi realitás, s ezt — a partnerek reálpolitikai érzéke változásai mellett — alig képzelhetnénk el a szovjet diplomácia offen­zív, kezdeményező, előrelátó és céltudatos tevékenysége nél­kül. FÖNOD ZOLTÁN A VDK elutasítja a rágalmakat Hanoi — Nyugati hírügynök-* ségek a VNA alapján ismerte-« tik a VDK külügyminisztériu­mának az Egyesült Államok április 11-i diplomáciai jegyzé­kére adott hivatalos válaszát. A hanoi külügyminisztérium határozottan elutasítja az amerikai jegyzékben foglalt VDK ellenes rágalmazó állítá­sokat és emlékeztet arra, hogy a párizsi megállapodásokat Vietnam függetlenségének, szu­verenitásának, egységének és területi integritásának, a dél­vietnami nép önrendelkezési jogának tiszteletben tartása és a belügyekbe való beavatkozás megszüntetése alapján írták alá. Ennek a rendelkezéseit az amerikai kormány az utóbbi két évben nem tartotta tiszte­letben, hanem súlyosan szabo­tálta a megállapodásokat. A jegyzék rámutat arra, hogy az Egyesült Államok minden nehézség nélkül, azonnal el­szállíthatja az amerikaikat, ami pedig „az Egyesült Álla­mokkal együttműködő“ vietna­miakat illeti, a VDK külügy­minisztériuma emlékezteti az amerikai kormányt a DIFK március 25-i hétpontos nyilat­kozatára, amely kilátásba he­lyezte, hogy a nemzeti meg­békélés szellemében fogják kezelni mindazokat a dél-viet­nami katonákat és tisztségvi­selőket, akik jó útra kívánnak térni. Defejeződött az ötödik forduló Bécs — Befejeződött a kö-* zép-európai haderők és fegy­verzet kölcsönös csökkentésé»*- ről folytatott tárgyalások ötö-' dik fordulója, amely körűibe-' lül három hónapig tartott. Be­jelentették, hogy május 15-ig szünetelnek a megbeszélések. Az ötödik forduló folyamán a szocialista országok küldött­ségei számos új javaslatot ter­jesztettek elő. Oleg Hlesztov, a szovjet kül/ döttség vezetője a TASZSZ tu­dósítójával folytatott beszélge­tés során, összegezve az ötö­dik forduló eredményeit, kije­lentette: nem lehet szó nél­kül hagyni, hogy a nyugati országok küldöttségei egyetlen új javaslattal sem álltak elő. A bécsi tárgyalások részve­vőinek egyelőre nem sikerült leküzdeni a nehézségeket, a széles körű eszmecsere azon­ban nem volt haszontalan. Se­gített jobban megérteni a tár­gyalások részvevői előtt ál 16 bonyolult feladatokat, megha­tározni azoknak a kérdések­nek a körét, amelyek megöl*' dása előre lendíthetné a tár­gyalásokat, alapot teremthetne' a továbbiakban a kölcsönösen elfogadható döntések felkula-' fásához. PJOTR GYEMICSEV kulturális miniszter vezetésével csütörtö­kön szovjet küldöttség érkezett Varsóba, hogy részt vegyen az április 18-án kezdődő lengyel- országi szovjet kulturális na-' pok központi ünnepségein. KÖLCSÖNÖS megállapodás alapján április közepe helyett április 23-tól 30-ig kerül sor a francia szocialista párt Fran­cois Mitterrand első titkár ve­zette küldöttségének szovjet-' unióbeli látogatására. BELGRÁDBAN megkezdődtek a háromnapos látogatáson Ju­goszláviában tartózkodó Dzsal- lud líbiai miniszterelnöknek é3 vendéglátójának, Dzsemal Bije­dics kormányfőnek a hivatalos megbeszélései. A SZOCIALISTA országok’ igazságügyminiszterei a lengyel fővárosban április 15—17-e kö­zött megtartották a szocialista országok igazságügyminiszterei­nek 3. nemzetközi konzultációs tanácskozását. ANVAR SZADAT egyiptomi elnök tegnap Abdái Munajmát nevezte ki az egyiptomi légi­erő új parancsnokává. MunaJ- ma Muhammad Husni Muraba­kot váltotta fel e tisztségben^ akit alelnökké neveztek ki* Kommentárunk (Folytatás az 1. oldalról) Washingtonban a külügymi­nisztérium szóvivője kérdések­re válaszolva kijelentette: „A hírekről tudomásom van, de nincs semmi hozzáfűzni va­lóm.“ Bangkok — A felszabadító erők egyik képviselője csütör­tökön délelőtt a Phnom Penh-i rádió útján felszólította a bu­kott bábrezsim katonatisztjeit és hivatalos képviselőit, hogy fehér zászlóval jelentkezzenek a tájékoztatásügyi minisztérium épületében. Az AP megerősítette azt a korábbi hírt hogy Phnom Penh lakosai tömegtüntetéssel üdvözölték a főváros felszaba­dulását. A hírügynökség hoz­záfűzte, hogy a bukott junta katonái fegyvereiket eldobálva és polgári ruhát öltve csatla­koztak a felszabadító egysége­ket köszöntő tömeghez. Phnom Penh — A Phnom Penhből és a környező orszá­gok fővárosaiból érkezett hír- ügynökségi jelentések egyönte­tűen hangsúlyozzák, hogy a kambodzsai főváros lakosai lelkesen és nagy örömmel fo­gadták a bevonuló felszabadí­tó csapatokat. Phnom Penh épületein fehér zászlók lenge­nek, az utcákon a hazafiak és a bukott katonai junta kato-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents