Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-17 / 40. szám, hétfő
EG f HÉT A BELPOLITIKÁBAN TAlXARSKOSKOD'NI, de ésszerűen A bratislavai Slovnaft pet- rokémiai vállalat felhívása alapján nemrég országos verseny indult, amelynek célja elsősorban a nyersanyag, az anyag és az energia megtakarítása. Neon öncélú kezdeményezés ez, hiszen elsősorban a CSKP KB tavaly no- ‘ vemberl ülése hangsúlyozta, hogy további előrehaladásunknak alapvető feltétele éppen a nagyobb fokú hatékonyság, gazdaságosság, takarékosság. Ezt a tőkés világban végbemenő folyamatok követelik meg, elsősorban az elmélyülő Infláció, a nyersanyagok, anyagok, és az élelmiszerek, továbbá a készgyártmányok árának jelentős növekedése, ami — ezt senki se tagadja — kedvezőtlenül kihat ránk is, hiszan kereskedelmi kapcsolatban állunk a fejlett nyugati országokkal. Természetesen itt nem valami idényjelenségről, átmeneti dologról van szó, hanem tartós, hosszú távú tendenciáról. A kővetkező években számolni kell azzal, hogy emelkedni fognak elsősorban a nyersanyagok árai, s ez nemcsak a fejlett tőkés államokra vonatkozik, hanem a fejlődő országokra is. A KGST-országok viszonylatában bekövetkező ármódo- sulásokat szintén tekintetbe kell vennünk, hiszen nyersanyagban viszonylag szegény ország vagyunk. Mégis, az utóbbi okozza számunkra a legkisebb fejfájást, mivel az árakat közösen határozzuk meg, továbbra is számítva a Szovjetunió proletár nemzetköziségre épülő segítő szándékával, s ezen túlmenően azzal is, hogy ezek az új árak több évre garantáltak lesznek, függetlenül a tőkés világpiac áringadozásaitól. Visszatérve a Slovnaft által meghirdetett versenyre, hadd említsük meg, hogy az elmúlt héten a vállalat egyik üzemrészlege párttaggyűlésén részt vett Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára. A vitában felszólalt és hangsúlyozta a takarékossági versennyel kapcsolatban azt a fontos gondolatot, miszerint nem akárhogyan kell takarékoskodni. A nem akárhogyan pedig annyit jelent, hogy a takarékoskodás legcélravezetőbb formája nem is annyira a klasszikus módszer, ennek vagy annak a „megspórolása“, hanem az állőalapok jobb felhasználása, a nyersanyag, ebben az esetben a kőolaj jobb értékesítése és nem utolsósorban az emberek szak- képzettségének növelése. Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni azt a követelményt, hogy minél több gyártmányunknak el kell érnie a világszínvonalat. Lehet, hogy ez esetenként több ráfordítást, akár több értékes nyersanyag felhasználását is jelenti, de mégis kifizetődő lehet, ha a világpiacon a korábbihoz mérten — éppen a minőség ugrásszerű növekedése következtében — jóval magasabb árakat érhetünk el. Lenárt elvtárs figyelmeztetett arra, hogy ilyen vonatkozásban kell kiegészíteni a vállalat versenyfelhívását. Ezzel összefüggésben rámutatott arra is, hogy nem lehetünk elégedettek a szocialista országokkal folytatott tudományosműszaki együttműködésünk és kooperációnk fejlesztésének ütemével, s minden erőt mozgósítanunk kell a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítésére. Ebben a vonatkozásban nagyon nagy feladatok hárulnak a felépítményre, nevezetesen az ideológia területére, amelynek meg kell győznie az embereket az előbb említett folyamatok meggyorsításának rendkívüli szükségességéről. AZ ELSŐ LÉPÉST KÖVETI A TÖBBI Jaslovské Bohunice mellett már második éve sikeresen üzemel az első csehszlovák atomerőmű. Eddig több mint háromnegyed milliárd kilowattóra áramot termelt hálózatunkba, s a tervek szerint még ez idén üzembe helyezik harmadik lépcsőjét. Ez az atomerőmű, amelynek felépítése lehetetlen lett volna a Szovjetunió segítsége nélkül, annak idején éppen a technológiai megoldás miatt világviszonylatban egyedülálló kísérletnek számított. A Szovjetunió és Csehszlovákia atomenergetikai együttműködésének politikai jelentőségén túl ennek az atomerőműnek építése azt a célt szolgálta, hogy az atomenergetikával összefüggő iparágazataink, Illetve a kapcsolódó kérdésekkel foglalkozó' szakembereink tapasztalatokra tegyenek szert, amelyeket azután a jövőben hasznosítanak Már ma leszögezhetjük, hogy ennek az atomerőműnek építése és felszerelése jelentősen gazdagította gépipari üzemeink szakmai tapasztalatait. A minap Jaslovské Bohuni- cén, illetve Pieéfanyban megrendezték első atomerőművünk építőinek országos aktívaértekezletét, amelyen a csehszlovák párt- és kormányküldöttség mellett szovjet küldöttség Is részt vett. A. M. Petroszjaúyec, a Szovjetunió Állami Atomenergiai Bizottságának elnöke vezetésével. Az aktívaértekezleten több beszéd hangzott el, amelyekben hangsúlyozták, hogy az A—1- es atomerőmű felépítése is szimbolizálja barátságunkat a Szovjetunióval, és a csehszlovák nukleáris energetika fejlődését csak az teszi lehetővé, hogy szoros az együttműködésünk a szocialista államokkal. Különben a nemzetközi szocialista integráció bázisán már hozzáfogtunk két további, úgynevezett vo- ronyezsi típusú atomerőmű építéséhez. JANUÁRRAL ELÉGEDETTEK LEHETÜNK Az 5. ötéves terv utolsó évébe léptünk. Döntő fontosságú évről van szó, hiszen most dől el. vajon eleget teszünk-e egy fél évtizedes időszakra kitO" :tt feladatainknak, s iól n 'alapozzuk-e a 8. ötéves .érv elindítását. Egy hónap eredményei ugyan nem mérvadóak, sok minden vál tozhat a következő hónapokban. de mindig a kezdet a legnehezebb, s így örömmel fogadtuk a statisztikai hivatalnak felentését a januári szlovákiai tervteljesítésről Örömmel fogadtuk azért, mivel a foghíjas adatok Is arról tanúskodtak, hogy a karácsonyi ünnepeket, a szilvesztert nem követte egy hosszúra nyúló „korhelyhét- fő", az esetleges év végi rohammunkát az év eleji „szieszta", hanem derekas munka. Ennek érzékeltetésére csak néhány adat. Az iparvállalatok 2 százalékkal túlteljesítették termelési tervüket, miközben ez 68,0 százalékban a munkatermelékenység növekedésének volt köszönhető. Fontos mutató, hogy az előző esztendőhöz mérten januárban csökkent az olyan üzemek és vállalatok száma, amelyek nem teljesítették a tervfeladatukat. Az építőipar sem maradt le, sőt 0,6 százalékkal túlteljesítette a terv előirányzatait. A mező- gazdaság dolgozói is helyt álltak, így például az állattenyésztési termékekben, — a tejet kivéve — túlszárnyalták a felvásárlási feladatokat. S végül sokatmondó adat, hogy a kiskereskedelmi áruforgalom 3,2 százalékkal növekedett. Csak egy kívánságunk van: a folytatás is ilyen legyen. (gdiy) A te&edíkovói (peredi) szövetkezet gépjavítójának udvarát már korábban lebetonozták, mégis elsősorban az éjszakai fagynak köszönhető, hogy a bejárattól a gépszínig és onnan a javítóműhelyig „szárazon“ eljuthat az ember. — Hetenként összeszedjük a sarat — mondja kísérőm, Maj- ba Sándor mechanizátor —, de Felelet helyett üzemlátogatásra hív. Az elsőnek meglátogatott műhelyben kombájnokat javítanak. A terem egyik felében félig összerakott silókombájn áll, a szerelők mégis egy SK-4-es körül szorgoskodnak. — Ennek fogtunk neki — mondja Horvát Mihály —, mivel a silőkombájn fúvótérségéhez nem kaptunk alsó fedőlemezt. A régi lemezt még nem Mire kitavaszodik a tavaszias, állandóan kiengedő télben annyit behordanak a gépek, hogy naponta is kevés lenne, amire sajnos nem futja az időből. A műhelyek között meghúzódó kis irodában meglehetősen nagy a forgalom. Javítók adják egymásnak a kilincset, ehhez vagy ahhoz a géphez iratnak ki szereltük le, de összerakni sem érdemes a gépet, hátha sikerül lemezt szerezni. Munkánk van, a kombájnokat javítjuk. Két gépet már megjavítottunk, öt még. hátra van. A szomszédos műhelyben a traktorokat javítják. A javítóárkok felett három, jobban vagy kevésbé szétszedett gép áll, Vince Sándor (bal oldalt) legújabb találmányát mulai/u tíarczt András műhelyvezetőnek. (A szerző felvétele) alkatrészt. Feltűnik, hogy Bar- czi András műhelyvezető sorrendben már a negyedik kérelmezőt elégíti ki anélkül, hogy akár egyet is „nincs“ felelettel elküldött volna. — Ilyen jól állnak pótalkatrészek dolgában? — kérdezem. körülöttük többen szorgoskodnak. — A nehéz őszt elsősorban a traktorok érezték meg — mondja a műhelyvezető. — A vontatók téli javítását december közepén kezdtük, s mire kitavaszodik, 20—25 kerekes trakA világ acéltermelése A Nemzetközi Vas- és Acélipari Intézet jelentése szerint a világ országai 1974-ben 701,11 millió tonna acélt állítottak elő, 1,9 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A tőkésországok acéltermelése ugyanakkor csak 0,7 százalékkal emelkedett, és az év végén csökkenő Irányzatot mutatott. A szocialista államok acéltermelésének mennyisége 216,01 millió tonna volt, 4,65 százalékkal több. mint 1973-ban. A világviszonylatban első helyen álló Szovjetunió acéltermelésének mennyisége 136,3 millió tonna volt. Az utána következő Egyesült államok 132 millió, Japán 117,1 millió, a Német Szövetségi Köztársaság 53,2 millió tonna acélt gyártott. A Szovjetunió acéltermelése 1974-ben az előző évhez képest 3,7 százalékkal emelkedett, az Egyesült Államok termelése viszont 3,3 százalékkal csökkent. Japán 1974-ben 1,8 százalékkal kevesebb acélt gyártott, mint 1973-ban. A Közös Piac országainak acéltermelése 3,9 százalékkal növekedett. Tavaly decemberben a legtöbb nyugati tőkésország acéltermelése 1973 decemberéhez képest csökkent (az Egyesült Államoké 13,6, Japáné 8,6, a közöspiaci országoké 1,3 százalékkal). Korszerű cementgyárak Lengyelországban A gyors ütemű építkezés, a a nagy beruházások a Lengyel Népköztársaságban is igényük a cementgyártás fokozását. Az 1970-ben gyártott 12 millió tonnáról 1975 végére évi 21 millió tonnára nő a termelés. Tavaly a lengyel cementipar több vállalattal gyarapodott: Katow.ee vajdaságban a rudnikl, Lodz vajdaságban a Warta II., Kielce vajdaságban a Malogoszcz kezdte meg a működését. A kiel- cet vajdaságban megkezdték a Pryzjazn-II cementgyár építését. Az új üzem gépeit és berendezéseinek nagy részét szovjet vállalatok szállítják. A gyár kapacitása évi 2,2 millió tonna lesz, s előreláthatólag 1978-ban adják át. Opole vajdaságban Gorzadzeben építenek még egy hatalmas gyárat. Ez az ország legmodernebb cementgyára lesz. száraz eljárással, teljesen automatizálva, központi vezérléssel fog működni. Évi termelése eléri a 2,5 millió tonnát. Az idei év végére az új beruházásokkal megkezdődhet a portlandce- ment gyártása is. A cementgyártás dinamikus növelésével párhuzamosan a régi üzemeket is korszerűsítik. Ezeknél fokozatosan figyelembe veszik a Lengyelországban egyébként is szigorú környezetvédelmi előírásokat. Minden cementgyárat modern szűrőberendezéssel látnak el 1980-ig, majd az ezt követő ötéves Időszakban gondoskodnak a gyárakban a termelőfolyamat komplex portalanításáról is. tort kell rendbe tenni. Ha egy- egy gép javításában alkatrész- hiány miatt elakadunk, a leszerelt részeket ládákba rakjuk, a gépet pedig kivisszük az udvarra és másik javításához látunk. Ha időközben megszereztük az alkatrészt, folytatjuk az előbbi javítását és közben az idő sem veszett el. — Azért előfordul, hogy egy- egy gépet folyamatosan is megjavíthatnak, nem? — Megtörténik. Itt van például ez a román traktor, — mutat a piros U-650-es felé. — Generáljavítást kapott, és három hét alatt elkészültünk a munkával. A traktoron Lelovics Tibor villanyszerelő már az utolsó „simításokat“ végezte. Még felszerelte az egyik stoplámpa üvegét, és mire átmentünk a szomszédos műhelybe, a traktor már próbaútra indult. A vontató gépek műhelyében traktorok utánfutóit javították, illetve a kocsik oldalait magasították, hogy a szecska ne szóródjon szét. A javítók egyike Vince Sándor hegesztő. Ötödik éve dolgozik a műhelyben, ezt megelőzően 23 éven át mint géplakatos dolgozott. így munkájáról és a hegesztés technikájáról is bizonyára sok érdekeset tudna mondani. Hogy mégsem ilyesmiről kérdeztük, az azért volt, mivel szabad idejében szívesen töri a fejét azon, hogy mit lehetne jobban és könnyebben elvégezni. Más szóval mondva, az újítók sorába tartozik, és legújabb találmányát éppen a napokban fejezte be. — Sorrendben a második gépem — mutatott a műhely sarkában meghúzódó szerkezetre. — A szövetkezet fóliás termesztéssel is foglalkozik. E géppel a fóliasátrak vasszerkezetét lehet meghajlítani, mégpedig a kívánt mértékben és minden különösebb erőkifejtés nélkül. Első, ugyancsak saját gyártású gépe is a kertészek munkáját könnyíti. A palánták pi- kírozásánál szükséges tápkockákat készítik vele. Már működött, és jól bevált. Dél felé járt az idő, mire végignéztük a műhelyeket. A napsugarak Ismét tavaszias hangulatot teremtettek, bár még csak február van. Persze eljön az idő, amikor Igazán kitavaszodik és benépesedik a határ. Akkorra azonban a gépeknek ;& készen kell állniuk, és mint mondták, mindent elkövetnek, hogy így is legyen. EGRI FERENC Közös takarmánygyár Közös takarmánygyárat tér* veztek a KGST-országok a szovjetunióbeit Mozirban. A természetes tápanyagok drágulása és a mesterséges úton előállított takarmányélesztővel kapcsolatos vizsgálatok kedvező ered* ményei nemcsak lehetségessé, hanem szükségessé is teszik, hogy a KGST-tagországok a halliszt egy részét a vele egyenértékű takarmányélesztővel pótolják. Az előzetes tervek szerint 1976—1980 között épülne meg a gyár, melynek termékeiből — ha a kétoldalú egyeztető tárgyalások sikeresen befejeződnek és megszületnek a megállapodások — egyenlő arányban részesül majd Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió. A halliszt piaca Az állati eredetű fehérjetakarmányok piaci helyzetét illetően a halliszté a korábbi évekhez képest jelenleg kiegyensúlyozottabb. 1974-ben Peru partjai mentén 3,6 millió tonna szardellát halásztak, melyből 900 000 t hallisztet állítottak elő, kétszer annyit, mint 1973- ban. Ebből a tervek szerint 650 ezer tonna hallisztet exportálnak és mintegy 100—120 ezer tonnát tartalékolnak. A perui halliszttermelés normalizálódásával a 65 százalékos halliszt ára a stabilizálódás jeleit mutatta. 1974 utolsó negyedében a korábbi évek szintjét jóval meghaladó 300 dollár/tonna körüli átlagár alakult ki. Kedvezőnek ígérkezik a tavaszi halászati idény Peruban és a többi halliszttermelő országban is, ezért a hallisztellátásban valószínűleg nem lesz olyan fennakadás a közeljövőben, mint az előző két évben. Figyelő
