Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-19 / 42. szám, szerda
a pionírvezető FIATALOK KERÜLNEK A PÁRTBA Munkabeosztása éveken át < a számok világához kötötte. Mint a beSefíomi /besenyői) szövetkezet könyvelője naponta több órán át az eredményeket áktázta. S közben nemegyszer azon „kapta“ magát, hogy gondolatai észrevétlen és akaratlanul elkalandoztak, s valahol a pár száz méterre levő iskolában járnak. Aztán eljött 1974. szeptember elseje, és Halász Júlia életében új szakasz kezdődött. Halász Júlia — Szerettem munkahelyemet — mondta —, s ha nem hat öndicséretként, a munkámat is pontosan elvégeztem. Mégis leírhatatlan örömet éreztem, amikor megtudtam, hogy a megüresedett pionírvezetői állást én tölthe- tem be. Pionírvezető lettem, és ezzel életem nagy vágya teljesült. Gyerekek között élek, akiket kedvelek, a kis szikrákat éppúgy, mint a pionírokat. — Nehezebb vagy könnyebb az új munkája? — Ezen még nem gondolkodtam. Munka közben az ember elfelejti, hogy tulajdonképpen dolgozik. Együtt örül, szórakozik a gyerekekkel, és közben még a ledolgozott órákat is elfelejti ősz-, szeadni. — Pedig, ha megtenné, az eredmény bizonyára mégha-, ladná a kötelező mennyiséget. — Lehet, de nem lényeges. A kis szikrák és a pionírok elégedettsége, sugárzó arca, amikor egy-egy sikeres rendezvény után körülveszik az embert, valamennyi „túlórát“ ellensúlyozza. Valamennyit mondott, pedig az önként vállalt többlet nem is a legkevesebb. Az iskola 320 pionírja valóban elmondhatja, hogy nem unatkozik. És ez nemcsak a tanítási, hanem a munkaszüneti napokra is érvényes. Az iskolában ugyanis a legtöbb szombaton és vasárnap is van pionírfoglalkozás. Leggyakrabban filmeket vetítenek vagy játékdélclőttöket szerveznek. És ezek után Halász Júliának még arra is marad ideje, hogy tevékenyen bekapcsolódjék a SZISZ helyi alapszervezetének munkájába. Annak álelnöke, segíti az irodalmi kör munkáját, és a legutóbb alakult képzőművészeti kör vezetését is elvállalta. Az elmondottak után szinte törvényszerű az, amiről mint élete további vágyáról szólt, és umiért ezúttal felkerestük. Halász Júlia ugyanis a helyi pártszervezet tagjelöltje. — Fiatalokkal dolgozom — folytatta —, így nagyon lényegesnek tartom a politikai továbbfejlődésemet. Mint jelölt és majd a pártszervezet tagjaként is, elsősorban a pionírokkal és az ifjúsággal szeretnék dolgozni, hasznosítani a tanultakat. Amit vállalt, már eddig sem volt kevés, ezután még több lesz. EGRI FERENC A kommunisták tanácskozása Értékelték munkájukat Fiatalokat vettek fel a pártba© A kötelezettségeket teljesítették Az utóbbi években már hagyománnyá vált, hogy a ko- márnói . járás a Radyaft nad Dunajom-i (dunaradványi) Efsz kommunistái nyitják meg az értékelő taggyűlések sorozatát. Így volt ez most is, és ez nem véletlen, hiszen a dunaradványi alapszervezet egyike a járás legjobb pártalap- szervezeteinek. Az alapszervezet vezetősége fokozott gondossággal készítette elő az értékelő taggyűlést szervezésileg és tartalmilag is. Ennek köszönhető, hogy a beszámoló színvonalas, tartalmas volt: foglalkozott a kül- és belpolitikai eseményekkel, a párt vezető szerepének érvényesítésével és az alapszervezet eszmei téren kifejtett tevékenységével. Elemezte és értékelte a pártcsoportok tevékenységét, az elmúlt évi értékelő gyűlés határozatainak teljesítését, a községben működő társadalmi szervezetek munkáját, továbbá a hnb irányító- munkáját és a lakosok aktivitását a Nemzeti Front választási programjának teljesítése során, a konkrét pártfeladatok teljesítését és a szövetkezet terme lési eredményeit. Az elmúlt esztendőben a pártalapszervezet értékelő gyűlésének határozata 33 pontban foglalta össze az 1974-es esztendő fő feladatait. Ezek teljesítését a beszámoló pozitívan értékelte, jelentős eredményeket értek el a dunaradványi kommunisták például a világnézeti nevelés szakaszán, éspedig nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek körében is. Céltudatosan foglalkoznak a tagsági alap minőségének javításával. A tervezett 3 párttagjelölt helyett 4 fiatallal erősödött a pártalapszervezet. A párttagjelöltekről való gondoskodást a pártalapszervezet vezetősége egyik legfontosabb feladatának tekinti. Az alapszervezet tevékenységében nagyon jól bevált, hogy a tagokat konkrét pártfeladatokkal bízzák meg. A községben és a szövetkezetben tovább szilárdult a párt vezető szerepe, elmélyült a proletár nemzetköziségre való nevelés, javult a fiatalokról való gondoskodás, a társadalmi szervezetek tevékenysége, valamint az egész község lakosainak aktivitása. Tavaly többek között befejezték 12 lakásegység építését, három autóbuszvárót építettek, befejezték a két ravatalozó építését, új utakat létesítettek. A. Szlovák Nemzeti Felkelés : és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére a község 1974-ben a 812 000 koronás felajánlást 1 216 400 koronára teljesítette. Ehhez az emberek 73 400 óra ledolgozásával járultak hozzá. A dunaradvá- nyiak ebben az évben méltóképpen szeretnék megünnepelni hazánk felszabadításának jubileumát, amit e gyűlésen a kommunisták alá is támasztottak azzal, hogy jóváhagytak újabb 820 000 koronás szocialista kötelezettségvállalást. A társadalmi szervezetek közül főleg a SZISZ és a Szlo vák Nőszövetség helyi szervezeteinek működését emelte ki az értékelő gyűlés beszámolója. A jó pártmunka eredménye megmutatkozott a gazdasági eredményekben is. A szövetkezet dolgozói az össztermelés tervét túlteljesítették. Elsősorban a gabona- és gyümölcs- termesztés, valamint a hústermelés terén értek el kimagasló eredményeket. KOLOZSI ERNŰ Több szén (CSTK) — A handluvái szénbányák dolgozói ez évben a tavalyi évi jövesztéshez viszonyítva 90 000 tonnával növelik a széntermelést, a bányafolyosók hajtását pedig 1500 folyóméterrel. Az 1,52 millió tonna szén 48,5 százalékát géppel fejtik, ami a tavalyi évhez viszonyítva 8,5 százalékkal több. A legfelsőbb párt- és állami szervek állandó figyelmet szentelnek a bányaipari munkák gépesítésének. A handlovái bányászok két új fejtőkombájnt kapnak. A Ziar nad Hronom-i Alumíniumknhó kohászati másadterinelési üzeme az alumínium jobb értékesítéséhez járul hozzá. Az idén az üzem többek között mintegy 85 000 alumínium ablakot és ajtót gyárt. (Lelvétel: L. GreSner — CSTK) A MELKI TRAGÉDIA Bratislavában a Csalogányvölgyi temetőben jelképes emlékmű figyelmeztet a fasizmusnak a mauthauseni koncentrációs táborban véghez vitt kegyetlenségeire. Az áldozatok névsorában azokat is megtaláljuk, akik nem jutottak el a haláltábor poklába, hanem útközben egy ausztriai kisváros közelében, Melknél pusztultak el. Harminc évvel ezelőtt a Melkhoz vezető országút — Bécstől 90 kilométernyire — megrendítő tragédia színhelye volt. A légitámadás 1945. február 19-én reggel hat órakor öt ponyvával fedett teherautóból és egy, géppuskával is ellátott páncélkocsiból álló járműoszlop hagyta el a bratislavai bírósági épület udvarát. A ponyvák alatt géppisztolyos SS-katonák között azok az antifasiszta tevékenységért s a Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvételért elítélt politikai foglyok szorongtak, akiket a fasiszta Szlovák Állam hatóságai két héttel korábban kiadtak a német politikai rendőrségnek. A foglyok számára, amint az autók elhagyták Ligetfalut, nem lehetett kétséges, hogy valamelyik németországi koncentrációs táborba hurcolják őket. Melk közelében a transzportot angol —amerikai légikőtelék támadta meg. A légitámadás a védtelen foglyok között — akiket az árokba menekült SS-ek arra kényszerítettek, hogy az autón maradjanak — szörnyű mészárlást végzett. Az SS-ek a sebesültektől megtagadták mindennemű segítséget, azok többsége a rnelki koncentrációs táborban vérzett el. A több mint harminc antifasiszta harcos életét kioltó légitámadás a legtöbb áldozatot a kommunista ellenállás soraiból szedte. Szlovákia Kommunista Pártjának olyan élvonalbeli harcosai vesztek oda Beiknél, akik 1939 és 1942 között, amikor a hitleri Németország még ereje teljében érezte magát, álltak a párt vezető posztján, az antifasiszta küzdelem élén. Az emlékűik ét A melki tragédia áldozatai között volt Ján Osoha, a szlovákiai illegális kommunista mozgalom vezető alakja, akinek 1942 nyarán történt lefogását az állambiztonsági szervek úgy értékelték, hogy ezzel ,,száz százalékban megvilágítást nyer a párt egész tevékenysége, mi- • vei hogy Osoha egyike azoknak a funkcionáriusoknak, akik 1938 óta, tehát már az autonóm Szlovák Állam idején az illegális kommunista párt kiépítésére törekedtek“. Az Osoha letartóztatásához fűzött remények természetesen túlzottnak bizonyultak. A kommunista párt felszámolása továbbra is csupán vágykép maradt. Az üldözés hullámait túlélő kommunista csoportok közötti összeköttetés új vezetés alatt rövidesen helyreállt. A bírósági feljelentés azonban nem alaptalanul tulajdonított nagy jelentőséget Osoha elítélésének. Személyében ugyanis súlyos veszteség érte a legnagyobb üldöztetések közepette is lankadatlanul szervezkedő szlovákiai kommunistákat. Osoha Szlovákia Kommunista Pártja első illegális Központi Bizottságának tagja, s két ezt követő illegális vezetőségének létrehozójaként fáradhatatlanul, a hivatásos forradalmárra jellemző hévvel kifejtett tevékenységével kiemelkedő szerepet játszott a szlovákiai kommunista mozgalom folytonosságának megőrzésében. Ez a szerep nemcsak az illegalitásba kényszerült kommunista csoportok ösz- szefogásában, munkájuk egységes irányításának biztosításában jutott kifejezésre. Osoha politikai tapasztalatai, elméleti jártassága s ebből adódó tekintélye révén hozzájárult a kommunista párt politikai irányvonalának kialakításához is, ami azonban erősen magán viselte — Osoha egyéni beállítottsága folytán is — annak a bonyolult helyzetnek és időszaknak a nyomait, amikor a szlovákiai kommunisták politikájában nehezen tört utat a fasisztaellenes nemzeti összefogás, a széles társadalmi bázisú antifasiszta egységfront szorgalmazása. Melknél ért véget Szlovákia Kommunista Pártja fiatal, művelt és népszerű funkcionáriusának, Karol Cernockynak az életútja is. Cernocky már 1940- ben, a klerofasiszta hatalom számára komoly gondot jelentő bérharcok szervezésében szerzett illegális múlttal maga mögött megismerekedett a biztonsági közegekkel. Ekkor azonban sikerült megszöknie a bírósági fogdából és Magyarországon keresztül kijutott a Szovjetunióba. Ejtőernyős kiképzésben részesült és 1941 őszén visszatért Szlovákiába, de rövid időn bélül, még mielőtt újból bekapcsolódhatott volna az illegális kommunista mozgalomba, a uyomozók markába került. Nem tért vissza Melkből a reményteljes történésznek índu ló Alekszander Markuš sem, aki már diákkorában részt vett a szocialista eszmék terjesztésében, Középiskolai tanárként fordult szembe a fasizmussal, s ezért elvesztette állását, és gyűjtőtáborba került. Kiszabadulása után, 1941—1942-ben megszervezte a „Kommunista Sajtóiroda Jelentései“ című illegális híranyag rendszeres megjelentetését, mely nemcsak a klerofasiszta rendszert leleplező közvetlen propaganda- tevékenységet szolgálta, hanem a lakosság legszélesebb rétegeire is hatni kívánva népszerű eszközökkel tájékoztatott a legjelentősebb külföldi és hazai eseményekről. Alapító tagja volt a Kis-Kárpátokban 1942 tavaszán létrehozott, az első kísérletek közé tartozó Janko Kráľ partizáncsoportnak, melyet felszámolt a csendőrség, így került ismét börtönbe. A melki vérfürdőt és a halálgyárak poklát túlélt bratislavai kommunisták: Ľudovít Benada, Oto Krajňák, Gejza Kršák, a humennéi Ladislav Szabó, és mások. Szabó Istvánról, Szlovákia Kommunista Pártja bratislavai területi titkáráról is csak a mártírhalál hírét hozhatták meg. Nem élhette meg a felszabadulást, eszméi valóra váltását az a kommunista harcos, aki a párt iránti odaadás és önzetlenség lenyűgöző példáit szolgáltatta. A harcostársak emlékezete megőrizte; az illegális központi pártvezetés úgy jutott 1939-ben sokszorosító gép birtokába, hogy a bratislavai pártterület titkára a feleségével együtt a családi házért kapott pénzösszeget az utolsó fillérig a propagandamunka céljaira bocsátotta. Szabó István mozgalmi múlt nélkül került a felelősségteljes, bátorságot és rátermettséget követelő titkári funkcióba. Már az első köztársaság idején, a harmincas évek elején elismerést vívott ki magának a kommunista ifjúmunkás mozgalomban, a csehszlovákiai Komszomol soraiban végzett munkával. 1934-ben a bratislavai fiatalokat tömörítő Vörös Barátság ifjúsági szervezet elnökévé választották. 1936— 1937-ben elvégezte a moszkvai Lenm-iskolát. Közvetlenül a fasizmus szlovákiai térhódítása után, még 1938 őszén illegalitásba kellett vonulnia. Vállalta a rengeteg veszéllyel és kockázattal járó türelmes szervező munkát, segítette az illegális pártsejtek kiépítését. Területi titkárként érdemeket szerzett az illegális pártsajtó kiadásában is, vezetése alatt jelent meg a három nyelven nyomtatott Kladivo, a Hlas dediny és a Bolsevická zástava című lap. A rendőrügynökök 1941 augusztusában (Folytatás a 6. oldalon)
