Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-15 / 63. szám, szombat

N E H A (M Y »ivV***. , «ÿÊSSORSAN TÖRTÉNELMI PRÓBATÉTEL PORTUGÁLIÁBAN P ontosan egy hónappal az április 12-re meghirdetett por­tugáliai választások előtt a reakció még egy kísérletet telt az április 25-i forradalom céljai elérésének meghiúsítá­sára. Most a hadsereget, helyesebben annak néhány alakulatát próbálta megnyerni bűnös üzelmeinek, de a hadsereg és a ha­ladó pártok kormányának megdöntésére irányuló kísérlete meg­hiúsult/a reakció bűnös tervei kivitelezésében elszigetelődött. A hadsereg túlnyomó többségében kormányhű csapatai mellett színre léptek a dolgozó tömegek, amelyeknek a jelenlegi portugáliai történésben igen nagy szerepük van. Ez az egy­ség lesz a jövőben is az a biztos védőpajzs, amely elhárít­ja az esetleges további ellenséges támadásokat. • Akik lemaradtak a történelem vonatáról A santaremi katonai puccs­kísérlet kirobbantásában vét­kes személyek terjedelmes név­sorát már nyilvánosságra hozta a portugál kormány. Találko­zunk Spinola tábornok, Galvao de Meló ismert reakciós tábor­nok, Osorio őrnagy, keresztény- demokrata párti vezető, egykori tájékoztatásügyi miniszter s má­sok nevével. A helyzet tragiko- mikuma, hogy az a Spinola, aki 1973-ben megjelent „Portugália és a jövő“ című könyvében bí­rálni merte a Caetano-rendszert, aminek ódiumát aztán viselnie kellett az április 25-1 forrada­lomig, ma egyebek között attól a spanyol kormánytól kér me­nedékjogot, amely számára a francoizmus ijesztő rémét újab­ban egy név fejezte ki: Spinola. Spinola képtelen volt szakítani osztálykapcsolatalval, beillesz­kedni a forradalmi valóságba. Ma már világos, hogy a tavaly áprilisi forradalom kezdetén játszott szerepe csupán szem­fényvesztő kísérlet volt a caeta- noi rendszernek kozmetikáitabb formában való átmentésére. A portugáliai forradalomnak azonban Splnolánál fondorlato­sabb ellenségei is vannak. Ugyanis nagyon valószínű, hogy a légierő és az ejtőernyősök puccsista alakulatainak meg­mozdulása csupán egy lánc­szem volt egy nagyobb kiterje­désű összeesküvésben, amely azonban mindjárt az első órák­ban dugába dőlt. A katonaság most csupán eszközként szere­pelt a hatalom átvételére törek­vő reakció kezében, mely a céljai elérésének útjában álló legnagyobb akadálynak a Fegy­veres Erők Mozgalmát tekinti. A történtek elemzésénél kü­lönféle szempontokat vesznek tekintetbe. Általános vélemény, hogy külföldi pénzügyi érde­keltségeknek, valamint az ame­rikai hírszerző szolgálatnak is köze volt a puccskísérlethez. A Portugál Kommunista Párt veze­tősége az eseményeket elemez­ve azonban igen érdekes követ­keztetésre jut. „Nem szabad azt hinni, hogy az összeesküvésben csak a jobboldali beállítottsá­gukról már jól ismert szemé­lyek vettek részt. Valami nem stimmelt az összeesküvők ter­vében, és ez arra utal, hogy valamelyikük, valamilyen oknát fogva nem lépett akcióba. A reakciónak még van ereje és lehetősége az újabb támadás­ra“. Azok, akik nem értik meg a fejlődés értelmét és irányát, lekésték a „történelem vona­tát“. Szembefordulásuk az ápri­lis 25-i forradalom kibontakozá­sával a dolgozó tömegek egyre erősödő egységébe és frontjába ütközik. • A puccs tanulságai Nem tarthatjuk véletlennek a puccskísérlet időpontját sem. Nemcsak az egy hónap múlva esedékes választásokra való te­kintettel, összejöveteleken a lakosság nagy többsége tünte­tőén kifejezésre juttatta, hogy támogatja a Fegyveres Erők Mozgalmát (MFA), az MFA és a haladó pártok szövetségét. Azok után, hogy egyes jobbol­dali pártok összejöveteleiken bírálták a jelenkori kormány- koalíciót és különösen a kom­munista pártot támadták, a leg­képtelenebb védakkal Illetve, a múlt vasárnap a Portugál Kommunista Ifjúsági Szövetség (UJC) alakuló kongresszusán felszólaló Costa Gomes állam­elnök amellett szállt síkra, hogy „az új Portugália megte­remtésének szempontjából szük­ség van a Portugál Kommunista Párt dinamikus tevékenységére. A Portugál Kommunista Pártnak minden alapja megvan arra, hogy ugyanolyan szerepet tölt­sön be, mint más poliNkai pár tok." A reakció nyilván azért te­relte katonai síkra céljai eléré­sét, mert politikailag már ke­vésbé tartja lehetségesnek szán­dékai megvalósítását. Az utóbbi hetek eseményeinek van egy tanulsága. Az, hogy a demokratikus erőknek nagyon vigyázniuk kell a hangoskodó, rendbontó „ultrabalos“ csopor­tok magatartására. Ugyanis be­bizonyosodott, hogy ezek a fe- negyerekeskedő zavargók nem­csak hogy a jobboldal malmára hajtják a vizet és sok esetben visszarettenthetik a baloldali és demokratikus erők potenciális szövetségeseit, hanem sok eset­ben a jobboldal céltudatosan be­szervezett cinkosai, akik maga­tartásukkal a forradalmi egy- ség felbomlását, a tömegek de- zorientálását, a forradalmi cé­lok elérésének zavarását kö­vetik. Bebizonyosodott róluk, hogy sok esetben nem is maóis- ták, nem is trockisták és egyéb ultrabalosok, hanem a reakciós jobboldal közönséges bérencei és provokatőrei • Forradalmi éberséget Ebből a tényből egyébként nemzetközi tanulság is követ­kezik. Ilyen ultrabalos színeze­tű, valójában jobboldali provo- katőrök más európai országok­ban, például Olaszországban és Görögországban is feltűntek, különösen ott, ahol erősödik a munkásmozgalmi egység. Olasz, országban emberrablásokkal és egyéb társadalomellenes csele­kedetekkel ilyen szerepet ját­szottak például az ún. „vörös brigádok“, mely a valóságban nem szélsőbaloldali radikális szervezet, hanem egyszerűen a fasiszta jobboldal bérenchada. A portugáliai puccskísérlet nemzetközi tanulságaira egyéb­ként a haladó nyugat-európai sajtó Is figyelmeztet. A Francia KP lapja, a l’Humanité — nyil­ván hazai és portugáliai párhu­zamokból kiindulva — elma­rasztalja a szocialista pártot is, mert bár most „bizonyos habozás után elfogadta Cunhal együttműködési ajánlatát, ám korábbi részvétele a képzelet­beli „kommunista államcsíny“ elleni kampányban a reakciós erők kezére játszott." „A most lezajlott puccskísér­let is megmutatta, hogy az an- tikommunizmus csak a fasizmus malmára hajthatja a vizet és a demokráciának igazi ellenségei ellen kell védekeznie, ezek az ellenségek nemcsak Portugáliá­ban találhatók. Az a tény, hogy Spinola Spanyolországba mene­kült s hogy Lisszabon katonai kormányzója rámutatott az ame­rikai nagykövet felelősségére, arra váll, hogy a portugál fa­siszták egy nemzetközi össze­esküvés keretében szervezked­tek és — akárcsak chilei tár­saik — amerikai támogatásban is részesültek. Erre az össze­esküvésre a népek szolidaritásá­val kell válaszolni“. Lisszabon válasza az ellen- forradalmi mesterkedésre: az MFA intézményesítése, a kor­mány átalakítása, az államap­parátus, a rendőrség és csend­őrség, a tisztikar készülő meg­tisztítása, a választások idejé­ben való megtartása, s forra­dalmi és demokratizálási folya­mat további kibontakoztatása, a fegyveres erők, a demokrati­kus pártok és a dolgozó töme­gek egységének és együttműkö­désének a szilárdítása, továbbá erélyesebb rendszabályok alkal­mazása mindazokkal szemben, akik a jövőben megkísérelnék megbontani ezt az egységet, za­varni a forradalmi, demokra­tikus kibontakozást. L. L. • A puccs leveréséről szóló örömhírt ulvassák a katonák Lisszabon utcáin. (CSTK felvétele) Kekkonen elnök hazautazott a Szovjetunióból JÓL FEJLŐDNEK A SZOVJET-FINN KAPCSOLATOK Moszkva — Pénteken haza­utazott Moszkvából Urho Kek­konen finn köztársasági elnök, aki a Legfelsőbb Tanács elnök­sége és a szovjet kormány meg­hívására nem hivatalos baráti látogatást tett a Szovjetunió­ban. Kekkonen elnököt Nyikolaj Podgornij szovjet államfő, Alek­szej Koszigin miniszterelnök, Andrej Gromiko külügyminisz­ter és több más hivatalos sze­mélyiség búcsúztatta. A finn államfő március 12— 14-ig tartott látogatása idején megbeszéléseket folytatott Leo­nyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitká­rával, Nyikolaj Podgornijjal, a Legfelsőbb Tanács elnökségé­nek elnökével, Koszigin minisz­terelnökkel és Gromiko kül­ügyminiszterrel. A felek megállapították, hogy a két országnak az 1948. évi szerződésen alapuló együttmű­ködése tovább szélesedik és mélyül politikai, kereskedelmi, gazdasági, tudományos és mű­szaki téren, valamint más terü­leteken is. A tárgyalófelek véleményt cseréltek számos kérdésről a szovjet—finn kapcsolatokra jel­lemző baráti légkörben és a hatékony együttműködés szelle­mében. Hangsúlyozták, hogy az enyhülés további elmélyítésé­nek elvi jelentősége van, az enyhülést ki kell terjeszteni a világ más térségeire és vissza­fordíthatatlanná kell tenni ezt a folyamatot. Kissinger Izraelben tárgyal Kairó, Tel Aviv — Henry Kissinger amerikai külügymi­niszter tegnap közel-keleti kőrútjának során Egyiptomból ismét Izraelbe utazott, hogy folytassa tárgyalásait a térség válságával kapcsolatban. A ter­vek szerint hétfőn este vissza­tér Egyiptomba. Az asszuáni megbeszélések befejeztével Szadat egyiptomi elnök és Kissinger külügymi­niszter sajtóértekezleten vála­szolt az újságírók kérdéseire. Kissinger elmondotta, hogy az általános elvek áttekintésé­ről a „konkrét elgondolások" megvitatására tértek át. Remé­nyét fejezte ki, hogy Izraelben folytatódó tárgyalásai után kézzelfogható javaslatokkal térhet vissza Szadat elnökhöz. Az egyiptomi államfő megis­mételte, hogy országa ragasz­kodik a Sínai-félszigeten lévő stratégiai fontosságú hágók és olajmezők visszanyeréséhez. Cáfolta azokat az izraeli állí­tásokat, amelyek szerint az egyiptomi fegyveres erők fo­kozott tevékenységet folytat­nának a tűzszüneti vonalak körzetében. Arra a kérdésre, hogy az izraeli csapatvisszavo- násokért cserében milyen ga­ranciákat hajlandó felajánlani, emlékeztette a sajtó képviselőit egy korábbi nyilatkozatra, amely szerint Egyiptom nem fog elsőként támadást indítani. Az izraeli hadsereg vezérka­ri főnöke szemlét tartott az északi tűzszilneti vonalon ál­lomásozó egységeknél maid a hadsereg rádiójának nyilatkoz­va aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a szíriai fronton újabb ellenségeskedések rob­banhatnak ki, amelyek — te­kintettel a front két oldalán felhalmozott fegyverek meny- nyiségére és minőségére — rendkívül súlyos következmé­nyekkel járhatnak. Szóváltásba fulladt a belbiztonsági vita Bonnban BO'-.in — Csütörtökön éjszaka indulatos szóváltásba fulladt a szövetségi gyűlés belbiztonsági vitája. N Kari Carstens, a CDU—CSU parlamenti frakciójának elnö­ke önuralmát veszítve szemé­lyes vádaskodásba csapott át. Jochen Steffent, a schlesswig- holsteini szociáldemokrata szer­vezet elnökét a „terrorista szervezet szimpatizánsá'-Mk“ ti­tulálta, Willy Brandtot — Strausshoz hasonlóan — „lég­körmérgezéssel“ vádolta, majd magánéletére tett ízléstelen megjegyzéseket. Herbert Wehner, a német szociáldemokrata parlamenti frakció elnöke leleplezte a reakció nemtelen módszereit és Strauss demagógiáját. A CSU elnöke — mondotta — maga sem egyéb „szellemi ter­roristánál“. Az elevenbe vágó megjegy­zésre az ellenzéki képviselők nagy része kivonult az üléste­remből. A CDU—CSU kérésére az ülést fél órára félbeszakí­tották és a jobboldali frakciót rendkívüli ülésre hívták össze. Ezt követően néhány perccel éjfél előtt kölcsönös „hadüze­nettel" ért véget a szövetségi gyűlés biztonsági vitája. Az ellenzék nevében Stück- len (CSU) nyilatkozatot olva­sott fel, amelyben azzal indo­kolta frakciója tiltakozó kivo­nulását, hogy a CDU—CSU „nem akarta tovább hallgatni Herbert Wehner gyűlölködő szólamait. Wehner — mon­dotta — „elviselhetetlen teher“ a nyugatnémet demokráciára és parlamentre. A koalíció nevében Schiifer szociáldemokrata képviselő el­lennyilatkozatában elutasította az ellenzék állásfoglalását. Megállapította, hogy egyetlen kereszténydemokrata vagy ke-, resztényszoclális ’képviselő sem határolta el magát Strauss sonthofenl beszédétől és ezzel az egész CDU—CSU frakció „bűnrészessé“ vált. Norbert Gansel (SPD) „juso- képviselő“ személyes megtá- madtatás címén külön nyilat­kozatban utasította el a jobb­oldal rágalmait és megállapí­totta, hogy az NSZK-ban az egyetlen igazi veszély a CDU —CSU részéről fenyegeti a de­mokratikus rendet. Az anar­chisták bizonytalanságot szít­hatnak, de a CDU—CSU lerom­bolással fenyegeti az egész ál­lamot. Az ülést ezután berekesztet­ték. A nyugatnémet belpolitikai válság feszültségéhez hozzájá­rult a Dér Spiegel című ham­burgi lap tegnapi száma is, amely közölte Strauss múlt év decemberi titkos beszédét a hatalomátvétel lehetőségeiről. LIPCSÉBEN a tavaszi nemzed közi nagyvásáron kiváló tecfih nikai színvonaláért és jó min$! ségéért két csehszlovák kiáll®», tási termék aranyérmet nyeri. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szo- cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára táv­iratban üdvözölte Lulgi Lón*, gót, az Olasz Kommunista Párt elnökét 75. születésnapja al­kalmából. WALDHEIM ENSZ-főtitkár, aki Peruban tartózkodik „na-, gyón veszélyesnek“ minősítette a közel-keleti helyzetet és kit jelentette, valószínűleg a genft konferencia összehívására lesi? szükség az újabb fegyveres, konfliktus kirobbanásának meg­akadályozásához. ASSZAD szíriai elnök Dttí maszkuszban megbeszélést folyj* tatott Jasszer Arafattal, a PtH lesztínai Felszabadítási Szervei zet vezetőjével. A tárgyalásról részleteket nem hoztak nyilván nosságra. JOSEPH LUNS NATO-főtitkál? Nápolyban találkozott az atlar^ ti szövetség Dél-Európában áh lomásozó szárazföldi, haditen* gerészeti és légi erőinek pa* rancsnokaival, s többek között megbeszélést folytatott Meam; fohnston tengernaggyal, a kan tonal körzet főparancsnokával, ROMES CSANDRA, a Béke­világtanács főtitkára a tanács küldöttségének élén Ciprusra érkezett. Csandra Makariosi ciprusi elnöknek tolmácsolja majd a nemzetközi közvéle­mény szolidaritását az elnök törvényes kormánya iránt. PHAM VAN-DONG, a VDK ml? nisztenelnöke fogadta a Kínai Népköztársaság hanoi látogató­ban tartózkodó katonai küldött» ségét. JÁN HÚSÁRNAK, a SZISZ KB titkárának vezetésével március 11-től 14-ig csehszlovák Ifjúsá­gi küldöttség tartózkodott Moszkvában a Lenini Komszo- mol KB meghívására. GENFBEN tegnap újabb meg­beszéléssel folytatódtak a stra­tégiai fegyverrendszerek korlá­tozásáról folyó szovjet—ameri­kai tárgyalások. WASHINGTONBAN a képvise- lőház 212 szavazattal 201 sza­vazat ellenében jóváhagyta és a szenátus elé terjesztette az 1975. évi 3,5 milliárd dolláros külföldi segélyprogram törvény*' tervezetét. A képviselőház által jóváhagyott előirányzat 2,4 mi!-* liárd dollárral kevesebb a kor* mány által kért összegtől. WASHINGTONBAN közle­ményt adtak ki a spanyol-* amerikai barátsági és együtt- müködési szerződés megújítását célzó tárgyalásokról. A közle­ményből kitűnik, hogy a felek­nek nem sikerült egyetlen kér­désben sem lezárni a vitát. A tanácskozást április 2-án foly­tatják. BELFASTBAN a legsúlyosabb bombamerényletet követték el a február 10-én meghirdetett tűz­szünet óta a törvényen kívül helyezett Ir Köztársasági Had­sereg (IRA) tagjai. Ismeretlen tettesek időzített bombát he­lyeztek el a vendégekkel zsú­folt Conway-bár közvetlen kö­zelében. Két személy meghalt, 25-en megsebesültek. IRAKBAN a kormány bejelen­tette, hogy ideiglenes tűzszüne­tet léptet életbe az ország észa­ki részén a kurdok elleni of- fenzívában. A fegyvernyugvás tegnap délelőtt lépett életbe és előreláthatólag két hétig tart. OLASZORSZÁGBAN a napok­ban befejeződnek az Olasz Kommunista Párt XIV. kong­resszusára történő előkészüle­tek, amely március 18-án kez­dődik Rómában. FRANCIAORSZÁGBAN a mun­kanélküliek száma pillanatnyi­lag 1 millió 200 ezer és előre­láthatólag az év közepéig újabb félmillióval emelkedik. A SZUEZI-CSATORNÁN meg­kezdődött a tisztítási munkála­tok utolsó szakasza. A nemzet­közi viziútból eddig 70 kilo­méternyi részt tettek hajózásra alkalmassá. hétvégi hírmagyarázatunk

Next

/
Thumbnails
Contents