Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám, kedd

Neveljük korszerűen gyermekeinket ÚJ KONCEPCIÓ AZ ÓVODÁKBAN Az oktatásügy kérdéseivel, nevezetesen a tankötelezettség előtti nevelés követelményei­vel már a párt 1973 júliusi plenáris ülése is foglalkozott. Jan Foftík elvtárs a plénumon — a tankötelezettség előtti je­lentőségét hangsúlyozva — rá­mutatott a hibákra és a fo­gyatékosságok kiküszöbölésé­nek a lehetőségeire. — Tapasztalatból tudjuk — mondotta —, hogy azok a gye­rekek, akik nem jártak óvodá­ba, később, az iskolában alig, vagy csak nehezen tudnak lé­pést tartani kortársaikkal. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk tehát, hogy meg­kíméljük a kicsinyeket a kez­deti nehézségektől — utált azoknak a 6—7 éveseknek a helyzetére, akik gyenge elő­menetelük miatt kénytelenek megismételni az alapiskola el­ső osztályát. Dr. Ludmila Bélinová kandi­dátus, a prágai Pedagógiai Ku­tatóintézet osztályvezetője an­nak a 15 tagú munkacsoport­nak a tevékenységét irányít­ja, amely — az Oktatásügyi Minisztérium megbízásából — az óvodák új kísérleti módsze­reivel és az óvónők módszer­tani képzésével kapcsolatos el­veket dolgozta ki. — Az új koncepció kezdeti eredményeit *— mely külön- külön foglalkozik az 5—6 éve­sek és a 3—4 évesek nevelési problémáival, sőt az 1—3 éves csecsemők gondozására is ki­tér, 25—25 bölcsődében kísér­jük figyelemmel — tájékoztat vendéglátóm. Az ellenőrzést a pedagógusok kölcsönös tapasztalatcseréje te­szi lehetővé, ebben azonban az egyéb feladatokkal megbízott szlovákiai pedagógusok aktívan nem vesznek részt. Munkatár­saik elméleti és gyakorlati te­vékenységéről viszont tájéko­zódnak, hogy a bevált eredmé­nyeket a kísérlet befejeztével a saját feltételeikre alkalmazva az SZSZK-ban is hasznosíthas­sák. — Az új koncepció legfőbb célja az óvodákban folyó mun­ka színvonalasabbá tétele — tájékoztat dr. Bélinová. — En­nek az a feltétele, hogy a gyer­mekek már az óvodában a szo­cialista társadalom igényeinek megfelelő nevelésben részesül­jenek. A pedagógusokra váró további feladat a zökkenőmen­tes átmenet megteremtése a bölcsődétől az óvodáig és az óvodától az alapiskola első osz­tályáig. Azt akarjuk elérni ugyanis, hogy az óvoda a ki- ’ csínyek nevelésében vezető szerepet töltsön be. Ez azért Is fontos, mert a pedagógusnak a gondjaira bízott gyermeke­ken kívül a szülőket is irányí­tania kell. Anyák az iskolapadban A szülőkre a már ismert for­mákon kívül — a kutatóintézet javaslata alapján — a nemzeti bizottságok mellett működő úgynevezett előkészítő osztá­lyok dolgozói is kedvező hatás­sal lehetnek. Az ő~ feladatuk, hogy a gyermek első osztályba való beiratása alkalmával szer­zett adatok alapján összeállít­sák azoknak a 6—7 éveseknek a névsorát, akik nem járnak óvodába, s a hetenként leg­alább két órára behívott gyer­mekekkel pótolják mulasztásai kát. Kezdeti nehézségeik meg­előzésének ez egyik legfőbb feltétele. Dr. Bélinová véleménye sze­rint e gondoskodás nagy előny, mert a pedagógusok közvetlen kapcsolatot teremthetnek a gyermeknevelés terén gyakran még tapasztalatlan anyákkal is, akik hálásan fogadják taná­csaikat. Ez a célja az ugyancsak kí­sérletképpen bevezetett, és má­ris bevált „szülők szemináriu­mának“ is, elsősorban azokon a vidékeken, ahol a gyerme­kek közlekedési nehézségek miatt nem járhatnak óvodába. A pedagógusok a szemináriu­mon megismertetik a szülőket nevelési feladataikkal. Az anyák az utasítások alapján foglal­koznak gyermekeikkel és elő készítik őket az iskolára. A ki­csinyek szellemi fejlődését az óvónők bizonyos időközökben házhoz látogatva ellenőrzik. Előkészületek az első osztályra Arra törekszünk, hogy a gyermekeket ne érje előkészü­letlenül az iskola — folytat­ja dr. Bélinová. Ez azt jelenti, hogy a pedagógus már az óvo­dában megismerteti növendé­keit a körülöttük levő világ­gal, a fogalmakkal, megtanítja megkülönböztetni a színeket. Még a matematikára is előké­szíti őket. Megérteti velük, hogy az azonos tulajdonságú tárgyak összeegyeztethetők, csoportosíthatók. Noha kerülik a szakkifejezéseket, a pedagó­gusok már az óvodában gon­doskodnak aról, hogy az első­söket ne érjék váratlanul a ve­lük szemben támasztott kezdeti követelmények. — Ez azon­ban nem jelenti azt — hangsú­lyozza vendéglátóm —, hogy az óvoda beleavatkozik az első osztály anyagába. Ennek nem volna értelme és az új koncep­ciónak is ellentmondana. Az óvoda kizárólag a nevelőmun­kára szorítkozik és a pedagó­gusok feladata csupán az, hogy biztosítsák a növendékek meg­felelő szellemi fejlődését. Bár a bölcsődék és az óvo­dák száma még nem kielégítő, a helyzet napról napra javul. A 3—6 éves gyermekeknek — országos viszonylatban — mind össze 58 százaléka jár óvodá­ba. A párthatározatok értelmé­ben 1980-ig azonban ezt aa arányt 65 százalékra növeljük — mondja dr. Bélinová. Üzemi óvodák Nálunk még megoldatlan, de annál időszerűbb probléma az üzemi óvodák és bölcsődék építése. Ez legalább olyan sür­gős feladat, mint az üzemi üdülési központok hálózatának a kiépítése és a dolgozók nya­ralásának a biztosítása. A szo­cialista országokban, «lsősor- ban a Szovjetunióban ezt a problémát — nagyon helyesen — a bölcsődék és az óvodák javára oldották meg. Ott az üzemek dolgozói többnyire még az intézményekben folyó nevelőmunka ellenőrzését is vállalják. Megértették ugyanis, hogy a jól működő bölcsődék és óvodák a munkaerőhiány enyhítéséhez is lényegesen hozzájárulnak. Az apróságok intézményes nevelésének bizto­sítása tehát — a korszerű igé­nyek figyelembe vételével —• halaszthatatlan követelmény. Különösen faluhelyen kevés a bölcsőde és az óvoda, nem be­szélve a ritkaságszámba menő szövetkezeti intézményekről. Liberecben például kb. 2000 anya menne munkába, ha gyer­mekeit bölcsődében, illetve óvodában helyezhetné el. A né­pesedési robbanás következté­ben azon a vidéken 1973-ban több mint 3000 nő kénysze­rült munkahelye elhagyására és 1974 első felében további 1700 volt azoknak a száma, akik szülési szabadságuk letel­tével nem léptek munkába, ha­nem otthon maradtak, hogy gyermeküket gondozzák. Cél­szerű lenne tehát, ha a libe- reci Textilana, a Mladá Boles- lav-i Automobilgyár és a töb­bi vállalat példájára más üze­mek is támogatnák a nemzeti bizottságokat óvodák és böl­csődék létesítésére irányuló tö­rekvéseikben. A szocialista integráció dolgozói A kutatóintézet dolgozói szo­rosan együttműködnek a szo­cialista országok, elsősorban a Szovjetunió pedagógusai­val. A Moszkvai Pedagógiai Kutatóintézettel folytatott rend­szeres tapasztalatcseréjük és kölcsönös látogatásaik, vala­mint az 1960 óta kétévenként megrendezett nemzetközi sze­mináriumok — a legutóbbit Budapesten tartották — már a munkamegosztás, illetve a szo­cialista integráció jeleit vise­lik. Az új koncepcióval két esz­tendeje folyó kísérletek tehát beváltak. A pedagógusok máris kedvezően értékelik az óvodák­ban szerzett tapasztalatokat és a velük szemben támasztott igényes követelmények elle­nére senki sem kívánja vissza a régi nevelési módszert. — Munkánk a már elért eredményekkel azonban nem ér véget — mondja a peda­gógus. A módszertani anyag feldolgozása és kiegészítése további néhány évet vesz igénybe. Dr. Bélinová ezért ké­szül hosszabb időre a Szovjet­unióba, hogy még alaposabban megismerkedjen a tankötele­zettség előtti nevelés elveivel. Megvalósításukkal hazánkban kétségtelenül még jobb ered­ményeket érhetünk el, kicsi­nyeink és szocialista társadal­munk javára. KARDOS MÁRTA Az orosz nyelvoktatásról tanácskoztak Az orosz nyelv — a béke és a barátság nyelvének tanítá­sában eléri további sikerekért; ennek a jelszónak a je­gyében zajlott le Trnaván az orosz nyelvi konferencia. A nyugat-szlovákiai kerület isko­láinak orosz szakos pedagógu­sai adtak itt találkát egymás­nak, hogy kicserélve tapaszta­lataikat és megvitatva a leg­égetőbb problémákat, emel­jék az orsz nyelvtanítás szín­vonalát, s megtalálják azokat a módszertani megoldásokat, amelyek az orosz nyelv hatéko­nyabb oktatásához vezetnek. A konferencia színvonalát nagyban emelte, hogy a neves hazai orosz nyelvészeken kívül szovjet, magyar és bolgár szak­emberek is tartottak előadást. Közülük is kiemelkedett Mark Nyikolajevlcs VJatjutnev, a Pus­kin nevét viselő moszkvai orosz nyelvi intézet docensének az előadása, aki felhívta a pedagó­gusok figyelmét az orosz nyelv eredményes tanításához nélkü­lözhetetlen módszertani meg­oldásokra, fogásokra. Előadásá­ban kiemelte, hogy az orosz nyelvtanítás során nem a nyelvtant, annak felépítését kell szorgalmazni, hanem in­kább azt, hogy a tanulók tud­ják alkalmazni a nyelvet, le­gyen értékes eszköz a kezük­ben. Hangsúlyozta, hogy a ta­nítónak igyekeznie kell valami újjal felkelteni és megtartani a tanulók érdeklődését. A Szovjetunióban az új orosz nyelvtankönyvek összeállításá­nál elsősorban ezeket a szem­pontokat veszik figyelembe. Mark Nyikolajevics meggyő­ződését fejezte ki, hogy a ha­sonló konferenciák módszerta­ni szempontból nagyon hasz­nosak, mert lehetővé teszik a legújabb elméleti Ismeretek és a meglevő gyakoriak konfron- tálását. A hazai orosz nyelvészek, — mint Michal Pavuk, a bratisla­vai Kerületi Pedagógiai Intézet orosz nyelvi kabinetjének ve­zetője, dr. Martin PaSka, az SZSZK Oktatásügyi Miniszté­riumának dolgozója, — előadá­sukban az elért eredményekkel foglalkoztak. A hasznos előadásokat kö­vetően a részvevők öt szekció­ban folytatták munkájukat, az iskolatípusoknak megfelelően. Minden szekció a saját szű- kebb körű. konkrét módszerta­ni kérdéseivel foglalkozott, ele­mezve a beszámolók által fel­vetett legégetőbb problémá­kat és a legfontosabb teendő­ket. A magyar tannyelvű iskolák szekciója többek közt arra a megállapításra jutott, hogy nagy szükség lenne olyan sze­mélyre a bratislavai Kerületi Pe­dagógiai Intézetben, aki tudo­mányos szinten foglalkozna a magyar tannyelvű iskolák orosz nyelvtanításának kérdéseivel, akikhez a pedagógusok taná­csért, módszertani segítségért fordulhatnának. MAZSÁR LÁSZLÓ ÚJ FILMEK SÖTÉT FOLYÓ (lengyel) Lengyelország felszabadulá­sának 30. évfordulójára készült ez a film. Emlékezés a Sötét folyó, felidézése a harminc év előtti eseményeknek, a törté­nelmi átalakulásnak. Sylwester Szyszko debütáns rendezői munkájában arra vál­lalkozott, hogy felderítse a felszabadulást követő nyugtalan napok okát, miértjeit. Azt a tényt, hogy a partizánharcok­ban kialakult nemzeti egység miként robbant szét 1945 tava­a hirtelen fellángoló osztály- harc szabályai határozzák me^, ki merre fordítja fegyverének csövét. Ez a bizonytalan, belső kuszaság, a habozás Zeneket végül is az „értelmetlen áldó zatok“ táborába sodorja. A Sötét folyó mindezt sok­szálú, epikusán áradó történet­be ágyazva beszéli el, úgy, hogy az alkotásban a családon be­lüli konfliktusok, szerelmi vo­natkozások is helyet kapnak. Sylwester Szyszko azonban meglehetősen felületesen kezeli Maciéj Góraj /balra) a Sötét folyó jőszerepében. szán, a különböző törekvések, célok és távutak következtében. Azt idézi fel, hogy a győzelem után hogy fordultak egymással szemben azok, akiknek eltérőek voltak a nézeteik a jövőről. A film hőse, Zenek szinte gyermekfővel harcol a partizá­nok oldalán. Az alkotás első jeleneteiben az a küzdelem elevenedik meg előttünk, amelyben a parasztharcosok rajtaütnek egy Lublin környéki falut feldúló náci megszálló­kon. Zenek halálmegvető bátor­sággal veti magát a küzdelem­be, de súlyosan megsebesül... A felszabadulás után élete csu­pa nyugtalanság, bizonytalan­ság. Hol a helye? Nem tudja. Az erdőben bujkáló „felkelők“, a banditák oldalán, vagy az új rend hívei mellett? Ezen a ta­vaszon válik el egymástól a hazafiság és a nacionalizmus. A nemzeti hovatartozás helyett ezt az ismerős, de azért válto­zatlanul érdekes témát. (Em­lékezzünk csak Andrzej Waj- da remekművére, a Hamu és gyémántra!) Filmjében a len­gyel történelem, a társadalmi harcok bonyolult részleteit fel­halmozza. emiatt a szálak és az összefüggések helyenként ku­szává válnak; a szereplőkről meglehetősen vázlatos jellem­zést ad, így aztán a nézők előtt több kérdés rejtelmes, megvá­laszolatlan marad. A lélektani elemzést is gyakran csak köz­helyekkel pótolja. A mű epikus szerkezete, a néhol túlrészlete­ző, a néhol pedig vázlatos, ki­dolgozatlan részek eléggé csök­kentik a film drámai hatását. A színészek általában jók, külö­nösen a főhőst alakító Maciej Góraj, aki mélyebben is képes lett volna megjeleníteni Ze­neket, ha erre a rendező mó­dot ad neki. ALADDIN ÉS A CSODALÁMPA (froincia) Ügy látszik, a rajzfilmek re­neszánszát éljük. Az utóbbi években nálunk is bemutattak néhány animált filmet, mely üde színfolttal gazdagította a mozik műsorát. Ezekben a napokban az Alad­din és a csodalámpa látható a mozikban, Jean Image rende­zésében. (Az ismert rajzfilm­rendező magyar származású, 1932-ben telepedett le Párizs­ban.) A rajzfilmek kedvelői számára valóságos csemege ez a naivan, kedvesen szőtt törté­net, mely az Ezeregyéjszaka meséinek egyikét eleveníti fel — színesen, ötletesen. A nor­mál terjedelmű rajzfilm alkotói az ismert mesét kissé módosí­tották és új hősökkel népesí­tették be. i-, A Jean Image műhelyében ké­szült film friss tempójú, ötlet- gazdag és fantáziadús. A magá­val ragadó történet jó szórako­zást nyújt nemcsak a legki­sebbeknek, hanem azoknak a felnőtteknek is, akik kedvelik a mesék egyszerűségét, költői- ségét és bölcsességét. Cseh és szlovák filmek fesztiválja Prágában, a Szokolovo című kétrészes cseh film bemutatásá­val február 20-án megkezdő­dik a hazai filmek fesztiválja. A szemle lehetővé teszi, hogy évről évre elemezzük filmgyár­tásunk helyzetét s felmérjük szocialista filmművészetünk si­kereit és feltárjuk a hibákat. Amint azt már egyik korábbi számun kan megírtuk, a február 27-ig tartó rendezvény során bemutatják a barrandoví és a kolibai stúdió múlt évi produk- dóját. A bíráló bizottságnak a seregszemlén felvonultatott 38 játékfilm — 30 cseh és 8 szlo vák közül — eszmei-politikai és művészi szempontok alapján — kell kiválasztania a legjobb al­kotásokat, azokat, melyek kor- társ-problémákat vetnek fel, vagy a múlt eseményeit ábrá­zolják. A szakemberek és a mozilá- togatók érdeklődéssel várják, hogy a zsűri mely filmeket, Il­letve alkotó csoportokat érde­mesíti a fesztivál díjaira. —ym— A hazai filmek fesztiválján bemutatják A nap, amely nem múlik el című szlovák filmet is. A képen Stefan Kvietik, az alkotás egyik jelenetében.

Next

/
Thumbnails
Contents