Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-08 / 33. szám, szombat

RUDOLF FABRY:

ISMERNI MAGUNKAT! IÜU

Az ég negatív narancs, püspökkalapja lebeg fölöttem, a hideg fények

paramágneses sóként héliumgyűrűbe fogva csurgó színek kristályába fagynak.

S ez vagyok én! Tükrünkben magamat látom, s túl jól ismerem magam: macska a villákon, magasztos klasszikus idézetek és sok más.

Kö vagyok, s nem tarpei kö,

s nem vagyok, íme, Tajgetos sem,

s nem csábít a világ tengelye,

s nem csábít az örök dicsőség,

s a föld alatti dicsőség — a fű sem,

mely fellángol a mell bimbóján cigaretta végként,

s tudom, hogy már nem leszek, s jól is vm ez így,

de az anyag ibolyakékre

oxidált titkos üregeiből

sosem kerülök többé fel a fényre.

Ami lenni akarok, csak az leszek már —

de akarni annyi, mint elenyészni,

sípként megfaragódni s földbe veretni,

s az anyag csak bizonyos pontig áll ellent,

a határ: hideg fényű tűzijátékok s megfeszített rózsák.

S hogyha már nem lehetek magam szétosztó nap az örökké éhes világmindenségben, legyek legalább halállepke árnya az örök idő létét bizonyítva.

De ez a nap ne legyen szerelem, de ez a nap ne legyen asszony, de ez a nap ne legyen éjszaka, ez a nap, melyen nem nyílik jázmin, ez a nap, ez a nap ne legyek én sem.

Tőzsér Árpád fordítása

Ma ünnepli 60. születésnapját Rudolf Fabry, a kortárs szlovák költészet egyik jelentős képviselője. Sajátos tehetségről tanúskodó zsengéit követően költészete különösen a harmincas években terebélyesedett ki, amikor több verseskötete révén a szlovákiai szürrealisták egyik élenjáró képviselője lett. Kortársaihoz hasonlóan a fasizmus egyre fojtogatóbb légkörében ő is rádöbben a költészet társadalmi funkciójára. Ez a pozitív változás letisztult versein is érződik. Rudolf Fabry napjainkban is alkot, s ezenkívül kultúrpolitikai szervezőmunkát végez. Jelenleg a Výtvarný život című havilap főszerkesztője.

BUZULUKTÓL OSTRAVÁIG...

A prágai Károly Egyetem folyosóján csupán néhány vizsgára váró diák sétálgat. Olyan csend uralkodik az ősi falak között, hogy már kételkedni kezdtem benne, vajon jó helyen járok-e. A harmadik emeleten végre megtaláltam az egyik ajtón a feliratot ,,Katonai tanszék“. Jozef TouSek ezredes, az egykori harckocsizó a tanszék vezetője. Életútjáról, az eseményekről, a Buzuluktól Ostraváig megtett harcos útjáról beszélgetünk.

— Őseim több mint száz éve hagyták el az óhazát, és az akkori Oroszország Volhinyiai területén telepedtek le. Megélhetést, munkát kerestek. Nagyapámtól hallottam, őseim erdőt irttotak, így jutottak szántó- földhöz. Az egész település cseh volt, s megőrizték anyanyelvűket. Én a forradalom ideje alatt 1919-ben születtem. Anyám nyolc gyermeknek adott életet. Két testvérem gyermekkorában meghalt, de úgyis ötünkről kellett gondoskodniuk.

Nehéz volt gyermekkora. A fiatal szovjetállam a húszas években gazdaságilag még nem volt elég erős. Később Cseszké Hulcsban, Tousek ezredes szülőfalujában is megalakult a kolhoz. Javult a gazdasági helyzet, az életkörülmények is megváltoztak. Az alapfokú iskola elvégzése után a kolhozban vállalt munkát.

— Az ifjúkori évek hamar elszaladtak, bevonultam a tényleges katonai szolgálatra. Március 23-án Kasztornoje Vosz- tocsnoj városkában a tüzéraltiszt iskolába osztottak be. Mire megszoktam volna a katonaéletet, a fasiszták orvul megtámadták a Szovjetuniót. Éjjelnappal a gyárakat evakuáltuk.

A PÁRHUZAMOSOK FÁRADHATATLAN KUTATÓJA

Kétszáz éve született Bolyai Farkas

Bolyai Farkas volt az első magyar matematikus, aki olyan komoly és önálló tudományos eredményeket ért el, amelyek előhírnökei voltak fia, Bolyai János korszakalkotó „új, más“ világának.

Bolyai Farkas 1775. február 9-én született Bolyán, régi középnemesi családból. A gyermek Bolyai Farkas tudás utáni vágyát a családi légkör ' kedvezően befolyásolta. Hatéves korában szülei beíratták az ősi nagyenyedi református kollégiumba. Itt kezdődött a rendkívüli adottságú Bolyai Farkas felfelé ívelő pályája; első megnyilatkozásaival bámulatba ejti környezetét. Csakhamar kitűnik tanulótársai közül matematikai tájékozottságával és kiváló nyelvi és számolási képességével. Tizenkét éves korában tanulótársul kerül Kemény Simon mellé Vécsre, akivel 1796-ban beiratkozik a jénai egyetemre. A következő állomás Göttinga. Itt ér életének új fejezetéhez: megismerkedik Gaussszal, akivel hosszantartó barátságot köt. Barátságuk csak növelte azokat a gyönyöröket, amelyeket a tudományok mélyébe néző lélek szerezhet magának. A Göttingában töltött utolsó év megismertette Bolyaival a nyomort is. Erre az időszakra mégis szívesen emlékezik vissza, annál is inkább, mivel itt volt alkalma utoljára a tudomány légkörében élni és gondolatait másokkal is közölni. Mert a hazatérése után Domál- don töltött évek valóban nem jelentettek Bolyai Farkas számára tudományos gondolatokat érlelő légkört.

1801-ben feleségül vette Árkosi Benkő Zsuzsannát. Ebből a házasságból származott a később világhírűvé lett fia, Bolyai János. 1804-ben a marosvásárhelyi református kollégium tanára lett, ahol matematikát, fizikát és kémiát tanított — 47 éven keresztül.

Küzdelmes élet után 1856-ban „a nyolc X alatt sok x-et írt tanár“ meghalt.

A lexikonok Bolyait általában mint kollégiumi tanárt, a fiát megelőző időszak legkiválóbb magyar matematikusát, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját emlegetik. A szűkszavú megfogalmazások azonban kevésbé fejezik ki munkásságának a jelentőségét, életművének nagy horderejét. A BOLYAI név számunkra ennél többet jelent — legendát, jelképet.

A matematika történetében sok olyan problémát találunk, amelyeknek megoldásán a világ leghíresebb matematikusai évszázadokon keresztül hiába fáradoztak. Az egyik ilyen jelentős kérdés, amely több mint 2000 éven keresztül sok nagynevű matematikus figyelmét lekötötte, a paralelák problémája volt. A párhuzamosok axiómája tehát Bolyai Farkas ifjúkorában éppoly kevéssé volt bebizonyítva, mint akár évszázadokkal azelőtt. Ezt Bolyai Farkas és több más tudós is, égető hiánynak, „foltnak érezte a geometria szép testén“. Bolyai Farkas tehát élete feladatának tekintette a párhuzamosok axiómájának a bebizonyítását. De fáradozásai eredménytelenek maradtak. Fia, Bolyai János korszakalkotó eredményei igazolták, hogy Bolyai Farkas vállajkozása meddő volt, a paralelák euklideszi axiómáját nem lehet bebizonyítani, mert független a többi axiómától és posztulátumtól.

Bolyai Farkas művei közül legismertebb a latin nyelven írt Tentamen. Művében több olyan gondolatot találunk, amelyekkel részben megelőzte kortársait vagy tőlük függetlenül jött rá olyan igazságokra, amelyek a nyugati kultúrközpontokban

már ugyan ismertek voltak, de az akkori maradi viszonyok között hozzá nem jutottak el.

Sajnálatos, hogy Bolyai Farkas életében kevés elismerésben részesült. Kora többre értékelte kisebb természettudományi cikkeit, néprajzi tanulmányait, drámáit, valamint szép- irodalmi fordításait, mint matematikai munkásságát. Bolyai Farkas olyan őstehetség volt, akinek az érdeklődése és fé- kezhetetlen energiája sokfelé szétfutott.

OLÁH GYÖRGY

KULTURÁLIS HÍRE

• Szerte a világon egyre na- gyob az érdeklődés a szovjet irodalom iránit. Tavaly mintegy 400 szerződést írtak alá a szovjet irodalmi alkotások külföldi megjelentetéséről.

$ A leningrádi Kirov baletttársulat Edit Piaf életéről készít műsort. A balett kísérő zenéjét az ismert sanzonénekesnő dalaiból állítják össze.

$ Szvjatoszlav Richter február 25-én és 26-án München ben vendégszerepei. A hír szerint, amelyet a Süddeutsche Zeitung tett közzé, a Herkules Saalbain ad két zongoraestet.

® Terzy Andrzejewski Hamu és gyémánt-ja kapta meg Lengyelországban az idei „Arany Kalász“ díjat, amelyet minden évben a Dziennik Ludowy című napilap közvélemény-kutatása alapján a legkedveltebb regénynek ítélnek oda.

& J. B. Salinger, a Zabhegyező szerzője, akinek utolsó írásai 1962-ben jelentek meg, hosszú ideje visszavonultan él. Nemrégiben fiatalkori elbeszéléseinek kalózkiadása arra késztette, hogy megtörje a hallgatást. Többek között elmondta, hogy ma is sokat ír, de új műveit nem hajlandó életében megjelentetni, mert az azzal járó hűhó megzavarná magánéletét.

A háborús napokban minden perc drága volt, jól ki kellett használni. Észre sem vette, hogy az 1942-es év véget ért. Az évforduló végén két hír jutott el hozzá. Az egyik igen szomorú: a németek megszállták szülőfaluját. A másik örvendetes. Az Ural inon. . /.u.ukban megalakult a csehszlovák katonai egység. A felhívás alapján önként jelentkezett. Buzulukba 1942 januárjában érkezett mint az egység 657. tagja, illetve katonája.

— A szolgálati nyelvet jól ismertem, hiszen odahaza a családban csehül beszéltünk, s az iskolában is hetente két órát foglalkoztunk irodalommal és a nyelvtannal. Mivel katonai ki- kéjjzésem is volt, őrvezetővé léptettek elő, és kinevezlek a páncéltörő szakasz rajparancsnokává. Kemény kiképzésen vettünk részt. Parancsnokunk, Svoboda alezredes — ma köz- társasági elnökünk — azt a jelszót tűzte ki: „Több izzadság a gyakorlótéren, kevesebb vér, a harctéren.

Elhallgat, gondolatait rendezgeti, majd, így folytatja;

— Végre elérkezett a várva várt perc. A 22904-es szerelvény elindult a front felé. Útközben a katonák kezdeményezésére gyűjtést szerveztek, hogy a pénzen a szovjet kormány harckocsit vegyen nekünk. Jasiok — aki a duklai harcokban alig pár méterre az államhatártól esett el — az utolsó fillérjét is odaadta azzal a kikötéssel, hogy abban a harckocsiban majd ő is helyet kap.

A szokolovoi harcok idején századuk képezte a tartalékot. Mégis itt esett át a tűzkeresztségen. Az egyik éjszaka ugyanis ellentámadást hajtottak végre. A harcok után a tábori zászlóaljat Novokoperszkában formálták át dandárrá. Jozef Tou- seket és harminchat társát a lambovi harckocsizó altiszti iskolába küldték. A négy hónapon keresztül tartó napi 14 órás kiképzés lehetővé tette, hogy „szakmájukat“ jól megtanulják.

— Amikor megérkeztünk a dandárhoz, nemcsak az a két harckocsi várt ránk, amelyeket a pénzünkön vettek, hanem további nyolc is. A „T-34“ esek el' hősökről, történelmi személyiségekről neveztük el. Annak a harckocsinak, amelynek én voltam a parancsnoka, a Ja- ros nevet adtuk.

Az éleslövészet és a taktikai hadgyakorlat után ismét a frontra mentek. Kijevnél ütköztek meg az ellenséggel. A fasiszták minden épületet köröm- szakadtig védtek, de a harckocsizok és a géppisztoly osok nem ismertek akadályt. A dandárt a Szuvorov-rend második fokozatával, Tousek tizedest pedig a „Csehszlovák Hadikereszttel“ és a „Bátorságáért“ Érdemrenddel tüntették ki.

— Kijev felszabadítása után tovább üldöztük az ellenséget Vaszilkov, Komuna Csajka, Oszt- rozsan és Zsazskov irányában. Mindenütt kemény harc volt. A rudai cukorgyár mellett harckocsim találatot kapott és kigyulladt. Kiszereltük a géppuskát, kisegítettük a vezetőt, és felvettük a harcot a fasiszta gyalogosokkal, akik igyekeztek gyűrűbe fogni. {Szerencsénkre a mieink észrevették, hogy mi történt és a segítségünkre siettek.]

Amikor a kijevi hadművelet után az egységet Rovno környékére irányították, háromnapi szabadságot kapott, hogy szüleit, testvéreit felkeresse. Öccsét, bátyját és húgát már

nem találta odahaza; önként jelentkeztek a csehszlovák katonai egységbe. S mivel tudták, hogy ő a harckocsizóknál szol- gál, kérték oda osszák be őket.

— Az átszervezés után a dandár hadtestté formálódott s kineveztek a harckocsizó dandár századparancsnokának, öcsém, a Rostislav harckocsi parancsnoka, bátyám, Michal, motorkerékpáros-összekötő, húgom a tanfolyam elvégzése után a harckocsizó dandár műtőnővére lett. Együtt voltunk tehát, de csak ritkán találkoztunk. A kiképzés, a további harcokra való felkészülés minden időnket és erőnket igénybe vett.

A duklai harcokban már 20 harckocsival támadtuk az eh lenséget. Ott voltunk a vérrel áztatott 534-es magaslaton, Hirow-hegyen, s mindenütt ahol szükség volt ránk. A hadműveletek végére alig maradt néhány ép harckocsi.

Újraformálásra Keímarokban összpontosították a dandárt, ahol harci zászlókat kaptak, aztán újra irány a front. A lengyelországi összpontosítás célja

— akkor már 65 harckocsival rendelkeztek — az Ostrava elleni támadás volt.

— A tüzérségi előkészítés után az első és a második harckocsizó zászlóalj lendült támadásba. A miénk, a harmadik zászlóalj tartalékban voll. A támadás során mocsaras terepen megakadt, bennünket is bevetettek. Felderítőként öcsém, Rostislav haladt a támadó ék élén . ..

— Rogojszno településen áthaladva egy elrejtőzött fasiszta rohamlöveg háromszor eltalálta öcsém gépének tornyát... A vezető megőrizte lélekjelenlétét és az egyik magaslat mögé hátrált. Én a rádión keresztül értesültem az eseményekről. Azon nyomban odamentem. Szörnyű látvány fogadott... öcsém holttestét sátorlapba tettük. Gyorsan eltemettük ...

Az említett tragikus esemény után négy nap múlva, — immár hazai földön — egy légitámadáskor bal alsó karját bombarepesz sebesítette meg. Nagyon vérzett, így a sebet nem látta. Elsősegélyben a katonái részesítették, majd a dandár segélyhelyére vitték, ahol a sebésznek a húga segítkezett.

— Amikor megsebesültem, azt gondoltam, az egész csak néhány nap kérdése. — A kórházból csak három hónap múlva engedtek ki. Ekkor már béke volt. A harckocsizókkal Ost- ravában találkoztam. Megérkezésemkor megkaptam a szovjet Vörös Zászló Érdemrendet és főhadnaggyá léptettek elő. Örömöm azonban nem lehetett teljes: apánk meghalt.

Jozef Tousek a hadseregben maradt. Itt maradtak testvérei és később az édesanyjuk is utánuk jött. Különböző katonai, csapattiszti funkciókat töltött be. Azt az egységet, amelynek a parancsnoka volt, 1962-ben az ifjúsági szövetség központi bizottságának vándorzászlajával tüntették ki.

— A háború utáni éveknek nagy részét a fiatalok között töltöttem le. Neveltem, oktattam őket, de közben a magam műveléséről sem feledkeztem meg. A háborúban szerzett tapasztalataimat igyekeztem és igyekszem átadni néphadseregünk jövőbeli parancsnokainak. Jelenlegi munkahelyemen 1960 óta dolgozom. Beosztásomat, funkciómat, ma is olyan felelőséggel igyekszem ellátni, mint a háborúban. A fiatalok nevelésével bíztak meg, s ennél nagyobb harci feladat békében nem is lehetséges.

Tousek ezredes a már felsorolt érdemrendekein kívül további 12 kitüntetés tulajdonosa. Szabad idejében eljár a fiatalok közé az iskolába és beszélget velük az egykori harcokról. Emlékiratot készít élményeiről, harcostársairól, hogy az utókor tudomást szerezzen a háború borzalmairól. S szabad idejében szívesen játszogat két és fél éves unokájával.

— Borzalmas volt a háború. Szeretném, ha kis unokám — békében nőne fel.

NÉMETH JÁNOS