Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-10 / 8. szám, péntek
ÜZEMI EBÉD Fontos szolgáltatás A tárcák, valamint a kerületi nemzeti bizottságok vezetőinek 1973-ban feladatul adta az SZSZK kormánya, hogy fokozottabban gondoskodjanak az tizemi étkeztetés fejlesztéséről. A népi ellenőrző bizottság az elmúlt év második felében megvizsgálta, hogyan teljesítik az említett határozatot. Az ipari és építőipari tárca, valamint a nemzeti bizottságok irányította üzemekben — 33 járásban — 169 üzemi konyhában végeztek ellenőrzést. Ha az így nyert tapasztalatokhoz hozzászámítjuk a képviselőcsoportok vizsgálatainak eredményeit, akkor a kialakított helyzetképet általános érvényűnek tekinthetjük. Ahol a gazdasági vezetők úgy értelmezik a dolgozókról való gondoskodást, mint a termelési feladatok teljesítésének alapvető feltételét, olt nincsen panasz az üzemi konyhára sem. Kis üzemekben és intézetekben, ahol nincsen üzemi konyha, a nagyobb vállalatok üzemi konyháiból szállítják a kész ételt, vagy a szakszervezeti bizottság jóváhagyásával egy kijelölt étteremben beváltható ebédjegyet adnak a dolgozóknak. A kormányrendelet értelmében az ebéd biztosításának ezt a formáját csak kivételes esetekben lehet alkalmazni. Ennek ellenére a kelet-szlovákiai kerületben 67 822 egyén étkezik ebédjegyre étteremben. Kóficén, a városi nemzeti bizottság irányította szervezetekben csak a dolgozók 1,1 százaléka étkezik üzemi konyhán, a többiek az „éttermi ebédet“ választották. Ugyanakkor ismert tény, hogy az ebédjegy értékéért nem mindenkor fogyasztanak ételt. Bizonyítja ezt a zi- linai MODEX üzem büféjében végzett ellenőrzés is. A büfébe a Dukla étterem konyhájából szállítják a meleg ételt. 1973-ban 69 744 korona értékű ételt adtak el. Az elszámolásnál viszont kimutatták, hogy 156 716 korona értékű ebédjegyet „váltottak be“. A két adat világosan bizonyítja, hogy sokan nem meleg ételt fogyasztottak az ebédjegyért. Ezeket a fogyatékosságokat — éppen a dolgozók érdekében — határozottabban kellene felszámolni. Az üzemi konyhákban az elmúlt évben 7 százalékkal több főétel fogyott el, mint az előző évben, ám ez még ínfűdig jóval kevesebb, mint az 1963-ban el fogyasztott mennyiség. Tapasztalatok bizonyítják, lassú ütemben valósítják meg a kormányrendeletet. Szlovákiában 1973 májusától 1974 júniusáig 54 625 egyénnel nőtt az üzemi konyhán étkezők száma. Ugyanakkor a dolgozóknak még ma is csupán 26,7 százaléka ebédel üzemi étkezdében. A javulás, melyet az üzemi étkeztetés fejlesztésében elértünk, nem arányos a lehetőségekkel. Ezért további korszerű étkezdéket kell építeni, másrészt jobban ki kell használni a meglevők kapacitását. Az anyagi feltételek megteremtése csupán az első lépést jelenti. Korszerű konyhában is lehet silány ételt készíteni. Ugyanennek a fordítottja is érvényes. Az üzemi konyhákban dolgozó szakácsok 61,4 százalékának nincs meg a szükséges szakképzettsége. Az étel minő sége lényegesen függ a szakács munkájától, s természetesen az alapanyag minőségétől. Az állami kereskedelmi minőségellenőrök 33 üzemi étkezdében 814 különféle ételadagot vizsgáltak meg. Megállapították, hogy az adagok 46,5 százaléka kevesebb volt az előírt meny- nyiségnél. A normát főként a húsadagoknál szegték meg. Igen gyakori, hogy az üzemi konyhák vezetői jobb minőségű húst „számláznak“ és gyengébb minőségűből főznek. Az ellen őrök — ugyanazon napon — megvizsgálták, hogy 33 nagy üzemi konyha raktárában 25- féle áruból mennyit tároltak. Az eredmény: a valóságban 38110 korona értékű áruval la láltak többet, mint a „kartoté- kákon“, ugyanakkor felfedeztek 8700 korona értékű áru hiányt is. A vizsgálatok során kiderült, hogy a raktárakból „szemmérték szerint“ vételezték az alapanyagot a konyha részére. Milyen ellenőrzés van ott, ahol hónapokon keresztül ilyen felelőtlenül járnak el? Ha azt vizsgáljuk, hogy egy-egy üzemben miért nincs érdeklődés az üzemi konyha lőzte iránt, rendszerint az említettekhez hasonló okokat találunk. Az ellenőrzött üzemek döntő többségében a dolgozók elégedettek az étel mennyiségével és minőségével, de egyáltalán nem kevés azon üzemek száma, amelyekben a dolgozóknak csupán 10—15 százaléka ebédel az üzemi étkezdében. Jól tudjuk, a dolgozók egészségvédelmének szerves része a megfelelő étkeztetési lehetőség megteremtése. Nagyon sok üzem vezetője hangoztatja, hogy „mindent megtesz“ a tervfeladatok teljesítséérl, csupán arról feledkezik meg, hogy a feladatok teljesítésének alapvető fel létele a dolgozókról való fokozol tabb gondoskodás. E gondoskodásnak szerves része az ízletesen elkészített, kulturált kör nyezetben elfogyasztható üze mi ebéd is. S az a tény, hogy Szlovákiában csupán a dolgozóknak 26,2 százaléka logyaszt üzemi ebédet, nagyon érthető en figyelmeztet ennek a gondoskodásnak a hiányosságaira. A mosodák munkájáról Kétféle mosodája van Szlovákiában a körszolgálati üzemeknek: nagy befogadóképességű, ún. ipari mosodája és kisebb befogadóképességű gyorsmosodája. Ezek évente mintegy 46 000 tonna fehérneműt mosnak ki. 41 százalékuk automata mosógépekkel van felszerelve. Jelenleg hat nagy kapacitású ipari mosoda van épülőfélben Szlovákiában, amelyeknek ősz- szesen 12 tonna lesz az egy műszakra eső teljesítményük. Ezek többnyire vidéken lesz nek, helyi érdekeket szolgálnak majd, de nem sokat lendítenek az oly fontos szolgáltatás hálózatának építésén. Sajnos, a mosodák építése a kevésbé fontos építkezések ka tegóriájába tartozik. Az építkezések sokszor elhúzódnak. Van úgy, hogy öt évig is kell várni egy-egy ipari mosoda építésének befejezésére. Ez az oka annak, hogy a mosoda, mire végre üzembe helyezik, technikailag elavult. Az építkezések vontatottsága egy sor más problémát is ered ményez. Sok helyütt kénytelenek ideiglenes megoldást találni, úgy-ahogy helyreállított épületekben elhelyezni a mosodát, amelyből gyakran fontos kiegészítő berendezési darabok hiányoznak, vagy pedig nem felelnek meg a biztonsági és a higiéniai követelményeknek. Mint már említettem, a helyi gazdálkodások mosodáinak évi kapacitása 2 műszakban 46 000 tonna, ez pedig csak 63 száza lékos kihasználása a lehetőségeknek. A legnagyobb aránytalanságok a mosógépek és a vasalóberendezés teljesítőképessége közölt mutatkozik. A jó minőségű mosás alapvető követelménye a műszaki szempontból megfelelő víz. A helyi gazdálkodás üzemei nagy költséggel igyekeznek megoldani a vízkérdést. A mosodák negyven százalékában ugyanis túlzott keménysége miatt nem megfelelő a víz. Tudvalevő, hogy a kemény víz károsan befolyásolja a mosást, a víz lágyítása megnöveli a mosás költségeit. Nó'ineik a követel méinyelk A műszaki-tudományos fejlődés az eddiginél sokkal nagyobb követelményeket támaszt a helyi gazdálkodási üzemek munkájával szemben. Gazdasá gosan fel kell használniuk minden tartalékot, és' szakképzett dolgozókat kell alkalmazniuk. Gazdasági eredmények szempontjából a fehérneműmosás kifizetődik. A mosás minőségének színvonalát azonban nagyban befolyásolja a műszaki ellátottság vontatottsága, különösen az ipari mosodák számára szükséges gépek gyártása te rén. A mosószerek is sok gon dót okoznak. A mosodák 59 százalékának nincsenek automata gépeik. Pl. a nyugat-szlovákiai kerület gé peinek 65,7 százaléka, a kö zép-szlovákiai kerület gépeinek 69,5 százaléka megerőltető munkával járó kézi ellátást követel. Ezeknek a gépeknek kisebb a teljesítőképességük is. A munkafolyamat 90—120 percig tart, s a mosás előírt technológiájának megtartása kizárólag a gépkezelő lelkiismeretességétől függ. Az ipari mosodák számára fontos gépek és segédeszközök gyártása terén sem rózsás a helyzet. A mosodáknak meg kell elégedniük a jelenlegi mosószerkészletekkel. Hiányoznak a nagy hatásfokú szerek és eszközök, amelyek a fehérnemű tökéletes mosását, keményí- tését, vasalását szolgálnák. A jelenlegi helyzet növeli a mosás technológiájának igé nyességét. Többféle mosószert használnak, kísérleteznek, pedig a gépek jelenlegi műszaki állapota mellett nem válik a minőség javára. Az ipari mosodák nélkülözik az áztatószereket', az enzimes mosóporokat, és még sok más fontos eszközt, amelyek ugyan a kiskereskedelmi hálózatban kaphatók, de áruk miatt nagy mennyiségben való használatra hozzáférhetetlenek A kis kapacitású | gyorsmosodák ) hálózatának bővítését a hazai gépek és berendezések hiánya gátolja. Behozataluk a kapitalista államokból igen sokba kerül, s devizaeszközök hiányában nehézségekbe ütközik. A mosodáknak gyűjtőhelyeik vannak, ahol a lakosok leadják a szennyes ruhát és kiváltják a tisztát. Városokban, nagyobb községekben ezek külön épületben vagy üzlethelyiségben vannak, kisebb falvakban magánházakban helyezik el őket. Nagyobb üzemekben saját gyűj- tőhelyeik vannak. Kiegészítő szolgáltatások A legelterjedtebb általában az ágynemű, a munkaruha és a köpenyek, valamint a íüg gönyök mosása. Vanank azonban kiegészítő szolgáltatások, amelyek még csak helyenként találhatók. Ezek a kimosott fehérnemű házhoz szállítása, a pelenkamosás és kölcsönzés, ágynemű és munkaruha' kölcsönzése, az otthon kimosott ágynemű vasalása. Csak a nagyobb városok kivételek, amelyekben létrehozták a kiegészítő szolgáltatásokat. E szolgáltatások hiányában gazdasági kérdések is közrejátszanak. Hogy csak egy példát említsünk: a palenkamosás és kölcsönzés a jelenlegi díjszabás mellett a mosodák számára ráfizetéssel jár. A tervek szerint 1980-ig fokozatosan növekszik majd a mosodai szolgáltatás a szocialista szervezetek (iskolák, szállodák, diákszállók, vendéglők, üdülőközpontok stb.) számára. Szlovákiában az egy lakosra jutó kimosott fehérnemű kb. 4,2 kg lesz. Mindez persze csak akkor lehetséges, ha növekszik a mosodák befogadóképessége, ha a gépi berendezést nagyobb teljesítményűre cserélik ki és évente legalább négy új ipari mosoda létesül. A mosodai szolgáltatások kibővítésekor, s az ezt irányzó célok és feladatok kitűzésekor az adott körülményekből kell kiindulni. Tekintetbe kell venni azokat a lehetőségeket, amelyek a munkaerőkészletben, az építkezési lehetőségekben, a berendezés gyártásában, vagy behozatalában rejlenek, vagyis képletesen szólva: csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Sok lényeges dolgot kell megoldani s nem megy minden egyszerre. Gyakran olvashatjuk a sajtóban, hogy egy-egy városban ennvi és ennyi fehérnemű mosása jut egy lakosra, máshol pedig lényegesen több, vagy kevesebb. Az ilyen, gyakran elrajzolt információkból azután sokféle következtetést lehet levonni, s nem mindig helyesen. Az egy lakosra jutó fehérnemű mennyisége nem lehet mérvadó a mosoda dolgozóinak igyekezetét illetően, A legtöbb ipari mosodában nemcsak a lakosság lehérneműjét mossák, hajiéin a szocialista szervezeteket is kiszolgálják. Ezek ugyanis kizárólag a mosodákra vannak utalva. Némely szervezeteknek pedig igen nagy követelményeik vannak, ami a mosás minőségét illeti. Ez azt jelenti, hogy a mosoda túlnyomórészt az említett szervezeteket szolgálja. A kimutatásokban így sokkal kevesebb tétel szerepel a lakosságnak nyújtott szolgáltatásról. Bővítik szakismereteiket Érthető okból egyre nagyob1* a nyomás a helyi gazdálkodás mosodáira, hogy fokozzák a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. Mint minden más munkaterületen, itt is nagy szerep« van a dolgozó munkához való viszonyának. Az érdeklődés és a szakismeret itt is elengedhetetlen. Ezért a mosodák és vegytisztítók egy új, szakképzett munkaerőgárdát nevelnek maguknak. Nagyrészt lányok vesznek részt ezen a hároméves tanfolyamon. Szlovákiában jelenleg a három évfolyam* bán együttvéve 221 ipari tanuló van, ebből 190 lány. A fehérnemtímosás kísérleti és íejlesztési bázisa Prágában, a helyi gazdálkodás kutatóintézetében van. Az intézet hazánk egész területére kiterjesz* ti hatását, főként a mosás tech* nológiájával és gazdaságossá* gával foglalkozik. Egyúttal a központi irányítás szerepét i* betölti, s koordinálja az egyes részlegek munkáját és eredmé* nyelt. RUDOLF OSDNUS CSETí) JÁNOS A ko>márnói Kömulgáltat6 Üzeni mosodájában / Nagy teljesítményű gép végzi az ágyhuzatok vasalását KIRÁNDULÁSON Nagy László {»Ivcfele
