Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-20 / 69. szám, szombat

ATHÉNI FILMKOCKÁK Még középiskolai tanulmá­nyaim folyamán, főként görög nyelv- és irodalom órákon kez­dődő és egyre erősödő nosz­talgiával és élményekre szom­jasan készültem Görögország­ba. S amikor hosszú utalás Után Athén földjére léptem, úgy éreztem, régi álmaim vál­nak valóra, és testet öltenek tankönyvekhez kötött fogal­maim. Jóllehet még a reggeli órákban érkeztünk, a hőmérő higanyszála máris megközelí­tette a harminc fokot, s a napsugarak egyre erőteljeseb­ben tűztek. A forróság azon­ban nem lankaszt, sőt mind­inkább elviselhetőbbé válik. Talán azért, mert mórséklőieg hat a tenger felől ismételten megérkező szellő, vagy talán azért, mert minden hőséget, fá­radságot feledtet az a tudat, hogy a demokrácia bölcsőjé­Törökországból menekülő görö­gök csoportjai, vagy azok utó­dai alkotják. Ezeknek jórésze kátrány papírral bevont bódék­ban, a legmostohább körülmé­nyek között lakik még ma is. De itt találnak otthonra a fal­vakból tömegesen felkerülő pa­rasztok is, akik szerencsét próbálni Jönnek a fővárosba. Mivel más lehetőségük nem­igen van, a törvényt kijátszva éjszaka építik fel vályogházai- kaf vagy ácsolják össze desz­kából, bádoglemezből bódéi­kat, hogy legalább tető legyen a fejük felett. Ugyanakkor szinte paradoxként hat a ten­gerparti utcákon látható sok­sok tábla, mely a kiadó laká­sokra, bérelhető szobákra fi­gyelmeztet. A lakásínségen azonban mitsem segítenek ezek a lehetőségek, mivel megfizet­hetetlenül magas a bér az át­Az Erektlicioii az Akropoliszon nek színhelyére érkeztünk, ahonnan évezredekkel ezelőtt hódító útjára indult az emberi kultúra, művészet és szabad­ságszeretet. Mert görög föld szülte nemcsak Homéroszt, Szókrcitészt, Euripidészt, Phei- diászt, avagy Periklészt, ha­nem Manolisz Glezoszt, és Mi- kisz Theodorakiszt és Betoia- riszt is, hogy a legismerteb­bek közül is csak a legneve­sebbeket említsem. Túlzás nél­kül állíthatjuk, hogy minden görög földre érkezőt ismétel­te« át- meg áthat ez a tudat, annál is inkább, mivel itt az élő és élettelen természet, föld és tenger, ember és műalkotás, minden ezt idézi emlékezetünk­be. A MÜLT ÉS A JELEN TALÁLKOZÁSA Mivel azonban idegenveze­tőnk sürget, beszállunk az au­tóbuszba, mely a főváros köz­pontja felé visz bennünket. Előbb takaros családi házak között kanyarog, majd hosszú sugárutakon rohan, ahol hi­permodern, majdnem felhőkar­colókban elhelyezett elegáns üzletek hivalkodnak, míg a környező szűk utcákban kele­ties bazársorok húzódnak meg szerényen. A modern üzletek­ben utcánkint csak egyfajta áruval kereskednek és a kira­katokban a különböző divat­cikkek, izléses népművészeti szőttesek, drága ékszerek nagy választéka kínáltatja magát. A bazársorokban viszont az üzletek árukészletei az ut­cai állványokra és falakra van­nak kirakva, s csak zárás után hordják be őket ismét az épü­letbe. A legmeglepőbb azonban az, hogy az antik és modern épü­letek szinte magától értetődő természetességgel váltják, sőt mondhatnánk kiegészítik egy­mást. Gyakran nyílegyenes ut­cák változtatják meg hirtelen Irányukat, hogy érvényesülni tudjon egy-egy, sok esetben alig észrevehető antik műem­lék, vagy bizánci kápolna. S ami a legmeglepőbb, rend és tisztaság mindenütt. Amint azt Idegenvezetőnk elmondja, tör­vény kötelezi a tulajdonosokat, hogy a házak falát rendszere­sen újrafessék, s a járdákat tisztán tartsák. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy van At­hénnak egy másik arculata is, ezt pedig a külvárosok, első­sorban Pireusz,. Talrosz és Pe- risztertst mutatják. Lakóikat Javarészt a húszas évek óta (A szerző felvétele) Ingember számára. Persze ta­gadhatatlan az is, hogy elszór­tan a város peremén épülnek már korszerű munkáslakások is, de ezekben jelenleg még csak kevesen tudnak elhelyez­kedni. A görög munkásosztály azonban, a szűkre szabott le­hetőségek ellenére is tovább harcol szellemi és anyagi fel- emelkedéséért, s amint azt a legújabb fejlemények mutatják, erőfeszítése nem hiábavaló. AZ AKROPOLISZON Közben azonban a város központjában magasodó Akro- polisz tövéhez érkezünk, mely a legnagyobb összhangban ol­vad össze a környező város­képpel, s melynek reflektor- fényben tündöklő romjai éj­szakánkon együtt ragyognak a belváros színes neonfényeivel. Megérkezünk ahhoz az Akropo- liszhoz, melyen a demokrá­ciát megcsúfolandó éktelenke­dett a második világháború napjaiban a horog keresztes zászló, s melyet a nagy görög hazafi, Manolisz Glezosz élete kockáztatásával tépett le és cserélt fel a görög nemzeti lobogóval. Az Akropoliszra igyekvő turisták áhitatosan ró­ják a Propylaiák lépcsőit. Mint egykor az itt Összesereglett görögök, akik ePznrándokoltak, hogy a város védőjének a paj­zsos, sisakos és iándzsás Pal­los Athénének, a bölcsesség istennőjének, a tudományok és m ű vészét ek m eg t es t es í t ő j én ek pártfogását kérjék. S amikor felérünk, hogy ismételten kör­bejárva megcsodáljuk a Part- henón, az Erekhtheion és a kis Niké templom romokból ösz- szerakosgatott harmonikus épü­leteit, úgy érezzük, nem csa­lódtunk. Mert bár az emberi kapzsiság London, Párizs, Mün­chen és más városok múzeu­maiba hordta szót az Akropo- lisz templomainak háborúk, tűzvész, természeti katasztró­fák után is megmaradt műkin­cseit, egy valami ittmaradt. Az antik műalkotás és táj har­monikus egysége csakis itt, görög földön található meg. Azt hiszem ez az, ami idevonz- za a világ minden tájának tu­ristáit. Lát itt az ember ango­lokat, skandináv fiatalokat, franciákat, amerikai leányokat, néger párokat, turbános ara­bokat, száriba öltözött indiai nőket, katonákat, tengerésze­ket a világ minden tájáról. De gyakorta feltűnik a fekete reverendás ortodox pópa is, aki oly rosszaióan utasítja vissza fényképezési szándé­kunkat, mintha valami bűnös kívánságbn kapott volna rajta. Látva azonban csalódásunkat, kissé megenyhül, s talán mint­egy kárpótlásként áldását adja reánk. Aztán megcsodáljuk a kis akropoioszi múzeumot, melynek több terme a Parthenón frízé­nek még megmaradt reliefjeivel, Pheidiásznak és iskolájának remekbeszabott műveivel van tele. De itt találhatók a kis Niké templom mellvédjének fe­hér márvány alakjai is, évez­redek óta változatlanul. ANTIK MŰEMLÉKEK, MODERN ÉPÜLETEK KÖZÖTT Számtalan egyéb műemlékei, építészeti remekművet láthat még a turista, mert az egyre terjeszkedő város tiszteletben tartja, fáradságos munkával feltárja, összerakja, felállítja, óvja műemlékeit. Az Akropolisz és a Thészeionnak nevezett egykori Hépluúsztosz templom között terül el az Agora, az a tér, amelyen az ókori Athén mindennapi élete folyt. Aztán itt van az Areiopagosz is, amelyen valamikor oly sok mindenről esett döntés. Monumentalitásá­val még ma is lenyűgöz a nagy Dioniiszosz színház, melyben oly gyakran játszot­ták Euripidész . tragédiáit. Zeusz templomának korinthoszi oszlopai még ma is hirdetik az istenek és emberek atyjának hatalmát és nagyságái. Nem messze pedig Hadriánusz csá. szár kapuját láthatja a város­néző. Az antik műemlékek kö­zött azért jócskán akad egyéb látnivaló is. A modern stadion fehér márványból készült ülé­seivel, hatalmas méreteivel versenyre kelhet a világ bár­melyik sportlétesítményével. Ugyancsak lenyűgöz Byronnak, a görög föld szerelmesének szobra is. LÁTOGATÁS A NEMZETI MÚZEUMBAN Külön fejezetet érdemel a Nemzeti Múzeum megtekintése, melyben először is Agamem- nonnak színarany maszkja néz a belépőre. Aztán itt találha­tók az olymposzi istenek, kö­zöttük a méltóságteljes Arte- miszioni Zeusz, majd pedig a vörösesen vagy feketésen csillo­gó, gyakran embernagyságú vázák, a könyvekből is jól is­mert harcos vázával- Az egyik szekrényben szerényen húzód­nak meg a vaphiói és argoszi műkincsek mellett a püloszi agyagtáblák, melyeknek megfej­tése egy évezreddel toldotta meg ismereteinket a görög tör­ténelem napjairól. Hégészó, a fiatalon elhunyt családanya lé­giesen finom síremlékének megtekintésével búcsúzunk a Múzeumtól. A görög főváros két köz­pontját, a szökőkutas ümonia teret és a Szyntagma teret összekötő sugárúton találhatók a mai görög tudományos élet fellegvárai, az Akadémia, az Egyetem és az Egyetemi Könyvtár klasszicizáló stílus­ban emelt épületei. De szám­talan utca emlékeztet az antik világ nagyjaira is. S nem hiá­nyoznak az utcákban a nyár­son forgatott bárányhúst, sült­krumplit, keleti édességeket kínálgató apró jellegzetes fa­latozók sem, ajtajukban a tu­lajdonossal, aki ellentmondást nem tűrve szinte párancsolóan invitálja be az arra tévedt, mit sem sejtő turistát. S végül hozzátartozik a gö­rög utca mindennapi életéhez a munkásság és az ifjúság tün­tetése is. Különösen utolsó at­héni tartózkodásunk alkalmá­val, amikor az esti órákban búcsút akartunk venni a fő­várostól, találkoztunk több munkás- és diáktüntetéssel. A tüntetők rendezeti sorokban, fegyelmezetten, az utcai for­galmat nem akadályozva me­neteltek. Görögországi tartóz­kodásunk idején még a kato­nai junta volt uralmon, amely azonban azóta már megbukott, a további fejlemények pedig ismeretesek. KOHAN ISTVÁN 1 hogyan tet&zih KOMMUNISTÁK A PIONÍROKÉRT A jövő és az azután követke­ző nemzedékről való gondosko­dás általános. Minden közös­ségre jellemző. Ahogyan teszik, az mégis sajátos’ lehet. Példa erre a Samoríni fsomorjai) vá­rosi pionírház és a város kom­munistáinak kapcsolata. — Világos, érthető a párt táv­lati célja —. mondja Ágh József- né, a pionírház igazgatója —, és mi magunkévá tettük ezeket a célokat. A távlati és közvetlen feladatokat egységben látjuk. Találó meghatározás, hiszen nem lehet „elmerengeni“ a táv­lati feladatokon, és közben időt Veszíteni a közvetlen tennivalók megoldásában. Mindenkinek, aki tenni akar valamit a célokért, meg kell találnia a konkrét cse­lekvési lehetőségeket. Minden nap meg kell dolgozni az ered­ményekért. •— Hogyan? A kérdésre Így válaszol: — Okos, céltudatos kezdemé­nyezéssel, jó tervekkel, akciók­kal. Érről a pionírház dolgozói gondoskodnak. Másik két mun­katársa is nő, Kovács Lászlóné biológia-testnevelés szakos taní­tónő, Górász Istvánné padagó- gus, s ennek ellenére a pionír­ház tevékenysége inkább műsza­ki, természettudományi jellegű, mint máshol. Az ügyes kezek köre, a kézimunkázok, a repülő-, hajó-, vasút modellezők, a méhé­szek, a rádiósok, a könyvkö­tők, az akvaristák szakkörei erről tanúskodnak. — A párt tanított meg ben­nünket arra — magyarázza —, hogy a tudományos műszaki forradalom idején a pionírmun­ka területén elsősorban ilyen jellegű szakkörökre van szük­ség. És mi vállaltuk a szerve­zés, irányítás feladatát. Ez általános. Máshol is így szokták lenni. Sajátos azonban az, hogy a városi pártbizottság mégkülönböztetett, gondos fi­gyelemmel nyomon követi a cé­lok megvalósítását. Ez nem­csak abban nyilvánul meg, hogy Kostái jozef elvtárs a városi pártbizottság elnöke évente két­szer részletes, aprólékos jelen­tést kér az elvégzett munká­ról, hanem gyakorta személye­sen is a pionírházba látogat, megbeszéli a vezetőkkel a so­ron következő feladatokat, s főleg az érdekli, hogy miként, milyen formában segíthetnek a kommunisták. Ennek nyomán a kommunis­ták személyes példamutatása, segítsége sohasem marad el. Patócs Gábor elvtárs, a vete­rán pártharcos rendszeres láto­gatója, résztvevője az akcióknak, a rendezvényeknek. A szó leg­szorosabb értelmében együtt él a pionírmozgalommal. Az olva­só és történelmi szakkör tisz­teletbeli tagja, a pionírspor­tolók lelkes szurkolója, a báb­játékosok mindig szíves3n fór gadott vendége. Pártfeladatként thtelmqzi rendszeres látogatásait Holocsi Rudolf elvtárs, a városi nem­zeti bizottság elnöke is, aki nem felejti el sohasem megr kérdezni; Mire volna szüksé­gük a pioníroknak? És az csak természetes, hogy ahol. tud, se­gít. Akár arról van szó, hogy hozzáépítéssel teraszt kellene toldani a pionírházhoz, akár pedig arról, hogy „A legjobbak galériája“ felavató ünnepségét meg kell rendezn . Ha valaki a Szlovák Nemze­ti Tanács képviselője, akkor sok-sok közösségi, közigazgatá­si gond foglalkoztatja. Fehér Károlyné is képviselő, de min dig talál alkalmat, módot és időt arra, hogy a pionírok problémáival foglalkozzon. A fi- latelisták, a gépkötő szakkör tagjainak apró-cseprő problé­máit, még „anyagbeszerzési" gondjait is ismeri. Ha nagyobb méretű akcióra, rendezvényre készülnek. Tkáöik Mikuláš elvtárs, a Nemzeti Front titkára feltétlenül segítő­társ. Tapasztalata, széles körű ismerete és útmutatása már nagyon sok esetben bizonyult hasznosnak. Főleg olyankor, amikor valamit gyorsan, hatá­sosan kellett megszervezni. Jelentős a kommunista peda­gógusok közreműködése is. Fő­leg kezdeményező, szervező és nevelő erejük hatása érvénye­sül a pionírmozgalomban, a pionírház tevékenységében. Na­gyon fontos, úgynevezett politi- kai aprómunkában — körveze­tés, rendezői feladatok vállalá­sa, segítség a szervezésnél —- szokott megnyilvánulni. Eszmei, ideológiai téren, ha nem is közvetlenül, de közvet­ve a pionírház dolgozóinak a pártok tatáson való részvétele jelent hatást, segítséget. A párt­oktatást Kiss Ernő tanító elv- társ vezeti. Máshol is így szokták meg­szervezni az eszmei, ideológiai irányítást. Sajátos azonban az, hogy egy-egy témakör végén beszélgetést szerveznek, s a pionírház dolgozóitól megkér­dezik: Hogyan alkalmazták a szerzett ismereteket? Miként fogják megvalósítani a célo­kat? A válasz sohasem marad el. S ami a legfontosabb: nemcsak szavakban fogalmazódik meg, hanem tettekben is. HAJDO ANDRÁS Új, igényes gyártmányok Uj magenergiái berendezések gyártását kezdik meg az idén a Sig- ina termelési-gazdasági egység dolgozói. Többek között a novo- voronyezsi típusú atomerőmű 440 megawatt teljesítményű lépcső­jének 500 BIKS típusú szivattyúját is elkészítik. Felvételünkön: Miroslav Tót, egy szocialista munkabrigád tagja, mérési vizsgála­tot készít elő. (Felvétel: CSTK — V. Galgonek). Y

Next

/
Thumbnails
Contents