Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-06 / 31. szám, csütörtök
EREDMÉNYES ÉV VOLT A Lietavskd Lúcka-í Cementgyárban Rekordot értek el tavaly a cementgyártásban a Munkaérdem* renddel kitüntetett Lietavská Lúftka-i Cementgyár dolgozói. Tervüket mintegy 13 000 tonnával túlteljesítették, és így össze-, sen 508 G00 tonna cementet gyártottak. Felvételünkön Pavol Jarota, az egyik szocialista munkabrigád tagja munka köz* ben. Felvétel: V. Gabfio — CSTK) A FELSZABADULÁS JUBILEUMÁNAK JEGYÉBEN Dr. Olga Vacková, a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottságának főtitkára a sajtó képviselői előtt a nők nemzetközi évének a jelentőségét is- mertette. — A nők nemzetközi évét a szocialista Csehszlovákiában a nemzeti felszabadítási harc és a szovjet hadsereg általi felszabadítás 30. évfordulója jegyében ünnepeljük meg. Az elmúlt évek eredményeinek értékelésével kapcsolatban — melyekből a hazánkban élő nők is aktívan kiveszik részüket — valamennyien vállvetve fáradozunk a XIV. pártkongresszus határozatainak valóra váltásán, valamint a nők munka- és élet- körülményeinek színvonalasabbá tételén. Ugyanakkor segítő kezünket nyújtjuk a nyugati és a fejlődő országokban megaláztatásban és elnyomatásban élő nőknek és szolidaritást vállalva velük együtt harcolunk jobb jövőjükért és a békéért. A közelgő nemzetközi nőnap Ugyancsak jó alkalomnak kínálkozik szocialista vívmányaink felmérésére, melyek közül különösen a nők érdekeit védő, helyzetüket megkönnyíteni igyekvő szocialista intézkedések érdemelnek figyelmet. Mint minden évben, a nemzetközi nőnap alkalmából a párt és a kormány képviselői az idén is vendégül látják a prágai várban az ország minden részéből meghívott nők küldöttségeit. Ezenkívül a kerületek, a járások és városok is ünnepélyeket rendeznek a nők tiszteletére. A nők nemzetközi éve az októberben Berlinben lezajló nők világkongresszusával éri el tetőpontját, vagyis azon a helyen, csúcsosodik ki, ahol a szovjet hadsereg 30 évvel ezelőtt legyőzte a fasizmust. ' — km — Tudományos értekezlet (CSTK) — Liblice prt Mélnlk községben, a Csehszlovák Tudományos Akadémia dolgozóinak alkotóházában, tanácskozik « KGST tagországai geográfusainak nemzetközi értekezlete. A szocialista államokból érkezett szakemberek az értekezleten kísérleti szempontból egybevetik a kutatás elméleti eredményeit, amelyet Ostrava vidékén végezlek, összhangban a környezetnek az emberre gyakorolt hatása kiértékelésével. Zemianská OlCán (Nemesó- csán) a falu központjától jó félórás utat kell megtenni a sűrű ködben, amíg az országút jobb oldalán felbukkan a szövetkezet irodája. Annak ellenére, hogy szombat van, legalább 20 kerékpárt látok a falnak támasztva. A portán Csémi József elnök iránt érdeklődöm. „A szomszédba, Tanyra ment pártgyűlésre“ — hangzik a válasz. Az emeleti irodák egyikében Kantha János üzemgazdásszal és Szabó Gyula főagronómus- sal a nemrégiben elkészült kimutatásokat böngésszük. Napjainkban ez a szövetkezet szinte forradalmi változásokon megy keresztül, az elért eredményekből kiindulva a távlati tervek, a nagy beruházások megváltoztatják a mezőgazda- sági munkák jellegét, a szervezést és irányítást. Amint Kantha elvtárs elmondta, az elmúlt évben sikeresen teljesítették pénzügyi tervüket, annak ellenére, hogy a növénytermesztésben a tervezett 12 millió 941 ezer korona helyett csak 11 millió 995 ezer korona értéket termeltek. Nagy veszteségeket okoztak a 36 hektár paprikát, 5 hektár uborkát és 13 hektár szőlőt ért károk. Mindezt ellensúlyozza az állattenyésztés, amely a tervezett 11 millió 816 ezer korona helyett 13 millió 746 ezer koronát eredményezett. — Ha nem is tökéletesen, de elégedettek lehetünk a növény- termesztésben elért eredményekkel — folytatja Szabó Gyula —, hiszen a nehézségeket, melyek tavaly a mező- gazdaságot érintették, nem kell részletezni. Szántóterületünk 1571 hektár. A 400 hektár búza 57,1 mázsás átlagot adott, mi 45-öt terveztünk. A terméshozamok növelésére még vannak tartalékok, mindenekelőtt a fajta helyes megválasztásában. Például a Száva 16 hektáron 85 mázsa 95 kg átlagos hozamot adott, az Auróra csak 44 mázsát. Ezért az ősszel 185 hektáron vetettünk Szávát. A Kaukázból 66,65, a Miro- novszkajaból pedig 57 mázsás hozamot értünk el. Egyébként a búza vetésterületét 60 hektárral növeltük. Az árpahozamok között már nem voltak ilyen nagy eltérések, a 120 hektárról 61 mázsás átlagot arattunk le. Az agronómus elmondta, hogy a 400 hektár szemes kukorica mőf több gondot okozott, ötven (hektárt újra kellett vetni silónak, a maradék 350 hektáron szárított állapotban 40 mázsa üett az átlagos hozam. Cukorrépát 110 hektáron vetettek, a tervezett 380 vagon helyett 409,5 vagon lett a termés. A begyűjtést egy hektár kivételével gépekkel végezték, s így a nehéz körülmények között is két nappal előbb végeztek, mint a megelőző évben. A répakaraj rendkívül dús levél- zete kitűnő zöldtakarmányt biztosított számukra. A szövetkezet dicséretére válik, hogy a száraz és zöld takarmányokból egyaránt teljesen önellátóak, van keverő jük és MGF OB típusú magyar szárítójuk egyaránt. Tavaly a 105,5 vagon búza, 36 vagon árpa és 42,5 vagon kukorica mellett 117 vagon zöldlisztet is értékesítettek, az idén pedig már 150 vagont ír elő a terv. — Szó esett arról, hogy már az idén sor kerül a szövetkezetek összevonására. Ez milyen változásokat von maga után? — A tőííi és az okánikovói szövetkezetek csatlakozása után körülbelül 2800 hektáros lesz a gazdaság — mondja Kantha János —, majd egy két évvel később a lipovéi szövetkezet is hozzánk kerül, úgyhogy véglegesen 4—4,5 ezer hektáron gazdálkodik majd az egyesített szövetkezet tagsága. Az eddigi eredmények, de a területi szempontok is megkövetelik, — hogy nálunk, Zemianská Olöán legyen az egyesült szövetkezet és a makrora- jon központja. Agrokémiai központot létesítünk a vasútállomás mellett, a terveken már dolgoznak a szakemberek. A repülőtér, a műtrágyaraktár és a permetezőanyag-tartály építései hozzávetőlegesen 25 milliót tesznek ki, az egész központ 23 hektár területet foglal majd el. Az építést három év alatt, 1976—1978 ig be kellene fejezni. A komárnói járásban még Chotín (Hetényj községben lesz nagyobb központ, itt már megkezdték az építési munkálatokat is. Kisebb üzemegységek létesülnek még Bajion (Bajcsj BúiSon (Búcson) és Ko- lárovón IGútánj. — Az állattenyésztésben Is születtek csúcseredmények? — Igen. A tejtermelésben elsők lettünk a járásban: 3635 liter tejet fejtünk tehenenként. Ilyen eredmény természetesen nem születik egyik napról a másikra, 1973-ban például 3520 liter volt az évi fejési átlag. Tehénállományunk 429 állatból áll, de tovább már nem tudjuk növelni, kevés a férőhely. Ezért tervbe vettük, hogy 1978- ban megkezdjük egy ezer férőhelyes tehénistálló építését, melynek terveit és a berendezést az agárdi Állami Gazdaság fogja szállítani. Amint megtudtam, a magas tejhozam mindenekelőtt a jó takarmányozásnak, az állomány körültekintő felújításának köszönhető. Van olyan tehén is, amelyik közel 5000 liter tejet ad évente. A legjobb gondozók között van Szalay Gyula és felesége, ifj. Kovács Ferenc, Pethő Zsigmond és még tovább is lehetne sorolni a neveket. Húseladási tervüket teljesítették, a sertéshúsnál lemaradás mutatkozott, viszont a marha- és baromfihúsnál ezt bepótolták. A sertéseknél úgyszintén a férőhely okoz gondot, ezért is társultak be mintegy negyedrésszel a Zlatná na Ostrove-i (csallóközaranyosi) sertéstelep építésébe. Az idén megszüntetnek két elavult, volt uradalmi cselédistállóből átalakított baromfitelepet. Tavaly 2071 mázsa marhahúst, 3175 mázsa sertéshúst és 1518 mázsa baromfihúst termeltek. — A termelési folyamatok ésszerűsítése keretében mi mindent valósítottak meg? — kérdezem Kantha elvtárstól. — A gépek javításánál bevezettük a szerviz-szolgálatot. Ezzel a karbantartási költségeknél 40 000 koronát takarítottunk meg. Tavaly 8 561000 koronát könyvelhetett el a szövetkezetünk nyereségként, ehhez nagyban hozzájárult az anyagtakarékosság. Elvünk az, hogy semmi se menjen veszendőbe. A legjobb eredményeket felmutató dolgozóinknak 641000 koronát osztottunk ki prémiumként. Nem kell az embereket különösen agitálni, hogy jobban dolgozzanak, ma már tudják, ez az ő érdekük is. MALINAK ISTVÁN M egnyugvással olvashattuk a statisztikai hivatalok jelentéseit az 1974-es évben elért gazdasági eredményekről és az életszínvonal alakulásáról. Jóleső érzés így ösz- szegezve mérlegelni törekvéseink eredményeit, különösen ha kedvező a mérleg, ha a kitermelt nemzeti jövedelemből megfelelő mennyiségben és arányban jut az újratermelés bővítésére, a személyi és a társadalmi fogyasztásra. A közölt adatokból pontosan megtudhattuk, hogy az elmúlt évben hogyan teljesítettük a szocialista termelés legfőbb célját, a szükségletek növekvő kielégítését a dolgozók és az egész társadalom sokoldalú fejlődése érdekében. Az elért eredmények azonban arra is rávilágítottak, hogy az új évben és a legközelebbi esztendőkben a növekedés ütemének megtartása érdekében mire kell összpontosítani a figyelmet, milyen irányban kell javítani munkánk minőségét. Az elmúlt évben abszolút értékben kifejezve országos viszonylatban 117,6 milliárd koronát fordítottunk építkezési és gépi beruházásokra a Z-ak- ciókon és az egyéni építkezéseken kívül, a lakosság pedig 281 milliárd korona pénzjövedelemhez jutott. Ha a növekedés ütemét nézzük, a nemzeti jövedelem 5,5 százalékos növekedése mellett a beruházás 8,7 százalékkal, a lakosság pénzjövedelme pedig 4,3 százalékkal növekedett. Azt is érdemes még megemlíteni, hogy a kiskereskedelmi forgalom növekedése 7,5 százalékos volt, s a forgalom értéke elérte a 205,2 milliárd koronát. Ezek a számok elsősorban azt bizonyítják, hogy tavaly sem csökkent népgazdaságunk fejlődési üteme, a munkakezdeményezés és a komplex észA tervteljesítés rejtett tartalékai szerűsítésre irányuló mozgalmak keretében sikerült mozgósítani olyan tartalékokat, amelyek eredményesen ellensúlyozták a külső gazdasági feltételek negatív hatásait. Az idei évi terv és a hatodik ötéves terv előkészítése során azonban azt is hangsúlyoztuk, hogy külkereskedelmi viszonylatban nem elég csupán negatív hatásokról beszélni, mert a nyersanyagok és anyagok árának emelkedése nem átmeneti jellegű, hanem bizonyos mértékig objektív folyamat, amely tartósan új helyzetet teremt népgazdaságunk számára. Ez az új helyzet világviszonylatban maximális takarékosságra és a hatékonyság fokozására ösztönzi a termelőket, különösen azokban az országokban, amelyek az alapvető nyersanyagokból és az energiahordozókból behozatalra szorulnak. B ár a csehszlovák népgazdaságra szintén kedvezőtlenül hat ez a folyamat, mégis bizakodóan tekinthetünk a jövőbe, mert beláthatatlan tartalékaink vannak a nemzetközi szocialista gazdasőgl integráció fejlesztésében, amely a termelés koncentrálása és szakosítása által a munkatermelékenység színvonalát soha nem tapasztalt mértékben növelheti. Az, hogy a szocialista integráció kedvező hatása milyen mértékben érvényesül a legközelebbi években a népgazdaság problémáinak megoldásában, elsősorban attól függ, hogy mai tetteinkkel, mai hozzáállásunkkal milyen feltételeket teremtünk annak kibonta- kozásőhoz. Már eddig is jelentős eredményeket értünk el az előkészítés és a realizálás folyamataiban, az újabb nemzetközi gazdasági feltételek azonban kategórikus követelményként sürgetik azok meggyorsítását. A szocialista gazdasági integráció távlatokban oldja meg a hatékonyság növelésének kérdéseit. A folyó és a legközelebbi évek ilyen irányú feladatainak teljesítéséhez belső tartalékainkat kell mozgósítani. Ezekről a tartalékokról tudunk, ismerjük őket, utalunk rájuk, s elkerülhetetlenül szükséges, hogy már ebben az évben jelentős haladást érjünk el a feltárásukban. A Slovnaft felhívása nyomán kibontakozott országos mozgalomból arra következtethetünk, hogy az eredmény nem marad el, hiszen az anyag- és energiamegtakarítás feladata, a tudományos és műszaki haladás eredményeinek gyakorlati érvényesítése, a termelési alapeszközök és a munkaidő jobb kihasználása valóban közügyé vált a hatékonyság növelésére szolgáló további lehetőségekkel együtt. Az egyik legfontosabb feladat — különösen Szlovákiában — az új termelési kapacitások gyors befejezése és üzembe helyezése. Az SZSZK iparában az előirányzott növekedésnek több mint a felét az új, korszerű kapacitásokban kell elérni, a vegyiparban és a közszükségleti iparban a tervezett növekménynek csaknem kétharmadát adják az elmúlt évben befejezett és az idén befejezésre kerülő üzemek. Nem szükséges külön hangsúlyozni, milyen nagy kár származik abból, ha egy ilyen korszerű, magas munkatermelékenységű üzem nem készül el a tervezett időben. Ilyenkor a többi, gyakran sokkal kisebb termelékenységű üzemben, nem egy esetben kiselejtezésre váró technológiai berendezéseken kell pótolni a kiesést, a dolgozók nem kis igyekezetével és szorgalmával, ami az új üzemekben többszörös eredménnyel járna. H a figyelembe vesszük a megkezdett ipari építkezések jelentékeny számát és az általuk képviselt termelési kapacitás terjedelmét, azt is megértjük, hogy milyen hatalmas jelentősége van itt az építési idő lerövidítésének. A késedelemnek számos objektív és szubjektív oka lehet, amit esetenként kell megvizsgálni. Eléggé általános jelenség azonban, hogy építési szempontból előkészítették a csarnokokat — hiszen a tavalyi tél az ideihez hasonlóan rendkívül kedvező volt az építkezési munkák számára — késik azonban a technológiai berendezések, esetleg csak bizonyos részegységek szállítása, s egyetlen gyenge pont eredménytelenné teheti százak és ezrek igyekezetét, milliós károkat okozhat a népgazdaságnak. Mert nemcsak az a kár, ha egy adott érték elpusztul, hanem az is, ha nem jöhet létre. Természetesen az építkezési munkákat is fékezi a rendszertelen anyagszállítás, a hiányos tervezés és munka- szervezés. A beruházásoknál tapasztalt fogyatékosságok okait többnyire a termelésre vezethetjük vissza, bár ott Is áthárítják a felelősséget az al- szállftókra, azok pedig a hiányos nyersanyag- és anyagszállításra hivatkoznak. Van ennek a felelősség-áthárításnak egy eléggé sebezuelŐ pontja. A vállalatokban sajnálatosan tartja magőt a negyedévi és az év végi hajrá, s míg a statisztikai jelentések a terv teljesítéséről és túlteljesítéséről számolnak be, egyes vállalatokban csak az értékelt időszak utolsó szakaszában „nyomták meg a munkát“, pótolva a megelőző hetek és hónapok fellazított ütemét, tgy természetesen a termelés is szakaszossá, lüktetővé válik, ami rendszertelenséghez, kampányszerűséghez vezet, s aka- dozóvá teszi a szállítási feladatok teljesítését. A szállítói- megrendelői kapcsolatok terén nemcsak ágazatok között, hanem egy termelési-gazdasági egységen, sőt még egy vállalaton belül is találkozhatunk ilyen eredetű fogyatékosságokkal, ha az egyes üzemek teljesítménye nem egyenletes, ha az egyik hónapban nem teljesítik, a másikban pedig túlteljesítik az előirányzott tervet. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a népgazdaság számára többet és a terv száz százalékos, de folyamatos teljesítése, mint annak rendszertelenül, időszakosan történő túlszárnyalása. A túlszárnyalás értéke általában csak egy jelentéktelen töredékét pótolja annak a kiesésnek, amit a szállításokban bekövetkezett zavarok okoznak, különösen a nagy jelentőségű beruházási feladatok teljesítésénél. A z egész év folyamán kiegyenlített termelésben tehát olyan jelentős tartalékok vannak, amelyek különösebb költségek nélkül hatékonyan mozgósíthatók, s amelyek fel- tőrására az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani. MAKRAI MIKLŰS
