Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-27 / 73. szám, csütörtök
A csehszlovák dolgozók fő ellátását konyhák, éttermek, kantinok, üzletek átszállítását az álelmiszerkereskedelmi Vállalat kapta feladatul. E szolgáltatások irányítását és biztosítását a Szovjetunió területén az új Pramen-Oremburg vállalat Irányítja majd. Fő célunk 02 emberek elégedettsége A V. Oklesték igazgató irodájában függő, a Szovjetuniót ábrázoló térképen már ki van jelölve a gázvezeték körülbelül 500 kilométernyi hosszú csehszlovák szakasza. Ezen a távon összesen 8 városka, nagyobb támaszpont létesül az építők számára. Minden városkának elengedhetetlen tartozéka lesz a szolgáltató központ. Az étkezést minden központban saját szakácsaink és felszolgáló személyzetünk biztosítja majd jól felszerelt konyhában és étteremben. A frissítőket és italokat árusító kanonokról sem feledkeznek meg. A dolgozók különféle élelmiszereket, csemegéket a közszükségleti cikkeket árusító üzletekben vásárolhatnak. Megfelelő raktárakat is építenek. A kilencedik szolgáltató központ és a központi- raktár Vol- gográdban lesz. Minden központban lesz borbélyüzlet, tisztító, mosoda és más szolgáltatások. Ezekről további vállalatok gondoskodnak majd. „Dolgozóink egy csoportja“ — mondja Oklesték elvtárs — tnár járt a Szovjetunióban, s jelenleg is folynak tárgyalások a szovjet partnerekkel. Az ellátás nem lesz egyszerű. Szokatlanok számunkra a nagy távolságok: például Orenburg ég hazánk, valamint az egyes városkák és ellátási központok között. Szovjet barátaink megértéssel viseltetnek gondjaink iránt. Közösen keressük a legmegfelelőbb módot az ellátás megszervezésére, egyes árucikkek helyben való vásárlására és szállítására. Mindent körültekintően akarunk elrendezni. Az emberek, a vezeték építőinek elegedeitsége a fő célunk. A szovjet kereskedelmi dolgozók Volgográdban például egy csarnokot ürítenek ki számunkra — részben hűtőtérséggel együtt —, ahol a központi raktárunk kap helyet, s a lehető legrövidebb időn belül működni is kezd.“ Ellátási tervek Az élelmiszerek és más áru szükséglete kimutatásait nézegetjük. A számoszlopok között megtaláljuk, mennyi élelmiszert fogyaszt egy munkás egy hónap alatt. Ezt beszorozva a dolgozók számával, megkapjuk az összfogyasztást. Minden városkának saját ellátási terve van, melyben a helybeli felvásárlási lehetőségek, az ellátó központtól való távolság, s a csehszlovákiai szállítmányok is szerepelnek. Az áru többségét — mint a Priamen-Orenburg vezetői is kijelentették — a szovjet kereskedelemtől fogjuk vásárolni. Például a Frolovo-bázis számára készüli: terv: ide legtöbb árut — húst, szárnyvast tejtermékeket — a közeli kisvárosból, Mihajlovkából szállítanak majd. A „közeli“ 40 kilométert jelent. A további árut a 140 kilométerre fekvő Volgográdból — a szovjet szállítóktól és a mi központi raktárunkból kapják. A szovjet élelmiszeripar dolgozói a mi szokásainknak is eleget akarnak tenni, például füstöltáru féleségek készítésével; eigy szovjet sütőipari vállalat pedig a mi pékjeink segítségével dolgozóink ízlése szerint süti majd a kenyeret. Szakembereink márciusba« a szovjet kereskedelemmel és szállítókkal már kidolgozzák a konkrét szükségletek és áruszállítmányok pontos tervét. Szállítási gondok Az áruk java részét tehát a Szovjetunióban vásároljuk. De még így is nagy szállítmányok vándorolnak majd rendszere sen szovjet földre, a hazánktól sok száz kilométerre fekvő helyekre. Sok függ majd a Szovjetunióban és az ellátó központokba való gyors és rugalmas szállítástól. Az első szállítmányokat a Csehszlovák Autófuvarozási Vállalat nagy kamionjai továbbítják. Az első előreláthatólag már áprilisban útnak indul. Nagy szerep jut a vasútnak is. Kisebb áruszállítmányok pedig rendszeresen helyet kapnak a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság Prága— Volgográd között közlekedő gépeinek fedélzetén is. Habár az Orenburg gázvezeték építését még csak az idén kezdik, kereskedelmi . vállalatunk már ebben az évben néhány ezer tonna árut szállít a Szovjetunióba. Körülbelül 200, áruval teli vagont indítanak útnak. Egy részük hűtőberende- zéses. Hazánkból szállítjuk a konyha-, az üzlet-, az éttermi és a raktárberendezéseket is. Ez további 400 vagonnyi szállítmányt jelent. A kereskedelem és a szolgáltatások dolgozóinak nem lesz könnyű dolguk. Nagymértékben befolyásolják majd a gázvezeték építőinek életkörülményeit. Fizetőeszköz a rubel Az első dolgozóknak, az építkezés úttörőinek ideiglenes üzletekkel kell megelégedniük. Csak fokozatosan, a megfelelő objektumok felépítése után lendülmek teljesen üzembe a szolgáltatások. Az üzletekben! természetesen csak a legszükségesebb árukat fogják árusítani. Úgynevezett ínyencségeket, ittint virslit, sza- lámiféléket, kávét, konzerveket stb. Az alap-, illetve főétkezést, az üzemi konyhák biztosítják majd változatos és kiadós ételekkel. Az üzletekben a dolgozók az apró, mindennapi közszükségleti cikkeket — a fogkefétől, és az ingtől, a cigarettáig — is megtalálják. Nem divatcikkeket, hanem a szükséges árukat. Az építők rendszeresen utaznak majd haza, s a divatkellékeket, ha akarják, itthonról vihetik magukkal. „Mindent egyszerre termesze tesen nem oldunk meg. A gyakorlat lesz a tanítómesterünk“ — mondja Oklesték elvtárs. ,,A fogyatékosságokat helyben küszöböljük ki, s keresünk új és új lehetőségeket a kielégítő ellátás és a szolgáltatások meg szervezésére.“ Az építők vásárlási lehetősége bizonyos mértékig korlátozott lesz. Mégpedig a pétnj miatt. Üzleteinkben és kantirí- jainkban csak rubelért vásárolhatnak majd. Dolgozóink a napidijukat rubelben kapják. Ennek egy részét kosztra fizetik, a maradékért pedig vásárolhatnak. A legtöbbjük természetesen nem költi el egész keresetét. Ezt is figyelembe vették az üzletek megközelítő árukészlet-mennyiségének meghatározásakor. Becsületbeli feladat A terjedelmes szolgáltatásokról jó szakemberek és dolgozók kollektívája gondoskodik majd, akik sokra képesek. A központokat és az üzleteket tulajdonképpen az egyes kerületeik patronálják. A konyhák, az üzletek, a raktárak személyzetét ugyanabból a kerületből választják ki, ahonnan a vezeték építői, a kompresszorállomások és más objektumok dolgozói érkeznek. A frolovoi bázis számára például a közép-szlovákiai kerület biztosít dolgozókat. Itt fognak dolgozni a Banská Bystrica-i Stavoindustria vállalat dolgozói is. Az építők következő városkáját, Pallaszovkát egy ostravai vállalat dolgozói építik fel. E térségben a másik társpartner a pardubicei Plynostav lesz. A szolgáltatásokat biztosító dolgozókról az észak-morvaországi és a kelet-csehorszá- gi kerület gondoskodik. Á Szohranovka-bázison nyugatszlovákiai polgárok dolgoznak majd stb. A kerületek és a dolgozó kollektívák együttműködése a vezetéképítés egész időtartama alatt bizonyára hasznos lesz. „Csak becsületes, szakképzett, önálló emberek vihetik sikerre célkitűzéseinket“ — mondja J. Pospísil, az Élelmi' szerkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója —, „mert a szolgáltatások terén sem lesznek könnyűek a feltételek. A dolgozók első nagyobb csoportjai már április-májusban indulnak a Szovjetunióba. Az előkészületek befejezése gyors- ütemben folyik. Nehézségek természetesen vannak. De remélem, hogy az akadályoktól nem ijedünk meg, s közösen teljesítjük becsületbeli feladatunkat. Ügy fogunk dolgozni, hogy jól szolgáljuk a szocialista együttműködés nagy művének építőit.“ LUBOMÍR HRUDKA SZOLGÁLTÁTOK ORENBURGNAK \ Emberek és számok harminc év tükrében a mikor leülök, /jL hogy Obid- ról (Ebeárffl ), erről a Duna-menti faluról írják, mindig egy kis elfogultság, egy kis meghatottság vesz erőt rajtam. Hiszen ott születtem, ott rúgtam le a körmöm rongyfocizás közben, ott fogta meg jó öreg tanítóm a kezem, hogy az ákom- bákomok betűkké formálódjanak s ez a falu az, ahová még mindig visz- sza-visszajárok, hogy apám, s anyám szavaiból, a falu szorgos népéből erőt merítsek. Ahányszor hazamegyek, mindig egy egy meglepetés fogad. Az elmúlt harminc év most olyan, mintha egy hegy tetéjéről néznék vissza a meredek lejtőn egész a hegy lábáig, s az úton felfelé minden egyes pihenő egy-egy elért eredmény, ami új lendületet ad a további munkához. Ha végigmegyek egy portalanított utcán, sokszor felidéződik bennem a múlt kegyetlen vagy mosolyt varázsoló emléke. Tudom, hol volt a ko- csiúton a kátyú, amiben felbukfenceztem a kerékpárral, emlékszem a sikamlós útra, ahol úgy nekiestem a kerítésnek, hogy új kabátommal az összes mohát letöröltem. A szebbnél szebb házak mellett eszembe jut Viki szüle — a faluban csak így hívták — partoldalba vájt odúja; a rogy- gyantfalú, kisablakos házak. Ma már a portalan utak mellett tíz kilométer hosszan találunk betonjárdát, s a zöldmohás fakerítés is többnyire csak a múlt emlékei közé tartozik. A lábán bizonytalanul járó egyén moha helyett a vaskerítés friss festékével kenheti össze magát. A faluban mindenkinek természetes, l*ogy van kultúrház, modern üzlethelyiség, Stúrovóval (Párkánynyalj — a legközelebbi várossal — a falat naponta 14 autóbuszjárat köti össze, hogy új középület épült, amely a közeljövőben könyvtárnak, borbélynak, fodrásznak, a nyugdíjasok klubjának és a gyermektanácsadónak ad otthont. De ugyanilyen természetes az új, bekerített sportpálya. Meg az is, hogy a játékosoknak nem kell a pálya szélén vagy a kocsmában átöltözni. Mikor a hnb-n a falu fejlesztésére fordított összegről érdeklődtem, százezreket, sőt milliókat meghaladó számok hangzottak el. Szorgos jegyzetelésemben a hivatalvezető szakított meg. — Ezek viszonylagos számértékek — mondta —, s talán nem is ez az érdekes. Pontosan fillérről fillérre ki tudjuk mutatni az anyagért kiadott összeget, sőt a brigádok koroná bán kifejezett értékét is, s így rámondhatjuk, hogy ez vagy az a létesítmény ennyibe vagy annyiba került. Az igazi értéket mégsem tükrözi, csak úgy, ha hozzávesszük az emberek lelkesedését, összefogását, ten- niakarását, amit viszont pénzzel nem lehet kifejezni. Pedig falunkban minden, de minden „Z“-akcióban készült. Valóban, ilyen szemszögből nézve a számok háttérbe szorulnak. A falu az elmúlt harminc év alatt teljesen újjáépült. A háború okozta sebek behegedtek. A harminc év volt ennek is az orvosa, mert ez az orvos felhúzta a ledőlt falakat, helyére billentette a félrecsúszott tetőszerkezeteket, s a könnyek helyére mosolyt varázsolt. Az utolsó háborús emlék a Szőcs féle ház volt, amihez külön történet fűződik. A ház egy kétszárnyas nagy épület volt, mint a két rész alatt tágas pincével. A németek 1945-ben megállapították, hogy a pince bombabiztos, s mivel a németek állandóan vonultak vissza, a lak hatóvá alakított pincéből kirakták a háziakat, s helyükbe a német főhadiszállás költözött. Másnapra az épületnek ez a szárnya a pincével együtt romhalmazzá vált. A főhadiszállás a kilenc magas rangú német tiszttel megsemmisült. Elejével az emberek isteni csodáról beszéltek, hogy megmenekült a Szőcs család. Csak napok múlva derült ki, hogy nagyon is földi embernek, egy szovjet rádiós hírközlőnek volt ez köszönhető, aki óramű pontossággal irányította a ház kertjéből a német főhadiszállás elleni akciót. A hőstettek, s a szenvedések helyén most egy virágzó falu hirdeti a fejlődést, az életszínvonal emelkedését. Bármennyire az emberekről akarok írni, a számokat teljesen mégsem mellőzhetem: A faluban a felszabadulás után 1958 bán vették az első személygépkocsit. Jelenleg körülbelül 80 darab van. Közei százötven lakásban van telefon, 286-ban televízió, háromszázhatvan a bejelentett rádiók száma. A táskarádiókról, magnetofonokról, lemezjátszókról nem készítenek kimutatást. Az anyagi jólét rohamos fejlődése mellett nem lebecsülendő a kulturális fejlődés sem. A faluban mindig akadtak emberek, akik időt és fáradságot nem kímélve a kulturális élet fellendítésén fáradoztak. Ilyenek — hogy csak két nevet említsek — Könözsi Ferencné kultúrfelelős és Rutai Ferenc. Rutai. Ferenc már húsz éve irányítja a színjátszókat. Nehéz lenne felsorolni azoknak a nevét, akiket nem „kötött le örökre“ a tv képernyője, s hosszú estéken keresztül készültek egy-egy darab előadására. Az utolsó nagy sikerű rendezvényük a „Népdal- és nótaest" volt. Harminchármon álltak a színpadra legyőzve a mikrofon- és fényszóró okozta lázt, hogy énekükkel szórakoztassák a közönséget. Jó szereplésüknek legjobb bizonyítéka, hogy műsorukat közkívánatra telt ház előtt ismételték meg. A kulturális rendezvények ott az ezerötszáz lakosú falun a fiatalok és az idősebb nemzedék közös munkájának, összetartásának legszebb bizonyítékai közé tartoznak. A lelkes faluközösség szorgos munkával köszönti felszabadulásunk harmincadik évfordulóját. KREMMER LÁSZLÓ E gy régi prágai ház bejáratánál a következő feliratú tábla jelent meg: Pramen — az Orenburg—Szovjetunió nyugati határa közti gázvezeték csehszlovák szakaszának ellátását biztosító vállalat. A vállalat neve röviden: Pwamen- Orenburg. Több száz kereskedelmi dolgozó is bekapcsolódik a szocialista együttműködéssel készülő nagy mű, az új energetikai főútvonal é- pítésébe. A legkülönbözőbb szolgáltatásokat is biztosítják majd a gázvezeték csehszlovák szakaszának több ezer építője számára, akik néhány évig a Szovjetunió területén fognak élni és dolgozni. Á TÁVOLSÁGI gázvezeték CSEHSZLOVÁK építőinek ellátása A SZOVJETUNIÓ területén • kilenc szolgáltató központ • A KERÜLETEK IS GONDOSKODNAK AZ ÉPÍTŐK VÁROSKÁIRÓL • AZ ÉLELMISZEREKET TÖBBNYIRE HELYBEN VÁSÁROLJUK
