Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-01 / 51. szám, szombat

szervezeteket, elsősorban az EOKA-t és az EOKA-b-t: Ezek fegyverrel harcoltak az „enózi- sért“, a Görögországgal való egyesülésért. Makariosz, a szigetköztársa­ság elnöke elég nehéz körülmé­nyek között egyensúlyozott ebben a kényes helyzetben. Tá­madták a terroristák: többízben csodával határos szerencséje mentette meg az életét. így volt ez legutóbb is, amikor a meg­gyilkolására Athénban felbizta­tott gengszterek már lakosztá­lya felé közeledtek. Két eszten­deje pedig helikopterét érte tá­madás. Az utóbbi négy évben egyházi hatalmát próbálták el­vitatni püspöktársai — de az érsekelnftköt soha nem hagyta cserben hagyományos szeren­cséje, legendás túlélő képessé­ge. Beszélgetés Ladislav Albrahám elvtárssal, a CSIKP KB inavemberi üléséinek határozatairól Á közelmúltban fejeződtek be a szakszervezeti alapszerve­zetek gyűlései és konferenciái. Ebből az alkalomból kértünk interjút Ladislav Abrahámtól, az SZLKP KB Elnökségének tagjától, a Központi Bizottság tagjától, a Szlovák Szakszerve­zeti Tanács elnökétől. A legenda szerint Ciprus part­jai előtt kelt ki a habokból Af- rodité, a szerelem istennője. Ez­zel aztán meg is szűnt minden, ami Ciprus szigetén a szerelem­re, a szeretetre emlékeztetne. Igaz ugyan, hogy a „szeretet vallása“, a kereszténység a tör­ténelemben itt lett először ál lamvállás, de ez az első püspök­től mártíromságot, vértanúha­lált követelt. Azonban Szent Barnabás önfeláldozása sem váltotta meg a sziget népét: a századok során a görög, a ró­mai, a bizánci uralmat követte a latin császárság fennhatósága, a vei'.encések és a francia király hatalma, majd az Ottomán Török Birodalom terjeszkedése', hogy ezután egy klasszikus gyár mattartó, Nagy-Britannia se ma­radjon ki a sziget kolonlzáto- rainak hosszú sorából. tívák iránti gondoskodás legal­kalmasabb formáit, a munká­sok, a dolgozó nők és a fiata­lok szociális-gazdasági szükség­leteinek sorrendjét, megoldja az egészségre ártalmas munkahe­lyek és az egész napos üze­meltetésű vállalatok alkalma­zottainak problémáit, az embe­rek pozitív tettekkel válaszol­nak. A dolgozókról történő konk­rét gondoskodás fejlesztésé­nek alapanyaga a kormány és a Szakszervezetek Központi Ta­nácsának 1973. évi közös do­kumentuma, amely meghatároz­za a .dolgozók iránti gondosko­dás legfontosabb feladatait. A dokumentum értelmében a konkrét. gondoskodás a gazda­sági szervek feladata. Ezeknek a szerveknek kell ügyelniük arra, hogy már a gazdasági terv elő­készítése során gondoljanak er­re. A szakszervezeti szerveknek törődniük kell azzal, hogy a komplex programok a dolgozók szükségleteiből induljanak ki, de vegyék figyelembe az üze­mek lehetőségeit és feltételeit ■ Az üzentek és vállala­tok szakszervezeti gyűlésein és konferenciáin a kollektív szerződéseket és az aktivitá­si terveket vitatták meg és hagyták jóvá. Hogyan érté keli ezeket a gyűléseket? — Több szempontból is po­zitívan értékelhetjük a szak­szervezeti alapszervezetek feb­ruár 15-ig megvalósított gyűlé­seit. Elsősorban azt tartjuk po­zitívumnak, hogy a gyűléseken megnyilvánult a CSKP KB no­vemberi ülésének hatása! Ez a plenáris ülés egész társadal­munkat arra ösztönzi, hogy bi- rálóan igényesek legyünk min­den munkával szemben, vagyis a szakszervezeti szervek és szervezetek tevékenységével szemben is. Nagyon kedvező tény, hogy a szakszervezeti ta­gok nagy számban vettek részt ezeken a gyűléseken. Az 1975. évi aktivitási terv, amelyet o több mint másfél millió szak- szervezeti tag jelentős eszkö­zének tekintjük a sokoldalú feladatok teljesítésében, konk­rétabb, mint a múltban. Az 1975. évi aktivitási ter­vek további pozitív vonása, hogy a szakszervezeti tagok a termelési szervezetekben olyan célokat tűznek ki, mint a terv hatékony teljesítése és a dol­gozók kezdeményezésének sok­oldalú fejlesztése hazáinknak a szovjet hadsereg általi fel- szabadulása 30. évfordulója al­kalmából. A pozitívumok mellett azon­ban hiányosságokkal is talál­koztunk. Elsősorban újból meg­ismétlődött az a régi hiba, hogy a másfél hónap ugyan elég idő volt a .gyűlések meg­rendezésére, de ennek ellenére a legfontosabb üzemek több­ségében az utolsó pillanatban hívták őket össze. A másik fo­gyatékosság az volt, hogy a gyűléseken az aktivitási terve­ken és a kollektív szerződése­ken kívül sok más problémát is megvitattak, ami nem tet­te lehetővé, hogy a figyelem a legfontosabb napirendi pontra, az aktivitási tervre összponto­suljon, amely a legjelentősebb idei feladatokra irányítja a szakszervezeteket. A járási szakszervezeti taná­csok elnökeinek 1975. február 17—18-án Bratislavában és Pop­rádon megtartott tanácskozásán i® foglalkoztak a szakszerveze­ti taggyűlések és konferenciák munkájával és színvonalával. Megállapították, hogy az akti­vitási terv jelentős eszköz a szakszervezetek társadalmi el­kötelezettségének növelésében, az ötéves terv utolsó évi fel­adatainak teljesítésében és hozzájárul a szakszervezeti élet sokoldalú fejlesztéséhez. ■ Az aktivitási tervek nagy hangsúlyt fektetnek azokra a feladatokra, amelyek a dolgozók iránti komplex gondoskodásra vonatkoz­nak. Mi a legfontosabb fel­adat ezen a téren? Meg­vannak-e a lehetőségek ar­ra, hogy a feladatokat ezen a területen is maradékta­lanul teljesítsük? A dolgozók iránti gondosko­dás a szakszervezetek n^yon fontos feladata. Természetesen nem áll módunkban, hogy azon­nal minden kívánságnak eleget tehessünk, megvalósítsuk a kü­lönböző munkahelyek dolgozói­nak minden követelményét. Ezért figyelmünket a dolgozók iránti gondoskodás komplex fej­lesztésére fordítjuk. Sok üzem már jelentős lé­péseket tett ezen a téren. Az eddigi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a komplex prog­ramok megfelelnek a szociális­gazdasági szükségleteknek, ha­tást gyakorolnak a munkaakti­vitás fokozására, a szakképzett­ség, a kulturális és anyagi szín­vonal emelésére, hozzájárulnak a dolgozók stabilizálásához, és növelik részvételüket a terme­lés fejlődésében. Ez annak eredménye, hogy a dolgozók iránti gondoskodás komplex programjait jól dolgozzák ki, mivel, ha ez a program megál­lapítja az egyének és a kollek­Szeretném megemlíteni, hogy a dolgozók iránti gondoskodás komplex programjait a leg­jobban ott valósítják meg, ahol a szervezetek által nyújtott eszközökön kívül jól használják ki a kulturális és szociális szükségletek alapjait is. ■ Hogyan reagálnak konk­rétan a szakszervezetek a Szlovák Szocialista Köztár­saságban a CSKP KB no­vemberi ülésére? A közelmúltban megvalósított szakszervezeti taggyűlések és konferenciák választ adtak er­re a kérdésre. A gyűlések tar­talma azt bizonyítja, hogy a dolgozók megértették a párt központi bizottságának célkitű­zéseit, azokat az intézkedéseket, amelyeket a Szlovák Szakszer­vezett! Tanács is feldolgozott azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a szakszervezeti ta­goknak és funkcionáriusoknak a novemberi plénum határoza­tainak helyes lebontásában. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az üzemek és szakszerve­zetek helyes célokat tűznek ki a dolgozók kezdeményezésének további fejlesztésében és fi­gyelmüket elsősorban az ötéves terv utolsó éve döntő feladatai­nak teljesítésére összpontosít­ják. A terveit egyenletesen, idő­ben és jól kell teljesíteni, úgy, hogy az első fél évben az egész évi terv több mint 50 százalé­kát, az építőiparban 48 százalé­kát teljesítsük. Az ipari terme­lés tervét 1 százalékkal kell túlteljesítenünk, elsősorban a hazai és külföldi piacon is ke­resett árufajtáknál. Ezzel szoro­san összefügg az anyagi és más költségek 0,2 százalékos csök­kentése is. Az SZSZK-bam ez 264 millió korona megtakarítá­sát jelenti. Nagyon fontos, hogy időben és jól teljesítsük a fel­adatokat a döntő bteruházáso- kon. Bizonyára követésre méltó a gépipar dolgozóinak kezdemé­nyezése, akik többek között azt a feladatot tűzték ki, hogy az újító- és feltaláló mozgalom fejlesztése keretében száz dol­gozóra 70 ezer koronát takarí­tanak meg az újítások és felta­lálások megvalósításával. To­vábbi dolgozókat nyernek meg a százezresek mozgalmába úgy, hogy 1975-ben számuk elérje az 1500-at. A termékek minőségének növelése érdeké­ben további 40 vállalatban és üzemben érvényesítik a szara- tovi munkamódszert. A kereske­delmi dolgozók szakszervezete a legfontosabb feladatok egyi­kének tartja a lakosság folya­matos ellátását, a vásárlási le­hetőségek megjavítását, a fo­gyasztók érdekeinek védelmét. jellemző, hogy dolgozóink felajánlásaiknál saját forrásaik kihasználására orientálódnak az idei terv teljesítésében és a termelés hatékonyságának to­vábbi emelésében. Talán ez a legjobb válasz ar­ra a kérdésre, hogy a szakszer­vezeti szervezetek hogyan reá­<.WVW, ... .xoxwv. .vw-- . Török inváziósok komphajója a ciprusi partok előtt. 1974-ben azonban mindennél veszedelmesebb támadás érte Ciprus létét. Felesleges most emlékeztetni a történelmi rész­letekre, elég csupán annyi: az akkor Athénban országoló fa­siszta katonai junta mozgósí­totta a szigeten tartózkodó gö­rög tiszteket, akik a Nemzeti Gárdát vezényelték és a zuglap­szerkesztő Szampszun vezény­letével nyíltan színt vallott. A puccs már az első percben ösz- szeomlott: a rémhírek dacára sem sikerült a terroristáknak meggyilkolniuk Makariosz el­nököt. A dilettáns katonai me­chanizmus azonban mozgásba hozta a jól előkészített török katonai gépezetet és elkezdő­dött az invázió. Ezután már ismeretesek a té­nyek: a sziget negyven százalé­ka török megszállás alá került. Kétszázezer görög elmenekült, de nem csekély a török mene­kültek száma sem. Szenvedés bőven van itt: annyi ember el­menekülésére kölcsönösen okot adtak a szigeten partraszálló török alakulatok és a görög terroristák által vezényelt, ko­rántsem kesztyűskezű gerilla­csoportok! Túl azonban az emberi szen­vedéseken, önkéntelenül az a kérdés merül fel: mi lesz a cip­rusi államiság jövője? Annyi bizonyos, a ciprusi krónika úgy már nem folyta­tódhat tovább, ahogy eddig. Két nagy népközösség él. a szige­ten: mindkettőnek érdeke, hogy jogait, lehetőségeit újszerű al­kotmányos garanciák biztosít­sák. Nem egyszerűen török-gö- rög-brit kezességvállalásról van szó. és nem isi arról a NATO „becsületbíróságról“, amelyet a katonai paktum a puccssorozat után Ciprusra akart kényszerí­teni. Itt van az ideje annak, hogy a ciprusi térségben is ér­vényesüljenek az újszerű erővi­szonyok: minden feltétele meg­van annak, hogy — miként a genfi közel-keleti konferencián — szovjet és amerikai társel­nökséggel, vagy részvétellel, az el nem kötelezett országok be­vonásával, vagy esetleg a balká­ni országok bevonásával, a Biz­tonsági Tanács tagállamainak részvételével, újszerű garanciá­kat dolgozzanak ki. És valóban újszerű módon — figyelembe véve azokat a világpolitikai változásokat, amelyek a baljós emlékezetű londoni-zürichi ga­ranciaegyezmények bevezetése óta bekövetkeztek, biztosítsák a sziget függetlenségét, szuvereni­tását. KRAICZAR IMRE A varázslatos szigeten kitö­rölhetetlen nyomot hagytak az évezredek. Az antik Görögor­szág hatását a műemlékek mel­lett etnológiai adatok őrzik: Cipnus hatodfélszázezernyl la­kosságának több mint nyolcvan százaléka görögnek vallja ma­gát. A török uralom sem múlt el nyomtalanul: a népesség több mint tizenhat százaléka a törökhöz vonzódik. A többi — töredék-népesség — zsidó, fö­níciai, arab, levantei, különféle földközi-tengeri és tengermenti etnikum és nem lebecsülendő az az őslakossághányad . sem, amely brit alattvalónak vallja magát. De ha már az évezredek­nél tartunk: a legmaradandóbb nyomot — a megszokott viszály­kodást, befejezetlenséget, kon­fliktus-konkolyt — csakugyan a brit világbirodalom hagyta itt. Mert brit örökségnek tarthatjuk azokat a londoni-zürichi — 1959-ben és 1960-ban kötött — ügynevezett garancia-e gyezmé nyékét is, amelyek folyamato­san lehetőséget adtak a legkü­lönbözőbb beavatkozási kísérle­tekre. Illúziókban ringatták azo­kat is, akik azt szerették volna, ha a sziget Görögországhoz csat­ilakozik, biztatták azokat az erő­ket is, amelyek a Törökország­gal való egyesülést látták vol­na szívesen, ugyanakkor hamis önbizalmat erősítettek azokban a politikai tömörülésekben, amelyek tartósnak hitték a szi­get-köztársaság el nem kötele­zettségi politikáját, pozitív sem­legességét. Az egyezmények azzal, hogy megtartották a szi­geten a brit katonai támaszpon­tokat, hogy bizonyos beavatko­zási lehetőséget biztosítottak a másik két „garantáló hatalom­nak“, Görögországnak és Tö­rökországnak, tartósították a ptzalmi válságot. Ugyanis mind görög, mind pedig török oldalon nyitva maradt az a lehetőség, ílogy akár Athén, akár Ankara saját előnyére változtathatja Illeg majd a status quot. Görögor­szág arra hivatkozott: a lakos- áfog elsöprő többsége görögnek falija magát. Törökország érve íjtem nélkülözött minden igazsá­got: eszerint a sziget az úgyne­vezett „kontinentális talapzat­hoz", a kisázsiat szubkontinens- nez tartozik, ott pedig nyilván, való a török túlsúly. A történelem során ez a vita korántsem volt akadémikus jel­legű: már Törökország is több­ször beavatkozott, a görög érde­keket pedig az a Grlvasz tábor­nok képviselte, aki szervezte, mozgatta a különféle terrorista Néhány nagy szlovákiai üzem­ben vietnami fiatalok tanulnak. Különféle szakmák tudásanya­gát sajátítják el mintegy három és fél esztendő leforgása alatt. A kitanulást követően további három évig folytatnak nálunk üzemi gyakorlatot. Felvételün­kön az egyik vietnami ipari ta­nuló, Nguyen-duc-Giang, aki a bratislavai Stavoindustriában dolgozik és tanul (J. Lofaj, CSTK felvétel') LEGENDA ES LEHETŐSÉGEK Tartalékaink a kezdeményezés fejlesztésében gálnak a CSKP KB novemberi ülésére. • Milyen tartalékaink vannak a dolgozók kezde­ményezésének további fej­lesztésében? Tapasztalataink azt mutatják, hogy a dolgozók kezdeménye­zésének fejlesztésében még tartalékaink vannak. Elsősor­ban következetesebben kell ér­vényesíteni a CSKP KB-nak, a CSSZSZK kormányának, a Szak- szervezetek Központi Tanácsá­nak és a SZISZ Központi Bi­zottságának „A dolgozók kezdeményezésének további fejlesztéséért 1974 és 1975- ben című dokumentumát. Ez a dokumentum jelentős mértékben hozzájárult a kez­deményezés fejlesztéséhez, de meg kell állapítanunk, hogy ma még nem az összes dolgo­zó cselekszik a mindenki szo­cialista módon jelszó szelle­mében Engedjék meg, hogy visszatérjek a nemrég megvaló­sított szakszervezeti taggyűlé­sekhez és konferenciákhoz. Ezek megmutatták, hogy dol­gozóink óriási többsége helye­sein reagált a CSKP KB novem­beri ülésére és nagy többsé­gük valóban fokozta kezdemé­nyezését, de mégis meg kell állapítanunk, hogy a közpon­ti bizottság határozatát nem valósítják meg mindenütt úgy, ahogy azt a tartalékok mozgósítása, a hatékonyság növelése megköveteli. Nagyon sok tartalékot tárhatunk fel, ha sikerül következetesen ki­küszöbölnünk a formalizmust, elsősorban a dolgozók kezde­ményezésének fejlesztésében. A dolgozók kezdeményezése céltudatos fejlesztésének egyik alapvető feltétele, hogy a vég­rehajtási tervet következetesen lebontsuk minden munkahely­re,, hogy minden kollektíva és dolgozó jól ismerje felada­tait, amelyeket kezdeményezé­sével pozitívan befolyásolhat. Minden szocialista kötelezett­ségvállalásnak konkrétan hoz­zá kell járulnia az ipari ter­melés növeléséhez, a nyers- ainyag és tüzelőanyag megta­karításához, a munkatermelé­kenység növeléséhez, a termé­kek műszaki színvonala és mi­nősége megjavításához. Ezért következetesen kell fejleszteni a versenyeket, a szocialista munkabrigádok közti versenyt, az újító- és feltaláló mozgal­mat, a százezresek mozgalmát, a komplex racionalizálói bri­gádokat, a mérnökök és műsza­ki szakemberek versenyeit stb. A dolgozók kezdeményezésé­nek szervezésénél és fejlesz­téséinél szem előtt kell tartani, hogy a népgazdaság további fejlődése a tudomány és tech­nika következetes kihasználá­sától függ ... Ebből a szem­pontból előtérbe kerül az a fel­adat, hogy fejlesszük a dolgo­zók kezdeményezését a terme­lés előtti munkaszakaszokon, a tudományos-kutatási alapban, a tervező szervezetekben. Ezért a szakszervezetek te­vékenységének megjavítását és a fogyatékosságok kiküszöbölé­sét megkövetelő novemberi ha­tározatokat nagyon jelentős dokumentumnak tartjuk. LADISLAV SKOKNA

Next

/
Thumbnails
Contents