Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-07 / 32. szám, péntek

Igényli-e a lakosság ? Szolgáltatások — ahogy a vezetők látják Puha Dániel a Dunaszerda- helyi Járási Nemzeti Bizottsíg helyi gazdálkodási szakosztá­lyának vezetője. Ö válaszolt a szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdéseinkre. A válaszból ki derült, hogy a járásban foko zott figyelmet szentelnek a szolgáltatások bővítésének és minőségük állandó javításának. S nemcsak azóta, hogy a párt­ós kormányszervek külön hatá­rozatokat hoztak erre vonatko­zólag, hanem ez volt a hely­zet az egész ötéves tervidőszak alatt. Mi sem bizonyítja in­kább, mint az, hogy például 1972-ben ebben a járásban 428,70 koronát költött egy sze­mély a szolgáltatásokra. A szlo­vákiai átlag ugyanekkor 336 korona volt, a nyugat-szlová­kiai pedig 335,10 koronát tett ki. EGYMÁSRA UTALVA Több új szolgáltatást is be vezettek az elmúlt négy év alatt. így például; kulcsszol- gálatot, szőnyeg- és kárpito­zott bútor tisztítását, valamint megkezdték a közös antennák felszerelését s nyitottak férfi- szabó-műhelyt. A járás három városában, Nagymegyeren, Somorján és Dunaszerdahelyen komunális üzemek vannak. 29 faluban pe­dig helyi gazdálkodási üzemek létesültek, összesen 226. Dol­gozik 26 kőművescsoport, 6 ácsmunkát végző csoport, 18 lakatoscsoport és 10 villany­szerelőcsoport. A járásban levő helyi gazdálkodási üzemek 716 embert foglalkoztatnak. A járás hét községében tű­től 18-ig terjed a szolgáltatá­sok száma. 19 faluban 10-nél kevesebb, három községben viszont csak egyféle szolgálta­tás van. Több mint 20 azok­nak a községeknek a száma, amelyekben semmiféle szolgál­tatás nincs. Nem is cél, hogy létesítsenek bennük, mert kis falvakról van szó. Viszont a járásban közel vannak egy­máshoz a községek, ezért a kis falu lakosainak sem kell messzire menni fodrászhoz, cipőjavítóhoz és egyéb ügyek intézése miatt. MÉLTÁN BÜSZKÉK Puha Dániel és munkatársai az össes szolgáltatás közül az autójavításra a legbüszkébbek. S nem alaptalanul. Ebben a járásban a gépjárműjavítás színvonala minden igényt ki­elégít. A helyi gazdálkodás ke­letében 4 autójavító műhely működik a járásban. Ezek a legkorszerűbb berendezéssel vannak felszerelve. Már a já­rás határain túl is híre ment az itteni javítóműhelyekben végzett munkának. Ezért a kör­nyező járásoktól is sok autós jár ide javíttatni. A helyi gaz­dálkodás vezeti pedig tanul­mányútra járnak Dunaszerda- helyre, hogy ellessék, hogyan csinálják ők ... Többen a ja­vítóműhelyek tervrajzait is kölcsönkérték, hogy ehhez ha­sonlókul: építsenek a saját já­rásukban. A dunaszerdahelyí járásban levő autóműhelyek közül legjobban a somorjai au­tójavító-műhely alkalmazottai­nak a munkájával elégedettek. Az itt dolgozó kollektíva veze­tője Vízi Árpád. Ha arról beszélünk, hogy mire büszkék, akkor említést kell tennünk a helyi ipar ke­retében működő bútorkészítő kisüzemről is, amely azért tesz jó szolgálatot, mert sokaknak biztosít munkalehetőséget. A FOGYATÉKOSSÁGOKRÓL A hiányosságokat sem takar­gatják. Például azt is fogyaté­kosságnak tekintik, hogy a já­rás három községében csupán egyfajta szolgáltatás van. Ezek­ben pedig volna lehetőség to­vábbiak bevezetésére. Majd in­tézkednek, hogy ezt a lehető­séget ki is használják ... Hiányosságok vannak a vil­lamos-háztartási gépek javítá­sában is. Hosszú a javítási ha­táridő. Ennek fő oka az alkat­részhiány. Ezért ezt a hiányos­ságot nem lehet járáson belül orvosolni. A fehérnemű mosás minőségét illetően is van lemaradás. Ezért ezt a szolgáltatást keve­sen veszik igénybe. Tavaly Szlovákiában egy főre 6,4 kiló ruhát mostak, ugyanakkor eb­ben a járásban 3,8 kilót. Amint Puha elvtárs említette, három mosoda van a járásban. Ezek egyikében nagyon rossz felté­telek között dolgoznak az al­kalmazottak, de ez a gond is megoldódik, ha felépül az új mosoda. Az 5. ötéves terv utolsó évé­ben a fent említett hiányos­ságok kiküszöbölése kerül majd sorra. Az eddig nem lé­tező szolgáltatásokat pedig csak a nagyon fontos szem­pont figyeleuibevételével veze­tik be: mégpedig, hogy igény­li-e a lakosság? Ez ideig egy újfajta szol­gáltatás bevezetésénél az volt a kritérium, hogy mennyire kifizetődik. Ezért azután sok nemzeti bizottság gépjármüve­ket vásárolt, amelyeket szocia­lista vállalatok szolgálatába állítottak. Ez jól jövedelmezett a nemzeti bizottságnak, a la­kosságnak viszont semmi hasz­na nem volt belőle. Ezeket a „szolgáltatásokat“ ebben az évben megszüntetik. A helyi nemzeti bizottságok annyi gép­járművet tarthatnak meg, amennyit a lakosság és a nem­zeti bizottság igénye megkíván. KOVÁCS ELVIRA VÁROSUNK SZÉPSÉGÉÉRT Aki évekkel ezelőtt járt Chebben, a legnyugatibb fekvé­sű cseh határvárosban, aligha ismerné fel most a várost. Bár szocialista örszágépítésiínk so rán nem egyedülálló eset, hogy gomba módra- szaporodtak az új városnegyedek, megváltoztak a települések képei, mégis ez esetben a fejlődés valóban bét- mérföldes léptekkel haladt elő­re. Jaroslav Hlozek, a Chebi Vá rosi Nemzeti Bizottság elnöke (a képen) a leghivatotlabb ar­ra, hogy erről a fejlődésről be­széljen: — Még emlékszünk arra az időrfe, amikor a felszabadulás utáni években üresen álltak a lakóházak, s a betelepült új családok néhány száz koroná­ért megvásárolhatták. A város sokáig csak munkahely és át meneti lakhely volt az itt élő emberek nagy részének. Ma eb ben a nyugati világrésszel ha­táros városban is úgy élnek az emberek, mint akár az ország szívében. Lakosainak száma hu­szonnyolcezerre növekedett, s az átlagos életkor mindössze huszonkilenc év. Ez meghatá­rozza azt is, hogy a termelés­ben levő dolgozók száma vi­szonylag magas, tehát elegen­dő munkahelyet kell lakosaink számára biztosítani. Ugyanak kor azt is jelenti, hogy a zö­mében fiatal lakosságnak első­sorban kulturális és sportolási lehetőségekre van igénye. El­mondhatom, hogy városunk ma Nyugat-Csehországnak egyik jelentős gazdasági és kulturális központja. A lakosság érzelmi viszonya a városhoz teljesen megváltozott. Egy-két évtized­del ezelőtt hét végén összepa­koltak az emberek és „haza­utaztak“. Ma az itt lakóknak itt van az otthonuk ... Nem azt akarom mondani, hogy semmi javítani vajónk nincs, de azzal eldicsekedhe­tek, hogy az utóbbi években vá­rosunk életszínvonalát, gazda­sági, kereskedelmi és kulturá­lis életét olyan színvonalra emeltük, hogy méltán lehetünk büszkék az eredményeinkre. Üzemeink, társadalmi szerveze­teink munkaaktíváin, gyűlésein kevés bíráló, elmarasztaló szó esik, nemzeti bizottságunkon nem fekszenek el a kérvények, panaszlevelek. Ez a tény azt is bizonyítja, hogy jól értettük pártunk XIV. kongresszusának határozatait, az ebből adódó feladatokat teljesítjük, mun­kánk eredményére büszkék va­gyunk. A választási programún kát reális alapokra építettük, olyan terveket foglal magában, amelyek teljesítése nyomán még magasabb szintre emeljük városunk gazdasági és kulturá­lis színvonalát. Választási prog­ramunk nem véletlenül kapta ezt a címet: Cheb város szép­ségéért. E programot városi szintű mozgalomnak tekintjük, amely tartalmánál fogva joggal aktivizálja városunk valanieny- nyi dolgozóját. Munkával, ered­ményekkel akarjuk köszönteni a harminc öve szabad városun­kat. Nehéz volna részletesen ele­mezni, mit is tartalmaz a vá­lasztási programunk, s hol tar­tunk a megvalósításában. Üze­meink, (főleg az ESKA, a so­kol ovi Gépgyárak chebi részle­ge, a szövőgyár) több millió korona értékű csoportos és eg yé n i k ö tel e zettség vál la 1 ása i a7. anyagtakarékosságra, a mun­kaidő jobb kihasználására, a munkaeredmények növelésére irányulnak. De szólnunk kell azokról a nem termelési jelle­igényeinek kielégítésére. A J, Jindrich népi iskolánk jó hírét a növendékek elviszik az or­szág más helyeire is. Híres az ötven tagú ifjúsági fúvószene­karunk, bejárják a világot, s nálunk rendezik már hagyomá­nyosan a fúvószenekarok ifjú­sági fesztiválját. Ugyancsak hí­res bábjátszó csoportjaink van­nak, mint érdekességet meg­említem, hogy a közkedvelt, népszerű Hurvínek „szerzője" is chebi lakos ... Az említette­ken kívül városi képtárunk, múzeumunk van, A. Zápotocky Könyvtárunkban szak- és szép irodalmi könyvek ezrei várják a látogatókat, olvasókat. Váro­gíi vállalásokról is, amelyeket dolgozóink lakhelyük, munka­helyük szépítéséért, gazdagítá­sáért tesznek, hogy egyre szebb, kulturáltabb környezet­ben dolgozhassunk, élhessünk. Városunk mindig vonzotta a turistákat is. Ezért nem ha­nyagolhatjuk el régi, patinás épületeinket, idegenforgalmi nevezetességeinket. A műérté­kek restaurálása, a 700 éves vá­ros történelmi magvának hely­reállítása az elmúlt években több mint kétszáz millió koro­nába került. Az új létesítmények közül ki kell emelni a korszerű, össz­komfortos lakóházakból álló lakónegyedeinket, az új állo­más épületét, hatalmas sport­csarnokunkat, üzlethálózataink, nevelési intézményeink, és kul­turális célokra használt köz­épületeink építését, modern te­lefonközpont és egészségügyi intézmények létesítését. A la­kosságnak nyújtott szolgáltatá­sok az országos átlaghoz vi­szonyítva magas fokon vannak, méltán kaptuk az „Építésben szerzett érdemekért“ kitünte­tést. Különösen nagy gondot for­dítunk a lakosság kulturális wrj korában kifogástalanul viselkedett. Csavarintottam rajta egyet és bő su­gárban ontotta a vizet, hideget, meleget egyaránt. Később megmakacsolta magát. Csöpögni kezdett... Pity ... paty... pilypitypity ... patypity- puty... Már pitymallatkor kiűzött az ágyból. Za­varta álmaimat, monoton ,,pityenéseivel“ megmérgezte pihenésem édes perceit. Min­den erőfeszítésem hasztalannak bizonyult. Babrálgattam, forgattam, tekergettem — csöpögött tovább, rendületlenül. Végül „feljelentettem“ — csendháborításért és a közös tulajdon szétlopkodásáért. Az ille­tékes mesterek tudomásul vették, beírták, feljegyezték, jegyzőkönyvezték panaszo­mat és azt mondták, hogy ... „... pilypitypity ... paty paty paty!“ Ekkor letértem a törvényesség útjáról. Konyakot, bort, sört vásároltam, a fehér­neműszekrény legrejtettebb zugából előko­tortam egy „zöldhasút“ és felhívtam Öt! A Mestert! „ ... igen ... igen ... Persze, munkaidő után! Lehet vasárnup is. Szombaton? Rendben ... Mondom rendben! Szombaton négykor. Viszlát!u Megérkezett. Ö. Megitta a konyakot, a bort, a sört, el­vitte a „zöldhasút“. Mirgett morgott, szid­ta az anyagot, a rendszert és a „fusero­kat" , akik egy csapot sem képesek be­csületesen szigetelni. Határozottan rossz hangulatban távozott. Másnap reggel azt hittem hahlucinálok. Pitypatyt... pityipatyi... A csöpögés ugyan nem szűnt meg, de legalább a ritmus változott, így már. mindjárt vidámabb: „... pitypatyi... pi tyipatyi.“ Alátettem a tejesüveget és figyelni kezd­tem. Módfelett érdekelt, vajon mennyi idő alatt „pittyeli" tele. Két órába se telt, megtelt az üveg. Na, lám!... A napi ,,ter­melés“ tizenkét liter körül mozog, h'elde rítő útra indultam a lakótelepen. Elhatá­roztam ugyanis, hogy „Csöpögő csapok csapásain csatangolva“ címen megírom életem főművét. Pillanatnyilag a felénél tartok ... Mind össze néhány adatra lenne még égető szükségem. Például: hány vízcsap csöpög­het országos viszonylatban? Hány liter a napi „csöpögés-átlag“? Továbbá akad né­hány „csap lélektani“ szempont, amelyet mindeddig nem sikerült tisztáznom. Mert ugyebár nem csupán vízcsapok, hanem gázcsapok is előfordulnak háztartásunk bán. Ez utóbbiak — bár muzikalitásuk mi­nimális — megbízhatóbbak. Miért? Lássuk csak! Telefonáltam a szolgálatos gázvezeték- szerelőnek. Szokványos, tömör bejelentést lettem. Név, lakcím, szöveg: szivárog a gáz! Nyilvánvalóan szokványos és tömör válasz: „Azonnal tessék elzárni a főcsa­pot! Tudja hol van?" Tudtam, elzártam, vártam. Aliy eyy órán belül csengőitek. Megérkezett a sze­relő. Nem itta meg a konyakomat, boro­mat, sörömet.... Nem fogadta el a „zöld- liasúl“ , nem volt morózus, nem szidta a rendszert, sem a „fuserokat“, viszont a gázcsapot megjavította. Sietett, sok dol­ga volt, egy kávéra mégis visszatartot­tam. Közöltem velő felméréseim eredmé­nyeit, beszámoltam neki mindarról, amit a csapok természetéről sikerült felfedeznem. Mosolygott. Mosolygott és ezt mondta: „fa kérem, a gáz az robban!“ És a mester, amikor ezt az axióma- szerű tételt kinyilatkoztatta, nem tudhatta, hogy egy elméletet rengetett meg alapjai­ban. Rádöbbentem, hogy nem csupán a csapok, hanem a mesterek között is van különbség. Pontosabban a-mesterek „hoz­zál! ásában“, hogy divatos szóval éljek. Köztudomású tény, hogy az ivóvízzel takarékosan ken bánni. Kár minden cseppjéért. Mégis, nap mint nap talán több millió liter megy belőle veszendőbe, az illetékes mesterek hanyagsága miatt. Per­sze, egy-egy vízcsap nem készül az örök­kévalóságnak. Viszont a gázcsap sem. Namármost ha egyszer létezik szolgálatos gázvezeték szerelő, miért nincsen szolgá­latos vízvezeték szerelő is? Illetve, ha van, miért kell rá esetenként hetekig, hó­napokig várni, hogy a rakoncátlankodó vízcsapot megjavítsa? Megoldást természetesen lehetne talál­ni, Lehetne!... Mégpedig olyat, amely összhangban lenne népgazdaságunk törek­véseivel. Avagy erre kénytelenek leszünk addig várni, amíg feltalálják a robbané­kony ivóvizet? ... BALOGH P. IMRE sulikban élénk sportélet folyik, főleg amióta elkészült a min­den igényt kielégítő hatalmas sportpálya. A sportegyesüle­teink a fiatalok ezreit tömörí­tik magukba. A jó gazda nemcsak gyara­pítja gazdaságát, hanem törő­dik azzal is, hogy szépen éljen. Nekünk ezt a célt szolgálják a Z-akciőink. Városunk nem­csak gazdagodik, hanem szépül is. A régi szűk utcácskákból új városrészbe visznek az utalnk. Azt szeretnénk, ha ezek a la­kótelepek szépek, tiszták, esz tétikusak lennének. Bölcsődé­inkhez, iskoláinkhoz, üzemeink­hez hozzátartozik a gondozott park is, ezenkívül a városban kilenc park van. Egy-egy vi­rágsáv, bokor, fa, rendezett, tiszta utca növeli a lakosok ér­zelmi viszonyát a helyhez, ahol élnek. Ez tehát közös érde­künk ... Városunk felszabadulásának 30. évére készülünk. Mint már említettem, munkával, eredmé­nyekkel akarjuk köszönteni, az évfordulót, nem csupán ünnep­ségekkel. S az eredményeink legfontosabb része, hogy a vá­lasztási programban meghirde­tett „Cheb város szépségéért“ mozgalom eléri célját, küldeté­sét. Ez a mozgalom egyébkénét része a járási viszonylatban meghirdetett „Cheb-vidék szép­ségéért“ mozgalomnak. Az te­hát a célunk, hogy az egyéni és kollektív kezdeményezés alapjára építvé még szebbé, gazdagabbá tegyük városunkat, még igényesebb feladatokat tűzzünk magunk elé, hogy gaz­dasági és kulturális életünk egyre szebb, tartalmasabb le’- gyen. S eredményeinkkel mél­tóképpen köszöntjük majd a harminc éve felszabadult váro­sunkat. ' • M. A; 197 II. PORTRÉ Molnár Jánus felvétele CSAPOK ÉS MESTEREK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents