Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-07 / 32. szám, péntek

MAGYAR MUSICAL NAGYSIKERE

A PIROS KARAVÁN AZ ÜJ SZÍNPADON

Az Új Színpad daljáték-együttesének művészeti és dramaturgiai vezetői ismét bebizonyították, hogy figyelemmel kísérik — nemzetközi méretekben Is — a musical fejlődését. Külföldön első ízben itt mutatták be, a maga nemében páratlan magyar musicalt, a Piros karavánt, Csemer Géza (szövegkönyv! és Szakcsi Lakatos Béla (z eine) s zerzemé n yé t.

A szerzemény a budapesti ősbemutató után a magyar főváros színházi életének szenzációjává vált és most a premier után mi is minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a brati- slavai közönség és számos hivatásos színész számára is az lesz. A mű igen magas művészi értékét kidomborította és megsokszorozta a kiváló előadás, amivel az Új Színpad daljáték-együttese ismét bebizonyította, hogy a műfaj legigényesebb alkotásait is avatotton és sikeresen tudja színpadra vinni.

Ha azt vizsgáljuk, hogy miért fogadták a Piros karaván című musicalt Bratislavában is olyan lelkesedéssel, akkor elsősorban azt kell hangsúlyozni, hogy a siker eredője nem csu pán a meglepő újszerűség, az attrakt'vitás, hanem mindenekelőtt az, hogy a szerzőknek sikerült páratlanul meggyőző művészi kifejezőeszközökkel elmondani az igazságot a cigányság életéről, e nép fejlődéstörténetének egy bizonyos korszakában. Az esemény színhelye Magyarország az ötvenes éívek nehéz pillanataiban, amikor a cigányság kereste helyét az új szocialista társadalomban. De lehetne Szlovákia is, mert mondanivalója általánosan érvényesíthető. A szerzők határtalan őszinteséggel, minden szépítés nélkül láttatják a cigány-problematika bonyolult lényegét: az állami szervek a cigányság egyenjogúságát elősegítendő — mindent elkövetnek, hogy a népet beillesszék az új társadalomba, de harcolniuk kell azok ellen, akik makacsul ragaszkodnak a régi, elavult életmódhoz. A szerzők nem adnak receptet a probléma megoldására és amellett, hogy, mintegy a mű hátterében, rámutatnak a cigányok sorsára, tragédiájára, láttatják a nép sajátos tulajdonságait is, amelyek gondolkodás- és életmódját meghatározó módon befolyásolják. Meggyőző erővel ábrázolják a lustaságot, a bűnöző hajlamot, de a nép kirobbanó temperamentumát, örömét, erotikáját, szentimentális nosztalgiáját, terméketlen álmodozását és vizionáló hajlamait is. Ugyanakkor a cigány- folklór elemeinek felhasználásával növelték a mű vonzerejét és látványosságát.

A musical zeinéje érdekes és hatásos, egyidejűleg vérbő és melankolikus is, de kerüli az olcsó szentimentalizmust. Szakcsi Lakatos Béla óvakodott az olcsó megoldásoktól, mindattól, amit általában „cigányzeneként“ emlegettünk. Zenei nyelve modern, érzékeny és bár a muzsikában felcsillantja a cigányzene és a cigáiny-dalkincs hagyományos értékeit, mindezt művészi beleérzéssel, alkotó módon stilizálja.

A szerzőpárnak sikerült olyan művet alkotnia, amely tele van drámai helyzettel, fordulattal, ellentéttel. Tartalmilag és formailag változatos, ezért érdem szerint sorolható a világ legjobb musicaljai közé. Az Új Színpad érdeme, hogy Budapest után elsőként vállalkozott a nem mindennapi és igényes mű bemutatására.

A bratislavai bemutató sikeréhez jelentős mértékben hozzájárult Bedrich Kramosil érdemes művész, az Új Színpad daljátékegyüttesének művészeti vezetője, az előadás rendezője, Zdenék Macháöek karmester, Stanisiuv Duris karvezető és a vendégek — Buris Slovák, az SZNSZ balettkarának vezetője, Ladislav Vychodil érdemes művész, díszlettervező, valamint Marta Rozkopfová, jelmeztervező. Az előadás felsorolt kimunkálói az Új Színpad kiváló szólistáival, énekkarával, balettegyüttesével és zenekarával úgy állították színpadra a musicalt, hogy az méltó folytatása az elmúlt évek nagyszerű eredményeinek.

A siker egyik tényezője az ötletesen megoldott, hangulatot teremtő színpadkép. Vychodil megoldása egyszerű, de hatásos. A fölfüggesztett és a hátteret is takaró háló meglepően mélyíti és bővíti az Új Színpad kis játékterét, a régi teherautó roecsa és a „hulladék-kombináció“ megteremti a szemétdomb illúzióját, amelynek „... ők a koronázatlan uralkodói“.

A rendező és a koreográfus munkája szinte elválaszthatatlan egymástól. Kramosil és Slovák együttműködésének köszönhető, hogy az előadás ereje éppen a táncszámok, a tömegjelenetek és az egyéni alakítások tökéletességéből ered.

B. Slovák ismét a mozgásművészet új ötleteivel gazdagította az előadást és alkotása az egyszerű gesztustól a stilizált mozdulatokig ível és szemléltetően fejezi ki a cigányok gondolkodásmódját, magatartását és világát. A légkör megteremtéséhez jelentős mértékben hozzájárult M. Rozkopfová is, akinek jelmezei soha nem öncélúak, hanem a mű szelleméhez kötődnek. Kramosil rendező érdeme az egyes képek sima, folyamatos megjelenítése, a megfelelő feszültség, légkör és ütem kialakítása és az egyéni, valamint a kollektív színészi munka részletes kidolgozása. Ugyancsak a rendező érdeme, hogy a cigányság életéinek valódi, hű képét adta, hangsúlyozva a mű szociális problematikáját, gondosan kerülve az olcsó szenzációt, vagy a cigányromantikát és az egzotikumot.

A szereplők közül első helyen kell említeni Gizela Vet:- lová érdemes művészt, aki a Cigánylány szerepében nyújtott feledhetetlen teljesítményt. Érett művészettel alakította a cigányság fiatal vezetőjének a figuráját Miskuvics László. Ugyancsak kellemes meglepetést jelentett Ivo Heller, aki a cigánybainda egyik tagját sze- mélyesítette meg, nagy művészettel, holott a közelmúltban még csak mint népszerű dalénekest ismerték. Gazdag szín- művészeti adottságok, biztos hangkezelés és hibátlan mozgás jellemezte Oľga Gallová fiatal cigánylányát. ízlésesen, a tapasztalt művész biztonságával személyesítette meg a cigányrendőr nehéz és talán legkevésbé hálás figuráját Karol Vlach. Külön említést érdemel Ľubo Roman, aki nagyon sikeresen állt helyt Rafael, a csavargó cigány, bonyolult jelle- mű szerepében. Figyelmet érdemel továbbá Božena Poló- nyiová, Ernest Kostelník, Mária Schweiglioferová, Karol Cálik és Július Satinský alakítása.

Az említett szólistákat, de a kisebb szerepek alakítóit, valamint a balett és az énekkar munkáját döntő mértékben támogatta és segítette Zdenék Macháfcek karmester; lendületesen, de egyidejűleg pontos technikával adta vissza a valóban színes partitúra dallam- és ritmusgazdagságát.

örvendetes, hogy a bratislavai Új Színpad előadta ezt a kiváló musicalt, amelynek számos gondolata ma is időszerű és indokolja, hogy feltegyük a kérdést és választ adjunk: hogy ml változott meg az utóbbi 20—25 év alatt a cigánysághoz fűződő kölcsönös kapcsolatunkban.

Végül örömmel állapíthatjuk meg, hogy az Új Színpad dal- játékegyilttese sokévi keresés után végre ismét egy olyan műhöz nyúlt, amely az egész együttest magával ragadta és maximális művészi teljesítményre ösztönözte. Az előadás az együttes történetében a musical műfaj területén elért legnagyobb eredmények közé sorolható. Különösen örvendetes számunkra, hogy ez kiváló musical, amely műfaji jellemzői mellett egy nagyon időszerű és égető problémával foglalkozik, ez esetben nem Nyugatról érkezett hozzánk, hanem a szomszédos szocialista Magyarországból.

ALFRfiD GABAUER

A klasszikusoktól napjamkig

CARL MELLES VENDÉGSZEREPLÉSE

Január utolsó bérleti estje nek karmester vendége, Carl Melles (vagyis a Budapesten született magyar Melles Károly) érdekesen, változatosan állította össze bratislavai hangversenyének műsorát.

Nyitó számként mai magyar zeneszerző kompozícióját választotta. Ligeti György „Lon- tano“ (A távolból) című műve először hangzott el nálunk. Ligeti zeneszerzői munkásságával nemzetközi rangot vívott ki magának. Az 1967-ben írt alkotás sajátságos zenekarkezelése azonnal megragadja a hallgatót. Mintha a zenei anyag süllyesztőből, a semmiből bukkanna habozva elő, lassan felküzdi magát és újra szétfosz- lik. Ezen belül valami lebegésszerű állandó belső mozgás teszi a folyamatot élővé.

Ezután Jindrinli Pazdera tolmácsolásában Mozart A-dúr hegedűversenye került előadásra. Pazdera a fiatal szlovák előadónemzedék tehetséges képviselője.’'Tisztán csengő, kellemes hegedűhangon muzsikál, finom zenei érzékkel, és ha még nem is befejezett, de kimunkált technikai felkészültséggel rendelkezik. Előadásmódja és zenei lénye azonban egészében még kiforratlan. De megvannak benne a művészi kibontakozáshoz szükséges előfeltételek és jogosan reméljük, hogy a muzikális fiatal művésznek céltudatos munkával sikerül majd fokozatosan eltüntetni a pályakezdés kérdő-, jeleit.

Bécsi vendégünk Mozart után a romantikus zene egyik legnagyob alakját, Berliozt szólaltatta meg. A „Harold Itáliában“ című négytételes prog- ramszimfőnia gondolati alapját Byron angol költő „Childe Harold“ címet viselő eposzának eszméi képezik. De Berlioz Haroldja valójában nem a by- roni költemény hőse, a főalak maga a zeneköltő, aki Harold képében itáliai benyomásait, élményeit énekli meg.

Haroldot Bársony László budapesti brácsaművész keltette életre. Mind zeneileg, mind szellemileg mélyen érezte ős értette szólamát, és azonosult a berliozi mondanivalóval. Bársony kiváló muzsikus, tökéletes, biztonsággal kezeli hangszerét,, kulturált játékát melegen éneklő tónus és finoman árnyalt ki-, fejezőkészség jellemzi. A brácsa legsajátabb hangulati területe a sötété '-nyalt líra, ési Harold alakj. bőséges alkalmat nyújt.

A Berlioz muzsikát „ábrázoló zenének“ is nevezhetnénk, mert hol gyöngéden, hol zabolátlan, szinte nyers erővel, de mindig ábrázol valamit. Melles karmesteri művészetének is egyik jellegzetessége az ábrázolókészség. Szemléltetően dirigál és a Harold szimfóniában ez a karmesteri erény kitűnően érvényesült.

HAVAS MÁRTA

JUBILEUMRA EMLÉKEZNEK

A prágai Kultúra terveiről

Csehországi és szlovákiai közművelődési és társadalmi intézményekkel karöltve a prágai Magyar Kultúra, Magyar- ország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából gazdag műsort készít. A jubileumi műsortervezet részleteiről Vécsei György igazgatóval és Benede- ky Erzsébettel, a propaganda osztály vezetőjével beszélgettünk.

Jó idők járnak muslanában az alsóbodaki asszonyokra. Kedvükre kibeszélhetik, ki- énekellieük magukat. Mert a tollf osztást, vagy ahogy ők mondták, a tollúf osztást a férfinép látni se bírja. Nem is találkoztunk mi egyetlen férfival sem a faluban. HOLEC ILONA háza felé is asz- szonyok mutatták az utat. Hímzett süsü volt a fejükön, ruhájukon tollpelyhek.

Holec Ilona, aki a legutóbbi Tavaszi szél... országos döntőjén kategóriagyőztes lett, kis házikó padlásáról volt lejövőben, amikor ráköszöntünk.

Apró termetű fiatalasz- szony, melegítőben, kendővel a fején. Végigvezet egy hosszú udvaron, aztán be a konyhába.

— Itt lakunk árendában, amíg el nem készül az új ház — mondja. — Az alapot már leraktuk. Jó nagy lakás lesz, emeletes tetővel. Jövőre szeretnénk belemenni.

Egy székről gyerekruhát emel jel, azután leültet.

— Éppen most fejeztük be a toUújosztást, hát szét van itt minden. Délelőtt még malacot is voltam íratni.

— Hányat?

— Csak egyet. Elég az a tíz tizenkét libával meg a tyúkokkal.

— Libatollat fosztottak?

— Azt. Pedig a férjem nem akar dunyha alatt aludni. Paplannal takarózok én is, ha itthon van.

— Miért, hol szokott lenni?

— Hegesztő-kútfúró a szövetkezetben, és máshová is eljárnak dolgozni. Csak a hét végére jön haza.

— Hány éves a férje?

— Annyi, mint én, huszonkilenc. Együtt jártunk iskolába, egy osztályba.

ÚJABB BALLADA A JEGYZETFÜZETBEN

Holec Ilona

Tóthpál Gyula felv.

— Gyerekkori szerelemből lett a házasság?

— Mondhatjuk így is.

Holec Ilona szintén a szövetkezetben dolgozik. Külső munkákat végez az udvarban, meg a mezőn. A gyermeknevelésben édesanyja segít. A négyéves kisfiú már tud trombitálni. Igaz, csak amolyan aranyozott pléh- trombitán. Vasárnaponként apjával jár a fúvószenekar próbáira. A hétéves kislányt szeretnék beíratni a zeneiskolába. Az anyuka nem jár- hatott, nem művelhette hangját. A fosztókban, a répaszedésnél, a szőlőben végezte el a zeneiskolát. Hogy nem is rossz eredménnyel, azt bizonyítja szép sikere.

— Sok dalt megtanultam itt a faluban. A Bálint vitéz című balladára, amellyel a döntőn szerepeltem, testvérem anyósa tanított meg. A fosztóban is énekelték. Aztán az igazgató néni meghallgatott engem, és azt mondta próbáljam meg, nevezzek be a versenyre. Aztán ment minden magától. Az igazgató néni és a férjem elkísértek a döntőre. Reménykedtem a győzelemben.

Nemhiába. Holec Ilona, mint az első kategória győztese, egy gyönyörű kínai porcelánvázát kapott.

— Nem volt lámpaláza?

— Csak előtte, amíg ki nem mondták a nevemet. Már többször szerepeltem színpadon. Mikor még lány voltam, énekeltem, színdarabot játszottam. De aki egyszer megházasodik vagy férjhez megy, az már nem játszhat. Legutóbb is, amikor hazajött a férjem, le volt neki írva egy papírra, hogy hol vannak a gyerekek, hol szedheti össze őket.

— A férje örült a sikernek?

— örült. A mama viszont szid. Én meg azt mondom, ha a férjem enged, megyek. Szeretnék részt venni a következő versenyben is. A mostani fosztóban egy Bodor Katalinról szóló balladát jegyeztem le füzetembe. Vannak már benne más dalok is. A férjem azt mondta, hogy vesz nekem egy nagyobb füzetet.

Beszélgetésünk közben benyit a mama, és kis hallgatás után megszólal:

— Négy lányom van, mind énekelt.

— Én sok dalt tanultam a mamától is — mondja Holec Ilona.

Aki ha nem is énekelte el, de elmondta nekünk a Bálint vitézt. Ezzel vett tőlünk búcsút, mi tőle egy egyszerű viszontlátással.

BODNÁR GYULA

Az idén Csehszlovákia több' városában: Zdár nad Sázavou- bán, Tľebíčben, Valašské Mezí-> ŕíčíben, České Budéjovicén, Karlovy Varyban, Mariánské Láznéban, Františkovy Láznö- bán, s természetesen Prágában, továbbá Zilinán, Filakovón (Füleken) és Luhačovicén rendez a Magyar Kultúra az illetékes helyi vagy járási szervekkel és Intézményekkel közösen „magyar napokat“, illetve ünnepi megemlékezéseket, amelyek középpontjában a magyar népnek a felszabadulás óta eltelt három évtized eredményeinek érzékeltetése áll. Ebből az alkalomból négy magyar művész (Bálint Mária, Pitti Katalin, Káplán György és Steinert Mária) vendégszerepei az említett helységek többségében. A hangversenyeken kívül számos kiállítással is dokumentálják a Magyar Népköztársaság szocialista fejlődésének évtizedeit az alkotómunka különböző területein. Irodalmi műsorok, „Ki tud többet Magyarországról“ című vetélkedők, ismeretterjesztő előadások alkotják majd a fel- szabadulási program további részét. Például a prágai Oktatás- és Művelődésügyi Dolgozók Klubjában április 7-én alapiskolai és gimnáziumi tanulók döntik el a vetélkedő során, hogy ki mit tud Magyarországról. Františkovy Láznéban és Karlovy Varyban Budapest százéves történetéről, fejlődéséről számot adó kiállítás nyílik, április első napjaiban pedig a prágai Hadseregházban fellép a budapesti munkásőrség énekkara.

A prágai Magyar Kultúra az idei, már hagyományos lulia- čovicei „magyar napokat“ is a felszabadulási évforduló jegyében rendezi.

A jubileumi programot a Magyar Kultúra előadás-sorozata egészíti ki. Januárban a Magyar Szocialista Munkáspárt ... kongresszusa óta eltelt idősza eredményeiről Ritter Tibor számolt be. A magyar ifjúság kulturális neveléséről Bíró Zoltán, a magyar—csehszlovák irodalmi kapcsolatokról pedig Szik- lay László tart előadást Prágán kívül Filakovón (Füleken) is. Március végén Prágában, České Budéjovicén, Týn nad Vlta- vouban és Füleken Godó Ágnes történész tart előadást a magyar és a csehszlovák ellenállási mozgalom kapcsolatairól. -sm-