Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-26 / 48. szám, szerda

Új társadalmat építettünk fel Karel Hoffmann elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZKT elnökének beszéde a prágai ünnepségen IPARI TERMELŐSZÖVETKEZETEK vezetőségi Ülése Éppen 27 esztendeje, hogy 1(lement Gottwald elvtárs kö­zölt© a Vencel téren, a dolgo­zók nagygyűlésén, hogy legyőz­tük a reakciót, amely támadást kísérelt meg népi demokrati­kus rendszerünk ellen, s hogy egyértelműen győzött a dolgo­zó nép akarata. Az idén, amikor a szocialista építés 27 évének eredményeit ■a felszabadulás 30. évfordulójá­nak jegyében is értékeljük, kü­lönösen erősen lép előtérbe azoknak az értékeknek az ál­landó érvénye, amelyek dön­töttek a népi demokratikus fej­lődésről a felszabadulás után, a győzelemről 1948 februárjá­ban, akárcsak a szocializmus építésének eddigi eredményei­ről. 1948 februárja és 1975 feb­ruárja forradalmi folyamatos­ságának hangsúlyozásakor min­den pártszerv, minden alapszer­vezet, minden egyes párttag számára rendkívül fontosak és érvényesek a központi bizott­ságnak a XIV. pártkongresz- szus elé terjesztett jelentésé­ben olvasható szavak: „Történelmünk legfényesebb hagyományaihoz híven gondos­kodni fogunk róla, hogy pár­tunk egyre szilárduljon, hogy elmélyüljön forradalmi, inter­nacionalista jellege, marxista— leninista egysége, szoros kap­csolata a néppel. Gondoskodni fogunk róla, hogy valóban él­csapata legyen a munkásosz­tálynak, vezető és irányító ere­je szocialista társadalmunknak, és szilárd része a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomnak.“ Saját tapasztalataink s az összehasonlítás a más orszá­gokban végbement fejlődéssel, ahol akárcsak nálunk, a mun­kásosztály kész volt a saját el­képzelései szerint rendezni be életét, ahol szintén fejlett, erős, befolyásos kommunista párt működött, azt mutatják, hogy a második világháború utáni helyzetben ez önmagában még nem volt elég a dolgozók aka­ratának érvényre juttatásához. Ezek a tapasztalatok ahhoz a következtetéshez vezetnek, hogy e törekvés sikeréhez még egy további rendkívül fontos feltételre volt szükség. Megmu­tatkozott, hogy a fasiszta Né­metország legyőzése önmasá­ban még nem adta meg min­denütt a dolgozóknak a lehető­séget, hogy szabadon kifejezés­re juttassák és megvalósítsák vágyaikat és ígv valóban fel­szabaduljanak. Népünk számá­ra valóban szerencse volt az a tény, hogy a szovjet hadsereg hozta el számunkra a szabadsá­got, annak a népnek a had­serege, amely a történelemben elsőként indult el a szocializ­mus építésének útján, és annyi áldozatot hozott a többi nép szabadságáért. Annak az or­szágnak hadserege szabadított fel, amely valóban testvéri or­szág, legközelebbi és leghűbb barátunk és szövetségesünk. A szovjet nép testvéri kap­csolata Csehszlovákia dolgozói­val, a szilárd szövetség és a széles körű, sokoldalú egyre mélyülő együttműködés állan­dóan aktuális életkérdés a szá­munkra. Éppen ezt az igazsá­got kell a legerősebben és a leggyakrabban emlegetnünk, mert a februári győzelem év­fordulójának idei ünnepsége el­választhatatlan része azon nagy és gyümölcsöző út értékelésé- nak, amelyet népünk a felsza­badulás óta megtett. Ezt az igazságot legjobban a gottwaldi jelszó fejezi ki: „Örök időkre a Szovjetunióval és sohase más­ként!“ Azóta új társadalmat építet­tünk fel, szocialista állammá fejlődtünk, ahol a nemzetiségi kérdést lenini szellemben ol­dottuk meg. Csehszlovákia ma a világ gazdaságilag legfejlet­tebb országai közé tartozik. Ma­gas anyagi és szellemi színvo­nallal fejlett szocialista társa­dalmat építünk. Erősödik az emberek létbiztonsága. Az or­szág jövője bel- és külpolitikai­lag is teljes mértékben bizto­sított. A februári események 27. év­fordulójára számunkra kedvező nemzetközi viszonyok közepet­te emlékezünk. Rendkívüli mér­tékben megnövekedett a Szov­jetunió és az egész szocialista közösség politikai és gazdasági súlya. Egyre élesebben körvo­nalazódik előttünk két ellenté­tes világnak a kéne: a szocia­lizmus világáé, amely tervsze­rűen fejlődik, bizonyítva elő­nyeit, és a kapitalizmus vilá­gáé, amelynek eevre mélyül po­litikai. gazdasági és erkölcsi válsága, amelyben a dolgozók széles tömegei nem tudják meg­találni az alapvető létbiztonsá­got. Erősít minket a tudat, hogy a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország legyőzhetetlen ereje mellett oldalunkon tud­hatjuk a forradalmi nemzetközi munkásmozgalmat és az egyre nagyobb számú haladó erőket, amelyek olyan hatalmas ténye­zőt jelentenek a békéért, a né­pek szabadságáért és a szocia­lizmusért folyó harcban, hogy kénytelenek őket tiszteletben tartani a világ jelenlegi impe­rialista körei is. Mi is szilárdan állunk a har­coló népek oldalán — a tőkés­országok munkásosztályának, az arab, a vietnami és a chilei népnek, Ázsia, Afrika és Latin- Amenka összes népeinek olda­lán, amelyek függetlenségükért küzdenek. Szolidárisak vagyunk harcukkal. A nemzetközi fejlődés egyre szemléltetőbben bizonyítja, hogy 1948 februárjában a he­lyes oldalra álltunk, hogy a szocializmus építésének válasz­tott útja, a Szovjetunióval való barátság és szilárd szövetség a szocialista országokkal, meg­bízhatóan biztosítja jelenünket és jövőnket. Sikereink egyben köteleznek is Ladislav Abrahám elvtársinak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának az SZSZT elnökének beszéde a bratislavai manifesztáción 1948 februárja munkásosztá­lyunk és dolgozó népünk szá­mára a burzsoázia felett aratott végső győzelmet jelentette, s egyben megnyitotta az utat a szocialista társadalmi rendszer építéséhez. Ma, huszonhét év távlatából, még kiemelkedőbbé vált a tény, hogy február döntő tör­ténelmi határkövet jelentett nemzeteinknek a szociális sza­badságért vívott harcában. Tudjuk, hogy a Szovjetunió nélkül nem arathattunk volna ilyen győzelmet, amely mun­kásosztályunk és az összes be­csületes dolgozó szilárd táma­sza, reménye, Csehszlovákia nemzeteinek erős szövetségese és barátja volt és maradt. Engedjék meg, hogy a Győ­zelmes Február alkalmából ren­dezett ünnepségen őszinte kö- szönetünket és hálánkat fejez­zem ki a szovjetek testvéri or­szága népének. Klement Gott­wald arra tanított bennünket, hogy a szemünk fényénél is jobban őrizzük barátságunkat a Szovjetunióval, amelyet ma is erőforrásunknak, békénk védel­mezőjének, biztonságunk és si­kereink szavatolójának tartunk. Forró testvéri üdvözletünket küldjük a hős szovjet népnek, a béke és a haladás zászlóvi­vőjének! Huszonhét év a nemzet és a társadalom életében nem hosz- szú időszak. Országunk újkori történelmébe azonban örökre bevésődtek ezek az évek. Meg­változott hazánk arculata, meg­sokszorozódott gazdagsága. Megváltoztak az életfeltételek, a munka jellege, eddig nem tapasztalt mértékben emelke­dett a dolgozók kulturális és műveltségi színvonala. Az első köztársaság Idején a kultúra több területén mintha megállt volna az idő. Ma gazdag, teljes és boldog élet lüktet hazánk legtávolabbi falvaiban is. Elsősorban óriási ütemben növekedett a szocialista Cseh­szlovákia gazdasága. 1948 feb­ruárja óta, amikor az ország gazdálkodása a München előtti köztársaság színvonalán állt, több mint a nyolcszorosára emelkedett az ipari termelés terjedelme, több mint az ötszö­rösére a nemzeti jövedelem. A. párt gazdaságpolitikai határo­zataival összhangban az ipar­ban gyors ütemben fejlődött főleg az alapvető ágazat, a gépipar, majd a vegyipar. Hála Csehszlovákia Kommu­nista Pártja céltudatos marxi- lenini politikájának, kiemelke­dő sikereket értünk el Szlo­vákia fejlődésében, amely a szegény, elmaradott agráror­szágból a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság fejlett ipar­ral rendelkező része lett. Szlo­vákia dinamikus gazdasági fej­lődése a cseh országrészek fej­lődéséhez viszonyítva a felsza­badulást követő évek óta mind gyorsabb. Szlovákia ipari terme­lése az 1937. évi termeléshez viszonyítva a harmincszorosára emelkedett, s az országos ter­melés egynegyedét képezi. Szlo­vákia ipara ma nyolc nap alatt többet termel, mint a háború előtt egy egész év folyamán. Az említett eredményeket a cseh munkásosztály testvéri se­gítségével, nemzeteink és nem­zetiségeink szorgalmas együtt­működésével értük el, akiknek igazi hazája a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság. A szocialista termelési viszo­nyok, a mezőgazdaság szövet­kezetesítése, a kevés haszon­nal járó kistermelői fárasztó munka kiküszöbölése jelentős mértékben befolyásolta a me­zőgazdasági termelés fejleszté­sét és növelését. Mezőgazdasá­gi dolgozóink eredményesen teljesítik a Csehszlovákia Kom­munista Pártja XIV kongresz- szusán kitűzött feladatukat — saját forrásból fedezni a meg­növekedett élelmiszerfogyasz­tást. Különösen jó eredménye­ket értünk el a gabonatermesz­tésben és az állattenyésztésben. A falu sohasem volt oly gaz­dag és jómódú, mint ma. Nem szükséges a bizonyítékok fel­sorolása, mert ez a tény lép- ten-nyomon szembeszökő. Törekvésünk legnagyobb si­kere az a tény, hogy nem csu­pán országunk arculata válto­zott meg, hanem forradalmi át­alakuláson ment keresztül az ember is. A megalázott, leti­port emberből, aki a burzsoá­zia idején csak alacsonyabb- rendű szolga lehetett ma mű­velt, öntudatos gazda lett, aki joggal büszke lehet, mert amit itt a kizsákmányolók évszáza­dokon keresztül nem voltak ké­pesek felépíteni, azt a felsza­badított dolgozó nép történel­mének elenyészően rövid idő­szaka alatt, szinte a semmiből, lényegében a második világhá­ború romjain épített fel. Olyan eredményeket értünk el, amelyeket minden túlzás nélkül is történelmi sikereknek nevezhetünk. Ezek a sikerek a marxi—lenini eszmék erejének és létjogosultságának megcáfol­hatatlan bizonyítékai, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja he­lyes célkitűzéseinek és politi­kájának igazolói. 1948 februárja fontos határ­kő volt abból a szempontból is, hogy Csehszlovákia részt vál­lalt a szocialista világrendszer kialakításában és megszilárdí­tásában. Történelmi tapasztalat bizonyította, hogy az elvtársi együttműködés, a testvéri se­gítség és a forradalmi vívmá­nyok együttes megvédése a szocialista közösség valamennyi országában a szocializmus épí­tésének döntő feltétele. Sikereink nem csupán büsz­keségre jogosítanak bennünket, de köteleznek is. 1948 február­ja arra tanít bennünket, hogy amilyen lelkesedéssel és el­szántsággal küzdöttünk meg a reakcióval, ugyanolyan lelke­sedéssel kell ma teljesítenünk azokat a feladatokat, amelye­ket Csehszlovákia Kommunista Pártiénak XIV. kongresszusa kitűzött. (CSTK) — A Termelőszövet­kezetek Szlovákiai Szövetségé­nek Központi Bizottsága Bra­tislavában tegnap ülést tartott. Az ülésen a CSKP KB novem­beri és az SZLKP KB januári ülésén hozott határozatoknak az SZSZK termelőszövetkezeti mozgalmában való valóra vál­tásával foglalkozott. Az ülésen részt vettek a CSKP KB és az SZLKP KB, valamint a Szövetkezetek Központi Ta­nácsának képviselői, és Josef Simünek, a Termelőszövetkeze­tek Cseh Szövetségének alelnö­ke. Az ülés résztvevői kegyelet­tel adóztak a közelmúltban el­hunyt Peter Poruben TSZSZ el­nök emlékének. Azután Milán Makyta, a Ter­melőszövetkezetek Szlovákiai Szövetségének első alelnöke előadta a központi pártszervek plenáris ülései határozatainak megvalósításáról szóló jelentést. A termelőszövetkezetek új mintaalapszabályzatának, vala­mint az 1975. évi költségvetési javaslatnak megvitatása után nz ülést vitával folytatták. Koszorúzási ünnepség Prágában és Bratislavában (Folytatás az 1. oldalról.) NF KB és a SZISZ KB képvise­lői helyezték el. További koszorúkat raktak le a CSSZK NF KB, a CSNT és a CSSZK kormányának képviselői, a csehszlovák néphadsereg, a CSSZSZK Belügyminisztériumá­nak és a népi milícia vezérka­rának képviselői, a CSKP Prá­gai Városi Bizottságának, a kö­zép-csehországi kerületi pártbi­zottság képviselői, a Nemzeti Front Városi Bizottságának, az NF Közép-csehországi Kerületi Bizottságának, a Közép-csehor­szági Kerületi Nemzeti Bizott­ságnak és a Prágai Fővárosi Nemzeti Bizottság képviselői. A kegyeletes ünnepség a csehszlovák állami himnusszal ért véget. • • • A CSKP elhunyt tagjainak — Karol Smidkének, Vladimír Cle- mentisnek, František Kubačnak és Peter Jilemnickýnek a Bra­tislavai Krematórium urnalige­tében elhelyezett urnáinál teg­nap kegyeletes koszorúzási ün­nepség volt. Az elesett forradalmárok In­dulójának hangjainál az SZLKP KB, az SZSZK NF KB, az SZNT és az SZSZK kormánya közös koszorújának elhelyezésével rótták le kegyeletüket a párt Búcsúlátogatások (ČSTK) — Mihail Mihajlo- vies Gyejev. a Szovjetunió bratislavai főkonzulja, tegnap búcsúlátogatást tett a Szlovák Szocialista Köztársaság további minisztériumaiban. Meglátogatta Miroslav Vále- kot, az SZLKP KB Elnökségé­nek tagját, művelődésügyi mi­nisztert, František Hagara, er­dő- és vízgazdálkodási minisz­tert, Ján Janovic mezőgazdasá­gi- és élelmezésügyi minisztert, Pavol Király igazságügyminisz­tert, Stefan Lazar belügymi­nisztert, Michal Bróskát, az ipar­ügyi miniszter első helyettesét és Ľudovít Kilár oktatásügyi mi­niszterhelyettest. harcos tagjai emlékének a CSKP KB Elnökségének tagjai — Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára és Peter Colotka, az SZSZK kormányának elnöke, továbbá Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének pót­tagja, az SZLKP KB titkára, va­lamint az SZLKP KB Elnöksé­gének tagjai — Ladislav Abra­hám, Herbert Ďurkovič, Ján Ja­nik, Ľudovít Pezlár, Gefza Slap- ka és Miroslav Válek, Bohuš Trávniček, az SZLKP KB titkár­ságának tagja, az SZNT alelnö­kei és az SZSZK kormányának alelnökei, Fedor Gulla, az SZSZK NF KB vezető titkára, az SZSZK NF KB Elnökségé­nek más tagjai, köztük Jozef Mjartan, a Szlovák Megújhodás Pártjának elnöke, Michal Žáko- vlč, a Szabadságpárt elnöke, Milan Schmidt, a SZISZ Szlová­kiai Központi Bizottságának al­elnöke és Peter Dudáš, az AHSZ Szlovákiai Központi Bizottságá­nak ügyvezető alelnöke és má­sok. Részvétnyilvánítás (CSTK) — A CSKP KB, a CSSZSZK kormánya és az SZKT fájdalommal vette tudomásul a hírt az ostrava-karvinái szén­medence Staŕíč-bányájában tör­tént szerencsétlenségről, amely­nek következtében 11 bányász életét vesztette. Mélységes rész­vétüket fejezik ki a bányasze­rencsétlenség áldozatai vala­mennyi hozzátartozójának, mél­tányolva a bányászok hősiessé­gét, akik életüket áldozták a köztársaság fejlesztéséért vég­zett munkában. Értékelték a bányaipari mentőszolgálatok tagjainak áldozatkészségét a többi bányász megmentésekor és a bányaszerencsétlenség követ­kezményeinek felszámolásakor. A CSKP KB, a CSSZSZK kormá­nya és az SZKT intézkedéseket tett a bányarobbanás áldozatai hozzátartozóinak haladéktalan, minden irányú megsegítésére és a bányaszerencsétlenség okának következetes kivizsgálására. Közlemény Mladenov moszkvai tárgyalásairól Moszkva — Moszkvában köz­leményt adtak ki Andref Gro­miko szovjet és Petr Mladenov bolgár külügyminiszter tegnap véget ért tárgyalásairól. Mint a közlemény hangsú­lyozza, a megbeszéléseken a felek leszögezték, hogy a szov­jet—bolgár kapcsolatok minden területen megmutatkozó sike­res fejlődése, a testvéri barát­ság és együttműködés további erősödése hozzájárul a szocia­lista közösség országai egységé­nek és erejének szilárdításá­hoz, a nemzetközi légkör javí­tásához, Európa és az egész világ békéje és biztonsága erő­sítését célzó irányvonal meg­valósításához. Az időszerű nemzetközi prob­lémák megvitatásakor a felek főképp az európai helyzettel foglalkoztak, megkülönböztetett figyelmet szentelnek a bizton­sági értekezlet mielőbbi befeje­zésével és harmadik szakaszá­nak legmagasabb szinten való megtartásával, a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokkal ösz- szefüggő kérdéseknek. A tárgyalások során a kül­ügyminiszterek eszmecserét folytattak a közel-keleti hely­zetről és a legutóbbi ciprusi eseményekről. A felek további erőfeszítése­ket tesznek, hogy hozzájárul­janak a nemzetközi helyzetben megindult pozitív folyamatok megszilárdításához. A miniszterek külön aláhúz­ták a német fasizmus feletti győzelem közelgő 30. évfordu­lójának jelentőségét. A PFSZ álláspontja Bejrut — As Al-Liva című bejrúti hetilap a PFSZ VB Jász- szer Arafat elnökletével tar­tott tanácskozásáról azt írta, hogy a Palesztínai Felszabadítá­si Szervezet az ENSZ Bizton­sági Tanácsa 1967. november 22. határozata alapján nem haj­landó részt venni a genfi kö­zel-keleti konferencián. A PFSZ- nek ugyanis az az álláspontja, hogy a BT 242. számú határo­zata pontatlanul és nem kielé­gítően említi a palesztínai ara­bok problémáját. Vezetői ezért azt követelik, hogy már a kon­ferencia megnyitása előtt egy­értelműen szögezzék le: a pa- lesztínaiak „hazához váló jogá­ról“ fognak tárgyalni. ★ Tegnap Rninavában (Rozsnyó­ban) Járási szinten megünnepelték a februári győzelem 27. évfordu­lóját. A Partizán moziban megren­dített ünnepségen beszédet La- dlslav Ruman, az SZLKP KB pót­tagja, a roSfiaval járási pártbizott­ság elnökségének tagja mondott. (m)

Next

/
Thumbnails
Contents