Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-08 / 57. szám, szombat

GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK FORRÁSAI Teremtsünk jó feltételeket a 6. ötéves terv teljesítéséhez ÍRTA: JOSEF KEMPNY, A CSKP KB ELNÖKSÉGI TAGJA, A KB TITKÁRA Az idei év mindannyitink számára rendkívül nagy jelentősé­gű. Mint az 5. ötéves terv utolsó éve döntő fontosságú a XIV. kongresszuson előirányzott gazdasági és szociálpolitikai felada­tok teljesítése szempontjából, s egyúttal kiindulási alap is a következő, hatodik ötéves tervhez. Az utóbbi négy évl>en elért gazdasági fejlődés vitathatatla­nul a háború óta eltelt időszak legsikeresebbje. Husák elvtárs a CSKP KB novemberi plénumán ezt így jellemezte: .. nem­esük a válságos időszak gazda­sági bomlásának következmé­nyeit sikerült felszámolnunk, hanem fokozatosan az olyan problémák megoldásához is hoz­záláttunk, amelyek a hatvanas évek folyamán halmozódtak fel.“ Népgazdaságunk gyors és rendszeres ütemben fejlődik, gyorsabban, mint ahogy azt a XIV. kongresszus előirányozta. Az ötéves tervhez viszonyítva nagyobb növekedést értünk el az ipari termelésben, s túlszár­nyaljuk a feladatokat a mező- gazdaságban. A termelési álló­eszközök értéke 24 százalékkal növekedett. A társadalmi termelésnek és a nemzeti jövedelemnek az elő­irányzottnál gyorsabb növeke­dése, amelyet 94 százalékban a társadalmi munkatermelékeny­ség növelésével értünk el, meg­teremtette a feltételeket az élet- színvonal gyorsabb emeléséhez. A lakosság pénzjövedelme átla­gosan 5,4 százalékkal növeke­dett. az átlagbér négy év alatt csaknem 300 koronával lett nagyobb, a kiskereskedelmi for­galom 25 százalékkal nőtt, s a lakásépítés előirányzott tervét Is jelentősen túlszárnyaltuk. A források képzésével és a XIV. kongresszus határozataival összhangban jelentős szociális Intézkedéseket valósítunk meg. Rendeztük az alacsony nyugdí­jakat, segítjük a gyermekes családokat és a fiatal házaso­kat, javítjuk a munka — és az életkörnyezetet. Elmélyült és megerősödött a dolgozók szo­ciális biztonsága. Magasabb célokra törekszünk Az elért eredmények azt bizo­nyítják, hogy a CSKP a XIV. kongresszuson társadalmunk fejlesztésének helyes és reális programját tűzte célul, amely, ben következetesen érvényesül a gazdaság és a politika dia­lektikus egységének lenini alap­elve, s pártunk sikeresen szer­vezi és mozgósítja a dolgozó­kat a kitűzött feladatok telje­sítésére. Sikereink forrását a CSKP 1969 áprilisa óta érvényesített marxista—leninista politikája képezi. Pártunk elvszerűen és következetesen megerősítette vezető szerepét a társadalom­ban, kezdeményezi és szervezi a haladást életünk minden te­rületén. Ismét a párttevékeny séghez tartoznak az olyan mun­kaformák, amilyen például a kollektivitás, a tudományosság, a tárgyilagosság, a kritikai igényesség és a problémákhoz való aktív hozzáállás. Pártunk gazdaságpolitikája összhangban van a dolgozó nép érdekeivel, érthető, és céljai vonzóak. Dolgozóink elfogad ják és kezdeményezően teljesí tik a kitűzött célokat. Az akti­vitásban a munkásosztály áll az élen, s a párt gazdaság poli tiká iának realizálása során to­vább erősödik a munkások, a parasztok és az értelmiségiek szövetsége. Állandóan növekszik az emberek kezdeményezése, s űj minőségben fejlődik a szo­cialista munkaverseny. A dől gozók új formákban vesznek részt a gazdaság irányításában, javul a munkához való viszony, ami nemcsak jobb munkaered- ményekhez vezet, hanem a szo­cialista ember neveléséhez is döntő mértékben hozzájárul. Sikeresen kezdtük az 1975-ös gazdasági évet is, az ötéves terv utolsó évét, melyben az eddigieknél energikusabban akarjuk a gazdaságban tartósan előforduló negatív irányzatokat felszámolni, s ugyanakkor eredményesebben akarunk meg­birkózni azokkal az igényes fel­adatokkal is, amelyek gazdasá­gi fejlődésünk megváltozott külső feltételeiből származnak. Ez idei gazdasági feladataink rendkívül jelentősek mind bel-, mind külpolitikai szempontból. Az 1975-ös feladatok sikeres teljesítéséhez kedvező politikai feltételeket teremtettek a CSKP KB elmúlt évi májusi és novemberi üdései, valamint az üléseken elfogadott határozatok megtárgyalása, konkretizálása és lebontása a pártszervek és -szervezetek, a gazdasági szer­vek és Intézmények részéről. Népünk alkotó kezdeménye­zésének hatalmas serkentője lesz Csehszlovákia szovjet had­sereg által történt felszabadí­tásának 30. évfordulója, népünk szabad munkájának 30. évfordu­lója, amely a CSKP vezetésével a nemzeti és demokratikus for­radalmat szocialista forradalom, má fejlesztette, s felépítette a szocialista társadalmat. A CSKP KB novemberi ülése a XIV. pártkongresszus határo­zatainak teljesítésében elért eredmények értékelésén kívül azt is hangsúlyozta, hogy ezek­kel ne legyünk elégedettek. Az önelégültség a lemaradás kezde­te. Mi azonban haladni aka­runk és további magas célokat tűzünk magunk elé. A monopóliumok politikája ellen A XIV. kongresszus stratégiai irányvonalának érvényesítése, amely a növekedés intenzifiká- eiós tényezőinek kihasználásá­val a népgazdaság hatékonysá­gának növelésére irányul, az­ért is sürgetően fontos, mert bonyolult külső gazdasági fel­tételek korszakába léptünk, amelyre ugyan számítottunk, de amelynek hatása sokkal erő­sebb, mint ahogy feltételeztük. Népgazdaságunk a nemzetkö­zi munkamegosztás széles ki­használására épüli, ezért a vi­lágban .lezajló fejlődés a ml gazdaságunkat is érinti. Amint tudjuk, az utóbbi két év alatt lényegesen növekedett a kapita­lista piacokon a tüzelőanya­gok, az energia, a nyersanya­gok, az anyagok, az élelmisze­rek és a késztermékek ára. A kőolaj világpiaci ára pl. 1972-höz viszonyítva körülbelül a három­szorosára, a hengerelt anyagok, a fa és a búza ára a két és félszeresére, a gyapot ára a két­szeresére növekedett. Bár a fő nyersanyagokat a Szovjetunió­ból és a többi szocialista or­szágból importáljuk, ennek ellenére a nyersanyagok és az anyagok egyharmadát a kapi­talista piacokon vásároljuk, ami az utolsó két évben több milliárd koronás kiadási több­letet lelentett az 1972-es árak­hoz viszonyítva. A kapitalista piacokon ta­pasztalt jelenlegi áralakulás ob­jektivitását és tartósságát több tényező támasztja alá. Az impe­rialista államok évtizedeken át kihasználták a fejlődő országok gazdag nyersanyag- és energe­tikai készleteit. Mesterségesen tartották fenn a különbséget a fejlődő országokból importált nyersanyagok árai és az ide szállított késztermékek árai között. A világmonopóliumok tartósan kiegyensúlyozatlan ál­lapotban tartották a fejlődő országok fizetési mérlegét, aka­dályozták azok feldolgozó ipa­rának fejlesztését, és így ala­csony szinten tartották a dol­gozók életszínvonalát ezekben az országokban. A fejlődő országok természe­ti gazdaságának kizsákmányo­lása jelentős nyereségforrásul szolgált a világmonopóliumok számára. Az imperializmus gyar­mati rendszerének széthullá­sával azonban fokozatosan le­hetővé válik a fejlődő országok gazdasági felszabadulása, s en­nek egyik kísérő jelensége a nyersanyagok és az energia árának rendezése. Az impe­rialisták tudatosan beszélnek nyersanyag-, energia- és valu­taválságról, s a felelősséget a fejlődő országokra hárítják, hogy ezzel eltakarják az igazi bűnöst — a világimperializmust. Jellemző, hogy a. nyersanya­gokért és az energiáért fizetett magasabb árak ellenére nem csökken, sőt inkább növekszik a monopóliumok nyeresége. Ugyancsak növekszik azonban a munkanélküliség, az infláció, emelkednek a létfenntartási költségek, elmélyül a dolgozók szociális bizonytalansága. A két rendszer versenye Éppen az említett jelensé­gekkel kell szembeállítani a mi állampolgáraink életét és létbiztonságát. Amint azt a no­vemberi ülésen is hangsúlyoz­tuk, politikai irányzataink az új helyzetben is egyértelműek. Nemcsak tartani akarjuk az életszínvonalat, hanem emelke­déséről is gondoskodni aka­runk. Ehhez azonban szüksé­gesnek mutatkozik, hogy az új feltételekhez alkalmazkodjunk a források képzésében, mert ahogy már említettük, a nyers­anyagok piacán tapasztalt fe­szültség objektív jellegű és tar­tós marad. Ez számunkra, mint feldolgozó ország számára, va­lamint a többi szocialista or­szág számára fontos felisme­rés, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Továbbra is részt kell vennünk a világkereskede­lemben, nyersanyagokat kell vásárolnunk, tehát nem kerül­hetjük el a megnövekedett árakat, amelyek a kapitalista piacokon ösztönösen alakul­nak. A fejlődési szakaszokat azon­ban nem lehet átugrani, s an­nál kevésbé lehet ignorálnl az adott korszak jellegzetességeit. Mint tudjuk, proletárforradal­mak, nemzeti felszabadító har­cok korszakában, a szocialista világrendszer erősödésének és fejlődésének, valamint az im­perializmus korszakában élünk. Ez megköveteli, hogy külpoliti­kai és külgazdasági kapcsola­tainkat a két világrendszer bé­kés egymás mellett élésére és versenyére irányítsuk. A nyersanyagok és az ener­gia növekvő fogyasztása szüksé­gessé teszi, hogy a nehezebben hozzáférhető helyeken is kiter­meljék és nagyobb távolságok­ról is szállítsák őket. Ez a szo­cialista államokra is teljesen éf^ényes. A gazdasági együtt­működés fejlesztése a KGST- tagországokkal a népgazdaság tartós stabilizációs tényezője, s számunkra döntő jelentőségű, hogy külkereskedelmünk két­harmadát a szocialista államok­kal, főleg a Szovjetunióval bo­nyolítjuk le. A tüzelőanyagok, az energia, a nyersanyagok, az anyagok és az élelmiszerek árainak alakulásánál újból meg­mutatkozott, hogy a KGST- tagországokkal, főleg a Szov­jetunióval való gazdasági együttműködés gazdasági fejlő­désünk szilárd és nagyon elő­nyös alapja. Tudatában vagyunk annak, hogy amennyiben a kapitalista piacokról kellene beszereznünk a nyersanyagokat és az anya­gokat, sokkal kedvezőtlenebb, és beláthatatlan következmé­nyekkel járó helyzetbe kerül­nénk. Mi azonban a fő nyers­anyagokat az idén is a Szov­jetunióból hozzuk be, például a földgáz 100, a kőolaj 95 és a vásérc 85 százalékát. Népgazda­ságunk nyersanyag-szükségle­téhez a többi szocialista ország is hozzájárul, ahonnan többek között ként, káliumtrágyát és villamos energiát importálunk. Biztonság a Szovjetunióval való együttműködésben Az említett nyersanyagokat, anyagokat és mezőgazdasági termékeket a szocialista álla­mokból az 1971-ben megállapí­tott árakon vásároltuk, amelyek mélyen a kapitalista'piacok új árai alatt maradtak. Ha ezeket a nyersanyagokat és az ener­giát a kapitalista piacokról kellene vásárolnunk, ezekért évente sok milliárd koronát kellene hozzáfizetnünk. A Szov­jetunió is vásárol bizonyos nyersanyagokat és anyagokat a kapitalista piacokon (gabonát, kohóipari termékeket stb.}, gyakran a többi szocialista SÍ* lám szükségleteinek fedezésére is. A KGST-tagországok árucse­re-forgalmában az adott ötéves időszakra megállapított szilárd árak érvényesek, amelyek köl- csösen előnyösek. Az árak megállapításakor a szocialista államok figyelembe veszik a vi­lágpiaci árak objektív tényezőit. Nem veszik át azonban azok abszolút magasságát és mozgá­sát. Csupán a szükséges módo­sításokat hajtják végre, kizárva a kapitalista piac spekulációs, konjunkturális hatásait. Az elfogadott alapelvekből kiindulva már az 1975-ös évre vonatkozóan hozzáláttunk az árak rendezéséhez a legfonto­sabb árucsoportoknál — a nyersanyagoknál, az anyagok­nál és a számunkra előnyös késztermékeknél —, amelyeknél a legérezhetőbbek az eltérések a világpiaci áraktól. Az árren­dezés továbbra is elősegíti köl­csönös gazdasági kapcsolataink fejlesztését. Az új árak az eme­lés ellenére lényegesen előnyö- sebbbek a kapitalista piacok je­lenlegi árainál. Például a Szov­jetunióból importált kőolaj új ára több mint a felével alacso­nyabb a kapitalista piacon vá­sárolt kőolaj áránál. Emellett az a legfontosabb, hogy a szo­cialista államokkal, főleg a Szovjetunióval kötött kereske­delmi szerződések biztosítják további gazdasági fejlődésünk­höz az alapvető nyersanyagok, anyagok és energia rendszeres és távlati szállításait, ami élet­színvonalunk tartós emelkedésé­nek egyik legfontosabb alapfel­tétele. Ebben áltjuk a Szovjet­unió internacionalista viszonyát hozzánk és a többi szocialista államhoz. Számunkra rendkívüli jelentő­ségű, hogy a Szovjetunió nem­csak folytatja a tüzelőanyagok, a nyersanyagok és az anyagok szállítását népgazdaságunk szá­mára, hanem a szocialista gaz­dasági integráció Komplex Programjával összefüggésben le­hetővé teszi a szocialista álla­mok számára saját természeti gazdaságának közös kihaszná-, lását is. Nagy közös művek Megépült és állandóan bővül a Barátság kőolajvezeték, részt veszünk a kőolajbányászat és a szállítás fejlesztésélDen, a va­sércbányászat fejlesztésében, a vasötvözetek gyártásában, a többi KGST-tagországgal közö­sen építjük a 750 kV-os nem­zetközi energetikai rendszert stb. A nemzetközi integráció és a Szovjetunióval való együttmű­ködés egyik legjelentősebb ak­ciója az Orenburg gázvezeték építése, amely páratlan a vilá­gon. Az építkezés már az idén elkezdődik, melyhez a CSSZSZK több mint 500 kilométerrel já­rul hozzá. Az építkezésen foko­zatosan több mint ötezer cseh­szlovák dolgozó vesz részt. Ezek a hatalmas építkezések, amelyekben valamennyi európai szocialista állam részt vesz, a nemzetközi szocialista együtt­működés és munkamegosztás konkrét formái, s egyúttal az el­mélyülő internacionalizmust is kifelezik. Az utóbbi időszakban jelentős egyezményeket kötöttünk vegy­ipari berendezések, atomerőmű- vi berendezések kooperációs gyártására, elmélyül a meg­munkáló- és alakítógépek, a műszerek, az automatizált irá­nyítási rendszerek szakosított gyártása, továbbra is segítséget nyújt a Szovjetunió a prágai földalatti vasút építéséhez, s a szakosítási egyezmények foko­zatosan egyéb területekre is ki­terjednek. Gyorsan fejlődnek az együttműködés progresszív formái, közös vállalatok építé­sét készítik elő, s kialakulóban vannak a közös tervezési mód­szerek. Gondoskodás a nép jólétéről Egyre hatékonyabban hasz­náljuk ki a tudományos-műsza­ki haladás vívmányait, amelyek a szocialista gazdasági integrá­ció fejlesztésével és a dolgo­zók kezdeményező, alkotó hoz­zájárulásával együtt a népgaz­daság fejlesztésének tartós for­rásai. Ez lehetővé teszi, hogy szocialista módon oldjuk meg az aktuális problémákat, s tar­tósan biztosítsuk gazdaságunk perspektív növekedését. A no­vemberi plenáris ülés megái,la­pította, hogy ,,... nemcsak a feladatok nagysága és bonyo­lultsága növekszik, hanem gaz­daságunk potenciálja is, s erőink és képességeink is na­gyobbodnak e feladatok meg­oldásához“. A novemberi ülés ismételten hangsúlyozta, hogy igyekeze­tünk fő célja a nép jólétéről való gondoskodás, a politikai és szociális biztonság garantá­lása. A XIV. kongresszus hatá­rozata értelmében biztosítani akarjuk a kiskereskedelmi árak. stabilitását. Belső fogyatékos­ságainkat és az új külső felté­teleket csak olyan aktív, komp­lex intézkedésekkel kiizdhetjük le a termelés, a beruházások és a külkereskedelem szaka­szán, amelyek kifejezően növe­lik a forrásokat, a gazdaság dinamikáját és hatékonyságát. A dolgozók egyre szélesebb tö­megei értik e hozzáállás elke­rülhetetlenségét és helyes vol­tát. Elkezdődött az akciós in­tézkedések kidolgozása a gaz­dasági iányítás minden fokoza­tán, a párt- és a társadalmi szervekben és szervezetekben, amelyek konkrét feladatokat tartalmaznak a nyersanyagok, az energia és az anyagok, va­lamint az élőmunka megtaka­rítására a termelési és a nem termelési tevékenységekben, a termékek műszaki színvonalá­nak emelésére és az alapesz­közök jobb kihasználására irá­nyulnak, s mozgósítanak min­den hozzáférhető tartalékot az idei népgazdasági terv igényes f e 1 ad a t ai n a k te 1 j e s í t és éh ez. Igényesebben az irányítási munkában A párt energikusan hat az irányításban dolgozó káderek aktivitásának növelésére. Szűk séges, hogy a kormányok, a központi szervek, a nemzeti bi zottságok, a termelési-gazdasá­gi egységek, a vállalatok és az üzemek, a pártszervek és -szer­vezetek céltudatos igyekezete a tervfeladatok következetes és komplex teljesítéséhez vezes­sen, beleértve a hatékonyság növelésére vonatkozó követel­ményeket is. A lognagyol>b gondot az új kapacitások ide­jében való üzembe helyezésére, a legfontosabb beruházási fel­adatok teljesítésére, a kiviteli és a belkereskedelmi szállítá­sok biztosítására kell összpon­tosítani. A párt az irányításban dol­gozó káderektől megköveteli, hogy élen járjanak a termelés ésszerűsítésére és intenzifikálá- sára irányuló törekvésekben, hogy támogassák a dolgozók aktivitását, fejlesszék a szocia­lista munkaverseny valamennyi formáját, az újítók és a felta­lálók mozgalmát. A CSKP KB novemberi ülése határozottan célul tűzte ki a munkastílus megjavítását az újratermelési folyamat vala­mennyi szakaszán. A felelősség növelése, a kezdeményezés és az öntudatos fegyelem fejlesz­tése, a fogyatékosságok felszá­molása, a Lenini munkastílus alapvonásai, amelyek a jelen időszakban rendkívül fontosak. Ezeket a vonásokat el kell mé­lyíteni mindennapi tevékenysé­günkben, mert nagy az anyagi jelentőségük és döntő mérték­ben kihatnak szocialista társa­dalmunk további fejlődésére. Ebben az évben ünnepeljük hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadításának 30. évfordulóját. A harminc év alatt megtett út mély gazdasá­gi és szociális változásokait je­lentett társadalmunkban, magas és állandóan emelkedő élet- színvonalat biztosított állampol­gáraink számára. Ezek a sike­rek azt is bizonyítják, hogy csak a szocialista társadalom fejlődhet válságok, a munka- nélküliség fenyegető veszélye nélkül, s csak ez a társadalmi rendszer nyújthat feltételeket az ember sokoldalú anyaigi- és szellemi fejlődéséhez. úl sző 1975. III. 8. 4

Next

/
Thumbnails
Contents