Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-19 / 42. szám, szerda

a pionírvezető FIATALOK KERÜLNEK A PÁRTBA Munkabeosztása éveken át < a számok világához kötötte. Mint a beSefíomi /besenyői) szövetkezet könyvelője na­ponta több órán át az ered­ményeket áktázta. S közben nemegyszer azon „kapta“ ma­gát, hogy gondolatai észre­vétlen és akaratlanul elka­landoztak, s valahol a pár száz méterre levő iskolában járnak. Aztán eljött 1974. szeptem­ber elseje, és Halász Júlia életében új szakasz kezdő­dött. Halász Júlia — Szerettem munkahelye­met — mondta —, s ha nem hat öndicséretként, a mun­kámat is pontosan elvégez­tem. Mégis leírhatatlan örö­met éreztem, amikor megtud­tam, hogy a megüresedett pionírvezetői állást én tölthe- tem be. Pionírvezető lettem, és ezzel életem nagy vágya teljesült. Gyerekek között élek, akiket kedvelek, a kis szikrákat éppúgy, mint a pio­nírokat. — Nehezebb vagy könnyebb az új munkája? — Ezen még nem gondol­kodtam. Munka közben az ember elfelejti, hogy tulaj­donképpen dolgozik. Együtt örül, szórakozik a gyerekek­kel, és közben még a ledol­gozott órákat is elfelejti ősz-, szeadni. — Pedig, ha megtenné, az eredmény bizonyára mégha-, ladná a kötelező mennyisé­get. — Lehet, de nem lényeges. A kis szikrák és a pionírok elégedettsége, sugárzó arca, amikor egy-egy sikeres ren­dezvény után körülveszik az embert, valamennyi „túlórát“ ellensúlyozza. Valamennyit mondott, pe­dig az önként vállalt többlet nem is a legkevesebb. Az is­kola 320 pionírja valóban el­mondhatja, hogy nem unatko­zik. És ez nemcsak a taní­tási, hanem a munkaszüneti napokra is érvényes. Az is­kolában ugyanis a legtöbb szombaton és vasárnap is van pionírfoglalkozás. Leggyak­rabban filmeket vetítenek vagy játékdélclőttöket szer­veznek. És ezek után Halász Júliának még arra is marad ideje, hogy tevékenyen be­kapcsolódjék a SZISZ helyi alapszervezetének munkájába. Annak álelnöke, segíti az iro­dalmi kör munkáját, és a legutóbb alakult képzőművé­szeti kör vezetését is elvál­lalta. Az elmondottak után szin­te törvényszerű az, amiről mint élete további vágyáról szólt, és umiért ezúttal fel­kerestük. Halász Júlia ugyan­is a helyi pártszervezet tag­jelöltje. — Fiatalokkal dolgozom — folytatta —, így nagyon lé­nyegesnek tartom a politikai továbbfejlődésemet. Mint je­lölt és majd a pártszervezet tagjaként is, elsősorban a pionírokkal és az ifjúsággal szeretnék dolgozni, hasznosí­tani a tanultakat. Amit vállalt, már eddig sem volt kevés, ezután még több lesz. EGRI FERENC A kommunisták tanácskozása Értékelték munkájukat Fiatalokat vettek fel a pártba© A kötelezettségeket teljesítették Az utóbbi években már ha­gyománnyá vált, hogy a ko- márnói . járás a Radyaft nad Dunajom-i (dunaradványi) Efsz kommunistái nyitják meg az értékelő taggyűlések soro­zatát. Így volt ez most is, és ez nem véletlen, hiszen a du­naradványi alapszervezet egyi­ke a járás legjobb pártalap- szervezeteinek. Az alapszervezet vezetősége fokozott gondossággal készítet­te elő az értékelő taggyűlést szervezésileg és tartalmilag is. Ennek köszönhető, hogy a be­számoló színvonalas, tartalmas volt: foglalkozott a kül- és belpolitikai eseményekkel, a párt vezető szerepének érvé­nyesítésével és az alapszerve­zet eszmei téren kifejtett tevé­kenységével. Elemezte és érté­kelte a pártcsoportok tevé­kenységét, az elmúlt évi érté­kelő gyűlés határozatainak tel­jesítését, a községben működő társadalmi szervezetek munká­ját, továbbá a hnb irányító- munkáját és a lakosok aktivitá­sát a Nemzeti Front választási programjának teljesítése során, a konkrét pártfeladatok telje­sítését és a szövetkezet terme lési eredményeit. Az elmúlt esztendőben a pártalapszervezet értékelő gyű­lésének határozata 33 pontban foglalta össze az 1974-es esz­tendő fő feladatait. Ezek telje­sítését a beszámoló pozitívan értékelte, jelentős eredménye­ket értek el a dunaradványi kommunisták például a világ­nézeti nevelés szakaszán, és­pedig nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek köré­ben is. Céltudatosan foglalkoz­nak a tagsági alap minőségé­nek javításával. A tervezett 3 párttagjelölt helyett 4 fiatal­lal erősödött a pártalapszerve­zet. A párttagjelöltekről való gondoskodást a pártalapszer­vezet vezetősége egyik legfon­tosabb feladatának tekinti. Az alapszervezet tevékenysé­gében nagyon jól bevált, hogy a tagokat konkrét pártfelada­tokkal bízzák meg. A község­ben és a szövetkezetben to­vább szilárdult a párt vezető szerepe, elmélyült a proletár nemzetköziségre való nevelés, javult a fiatalokról való gon­doskodás, a társadalmi szerve­zetek tevékenysége, valamint az egész község lakosainak ak­tivitása. Tavaly többek között befejez­ték 12 lakásegység építését, három autóbuszvárót építettek, befejezték a két ravatalozó épí­tését, új utakat létesítettek. A. Szlovák Nemzeti Felkelés : és hazánk szovjet hadsereg ál­tali felszabadítása 30. évfordu­lójának tiszteletére a község 1974-ben a 812 000 koronás felajánlást 1 216 400 koronára teljesítette. Ehhez az emberek 73 400 óra ledolgozásával já­rultak hozzá. A dunaradvá- nyiak ebben az évben méltó­képpen szeretnék megünnepel­ni hazánk felszabadításának jubileumát, amit e gyűlésen a kommunisták alá is támasztot­tak azzal, hogy jóváhagytak újabb 820 000 koronás szocia­lista kötelezettségvállalást. A társadalmi szervezetek közül főleg a SZISZ és a Szlo vák Nőszövetség helyi szerve­zeteinek működését emelte ki az értékelő gyűlés beszámoló­ja. A jó pártmunka eredménye megmutatkozott a gazdasági eredményekben is. A szövetke­zet dolgozói az össztermelés tervét túlteljesítették. Elsősor­ban a gabona- és gyümölcs- termesztés, valamint a húster­melés terén értek el kimagasló eredményeket. KOLOZSI ERNŰ Több szén (CSTK) — A handluvái szénbányák dolgozói ez évben a tavalyi évi jövesztéshez viszonyítva 90 000 tonnával növelik a szénterme­lést, a bányafolyosók hajtását pedig 1500 folyóméterrel. Az 1,52 millió tonna szén 48,5 százalékát géppel fejtik, ami a tavalyi év­hez viszonyítva 8,5 százalékkal több. A legfelsőbb párt- és állami szervek állandó figyelmet szentelnek a bányaipari munkák gépe­sítésének. A handlovái bányászok két új fejtőkombájnt kapnak. A Ziar nad Hronom-i Alumíniumknhó kohászati másadterinelési üzeme az alumínium jobb értéke­sítéséhez járul hozzá. Az idén az üzem többek között mintegy 85 000 alumínium ablakot és ajtót gyárt. (Lelvétel: L. GreSner — CSTK) A MELKI TRAGÉDIA Bratislavában a Csalogányvöl­gyi temetőben jelképes emlék­mű figyelmeztet a fasizmusnak a mauthauseni koncentrációs tá­borban véghez vitt kegyetlensé­geire. Az áldozatok névsorában azokat is megtaláljuk, akik nem jutottak el a haláltábor poklá­ba, hanem útközben egy auszt­riai kisváros közelében, Melknél pusztultak el. Harminc évvel ez­előtt a Melkhoz vezető országút — Bécstől 90 kilométernyire — megrendítő tragédia színhelye volt. A légitámadás 1945. február 19-én reggel hat órakor öt ponyvával fedett te­herautóból és egy, géppuskával is ellátott páncélkocsiból álló járműoszlop hagyta el a bratis­lavai bírósági épület udvarát. A ponyvák alatt géppisztolyos SS-katonák között azok az antifasiszta tevékenységért s a Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvételért elítélt politikai foglyok szorongtak, akiket a fasiszta Szlovák Állam hatósá­gai két héttel korábban kiadtak a német politikai rendőrségnek. A foglyok számára, amint az autók elhagyták Ligetfalut, nem lehetett kétséges, hogy valame­lyik németországi koncentrációs táborba hurcolják őket. Melk közelében a transzportot angol —amerikai légikőtelék támadta meg. A légitámadás a védtelen foglyok között — akiket az árokba menekült SS-ek arra kényszerítettek, hogy az autón maradjanak — szörnyű mészár­lást végzett. Az SS-ek a sebe­sültektől megtagadták minden­nemű segítséget, azok többsé­ge a rnelki koncentrációs tábor­ban vérzett el. A több mint har­minc antifasiszta harcos életét kioltó légitámadás a legtöbb áldozatot a kommunista ellen­állás soraiból szedte. Szlovákia Kommunista Pártjának olyan élvonalbeli harcosai vesztek oda Beiknél, akik 1939 és 1942 között, amikor a hitleri Német­ország még ereje teljében érez­te magát, álltak a párt vezető posztján, az antifasiszta küzde­lem élén. Az emlékűik ét A melki tragédia áldozatai között volt Ján Osoha, a szlová­kiai illegális kommunista moz­galom vezető alakja, akinek 1942 nyarán történt lefogását az állambiztonsági szervek úgy értékelték, hogy ezzel ,,száz százalékban megvilágítást nyer a párt egész tevékenysége, mi- • vei hogy Osoha egyike azoknak a funkcionáriusoknak, akik 1938 óta, tehát már az autonóm Szlo­vák Állam idején az illegális kommunista párt kiépítésére tö­rekedtek“. Az Osoha letartóz­tatásához fűzött remények ter­mészetesen túlzottnak bizonyul­tak. A kommunista párt felszá­molása továbbra is csupán vágy­kép maradt. Az üldözés hullá­mait túlélő kommunista csopor­tok közötti összeköttetés új ve­zetés alatt rövidesen helyreállt. A bírósági feljelentés azonban nem alaptalanul tulajdonított nagy jelentőséget Osoha elíté­lésének. Személyében ugyanis súlyos veszteség érte a legna­gyobb üldöztetések közepette is lankadatlanul szervezkedő szlovákiai kommunistákat. Oso­ha Szlovákia Kommunista Párt­ja első illegális Központi Bi­zottságának tagja, s két ezt kö­vető illegális vezetőségének létrehozójaként fáradhatatlanul, a hivatásos forradalmárra jel­lemző hévvel kifejtett tevékeny­ségével kiemelkedő szerepet játszott a szlovákiai kommunis­ta mozgalom folytonosságának megőrzésében. Ez a szerep nem­csak az illegalitásba kénysze­rült kommunista csoportok ösz- szefogásában, munkájuk egysé­ges irányításának biztosításá­ban jutott kifejezésre. Osoha politikai tapasztalatai, elméleti jártassága s ebből adódó tekin­télye révén hozzájárult a kom­munista párt politikai irányvo­nalának kialakításához is, ami azonban erősen magán viselte — Osoha egyéni beállítottsága folytán is — annak a bonyolult helyzetnek és időszaknak a nyomait, amikor a szlovákiai kommunisták politikájában ne­hezen tört utat a fasisztaelle­nes nemzeti összefogás, a szé­les társadalmi bázisú antifasisz­ta egységfront szorgalmazása. Melknél ért véget Szlovákia Kommunista Pártja fiatal, mű­velt és népszerű funkcionáriu­sának, Karol Cernockynak az életútja is. Cernocky már 1940- ben, a klerofasiszta hatalom számára komoly gondot jelentő bérharcok szervezésében szer­zett illegális múlttal maga mö­gött megismerekedett a bizton­sági közegekkel. Ekkor azonban sikerült megszöknie a bírósági fogdából és Magyarországon ke­resztül kijutott a Szovjetunióba. Ejtőernyős kiképzésben része­sült és 1941 őszén visszatért Szlovákiába, de rövid időn bé­lül, még mielőtt újból bekap­csolódhatott volna az illegális kommunista mozgalomba, a uyomozók markába került. Nem tért vissza Melkből a reményteljes történésznek índu ló Alekszander Markuš sem, aki már diákkorában részt vett a szocialista eszmék terjeszté­sében, Középiskolai tanárként fordult szembe a fasizmussal, s ezért elvesztette állását, és gyűjtőtáborba került. Kiszaba­dulása után, 1941—1942-ben megszervezte a „Kommunista Sajtóiroda Jelentései“ című il­legális híranyag rendszeres megjelentetését, mely nemcsak a klerofasiszta rendszert le­leplező közvetlen propaganda- tevékenységet szolgálta, hanem a lakosság legszélesebb réte­geire is hatni kívánva népszerű eszközökkel tájékoztatott a leg­jelentősebb külföldi és hazai eseményekről. Alapító tagja volt a Kis-Kárpátokban 1942 tavaszán létrehozott, az első kísérletek közé tartozó Janko Kráľ partizáncsoportnak, me­lyet felszámolt a csendőrség, így került ismét börtönbe. A melki vérfürdőt és a halál­gyárak poklát túlélt bratislavai kommunisták: Ľudovít Benada, Oto Krajňák, Gejza Kršák, a humennéi Ladislav Szabó, és mások. Szabó Istvánról, Szlo­vákia Kommunista Pártja bra­tislavai területi titkáráról is csak a mártírhalál hírét hoz­hatták meg. Nem élhette meg a felszabadulást, eszméi valóra váltását az a kommunista har­cos, aki a párt iránti odaadás és önzetlenség lenyűgöző pél­dáit szolgáltatta. A harcostár­sak emlékezete megőrizte; az illegális központi pártvezetés úgy jutott 1939-ben sokszorosító gép birtokába, hogy a bratisla­vai pártterület titkára a felesé­gével együtt a családi házért kapott pénzösszeget az utolsó fillérig a propagandamunka cél­jaira bocsátotta. Szabó István mozgalmi múlt nélkül került a felelősségteljes, bátorságot és rátermettséget követelő titkári funkcióba. Már az első köztár­saság idején, a harmincas évek elején elismerést vívott ki ma­gának a kommunista ifjúmun­kás mozgalomban, a csehszlová­kiai Komszomol soraiban vég­zett munkával. 1934-ben a bra­tislavai fiatalokat tömörítő Vö­rös Barátság ifjúsági szervezet elnökévé választották. 1936— 1937-ben elvégezte a moszkvai Lenm-iskolát. Közvetlenül a fasizmus szlovákiai térhódítása után, még 1938 őszén illegali­tásba kellett vonulnia. Vállalta a rengeteg veszéllyel és kocká­zattal járó türelmes szervező munkát, segítette az illegális pártsejtek kiépítését. Területi tit­kárként érdemeket szerzett az il­legális pártsajtó kiadásában is, vezetése alatt jelent meg a há­rom nyelven nyomtatott Kladivo, a Hlas dediny és a Bolsevická zástava című lap. A rendőrügy­nökök 1941 augusztusában (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents