Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-06 / 31. szám, csütörtök
A matematika korszerű oktatásáért KERESSÜK ÉS ISMERJÜK FEL A PROBLÉMÁKAT Manapság sok szó esik a matematikaoktatás gyenge hatásfokáról, amint az a cikksorozat eddig megjelent írásaiból is kiderül. A matematikatanítás eredménytelenségéről, az oktatási módszerek elavultságáról beszélnek, mely elveszi a tanulók kedvét, s ez a természettudományi és műszaki pályák iránti csekély érdeklődésben is megmutatkozik. Míg az egyetemek orvosi, jogi és bölcsészkarára évente két-három- szoros a túljelentkezés, addig a műszaki főiskolák még az előírt irányszámot is alig tudják teljesíteni, a minőségi szempontról nem is szólva. A tanulók többsége nehéz nek, bonyolultnak, túlzottan idő- és energiaigényesnek, sőt az érthetetlenségig elvontnak tartja a matematikát. A diákoknak csak kis százaléka jut el odáig, hogy a matematikát valójában megértse, megkedvelje, s az elsajátított ismereteket a matematikán belül, vagy azon kívül a problémák önálló megoldásában alkalmazni Is tudja. A TUDOMÁNYOSTECHNIKAI FORRADALOM az atomenergia felhasználása, az űrkutatás, a kibernetika korában pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a matematikai műveltség a mai értelemben vett általános műveltségnek nélkülözhetetlen része, lényeges eleme. Ma már többen vannak a tanulók között is, akik ezt belátják, de kevesebben, akik érdeklődéssel foglalkoznak is a tantárggyal. Pedig a matematikával való foglalkozás fokozódó érdeklődést, elmélyülést és megfelelő sikerélményt feltételez. Iskolánkban, a komáromi gimnáziumban is sokat foglalkoztatják ezek a problémák a matematika szakos pedagógusokat. Hivatalos és magánbeszélgetések során gyakran felvetődik, mit kellene és mit lehet tenni annak érdekében, hogy a matematikaoktatás hatékonysága fokozódjék; a tanulók ne csak a kényszerítő körülmények hatására tanulják e fontos tantárgyat; ne is csak szükségességi szempontok vezessék őket, hanem azon túl — főleg a természettudományi osztályokban — kedvvel is foglalkozzanak vele. Iskolánknak az eredményes matematikaoktatás terén már hagyománya van. Több éven át viszonylag szép sikereket értünk el a különböző versenyeken. Az évente megrendezett kerületi matematikai olimpiá- szokon az eredményes résztvevők számát tekintve általában az élvonalban voltunk. Egyre többen kapcsolódnak be a „Középiskolai Matematikai Lapok“ feladat-megoldási versenyébe, s több tanulónk miniszteri elismerő oklevelet is kapott. A PÁRTHATÁROZATOK nemcsak a matematika kulcs- fontosságát emelik ki a rohamos tudományos-műszaki fejlődés időszakában, hanem egyben célul tűzik ki e tantárgy megkedveltetését a tanulókkal. Sokan úgy képzelik, hogy a matematika száraz, nehéz tudomány, a matematika oktatói unalmas emberek, akik eddigi életük folyamán sok száz képletet magoltak be, s akiknek az a feladata, hogy ezekkel az ismeretekkel gyötörjék a tanulókat. Lehet, hogy valamikor ez így volt. De matematikát ma jól és korszerűen tanítani csak az tud, aki lelkesedik a matematikáért, és ezt a lelkesedést át is tudja vinni a tanulókra. Bizonyára több tanuló tapasztalta már, milyen szórakoztatóvá és ezáltal mennyivel köny- nyebbé válik a matematika az ilyen pedagógus kezében. A matematika eredményes tanításában különösen nagy szerepe van a pedagógusnak és a tanítványnak. Sok múlik azon, hogy milyen a tanuló vonzalma ehhez a tantárgyhoz. Ez arra vezetett bennünket, hogy az első negyedév elteltével felmérjük a helyzetet iskolánkon; vajon kedvelik-e tanítványaink a matematikát vagy sem. Miért igen, s miért nem? Hogy minél reálisabb helyzetképet nyerjünk, a felmérést a szakoktatók kikapcsolásával végeztük az összes természettudományi osztályban, anonim válaszadás formájában. Ogy gondolom, hogy a felmérés alapján kialakult helyzetkép nemcsak a mi iskolánkra jellemző; bizonyára a többi gimnáziumban is hasonló. Ezért bizonyos következtetések általánosíthatók, s talán nem érdektelen a pedagógusok, a szülők és a tanulók szélesebb köre számára, ha beszámolok eredményeiről. A FELMÉRÉSBE az iskola összes természettudományi osztályát, számszerint tíz osztály 258 tanulóját vontuk be. A megkérdezettek a megfelelő válasz aláhúzásával jelezték álláspontjukat az egyes kérdésekben. Arra a kérdésre, hogy kedvelik-e a matematikát, 158 Igenlő és kereken 100 nemleges választ kaptunk. Ha számításba vesszük, hogy a természettudományi osztályokban a matematikának kulcsszerepe van, akkor ez az arány nem biztató. Természetesen ebben a kedvezőtlen arányban visszatükröződik az a körülmény is, hogy több tanuló helyszűke miatt önszántán kívül humán osztályból került ezekbe az osztályokba. Ha a matematikát kedvelő tanulók indítékait vesszük szemügyre, akkor az eredmény nem olyan lehangoló. A tanulók negyven százaléka motívumként a jövendő pályát jelölte meg. Természetesen a helyesen értelmezett érdek is lelkesít és jobb eredmények elérésére ösztönöz. De számunkra sokkal többet mond, hogy hatvan százalék azért is kedveli a tantárgyat, mert sikerélményt, élvezetet nyújt számára a feladatok megoldása, a problémák és összefüggések keresése, a tételek és képletek alkotó módon való elsajátítása. E tanulócsoport huszonhat százaléka még azt is vallja, hogy a tantárgy megkedveltetésében fontos szerepe volt iskolánknak, nevezetesen a szakoktatóknak. Ez örvendetes tény, s a pedagógusok lelkes munkáját dicséri. De a kedvező arányszámnak a növelésében még jelentős tartalékaink vannak. A matematikát nem kedvelő csoport nagyobbik része mentségül ugyanis azt hozta fel, hogy a sikertelenségek, nehézségek elvették a kedvét. Ez a körülmény — bár közvetve — a szakoktató szervezettebb és türelmesebb oktatómunkájának szükségességére utal. E tanulócsoport másik része a matematikához való negatív viszony okául elsősorban a tantárgy megterhelő voltát, nagy energia- és időigényességét jelölte meg. Viszonylag kevesen hivatkoztak az adottság hiányára. Ez a körülmény alátámasztja A. Ny. Kolmogorov szovjet matematikus véleményét, mely szerint „gyakran eltúlozzák a matematika tanulásához és megértéséhez szükséges speciális adottságok fontosságát. A matematika különösen nehéz voltáról terjengő elképzelések általában az iskolai rossz és teljesen formalista matematikaoktatás szülöttei. Az átlagos emberi képességek bőségesen elegendők arra, hogy megfelelő vezetés és jó könyvek segítségével nemcsak hogy a középiskolai anyagot sajátítsuk el, de még példának okáért a differenciál- és integrál- számítás elemeibe is bedolgozzuk magunkat.“ A TANULÓK VÁLASZAIKBAN rámutattak arra is, hogy mi segítené őket a jobb eredmények elérésében. Elsősorban a több idő. A matematika művelése már középfokon is komoly elmélyülést, szellemi erőkifejtést, sok fejtörést Igényel. A matematikával nem lehet behatóan foglalkozni bejárás közben a vonaton, esetleg két televíziós műsorszám között, vagy óraközi szünetekben. Egy- egy összetettebb feladaton való gondolkodás hosszú órákra fogva tarthatja a kitartó tanulót. Erre véleményük szerint kevés az idő. Ott van a többi természettudományi tantárgy is. A nyelveket és a humán tárgyakat sem hanyagolhatják el, ha nem akarnak egyoldalúvá válni. A közösségi munkára, a testedzésre is időt kell biztosítaniuk egészséges fejlődésük érdekében. A túlterhelés problémája elsősorban a természet - tudományi tagozaton jelentkezik. Éppen ezért nem is any- nyira délutáni pótórákat kívánnak a jobb eredmények érdekében — igaz, hogy több osztályban már van szakkör ős nem kötelező gyakorlat —, de sokkal inkább hatékony magyarázatot a tanítási órán, több türelmet és kedvet teremtő ösztönzést az oktató részéről. A DIAGNÓZIS természetesen önmagában még nem gyógyít, csak jó alapot nyújt a bajok orvoslására. A tanulók visszajelzéseit, ha általánosak, objektíveknek kell vennünk, és nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezt megkívánja a korszerű pedagógia. Iskolánk matematikai módszertani közössége is leszűri majd a felmérés tanulságait. Annyi azonban máris megállapítható, hogy a problémák keresésére, felismerésére kell nevelni a tanulókat. A matematikaoktatás fő feladata nem annyira egy bizonyos, kész ismeret- anyag átadása, mint inkább az ismeretek felfedeztetésének megmutatása. Minél aktívabb, minél önállóbb munkát végez a tanuló, annál hatékonyabb a tanulása, s annál maradandóbb ismeretekre tesz szert. Természetesen a problémák megoldásához szükséges matematikai és logikai ismeretek alapos megvilágítása, átnyújtá- sa és a készségek kialakítása nélkülözhetetlen. De a magyarázatnak sem többnek, sem kevesebbnek nem szabad lennie a szükségesnél. Ha a matematikának kulcsszerepe van a természettudományi tagozaton, akkor a túlterhelés csökkentése érdekében a műszaki pályákhoz nem szükséges tantárgyakban elég lenne bizonyos tantervi minimum teljesítése. Az ember még nem válik szakbarbárrá azáltal, ha elmélyültebben foglalkozik valamilyen tudományággal. Sőt, ez inkább magabiztosabb kitekintési lehetőségeket nyújt más területek felé. Az általános felszínesség sokkal veszélyesebb, mint az egy területen való elmélyülés. A GIMNÁZIUMOK a műszaki haladás korában társadalmi és politikai küldetésüknek csak úgy tudnak eleget tenni, ha az alapiskolák több kiváló és matematikát kedvelő növendéket irányítanak ebbe az alaptípusba. A mi feladatunk viszont az, hogy a meglevő kedvet és képességeket ne engedjük elsorvadni, hanem tovább fejlesszük, és a tanulókat megnyerjük a népgazdaság számára oly fontos természettudományok magasabb szintű művelésére. S különben is a matematikaoktatásban kialakult logikus gondolkodás képessége segíti más tantárgyak tanulását, és az élet minden területén támogatja az egyén helytállását, boldogulását. Dr. MIKLÓS ELEMÉR komáromi gimnázium »OLY KORBAN ÜTEM...« Dési-Huber. István születéséinek 80. évfordulójára Désl-Huber István magyar festőművész viszonylag rövid (22 óv) alkotó tevékenység© a két világháború között szinte egybeesett Derkovits Gyulának a magyar expresszionizmus nagyjának a fellépésével. A munkásgyerekből magánúton festővé lett Dési e proletárfestő elveinek folytatójává vált. Szocialista meggyőződését nehéz sorsa érlelte meg benna Tizenkét éves korától munkás, az első világháborúban 40 hónapig katona; egy életre szerzett tüdőbajjal, nyomorában érintkezésbe került minden Dési-Huber Isitván: Overallos munkás népréteggel. Leszerelése után Pesten esti tanfolyamon rajzolni tanult, s 1924—1927 között, amikor a gazdasági válság elől aranyművesként Olaszországba menekült, fokozatosan kialakította saját kifejezési stílusát. Itt főleg Michelangelo robusztus alakjai Igézték meg, de valószínűleg megismerte a modern európai irányzatokat is. IV. rend című, 8 darabból álló linóleumsorozata a „két világháború közti forradalmi szellemű magyar grafika fontos állomása“, mely a proletariátus eljövendő győzelmét jósolja. Akár Dési későbbi műveiben, már ebben is szerepet kap a szimbolizmus. A munkásproblematikán kívül már a húszas években a paraszti élet Is foglalkoztatja. Ez idő tájt a szintetikus kubizmusban vélte megtalálni a számára legmegfelelőbb utat, annak több szempontú, síkban történő ábrázolásmódját azonban egyéni figurális stílusával és politikai meggyőződésével kapcsolta össze (Ezüstkovácsok — 1931; Olvasó munkás, Földmunkás 1932, Sakkozó stb.). „Kubista mandolinok, pipák, almák helyét kalapácsokkal, fogókkal, fűrészekkel, a könyvek helyét haladó folyóiratokkal, az ar- lequinek, pierrette-ek helyét kidolgozott kezű munkásokkal“ váltotta fel (Népszava, Röghöz kötött című képei). 1932-ben betegsége miatt az orvos eltiltotta a nehéz testi munkától. A harmincas évektől egyre inkább elfordult a kubizmus „rideg racionalizmusától“, és érdeklődését az emberi alakra összpontosította. Az átmenetet Dési 1937-ben a Korunkban tett vallomása magyarázza: „Mi a tömegekhez kívántunk szólni. A szocialista giccsen már túlnőttünk és művészi igényeink voltak, de ezek az igények szorosan összefüggtek világnézetükkel, márpedig az izmusok világa más természetű volt.0 Képei továbbra is tartalmaztak ugyan kubista vonásokat, de a linearizmus és a festői elemek már egyensúlyba ke- rültek (Déli pihenő 1933—34; Guberáló 1934—35; Teréz 1935). A munkát általában a természet felett győzedelmeskedő tevékenységként ábrázolta, a Keserves ós a Viharmadarak című festménye azonban annak értelmetlen gürcöléssé fajulá- sát szemlélteti. Koldusasszony, Csősz című képein a sivár környezet az alakok társadalmi helyzetének reménytelenségéit jelképezi. Állatképei sem idillikus hang- vételűek: drámai mozgalmasságuk a kor fenyegető légkörér» utal (Megriadt tehén 1938). A budakeszi fák a harmincas évek végéről, görcsösen kapaszkodó ágaikkal, gyökereikkel, s a Budakeszi vörös kémény ugyancsak szimbolikus értelmet nyernek. 1934-ben feleségével együtt letartóztatták a Vörös Segélyben való részvételükért, é® egyik „jelképes“ festményén felfedezett sarló-kalapácsá- ért... Közben súlyosodó betegsége és a Magyarországon terjedő fasizmus őt is expresszionista festővé alakította. Mivel képei megtartották addigi szerkezeti jellegüket, ezt a korszakát „konstruktív expresszionizmus- nak“ nevezték (Keserves 1938; .Viharmadarak 1937; Napraforgó a tájban). Konstruktivizmusát később a festői elem teljesen elnyomta, mint azt a Bivalyok, vagy utolsó befejezett képe, a Szamos parti görbe fák tanúsítja. Dési-Huber István művészi hitvallása abban a korban, mely tönkretette rokon nézetű barátait — József Attilát és Radnótit —, bátor tett volt. Hiszen „a konstruktivizmusra — ebben a szelídebb válfajában is — Magyarországon rossz szelek jártak, a nyílt vagy burkolt szocialista színvallás meg egyenesen forradalmi tettnek számított.“ Internacionalizmusáért kétségbe vonták magyarságát, művészetét nemzetközi színezetűnek „bélyegezték“. Művészetének eszmei és formai mondanivalója az 1934- ben alakult Szocialista Képzőművészek Csoportjának útmutató fáklyája lett. Sírjánál, 1944- ben, Radnóti — számára írt verssel — búcsúztatta. 1958-ban hazája — In memóriám — Kossuth-díjjal tüntette ki. L. GÁLY TAMARA KULTURÁLIS HÍREK O Több mint 40 idegen nyelvre fordítják évenként román írók és költők műveit, s ezek példányszámai sokkal felülmúlják azt a példányszámot, amelyben a román művek a fel- szabadulás előtt otthon megjelenhettek. O Óla Terie Einmabod, svéd fotóművész alkotásaiból nyílott kiállítás a prágai Energopro- jekt nagytermében. A kiállítás anyaga a mai svéd falu életéből ad ízelítőt. # Az Osztrák—Csehszlovák Baráti Társaság a bécsi galériában kiállítást rendezett Alfonz Grom, bratislavai szobrász műveiből. % Eddig közel 200 szlovák képzőművész mintegy 650 alkotással jelentkezett arra a pályázatra, amelyet felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából a Szlovák Képzőművészek Szövetsége a Szlovák Képzőművészeti Alappal közösen hirdetett meg. ® Jaroslav Bröha szobrász- művész ebben a hónapban ünnepli 86. születésnapját. Ebből az alkalomból, szülővárosában, Prágában kiállítást rendeznek plasztikáiból, plakettjeiből és érmeiből.
