Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-10 / 8. szám, péntek

Szilveszter a Kis Színpadon A HUSZADIK SZÁZAD SZLOVÁKIAI KÉPZŐMŰVÉSZETE KIÁLLÍTÁS A MŰVÉSZETEIK HÁZÁBAN Jelentős kulturális esemény az 1975-ös év első bratislavai tár­lata mely a Művészetek Házá­ban „A XX. század szlovák mű­vészete” címen nyílt meg. Az értékes anyag előzőleg, 1974 őszén egy hónapon keresztül Párizsban, a Modern Művészét Múzeumában került bemutatás­ra. Huszonhárom festő 1930 és 1970 közötti alkotásai vittek el a hírt Szlovákia népének ha­ladó kulturális fejlődéséről, szocialista hazafiságáról es pro­letár nemzetköziségéről. Az al­kotók a valóságelemek soka­ságából teremtik újra a művé­szi valóságot. Piktoraink meg­győző erővel ábrázolják tajaink elbűvölő szépségét, s benne az embert. Jelzik, hogy a szlová- kiai művészetnek régi népi ha­gyományai vannak, melyeknek elemeit művészeink képesek szintetizálni az újabb irányza­tokkal. Festőink tudják, hogy nem lehet hátat fordítani a realitásnak. Meggyőződésük, hogy a kép akkor valódi kép, ha tükrözi a világot, amelyben élünk, s akkor korszerű, ha felszítja a képzeletet s a jövő­be mutat. Az első világháború utáni időszak egyik legjelentősebb művésze G. Mallý. Gyermekko­rát Skalicán töltötte. Meleg azonosulással, lelkesen, biztos festői érzékkel ábrázolja a fa­lu mindennapjait, a népi élet­képeket. G. Kollárnak a Vág és Selmec tájáról festett táj­képei vallomások alkotójuk s a természet kiegyensúlyozott együttéléséről. Bauer Szilárd a hazai szociális irányzatú feste- szet egyik legjellegzetesebb képviselője. Úttörő eszmeiségu, harcos bírálója a társadalmi ál­lapotoknak. /. Alexy sokrétű érdeklődése kiterjed a terme- szetre, a népi típusok testi- lelki sajátosságaira, amit a pasztell hamvasságával rögzít, irányok, öreganyók). A tehet­séges Gwerk Ödön expresszív tájképeinek drámai légkörében sajátosan formáltak a tektoni­kus erőtől feszülő árvái mezok, s plasztikusan hullámzanak az egy irányba emelkedő zöld szántóföldek csíkjai. Jasszusch Antal a korabeli irányzatokból okul. Majd megismeri az első világégésben s a fogságban a háború értelmetlen embertelen­ségét. Lelki sérüléssel tért visz- sza Kassára. Határozott eszmei programmal ragadja meg az ecsetet. Lázit és harcol a tár­sadalmi igazságtalanság ellen. Lázas látomásokkal, allegóriák­kal, elvont eszközökkel fejezi ki emberi és filozófiai problé­máit (Sárga malom). A világ­hírű K. Sokol Kelet-Szlovákia fia. Harcos, elkötelezett művész. Leleplezi az ocsmány, ember­telen tulajdonságokat. Sajat tapasztalatából ismeri a prole­tárok életét. Kiváló grafikus­ként indul el Amerikába. Mexi­kóban telepszik meg. Távol a háború dúlásától, látomásosan vetíti ki annak apokaliptikus rémségeit. Az ember sorsa iz­gatja. Harcol a háború es a társadalmi igazságtalanság el­len. Azonosul a mexikói prole­tárok sorsával is. A részvét As tiltakozás hangján szól a Ha­lott gyermekekről, a Síró asz- szonyról, a Meggyötört indián­ról. /. Bauernfreurjd a háborús borzalmakat szuggesztív erővel vázolja, gyilkoló szerszámok, sápadt arcok, csonka végtagok halmazával, melyek fölött zömbös tekintetű ragadozo ma­dár trónol. Palugyay Zoltán a szlovák hegyvidék szerelmese. A festő és költő szemével fe­dezi fel a rejtett szépségeket. Hajlékony vonásokkal, erzekle- tes színekkel varázsolja vászon­ra a jelenségeket. Az Őszi csendélet rozsdás barnái, sa­padt sárgái láttán „hervadásbol, fényből támad lelkemben a ked­ves bánat“. A Nirvána kékei és fehérei ellentétében, kanyargó patak partján hosszú szárú cso­dálatos vörös virágok nyílnak. Különös látomás. Talán az ok­talanul, hirtelenül bekövetkező halál előérzete. A modern szlovák képzőmű­vészet három megalapítója Ben- ka Fulla és Bazovský. M. Benka már 1918-tól népe szol­gálatába állítja szellemi és művészi képességeit. Ritmikus, monumentalizáló kompozíció­kon ábrázolja a hazai hegyvidé­ket s heroizálja népét. Dinami­kusan tükrözi a valóságot. Mű­vészi formában ábrázolja a sok­szor kegyetlen természetet, s az elemeken győzedelmeskedő küzdő embert. L. hulla az euró pai piktúra elismert mestere. Alkotói elmélyüléssel, lelkes odaadással festi „verőfényes képeit“. Fölényes invencióval, képzelettel teremt sajátos új vi­lágot. Híres kompozíciója a Dal és a munka izzó vidám színek­ben ragyogta tja a kenyeret adó földet, az otthonukat építő em­bereket, a fölöttük tünemény- szerűen lebegő nőalakot, az éle­tet megszépítő Dalt. M. A. Hu zovsky kimagasló európai ran­gú művészegyéniség. Érzelmi, ösztönös és tudatos kötelékek­kel kapcsolódik ehhez a föld höz, melynek életritmusa az övé is. Életműve hamisítatlan lelki önarckép, egyúttal hazája népe tipikus jegyeinek kepbe foglalása. Oj szerkezeti rendet teremt, dús színekben tünteti fel a balladás tájat. Az élő, szenvedő embert mélabús hang­vétellel jeleníti meg, (Az ősz, Magány, Malatina). Az 1909-es nemzedék egyik vezető egyénisége C. Majernik, akit Párizsban is szülőföldje és népe foglalkoztat. Babonáikat, szokásaikat a Vadak vidám szí nelvel, a maga kedves iróniájá­val gúnyolja (Esküvő, Morena). Harmincöttől Prágában maradt a 909-esek néhány tagjával. Sú­lyos kór támadja meg. Az arasz­nyi lét mind szőkébb korlátai közé igyekszik sűríteni alkotá­sait. A spanyol polgárháború, a Közép-Európában egyre terjedő fasizmus megrendíti a kegyet­lenséget gyűlölő Majerníket. Irtózik a tragikus események előre vetített árnyékától. Most bús barnákkal, tört zöldekkel, sivár szürkékkel, fáradt feke­tékkel tünteti fel a komor lo­vasokat, kiknek „háta mögött ott ül a sötét gond“. Majd ve­szélyt kémlelő, feszült arckife- jezésű Hazátlanok, Menekültek, a gyűjtőtáborok pokla fele űzött szerencsétlenek gyászos csoportjai sötétlenek vásznai.i. Prágában marad az ízig-veiig kulturált művész, E. Nevan is. Matlsse és közte alkati rokon­ság van. Lapos kezelésű, vona las rajzó, derűs színű képeit nemcsak dekoratív szempontok vezetik. Paraszt-menyasszonya ragyogó színekbe öltözve indul a boldogság felé. /. Zelibsky Prágából tér haza. A Búcsú, a Megszállott falu, a kor borzal­mainak művészi tükrözései. J- Nemőík képei is a véres, gyá­szos kor termékei. Szenvede- lyes ecsettel festett tűz-színú lovai száguldanak, otthonukból száműzött családok fáradtan járják sorsuk útját. A Bratisla- vában élő /. Mudroch a józan értelemmel fel sem fogható tomboló erőszakra, az uj barna­ság döbbenetes elítélésével rea­gál az átéléssel festett Meg­gyilkolt költő képével. D. Mdlij lírai hajlandóságú, szociális ér­zésű festő. Átértelmezi a terme­szetet, az f^et jelenségeit, a szörnyűségek áldozatait (Bo­lyongó nő). E. Simerova az elképzelések és álmok festője. A Párizsi Iskola hagyományai­ból, egyéni adottságaiból ala­kult ki kristálytiszta formaér- zéke, stilizáló készsége. A haza légkörét éreztetik a hegyeink kékje felett lebegő, dallamosan szárnyaló Madarak. P. Matejka a modern haladó művészet je­les képviselője. A logikusan szerkesztett térben színnel, fénnyel, vonallal építi a for­mát. Az erősen kontúrozott fa­lust asszonyfej Picasso hatását érezteti. összegezett, szilárd körvonalak közé fogott tájai, csokrai, lírai, drámai, epikai elemek szintézisei. Weir.er-Král Imre müve a haladó szellem i szlovákiai piktúra egyedüálló fejezete. A kor változó széllé mi áramlataiból a hazai talaj­ban gyökerező tehetségével szűri ki, ami becses és megal­kudni nem tudó lényének meg­felel. Végezetül Jakoby Gyulát említjük meg, aki alkotásaiban túlnyomórészt groteszk hangvé­tellel reagál a világ furcsasá­BÁRKÁMY JENŐIMÉ A cím egy kissé megtévesztő: nem óévet búcsúztató kabaré­ról írunk recenziót, hanem Ján Jílek fiatal cseh drámaíró első színmüvéről, amelynek címszereplője Szilveszter, az egyik vidéki földművesszövet­kezet tagja. Ha a darab cse­lekményét és mondanivalóját akarnánk kifejezni a címben, akkor talán Szilveszter és Jar- mánek a szövetkezet elnöke lenne a lngtalálóbb megoldás. Róluk szól ugyanis a színmű. Pontosabban két embertípusról, két végletről, amelyet ők tes­tesítenek meg. Az elnök a szá­mok, s a százalékok embere. Nem ismer pihenést, egy hely­ben topogást. Szüntelenül szer­vez, újabb és újabb ötleteken, megoldásokon töri a fejét, hogy egyre korszerűbben dol­gozzanak a közösben, s ezzel együtt jól is éljenek a tagok. Munkáját látszólag siker ko­ronázza, hiszen egyre többen vesznek automata mosógépet, gépkocsit, hétvégi házat. Csak­hogy mindez önmagában még valahogy nem elegendő, döb­ben rá több alkalommal az el nők, mert az emberek továbbra is veszekednek egymással, so­kan isznak, s vannak, akik ma­gányosnak érzik magukat. Szilveszter az ellenkező vég­let. Látja, hogy valóban emberi élethez, boldogsághoz nemcsak anyagi javak szükségesek: nem szabad megfeledkezni az em­bertársakról sem: érteni és érezni kell örömüket, bánatu­kat, dilemmáikat. Persze nem lenne komédia, ha a színpadon mindez ilyen egyszerűen pereg­ne le. A szövetkezeti elnök te­kintélyt akar kovácsolni az el ért eredményekből, mindenáron be akarja bizonyítani, hogy szülőfalujában is lehet prófé­A Nővé Zámky-i járás Csüz községéről az első feljegyzések 1232-ből származnak. Az elmúlt hétszázegynéhány évben — a kastélyokat Is beleszámítva — nem hiszem, hogy volt valaha is olyan szép, tekintélyes épü­lete a községnek, mint az új művelődési otthon, melyet alig ötven órával az 1974-es esz­tendő vége előtt adtak át a csúziaknak. Az ünnepélyes megnyitóra eljött a falu apraja-nagyja, őre gek és fiatalok, az építők, a társadalmi munkával segítők. A helyi vezetőkön kívül meg jelentek a járási szervek kép­viselői Vajda István elvtárssal, a jnb elnökével az élen. Néhány perccel azután, hogy a szalag kétfelé szállt és meg­nyílónak az üvegajtók, zsúfo lásig megtelt a nagyterem, ahol kedves ünnepségre került sor. Oklevéllel tüntették ki a legjobb dolgozókat; az üzeme­ket és a tömegszervezeteket, amelyek segítettek a művelő­dési otthon felépítésében. Majd háromórás műsor következett. Felléptek óvodások, iskolások, az egy éve alakult énekkar, a fúvós-zenekar. Hosszúra nyúlna a lista, ha tovább sorolnánk. Vajda elvtárs beszédében meg­említette, hogy a járásban az utóbbi időben átadott tíz mű­velődési otthont egy év alatt mindössze tizennégy napon használták. Nos, a csúziak, mintha máris bizonyítani akar­tak volna, három estére való műsort állítottak össze. Csak ezután kerülhetett sor azokra a beszélgetésekre, me­lyek tükrében most visszaper­getjük, hogyan, milyen körül­mények között nőtt fel a mű­velődési otthon. Az építkezést fiatal mérnök, Barek Tibor vezette. Az érsek­újvári Priemstav alkalmazottja, tanító. Szabad idejében járt el Csúzra. — 1969 őszén kezdtünk — bontással. Kastély állt itt vala­mikor, annak a maradványait kellett előbb eltakarítani. A belső berendezéseket leszámít­va, 4 500 000 korona volt az épület költségvetési terve. Egyik felét a járás, a másikat a he­lyi szövetkezet adta. Az egész, így készen, közel hatmillió ko­ronába került. Tizennégy intéz­mény, üzem, tömegszervezet járult hozzá, különböző for­mákban a kultúrház létrehozá­sához. Nagy segítséget nyújtott ta, akit „magasabb“ körök is elismernek. Szilveszter pedig anya akar lenni, mondván, hogy a mai rohanó világban oly kevés szeretet jut a gyer­mekeknek, s ezért a szülők ál­tal elhagyott emberpalántákat akar örökbefogadni. Ján Jílek jó szemű drámaíró; behatóan ismeri a mai falu pá­ratlan méretű fejlődését, s ez­zel együtt a problémákat, s az ellentmondásokat is. A jó hu­moristákhoz hasonlóan a szín­padon ő sem Ismer tréfát, men­tes a rutinmunka átkaitól, a vattázástól és a ködösítéstől. Színművében megtalálhatók a debütáló drámaírók erényei és hibái is. Az előbbiek közé so­rolható, hogy „életszagú“ a da­rab cselekménye, számos fon­tos problémát, valamint emberi jellemet ábrázolt. A fogyaté­kosságok közül a legszembetű­nőbb, hogy még nem tud ke rek egészben gondolkodni, nem érzi kellőképpen, hogy dialógu­sai, konfliktusai közül melyik „élu meg a színpadon, s emiatt az egyes jelenetek között üres­járatok vannak. Ez kezdetben megtöri, később pedig már-már az unalomig lassítja a darab ritmusát. Jílek érezhetően ki­fullad a második felvonás vé­gén. Elszürkülnek a kezdetben oly találó ötletek, a mondatok hatás nélkül elszállnak, s a. néző már nagyon várja a da­rab végét, amely különösen erőltetettnek tűnik, elsősorban azért, mert a fiatal leány, aki szinte mindvégig csak amolyan színpadi illusztráció, most egy­szeriben — s minden drama­turgiai előkészítés nélkül — a színműben fontos szerepet kap. Tibor Rakovsk^ rendező vé­leményem szerint nagyon he­lyesen nem harsány komédiá nekünk a hnb. Állandó munká­sok a nyugdíjasok voltak. Na­gyon jó volt velük dolgozni. Misko Imre bácsival, társam­mal is megértettük egymást. Misko Imre kőműves. Azt mondja, Barek mérnöktől töb­bet tanult az öt év alatt, mint a harminc alatt, amióta a szak mában dolgozik. Ű a szövetke­zetből kapott támogatást, em­líti. A szövetkezet elnöke Szed- lák Lajos. — Mi is segítettünk, de min­den köszönet a nyugdíjasoknak — mondja. Ez után közösen szeretnénk egy új óvodát is felépíteni. Anyagi eszközeink megvannak rá. Az emberek is. ESek Pál elvtárs, a hnb el­nöke a nap egyik legelfoglal- tabb embere. Hol itt, hol ott bukkant fel a délután folya­mán. Végre talál időt a ripor­ter számára is. 1957-től áll a 2500 lelket számláló község élén. Vajon, mit jelent számukra a művelő­dési otthon? — Az emberek falun is sze­retik a kultúrát. A felszaba­dulás után ilyen irányban is megnövekedett az érdeklődés. Hogy legyen helyünk, a kasté­lyokat alakítottuk át. Persze, ez szükségmegoldás volt. Kel­lett már ez az épület, a kul­turáltabb környezet. Pócs Bélát, a fiatal tanítót, a színpadon láttam először. Az énekkart vezette. Egyik irá­nyítója a falu kulturális éle­tének. Hogyne örülne ő is! — Egyrészt azért örülök, mert otthont kaptunk, más­zással, rikító fényekkel akai* ta elkendőzni a darab hibáit, hanem a szereplők jellemeit’ s az időszerű problémákat domborította ki. Igyekezett minden meglevőt „kihozni“ a színműből, s ez jórészt sike­rült is neki. Talán valamivel több „húzással“ elfogadhatói)- bá tehette volna a harmadik felvonást. Nem érheti elmarasztalás a színészeket sem, mert becsüle. tes művészi munkát végeztek. Különösen a szövetkezeti elnö­köt alakító Viliam Záborský teljesítményét kell megdicsér­nünk, mert számára meglehe» tősen idegen területen is biz. losan állt a lábán: jól kidol­gozott, intellektuális régiókban is mozgó alakítást nyújtott. Jo zef Króner a jót akaró, kissé naiv kisember szerepéből hite­les figurát keltett életre. A le. hfitőségekhez mérten jó volt Hana Melifíková és Viera Str* nisková játéka is. Ladislav Vychodil díszletet ezúttal is kiválóak. Különösen az tetszett, hogy milyen kivá­lóan gazdálkodott az aránylag kis területtel. Sok kellék és díszlet volt a színpadon, mind­egyiknek volt funkciója, s emellett a körülményekhez ké­pest tág teret kaptak a színé­szek is. Habár nem láttunk elsőrangú előadást, dicsérni kell a Szlo­vák Nemzeti Színház vezetősé­gét, mert vállalta a felfedező munkát, s az ezzel járó koc­kázatot, olyan fiatal cseh drá­maírót mutatott be a szlovák főváros közönségének, akinek megvan az adottsága ahhoz, hogy a mostaninál sikeresebb színműveket írjon. SZILVÁSSY JÓZSEF részt: szélesebb tömegeket tu^ dunk majd megmozgatni. Szándékosan hagytam a vé­gére a nyugdíjasokat. A vacso­ránál találkoztam velük. Hall­gattam őket. Michans János hetvenkét éves. Tizenhárom éve dolgozik a községnek — nyugdíjas ba­rátaival, akik most is itt van­nak. — Megcsináltuk a fürdőt, a futballpályát, a temetőben a ravatalozást és háromezer mé­ter járdát. A kultúrház építésénél mi­lyen munkát végzett? — Többnyire segédkeztünk. Adtuk kéz alá, amit kellett. — Mennyit dolgoztak napon­ta? — Nyolc órát. — És mit szólt a felesége? — Csak utánam szólt, hogy ne maradiak sokáig. Krencsan János szintén het­venkét éves, ács. Azt mondják róla, ilyen szakember ritkaság. Folytathatnánk tovább a sort: Miskó Sándorral, Miskó Lajos­sal, Dikácz Andrással, Szul- csán Józseffel, Csutora Lajos­sal, Kúr Dezsővel, Bcdnarik Andrással, a többiekkel. Mun­kájukat Barek mérnök jelle­mezte találóan, amikor végig­vezetett az épületen és a fa­lakra mutatott: — Ilyen szépen, hibátlanul talán már csak ők tudnak dol­gozni, az öregek. Így épült fel, közös erővel, összefogással a csúzi művelő­dési otthon. Kívánjuk, hogy a helybeliek a lehető legjobban használják ki. Legyen valóban a művelődés otthona, BODNÁR GYULA Ajándék mindenkinek EGY ÜJ MŰVELŐDÉSI OTTHONRÓL Az új művelődési otthon Emil Bisco felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents