Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-15 / 63. szám, szombat

Az ázsiai biztonság és Peking politikája A z új esztendő elején a pe­kingi Zsenminzsipaóban olyan cikk jelent meg, amely támadta az ázsiai kollek­tív biztonsági rendszer létreho­zásának eszméjét. Volt idő, amikor a Kínai Népköztársaság kormánya más szocialista országokkal egye temben aktívan támogatta az ázsiai kollektív biztonsági rend­szer létrehozásának gondolatát. Így például az 1957. január 18- 1 szovjet—kínai közös nyilatko­zat leszögezte: „Mindkét fél úgi/ véli, hogy a kollektív béke és kollektív biztonság rendsze­rével kell felváltani az összes zárt katonai csoportosulásokat." A kínai vezetőség azokban az években úgy tekintett erre a gondolatra, hogy megfelel va­lamennyi ázsiai nép, köztük a kínai nép érdekeinek is. Sőt, az első években, amikor Kínában megkezdődtek a szo­cialista átalakulásod és Kína egy csatafsofban haladt más szocialista országokkal a béké­ért és a nemzetközi biztonsá­gért vívott harcban, a -kínai vezetőség tevékenyen részt vett az ázsiai földrész békéjének kollektív védelmezéséhez vezető utak keresésében. Kína az öt­venes évek közepén például Indiával együtt támogatta a békés egymás mellett élés „Pancsa Síla“ néven ismert öt alapelvét. A Kínai Népköztársa­ság csatlakozott az 1955. évi történelmi jelentőségű bandun- gi értekezlet határozataihoz. A kínai kormány még 1955 júliu­sában maga is javasolta, hogy az ázsiai és csendes-óceáni or­szágok, köztük az Egyesült Államok, kössenek kollektív békeegyezményt. Minél inkább felülkerekedtek Peking politikájában a szocia­lizmus alapelveitől teljesen ide­gen törekvések, a maóisták a „Pancsa Sila“ elveit és a ban- dungi értekezlet határozatait is elvetették. Nyíltan hegemonista, nagyhatalmi politika útjára tér­tek, amelyet elsősorban Ázsiá­ban követtek. Csou En-laj a Vifesznik című jugoszláv lap­ban 1971. augusztus 28-án kö­zölt nyilatkozatában egy csep­pet sem jött zavarba, amikor kijelentette: „Nagy jogunk van arra, hogy ázsiai problémákról beszéljünk. Magától értetődik, hogy a fő felelősséget mi vi­seljük Ázsiában“. A szovjetellenesség zászlaja alatt A maoisták külpolitikai ak­ciói szemléltetően bizonyítják, hogyan képzeli el Peking ezt a „felelősséget“ a gyakorlatban. Cselekedetei ugyanis keresztül­húzzák a Kínai Népköztársaság­nak az ázsiai és világbéke és biztonság szilárdításával kap­csolatban tett előző ünnepélyes nyilatkozatait. A maóisták arra vetemedtek, hogy határkonflik­tusokat provokálnak ki a szom­széd államokkal, elsősorban In­diával. Ők idézték elő a véres indonéziai tragédiát, szélsősé­ges maoista csoportokat vetnek be és támogatnak a Fülöp-szi- geteken, Thaiföldön, Malaysiá­ban. Hegemonista céljaik eléré­se érdekében elvtelenül paktál- nak a legagresszívabb és leg- reakciósabb imperialista körök­kel. A kínai vezetőség a maga szűk látókörű, nacionalista tö­rekvéseitől vezérelve súlyos fe­lelősséget vállalt azért, hogy lehetőség nyílt az imperializ­mus tevékenységének aktivizá­lódására egész Ázsiában, min­denekelőtt Indokínában és a Közel-Keleten. Éppen a maóis ták helyezkedtek szembe a füg­getlen Banglades megszületésé­vel, majd az új állam nemzet­közi elismerésével. Ök azok, akik az imperialista katonai tömbök szilárdítása, az ameri­kaiak ázsiai katonai jelenlété­nek megőrzése mellett hadakoz­nak. A maoisták megfeledkezve a szocializmus alapelveiről, faji és nacionalista előítéletekre tá­maszkodva igyekeznek rákény­szeríteni a maguk vezetését, akaratát a fejlődő országokra, figyelmen kívül hagyva ezek nemzeti vágyait és törekvéseit. Hegemonista, soviniszta ambí­cióik fő akadályának a világ első szocialista országát, a Szovjetuniót tekintik. A „szu­perhatalmak harcáról“ szóno­kolva a maóisták fő csapásukat a Szovjetunió ellen irányítják. Éppen a szovjetellenesség plat­formján küzdenek az ázsiai kol­lektív biztonság szavatolásának eszméje ellen is. A Zsenminzsipao említett cik­kében nem is leplezi, hogy a maóisták kereken elutasítják, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének jelenlegi folyama­ta az ázsiai földrészre is kiter­jedjen, ami lehetővé tenné e térség népének, hogy konkré­tan keressék az előttük álló számtalan probléma megoldásá­nak útját. Tarthatatlan álláspont Ázsiában ma már reális fel­tételek vannak arra, hogy a béke szele legyőzze a konflik­tusok és háború áramlatát. A Szovjetunió és más szocialista országok segítségére és támo­gatására, korunk haladó erői­nek szolidaritására támaszkodó, vietnami nép hősi harcát az imperialista agresszoron és csatlósain aratott győzelem ko­ronázta. Egyezményt írtak alá a laoszi béke helyreállításáról és a nemzeti megbékélésről, va­lamint a kambodzsai amerikai bombázások beszüntetéséről. In­dia és Pakisztán simlai megál­lapodásában kinyilatkoztatta, hogy kész véget vetni konflik­tusaiknak és konfrontációjuknak, kivívni a tartós békét a Hin- dusztáni-f élszigeten. Pakisztán nemcsak elismerte Banglades köztársaság létezését, hanem lé­péseket is tesz olyan irányban, hogy felvegye vele a normális jószomszédi kapcsolatokat. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság többszöri fontos kez­deményezésével lehetőséget te­remt a Koreai-félsziget viszo­nyainak rendezésére. E pozitív fordulatok azonban mégsem jelentik azt, hogy az ázsiai feszültség enyhülésének ellenfelei letették a fegyvert. Ennek szemléltető példája a közel-keleti helyzet. Izrael ag­resszív, terjeszkedési politikája következtében máig sem sike­rült elérni a közel-keleti vál­ság politikai rendezését. A vi­etnami megállapodások teljesí­tésének útján nagy nehézsége­ket okoz a külső támogatásra támaszkodó saigoni rezsim. E térség számos országában és a közeli tájakon máig is ameri­kai katonák állomásoznak. To­vábbra sem szűnik meg a SEA- TO, CENTO, ANZUS típusú ka­tonai tömbök, valamint az ASPAC mintájú imperialistaba­rát tömörülések tevékenysége. Annál nagyobb a jelentősége az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozása Szovjet­unió által felkarolt gondolatá­nak, amelyet — mint a béke erőinek világkongresszusa 1973 októberében, majd ezt követően tavaly szeptemberben a közvé­lemény . képviselőinek szamar- kandi nemzetközi találkozója meggyőzően bizonyította — a földrész népei mindinkább a magukévá tesznek. Méltán lát­ják benne az ázsiai nemzetkö­zi légkör megjavításához, a tar­tós és igazságos béke megte remtéséhez, az ázsiai országok népeinek ügyeibe történő fegy­veres imperialista beavatkozás kizárásához, minden ország számára a szabad fejlődés és nemzeti újjászületés feltételei­nek biztosításához vezető egyetlen reális utat. Egyetérte­nek azzal a gondolattal, ame­lyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára indiai látogatása so­rán fejtett ki azzal kapcsolat­ban, hogy az ázsiai béke, biz tonság és együttműködés vi szonyainak megteremtése vi­lágtörténelmi jelentőségű lépés lenne a népek békéjének és biztonságának világméretű sza­vatolására. Mit válaszolnak erre a pe kingi vezetőki1 Azt állítják, hogy az ázsiai kollektív bizton­sági rendszer megteremtésének a gondolata állítólag Kína el­len irányul s majd hogy nem Kína „bekerítésének“ vagy „el­szigetelésének“ a célját szol­gálja. Az ilyen állítások azon­ban vagy beteges gyanúsítgatás- ra vagy arra vallanak, hogy nem kívánják tekintetbe venni a tényeket. A tények pedig ezek: a Szov jetunió és az ázsiai kollektív biztonsági rendszer gondolatá­hoz pozitívan viszonyuló más államok abból indultak és in­dulnak ki, hogy ebben a nagy és fontos ügyben az ázsiai föld­rész kivétel nélkül valamennyi országa részt vesz, amely ezt óhajtja. Senki és soha sem vetette fel a távolmaradás kér­dését, még kevésbé Kínának va­lamilyen „elszigetelését“ az ázsiai kollektív biztonsági rend­szer létrehozásának ügyében, Hisz a szovjet vezetők nemegy­szer hangoztatták, hogy a Szov­jetunió örömmel üdvözölné Ki- na részvételét az ázsiai bizton­ság megszilárdulására irányuló intézkedésekben. A maóisták tovább emlegetve a Kína „körülzárására“ irányuló valamilyen “kísérleteket“, ma­kacsul elhallgatják azt a tényt, hogy mind a Szovjetunió, mind más országok a haté­kony ázsiai kollektív biztonsá­gi rendszer létrehozását szorgal­mazva, javasolják, hogy ezt a rendszert ne légüres térben, hanem a békés egymás mellett élés azon elvei alapján hozzák létre, amelyeket annak idején, különösen a bandungi értekez­leten, maga Kína is elfogadott. Ezek az alapelvek: lemondás az erőszakról, az államok szuve­renitásának, a határok sérthe­tetlenségének tiszteletben tartá­sa, be nem avatkozás egymás belügyeibe, a földrész államai széles körű, egyenjogú és köl­csönösen előnyös, mindenfajta megkülönböztetést kizáró együttműködésének kibontakoz­tatása. A tényt elhallgatva a maóisták lépten-nyomon azt hajtogatják, hogy a Szovjetunió állítólag az ázsal kollektív biz­tonság eszmeijének a segítségé­vel igyekszfk magának „aláren­delni“ Kínát. A napnál is világosabb en­nek az álláspontnak a tartha­tatlansága, mint az is, hogy Peking mesterkedései ellenére is egyre sűrűsödik az ázsiai né­pek mozgalma a földrész kol­lektív biztonságáért. Ázsia a béke, a barátság és a nemzet­közi együttműködés földrészévé válhat és azzá is kell válnia. ALBERT SZERGEJEV (APN) Garasotok a riz»Iöldoken — a legelemibb gépesítés nélkül. Zdniiék Taiias liszt a tanszék dolgozói által szerkesztett szemlél, tetőeszközök segítségével oktatja a diákol-flat. Katonai újítók Nem tudjuk számmal kifejez­ni azt az óriási öszeget, ame­lyet évente a katonai újítók megtakarítanak. Újításaikkal csökkentik az állam védelmére fordított kiadásokat, de ugyan­akkor a kaszárnyákban vagy más katonai intézményekben megjavítják a kiképzést, a mun- akörnyezetet, különböző segéd­eszközöket készítenek stb. Az újítómozgalomba a bra­tislavai Komensky Egyetem Katonai Tanszékének tagjai is bekapcsolódtak. A tanszék fenn­állása óta több száz újítási ja­vaslatot nyújtottak be. Termé­szetes, hogy javaslataik elsősor­ban a diákok oktatásának és nevelésének megjavítására irá­nyulnak. A katonai tanszék leg­aktívabb újítói Zdének Tálas, Emánuel Vlk, Ondrej Sut ara tisztek és Miroslav Beőák. Újí­tásaik évről évre értékesebbek és értékük meghaladja a 100 ezer koronát is. A tanszék újí­tói tavaly 9 javaslatot nyújtot­tak be, ebből hetet már meg is valósítottak a diákok gyakorla­ti kiképzésében és nevelésében, A legértékesebb újítások közé tartozik például az audiovizu­ális eszközök távvezérlését le­hetővé tevő készülék, egy kor­szerű lövészeti gyakorlótér, « taktikai felkészítésben alkalma­zott módszertani tábla stb. A Komensky Egyetem katonai tanszékének újítói idén munká­jukkal hozzá akarnak járulni a CSKP KB novemberi plénuma határozatainak megvalósításá­hoz. A plénumból eredő felada­tokat a legutóbbi tanácskozásu­kon is megvitatták. Többek kö­zött feladatul tűzték ki az ok­tatási-kiképzési alap továbbfej­lesztését és a kiképzés műsza­ki biztonságának megjavítását Célkitűzéseikről és feladataik­ról tájékoztatták a SZISZ-szer- vezetet, a szakszervezetet és az egész parancsnoki-pedagó­giai testületet. Meggyőződésük, hogy feladataikat teljesítik, és ezzel hozzájárulnak a diákok kiképzésének megjavításához.-gf­Húszéves a HYDROPROJEKT A Hydroprojekt vállalat hisz éves tevékenységével lényege­sen hozzájárul a népgazdaság fejlesztéséhez és az életszínvo­nal emeléséhez — jelentette ki Josef Holuubek igazgató. Az iparban, a mezőgazdaságban és az egészségügyben elért ered­mények elképzelhetetlenek len­nének a vízgazdálkodási beru­házásokhoz alapként szolgáló tervdokumentációk nélkül. Az ivóvízellátást a Hydroprojekt vízgátjai, az erőművek vízellá­tását pétiig a korszerű kon­strukciók igénybevételével (egyikük éppen DaleSicén épül) a földgátak biztosítják. A bratislavai InEinierské stavby az építkezések határide­jének lényeges csökkentésére, valamint munkaerő és anyag- megtakarításra törekszenek. A szlovákiai vállalatok segítségé­vel a vízvezetéki és csatorná­zási hálózathoz alkalmazott klasszikus anyagokat üveglami- nátból vagy más új anyagokból készült csövekkel helyettesítik. Az ívóvíz minőségének javí­tása ugyancsak folyamatba® van. Nagy gondot okozott szá­mukra a szennyvíz tisztításának komplex megoldása. Ezt a problémát először a nagyüzemi sertéstenyésztésből származó szennyvíz és a steti papírgyár szennyvizének együttes tisztítá­sával sikerült megoldani. A* eredmény a beruházási költsé­gek csökkentésében és a tete­mes devizamegtakarításban mu­tatkozott meg. Az ilyképpe» felszabadított devizákért a me­zőgazdaság részére takarmányt importálunk. A további ered­mény az élelkörnyezet lénye­ges javulása. —km— FIGYELEMRE MÉLTÓ FELHÍVÁS Néhány nappal ezelőtt a Pravdában „A polgárok, az egészségügyi dolgozók ós a vesztegetés“ címen felhívás je­lent meg. Nyilván már a pusz­ta cím is nagy érdeklődést vál­tott ki, hiszen a vesztegetés ki­vált az egészségügyben — min­dig bosszantó: Olyan kispolgá­ri csökevény, mely ellen a leg­határozottabban fel kell lép­nünk. Ám nem mindig harco­lunk ellene eléggé, s olykor — akarva-akaratlanul — még tá­mogatjuk is. Vagy egyszerűen szemet hunyunk felette. Érthető tehát, hogy — amint az említett felhívás is kiemeli — a CSKP XIV. kongresszusa és a KB tavalyi novemberi ple­náris ülése joggal bírálta ezt a káros jelenséget. A Pravdá- ben közölt felhívás rámutat, hogy hazánkban az egészség- ügyi gondoskodás magasabb színvonalon áll, mint a tőkés országokban, s nálunk nem az egészségügyi dolgozók anyagi érdekeltségére épül. Teljes mér­tékben igaza van a felhívás­nak abban is, hogy nemcsak azok ellen az egészségügyben dolgozók ellen kell fellépni, akik a korrupcióra számítanak, hanem azok ellen is, akik vesz­tegetéssel megalázzák az egész­ségügyi dolgozók tisztességes és felelősségteljes munkáját. A felhívás ezekkel a szavakkal fe­jeződik be: „Ezért járásunk minden polgárához és egészség- ügyi dolgozójához azzal a fel­hívással fordulunk, hogy szocia­lista egészségügyünk magas er­kölcsi és szakmai színvonalát ne alázzák meg vesztegetésselŕ A felhívást a žilinai kórház és poliklinika két főorvosa, dr. Jozef Wachsmann és dr. Jan Černý docens írta alá. A Prav­da szerkesztősége megjegyzi még, hogy remélhetőleg a fel­hívás országszerte megértésre talál. Mindannyiunk örömére szol­gálna, ha így lenna Ám ez csak akkor lehetséges, ha vala­mennyien meg is szívleljük a felhívást m-i 1975. 111. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents