Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-15 / 88. szám, kedd

VÁLASZ OLVASÓINKNAK NYUGDÍJÜGYEKBEN DUNATÁI JELIGÉRE: Mivel két gyermeket nevelt fel, 55. életévé betöltésével szerez majd igényt öregségi nyugdíjra, fel­téve, hogy a nyugdíjigény ke­letkezése idején még dolgozik, vagy ha a munkát nem hagyta abba a nyugdíjigény keletkezé­se előtt két évnél korábban. Mivel öregségi nyugdíját is a nyugdíjigény keletkezése előtti 5 vagy 10 év átlagkeresetéből számítják ki, arra is gondolnia kell, hogy a korábban ledolgo­zott időn és a gyermekek fel­nevelésével szerzett pótidőn kí­vül meglegyen az említett években a keresete is, amely­ből a nyugdíját kiszámítják. Az öt évnél hosszabb munka- viszony esetében a korábban le­dolgozott időt akkor lehet csak beszámolni, ha az újabb munkaviszony legalább három évig tartott (L. az 1964/101 sz. törvény 8 §-ának 1. bek.). PIROS SZEGFŰ JELIGÉRE: Mivel 4 gyermeket nevelt fel, 54. életéve betöltésével szer­zett igényt öregségi nyugdíjra, feltéve, hogy a pótidőkkel együtt megvan a 25 beszámít­ható éve. A nyilvántartás elkal- lódása esetében a helyi nem zeti bizottság előtt aláírt nyilatkozattal és az efsz igazo­lásával arról, hogy nyilván­tartásuk elveszett, tudná bizo­nyítani a hiányzó időt. A 20 évi efsz-tagság és munkatevé­kenység — beleértve a pótidő­ket is — csak 60. életéve be­töltése esetében jogosítaná fel efsz öregségi nyugdíjra. SZOMORÜ TAVASZ ÉS M. J. JELIGÉRE: Az özvegyi nyugdíj az 1964/101 sz. törvény 30. íjának 1. bek. értelmében a törvény által megállapított ösz- szegben (tehát a férj nyugdí­ja, vagy rokkantjáradéka 60 %-ának összegében) egy év idejére minden esetben jár. Egy év után csak akkor jár továbbra is özvegyi nyugdíj, ha az özvegy teljesen rokkant, ha legalább egy, árvajáradékra jo­gosult gyermekről gondosko­dik, életkorra való1 tekintet nélkül abban az esetben, ha há­rom gyermeket nevelt fel, ha betölötte már 45. életévét és két gyermeket nevelt fel, ha nem nevelt fel gyermeket, de betöltötte 50. életévét. Ha az itt felsorolt esetek va­lamelyike az időponttól számí­tott 2 éven belül következik be, hogy az özvegyi járadékra szó­ló igény megszűnt, akkor az erre a járadékra való igénye felújul. M. J.: Olvasónk esetében va­lamelyik feltételt 1960 végéig kellett volna teljesítenie, és mivel egyik feltételt sem telje­sítette, csak 1 évig kapott an­nak idején — 1957-ben — öz­vegyi járadékot és nincs igé­nye ennek újrafolyósítására. Ha az özvegynek saját öreg­ségi járadéka is van, az 1964/101 sz. törvény 96. §-a ér­telmében a halál napjától, (te­hát nem egy év eltelte után), a nagyobb összegű járadékra tel­jes összegében, az alacsonyabb járadékra feleösszegben van igénye. Az ön esetében a férj utáni özvegyi járadék volt ma­gasabb és ezt hagyták meg tel­jes összegben, míg saját öreg­ségi nyugdíjának a felét számí­tották hozzá és állapították meg helyesen az idézett rendelke­zés értelmében özvegyi járadé­kát. BETEGBIZTOSÍTÁSI ügyekben TUDATLAN JELIGÉRE: A be­tegbiztosítási törvény 1965/143 sz. végrehajtási hirdetményé­nek 45. §-a szerint az anyának akkor van igénye a korábbi szülésekor megállapított ösz- szegben szülési segélyre, ha az alatt az idő alatt, míg kisgyer­mekéről annak egyéves koráig gondoskodik, újból teherbeesik s a szülés a korábban szüle­tett gyermek születésétől szá­mított 13 hónapon belül követ­kezik be, — vagy ha a szülés ugyan később következett be, de az anya újabb szülési sza­badságának megkezdése előtt legalább 25 munkanapot dolgo­zott le. Ha az orvos által meg­jelölt szülési nap helyes, ak­kor valószínű, hogy az ön újabb terhessége a fentebb em­lített korábbi szüléstől számí­tót egy év végén kezdődött. Eb­ben az esetben a legalább 25 munkanap ledolgozása esetében igénye lenne a korábbi szülé­sekor megállapított összegben a 26 heti fizetett szülési sza­badságra. Ha a munkaadó vál­lalat KNP bizottsága továbbra is kételkednék, forduljon az Okresná správa nemocenského poistenia, Galanta hivatalához. NINCS SEGÍTSÉG? JELIGÉRE: Az 1956/54 sz. betegbiztosítási törvény 25. §-ának értelmében az alatt az idő alatt, míg az ön felesége 10 napig kórház­ban volt, és ön gondozta a 10 évnél fiatalabb gyermekeket, joggal kérhette 3 munkanapra a családtag ápolása címén járó Juttatást (a táppénzzel azonos összegű juttatás). A munkaadó vállalat üzemi bizottsága mel­lett működő KNP bizottság ezt a juttatást legfeljebb további 3 munkanapra mint önkéntes luttatást engedélyezhette (pere- lési igény nélkül). önnek összesen 3 plusz 2, te­hát 5 napra fizettek ki segélyt. Mivel a 3 napon túl a segély engedélyezése önkéntes (a KNP bizottság döntése alap­ján), a további 5 nap igazolt távoliét idejére nincs senkivel szemben igénye fizetésmegtérí­tésre. K. B.: A munkatörvénykönyv 128. §-a, valamint az 1965/66, illetve az 1970/60 sz. végrehaj­tási rendelet 27. és 28. parag­rafusa, valamint e rendelet mellékletének 3/b pontja ér­telmében igénye van a munka­adó vállalatával szemben muri- kabérmegtérítéses szabad időre arra az elkerülhetetlenül szük­séges időre, de legfeljebb min­den esetben egy-egy napra, ha mint szülőnek gyermekét vagy családtagját rendeszeresen, vagy előre megállapított napon orvosi kezelésre kellett kísér­nie. Az orvosi igazolás alapján az igény az esedékességtől egy éven belül a járásbíróságon pe­relhető. A munkaadó vállalat bérosz­tálya, illetve KNP bizottsága nyilvánvalóan tájékozatlanság­ból, vagy félreértésből folyósí­totta a kérdéses időre a csa­ládi pótlékot csupán fele ösz- szegben. Az ilyen igazolt távol­iét a*Családi pótlékról szóló 1968/88 sz. törvény 22. §-a b) pontja értelmében szintén iga­zoltnak számít és így igénye van a teljes összegű családi pótlékra. Ha a bérosztály, il­letve a KNP bizottság továbbra is fenntartaná téves álláspont­ját, forduljon panaszával az Okresná správa nemocenského poistenia, Komárno hivatalához, amely hivatott jogos panaszát orvosolni. VAGYONJOGI ÜGYEKBEN S. I.: Munkaadó vállalatának közbenjárásával jutott lakás­hoz. Minden jel arra mutatott, hogy a munkaadó vállalat meg­szerzi — megveszi — a házat a tulajdonostól. Az adásvételi szerződést azonban a mai na­pig jogerősen még nem kötöt­ték meg, sőt a munkaadójától olyan tájékoztatást kapott, hogy egyelőre fizesse a lakbért a ház tulajdonosának. A közöltekből kétségtelennek tűnik, hogy a mai napig még magánszemély a ház tulajdono­sa, ezért a lakbért neki tarto­zik fizetni. A ház használatá­nak, bérbeadásának, a lakbér beszedésének joga a ház tu­lajdonosáé, aki ezzel szemben köteles a ház karbantartásáról, adójának fizetéséről gondos­kodni. Az adásvételi szerződés jog­erőre emelkedésétől száll majd át- ez a jog az ön munkaadó vállalatára. A szerződés kivéte­lesen szabályozhatná a korábbi használattal kapcsolatos köl­csönös jogok és kötelezettségek leszámolását, de csak abban az esetben, ha ebben a felek meg­állapodnának. DR. F. J. VÉDEKEZÉS A VÍZSZENNYEZÉS ELLEN Mint ahogy a levegőt, úgy a vizet is elsősor­ban az iparvállalatok szennyezik, amihez az ál­lattenyésztő telepek, az állatfeldolgozó ipar, de a háztartások is, a fokozottabb mértékű szinte­tikus mosó-tisztítószerek használatával mind na­gyobb mértékben járulnak hozzá. A tengerek, folyók, tavak, talajvizek tisztaságát számtalan veszély fenyegeti. Az olajfinomítók, vegyi-, gyógyszer-, festék-, műanyaggyárak és a galva­nizáló üzemek termelik egyebek között a külö­nösen ártalmas szennyvizeket, amelyek méreg­telenítését, közömbösítését a keletkezés helyén kell elvégezni és tisztítását megkezdeni, mielőtt a szennyvízcsatorna-hálózatba ömlesztenék. A probléma hazánkban is egyre sürgetőbb feladatok elé állítja a szakembereket, hiszen folyóvizeink is nagymértékben szennyezettek. Hatékony megoldásokat keresnek, hogyan küszö­böljék ki maximális mértékben a szennyvizekből a káros anyagokat, miként hasznosítsák őket például értékes alapanyagokként, vagy fehér­jék termelésére stb. Szigorú jogszabályok hatá­rozzák meg a kibocsátható szennyvizek mennyi­ségét és összetételét 6« szigorú büntetésekkel sújtják azokat, akik természeti környezetünk károsodását okozzák. A vízszennyezés mérésére szolgaló műszerek, rendszerek ugyanolyan sokfélék, mint a levegő­szennyeződést mérők, de különösen az összetet­tebb, automatikus mérőrendszereket már nagyobb mértékben használják, mint a levegőszennyező­dést mérő rendszereket. Ebben a vonatkozásban Anglia áll az élen és jelentős eredményeket is ért el, amihez hozzájárult, hogy kizárólagosan saját vízrendszerének rendbehozására volt szük­ség. A Temze folyó torkolattáján mintegy 15 évvel ezelőtt csak néhány csökevény halfajta volt a vízben található, a környezetvédelmi tör­vény eredményeképpen manapság már ötven halfajtánál is több él és szaporodik a folyóban. Az egyik összetett műszerrel például nemcsak a víz pH értékét (savanyúságát), vezetőképessé­gét, klórkoncentrációját, hőmérsékletét, zavaros­ságát mérik, hanem COD és BŐD tartalmát is, azaz a vegyi és biológiai oxigén igényét, külö nős tekintettel a halállomány védelmére. A Né­met Szövetségi Köztársaság északi tengeri part­vidéke közelében olyan mérőállomást telepítet­tek, amelynek rendeltetése hajózási útvonalra vonatkozó tanácsadás, zivatarelőrejelzés és szén nyeződéski terjedés-jelzés. Belgiumban mostanában helyezik üzembe a számítógép vezérelte Siemens-féle, egyelőre 240 mérőállomást magába foglaló, vízmennyiséget és vízminőséget mérő és kijelző hálózatot. Az állomások létesítésének elsődleges célja a fel* színi víztartalékok jobb kihasználása, a zsili­pek, duzzasztók optimális üzemi viszonyainak a kialakítása. A mérőállomások elektronikus táv­közlő berendezésekkel vannak egymással és a brüsszeli folyamszabályozóval összekötve. Az esetlegesen keletkező helyi víztúlszennyeződés megállapítása után a többlet víz átáramoltatá- sával, hígításával csökkenthető a szennyvíz káros hatása. A későbbiek folyamán a hálóza­tot kiegészítik a levegőszennyeződést mérő mű­szerekkel is. Az NSZK-ban és Lengyelországban az Odera és Visztula folyó mentén épít a Sie­mens vállalat hasonló jellegű hálózatot. A svájci tavak többsége oxigénhiányban szen­ved. Bár a szennyvizek túlnyomó részét szenny­víztisztító telepeken kezelik, azokon keresztül is bejutnak foszfátok, nitrogénvegyületek és más vegyi anyagok a tavakba. A múltban min­denekelőtt a Rajna, a hegyi patakok elégséges oxigént szállítottak a tavakba, viszont manapság a Rajna Európa legszennyezettebb folyója, a he­gyi patakok, folyók zömét nyomóvezetékbe tere­lik és áramfojlesztésre használják fel, ezért a tavak oxigénellátása lényegesen csökkent. A Genfi-tó évi oxigénveszteségét 13 000—14 000 tonnára becsülik. A tó biológiai egyensúlyának a helyreállítása céljából Sulzer gyártmányú be­rendezéssel 2000 kg tiszta oxigént szándékoznak óránként a tóba 300 napon keresztül beszivaty- tyúzni. Levegő beszivattyúzása helyett előnyöseb- nek mutatkozik a tiszta oxigén befúvatása, mert a nitrogénnel elegyedett oxigén nagy része bu­borékok alakjában kihasználatlanul áramolna a víz felületére. A szennyvizek tökéletes tisztítása leglényege­sebb követelménye az élő vizek szennyeződése elkerülésének. A mérgező anyagokat tartalmazó szennyvizeket a vállalatok saját telepükön köte­lesek méregteleníteni, közömbösíteni, amire már jól bevált ioncserélős. szűrőágyas, gammasugu- ras és egyéb berendezések állanak rendelkezés­re. Igen sok iparvállalat gazdálkodik már saját zárt vízrendszerével, tisztítja ipari-, egészségügyi szennyvizét és a hozzátartozó település szenny­vizét. Ismét felhasználható ipari vízzé, ivóvízzé alakítja át azi és csak korlátolt mértékű víz­utánpótlásra van szüksége. A kommunális szennyvíztisztító telepeket mind több helyen három fokozatú telepekké építik ki, azaz biológialag is tisztítják a szennyvizet. A mezőgazdaságban használatos vegyszerek okozta környezetkárosítást azok mind szaksze­rűbb és korlátozottabb használatával lehet és kell megszüntetni. GLOBÁLIS LÉGKÖRKUTATÁSI PROGRAM Az ENSZ XVI. közgyűlése 1961-ben a világűr békés felhasználása terén kialakítandó nemzet­közi együttműködésről hozott határozatában tel­jes fejezetet szentelt a légköri tudományoknak, s felkérte a Meteorológiai Világszervezetet [a WMO-t), hogy más érdekelt kormányközi ös nemzetközi szervezetekkel konzultálva dolgozzon ki jelentést a tagállamok kormányai, valamint az ENSZ Gazdasági és Társadalmi Tanácsa szá mára azokról a szervezeti és pénzügyi intézkedé­sekről, amelyek — az űrkutatás eredményeinek számításbavételével — „elősegítik a légkör tu­dományának és technológiájának fejlődését és éghajlatot befolyásoló alapvető fizikai erőhatá­sok és nagy térségű időjárásmódosító beavat­kozások lehetőségeinek feltárását, valamint se­gítik a tagállamokat abban, hogy az időjárás előrejelzésének javítása érdekében a meglevő le­hetőségeket maximálisan kihasználhassák.“ A jelentés alapján az ENSZ XVII. közgyűlése felkérte a Meteorológiai Világszervezetet, hogy dolgozzon ki részletesebb hosszú távú tervet a meteorológiai szolgálatok és a kutatás hely­zetének megerősítésére. Ugyanez az ENSZ-hatá- rozat felhívta a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsát (az ISCU-t), hogy a WMO terveinek kiegészítéseként dolgozza ki a légkörkulatás széles körű programját. Ez az lS62-ben elfogadott ENSZ-határozat két egymással szorosan összefüggő tevékenységso­rozat kezdetét jelentette. Az egyik — a WMO égisze alatt — elvezetett a Meteorológiai Világ- szolgálat (WWW) kifejlesztéséhez. A másik — amelyet a Tudományos Uniók Nemzetközi Ta­nácsa és Geofizikai Unió (az IUFF) közvetítésé­vel bonyolított le — a globális légkörkutatási program, a GARP (Global Atmospheric Research Program) megszületését is eredményezte. 1967 ben Rómában írták alá a WMO és az ISCU képviselői a GARP-ra vonatkozó egyez­ményt, és ezzel hivatalosan is létrejött a mete­orológia történetének első önálló nemzetközi ku­tatási programja, amelynek középpontjába tel­jes egészében a légköri folyamatok tanulmá­nyozása került. Ez idő szerint a GARP a következő öt fő rész­ből áll: .1. numerikus experimentációs program, 2. glo­bális alprogram, 3. trópusi alprogram, 4. levegő és felszín közötti kölcsönhatást vizsgáló al­program, 5. sugárzási alprogram. A numerikus experimentációs program célja, hogy összefogva az eddig külön dolgozó kuta­tócsoportok tevékenységét, koordinált erőfeszí­tést tegyen a GARP kísérletek tervezésével és a reálisabb prognosztikai modellek kifejlesztésé­vel kapcsolatosan felmerülő problémák megol­dására. Ilyen problémák az adatigényekkel ösz- szefüggő kérdések, például magas kvalitású négydimenziós adatfelhasználó sémák tervezése. További cél a fizikai-energetikai folyamatok alaposabb megismerése, s azoknak a numerikus modellekbe való helyes beépítése. Ide tartoznak a számítástechnikai kérdések is, például a spekt- ruális módszerek bevezetésével összefüggő prob­lémák, és végül a szimulációs és előrejelzési modellek alkalmazásával összefüggő kérdések: az általános légkörzés és az éghajlat szimulá­lása, a prognosztizálhatóság elvi problémái, ve- ritikációs eljárások kidolgozása stb. A globális alprogram kiemelkedő helyet fog­lal el a GARP-on belül, mivel a légkör nagy tér­ségű dinamikájának vizsgálata a program köz­ponti témája. A globális vizsgálathoz szüksé­ges adatok legnagyobb részét a WWW globális megfigyelési rendszere szolgáltatja. Ezen túl­menően azonban, a kutatás igényeinek kielégíté­se céljából, szükséges korlátozott időszakokra speciális megfigyelő rendszereket is létesíteni. A tervek szerint az első ilyen vállalkozás az ún. első globális GARP kísérlet lesz, amelynek előkészítő fázisa 1977 szeptemberétől 1978 au­gusztusáig tart. Az operációs szakaszt 1978 szep­temberétől 1979 augusztusáig tervezik, új típu­sú kísérleti mesterséges holdak, szélprofilmérő ballonok, úszó ballonok, bóják és számos más. alkalmi megfigyelési segédlet bevezetésével. A trópusi alprogram célja a 10 és 100 km-es nagyságrendű trópusi konvekciós rendszerek vizsgálata és annak tanulmányozása, hogy ezek a rendszerek hogyan befolyásolják a légkör na­gyobb méretű mozgásformáit. Ez a problémakör nemcsak a trópusi övezetre érvényes numerikus előrejelzési modellek kidolgozása szempontjá­ból érdekes, hanem a légkör globális energia- háztartása és cirkulációja vonatkozásában is, hiszen tudjuk, hogy az egész légkör hő- és víz- gőzutánpótlásának színhelye itt, a szubtrópusi tartományban van. A trópusi alprogram első nevezetes kísérlete, a GARP atlanti trópusi kísérlet (GATE) a múlt év nyarán zajlott le. A száznapos program mind céljait, mind pedig a megvalósítás technikai eszközeit tekintve eddig példa nélkül áll a nem­zetközi meteorológiai együttműködés történeté­ben. A kísérletbe 70 ország közel 4000 tudomá­nyos és technikai munkatársa kapcsolódott be. A speciális megfigyelő rendszert kb. 40 ocea­nográfiai-meteorológiai hajó, közel 40 úszó bó­jára szerelt automatikus állomás, 13 különlege­sen felszerelt repülőgép, továbbá kvázipoláris és geoszinkron mesterséges holdak alkották. A levegőfelszín kölcsönhatás alprogram a planetáris határréteg folyamatait vizsgálja. En­nek az alprogramnak keretében eddig három kísérlet szervezése kezdődött el. Végül a sugárzási alprogram a numerikus modellek parametrizációs igényeit kielégítő elmé­leti kutatásokból és mérési munkálatokból áll. (dj)

Next

/
Thumbnails
Contents