Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-21 / 44. szám, péntek
a Bel po I. i tik a i k o m meri tája ELŐÍTÉLETEK NÉLKÜL A társadalmiunk előtt álló fontos feladatok közé tartozik a cigány' lakosság kulturális és szociális színvonalának emelése. Az SZSZK kormánya 1972 februárjában határozatot hozott, amelyben megszabta a leiadat megoldásának lő irányvonalát. Visszatekintve az elmült kél évre megállapíthatjuk, hogy a kitűzött irányvonal helyes volt. Erről tanúskodnak az elért eredmények is. A legjelentősebb eredmény, hogy 34 5 százalékkal emelkedett a munkaviszonyban álló cigányok száma és az idénymunkások számát is növeltük. így ma a munkaküteles korban levő cigányok 73,5 százaléka dolgozik. Ez vitathatatlanul jelentős siker, de a következő időszakban arra kell törekedni, hogy az az 5U0U cigány, ebből ÍÜUU férfi, is munkát vállaljon, akik eddig még nem kapcsolódtak be a termelési folyamatba. Az allandó munkaviszony azonban még nem oldja meg a többi problémát. Sajnos a dolgozó cigányok jelentős része nagyim gyakran változtat munkahelyet. Ennek következtében nem alakul ki szorosabb kapcsolat köztük és munkatársaik között és így nem válik lehetővé, hogy az egészséges munkakollekUva hasson szokásaik, életmódjuk megváltoztatására. Ily módon sokszor magukat fosztják meg attól a lehetőségtől, hogy üzemi lakást kapjanak, vagy a vállalat segítséget nyújtson családi házuk felépítésiben, javításában. Gondot jelent, hogy sok cigány írástudatlan, s így nem szerezhet szakképzettséget. Annak érdekében, hogy a felnövő nemzedék élet« kulturáltabb legyen mint a mai felnőtteké, fokozottabb figyelmet kell fordítani a gyermekek és fiatalok nevelésére. A gondoskodást már kiskorban kell elkezdeni. Két év alatt kétszeresére emelkedett az óvodákban elhelyezeti cigány- gyerekek száma, 1974 júniusában a 3—5-éves gyerekek 24,6 százaléka járt óvodába, de ez még mindig kevés. 1975-ben 19 új óvodát adnak át 870 férőhellyel és további 43 építését kezdik meg. A B. ötéves tervben újabb 2400 óvodai férőhelyet adnak át. Az új óvodák felépítéséig nem ülhetünk azonban ölbe tett kézzel. Az alapiskolát elvégzett cigány- gyerekek száma emelésének egyik alapfeltétele az, hogy az iskolába járás előtt legalább egy évig látogassák az óvodát, ahol elsajátítják az alapvető higiéniai szokásokat és ami a legfontosabb, megtanulják az oktatási nyelvet. Ezért addig, míg minden gyereket nem tudunk elhelyezni óvodában, ideiglenesen előkészítő tanfolyamokat kell szervrzni az ötévesek számára az iskolákban, így tudjuk csak biztosítani, hogy az első osztályban zavarmentesen bekapcsolódhassanak az oktatási folyamatba. Ez nagy mértékben elősegítheti a bukások arányának csökkentését. Továbbra is gondot okoz az igazolatlanul mulasztott órák száma, amely ugyan jellentős mértékben csökkeni, de még mindig aránytalanul magas. A felnövő nemzedék érdekében az illetékes szerveknek, elsősorban a helyi és városi nemzeti bizottságoknak, a törvényadta lehetőségeket kihasználva; határozottabban kellene fellépniük a felelőtlen szülőkkel szemben. Amennyiben elérjük, hogy több cigánygyerek végezze el az alapiskola kilencedik osztályát, bizonyára tovább csökken majd azoknak a tizenötéves fiúknak és lányoknak a száma, akik a tanköteles kor befejeztével céltalanul tengetik életüket. Ezzel önmagukat rekesztik ki a társadalom adta lehetőségekből és ez is fokozza a fiatalok körében a munkakerülők és ezzel párhuzamosan a bűnözők arányszámát. Ezen a területen is biztató eredményeket értünk el, a leg- figyelemre méltóbb az, hogy 1972-höz viszonyítva 25 százalékról 36,9 százalékra emelkedett a szaktanintézetekben elhelyezett tizenötévesek száma. Különösen jó eredményeket érnek el azokban az üzemekben, ahol a fiatalokat a vállalati internátusnkhun helyezik el. A SZISZ nek is az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelnie a cigány fiataloknak. Sok a megoldandó feladat az egészségügyi felvilágosításban, az idősebb nemzedék nevelésében és a lakáskörülmények megjavításában is. Évről évre több család kap, vagy épít magának korszerű lakást. A rendszeres munka és a kulturált lakáskörülmények nagyon kedvezően hatnak egész életszemléletük alakulására, a társadalom iránti viszonyukra, de ehhez valamennyiünknek hozzá kell járulnunk, hogy érezzék, nincsenek egyedül, számíthatnak minden becsülete« ember támogatására. CSIZMÁK ESZTER A F0 CÉL A MEGELŐZÉS Beszélgetés Stefaw Majoir elvtárssol, a Tűzoltó Szövetség Szlovákiai Közpomti Bizottsága elinöíkével Szlovákiában a tüzeseitek évente mintegy 200 millió ko róna kárt okoznak. A lángok han átlagban 50 ember veszti életét, s mintegy 500 an égési sebeket szenvednek. A tűz elleni harc a Tűzoltó Szövetség egyik legfontosabb feladata. A szövetség jelenleg 157 583 ta got számlál. Munkájával kapcsolatban Stef.m Major elvtárs, a központi bizottság elnöke adott választ. ■ Az alapszervezetek ezek ben a napokban tartották meg évzáró taggyűléseiket. Miről tárgyaltak? — A 3721 alapszervezelbö' még mintegy 100-ban nem tar tották meg az évzáró taggyűlést, s ezeket legkésőbb március 1-ig lebonyolítják, annál is inkább, mivel ekkorra kezdetüket veszik a járási konferenciák is. A tagok részvétele 75 százalék között mozog. A gyűléseken természetesen értékelik az elvégzett munkát, az alapszervezetek előtt álló feladatokat. Ezek közé tartozik a taglétszám növelése. Szövetségünknek a lakosság 3,2 százaléka tagja, s ez nem kielégítő. Sok szó eseti a szervezeti élet megjavításáról, a tűzoltórajok ütőképessé gének növeléséről, s nem utolsósorban arról, milyen kötele zettségválialással köszöntik hazánk felszabadításának 30. év fordulóját. B Hogyan tettek elegei az SZNF 30. évfordulója tiszteleté re tett kötelezettségvállalásuk nak? — Köt el e ze 11 s ég v á 11 a 1 ás u n k - nak csaknem minden téren eleget tettünk. A különböző bri gádmunkáknál tagjaink 1 millió 581 213 órát dolgoztak le — ez 10,8 százalékos tervtúlteljesítés — s ezzel 23 084.960 korona értéket alkottak. Különösen örülünk annak, hogy a lakosság segítségével, a nemzeti bizottságok irányításával, tavaly 58 tűzoltószertár épült fel, 95 építését pedig megkezdték. Továbbá kijavítottak 26 szertárat és 9 tömlőszárítót is felépítettek. E téren a legjobb eredményt a zilinal, a svidniki, a Rimavská Sobota-i, a őadeai és a luceneci járásokban érték el. ■ Az 1975-ös év a nők nem zetközi éve. Milyen rendezvény nyel járul hozzá ehhez a Tűz oltó Szövetség? — Talán azzal a ténnyel kezdeném, hogy a össztaglét- számból 11890 a nő, s ezzel nem vagyunk elégedettek. Az idén és jövőre soraikat mintegy 2300 új taggal szeretnénk növelni. A nőszövetséggel jó a/, együttműködés. Szlovákia 30 járásában egyességben foglaltuk össze a két szövetség egyöl tműködésének céljait és formáit. A nőknek igen jelentős szerepük van a tűzesetek megelőzése terén, hiszen legtöbbjüknek gyermekeik vannak. Ezért nem lehel közömbös számukra, hogy az utolsó öt év alatt a gyerekek 1362 tüzet, s ezzel 27 700 000 korona kárt okoztak. Úgyszintén az sem, hogy 30 gyerek a lángokban lelte halálát, 66 pedig megsérült. Ezért ,i nők nemzetközi évét — amellett, hogy elismeréssel méltatjuk munkájukat — szeretnénk a gyermekek okozta tüzek elleni harcra is kiterjeszteni. A Nemzeti Front többi szervezetével, főleg a Nőszövetség központi bizottságával számos akció rendezésével számolunk. Ezek egyike a női tűzoltórajok szlovákiai versenye és értekezlete, a szövetségben végzett munkájuk propagálása és annak megfelelő értékelése. Járási és kerületi szinten ugyancsak számos akció megrendezésére kerül sor. • ■ A Tűzoltó Szövetségnek a honvédelmi nevelés terén is jelentős feladata van. Milyen eredményekről számolhatnak be e téren? A lakosság egységes honvédelmi neveléséről szóló törvény értelmében elősegítjük a lakosság polgárvédelmi felkészítését. Ezenkívül feladataink közé tartozik az önsegélyes tűzoltórajok és azok parancsnokainak felkészítése olyan mértékben, mint ahogy azt a polgárvédelmi törzskar számunkra meghatározta. Tavaly 28 000 funkcionárius vett részt politikai-szakmai felkészítésben. „A példás tűzoltó“ jelvényt 1825-en és a „Példás gépész“ jelvényt pedig 1.49-en szerezték meg. A honvédelmi nevelés keretében igen nagy gondot fordítunk a fiatalokra, mivel az ő soraikból kerül ki az utánpótlás. Szlovákiában 611 ifjúsági tűzoltóra j van s ebből 422 kápcsoló/ ntek a főpincérnek: — Fizetek!... — Három korona . .. negyven. Bólintok. — Egy kávé volt, ugye? ... Három negyven ... Nyogodtan ülök a helyemen és hallgatok. Pattanásig feszült, kínos pillanatok következnek. Á „főár“ végül is, csak az ördög tudja vajon hányadik zsebéből, elő kotorja a visszajáró aprót. Lekicsinylő, mondhatnám megvető pillantás következik. A ,,Viszontlátásra1“ ezúttal természetesen elmarad. A vasútállomás főbejárata előtt zöttyen- ve áll meg a taxi. — Tizenhét korona húsz fillér — szól hatra a gépkocsi vezetője. Előrenyújtok két tízest és várok. « — Tizenhét... hús?! Kitartóan várok tovább. — Nem akadna véletlenül húsz fillére? — hangzik gúnyosan a kérdés. — Természetesen — válaszolok előzékenyen. — Tessék, húsz fillér. Zsebembe csúsztatom a visszajáró há rom „kroncsit" és kiszállok. Hatalmasat csattan mögöttem az ajtó ... Csengetnek. Pénz áll a házhoz. Átveszem a csekket, aláírom. A kézbesítő té lován álldogál a küszöbön. — Köszönöm! Igazán kedves, hogy elhozta ... valóban. Éppen jókor jött! Félreérthetetlen tekintettel mér végig. Sarkon fordul, valamit mintha hümmögne az orra alatt. Aligha köszönés félét! Hajvágás. — Öt korona lesz, kérem.... — Tessék — nyújtom át az ötöst és elteszem a számlát. — Köszönöm szépen! Ügy látszik ismét jóvátehetetlen- vétséget követtem el. Egészen a kijáratig ha tamon érzem a fagyos, gunyoros mosolyt. Szül a feleségem. Üzenni szeretnék neki, valami kedveset, vigasztalót. — Adsz a portásnak egy tízest, felviszi a leveledet — tanácsolja - a barátom. Megpróbálom „tizes“ nélkül. — Kizárt dolog — fanyalodik el a be járat őre. — Leveleket nem kézbesítünk. Tudja, előírás! Szállodai szobára lenne szükségein. Mégpedig sürgősen. Nyakra-főre telefonál gatok, „foglalt, foglalt, foglalt!“ — Kár a gőzért, öregem. Tegyél egy húszast a személyazonossági igazolványodba, úgy add le a recepción. Hatásos! — javasolják egyszerre többen is. Nem teszek húszast az igazolványom ba. Egy távoli ismerősöm távoli rokona nái hálok két éjszaka. Elromlott a tévém. Éppen most... hol nap este „focit“ közvetítenek. — Egy fiaskó bor! Vidd be egyenest a műhelybe — adják le a „drótot“ a szom szédok. Nem vittem bort a műhelybe. Igaz, csak másnap reggel a buszon értesültem a mérkőzés kimeneteléről. Tapasztalataim gazdag tára korántsem merült ki ezzel. Viszont hadd javasoljak ez egyszer én is valamit. „Ha már lúd, legyen kövér!“ kapjon mindenki borravalót! Például a mozdonyvezető és a pilóta is! Vagy a pék, nemde? És egyáltalán kinek jut az eszébe, hogy néhány fillért nyomjon a cipőjét, vagy karóráját javító mester, a forgalmi rendőr, a sarki virágárus esetleg az ovónéni kezébe, aki ouig napok hosszat oktatja, vigyázza gyermekeinket? Persze, most bárki közbevethetné: vannak kialakult hagyományok, meggyökeresedett szokások. Rendben, hagyományt- tisztelő emberek vagyunk!... Ám miért tiszteljünk és ápoljunk olyan hagyományt, amely hajdani gavallérok nyegle szokásából vedlett, át napjainkba? Avagy a borravalóként osztogatott fillérek lés újabban már nem is fillérek!] nem a kiváltságosok asztaláról lehullott morzsát, a sértő szándékú könyöradományt jelképezik e napjainkban is? A kérdésnek további oldala is van. Sokan akkor is eljátsszák a gavallér hamis szerepét, amikor valójában a panaszkönyvet kellene kérniük. Borravalót adnak a langyos, elsózott levesért, a szakszerűtlen javításért, stb. Esztendőkkel ezelőtt jó kezdeményezésnek lehettünk a tanúi. A különböző vendéglátói pari és szolgáltatásokkal foglalkozó intézmények falára figyelmeztetést függesztettek: „Borravalót nem fogadunk el!“ — „Ne sértegesse dolgozóinkat borravalóval!" Nos, úgy tűnik, ezek a figyelmeztetések szép csendesen lekoptak a falakról. Pedig határozottan nem tartoztak a „Padlóra köpni tilos!“ — Kibic, tartsd a szád1“ — „Szívesen eladok, hitelbe nem adok!“ és más épületes intelmek társaságába!... BALOGH P. IMRE dott be a rajok közötti versenybe. Ezenkívül 1565 diákrajt és 3208 érdekkört is nyilvántartunk. A „Plameií 74“ honvédelmi játékban 1400 ifjúsági kollektíva vett részt, vagyis 250-nel több, mint az előző évben. S ennek csak örülni lehet. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az említett honvédelmi verseny az idén folytatódik és minden bizonnyal még jobb eredménnyel zárul majd. ■ A CSKP KB novemberi plenáris ülésének határozatát hogyan akarják a szövetség keretében megvalósítani? — Ezzel március 21-én központi bizottságunk ülése foglalkozik majd mélyrehatóbban. Elsősorban is javítani akarjuk a megelőző és felvilágosító munkánkat, hogy a népgazdaságunknak okozott kár évről évre kisebb legyen, a dolgozók verejtékével létrehozott ja vakat ne vámolja meg a vörös kakas. Emelni akarjuk a politikai-nevelő munka színvonalát, az előadási testület munkáját és az eddigieknél jobban ügyelni a tűzrendészen előírások érvényesítésére. Arra törekszünk, hogy a tűzoltófelszerelést a rajok, a helyi szervezetek szocialista gondozásba vegyék. A különböző taktikai gyakorlatokat, iskolázásokat úgy irányítjuk, hogy azok elősegítsék a tüzoltórajok jobb szakmai felkészítését. A munkánkat úgy szervezzük, hogy minden területen érvényt szerezzünk a párt vezető szerepének és tagságunk sorában elmélyüljön az internacionalista szellem. ■ Az elmondottakat mivel egészítené még ki? — A szövetségünkre háruló feladatok jelentősek. Ezekel csakis úgy tudjuk teljesíteni, ha minden egyes alapszervezet és minden egyes tag aktívan kiveszi részét a munkából. Az említett feladatok teljesítése kapcsán hívjuk sorainkba a nőket, s mindazokat, akik érzik, hogy munkánkban segíthetnek. Az, hogy az ember által létrehozott javakból minél kevesebb vesszen kárba, mindnyájunk érdeke. NÉMETH JÁNOS Nemcsak az üzemekben... A nyersanyaggal való takarékosság igen fontos feladat. Gazdaságosabb kihasználásával milliós értékeket takaríthatunk meg. Takarékoskodni azonban nemcsak az üzemekben lehet, hanem odahaza, családi körben is. A villanyáram és a gáz mel= lett takarékoskodni lehet az élelmiszerrel is. Persze, nem arról van szó, hogy kevesebbet együnk, hanem arról, hogy csak annyit vásároljunk, amennyit el Is fogyasztunk. Az életszínvonal rohamos nö ve'kedése minden családban le hetőséget ad a bőséges étke zésre, illetve arra, hogy élelmet tartalékoljunk. Viszont helytelen az, ha ezt az élelmet egy bizonyos idő után a szemétbe dobják. Nem ritkaság az egész csirke, és a kacsamaradék sem a szemétben. Persze legtöbb benne a kenyér. Olcsó, sokan talán éppen azért nem tudják kellően megbecsülni. Bratislavában egy-egy szemetes- kocsi 50—50 kiló kenyeret visz ki a szemétdombra. Egy nap tehát megközelítőleg 800 kilót, havonta pedig 24 000 kilót, ami 60 000 korona értéknek felel meg. Ha átszámítjuk gabonára, akkor láthatjuk, hogy közöl három vagon termés, s ezzel az értékkel a mezőgazdasági dolgozók verejtékes munkája is kárba vész. Tehát nemcsak az üzemek ben, hanem a családi körben is lehet és kell is takarékoskod ni.-*i— 1975. II. 21. BORRAVALÓK ÉS GAVALLÉROK
