Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-08 / 57. szám, szombat

A TŐKÉS ÉS A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK NŐI: VÁDOLJÁK AZ IMPERIALIZMUST Újságokban, rádióhírekben naponta hallunk jelentéseket az egyre rosszabbodó megélhetési lehetőségekről a fejlett kapi­talista országokban. Munkanélküliség, áremelkedések — ma­napság a leggyakrabban emlegetett ezzel kapcsolatos fogal­mak. Az elmaradott, fejlődő országokban az éhhaláltól, a há borús tűzfészkek közelében viszont az ellenség fegyvere ál tali haláltól való félelem uralkodik. Nőt, gyereket, férfit egy aránt érintő súlyos problémák ezek. Mégis ma, a nők napján, világítsunk rá azokra a megpróbáltatásokra, melyek a fejlett kapitalista országok és a fejlődő országok nőit teszik naponta próbára. Az alábbiakban néhány, a világ különböző pontján élő nö mondja el mindennapi problémáit. Tekintet nélkül faji hova­tartozásukra, életkorukra, társadalmi rangjukra, a végkicsen­gés mindenütt így foglalható össze: vádoljuk az imperializ­must, amely támogatja a háborús tűzfészkek fennmaradását és képtelen megoldani a kapitalista társadalom bajait. Adjuk tehát át nekik, az imperializmust vádoló nőknek a szót. Az aingol háziasszony „Sohasem voltam anyagias, ma már elsősorban anyagi problémákról beszélgetünk a családban. Férjem autójavítóban dolgozott. Kis üzem, hetente mindössze 45 fontot keresett. Nagyon kevés ez, mert London­ban az élet drága: 10 szelet marhahúsért 6 fontot kell fi­zetni. A heti lakbér 5—10 font. Ezt nagynehezen kit tudtuk fi­zetni, mindaddig, míg férjemet nem bocsátották el a munkából. John ezután sorra járta a mun­kaközvetítő irodákat. Hat hétig kapta a munkanélküli segélyt. A segély azonban csak segély és nem bér. A legalacsonyabb heti 10 font, éppencsak a lak­bérre elég. Ezt is kérvényezni kellett az elbocsátás után. Hat hétig automatikusan kapta. Ez alatt kellett új munkahelyet ke­resnie. Nem talált, ezért meg­hosszabbították az „éhbért“ Közben a munkaközvetítő is ál­lást keresett számára. Talált, de, vagy 50 mérföldnyire hoz­zánk. Mondta is John, ez elfo­gadhatatlan. Be is jelentette a segélyhivatalnak. Ezután há­rom-négy állás-ajánlat érkezett, nevetségesen alacsony bérrel. A segélyhivatal pedig elköny­velte: lám, több állást is aján­lottunk, egyiket sem fogadták el. Azt mondták, a férjem nem akar dolgozni. Hiába kezdtük meggyőzni a hivatalt, hogy ő nem naplopó. Hat hónapig kuta­tott olyan munkahely után, ahol tisztes bért keres és el tudja tartani öttagú családját. Fél év után a segély automati­kusan megszűnt. Az akkori helyzetet senkinek sem kívá­nom. Jött a szociális segély: vagyis éhenhalni nem engedik azért az embert. Kijött egy ke­ménykalapos ember hozzánk, megszámolta az ingeket, lepe­dőket. Még van elég értékes eladható holmijuk, ez nem szo­ciális eset — mondotta. — Most Itt vagyunk munka é9 segély nélkül, és kilátástalan a jö­vőnk ...“ Olasz vendégmuinkás „Az olasz délről indultunk munkát keresni Svájcba. 1974 decemberéig szerényen éldegél­tünk egy svájci faluban, férjem építőmunkásként dolgozott. De­cemberben azonban népszava­záson döntöttek sorsunkról, ki­tessékelték a külföldi munká­sokat. „Az itthoniakat sem tud­juk foglalkoztatni“ — mondot­ta a svájci hivatalnok. Tehát Svájcból tovább. Hová? Haza indultunk. De úgy hallom, ott­hon azóta sem jobb a helyzet. Más nyugat-európai országban, úgy tudom, nem is fogadnának be minket, mert a bevándorlást intéző hivatalok ritkán adnak letelepedési engedélyt. Minek szaporítanánk ott is csak a munkanélküliek számát? Per­sze, ha orvos, vagy mérnök lenne a férjem, azonnal befo­gadnának, de ő csak egyszerű kőműves. Nem tudom, hogy ala­kul majd a iövőnk.“ Amerikai nyugdíjas öregasszony „Az újságok arról cikkeznek, hogy egyre több öreget kapnak azon, hogv Ion az üzletek pol­cairól. Kérem, ón nem ítélem el ezeket az embereket, vala­hogy meg kell élniük. Biztos vagyok benne, hogy ezek az emberek valamikor becsülete­sen dolgoztak és soha nem lop­tak volna. Hírből talán az önök országában is hallottak a szé­dületes áremelkedésekről ná­lunk. Tudja, ha ez így folytató­dik nem is csodálnám, ha en­gem 19 esetleg lopáson kapná­nak. Kevés, nagyon kevés a nyugdíj, és nagyon magasak az árak.“ Egy meggyilkolt dhilei énekes Victor Jara fiatal chilei éne­kes feleségéről van szó. Victor Jarát a chilei stadionban kon- colták fel: miközben kitartóan énekelte a junta-ellenes dalait, fokozatosan levágták fülét, ke­zét, lábát. „1973. szeptember 19 én meg­látogatott egy férfi, a tetemné­ző alkalmazottja. Ekkor már tudtam, hogy férjemet halálra kínozták. Azt mondták, fel kell ismernem. A hullaházban vagy 70 halott feküdt egymás mel­lett. A chilei fasizmus áldoza­tai. Borzalmas dolog volt a halottakat egymás után meg­forgatni ... Itt találtam rá Vic- torra. Ruhája 9zétszaggatva, mellén súlyos sebek, több he­lyen fegyvergolyók nyomai. A halotti bizonyítványba ezt per­sze nem írták be. Nem vagyok az egyedüli chilei nő, akinek férjét a chilei fasiszták barbá­rul meggyilkolták. 1973 szep­tembere óta állandóan feketé­ben járunk, két lányom ugyan­így. De a chilei utcákon csak­nem mindenütt feketekendős asszonyokkal találkozunk — a fasiszták börtöneiben vagy a chilei Stadionban halálra kín­zott hozzátartozóikat gyászol­ják. De Chile ismét a chileieké lesz! Népünk harcolni fog to­vább, míg nem nyeri el szabad­ságát és függetlenségét!“ Jone Fonda, amerikai színésznő Tudjuk, ő egyike azoknak, akik hevesen tiltakoztak az Egyesült Államok barbár viet­nami agressziója ellen. „Többször jártam már Viet­namban kamerával, jegyzetfü­zettel, mikrofonnal a kezem­ben. Rengeteg dokumentumom van a vietnami nők helytállá­sáról a háború idején és után egyaránt. Fényképekről önök is ismerik a fekete, törékeny, ala­csony termetű vietnami nőket. De bizonyára meglepődnének szívósságukon, kitartásukon. Azon a .bátorságon, mellyel a lőállásokban meghúzták a ra­vaszt, vagy azon a lélekjelen­léten és odaadáson, mellyel a sebesülteket ápolták. Vagy akár napjainkban, „békeidőben“ — ha egyáltalán így nevezhetnénk a jelenlegi dél-vietnami állapo­tokat. Látni kell őket a nagy rizsföldeken, az ország gyors ütemben folyó építkezésein. Megszokták a nehéz munkát, hiszen mikor férjeik harcoltak, ők álltak helyt a termelésben. Forradalmárok ők a maguk módján.“ KOMMUNISTÁK NÉLKÜL NINCS DEMOKRÁCIA Csupán néhány vallomást idéztünk a kapitalista és fejlődő országok nőinek helyzetéről. Akár békeidő, vagy éppen hadi­állapot uralkodik országukban, álláspontjuk egyöntetű: elítélik az imperializmust, a monopolista körök politikáját, amely nem biztosít számukra nyugodt, félelemmentes, biztonságos jövőt. P. VONYIIC ERZSÉBET Lisszabon — Csütörtökön ün­nepelte megalakulásának 54. év­fordulóját a Portugál. Kommu­nista Párt. 1921-ben ezen a na­pon ült össze a kommunista ak­tivisták csoportja, hogy Lissza­bonban megválassza Portugália első kommunista pártjának ve­zető szerveit. Sergio Vllarigues, a Portugál KP Politikai Bizottságának tag­ja, a központi bizottság titká­ra az évforduló alkalmából a lisszaboni O Seculónak adott nyilatkozatában elmondta: „A fasiszta diktatúra és a munkásmozgalommal szemben alkalmazott kegyetlen megtor­lás háromféle felfogást és tak­tikát tett próbára: az anarchis­ták kispolgári szélsőségességét, a szocialisták opportunizmusát és a marxizmus—len inizmust, ötven évvel ezelőtt vitathatat­lan volt az anarchisták hege­móniája a munkásmozgalomban. A szocialista párt értékes poli­tikai és szakszervezeti munkát végzett, a KP viszont olyan kis csoport volt, amelynek nem volt befolyása a tömegekre. Az a tény, hogy az anarchisták és az akkori szocialista párt el­tűnt a politikai színtérről, a kommunista párt viszont meg­erősödött, azt bizonyítja, hogy a dolgozók a marxizmus—leni- nizmus mellett állnak ki és ku­darcra ítélt a kispolgári radika­lizmus és opportunizmus'4. A portugál népnek — han­goztatta ezután a kommunista politikus — továbbra is szüksé­ge van erős munkáspártra, hogy biztosíthassa az ország demok­ratikus fejlődését. A PKP rend­kívüli VII. kongresszusán elfo­gadott antimonopolista és nagy­birtok-ellenes program alapján bővíteni kell a demokratikus erők táborát és elmélyíteni a munkásmozgalom egységét — fűzte hozzá, majd leszögezte: „A népi mozgalomnak a fegy­veres erők mozgalmával való mind szorosabb egysége és egy­más iránt érzett növekvő bizal­muk elengedhetetlenül szüksé­ges ahhoz, hogy újabb eredmé­nyeket vívjanak ki és előreha­ladjanak a szocializmus felé”. „Portugáliában nincs demok­rácia a Portugál Kommunista Párt nélkül, még kevésbé elle­ne“ — fejezte be nyilatkozatát Vilarigues. Heves kommunistaellenes és szovjetellenes kirohanásokkal tűzdelt beszédek hangzottak el a portugál kormánykoalícióban részt vevő Demokratikus Nép­párt {PPn ] péntek éjjel véget ért lisszaboni nagygyűlésén. Noha hivatalosan még nem kezdődött el az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat megelőző kampány, a PPD való­ságos kortes-nagygyűlést tar­tott, és a 4—5 ezer résztvevő előtt bemutatta a képviselő- jelöltjeit. Ezek között szerepel Carneiro, a párt főtitkára, Ma- gelhaes Mota tárca nélküli mi­niszter és Pinto Belsemao, az Expresso hetilap főszerkesztő­je is. A PPD vezetői nagygyűlésü­kön a Portugál Kommunista Pártról azt állították, hogy úgymond, „salazari típusú“ dik- tatúrát{! J akar bevezetni az or­szágban. Annál kevésbé osto­rozták a jobboldalt: A közös vá­lasztási frontba tömörült „cent­ristáknak“ és kereszténydemok­ratáknak mindössze azt vetet­ték szemükre, hogy ki akarják sajátítani maguknak az egyhá­zat választási célokra. A PPD vezetői állást foglal­taik ugyan a Fegyveres Erők Mozgalma (MFA) hatalmi jo­gainak törvénybe iktatása mel­lett, de hangot adtak annak az óhajuknak, hogy a katonák a polgári rendszer játékszabályai­nak megtartásával csak átme­netileg gyakorolják a hatalmat, s térjenek vissza laktanyáikba. Mint ismeretes, a polgári pár­tok fő törekvése, hogy meg­fosszák hatalmától az MFA-tés éket verjenek a haladó kato­nai mozgalom, valamint a népi erők közé. VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS BUKARESTBEN Bukarest — Csütörtökön Ro­mánia első demokratikus kor­mánya megalakulásának 30. év­fordulóján választási nagygyű­lést tartottak Bukarestben. A több tízezres tömeg előtt Nico- lae Ceausescu román államfő, a Román Kommunista Párt fő­titkára mondott beszédet. Nicolae Ceausescu hangsú­lyozta a szocialista forradalom folyamatos jellegét, rámutatva, hogy annak az élet minden te­rületére ki kell terjednie és ki­emelte, hogy ez feltételezi az állandó harcot a retrográd esz­mék ellen. A román államfő ál­lást foglalt a Varsói Szerződés tagországaival, az összes baráti országok hadseregeivel való együttműködés erősítése mel­lett. Üdvözölte az európai bizton­sági értekezlet eddigi eredmé­nyeit és kifejezésre juttatta azt a reményét, hogy rövidesen sor kerül az értekezlet legmaga­sabb szintű zárószakaszának összehívására. Kuba és Kolumbia felvette a diplomáciai kapcsolatokat Havanna — Kuba és Kolum­bia csütörtökön diplomáciai kapcsolatokat létesített. A dön­tést mindkét fővárosban egy­idejűleg hozták nyilvánosságra. Havannában a blokádpolitika újabb vereségeként értékelik Kuba és Kolumbia diplomáciai kereskedelmi kapcsolatának új­rarendezését. A kapcsolatok az USA nyomására — 1961 decem­berében szakadtak meg. A hír- magyarázók felhívják a figyel­met arra is, hogy Kolumbia ama három ország egyike volt, amely a múlt év novemberében javasolta a kubai kérdés meg­vitatását az Amerikai Államok Szervezetének quitói külügymi­niszteri konferenciáján, s 12 más országgal együtt a blokád feloldására szavazott. Indalecio Lievano kolumbiai külügyminiszter csütörtök esti sajtókonferenciáján azt hangsú­lyozta, hogy „új szakasz kez­dődött a két ország kapcsola­tában“, majd annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy „a döntés megfelel a két nép érdekeinek, s megnyitja az utat a kereskedelmi és gazdasági együttműködés fellendítésé­hez“. A havannai rádió első kom- mentára azt emeli ki, hogy fel­gyorsult a földrészen a Kubá­hoz való közeledés folyamata. Azok a latin-amerikai kormá­nyok, amelyek rendeztek, illet­ve rendezik kapcsolataikat Ha­vannával, ma már nem új „me­rész“ lépésre szánják magu­kat, hanem igazodnak a föld­rész új realitásaihoz. Izrael megtorlásokat helyez kilátásba Tel Aviv — Az izraeli kato­nai parancsnokság kiadott köz­leménye szerint hét palesztin terrorista, három izraeli kato­na és három polgári személy vesztette életét abban a fegy­veres harcban, amelyet a pa­lesztin kommandóval vívtak az izraeli katonai alakulatok. Hely­színi jelentések szerint azonban lehetséges, hogy a szálloda egyik leomlott szárnya alatt vannak még áldozatok. Rabin miniszterelnök nyilat­kozatot adott a támadással kapcsolatban. Ebben közölte: Izrael megtorló akciókat fog végrehajtani a palesztinok tá­borai ellen. Kijelentette egyút­tal, hogy e támadás nem be­folyásolja Izrael eddigi állás­pontját a közel-keleti válsággal és Kissinger közelgő látogatá­sával kapcsolatban. Koszigin körúton Tyumeny — Alekszef Koszt- gin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke pénteken a tyumenyi területen (Nyugat- Szibéria) felkereste azt a nem­régiben létesült üzemet, amely a kőolaj- és gázlelőhelyek szá­mára gyárt teljes berendezése­ket, majd látogatást tett a tyu­menyi fésűsgyapjú kombinát­ban, ahol érdeklődött a dolgo­zók munka- és életviszonyai jránt. Mindkét vállalatnál me­leg hangulatú találkozóra ke­rült sor Koszigin és a munká­sok között. A minisztertanács elnöke pénteken Tyumenyből Oren- burgba (Dél-Urai) utazott. PJOTR ABRASZIMOVOT ne­vezték ki a Szovjetunió új NDK-beli nagykövetévé. Abra- szimov korábban nagykövet volt Lengyelországban, az NDK-ban és Franciaországban. 1973-tól az SZKP KB osztályve­zetőjeként tevékenykedett. GENFBEN újabb megbeszélés­sel folytatódtak a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásá­ról folyó szovjet—amerikai tárgyalások. KISSINGER amerikai külügy* miniszter tegnap reggel vissza-, érkezett Londonba' Az ameri­kai diplomácia vezetője ezt megelőzően Cardiffban tartóz­kodott, és részt vett Callaghan brit külügyminiszter díszpol­gárrá avatási ünnepségén. Kis­singer még a tegnap esti órák, bán Asszuánba érkezett. PAHLAVI iráni sah az OPEC algíri csúcstalálkozójának be* fejeztével visszaérkezett Tehe­ránba. IRMÁK kijelölt török minisz­terelnök befejezte tárgyalásait a politikai pártok vezetőivel egy koalíciós kormány létreho­zásáról és beszámolt Korutürk köztársasági elnöknek a meg­beszélések eredményeiről. HORTENSIA ALLENDE, a meggyilkolt chilei elnök özve­gye a nemzetközi nőnap alkal. mából nyilatkozott a Trudnak, a Szovjet Szakszervezetek lap­jának. Aliende asszony beszá­molt a junta terrorjáról és fel­szólította a világ asszonyait: fokozzák szolidaritásukat a chilei nép, a chilei asszonyok harca iránt. DÁNIÁBAN a szociáldemokra­ta párt parlamenti csoportja felszólította a kormányt: ne adjon semmiféle haladékot a chilei juntának az Idén ese­dékes adósságok visszafizeté­sére. A követelést megelőzően a junta felkért több országot, köztük Dániát a lejáró fizetési határidő meghosszabbítására. PERUBAN a kormány újabb 30 nappal meghosszabbította a rendkívüli állapotot, amelyet a február 5-i limai zavargásokat követően vezettek be BRAZÍLIÁBAN a Demokrati­kus Mozgalom, az ország egyet­len legális ellenzéki pártja fel­kérte a képviselőház elnökét: szólítsa fel az igazságügymi­nisztert, hogy a parlamentnek számoljon be a politikai fog­lyok sorsáról. A kormány ugyanis mindeddig nem nyúj­tott tájékoztatást mintegy 30 „eltűntnek“ vagy „szökésben levőnek“ nyilvánított politikai fogolyról. GRANADÁBAN az egyetem jogi karán az utóbbi napokban történt incidensek miatt meg­határozatlan időre leállították az oktatást. A döntést az egye­temi oktatók kérésére hozták, mert a diákok bojkottálják az előadásokat. THAIFÖLDŰN a nemzetgyűlés a Szenja Pramodzs vezette koalíció kormánynyilatkozatá­ról folytatott vita záróaktusa­ként 152 szavazattal 111 elle­nében megvonta a bizalmat az új kormánytól. Az alkotmány értelmében a végrehajtó testü­let így nem maradhat posztján. ALDO MORO olasz és Tru- deau kanadai miniszterelnök Rómában a kétoldalú kapcso­latok kérdéseiről tanácskozott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents