Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-01 / 51. szám, szombat
EH 1975. II. 1. 5 Az SZLKP kosicei konferenciájának történelmi jelentősége A 30 ÉV ELŐTT* SZLOVÁKIAI PARTKONFERE!NClARA EMLEiKE^IIK KÜLDÖTT VOLT... H arminc évvel ezelőtt, 1945. február 28-án és március 1-én ült össze KoSicén a szlovákiai kommunistáknak a felszabadított területeken megtartott első konferenciája. Ez a tanácskozás munkaértekezletként Íródott be történelmünkbe. Ez az elnevezés jogos. Az értekezleten Szlovákia 27 felszabadított járásából 110 küldött vett részt. Jelentős feladat hárult e tanácskozásra: az előrenyomuló Vörös Hadsereg támogatására és a köztársaság teljes felszabadításáért minden erő és eszköz mozgósítására irányult. Az értekezlet napirendjén szereplő második, nem kevésbé jelentős feladat a háború dúlta gazdaság felújítása, a közlekedés és az ellátás mgszervezése, valamint a közélet más jelentős területei voltak. A szlovákiai kommunisták azonban valóban államférfiúi próbát álltak ki abban, hogy lerakták hazánk felszabadított részén az új társadalmi és politikai élet alapjait. A konferencián a fő beszámolót dr. Gustáv Husák, Szlovákia Kommunista Pártjának akkori alelnöke tartotta. A nemzetközi összefüggések értékelése során a munkaértekezlet abból indult ki, hogy „e háború után az egyik legfontosabb tényező a Szovjetunió kimagasló helyzete lesz Európában és a világon, annak az államnak a nagy befolyása, amely a legtöbb áldozatot hoz- ta és a legnagyobb érdemeket szerezte hazájának szabadságáért és az összes többi nemzetnek a fasizmus alól való felszabadításáért“. A Szovjetunió felé való orientálódás minden kétséget kizáróan megvolt a szlovákiai kommunisták egész addigi politikájában. A Szovjetunió helyzetének jelentőségét a világ erőviszonyaival összefüggésben és köztársaságunk további sorsával kapcsolatban is a koSloei konferencián azért is hangsúlyozták, mert a Demokrata Párt felé vonzódó egyes tényezők már akkor „a napi politikai kérdések megoldásának halogatásával bizalmatlanságot igyekeztek kelteni nemcsak a kommunista párttal, hanem a Vörös Hadsereggel és a Szovjetunióval szemben is.“ A fő beszámoló a kommunisták figyelmét a kibontakozó nemzeti és demokratikus forradalomra s annak ‘legfontosabb feladataira irányította. Elsőrendű feladat lett a Nemzeti Front helyzete és ezzel összefüggésben a Demokrata Párt és a politikailag nem szervezett állampolgárok iránti viszony is. Elutasította a München előtti burzsoá pártok felújítását, s a politikai élet fő központja a Nemzeti Front lett. A konferencia hangsúlyozta, hogy a Nemzeti Front nem alapulhat csupán két politikai párt egyezményére, hanem az egész lakosságot kell reprezentálnia. A politikai hatalomban való részvétel joga valamennyi polgárt megilleti, azokat is, akik nem tagjai a politikai pártoknak. Mindenekelőtt pedig kell, hogy képviselve legyenek a munkások és a parasztok legfontosabb tömegszervezeteinek képviselői. A konferencia hangsúlyozta a Nemzeti Front demokratikus és antifasiszta jellegét. Rámutatott, hogy az antifasiszta harcban keletkezett erők osztályszövetségévé kell válnia. Ezeknek a demokratikus erőknek pedig együtt kell működniük: „Nem húzunk falat a demokratikus erők közé, hanem szorosabban egybekapcsoljuk őket, hogy mielőbb legyőzzük a fasizmust.“ NÉPURALOM - A NÉP JAVÁRA A Nemzeti Front helyzetével összefüggésben a konferencia foglalkozott a kibontakozó nemzeti és demokratikus forradalom legjelentősebb szerveinek, a nemzeti bizottságoknak a helyzetével is Szlovákia Kommunista Pártjának az SZLKP valamennyi szervezetéhez és tagjához, valamint a szlovák demokratikus közvéleményhez intézett kiáltványa hangsúlyozza: „Az SZLKP teljes súlyával továbbra is támogatni fogja a járási és a helyi nemzeti bizottságok — a közigazgatás e népi , és demokratikusan megválasztott szervei — tekintélyét, amelyekre a volt járási képviseleti testületek, a járási hivatalok és a járási főnökök, illetve a volt községi képviseleti testületek és jegyzők hatásköre hárul.“ Több okból is fontos volt akkor, hogy a kommunisták teljes mértékben támogassák a nemzeti bizottságokat. A Szlovák Nemzeti Tanács még nem adott ki rendeletet a régi közigazgatási szervek feloszlatásáról, és a nem kommunista táborban olyan nézetek kezdtek terjedni, amelyek hátterében főként a londoni emigráció állt, s amelyek szerint az új elrendezésnek a München előtti közigazgatási struktúrából kell kiindulnia. Igaz, nem ez volt a lényeg. A nemzeti bizottságok helyzetét elméletileg már régen tisztázták és gyakorlati jelentőségük már megerősödött a Szlovák Nemzeti Felkelés folyamán. Fontosságuk egyre növekedett és rendkívül jelentőssé vált a forradalom kibontakozásával és hazánk felszabadulásával egyidejűleg, mert a nemzeti bizottságok segítségével rugalmasan lehetett megvalósítani a legkomolyabb feladatokat is. Népünk éppen a nemzeti bizottságok által tanulta meg saját ügyeinek igazgatását és azt, hogy új módon dolgozzon. „A nép semmilyen addigi szakaszban nem intézhette ügyeit úgy, mint ma ... Nem elegendő létrehozni a hnb-t vagy a jnb-t, és ugyanakkor a községi képviseleti testületek és a járási hivatalok régi módszereivel dolgozni. A nemzeti bizottság a nép élő ereje, amely naponta mozgósítja az embereket a legfontosabb feladatok megoldására, s így megtanítja népünket uralkodni“ — hangsúlyozta a koSicei konferencia fő beszámolója. NAPIRENDEN: A FÖLDREFORM A kommunisták konferenciája nem hagyhatta figyelmen kívül a nemzeti és a demokratikus forradalom szempontjából jelentős kérdést, a proletariátus szövetségeseinek kérdését — a parasztkérdést. Ezért a konferencia nagy jelentőséget tulajdonított a földreformnak. A kommunisták nem első ízben tárgyaltak erről. E konferencián azonban pontosan megfogalmazták a feladatokat, követelték a földreform meggyorsítását, különös tekintettel a közelgő tavaszi munkákra. A nagy- birtokosok földjének elkobzását (amint azt eredetileg javasolták] a konferencián pontosabban fogalmazták meg, a megszállók és az árulók vagyonának elkobzását követelje. Rámutattak, hogy e földet a szlovák kisparasztnak és a mező- gazdasági munkásoknak kell adni. A kanferencia elvetette a föld államosítását, amiről éppen úgy, mint a többi nagy- birtokos sorsáról is a jövő parlamentnek kellett döntenie. A földreform demokratikus volta abban rejlett, hogy a konferencia Irányelvei alapján maguknak a parasztoknak kellett a földreformot megvalósítaniuk. A konferencia sürgette az egységes szilárd parasztszervezet — a Parasztszövetség — megalakítását, amely az összes mezőgazda érdekeit hivatott képviselni és védelmezni. „Most két fő feladatra helyezünk súlyt: 1. a földreform helyes megvalósítására, és 2., az egységes és szilárd parasztszervezet, a Parasztszövetség megalakítására“ — hangsúlyozta a fő beszámoló. A figyelem középpontjában állt a nemzetiségi kérdés is, s a legidőszerűbb probléma, a csehek és a szlovákok együttélése. Mivel a felújított Csehszlovák Köztársaságot népi és demokratikus államként akarták létrehozni, a csehek és a szlovákok viszonyát ís demokratikusan kellett megoldani. Ez azt jelentette, hogy a nemzetek önrendelkezési jogából, az egyesülés önkéntességéből és teljes egyenjogúságából kellett kiindulni. Természetes, hogy a kommunista párt harca nemcsak az elnyomó erők ellen és a megszállók megsemmisítésére irányult, hanem a felszabadulás után a társadalom igazságos és progresszív elrendezéséért ís. Bonyolult feltételek között végül megért nemzeteink kapcsolatai demokratikus és haladó megoldásának a koncepciója. KOMMUNISTÁK AZ ÉLEN Ezeket az alapelveket a szlovák forradalmi erők a Szlovák Nemzeti Felkelés folyamán kezdték a gyakorlatban megvalósítani. A felkelés területén, ahol a szlovák forradalmi szervek kihirdették a csehszlovák államiság felújítását, a Szlovák Nemzeti Tanácsba« létrejött az a szlovák törvényhozó, kormányzó és végrehajtó szerv, amely ténylegesen átvette az egész hatalmat. (Az SZNT 1. számú rendelete 1944. szeptember 1-én). Szlovákia Kommunista Pártja e konferencián jóváhagyott kiáltványában hangsúlyozza: „A szlovák nemzet helyzetének jö vő alkotmányjogi megoldását úgy képzeljük el, hogy a központi kormányra és a központi parlamentre tartozó közös ügye ken kívül a szlovák nemzet minden ügyét maga intézi a demokratikus szlovák kormány és a demokratikusan megválasztott szlovák törvényhozó parlament útján.“ j A koálcei konferencia végül figyelmet szentelt a munkás- osztály helyzete kérdéseinek és kidolgozta a kommunista párt feladatait. A koáicei munkaértekezlet hangsúlyozta, hogy feltétlenül meg kell őrizni és fejleszteni kell a munkásosztály egységét. Ez teljesen összhang- I bán állt valamennyi munkás I szakszervezeti egységének meg- I teremtésével. A szakszervezet- I nek kellett a Nemzeti Front I fontos szervezetévé válnia, s I ugyanakkor biztosítania a mun- I kások közvetlen befolyását az I üzemek vezetésére és a terme j lés menetére. ■ A munkásosztály egységét csupán a jól szervezett és fegyelmezett kommunista párt segítségével lehetett biztosítani. A felszabadulás utáni első napok jellegezetes vonása a párt so rainak szinte rohamos növeke dése volt. Napról napra újabb és újabb helyi szervezetek alakultak. Időszerűvé vált e szervezetek központi irányításának biztosítása. Ezért még a kosi- cei konferencián is időszerű volt foglalkozni a párt növekedésének, szervezetének, egységes irányításának és a párt- fegyelemnek a kérdéseivel. Ez annál inkább szükséges volt, mert a párt új helyzetbe került. Véget ért illegális tevékenységének időszaka, és az új köztársaságba vezető erőként lépett, amely teljes mértékben felelős a dolgozó nép, a nemzet és az állam további sorsáért. Ez nagy igényeket támasztott a párttagokkal szemben Is. Megkövetelte, hogy minden egyes kommunista aktív tevékenységet fejtsen ki a tömé- j gek körében, a Nemzeti Front építésében, a földreform meg valósításában és a közélet megtisztításában. „A párttagnak t- hangsúlyozta a konferencia — ugyanolyan jogai vannak, mint a többi állampolgárnak, de kötelessége tízszer annyi, éppen azért, mert kommunista.“ A koSicei konferencia jelen- I tős helyet foglal el pártunk történetében. A párt sorainak I megszilárdításához vezetett, és I a szlovák kommunisták figyel- I inét a további feladatokra irá- I nyitotta. Ezek pedig nem cse- I kély feladatok 'voltak. A kon- I ferencia kitűzte a közélet és a I politikai élet megszervezésé- I nek útját az új köztársaságban. I Határkő volt azon az úton, I amely törvényszerűen 1948 tör- I ténelmi februárjához vezetett. F. PftlKRYL I A ma gyors ütemben iparoso- I dó, hajdan mezőváros jellegű I volt járási székhelyen, Veiké I KapuSanyban (Nagykapós) az I ötvenes évek elején i smer ked- I tünk össze Michal JANUS elv- I tással, az akkori JNB elnökével. I Annak idején egyik élvonalbeli I szervezője, szilárd meggyőződé- I sen alapuló építője volt a szo- I cialista nagyüzemi mezőgazda- I ságnak. A forradalmi munkásmozga- I lomban tevékenyen eltöltött, I sok-sok év alatt szerzett gazdag tapasztalatai alapján végezte ezt a munkát. Az ifjú Michal Janus, a Barkóczi nagybirtok földjein zselléreskedő fiatal kommunista, saját bőrén érezte az embertelen kizsákmányolás keserveit s korán felismerte a kommunista pártnak a munkás- osztály érdekélxen folytatott harca jelentőségét. Ezért állt d is csatasorba és szorgalmasan fáradozott pártunk politikájának megvalósításán. Harminc esztendővel ezelőtt küldöttként vett részt a Kóficén 1945. február 28-án és március 1-én megrendezett szlovákiai párt konferencián. A jubileum alkalmából elbeszélgettünk a felszabadítást követő eseményekről, az első szlovákiai pártkonferencia jelentőségéről. Janus elvtárs büszkén hangsúlyozta, hogy náluk, Pavlovcén, már a megszállás idején működött az illegális helyi nemzeti bizottság, ennek tevékenységéről a B. Bystrica-1 SZNF Múze umban, illetve a fasizmus elleni harcok állami múzeumában Prágában őrzött dokumentumok beszélnek. — Ennek elnökét, Saéík elvtársat, a német fasiszták gyilkolták meg, néhány nappal községünk teljes felszabadítása előtt — tájékoztat Janus elvtárs. — 1944 november végén felszabadult községünk, ahol a szovjet katonák szintén nagy segítséget nyújtottak az élet normalizálásában, a közellátás javításában. Amikor Michalov- cét is felszabadították a hős szovjet egységek, felvettük a kapcsolatot Ján BoroS, idősebb Ján Kopöík, Aranyi és más elvtársakkal s hozzáláttunk a pártszervezetek és a forradalmi NB-k megalakításához. 1944 decmber végén Michalov- cén területi pártkonferenciát rendeztünk, ezen választották meg a SZNT képviselőjét BoroS elvtársat, Zárembová elvtársnőt és engem is. A szónok Július 0 Janus elvtárs, mi maradt meg emlékezetében a koSicei pártkonJerenciárCl? — Nagyon jól emlékszem, Michalovcéről tűzoltókocs’ szállított bennünket KoSicére. Ennél jobb közlekedési eszköz nem állt rendelkezésünkre. Az űt mentén, különösen Dargov környékén, mindenütt a háború borzalmait, nyomait láthattuk. Lerombolt házak, szétlőtt tankok, szétdúlt golyószóró fészkek emlékeztettek a néhány héttel azelőtti harcokra. Szívünk mélyén — ilyen kép láttán is — örültünk a fasizmus felett aratott győzelemnek. Ez a lelkesedés fűtött bennünket, már akkor felszabadított járások kommunistáinak több mint 110 küldöttjét, az SZLKP első koSicei konferenciáján is. A konferencia szónoka Gustáv Husák elvtárs, az SZLKP akkori alelnöke, pártunk jelenlegi főtitkára, a szovjet nép önzetlen baráti segítségnyújtásának jelentőségéről, az új élet építése terén szerzett tapasztalatokról, a párt jövőbeni feladatairól beszélt. Ez a konferencia —- amely pártunk és társadalmunk t ö rt énei m ében k ót s ég t el en ti 1 fontos helyet foglal el — utat szabott mindannyiunk, az egész párt számára, milyen formában kell folytatnunk a munkát an* nak érdekéljen, hogy hazánkban minél előbb felépíthessük a szocialista társadalmat. • Hogyan láttak hozzá a konferencia útbaigazító határozatainak megvalósításához? — A konferenciáról hazatérve, további tapasztalatokkal gazdagodva, szervezett munkához láttunk. Az SZLKP michalovcei járási bizottságának javaslatára megalakítottuk a Veiké KapuSany-i (Nagykapos) járást. A huszonnyolc község küldötteinek jelenlétében március 8 án megtörtént a választás a Járási Közigazgatási Bizottságba. Ennek elnöki tisztségét én magam láttam el. A községekben is létrehoztuk a HNB-ket, amelyeik egységes módszereket alkalmazva elkezdték a földreform megvalósítását. Nálunk az volt akkor az egyik legfontosabb feladat: a hazaárulók, földbirtokosok vagyonát szétoszlani azok közt, akik a földet valóban művelik s így biztosítani az elhanyagolt területeken a termelést. Az ón községemben, Pavlovcén mutattunk példát, hogyan kell ezt csinálni. Itt Hadik Barkóczi 114 hektár mezőgazdasági földterületét a fasizmus elleni harcba önJauus elvtárs («* kép jobb oldalán Pezlár és Plevza elvtárs társaságában. Maurer és Ján Boros elvtárs volt. • Mi szerepelt napirenden? — Ezen a konferencián arról volt szó, mit tegyünk a haza- árulók, nagybirtokosok vagyonával, hogyan hajtsuk végre a földreformot. 1945 január közepén a mi községünkben Is megtartottuk az első nyilvános nagygyűlést. Ezen aprólékosan beszéltek, arról milyen formában végezzük a földreformot konkrétan nálunk, ahol több földbirtokos élt. Ezután a gyűlés után új, örömteli hangulat alakult ki a községben. A lakosság túlnyomó többsége megértette, mit eredményezett számukra a Szovjetunió hős katonáinak áldozatkészsége. A szabadság új, emberibb életforma kialakítására adott lehetőséget. Ezért ma is hálásak vagyunk hűséges barátunknak, a Szovjetuniónak. ként jelentkező fiatal hozzátartozói közt osztottuk szét. A 400 hektáros erdőt az Állami Erdészetnek adtuk át. Hasonló forradalmi földreformot hajtottunk végre,*Kri2any, BéSa és más községekben s végül az egész járásban. Ez volt az első feladat. Majd később elkezdtük a szocialista mezőgazdaság építését, az efsz-ek alapítását. Közös munkánk, a párt irányítása alatt, ezen a területen sem volt sikertelen. Ma is szívesen térek vissza — most már mint vendég, de mindig jóbarát — ezekbe a községekbe, mert itt Is szépen beért fáradozásunk gyümölcse. Ez a tudat őrömmel tölt el s nem kevésbé az ís, hogy ezekkel a kézzel fogható eredményekkel tulajdonképpen sikeresen teljesítettük a pártunk által 30 évvel ezelőtt meghatározott, igen jelentős feladatot, a szocialista haza építésének szakaszán ... KULIK GELLERT
