Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-15 / 88. szám, kedd

HATSZÁZ ÉVES HAGYOMÁNY 1975 IV. 15. Mit ír a krónika E környék Európa-szerte hí­res volt kovácsiparáról. Sike­rük titka abban rejlett, hogy a különböző ásók, kapák, la­pátok és csákányok formater­vezésénél mindig figyelembe vették az illető ország talajvi­szonyait. A múlt század elején megközelítőleg kétszáz hámor működött a környéken, minden hámor egy-egy család tulajdo­na volt. Az ősi mesterség apá­ról fiúra szállt 1366-ban emlí­tik először az okiratokban a medzevi hámorokat. 1896 bán így írt a krónika: ........van ez id ő szerint 109 hámor 198 tűz­hellyel. Egy-egy tűzhelynél reggeli három órától délután négyig 35—40 kapa készül. A múlt évi össztermelés mintegy másfél millió ásókapát tett ki ... A hámorok a völgyekben szerteszét állnak. Ahol nagy az esés, közel állnak egymás­hoz, de ahol nem eléggé lejtős a völgy, ott az anyapatakból műárkot vezetnek el, néha 600 méter távolságra... míg leg­alább két méternyi vízesést ta­lálnak. Itt azután tavat készí­tenek, faanyagból álló víztáro­lóval, amelyből a víz a leg­alább két méter átmérőjű nagy lecsapó kerékre zuhan. Maga a hámor épülete ... négy kőfalból áll, magas tetővel. Á nagy vízkerékkel gerendelv által összekötött, egy méter­mázsa súlyú kalapácsból, to­vábbá két tűzhelyből, bőrfúvók- ből, üllőkből és két nagy kö­szörűkőből áll a belső beren­dezés.“ A nagyüzemi termelés fejlő­désével egyre több kovácsmű-' . helyben aludt ki a tűz. Sokan kivándoroltak Amerikába, leg­először a szögkovácsok. 1955-ben nagy hiány mutat­kozott vasekében, lapátokban és más áruban, melyekből a medzevi Tatrasmalt üzem nem volt képes eleget gyártani. Ezért a moldavai (szepsij és medzevi vállalatok minden — még arra érdemes — hámort megjavítottak és üzembe he­lyeztek. Ugyanúgy folyt a mun­ka, mint hatszáz évvel az­előtt, az izzó vas, az üllő, a kalapács, a szakma fegyelme és szeretete az emberek véré­ben van, az első ütésben fel­támad a mesterség ősi ritmusa az ütemes pörölycsapások alatt úgy ölt formát az anyag, mint századokkal ezelőtt. Fejlődő szocialista üzem Napjainkban már egyetlen hámorban sem szikrázik az acél az óriáskalapács csapásai alatt. A szerszámok gyárban készülnek, amely napjainkban éli korszerűsítésének virágko­rát. A medzevi Strojsmalt nem­zeti vállalathoz két üzem tar­tozik, a levoöai és itt helyben a szerszámgyár. Ez utóbbiban a 60-as évek elején indult meg a termelés, az új munkacsar­nokban a tőrzsgárdát a hámor- kovácsok utolsó nemzedéke alkotta, akik tapasztalatukkal és szaktudásukkal öregbítik szocialista iparunk hírnevét. Kezük alatt jelenleg 40 ipari tanuló sajátítja el a szakma mesterfogásait. Az üzem 435 dolgozójára igé­nyes feladatok várnak. Tavaly 60 millió koronát meghaladó évi tervüket közel hétszáz­ezer koronával teljesítették túl. Hogyan? Jozef Stovőík mérnök, ter­melési igazgatóhelyettes az utolsó öt évet a következőkép­pen jellemezte: — 1970-ben évi produktivitásunk 35 millió korona volt, az idei tervünk pedig jóval meghaladja a 70 milliót. Tavaly adtuk át az új szerszámkészítő munkacsarno­kot, s jövőre ismét egy 1,5 millió beruházást igénylő új munkacsarnokot akarunk a ter­melés szolgálatába állítani. — Oj gyártmányaink van­nak, mint pl. a konyhai és háztartási segédeszközök, vagy a kézzel való anyagmozgatás­ra és szállításra szolgáló szer­számok, melyekkel az INTRA- MA ’72-es ostravai nemzetközi kiállításon aranyérmet nyer­tünk. Ezeket Itt fejlesztettük ki, s gyártottuk le az első da­rabokat. Hogy csak néhányat említsek: a PRUM-1 lemezek, csövek kézi rakodását könnyí­ti meg. A PRUM-2 a mezőgaz tűntek a bőrfújtatók mellett Izzadó kovácsinasok. Talán kevesen tudják, hogy a brazíliai kávéültetvényeken az itt készült kapával művelik a talajt. Exportálnak még Egyiptomba, Iránba, Líbiába, Tuniszba és számos más or­szágba, az elmúlt évben több mint 1 millió korona értékben. Ésszerűsítés és munkaverseny Jozef Jasan egyike a gyár tehetséges, fiatal mérnökeinek, FrantiSek Klein már évek óta dolgozik a lapátok gyártá­sánál. A szocialista munka versenyben elért eredményeiért a legjobb dolgozók között emlegetik. dasági üzemek számára hasz­nos a zsákolási munkák vég­zésénél, az UZAM 5 lehetővé teszi a hordóknak emelődaru­val való szállítását stb. Űj technológiával Az említetteken kívül beve­zették a pneumatikus berende­zések: ásók, vésők stb. készí­tését. Az új árucikkek gyár­tását tavaly tízmillió korona értékben növelték, de a meg­rendelők részéről még többre lenne igény. A távlati tervek szerint 1980-ban 165 millió ko­rona értékű árut akarnak gyár­tani. Természetesen a hagyo­mányos gazdasági szerszámok: fejszék, ásók, lapátok, csáká­nyok, kalapácsok stb. gyártá­sát is növelik. Mindenekelőtt ésszerűsítéssel, új technológia bevezetésével. A hagyományos kovácsolás helyett az üreges lapátot hegesztéssel készítik. — Az öreg mesterek egyre kevesebben lesznek, s a fia­talok már másképpen akarnak dolgozni — magyarázza tovább az igazgatóhelyettes. — Új nyersanyagot használunk fel, duralumíniumból készítünk la­pátot. Ez a termékünk jól ki­állta a próbát. Évente kb. 984 000 lapátot gyártunk, s az idén már több mint félmillió ebből fog készülni. A munkacsarnokban dübö­rögnek a gépek, szikraeső hull a betonpadlóra. Dl a jós kormos férfikezek markolják a vasat, pillanatokon belül alakot ölt, építő szerszám lesz belőle. Az (íj gépsoron három dolgozó na­ponta 1300 lapátot készít, az­előtt nyolcán 200-al keveseb­bet állítottak elő. A hámorok ideje lejárt, s végképpen el­az ő kezdeményezése nyomán határozták el, hogy megalakít ják a racionalizációs munka brigádot — Üzemünkben a mai napig is számos újítási javaslat szü­letett, melyekkel jelentős anya­gi megtakarításokat értünk el — tájékoztalott. — Ezek több­nyire egyéni kezdeményezések voltak. A brigád megalakításá­val össze akarjuk fogni az em­bereket, a munkásoktól a ter­vezőkig. Hízunk abban, hogy „több szem többet lát“ ala­pon eredményesebb munkát tudunk kifejteni. Az együttmű­ködés egyben azt is jelenti, hogy minden tag hozzájárul a maga területén a felvetett ja­vaslatok megvalósításához. Az elmúlt évben 14 ujítót tartottak számon, ebből öten munkások. Öt elfogadott javas­latból hármat valósítottak meg 106 330 korona értékben. Az eredményes munkaverseny is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikerült tervüket túltel­jesíteni. A 11 kollektíva közül három már elnyerte a szocia­lista inunkdbrigád címet. Vár­haló, hogy ez a szám az idén tovább emelkedik. A brigádok aktívan bekapcsolódnak a fel­ajánlási mozgalomba is. Hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére az üzem dolgozói felajánlották, hogy 730 000 koronával túltel­jesítik az évi tervet, s több mint 200 000 korona értékű nyersanyagot, valamint 25 ton­na tüzelőanyagot fognak meg­takarítani. Az üzem és a vá­ros szépítésén 1600 órát dol­goznak majd le. MALINAK ISTVÁN A FEJLŐDÉS (JUAN Michal na Ost­rove ( Mihály - faj múltjában nagy jelentősé­gű dáium 1945. április elseje, amikor a szov­jet hadsereg alakulatai fel­szabadították községünket. A felszabadulás utáni években, főleg az egységes földműves- szövetkezet megalakulása után, rohamos fejlődésnek indult községünk. A harminc év alatt szinte az egész falu újjáépült, 84 új ház épült és sokan a mai követel­ményeknek megfelelően építet­ték át házukat. Továbbra is gyors ütemben épülnek a szebb­nél szebb új családi házak. Köz­ségünk középületei is teljesen újjáépültek. így 1967—69-ben felépült egy kéttanterines isko­la és az óvoda. 1970-ben adták át rendeltetésének a körzeti egészségügyi központot, mely­ben helyet kapott két körzeti orvosi, fogorvosi, gyermekorvo­si és nőgyógyászati rendelő. Ez a létesítmény nagyban hozzájá­rul a környék lakosságának ellátásához, A helyi nemzeti bizottság 1971 őszén, a választások al­kalmával vette birtokába az új székházát, mely a község leg­szebb épülete lett, és abban ka­pott helyet a postahivatal is. A falu további fejlődése és a la­kosság egészségügyi ellátása érdekében rövidesen megkez­dik egy új gyógyszertár és két fogászati rendelő építését. A falu utcáit portalanították és a házak előtt járdát építet­tek. 1973 őszén a falu képe teljesen megváltozott, amikor is a falu közepén levő tavat feltöltötték és helyén kiépült a község főtere. A tereit parko­sították és ma már tavasztól őszig rózsák és más virágok között pihenhetnek meg az el­fáradt emberek. A község nagy fejlődéséhez a lakosok is hozzájárultak, akik fáradságot nem ismerve sok órát dolgoztak le a falu szépítésén. A CSKP helyi szervezetének irányításával 1949-ben meg­alakult az egységes földmű-, vesszövetkezet, melybe belé­pett a község kis- és közép- parasztsága. A szövetkezet a megalakulás utáni években sok nehézséggel küzdött, de a hat­vanas években olyan rohamo­san fejlődött, hogy rövidesen a járás legjobb szövetkezetei kö­zé küzdötte fel magát. Ha összehasonlítjuk az 1960 -1974 között elért termelési ered­ményeket, akkor látjuk igazán, milyen nagy utat tettünk meg. Az alig 900 hektáros szövet­kezet a pénzügyi tervét 1960- ban 6 millió 761 ezer koroná­ra teljesítette, de 1974-ben már a tervteljesítés meghaladta a 20 millió 896 ezer koronát. A növénytermelésben, főleg a gabonaféléknél, jó eredmé­nyeket értünk el. Míg 1960-ban búzából 22,71 q volt az átla­gos hektárhozam, 1974-ben már 56.1 mázsát takarítottunk be egy hektárról. Árpából 1960- ban 28,11 q volt a hektárho­zam, 1974-ben már 54,3 méter­mázsás terméseredményt ér­tünk el. A cukorrépából 1960- ban 357 q volt a hektárhozam, míg 1974-ben már 464 q répát szállítottak egy hektárról a cukorgyárba. Az állattenyésztésben is ha-* sonló jó eredményeket mutat­nak a számok. Az egy tehén­re eső évi átlagos tejhozam 1960-ban 2983 liter volt, 1973-- ban már 4154 litert fejtek ki átlag egy tehéntől. 1960-ban egy anyasertéstől. 9 malacot választottak el, de 1975-r« már egy anyára 18 malacot terveztek. Ezekhez az eredményekhez még hozzájárul a szövetkezet melléküzeme, amely feldolgoz­za a csallóközi erdők fáit: fűz­fát, jegenyét, nyárfát. Ez az ipari feldolgozásra alkalmatlan fa nagyon értékes valutát biz­tosít a népgazdaságunknak, mivel a belőle készített tár­gyakat nemcsak hazánkban ér­tékesítik. hanem külföldre, Ausztriába és Nyugatnémet­országba is szállítják. Az üzem nemcsak hasznot hoz a szö­vetkezetnek, hanem tagjai szá­mára egész éven át jó munka- lehetőséget is biztosít. A szövetkezetben elért kivá­ló eredmények megmutatkoz­nak a falu élet- színvonalában is, hiszen a fa.» lu lakosságá­nak 85 százalék ka a szövetke­zetben dolgo­zik. A község lakosai, szövet­kezeti tagjai ezután is min­dent el fognak követni, hogy a megkezdett úton tovább ha­ladjanak, to* vább építsék, szépítsék falu­jukat. bognár lászlú JŐ,es eszu, okos tanuló hi- JCt rében állt a kis Tóth Jóska a muzslai iskolában. A béresszármazású gyereknek az elemi befejezése után mégis a napszámos sorsot kellett vá­lasztania. Hadirokkant édesap jának csak százharminc koro na havi „segélyt“ hagytak jó­vá a tőkés rendszer hivatalai, ami bizony kevés volt a népes család megélhetéséhez, üzért, amint kimaradt az iskolából, a hercegprímás szentgyörgy halmi majorjában kellett kere set után néznie. Az alacsony termetű fiú — erejét meghazudtolva — a fel­nőttekkel egy sorban kora reg­geltől késő estig robotolt. A fél évig tartó idénymunka be­fejeztével némi csekély pénz­zel és tizenhárom zsák gabo­nával honorálták munkáját. — Na, Jóska — szólt édesap­ja bizakodó hanqon a kenyér kereső fiához —, most már nem veszünk éhen ... — Való igaz! — ismételte apja szavát a fiú. — Éhen már nem veszünk, de a megélhetés­hez mindez nem elegendő. A törekvő Jóska a követke­ző tavaszon Ullmann báró bé- lai birtokán gépészkovács inas­KÜZDELMES ÚT... nak szegődött. Ebben a szak­mában — gondolta ~~ állandó lesz a munka, s ennélfogva több a kereset is. lnasévei alatt csak ruhát és kosztot kapott. De amikor kéz­hez kapta a segédlevelet, ak­kor sem kényeztette el a báró. A gazdasági válságra hivatkoz­va a szerződésben foglalt kommenciót sem kapta meg maradéktalanul. A harmincas évek elején a kommunisták kezdeményezésé­re a széles környéken és Bé­lán is tömeges sztrájkok, bér­követelési harcok kezdődtek. Az ifjú gépészsegéd azokhoz csatlakozott, akik nemcsak a nagyobb darab kenyérért, ha­nem egy igazságosabb rend­szer megteremtéséért, a mun­káshatalomért emelték fel sza­vukat. A gazdasági és a poli­tikai hatalom urai, bár némi­leg enyhítettek a munkások sorsán, valójában mégsem en­gedtek: a „lázítókat“ elbocsá­tották, továbbra is kizsákmá­nyolták a nincsteleneket. — Ennek a szörnyű világ­nak — mondja Tóth József — harminc évvel ezelőtt a testvéri Szovjetunió bátor katonái ve tettek véget, akik búzánkat felszabadították és nagy segít séget nyújtottak a szocializ mus építésében. Harminc év nagy idő, de él nek itt generációk, emberek, akiknek sokszor az az érzé­sük, mintha ez idő alatt többet éltek volna, mint harmincszor 365 napot. Hiszen annyi min­den történt velünk és körülöt­tünk. — Igazolásul — folytatta Tóth elvtárs — szúkebb hazám, Zselíz és környéke fejlődésé­nek puszta adatai is elegen­dőek. Az állami gazdaságban, ahol dolgozom, az elmúlt há­rom évtized alatt hatásában mindenre kiterjedő technikai forradalom zajlott le. Azokon a földeken, ahol nem is olyan régen még a gőzeke is újdron- ságnak számított, legalább 35 géptípus dolgozik, s mind­egyik az embert mentesíti a régen mindenki által lenézett paraszti munka alól. Állami TÓTH JÓZSEF gazdaságunk tavaly 108 millió korona termelési értékkel gaz­dagította az ország háztartását. Innen az az érzés, hogy mi töb­bet éltünk, mint amennyit a kalendárium mutat. Tóth József rendkívül örül annak, hogy hazánk felszaba­dítása jubileumi évfordulójával együtt ünnepelhette hatvana­dik születésnapját és annak, hogy harminc év óta ő is hoz­zájárulhatott a Garam mente szép eredményeinek eléréséhez. SZOMBATI! AMBRUS Az új egészségügyi központ Lenyűgöző a kacskaringós Bódva-part, a környező hegyek szépsége. Amerre a szem el­lát, mindenütt erdőrengeteg bo­rítja a domboldalt. A városka főtere semmiben sem külön­bözik más kisvárosokétól, itt van a legtöbb üzlet, az egyet­len szálloda és az autóbusz- megállók. Derült időben ellát­ni az északon húzódó Érchegy­ség vonulatáig. Nižný Medze- ven (Alsómecenzéfen) va­gyunk, a Košice-vidéki járás­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents