Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-11 / 35. szám, kedd

Huszonöt év hétköznapjai FEJEZETEK EGY TANÍTÓNŐ ÉLETÉBŐL ÚJ Fi LM EK — Énrólam nincs mit írni — mondta, amikor közös ismerő­sünk beszélt neki szándékom­ról. Nincs mit írni? Hát létezik olyan ember, akiről nincs mit írni? És éppen ö ne tudná, aki huszonöt éve tanít, aki huszon­öt éve a legszebb emberi tája­kon, milliónyi gondolat és lé- lekrezdülés között él? Nem hit­tem el, nem hihettem el! Egy ajtó az első emeleten. Az ajtón nincs név. Megnyomom a csengőt. Lépések, majd kezét csókolom, jó estét kívánok; tes­sék bejáradni — mosoly kísé­retében. Igen, jó helyen járok. SZEDER IRMÁNÁL, a ÖalovóL INagymegyeri j Magyar Alapis kola igazgatóhelyettesénél. Kis előszoba, vállasabb em­bernek össze kell húznia ma­gát. Egy szoba, egyik sarkában televízió, a másikban függöny ereszkedik alá. Rezsónyi kony- hácskát takar. A szoba egyéb­ként ízlésesen berendezett. Vvég mögött kristályok; egy zongora, rajta metronóm, felet­te Barabás-reprodukció a fia­tal Liszt Ferencről. A könyv- szekrényben a szépirodalom mellett történelmi tárgyú köny vek. Alacsony asztalkát kél fo­tel vigyáz. Én az egyikbe ülök, v a rekamiéra. # * * Hogyan is szokás mondani? Akkor vagyunk kint az életben, amikor már nem járunk iskolá­ba. — 1950-ben kezdtem, itt Nagymegyeren, az óvodában. Tanyról jártam be. Reggel fél ötkor keltem, nyolctól egyig a kicsinyekkel, aztán, délután Apácaszakállason a dolgozók is­kolájában. Éjfél volt, mire, ha­zaértem. Tanulni kellett, mert tanítani akartam. Megszereztem a pedagógiai érettségit, és 1952 ben először álltam gyerekek elé, mint tanító néni. Két évvel később felvettek a pártba. Mondták, kiérdemeltem. Aztán a 6—8 évfolyamokra kerültem. 1955-ben kineveztek igazgató- helyettesnek. Még erősebben éreztem, hogy nem állhatok meg, tanulni kell. És Szeder Irma tanult — min­dig munka mellett. Ma is a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemére jár. Nyitrán, leve lezó tagozaton elvégezte a ma­gyar—történelem—zene szakot. Három és fél év alatt mindösz- sze egy kettese volt, népdalból. Mosolyogva mondja: — Csodálkoztak a tanárok, mit keres ott az a kettes. En­gem nem zavart, csak akkor kezdtem drukkolni — nehogy hármasom legyen —, amikor már vagy húsz egyesem volt az indexben. Tanult és tanított. 1962-ben kitüntették: a PÉLDÁS TANlTÖ címet kapta. — A három tantárgyból most mit tanít? — Történelmet és zenét. — Akkor előbb a történelem­ről? Melyik kort szereti? — A középkort és az újkort. Érdekes anyag, a gyerekek is szívesen tanulják. De ha még jobban ie kell szűkítenem, ak­kor a francia forradalomtól Na­póleon haláláig és az 1948-as forradalmakat. A tanterv elle­nére, részletesebben tanítom ezeket a fejezeteket. Különben sok minden kimaradna. Sajnos, a magyar jakobinus mozgalom­ról is csak két mondat van tör­ténelemkönyvünkben. Ügy ér­zem, meg kell a gyerekeket ta­nítanom ezekre, mert nagy ré­szük italán már soha nem talál­kozik a történelemmel ilyen formában. Igaz, a legújabb tan- terv már írja, hogy a magyar vonatkozású részekkel többet foglalkozhatunk. — Hallottam, sokat utazik. — Minden nyáron valahova. Megnézem a nevezetesebb he­lyeket, aztán élményeimről be­számolok tanítványaimnak. Képeslapokat húz elő, milliót. V al amelyik társa egy külföldi út során megjegyezte, miért költi kevés pénzét képeslapok­ra. Válaszát egy fél mondattal odébb elárulom. Diafilmjei is vannak. A gyerekek csaknem valamennyit látták. És látták azt az őszi rózsát ts, amelyet a segesvári Petőfi-emlékműről ho­zott. Most pedig egy számára ta­lán még kedvesebb témára, il­letve szakra váltunk. Szeder Irma egyike legjobb kúrveze­tőinknek. A zene, mint valami fátyol, körüllengi, ezer színben kíséri életét. A háború után egy barátnője vezette be a hangjegyek titkai­ba, majd önszorgalomból meg­tanult harmóniumon játszani. Aztán valakitől megtudta, hogy énekelni is tud. Sok színdarab­ban, operettben játszott kisebb- nagyobb szerepeket. Nagyme­gyeren és környékén még ma is emlegetik a Marica grófnőt. Tizenhárom alkalommal játszót ták, és később ismét felújítot­ták. — Bizony, akkor sokat szere­peltünk. Ma már fordítva van: a gyerekek szerepelnek és a pedagógusok a nézők. Pedig akkor a zsebünkből vettük a pénzt, mert a kultúrháznak nem volt olyan felszerelése, mint ma van. És a hétköznapok? Hétfőn énekkar, a következő három estén színházi próba, pénteken megint énekkar. Szeder Irma m alapító tagja volt a Csehszlovák Magyar Ta­nítók Központi Énekkarának. 1969-ig énekelt velük. — Még ma is fáj a szívem, ha hallok róluk. Szép emlékek fűznek hozzájuk. — Szokott énekelni, ha egye dűl van? — Zongorázni gyakrabban. Meséli nevetve, egyszer any nyira beleélte magát a zongo­rajátékba, hogy megfeledkezett arról, hol is van. Amikor befe­jezte, az ablak alól szomszéd jai hangját hallotta: „Tanító néni, ez szebb volt, mint a te levízióban.“ Gyermekkórusaival szép sike reket ért el — legutóbb a já rások legjobb kórusainak or száqos döntőjén. így gyűjti örö­meit egy tanítónő. Munkával a munkából; az iskolában és az iskolán kívül. — Nem ■ bántam meg, hogy pedagógus leltem, az árnyékos oldalak ellenére sem: Tudja, az a legnagyobb boldogság, az a legfelemelőbb érzés, amikor az órán visszahalljuk azt, amit az előzőn tanítottunk. Külön­ben, el sem hiszem, hogy már huszonöt éve tanítok. Ügy el szállt az idő, észre se vettem. — Kedves élménye az iskola­padok közül? — Rengeteg van. A gyerekek akaratukon kívül is megnevet telik az embert, még ha nincs is a legjobb kedvében. Az egyik történelemórán például, az ős­korból feleltettem. Kérdem a gyerektől, miben éltek az ős­emberek. Válasz: hordágyakban. — Hol, hogyan tölti a hét végét? — A szüleimnél, Tanyon. Síi tök, főzök; szeretek varrni és olvasni, mindent. * * *• — Énrólam nincs mit írni — mondta, amikor közös ismerő sünk beszélt neki szándékom Tói. BODNÁR GYULA A nyelvtanítás úi íehetőseqei Alapiskoláink számos peda­gógusának (nyelvszakos taní­tókra gondolok) nehézségeket okoz a nyelvtanítás. Ezek a ne­hézségek nem a nyelvtani isme­retek hiányából, hanem a mód­szerek alkalmazásából adódnak. A nyelvtantanításnál szívesen alkalmazzuk a klasszikus, ma- rév módszereket. Egyedüli se­gédeszköz a tankönyv, mely sok esetben már nem felel meg a modern oktatás követelményei­nek. A tanulóktól legtöbbször a szabályok pontos reprodukálá­sát kérjük számon, s háttérbe szorítjuk az ismeretek gyakor­lati alkalmazását. Ezek után természetes, hogy munkánk nem jár eredménnyel. A tan­anyag a tanulók előtt száraznak tűnik (elsősorban a tanító teszi azzá!], ezért passzív hozzáállást tanúsítanak. A nyelvtanórák számukra így sablonossá, unal­massá válnak. Hogy ez ne így legyen, elsősorban a pedagógus kemény, fáradságot nem ismerő munkájára, az új lehetőségek széles körű feltárására van szükség. Örömmel vettem kezembe nemrégiben Varga Katalinnak, a népszerű magyarországi me­seírónak nálunk is megjelent könyvét, az „En, Te, Ö“-t (Ma­dách, Bratislava 1973.) A mese­könyv alcíme: Kalandok a szó- fajok birodalmában. Nos, ezt a könyvet nemcsak a nyolc-tíz éveseknek, hanem valamennyi nyelvtanárnak is a figyelmébe ajánlom. Merem állítani, hogy az alapiskolák alsóbb évfolya­maiban még segédtankönyv­ként is eredménnyel alkalmaz­hatnánk. Varga Katalin könyve a maga műfajában az oktatási és nevelési követelményeknek is megfelel. Jó példája annak, hogyan lehet a nyelvtanítást érdekessé, játékossá, s ezzel egyidejűleg komollyá és ered­ményessé is tenni. Az író egyszerre több célt is elért könyvével. Először is a me­sének, mint műfajnak valameny- nyi lehetőségét felhasználva, megszeretteti gyermekeinkkel az irodalmat. Másodszor pedig észrevétlenül megtanítja őket a helyesírás szabályaira és a leg­alapvetőbb nyelvtani ismeretek­re. Meséi helytállóak, időszerűek, „modernek“, s nem szakadnak el a népmesék tisztaságától, szépségétől sem. Előfordulnak bennük a régi magyar népme­sék legtipikusabb elemei is: bo­szorkányok, manók, varázslók, tündérek, táltos lovak, égig érő fa, kacsalábon forgó vár stb., de a gyerekek fantáziáját min­denképp a jövő felé tágítja. Hő­sei, akiket igazi mesés hangu­latot keltő szavakkal nevez meg (Pitt, Patt, Dínó), utazó mese­hősök. Egy véletlen folytán (Ka- lamona, a híres varázsló elra­bolja testvérüket, Dórót) kény- tenek bebarangolni az ismeret­len szigeteket, a szófajok biro­dalmát. Egy varázsgömbbel utaznak. Járnak a gejzírek, zuz­mók, rénszarvasok szigetén, mi­közben robotállatokkal találkoz­nak. A szigetek lakói más-más, a modern technika különböző vívmányaival dolgoznak. Min­den sziget egy-egy szófajnak a szigete, s mindenütt él egy bölcs, a szavakkal varázsolni is tudó nyelvtanár. A lakók kész­ségesen segítenek az idegenek nek (a mese főhőseinek), de nekik előbb meg kell tanulniuk az új nyelvet, az adott szófajt tökéletesen ismerniük kell. A hősök jelleme az igazi lest- vérszeretet, a szorgalmat, a ki­tartást példázza. Csupán ilyen tulajdonságokkal rendelkezve érhetik el céljukat, így találják meg testvérüket. A gyerekek figyelmét jól le­kötik a fordulatos mesék közé ékelt mulatságos versek, az ér­tékes rejtvények és fejtörők, melyek mind a játékos nyelvtani ismeretszerzést szolgálják. A meseszövegek fejlesztik a kis olvasók szókincsét, kifejező­készségét, a pompás és művé­szi rajzok pedig még eleveneb­bé teszik az írónő képzelte me­sevilágot. Varga Katalin elérte könyve szórakoztató és élménygazda­gító hatását, s ezáltal az okta tás eredményességét is. Köny­véből sok-sok hasznos dolgot alkalmazhatnánk a tanítási órá­kon isi CSAKV KAROLY GYÖK ÉR TELEM FA (bolgár) A Dolgozók Filmfesztiválja során bemutatott filmeket foko­zatosan a többi mozi is műsorra tűzi. A léli szemlén látott filmek közül az egyik legsikerültebb alkotás a Gyükértelen fa, melyet a tavalyi Karlovy Vary-i nem­zetközi filmfesziválon fődíjjal tüntettek ki. Mivel egyik korábbi vasárnapi önmegvalósításának, céljainak fontosságáról. Egy mélyen hu­manista művész hitvallása ez a film, melynek végkicsengése: az értelmes cselekvésnek, az al­kotó munkának nem lehel, nem szabad határt szabni, az ember­nek éreznie kell, hogy a társa­dalomnak szüksége van rá. A cselekvés lehetőségétől meg­IV [ i riE-Jov (ibalra) a bolgár film egyik jelenetéi:.i;. szánuiuttoan már részletesen foglalkoztunk a filmmel, most, hogy bemutatták, már csak rö­videm méltatjuk erényeit. Ahol gár film egy idős kommunista parasztember városba kerülésé­ről szól, aki a tétlen jómódban nem találja helyét a fia és an­nak családja mellett, s végül visszatér falujába, amelyet fe­lesége halála után elhagyott. Röviden így foglalhatnánk össze a film cselekményét, mon­danivalója azonban sokkal mé lyebb, mint amire az egyszerű történetből következtethetnénk. Hriszto Hrisztov rendező élő problémát vet fel: az idősödő emberek tétlenségre kárhozta- tását, életük t artalmat lanságá­nak kérdését. A filmben őszinte gondolatok fogalmazódnak meg az élet értelméről, az ember fosztott idős embereket a ké­nyelem, a jólét, a gondtalanság nem mindig teszi boldoggá. A film reális veszélyre fi­gyelmeztet: a gyökértelenség káros voltára, arra a jelenségre, amikor a fiatalok idős szüleiket új környezetbe helyezve kire­kesztik az öregeket a dolgos társadalomból. őszinte, igaz vallomás ez a film. Főszerepét Nikola Dadov játssza, közvetlen természetes­séggel; az idős parasztember alakjába egy egész sorsot és drámai akaratot tud varázsolni tekintetével, mélyen átélt játé­kával. Említést érdemel még Nevena Kokanova (a parasztem­ber menye) és Marin Janev (az idős ember fia) teljesítménye is. HÁBORÚ ÉS EMBEREK (jaípdin) Díjnyertes film ez is, a nyá­ri Karlovy Vary-i fesztiválon a „Lidice rózsáit“ nyerte el. Leg­nagyobb pozitívuma, hogy a ja­pán filmtörténetben talán elő­ször nyújt átfogó, s főleg igaz­ságos képet Japán második vi­lágháborús eseményeiről, bemu­tatva azokat az erőket, amelyek az országot a háborúba sodor­ták, és azokat is, amelyek a pusztulástól óvták. A film tulajdonképpen hatal­mas történelmi freskó: a nálunk bemutatott alkotás a háborús krónikának a harmadik része, s az 1939 es eseményeket idézi, amikor a japán hadsereg meg­támadta Mandzsúriát. Az aiőzö két rész Japán Kína elleni har­cát jeleníti meg. A film Dzsum- ptíi Goinikova regénye alapján készült, s a rendező öt részesre tervezi; Szatszuo jamamoto alkotó egy nagyiparos család sorsán keresztül érzékelteti az akkori japán társadalom ellentmondá­sait. A rendkívül szerteágazó történet központi alakja Godai gyáros (hadianyagokat gyárt) és Köbei Szimegi, a háború megátalkodott ellenzője. A gyá­ros egyik lánya — apja határo­zott tilalma ellenére — felesé­gül megy Szimegihez, s ezzel szembekerül azzal a világgal, melyet apja képvisel. A rendező a csaladi drámán keresztül bon­takoztatja ki a cselekményt, s bemutatja a Halhin-Gol folyó menti harcokat. Az antifasiszta filmdráma ke­mény ítéletet mond az imperia­lista háború fölött; a rendező nyíltan, leplezetlenül fejti ki gondolatait a háború esztelen- ségéről. Az európai filmízléshez szokott néző számára az alkotás egyes részel azonban kissé von­tatói lak, s szinte elviselhetetle­nek. Az alkotó ugyanis nem tö­rekedett visszafogott ábrázolás- módra, a háború embertelensé­gét, az erőszakot, a brutalitást teljes meztelenségében tárta elénk — bár a naturalista jele­netek nem öncélúak. Talán nem érdektelen, ha el­mondjuk, hogy a nagy hatású filmdráma a MOSZFILM-stúdió segítségével készült. A harci je­leneteket a rendező a Szovjet­unióban, a Volga mentén forgat* ta; nem azért, mintha Japánban nem talált volna megfelelő tere* pet, hanem, mert korabeli tan* kokkal, fegyverekkel országa nem rendelkezik, s legfőképpen; Japánban nem realizálhatta el­képzeléseit, a film koncepciója ugyanis nem felel meg az impe­rialista körök politikájának. Mi­vel munkáját odahaza kimon­dottan akadályozták, a szovjet filmesekhez fordult segítségért, akik készsége*®'’ r'—" tettek Jelenet a Háború és emberek című japán filmből. kérésének. S mi sem természe­tesebb, hiszen a film mondani­valója és végkicsengése össz­hangban van a világ békepoliti­kájával. A rendező fiatal fejjel éke át a háború borzalmait, s látta, hogy a tőke, a gyárosok nye­részkedései és hódító céljai mi­lyen veszélybe sodorták az or­szágot. Ezért fontosnak tartotta, hogy filmet készítsen a háború kegyetlenségéről és értelmetlen­ségéről — elsősorban a fiatalok és azok számára, akik még nem okultak a történelemből. —ym— (Goindolatclk egy meselkcmyv olvasása közben)

Next

/
Thumbnails
Contents