Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-15 / 12. szám, szerda

Megkezdődtek a szovjet—au sztráf tárgyalások Nincsenek vitás kérdések a két ország kapcsolataiban Moszkva — Kedden a szovjet kormány meghívására felesége társaságában hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett Gough Whitlam ausztráliai miniszterel­nök. A repülőtéren Alekszej Ko­szigin miniszterelnök és más hivatalos személyek fogadták a vendégeket. Ezt megelőzőleg az ausztrál kormányfő és kísérete már két napot keningrádban töltött, ismerkedve a város és környékének nevezetes látniva­lóival. A hivatalos szovjet—ausztrál tárgyalások már tegnap meg­kezdődtek Moszkvában. A tár­gyalások napirendjén kétoldalú politikai gazdasági kapcsolatok megvitatása és az ázsiai bizton­sági rendszer kérdése szerepel. Á Szovjetunió egyetértéssel fogadta az 1972-ben hatalomra jutott ausztráliai munkáspárti kormány új külpolitikáját, amely szakított az Egyesült Ál­lamokhoz fűződő csatlós vi­szonnyal, hogy Whitlam kifeje­zésével élve, Ausztráliát többé ne lehessen a vietnamihoz ha­sonló ázsiai kalandba sodorni. Ausztrália csatlakozott a nem­zetközi enyhülés és a békés egymás mellett élés híveinek táborához, nagyobb aktivitást fejtett ki az ENSZ-ben, a délke­let-ázsiai és óceániai államok körében. Ugyancsak jó irányban fej­lődnek a politikai és kulturális kapcsolatok a két ország kö­zött. Mint egy szovjet szemleíró írta: a Szovjetunió és Ausztrália kapcsolataiban nincsenek vitás kérdések, s ez megkönnyíti együttműködésünk fejlesztését. A szovjet kormány tegnap este vacsorát adott az ausztrál miniszterelnök és kíséretének tiszteletére. FORD: Súlyos gazdasági kérdések várnak megoldásra Washington — Gerald Ford amerikai elnök tegnap hajnal­ban rádió- és tévébeszédet in­tézett az amerikai néphez, amelyben vázolta az ország belpolitikai helyzetét. Az „első számú közellenség“ rangjáról visszaszorult infláció helyét most már egyértelműen a recesszió foglalta el a „gaz­dasági főbűnösök“ új listaveze­tőjeként. Az elnök tévéüzene­tének szokatlan időzítésére — két nappal az új törvényho­zás két házának együttes ülé­sén elmondandó kongresszusi üzenete előtt — a magyarázat abban a nem túlságosan mél­tóságteljes versenyfutásban rej­lik, amelyben a kongresszust ellenőrző demokratapárti több­ség vezetői és a republikánus elnök egymásnak elébevágva próbáltak elsőként a nagykö­zönség elé vinni gyógyjavalla- taikat a súlyos gazdasági ba­jok orvoslására. A tavaly ok­tóberben előterjesztett „átfogó gazdasági programjában“ java­solt 5 százalékos adóemelés helyett Ford elnök most 12 százalékos jövedelemadócsök­kentést javasolt. • Az „Unió helyzetéről“ ma sorra kerülő kongresszusi üze­netének lényegét összegező hétfő esti tévé-beszédében az jplnök érdemben a következő Intézííydéseket, illetve javasla­tokat jelentetT^Jbe: ^6 milli­árd dollár összegű áZffíigaU jö­vedelemadócsökkentést, Ü2 1974. évre befizetett egyént és üzleti jövedelmi adó 12 száza­lékának készpénzbeni visszaté­rítése, illetve adóleírás formá­jában; a külföldről behozott kőolajra büntető vám kivetése; a kőolajra kivetett import vám­Huszár István magyar miniszterelnök-helyettes Rudolf RohlíCck (a kép bal oldalán) csehszlovák miniszterelnök-helyettessel be­szélget. . (Foto: CSTK — MTI) IZRAEL ÚJABB TÁMADÁSA LIBANON ELLEN Washingtonban tárgyal Kissinger és Allon külügyminiszter ból, illetve az egyéb energia hordozókra kivetendő új adó ból befolyó 30 milliárd dollár visszapumpálása a gazdasági életbe. Az elnök közölte még, hogy 1975. végéig 1 millió barrellel, 1977 végéig pedig 2 millió bar­rellel szándékoznak csökkente­ni az ország kőolajbehozatalát. Az új energiatakarékossági programról szólva kijelentette, hogy „az amerikaiak többé nem teljes urai saját nemzeti sorsuknak, amikor sorsuk bi zonytálan külföldi üzemanyag­tól függ, amelynek magas árát mások határozzák meg. Jövő­beli energiaellátásunk tekinte tében a másoktól való függés tűrhetetlen nemzetbiztonsá­gunkra nézve. Azt ígérte, hogy az üzemanyagárak emelkedésé­vel járó „egyéni áldozatválla­lással“ és energiatakarékossági programjának sürgős jóváha­gyása esetén 1985-ig az Egye­sült Államok sebezhetetlenné válik a külföldi energiaellátás megszakításaival szemben. „Bajban vagyunk, de nem ál­lunk egy újabb nagy depresz- szió szakadékának szélén. Po­litikai és gazdasági rendsze­rünk ma sokkal erősebb, mint a harmincas években volt... A gazdasági kilátások javításához mindenekelőtt az szükséges, hogy helyreállítsuk hitünket önmagunkban. Senki más, csak­is mi magunk húzhatjuk ki magunkat saját bajainkból“ — hangoztatni befejezésül Ford elnök. Alig hangzott el az elnöki beszéd, több amerikai törvény­hozó máris bírálta takarékos- sági javaslatait. Bejrút — Izraeli rohamcsapa­tok harmadik alkalommal lép­ték át a libanoni határt. Szemtanúk jelentése szerint palesztin gerillák az 1973. évi októberi háború óta a legsúlyo­sabb harcokat vívták e térség­ben az izraeli betolakodókkal. A harckocsik és helikopterek támogatásával végrehajtott iz­raeli akció fő célpontja ezúttal is a libanoni—izraeli határtól mintegy másfél kilométernyire lévő Kfar Shuba térsége volt. Az izraeli betolakodók a palesz- tínai felszabadítást szervezet egységeinek heves ellenállásá­ba ütköztek A libanoni kormány az or­szág déli részében végrehajtott sorozatos izraeli katonai akciók miatt hétfőn arab csúcsértekez­let összehívását kérte, az Iz­raeli támadások megakadályo­zását célzó intézkedések meg­vitatására. Washington — Izrael wa­shingtoni nagykövetségén kö­zölték, hogy figal Allon külügy­miniszter a héten két napot tölt az amerikai fővárosban. Az izraeli diplomácia vezető­je — aki már 1974. decemberé­ben is járt Washingtonban — január 15-1 és 16-1 látogatása során nemcsak Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel fog találkozni, hanem James Schle­singer hadügyminiszterrel is. Kairó — Hermann Eilts, az Egyesült Államok kairói nagy­követe Henry Kissinger ameri­kai külügyminiszter utasítására Washingtonba utazott — közöl­te az Al Ahram című kairói na­pilap. Az Al Ahram értesülése sze­rint a nagykövet elutazása ösz- szefügg Kissinger és Allon kül­ügyminiszter ma kezdődő tár­gyalásaival. Közel-keleti megfi­gyelők arra számítanak, hogy Kissinger rövidesen újabb köz­vetítési kísérletet tesz egy egyiptomi—izraeli megállapo­dás előkészítésére. Szadat el­nök is cáfolta az arról szóló jelentéseket, hogy Egyiptom ja­vaslatot kapott volna egy a Sí- nai-f élszigeten végrehajtandó újabb izraeli csapatvisszavonás­ra. A kairói sajtó koholtnak és alaptalannak minősíti az egyip­tomi—izraeli részleges rende­zésről közölt bejrúti jelentése­ket. ARAFAT: 1975 súlyosnak mutatkozik Bejrút — Jasszer Arafát, a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet végrehajtó bizottságának elnöke egy bejrúti lapnak adott interjújában úgy vélekedett, hogy az 1975-ös esztendő arab és palesztínai vonatkozásban a legsúlyosabb lesz. Jelezte, hogy a palesztínai ellenállási mozga­lom a palesztin forradalom kö­vetelményeinek megfelelően és az ellenség üzelmeire rea­gálva fokozni fogja katonai és politikai tevékenységét. Izraelnek a nukleáris kapa­citással való kérkedéséről szól­ja Arafat nem zárta ugyan ki annak ^ehetőségét, hogy az el­lenség úTomjegyoerek^ haszná­latához folyamodik, de felhív­ta a figyelmet arra, hogy ez nukleáris háborúba sodorná az egész világot. Izrael még az atombomba használatával sem érne el döntő eredményt, te­kintettel az arabok gazdasági, tudományos, földrajzi és em­beri potenciáljára. Szerinte Izrael az 1973. évi háborúban egyszer s minden­korra elveszítette katonai fö­lényét. A közel-keleti fejlemé­nyekre vonatkozólag még eb­ben a hónapban fontos dönté­sek születnek, hangoztatta Ara­fat. A szovjet—palesztin kapcso­latokat méltatva a Szovjetuniót olyan baráti hatalomnak ne­vezte, amely a palesztin nép törekvései és jövője érdekében minden súlyát latbaveti. ra, mert minden országban van­nak még bonyolult, megoldásra váró feladatok e téren. Csak­hogy feltűnő minőségi különb­ség mutatkozik az *egyes or­NŐK ÉVE — 1975 szágok hasonló jellegű gondjai­ban. Hasonlítsuk csak össze a szo- ciállsta és a kapitalista orszá­gok asszonyainak társadalmi helyzetét. A szocialista társadalomban a nők helyzete — saját tapasz­talataink alapján — közismer­ten széles körű és sokrétű. Egyenlő bérezés nemre való te­kintet nélkül, továbbtanulási le­hetőségek, munkavállalási lehe­tőség, különböző szociális jut­tatások, szülési szabadság, böl­csőde- és üzlethálózat, — hogy csak a legfontosabb vívmányo­kat említsük melyek szocialis­ta társadalmaikban a nők hely­zetén igyekeznek könnyíteni. Sokoldalú gondoskodás — Így foglalható össze tömören a nőkről való gondoskodás a szo­cialista országokban. A kapitalista országok asz- szonyal és lányai mindezeket az állam részéről megnyilvánu­ló támogatásokat még ma is nélkülözik. Manapság az állan­dóan növekvő munkanélküliség és áremelkedések korszakában szinte folytonos a létbizonyta­lanság. Állandó aggodalomban élnek, hiszen nem tudhatják vajon férjük, fiuk holnap vagy holnapután nem kerül-e a mun­kanélküliek listájára. Az is folytonos rettegést jelent, hogy a kenyér vagy bármely más közszükségleti cikk ára holnap már nem lesz-e jóval drágább. Vajon meg tudják-e fizetni a nö­vekvő lakbért és az emelkedő fűtőolajárat? Mindemellett at­tól Is tartaniuk kell, hogy az alkalmazásban lévő nők elvesz­tik saját állásukat. Ez annál is Inkább érthető, mert a kapi­talista országokban a dolgozó nők többsége szakképesítés nél­küli, csak betanított munkás. Így, ha munkáselbocsátásra ke­rül sor, ők azok, akiket legelő­ször elbocsátanak a gyárakból. Szinte elképesztő adat, hogy a kilenc közös piaci országban minden ezer dolgozó leány és asszony közül mintegy 70Ö-nak nincs semmiféle szakképesítése. Pedig a nyugati országok nőit anyagi okok késztetik elsősor­ban arra, hogy munkába állja­nak. Azonban a dolgozó nők nagyfokú foglalkoztatottsága a nyugati országokban (a Közös Piac országaiban összesen 36 millió nő dolgozik) nem jelenti azt, hogy a férfiakkal egyfor­ma bérezésben részesülnek. Statisztikai adatok bizonyít­ják, hogy a nyugati országok­ban a nők átlagosan 33 száza­lékkal kevesebb bért kapnak ugyanazért a munkáért, mint férfi kollégáik. A nyugati társadalomban a nők foglalkoztatottságával kap­csolatos másik probléma az, hogy mivel napirenden vannak az elbocsátások, a munkaadó­nak nem érdeke, hogy szociális intézkedésekkel megtartsa a maga számára a munkaerőt. Napjainkban, amikor egyes ka­pitalista országokban a munka- nélküliség eléri az 5—6 száza­lékot, a tőkés vállalkozó bőven válogathat, hogy kit is alkal­mazzon. Így tehát nyilvánva­lóan nem szükséges, hogy olyan intézkedéseket tegyen, melyekkel a munkást a gyárá­hoz csalogatná. Manapság a férfiaknak sem akad mindig munka, elképzel­hető hát, hogy a nők e téren a nyugati országokban még rosszabb helyzetben vannak. A nők nemzetközi éve meg­hirdetői mindenekelőtt azt vár­ják a kezdeményezéstő'., hogy új gondolatok születnek, me­lyek előbbre viszik a nők tár­sadalmi problémájának megol­dását. —pve— EDWARD GIEREK, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, aki Fidel Castro meghí­vására hivatalos baráti látoga­táson Kubában tartózkodik, teg­nap a szigetország „vörös öve­zetébe“ látogatott. Az Oriente tartomány 25 000-es bányászfa­lujának, Moa-nak a környékét hívják így, mert a vasoxid- tól a föld szinte mindenütt vö­rös. VIKTOR HARCSENKO marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztériumának mérnökkari fő­nöke január 10-én 64 éves ko­rában szolgálatteljesítés köz­ben életét vesztette. Harcs>enko a II. világháború alatt egy mű­szaki dandár törzskarának fő­nöke és paracsnokhelyettesa volt. FEJSZÁL szaúd-arábiai király négynapos állami látogatásra Damaszkuszba érkezett. Asszad szíriai elnökkel és más szíriai képviselőkkel a közel-keleti kérdésről tanácskozik. HAROLD WILSON brit mi­niszterelnök február második felében James Callaghan kül­ügyminiszter kíséretében hiva­talos látogatásra a Szovjetunió­ba érkezik. FRANZ JOSEF STRAUSS, a bajor CSU Kínában tartózkodó vezetője kedden találkozott LI Ta kínai vezérkari főnökhelyet­tessel. NELSON ROCKEFELLER ame­rikai alelnök vezetésével meg­kezdte munkáját a CIA belföldi kémtevékenységét kivizsgáló bi­zottság. Először Schlesinger hadügyminiszter, volt CIA-igaz- gató tett tanúvallomást, de a kihallgatásról Rockefeller nem. volt hajlandó részletesen be­számolni. NICOSIÁBAN ismét találko­zott Glafkosz Kleridesz, a cip­rusi görögök vezetője és Rauf Denktas, a ciprusi török ki­sebbség vezetője. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK kép- viseiőházának demokratapárti képviselői síknaszálltak az or­szág belső biztonságának kér­déseivel foglalkozó bizottsága felszámolása mellett. A bizott­ság „a nemamerikai ügyek ki­vizsgálója“ néven vált ismertté és „fekete listáján“ főleg nége­rek, a kommunista párt tagjai és haladó szervezetek tagjai szerepeltek. JOHN STONEHOUSE brit munkáspárti képviselő, egyko­ri munkaügyi miniszter a kor­mányon levő brit munkáspárt legnagyobb megkönnyebbülésé, re lemondott alsóházi tagságá­ról. Stonehouse jelenleg önkén­tes ausztráliai száműzetésben él. Ismeretes, hogy a súlyos pénzügyi tranzakciókkal vádolt politikus a felelősségre vonás elől menekült külföldre. BARCELONÁBAN tegnap foly­tatódtak a Seat spanyol autó­gyár munkásainak tüntetései,, akik a tömeges elbocsátások és az alacsony béreK ellen til­takoztak. Az AFP jelentése sze­rint a rendőrség fegyverekkel támadt a tüntetőkre. A HADDOCK amerikai atom­tengeralattjáró tegnap kikötött Jokosukában, a hetedik ameri­kai haditengerészeti flotta ja- páni haditengerészeti támasz­pontján. A Japán közvélemény élesen tiltakozott az atomten­geralattjáró jelenléte miatt. VENEZUELA és Ecuador ja­vaslatára január 20-án Wa­shingtonban összeül az Ameri­kai Államok Szervezetének Ta­nácsa, hogy megvitassa az Egyesült Államok új kereske­delmi törvényét. A törvény korlátozza a latin-amerikai or­szágok kivitelét az Egyesült Államokba. ATHÉNBAN összecsapásra ke­rült sor a rendőrök és a diá­kok között. A műszaki egyetem előtt a rendőrök mintegy ezer diákot megtámadtak. Az össze­csapás során kilenc rendőr is megsebesült. A tüntetők az egyetem rektorának elbocsátá­sát követelték, mivel együttmű­ködött a fasiszta juntával. Kommentárunk M int ismeretes, az Egye­sült Nemzetek Szervezete az 1975-ös évei a nők nemzet­közi évévé nyilvánította. Fel­szólította egyszersmind vala­mennyi tagállamát, kövessen el minden tőle telhetőt a nők jo­gi és társadalmi helyzetének megjavítása érdekében. Bizonyára elgondolkodtató, miért éppen az idei évet hirdet­ték meg a nők évévé. Elsősor­ban azért is, mivel a nyugati országokban az egyre fokozó­dó gazdasági nehézségek kibír­hatatlan terheket rónak a nők­re. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy az alkalmazásban lévő nőknek szinte állandóan az elbocsátástól kell tartaniuk, míg a háziasszonyoknak egyre nagyobb gondot okoz, hogyan osszák be a háztartási kiadá­sokat a 20—30 százalékos ár emelkedések mellett. Az a tény, hogy olyan ma- gasszintű fórumon született a nők évének gondolata, mint az ENSZ, jelzi, hogy valóban fontos, minden országot érintő problémáról van szó. A nők nemzetközi éve mozgalom a vi­lág valamennyi országára, kapi­talista, szocialista és fejlődő országra egyaránt kiterjed. Mindenütt a cél: világraszóló akciók révén ráirányítani a köz­vélemény figyelmét a nők prob­lémáira. Igen, a nők problémái-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents