Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-26 / 48. szám, szerda
HALADÉKTALANUL MEG KELL OLDANI A CIPRUSI VÁLSÁGOT New York — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa folytatta a ciprusi kérdés vitáját. Bulgária, Franciaország, Svédország és Guayana képviselőinek felszólalásából az az általános vélemény látszik kibontakozni, hogy haladéktalanul hozzá kell látni a ciprusi válság felszámolásához, és ha szükséges, Kurt Waldheim főtitkár személyes közreműködésével kell beindítani a tárgyalási folyamatot. A vita felszólalói komoly aggodalmakat fejezték ki a ciprusi helyzet súlyosbodása miatt, ami azzal állt elő, hogy a török közösség vezetői egyoldalú lépéssel elkülönített államot hoztak létre a szigeten. A felszólalók rámutattak, hogy a ciprusi probléma megoldásának szilárd alapjául csak az ENSZ- közgyülés és a Biztonsági Tanács határozatai szolgálhatnak, amelyek az igazságos rendezés szükséges elemeit tartalmazzák. Jacques Lecompt francia nagykövet hangsúlyozza, hogy az önálló török ciprusi államalakulat kikiáltása komoly akadályt jelent a probléma megoldásának útjában, mert az a cél, hogy az egyik félre önkényes megoldást kényszeresen rá. A Reuter tudósítója jól értesült forrásokra hivatkozva jelentette, hogy várhatólag még a hét folyamán .megfogalmaznak egy határozati javaslatot, amely felszólítaná a görög és a török felet a tárgyalások folytatására és felkérné Waldheim főtitkárt a közreműködésre. Az AKEL figyelmeztetése Nicosia — Rauf Denktas elnökletével megtartotta alakuló ülését, és letette a hivatalos esküt a ciprusi törökök által ki- kiáltott külön állam alkotmányozó nemzetgyűlése. A nemzetgyűlés képviselői arra tettek esküt, hogy „megvédelmezik a ciprusi török szövetségi állam létét, és a ciprusi törökök további jólétére, boldogságára és virágzására törekszenek“. A görög katonatisztek összeesküvéséről érkező hírek nyugtalanságot és aggodalmat keltettek a görög ciprusi lakosságban, továbbá a nemzeti gárdában, amely görög tisztek parancsnoksága alatt áll. Már az értesülések megérkezése előtt Ezekiel Papajoannu, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának (AKEL) főtitkára figyelmeztetett egy újabb Maka- riosz-ellenes puccs veszélyére. Felhívta a figyelmei arra, hogy a szigeten lázas ütemben alakulnak illegális fegyveres csoportok a CIA közreműködésével, és már több mint 14 000 darab fegyverrel rendelkeznek. Ha netán újabb puccs történik, Törökország nyilván az egész szigetországot megszállja. Az AKEL főtitkára követelte a ciprusi biztonsági erők megtisztítását. Ankara — Sadi Irmák török miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a ciprusi görög és török közösség tárgyalásainak Bécsben való folytatása teljesen ésszerű javaslatnak látszik. Hozzátette, hogy a török kormány még semmi ilyen értelmű hivatalos meghívást nem kapott. A ciprusi feszült légkör szerinte nem kedvez a tárgyalások Nicosiában való folytatásának. Kínai vélemény Peking — Kína, amely mind ez idáig hangját sem hallatta a ciprusi válság legújabb fejleményeivel kapcsolatban, még kevésbé foglalt álllást a Ciprusra vonatkozó ENSZ-határozatok végrehajtása mellett, tegnap értésre adta, hogy szerinte a válság oka a „szuperhatalmi mesterkedésekben“ keresendő. Az Oj Kína, miközben egy árva szót sem szól a ciprusi terület jelentős részének török megszálllásáról vagy az önálló ciprusi török állam egyoldalú deklarálásáról, olyan benyomást próbál kelteni, mintha a Szovjetuniót felelősség terhelné a ciprusi és a Ciprus körüli „sakkhúzásokért“. A kínai propaganda „szuperhatalmi“ világképébe ugyanis sem az egykori görög junta Makariosz-ellenes puccsként, sem a ciprusi szuverenitást sértő török katonai akcióknak az elítélése nem fér bele. A JKSZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TANÁCSKOZÁSA Belgrád — Kedden délelőtt Belgrádban Joszip Broz Titónak, a JKSZ elnökének megnyitó szavaival megkezdte egynaposra tervezett tanácskozását a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága. Megvitatják a JKSZ Elnökségének a KB elé terjesztett jelentését a pártnak a múlt év májusában tartott X. kongresszusa óta végzett munkájáról, valamint a JKSZ eszmei-politikai, valamint szervezeti és káderfejlesztésről szóló beszámolót. A beszámoló elhangzása után megkezdődött a vita, amelynek lezárása után a központi bizottság megválasztja a pártelnökség új tagjait. Elhunyt Nyikolaj Bulganyin Moszkva — A Szovjetunió Minisztertanácsa megrendüléssel közölte, hogy 1975. február 24- én súlyos, hosszan tartó betegségben 80 éves korában elhunyt Nyikolaj Bulganyin, a Szovjetunió volt miniszterelnöke, nyugdíjas. PENTAGONI ESZMECSERE NATO-PROBLÉMÁKRÓL Az USA ismét szállít fegyvereket Pakisztánba és Indiába ALVARO CÜNHAL, a Portugál Kommunista Párt főtitkára ismételten egységre szólította fel az ország demokratikus erőit utalva az egyre erősödő kommunistaellenes támadásokra. BUDAPESTEN befejeződtek Erich Bielka osztrák külügyminiszter és Púja Frigyes magyar külügyminiszter tárgyalásai. A tanácskozásokról közleményt hoznak nyilvánosságra. ROWLING új-zélandi miniszterelnök Bukarestben Manescu román miniszterelnökkel a két ország gazadsági, valamint műszaki-tudományos és kulturális együttműködéséről tárgyalt. WILLY BRANDT, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke hangsúlyozta, hogy folytatni kell a nemzetközi feszültség enyhülésének politikáját. ROY MASON, brit hadügyminiszter háromnapos látogatásra az NSZK-ban érkezett. Mason ma megszemléli a brit egységek harcászati gyakorlatát és találkozik Leber nyugatnémet hadügyminiszterrel. FRANCIAORSZÁGBAN januárban 1 millió 186 ezer 689 re emelkedett a rhunkanélküliek száma, vagyis a munkaképes lakosság több mint 5 százaléka munkanélküli. GERALD FORD amerikai elnök üzenetében arra kérte a kongresszust, hogy az 1975-ös pénzügyi évre folyósítson 314,5 millió dolláros pótsegélyt Izraelnek. OPEC-iilés Bécsben Bécs — Tegnap megkezdődött Bécsben a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) rendkívüli miniszteri ülése, amelyen 13 olajtermelő ország miniszterei az algíri OPEC csúcskonferencia előkészítéséről tárgyalnak. A rendkívüli ülést megelőzte az OPEC szakértőinek ki- lencnapos bécsi tanácskozása. Ezen kidolgozták annak a dokumentumnak a szövegét, amely „OPEC-Charta“ néven kerül majd az algíri csúcstalálkozó elé. Washington — Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke megbeszélést folytatott a Fehér Házban Joseph Luns NATO-fő- titkárral. Az eszmecseréről kiadott fehér házi közlemény szerint a tárgyaló partnerek egyetértettek abban, hogy a Törökországnak nyújtott amerikai katonai segély leállítása „komolyan veszélyeztetheti a ciprusi rendezés esélyeit és a NATO déli szárnyának védelmét“. A NATO főtitkára Ford elnöknél tett látogatása után a Pentagonban James Schlesinger hadügyminiszterrel konzultált, majd ugyancsak a Pentagonban találkozott George Brown tábornokkal, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökével. A hadügyminisztérium által kiadott szűkszavú közlemény szerint a Pentagonban tartott eszmecseréken „a NATO néhány problémájáról“ volt szó. Luns határozottan állást foglalt az Egyesült Államok fegyveres erejének további nyugateurópai jelenléte mellett. Portugália — Luns megfogalmazása szerint — „nagy kérdőjel“. „Portugália nem demokrácia — fűzte hozzá —, de az országban van lehetőség a demokrácia megvalósítására.“ Görögországgal kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy február 10-én tárgyalások kezdődtek Washington és Athén között az országban lévő támaszpontokról. Reményét fejezte ki, hogy e tárgyalások „kielégítő eredménnyel“ zárulnak. Törökországot „nagyon felizgatta a katonai segély leállítására vonatkozó amerikai kongresszusi döntés, s meg kell vallanom, egyetértek a törökökkel“ — mondta a NATO főtitkára. A washingtoni hadügyminisztérium bejelentette, hogy azonnali hatállyal feloldotta a fegyverszállítási embargót, amelyet tíz évvel ezelőtt Pakisztánnal és Indiával szemben léptetett életbe. ALBERTO CORVALAN: Apám hite töretlen Havanna — „Apám hite töretlen, bízik benne, hogy a hazaárulók elnyerik méltó büntetésüket, s a szabadságjogokat visszaállítják Chilében — mondotta Alberto Corvalán, a Chilei Kommunista Párt bebörtönzött főtitkárának fia, aki maga is 11 hónapon át szenvedett a junta börtöneiben. Alberto Corvalán több honfitársával együtt Havannában tartott sajtótájékoztatót, beszámolva a chilei junta bűntetteit vizsgáló bizottság mexikóvárosi üléséről. „Amikor tavaly szeptemberben kiszabadultam a börtönből, megengedték, hogy fél órát beszélhessek apámmal, aki a szenvedések és megpróbáltatások miatt majdnem 20 kilogrammot fogyott. Kezein látszottak a kínzás nyomai. Amikor búcsúzott tőlem, azt mondta: Ne veszítsd el a hited, nem tarthat már soká. Egy rezsim, amelynek nincs tömegbázisa, nem maradhat fenn sokáig. Azóta világméretű tiltakozás hatására átszállították a valpa- raisói koncentrációs táborba. Valamelyest jobb körülmények között tartják fogva, de telje sen elszigetelve a külvilágtól. A juntának az a célja, hogy egészségileg tegyék tönkre, hiszen semmiféle vádat nem tudnak ellene felhozni — mondotta Alberto Corvalán. A havannai sajtótájékoztatón ismertették azt a Santiagóból érkezett jelentést, hogy a múlt hét végén 837 személyt tartóztattak le Chilében. Santiago külvárosában — az ellenállók nyomdája után kutatva — házról házra fésülték át a terepet a junta katonái. A letartóztatottak közül 470 személyt azzal gyanúsítanak, hogy kapcsolatuk van a kommunistákkal. Új alkotmánytervezet Kubában Havanna — Fidei Castro, a kubai forradalmi kormány elnöke ünnepélyes keretek között átvette a szövegező bizottságtól az ország új, szocialista alkotmányának tervezetét, amelyet áprilistól széles körű vitára bocsátanak. Gyárakban, üzemekben, hivatalokban, egyetemeken megtárgyalják, majd az elhangzó javaslótokkal együtt kerül a kommunista párt decemberi kongresszusa elé. Az ország történetében első ízben szerepelnek az alkotmányban olyan fogalmak, mint az össznépi tulajdon, szocialista termelési viszonyok, munkás-paraszt szövetség. Az alkotmánytervezet rögzíti a forradalom eddig elért eredményeit, az állampolgárok jogait és kötelességeit. Tartalmazza a nők egyenjogúságát, a faji megkülönböztetés megszüntetését, továbbá kimondja a választási korhatár leszállítását. Kommentárunk 1975. II. 26. A 60-as óvok elején bizo- nyára alig akadt volna valaki az Egyesült Államokban, aki hitelt adott volna eféle jóslatoknak: a 70-es évek derekán az USA-ban minden 34. polgár munkanélküli lesz. Az említett Időpontban viszont még „ereje teljében“ élt a tőkés világgazdaság, azonban egy évtized is elegendő volt ahhoz, hogy ez a hatalmas, bonyolult rendszer válságos, kóros állapotba kerüljön. A tartós, krónikus betegség fő diagnózisai napjainkban: munkanélküliség, infláció, gazdasági hanyatlás... E válságláncolat okait már sokan próbálták magyarázni. Mi is indította el e válságlavinát? A nyugati világban általában egyszerű magyarázkodással — pontosabban klroagyarázkodás- sal — intézik el a kérdést: mindennek oka az olajválság. Könnyű persze akár az Egyesült Államokban, akár Francia- országban, Angliában a hazai bajokért másokat okolni. Csakhogy a valós tények egészen másról vallanak. Mert az infláció nyugaton egyáltalán nem 1973 decemberében — amikor hirtelen az olajtermelő -országok négyszeresére drágították az olaj árát — ütötte fel a fejét. Az infláció már a 60-as évek végétől jól ismert és rettegett jelenség volt a nyugati fogyasztói társadalomban. Miért ütötte, illetve üthette fel a fejét az infláció? Csakis a nagy tőkés monopóliumok „jóvoltából“, akik kedvük szerint manipuláltak az árakkal — permegingatta az addig stabil dollár helyzetét: Nixon egymásután kétszer is az amerikai valuta leértékeléséhez volt kénytelen folyamodni. belül megdrágultak azok az áruk, melyek előállításához a kőolaj valamelyik melléktermékéhez volt szükség. Drágult a benzin, benzinadagolást vezettek be, korlátozták a gépkocsik sebességét. Mindennek várható következménye az lett, hogy egyre kevesebb gépkocsit tudtak eladni a nyugati országokban. S nemcsak az autóiparban, másutt is, ahol jelentősen drágultak az áruk, a raktárakban halmozódnak a készletek. Az amerikai üzletemberek egyetlen megoldást találtak: csökkenteni a termelést, ez pedig szükségszerűen a munkások tömeges elbocsátásával párosult. Ez a hosszú időrendi áttekintés arra szolgált, hogy rámutassunk az okszerű összefüggésekre a valutaválság az infláció, a gazdasági hanyatlás és a munkanélküliség között, Kis kitérővel eljutottunk a nyugati világ legégetőbb problémájához, a munkanélküliséghez. Napjaink újfajta, első számú „közellensége“, a munkanélküliség nem kímél egyetlen tőkésországot sem. A legsúlyosabb a helyzet az Egyesült Államokban, ahol a munkanélküliek száma a következő hetekben hamarosan eléri a 7 milliós nagyságrendet. Ez a békeidők rekord-munkanélkülisége, hiszen hasonló esetre csak 1940-ben volt példa, amikor az állástalanok száma 6,1 millió volt. Az óceán innenső partján sem sokkal kedvezőbb a helyzet. 1974-ben a közös piaci országokban a munkanélküliség 2,6 millió fővel emelkedett. Figyelemre méltó, hogy az NSZK- ban, — melyet pedig gazdaságilag kevésbé sebezhető országnak tartanak — tavaly 107 százalékkal nőtt a munkanélküliek száma és a közeli hetekben várhatóan túllépi az 1 milliós határt. Ha ezekhez a számadatokhoz még hozzátesszük, hogy több százezer alkalmazott dolgozik csökkentett munkaidőben, vagy alkalmi munkásként — valóban elképesztően borúlátó kép körvonalozódik előttünk a tőkésországok munkásainak helyzetéről. Akik pillanatnyilag ugyan dolgoznak, azoknál is állandóan fennáll az a veszély, hogy másnap már talán ők is a munkanélküliek számát gyarapítják. Nyugati gazdasági szakértők és statisztikusok az idei évre is a munkanélküliség további növekedését jósolják. így tehát a tőkésországok munkásaira 1965-ben is munkanélküliség, létbizonytalanság, egyszóval borús kilátástalan év vár. P. VONYIK ERZSÉBET KMMstoion áUástolonok Munkanélküliek hosszú sora vár segélyre a párizsi munkahivatal egyik irodája előtt. L’ Humanité-felv.) sze csakis felfelé. A fogyasztó pedig nem tehetett mást, mint megfizette a magas árat. Az infláció aztán törvényszerűen Csak ezután köszöntött be az azóta annyi váddal sújtott olajválság. Egycsapásra négyszerte drágább lett az olaj. napokon