Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-27 / 49. szám, csütörtök

Vadat, halat s mi jó falat JOGOSAN, VAGY JOGTALA­NUL, de általában b<tfienke; dik az ember a „közületi“ eszem-iszom ellen. Az emberek többsége vendéglőben, étterem­ben csak ritkán, alkalorankénf szokott ebédelni, vacsorázni. S nem az árakat, inkább az ada­gok nagyságát, a kiszolgálás minőségét szokták kifogásolni. S nem utolsóként a valóban jó ízek hiányát emlegetik. Akad persze kivétel is. A múltkoriban Nővé Zámky- ban (Érsekújvárott) járva, megérkezésem után a PARTI­ZÁN SZÁLLÓ éttermébe men­tem vacsorára. Az első pilla­natban azt hittem, hogy élté vedtem. Gyertyák égtek a te­rített asztalok közepén, a fa­lakat vadásztrófeák, agancsok, Vc'idbőrök, vadászfegyverek dí­szítették, s fürge léptekkel kö­zeledett felém egy vadász, aki hellyel kínált. Leültem, szét­néztem. Megláttam a feliratot: A VADÁSZKONYHA HETE. Éá amikor kézbe vettem az étla­pot, elolvastam a nyúl, fácán, fogoly, őz, szarvas, vaddisznó húsából készített étkek rend­jét, a kínálatot, már mindent értettem, s tudtam, hogy nem tévedtem el. AZ ÁRAK sem voltak rend­kívüliek. A díjszabás alig tért el valamicskével a szokásos­tól, az átlagostól, tehát a va­dászöltözetű, fiatal, alig 21 esztendős Boldizsár László fő­pincértől már egészen maga­biztosan kérdeztem meg: — Ez a „Szakácsunk titka“ elnevezésű étel milyen? — ízes titok. Csupa jó falat. Ajánlom. — Kérek e^y adagot. S míg várakoztam, eszembe Jutott, hogy két Nobel-díjas író, a guatemalai Asturias és a chilei, már elhunyt Neruda közös kötet kiadásával hajtot­tak fejet néhány évvel ezelőtt a szakácsművészek által vará­Növekvő munkaaktivitás Kelet-Szlovákia legna­gyobb fafeldolgozó üzemé­ben, a vranovi Bukózában az 5. ötéves terv első négy évében kimagasló termelési eredményeket értek el. Az üzem dolgozói, a szocialista munkabrigádok tagjai, ez évi tervfeladataik teljesíté­sét még nagyobb akaraterő­vel, növekvő munkaaktivi­tással kezdték el. A Slov­naft nemzeti vállalat felhí­vására válaszolva minden erejüket összpontosítva ar­ra törekszenek, hogy nép­gazdaságunk ötödik ötéves tervének rájuk vonatkozó minden mutatóját teljesít­sék. Felelősségtudatukról, pártunk gazdaságpolitikája iránti elkötelezettségükről legjobban az a szocialista kötelezettségvállalásuk ta­núskodik, melynek anyagi értéke közel 11 millió ko­ronát tesz ki. Szocialista kötelezettségvállalásuk első­sorban a termelés további növelésére vonatkozik. Ter­melési tervüket a tervezett­nél 6,2 millió koronával akarják túlszárnyalni. Ez többek között azt is jelenti, hogy 15 tonnával több pa­pírt gyártanak majd a ter­vezettnél. Az alapanyagok maximális felhasználásával, az energiatakarékossággal, valamint a gazdaságosabb termeléssel üzemüknek s egyben népgazdaságunknak közel kétmillió koronát szándékoznak megtakaríta­ni. Az elfogadott újítási ja­vaslatok megvalósításával további 1,7 millió koronával többet takarítanak meg a tervezettnél. A vranovi Bukóza fafel­dolgozó üzem dolgozóinak szocialista kötelezettségvál­lalása már csak azért is fi­gyelemre méltó, mert vál­lalásukat az eddiginél ne­hezebb körülmények között kellett teljesíteniük. Ugyan­is ez év folyamán megkez­dik a cellulózpapír int$,nzi- fikálását ós a fűrésztelep felújítását. —szák Kiss Dániel szakács kimérte az adagokat, majd megjelent az étteremben és a kíváncsisko­dóknak tollba mondta néhány fogás elkészítésének módját. zsolt jó ízek előtt. Ilyen cí­mek voltak abban a kötetben: A leves rehabilitációja, Ha­lászlé, A vadászkonyha ízel. Nem kellett sokáig várakoz­nom. Demová Božena, aki har­madéves tanuló a szakmában, már hozta is a vacsorámat. Sablonos megállapítás, hogy ízlett. Inkább az erre vonat­kozó bizonyítékot mondom el. A vacsora azzal fejeződött be, hogy a konyhafőnök, Kiss Dá­niel szakács — amúgy fehér fövegben, köténnyel — megje­lent az étteremben és tollba mondta néhány fogás elkészí­tésének módját. Előkerültek a vezetője adott választ. Ez a na­gyon tevékeny, közvetlen és barátságos fiatalember már az érettségi előtt tudatosan ké­szült arra, hogy a vendéglátó- ipar dolgozója lesz. Hogyan? Nyelveket tanult, németet, oroszt, angolt, s szívesen sza- kácskodott. Akkor persze még csak otthon, s amatőr módon. Érettségi után Karlovy Vary- ban a felépítményi jellegű ho­teliskola tanulója volt, majd pincérkedett, két és fél évig külföldön, Bécs környékén is. Kérdéseimre válaszolva el mondta, hogy a Vadászok Szö­vetségének járási titkára, Ba- dura Ján kapitány segítségével szerezték be a szükséges alap­anyagokat. A vaddisznót pél­dául Bogdány Ferenc, a Ka- meníni (Kéméndi) Efsz elnö­ke, az ottani vadászok társu­latának vezetője lőtte. Az an- dódi származású konyhafőnök, Kiss Dániel szakács többször járt már külföldön. Sokat ta­pasztalt mestere a szakmának. A kiszolgálók vezetője, Boldi­zsár László főpincér pedig mint tovább tanuló dolgozó, természetesen szakmai vona­lon, a vendéglátóipar speciális főiskoláján folytatja tanulmá­nyait. — És a tervek? — „Az ünnepi konyha hete" akciót tervezzük. Pontosan még nem tudjuk, hogyan, mi­ként, de annyi bizonyos, hogy Egyre népszerűbb a kamarazene A Szlovák Kamarazeinelkar hangversenye A kiszolgálók legügyesebbjének egyike, Demová Božena, még csak harmadéves tanuló, de a munkában magabiztos. jegyzetfüzetek, suhantak a go­lyóstollak, peregtek a kíváncsi kérdések. Mások kíváncsisága nyomán igyekeztem én Is meg­tudni egyet-mást. Nem gasztro­nómiai titkok érdekeltek. HONNAN KERÜLT? Miként került asztalunkra ez a sok ízes falat? Hol tanulta művé­szetét a szakács? A bevett szo­káshoz hasonlóan miért nem írják ki, hogy versenyeznek a szocialista munkabrigád cí­mért? Mit terveznek? Mire ké­szülnek? A kérdésekre Slobodník Ma­rián, az élterem 28 esztendős ünnepi lesz a konyhánk, és nemcsak az étlap, hanem mind­egyik menü is. AZ ÜNNEPI asztalt illetően tehát számíthatunk felkészülé­sükre, s éppen az utóbbi har­minc év alatt kialakult népszo­kás szerint az ünnepi aszta­lon ismét láthatjuk a „vadat, halat, s mi jó falat“, mert rha már természetes, hogy mindez nemcsak a költő által említett királyi asztalra, hanem a ml asztalunkra való. HAJDÚ ANDRÁS (A felvételeket KOBOLKA GYÖRGY készítette) Mind sikeresebben Hasznos és tanulságos ta­nácskozást, iskolázást rende­zett a CSEMADOK Košice vá­rosi és vidéki járási bizottsága 75 résztvevővel. Az évzáró tag­gyűlések után az új tisztség- viselők számára Schultz György mérnök, a városi bizottság el­nöke, a CSEMADOK KB tagja tartott politikai beszámolót. A szakmai jellegű előadásokat Boda Ferenc járási titkár, Ma­gyar Irén, az ellenőrző bizott­ság elnöke és Oros Gyula, a CSEMADOK küldötte tartották. A résztvevők örömmel álla­pították meg, hogy a múlt évben a helyi szervezetek sok szép sikert értek el, hiszen a szervezetek vezetői pártunk internacionalista politikája nyo­mán hathatós támogatást kap­tak a járási párt- és állami szervektől. Tavaly a III. Fábry Zoltán irodalmi és kulturális napok keretében öt nap alatt 12 kü­lönféle akciót valósítottak meg. A rendezvényeken részt vettek Emil Boleslav Lukáö szlovák költő, Gál Sándor, Tö­rök Elemér, Batta György köl­tők is. Jól sikerültek a szín­házi előadások, az irodalmi színpadok bemutatója, a sza- valók és a prózamondók ve­télkedője. Egyébként a két já­rás szervezetei 120 különféle, más jellegű rendezvényt is szerveztek. Említésre méltó, hogy ezek közül 56 rendezvény a műkedvelő színtjászók műso­ra volt. Sikeres volt a lagtoborzási akció is. A KoSice-vidéki já­rásban a magyar nemzetiségű lakosok 23- százaléka tagja a CSEMADOK-nak. Hasonló ará nyú a szervezettség a város­ban is. A tavalyi sikerék lehetővé teszik, hogy az idén még si­keresebb legyen a IV. Fábry Zoltán irodalmi- és kulturális napok rendezvény-sorozata. El­ső ízben az idén, egyszerre mind a két járás területén megrendezik ezeket a napokat. KoSicén és a járás 8 községé­ben kerül majd sor a tervezett rendezvényekre. Formáját és méreteit tekintve még nem volt ilyen átfogó jellegű ren­dezvény-sorozat. Az irodalom- pártolók és a könyvbarátok bizonyára örömmel fogadják a hírt, hogy a könyvhónapban tartandó rendezvény-sorozat főbb akciói ezek lesznek: po­litikai és irodalmi előadások, amelyeket hazai és külföldi publicisták, írók és költők tar­tanak majd, valamint két könykiállítás, melynek megren­dezésére KoSicén és Moldava nad Bodvouban (Szepsiben) kerül sor. SZANYI JÓZSEF Bratislavában örvendetesen megnövekedett a kamarazene híveinek tábora. Egyre többen keresik fel érdeklődéssel a hangversenytermet, hogy meg­hallgassák a kamaramuzsika intim hangú közléseit. A ka­marazene az utóbbi években valóban teret hódított nálunk, és bízvást elmondhatjuk: a nagy népszerűségnek örvendő Warchal-együttesnek ebben nem kis része van. A „kamarázás“ újabb virágkora egyébként ál­talános jelenség. Természe­tünknél fogva többnyire kíván­juk azt, ami a mi életünkből hiányzik. Talán éppen korunk zajos mozgalmassága váltja ki a vágyat a meghitt zenei esték után. Ilyen estében volt részünk Warohalék februári hangverse­nyén. Az együttest háromhetes külföldi hangversenykörútja után kitűnő formában láttuk viszont. Színesen összeállított műso­rukat az angolok nagy nemzeti komponistájának, Henry Pur- cellnek „Abdelazer“ című szvit­jével nyitottak meg. Az együt­tes a régi muzsikát a „régies- kedés“ nehezékei nélkül közel hozza a mai ember érzelmi beállítottságához. De Warchalt szikrázó muzikalitása ebben a számban némi túlzásra ragadta. Arcangelo Corelli Concerto grossója (F-dur, op. 6. 12 szám) viszont már a legjobb értelemben vett mai formában elevenítette meg a Corelli-mu- zsikát. Antonio Vivaldi két hegedűre és vonóskarra írt c-moll kon­certje a poézis hangján szólalt meg. A nagy déli romantikus költészete ma is varázslatosan hat. A két hegedűszólót a már jól ismert művészházaspár, Anna és Quido Hölbling adta elő jó stílusérzékkel, ízlésesen. Az együttes kiváló gordonka­művésze, Juraj Alexander érzé­keny muzikalitással, teljes beleérzéssel csatlakozott a he­gedűkettőshöz. Műsoruk második része ko­runk jegyében zajlott le. Paul Hindemith vonóskarra írt „Öt darabját“ tulajdonképpen a zenélő ifjúságnak szánta ne­velő célzattal, de a mű arra is nagyon alkalmas, hogy azok­kal a zenebarátokkal, akik ma­kacsul elzárkóznak a zenei újí­tások elöl, megkedveltesse századunk „újklasszikus“ zenei formáját. A sikerült est Otto­rino Respighi „Régi táncaival" ért véget. Briliánsán tolmácsol­ták az olasz zeneköltő olva­dékony és egyben tüzes mu­zsikáját, egyik legnagyobb erősségük, a dinamikus formá­lás pompásan érvényesült. HAVAS MÁRTA A FIATALOK LELKESEDÉSE NEM VESZHET KÁRBA Jan Kohout, a SZISZ KB tit­kára, a minapi prágai sajtóér­tekezleten a SZISZ KB-nak feb­ruár 21-én és 22-én SeCben megtartott X. plenáris üléséről és az ott hozott határozatokról tájékoztatott. — A SZISZ tevékenysége a párt központi bizottsága no­vemberi plénumának követel­ményei értelmében elsősorban a termelés gazdaságosabbá té­telére* hatékonyságának növe­lésére és a drága nyersanya­gokkal való takarékoskodásra irányul — mondotta. — Ezt a célt szolgáltatják az Ifjúsági szervezetek különböző verse­nyei, amelyekben egymillió 146 ezer egyén és 44 ezer 670 cso­port vesz részt. A fiatalok a múlt év végéig mintegy 5 mil­lió 203 ezer brigádórát dolgoz­tak le. Az így megteremtett ér­tékek kb. 620 000 koronára vol­tak becsülhetők. Csak a Fény­szóró mozgalom keretében 212 ezer koronára tehető értékeket tártak fel. Számos újítási ja­vaslatuk és megbízható mun­kájuk az 5. ötéves terv felada­tai teljesítésére irányul. A SZISZ a pionírszervezetek munkájára is nagy gondot for­dít. A nyári pionírtáborok dol­gozóinak, az instruktoroknak és a nevelőknek politikai, szak­mai és szociális szempontból történő körütekintő kiválasztá­sa és a nevelő munkára való kiképzése ugyancsak folyamat­ban van. Ezen a téren a legfőbb feladat — a gyermekek poli­tika és ideológiai látókörének kiterjesztése érdekében — a pionírok és a szikrák hivatásos vezetőinek a stabilizálása. A cél, hogy a pionírok az al­kotóversenyek és a társasjáté­kok keretében megszokják és megszeressék a munkát és ér­deklődést mutassanak a tudo­mány és a technika iránt is. Ugyanakkor a hazaszeretetre és az internacionalizmus elvei­re is meg kell tanítani a gyer­mekeket. Jan Kohout hangsú­lyozta, hogy a tapasztalatok szerint a gyermekek egységes nevelése azt is megkívánja, hogy a SZISZ elmélyítse kap­csolatait az állami szervekkel és a társadalmi szervezetekkel. —km-» OTTHONRA TALÁLTAK Minden népnek legnagyobb kincse az erős, egészséges, jó­kedvű és lelkes ifjúság. Szocia­lista hazánk megkülönböztetett figyelmet szentel az ifjú nem­zedék nevelésének, és általá­ban az ifjúsággal való törődés­nek. Ennek a sokrétű gondos­kodásnak egyik legégetőbb, megoldásra váró kérdése volt még nemrégiben is az otthonta­lan gyermekek helyzete a tár­sadalomban. Azokról a gyerme­kekről van itt szó, akiknek van­nak ugyan szüleik, de valami­lyen súlyos oknál fogva nem ta­nácsos a családdal való együtt­élésük. Az Ilyen gyermekek javára hozott legutóbbi szociális intéz­kedés a nevelői gondoskodásról szóló 50/1973 sz. törvény, amely 1973. június 1-én lépett életbe. Ez a törvény a rászoruló gyermekek gondozásának új módját teszi lehetővé, amelyet a nemzeti bizottságok által az állam irányít, ellenőriz és anya­gilag támogat. Nevelői gondos­kodásban elsősorban azokat a gyermekeket részesítik, akik valamilyen okból nem helyezhe­tők el nevelőintézetekben. A felmérések alapján — amelyeket az SZSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériuma végzett az eltelt év folyamán — a járási és körzeti nemzeti bizottságok segítségével 634 gyermek talált otthonra, s eb­ből a legtöbb — 399 — a nyugat­szlovákiai kerületben. A nevelőszülőket a nemzeti bizottságok választják ki, s csak abban az esetben engedé­lyezik a gyermek befogadását, ha az iillető család, vagy egye­dül álló személy a nevelés szempontjából kifogástalan kör­nyezetet és feltételeket tud biz­tosítani a gyermek számára. Természetesen előnyben részesí­tik a házaspárokat, de nyugdí­jasok és egyedülálló személyek is lehetnek nevelőszülők, ha megfeleilnek a követelmények­nek. A nevelőszülők részéről igen kicsi az érdeklődés a testvérek (2—3 gyermek] és a cigánygyermekek iránt. A ne­velőszülők a gyermek kora sze­rint havonta 500, illetve 600 koronát kapnak a rájuk bízott gyermekek ruházkodására. A gondozásért a nemzeti bizottsá­gok további 200 korona jutal­mat adnak. Az említett egyéves időszakban a nemzeti bizottsá­gok Szlovákiában összesen 2 078 600 koronát fizettek ki er­re a célra. Az eltelt év tapasztalatai azt mutatják, hogy a nevelői gon­doskodás bevált. Sajátossága abban rejilik, hogy a gyermek anyagilag független« nevelőtől, aki viszont külön jutalomban részesül fáradozásáért. S hogy a nevelésnek ez a módja még tökéletesebb legyen, a nemzeti bizottságoknak még nagyobb szerepet kell játszaniuk nem­csak az ügy népszerűsítésében, hanem a nevelőszülők feladatai­nak ellenőrzésében is. Mindnyájunknak érdeke, hogy az otthontalan gyermekek ren­des környezetben nevelődjenek, s ha már az övéiktől nem kap­ták meg azt, amihez jussuk lett volna, legalább egy má­sik, egy pótotthon egészséges és meleg légköre enyhítse csa­lódásukat és érzelmi megráz­kódtatásukat. PETER BEZÁK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents