Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-07 / 56. szám, péntek

A FELADATOK TELJESITESC Érté^eltélk munkájukat • Minden kommunista konkrét feladatot koo Igazunkért, érvekkel A több mint háromezer hek­táros Szomotori Magtermesztő Állami Gazdaság közel négy­száz embert foglalkoztat. Eb­ből százharminckettő kommu­nista. Ezekben a napokban mér­legelik tevékenységüket, közös munkájuk eredményeit a párt- gyű léseken. Ezek lefolyásáról Loksa Ti­bor elvtárssai, a gazdaság össz- üzemi pártbizottságának elnö­kével beszélgettünk, aki így összegezte az eddig megtartott gyűléseken szerzett tapasztala­tait Mind az öt alapszerveze- liinkben lezajlottak a taggyű­lések. A közös érdek, a mun­kahelyek problémái, a fejlődést gátló fogyatékosságok kérdésé­nek megtárgyalása volt napi­renden. Nem rejtem véka alá, hogy ezeken a taggyűléseken bebizonyosodott az is, hogy pártszervezetünk nem minden tagja aktív. Akadnak olyanok, akik nem tanúsítanak kellő ér­deklődést a politika, a párt- munka iránt. Ezek többnyire idősebb elvtársak, akik egyéb­ként becsületesen dolgoznak munkahelyükön. Ezért megkü­lönböztetett figyelmet fordítunk a párttagság fiatalítására. Ezen a területen minden évben tel­jesítjük a feladatot. Igyekszünk a szükségleteknek megfelelően arányosam elosztani a fiatal kommunistákat az öt alapszer- vezetben. Örömmel kijelenthe­tem, hogy gazdaságunk minden munkahelyén érezni a kommu­nisták jelenlétét... Az értéke­lő tagsági gyűléseken is meg­nyilvánuló aktivitásuk, feladat- vállalásuk a biztosíték arra, hogy a megnövekedett, igényes feladatokat sikeresen teljesít­hessük. Loksa elvtárs a továbbiakban utalt azokra az eredményekre, melyeket gazdaságuk — hála a kommunisták példamutató munkájának — az ötéves terv teljesítése terén eddig elért. — Politikai munkánk, gaz­daságunk feltételeinek és fela­datainak megfelelően, elvá­laszthatatlan a termeléstől s mindattól, ami a CSKP XIV. kongresszusán jóváhagyott öt­éves terv irányelveiből a mi ál­lami gazdaságunkra és így egész munkaközösségünkre há­rul. Néhány éve azon fárado­zunk, hogv elérjük: gazdasá­gunk minden dolgozója tudja, mikor mit kell tennie és annak elvégzése után milyen jutalmat kap. A helyesen gyakorolt anya­gi érdekeltség, de a tudomá­nyos alapokon végzett termelés és műszaki fejlesztés is meg­hozta gyümölcsét. Ezekre a taggyűléseken is részletesen mérlegelt eredményekre szeret­nék rámutatni. Mindenekelőtt beszámolhatok arról, hogy gaz daságunk az ötéves terv ránk vonatkozó alapvető mutatóit már teljesítette. Az utóbbi négy év alatt a bruttó mezőgazdasá­gi termelés tervét közel négy­millió koronával, a teljesít­mény tervet 3,3 millió koronával és a tervezett tiszta nyereséget 5,1 millió koronával túlszárnyal­tuk. Gazdaságunk 1970 óta a bruttótermelést 31,7 , a teljesít­ményt 34,26, a munkatermeié kenységet 42,2 és a béreket 21,5 százalékkal növelte, vi­szont a költségeket jelentősen csökkentette. Az elmúlt esztendő ebben a gazdaságban is nehéz volt, mi­vel nem kedvezett az időjárás. Ennek ellenére a kalászosok­ból átlagosan 43,(5 mázsás át­laghozamot értek el. A gazda­ság szántóterületének 33,6 szá­zalékán vetőmagot termeszt. Tavaly több mint 12*2 ezer má­zsa vetőmagot értékesített ter­vét 107,5 százalékra teljesítve. Szemes kukoricából hektáron­ként átlagosan 52 mázs'ás ho­zamot értek el. A SzomotnTi Állami (Jazd;iság az utóbbi négy év alatt közel 1400 hektáron öntözéses gaz­dálkodást folytat. Az öntözött területeken az átlaghozam hek­táronként búzából H, árpából 3 mázsával magasabb, mint a töb­bi területen. Viszont egy egy mázsa termény kitermelési költ­sége az eddigi 125 koronáról 56 koronára csökkent. Lucerná­ból, lóheréből tavaly a terve­zett 14,5 ezer mázsa helyett 17,7 ezer mázsa termést érték el száraz állapotban. Figyelemre méltó eredménye­ket mutat fel u gazdaság az állattenyésztésben is. Például a tejtermelésben az utóbbi három év alatt tehenenként 34H7 lite­res fejési átlagot értek el. Ta­valy már december 3-ig értéke­sítették a tervezett kétmillió literen felüli tejmennyiséget és terven felül 04 ezer liter tejet adtak el. Loksa elv társ a pártelnöki tisztségen kívül a főgépésztech- nikusi leendőket is ellátja. Tá­mogatja a műszaki fejlesztést. Az ő érdeme is, hogy a kuko­ricatermesztést már teljesen gépesítették, ugyanerre törek­szenek a cukorrépánál is. Sa­ját erőből létesítették s tavaly, aratás Idején már használták is a 100 vagon kapacitású mag­szárító gépsort. Sőt, a szemes kukoricát is ezen szárították. Az idén még az aratás megkez­déséig tovább bővítik ennek a befogadóképességét s így mind azt, amit eddig 60—70 ember végzett, a gépsor segítségével 5—6 ember végezheti. A gazdaság központi gépmű helyének kommunistái és pél­dájuk nyomán a többiek is, hasznos munkát végeznek a műszaki fejlesztés, a gépek ja­vítása szakaszán. Például itt már akár beköszönthet a ta­vasz. A mezőgazdasági munká­latok első szakaszához szüksé­ges gépek, — amelyeket a ked vezőtlen ősz nagyon igénybe vett — kijavítva várják az in­dulást. A Szomotori Állami Gazdaság kommunistái teljes mértékben magukévá tették 0 CSKP KB novemberi irányelveit s általá­ban jól rajtoltak az idén is, amikor a bruttó mezőgazdasá­gi termelést 2,4 százalékkal, a teljesítményeket további 6 szá­zalékkal növelik. A pártelnök fogalmazott így, ami azt is jelenti, bízik abban, hogy nemcsak tervezik, hanem valóban elérik, amit elhatároz­tak. Hiszen eddig mindig úgy volt, és a feladatok «ismereté­ben a taggyűléseken minden kommunista bátran vállalta ma­gára a munkahelyén megvaló­sításra váró, személyre szóló, konkrét tennivalókat. KULIK GELLERT „Fordítsunk több figyelmei az ateista nevelésre, a szo- cialistá állam és az egyházak viszonyának, valamint egyházi politikánk elveinek magyarázatára. Ha az álla­mi szervek tárgyalásokat folytatnak az egyházi intézmé­nyekkel, ez még nem jelenti azt, hogy feladjuk marxis­ta—lenirjsta pozícióinkul és lemondunk a tudományos világ nézet re nevelésről f A CSKP Központi Bizottságának a novemberi plenáris ülésen elhangzott elnökségi beszámoló­jából. 1 Tudományos szellemben ne vei az iskola, és a tudományos világnézetre nevelés ügyét szol­gálják a tömegtájékoztatási esz­közök. A népművelésnek és az iskolán kívüli képzésnek az egész felnőttoktatásnak is fel­adata a felvilágosítás. Az ateiz­mus kérdései azonban az utób­bi időben kissé háttérbe szoru'- tak. A konszolidációért folyta­tott időszakban elsősorban a re- vizionizmus és a jobboldali,op­portunizmus ellen viaskodtunk. Később a gazdasági élet teen: dőire terelődött a figyelem. Ma ott tartunk, hogy a helytelen ideológiai nézetek elleni küz­delmet összekapcsoljuk a gaz­dasági feladatok teljesítéséért folytatott küzdelemmel, közben az eszmei offenzívát szélesebb körben érvényesítjük. Megütkö­zünk a vallási előítéletekkel is. A csatározáskor nem a hívők ellen lépünk fel, hanem a tudo­mányos világnézetet védjük. Igazunkat érvekkel bizonyítjuk. A nép ópiuma Abból indulunk ki, hogy a vallás társadalmi jelenség. Meg­határozott Irreális és irracioná­lis képzetekből, érzelmekből, misztikus alappal bíró cseleke­detekből (kultuszokból) tevő­dik össze. A vallásnak az a lé­nyege — és egyben minden egyéb emberi képzettől, foga­lomtól megkülönböztető voná­sa —, hogy vakon hisz a „ter­mészet fölöttiben"". A vallás tu­lajdonképpen a lét bizonytalan­ságából származó érzésekben, a jelenségek és a történések megmagyarázására és megérté­sére irányuló törekvésekben gyökerezik. A magántulajdonon alapuló kizsákmányolás és elnyomás mérhetetlen szenvedést zúdított és — a tőkés társadalmaikban zúdít ma is — az emberekre. Szembeállítja egymással az osz­tályokat, elkeseredett osztály- gyűlöletet és harcot szít közöt­tük. A kizsákmányoltak osz- tályküzdelmei - esetenként és ideiglenesen még a proletariá­tus harca is — bukással és vé­res megtorlással végződhet. Az elnyomás ás a kizsákmányolás a kiszolgáltatottság érzetét kel­ti, és a vallás alapvető gyöke­révé válik. E szerepet régebben, és számos helyen még ma is, .a természet „vak erői'u elleni fé­lelem töltötte, Illetve tölti be. Az engelsi meghatározás vál­tozatlanul érvényes: „egyik val­lás sem más, mint azoknak a külső hatalmaknak fantasztikus visszatükröződése, amelyben a földi hatalmak földöntúli ha­talmak alakját öltik ..." A val­lási képzetek, a hamis érzel­mek és az illuzórikus cselek­mények — természetükből fa­kadóan — a történelmi fejlődés minden fokán akadályozták es fékezték a társadalmi hala­dást. A vallás negatív szerepe, ma is érvényesül. 1975. Számos gyakorlati feladat megoldásával is foglalkoznak a Szlovák Tudományos Akadémia Geo­fizikai Intézetének légkörfizika szakos dolgozói. Tavaly arról sikerült ismereteket szerezniük, mi­lyen mértékben befolyásolja a föld felszíne a napenergia befogadását és elnyelését. Ezenkívül sta­tisztikai modell alapján a levegő szennyeződése előrejelzésének módszerét is kidolgozták. Felvé­telünkön: Emil Morvay a mérési központ berendezései által készíteti jegyzeteket ellenőrzi. (Felvétek J. Lofaj — CSTK) Gyenge vigasz A síron túli világba vete.tt hit azt a hamis elképzelést alakí­totta ki, hogy a múlandó földi elet jelentéktelen és érdekte­len. Az embernek a „sírontfili világ“ jelenti maid az igazi „eletet“. A vallás a szegényeket és a nincsteleneket évszázadokon át azzal vigasztalta, hogy a földi szenvedésért és nélkülözésért majd a mennyországban kap­nak kárpótlást. Azzal, hogy a vallás a társadalmi egyenlőtlen­ség kiegyenlítését az égbe he­lyezte át, igazolta a kizsák mányolás jogosultságát, és az osztályeyyenlőtlonség földi fennmaradását. Egyben gátolta, hogy a tömegek felismerjék osztályhslyzetükel, és harcba induljanak a társadalmi viszo­nyok megváltoztatásáért, a reá lis boldogság megteremtéséért. A vallás igazolta a rabszol­gaságot, a középkori jobbágy­ságot, valamint a tőkésélnyo mást. Ma is arra neveli a Ív vöket, hogy ne érdekelje őket túlságosan embertársaik földi sorsa. A „mindenki önmagáért, az isten mindenkiért“ elv hir­detésével tartósítja az osztály- társadalmakban kialakult indi­vidualizmust és az egoizmust. A vallás hívőktől alázatos szolgai magatartást, a társadal­mi bajok türelmes és jámbor el­viselését követeli. Leginkább azonban az „égi hatalmassá­gok“ iránti engedelmességet igényli. A „földöntúli hatal­mak“ liszté léséből eredő félel­met arra használja fel, hogy az embereket megalkuvásra, elv'te len engedelmességre nevelje! Erkölcsi parancsolatai is ho­mályosak és elvontak. Tételeit mindenki úgy érlelmezi, ahogy az az egyházaknak a legjobban megfelel. Azoknak, akik zúgo­lódnak a kizsákmányolás ellen, azt hirdeti; hogy „ne állj ellen a gonosznak“! és „szeresd fele barátodat“. „Ne lopj!“ - mond ja a .nincstelen munkásodnak és parasztoknak, de a társada­lom nagy részét kifosztó tőké­sek ellen nem emel szót, leg­feljebb mértéktartó, kizsákmá­nyolásra int. (Mivel az említett „erkölcsi eszmények“ ben .és normákban; ,a kizsákmányoló osztályok érdekei jutnak kife­jezésre, szoros értelemben vett valláserkölcsről nem is beszél­hetünk, hanem csupán a vallás állal szentesített kizsákmányo- lói erkölcsről.) A vallás sokat beszél az em­berek iránti felebarát! szeré­téiről is. Sőt, számos vallás még megbocsátást is kér min­denkinek. Az általánosan hir­detett szeretet azonban gyak­ran és sok tekintetben képmu­tató. Az általában hangoztatott „szeretet“ azért is hamis, mert leplezi azt a tényt, hogy a ki- zsákmányoló társadalmakban az osztályok és a csoportok között kibékíthetni lenek az ellentétek. Káros hatású a vallásból eredő félelemérzés is. A vallásos em­ber olyasmitől fél (a büntető istentől, a pokolbeli büntetés­től), ami a valóságban nincs. A vallási félelem az embert megalázza, egyben fékezi, hogy a tömegek bátran fellépjenek a társadalmi problémák megoldá­sa érdekében. Szomorú bizoinyíték A vallás a kizsákmányol ás­nák és más elítélendő jelenség­nek nem, a tudománynak vi­szont szívós ellensége. A törté­nelem a szomorú bizonyíték. Az inkvizíció kivégeztette Giordano Brúnót, aki a világ végtelensé­gének gondolatát hirdette. Mág­lyára küldte Vaninit, aki az anyagi világ örökkévalóságát hangoztatta. Kálvin halálra kí­nozta Servet t, a vérkeringés felfedezőjét. Luther élesen ki­kelt Kopernikus elmélete ellen, a zsidó egyház kiátkozta Spi- >":őzát, a neves filozófust. És még hosszan sorolhatnánk azok­nak a tudósoknak a. neveit, akik — mivel a valóság általuk fel­tart összefüggései, törvénysze­rűségei vallási tanokat és míto­szokai romboltak szét (például a biblia geocentrikus világké­pét, a világ és az ember terem- t és éltek mítoszát stb.) — össze­ütközésbe kerültek a vallással és a vallás képviselőivel. A változó taktika A középkorban és még az új­korban is különböző egyházak indexre tették és elégették a nekik nem tetsző tanokat tar talmazó könyveket, írásokat. Igaz viszont, hogy a tudomány fejlődése a vallást már több­ször visszavonulásra is kény- szerítette. A katolikus egyház a múlt században például » darvinizmust még mereven eV utasította. Manapság el lenije fi már megengedi az emberi test állati származásának a kutatá­sát. És történt már más vonat­kozásban is a vallás részéről „reform“, előrelépés. Az egyház — a tudomány eredményeit egyre jobban meg­ismerő hívők elszakadásától tartva — ott, ahol ilyen elszik­kadás veszélye közvetlenül fft nyeget, taktikát változtat. A nyíltan vállalt tudomány el lenes magatartását feladja, és a „tu­dományost haladás hívé“-nek igyekszik mutatkozni. Ám a va­lóságban a vallás tudomány- pártolása is hamis. A tudomány megá II a jutása i na k el férd i tésé- vel gyakran megengedhetetlen következtetéseket von le. Az elemek egymásba való áta­lakíthatóságának tételéből egyes képviselői például áltu­dományos érvet faragnak, és azt bizonygatják, hogy „a víz is borrá alakítható“, mint ahogy ez egykor — szerintiül már megtörtént... Ott, ahol a hívők nem jártasak a tudo­mányban fa falvakon, vagy az elmaradott országokban), a vallás .képviselői részéről a tu­dományra hivatkozás, vagy a tudomány „pártolása“ elmarad. De akár pártoljuk a tudományi akár nem, a lényeg az, hogy továbbra is a „szent írások“ é* a vallási hagyomány régi és tudományéi lenes tételeit tekin­tik mérvadónak. A szocialista állam a hívők meggyőzését, tiszteletben lart- ja, és a vallást magánügynek tekinti. Ez azonban nem jelen­ti azit, hogy a vallással szem­ben közömbös. A polgári társadalmak a val­lást messzemenően támogatják, az egyházak képviselőiben egyik legerősebb bázisukat lát­ják. Mi az egyház képviselőit nem tartjuk az állam képvise­lőinek. A szocialista állam biz­tosítja á szabad vallásgyakoría- tot, az oktatási és népművelési intézményeiben azonban a miszticizmussal ellentétben, a tudományos ismeretek éis a ma­terialista világnézet szellemé­ben oktatja és neveli a tanuló­kat. Az állam megkövetelheti, és meg is követel i — még az egyházzal folytatott tárgyalá­sokkor is —, hogy a tanrendet és a közművelődést minden vo­nalon átitassa az ateista szelle­mű nevelés. tIMem mogóinügy A párt a vallást nem tekinti magánügynek. A párbeszéd és a hívőkkel közösen szervezett akciók ellenére továbbra Is azt tartja, hogy a vallás a szocia­lista társadalom keretei között is reakciós, visszahúzó társadal­mi jelenség. A vallási képzetek, érzelmek és szertartások akadályozzák a dolgozókat, hogy felismerjék: életünk minden problémáját csak itt, a földön — a társa­dalmi erők együttműködése ré­vén — önmagunk oldhaitjulc ^neg. A vallás szentesítette erkölcsi eszmények és normák akadályt gördítenek a szocialista erköl- csiség kialakulása és elterje­dése elé, zavarja a tömegek tu­dományos világnézetre neve­lést. Káros az is, hogy a val­lási sovinizmus és a szekta hívők közötti ellentét gyakran eltereli az emberek figyelmét a társadalmi, a gazdasági és a politikai kérdésekről. A párbeszéd és a vita azért hasznos és szükséges^ mer*- számos kérdést tisztázhat éli elősegítheti a közös ügy — a szocialista építés — érdekében végzett jobb munkát. BALÁZS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents