Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-08 / 6. szám, szerda
IZRAEL JOGOT FORMÁL LIBANON TERÜLETÉRE libanoni—szíriai csúcsszintű megbeszélések # Későbbre halasztották az izraeli külügyminiszter washingtoni útját Bejrut — Izrael újabb agresz- szióra készül Libanon ellen és énnek lélektani előkészítése céljából azzal vádolja Libanont, hogy területére idegen állam katonáit engedi be — mondotta Rasid Szolh libanoni kormányfő hétfő esti sajtónyilatkozatában. A miniszterelnök Šimon Oeresz izraeli hadügyminiszter legutóbbi kijelentéseit kommentálva cáfolta azt az állítást, hogy az elmúlt napokban Szíriából fegyveres egységek léptek volna Libanon területére. „Libanon területén — mint ahogy azt a kormány eddig is többször hangsúlyozta — nem tartózkodnak nem libanoni állampolgárságú katonák“ — hangsúlyozta Szolh, majd kijelentette: „Egyetlen hatalom van, amely jogot fór- mái Libanon területére és felségvizeire — és ez Izrael“. A miniszterelnök a továbbiakban cáfolta azt az izraeli állítást is, hogy a Dél-Libanon- ban lévő palesztin gerillák tankelhárító és légvédelmi rakétákkal rendelkeznek. A libanoni fővárosban tegnap szíriai—libanoni kétoldalú megbeszélések kezdődtek, amelyek — 15 év óta először — csúcsszintűek lesznek: Frangié libanoni elnök Asszad szíriai államfőt látja vendégül. Értesülések szerint a kétoldalú megbeszéléseken az együttműködés fokozásáról és a Libanon ellen napok óta ismétlődő izraeli támadások kivédésének lehetőségeiről lesz szó. csúcstalálkozó előkészítéseképpen az elmúlt hét közepén Dél-Libanonban szíriai—libanoni külügyminiszteri találkozó zajlott le. Washington — Washingtonban izraeli forrásból hivatalosan közölték, hogy Jigal Allon külügyminiszter az eredetileg tervezett időpontnál egy héttel később, január 15-én érkezik az amerikai fővárosba, hogy tárgyaljon Kissinger külügyminiszterrel. A közlés szerint a halasztásra kölcsönös megállapodás alapján került sor. Jólértesült körökben olyan találgatások kaptak lábra, hogy Kissinger külügyminiszter az izraeli kollégájával Washingtonban folytatandó eszmecsere után esetleg Kairóba llátogat, hogy tájékozódjék a Washington által szorgalmazott Újabb egyiptomi—izraeli csapatszétválasztás kilátásairól. Kairó — Hivatalos formában első ízben minősítették „szélsőbaloldali elemeknek“ az újév napján lezajlott kairói tüntetések szervezőit és résztvevőit. Az Arab Szocialista Unió titkári tanácsa nyilatkozatában azzal vádolta őket, hogy rendbontó kísérletük a nemzeti egység és osztályszövetség megbontására, osztályharc szítására irányult. Az ASZÚ titkári tanácsa ugyanakkor hatékony állami intézkedéseket sürgetett a közellátás javítására, az árak stabilizálására, az áruelosztás tökéletesítésére, a feketepiac visz- szaszorítására, a nyilatkozat végül arra figyelmeztet, hogy a dolgozó tömegeket érintő problémák megoldásának halogatása az újévihez hasonló megmozdulások forrása lehet. Rabat — A marokkói külügyminisztérium bejelentette, hogy Líbia és Marokkó helyreállította a normális diplomáciai kapcsolatokat. Ecuador nem vesz részt az AÁSZ-értekezleten Havanna — Ecuador nem vesz részt a latin-amerikai külügyminiszterek márciusban, Buenos Airesben megtartandó csúcsértekezletén, tiltakozásul az Egyesült Államok kereskedelmi törvényében, az olajexportáló országokkal szemben kilátásba helyezett szankciók miatt. Mint ismeretes, az argentínai tanácskozást az Amerikai Államok Szervezetének keretein kívül szándékoznak megtartani, az úgynevezett „új dialógus“ jegyében. Ezt a formulát még a múlt év februárjában Kissinger amerikai külügyminiszter javasolta, hogy „a partnerségi viszony alapján egyeztessék az Egyesült Államok és déli szomszédai érdekeit“. Ecuador döntése egy olyan folyamat elindítója lehet, amely a tanácskozás kudarcát eredményezheti. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Ecuador álláspontjához rendkívül közel áll Venezuela véleménye is. Andres Pérez venezuelai elnök „gazdasági agressziónak és politikai fenyegetésnek“ nevezte az USA új kereskedelmi törvényét. Politikai megfigyelők a növekvő ellentétek miatt Kissinger küszöbönálló latin-amerikai útjának kudarcát jósolják. Egyes venezuelai körök például máris azt javasolták az elnöknek, hogy ne fogadja Kissingert. Más oldalról arra igyekeznek rávenni az államfőt, hogy hozza előbbre az év végére tervezett olajállamosítást. PÚJA FRIGYES, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Milos Minicsnek, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnökének, külügyi titkárának a meghívására hivatalos baráti látogatásra Belgrádba érkezett. VARSÓBAN tegnap délelőtt folytatta tanácskozását a LEMP KB plénuma, amelyen Edward Gierek első titkár elnökölt. A kibővített teljes ülés a párt eszmei-politikai és szervező munkájának Időszerű kérdéseit vitatta meg. LUIS FIGUEROA, a chilei dolgozók egységes központjának elnöke Londonban felhívást intézett a világ dolgozóihoz, melyben Chile iránti szolidaritásra szólította fel a nemzetközi munkásosztályt. Felhívta a dolgozókat, hogy utasítsák el a Chilébe Irányuló katonai repülőgépek és hajók javítását, valamint a fegyverzet felrakását a hajók fedélzetére. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Japán területén 143 katonai támaszponttal rendelkezik. A japán hadügyminisztérium jelentése szerint annak ellenőre, hogy a támaszpontok száma az utóbbi két évben csökkent, azok együttes hadi ereje mégis növekedett, mert az USA tovább növelte a már meglevő támaszpontok katonai potenciálját. JAPÁNBAN a dolgozók hagyományos tavaszi bérharcának előkészítő bizottsága fehér könyvet hoz nyilvánosságra az idei sztrájksorozat céljairól. A legfontosabb követelések között szerepel a bérek felemelése, a minimális bér rögzítése és a munkanap lerövidítése. ISZTAMBULBAN jobboldali diákok eltorlaszolták az egyetem központi épületét és ellenőrizni akarták az órákra tartó társaik személyazonosságát. A kirobbant verekedés során két diák súlyosan megsebesült, a verekedő tömeget rohamrendőrök oszlatták szét. ANTHONY WEDGWOOD BENN brit iparügyi minisztert választották a brit munkáspárt belpolitikai kérdésekkel foglalkozó bizottságának elnökévé. Benn a munkáspárt baloldali szárnyának képviselője és hevesen ellenzi Nagy-Britannia közöspiaci tagságát. JAMES CALLAGHAN brit külügyminiszter tegnap Tanzániából Nairobiba érkezett. Kenya a hatodik afrikai ország, ahova a brit diplomácia vezetője jelenlegi kőrútján ellátogatott. Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, akit az uruguayi diktátor-kor* mány a nemzetközi szolidaritási mozgalom nyomására kénytelen volt szabadon bocsátani több mint (éléves törvényellenes fogságából, tegnap Moszkvába érkezett. Arismendit a moszkvai repülőtéren M. Zimianyin, a moszkvai Pravda főszerkesztője (balról) fogadta. (Telefoto: CSTK — TASZSZ) A CSKP KB üdvözlő távirata Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága tegnap üdvözlő levelet intézett Rodney Arismendihez, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárához abból az alkalomból, hogy visszanyerte szabadságát. A levélben egyebek között megállapítja: — A csehszlovákiai kommunisták és egész népünk őszintén örvendett az ön kiszabadulásáról szóló hírnek. A nemzetközi kommunista mozgalom történetében ezt úgy tartják számon, mint a nemzetközi kommunista mozgalom erejének és Jelentőségének, s a nemzetközi szolidaritás erejének és jelentőségének új bizonyítékát. Az osztálytestvérek milliói valamennyi földrészen, hazánkban is aggodalmunkat fejeztük ki az ön életéért és egészségéért, s az uruguayi kommunisták további tevékenységéért Is. Kívánjuk önnek, kedves Arismendi elvtárs, hogy mielőbb új erővel harcolhasson tovább az uruguayi dolgozók igaz ügyéért és győzelmükért pártjuk vezetésével. Marad a „pénzpolitika” Tokió — Miki Takeo Japán miniszterelnök, aki azt ígérte, hogy megreformálja a Liberális Demokrata Pártot és szakít a Tanaka által követett „pénzpolitikával“ most arra szólítja fel a japán nagytőke képviselőit, hogy pénzadományokkal siessenek az eladósodott konzervatív párt segítségére. fele a közös piaci partnerekkel lebonyolított dán kereskedelemre esik. Az egyre rosszabbodó gazdasági helyzetben a dán dolgozók tömegei azonnali intézkedéseket követeltek a kormánytól az infláció és a munkanélküliség enyhítésére. A szakszervezetek nyomására a dán parlament tavaly októberben kénytelen volt olyan intézkedésekről tárgyalni, amelyek csökkenthették volna a munkanélküliséget. A 12 politikai párt képviselői közötti ellentétek miatt azonban a parlamenti vita eredménytelenül zárult. A kormánnyal egyaránt szembehelyezkedett a baloldal és a jobboldal. A nagytőke érdekeit védelmező pártok is ellenezték a kormányprogramot, annak ellenére, hogy az csak igen bátortalan kísérletet tett a vállalkozók nyereségeinek korlátozására. A kommunisták, a szociáldemokraták és a dán Szocialista Néppárt elvetette a kormány „válságtervét", mint olyan, kísérletet, amely a jelenlegi gazdasági válság terhelt a dolgozók vállára hárítaná. Knud Jespersen, a Dán Kommunista Párt elnöke a parlamenti vitában a kormány gazdasági programját újabb támadásnak minősítette a dolgozók életszínvonala ellen, és kísérletnek arra, hogy a szakszervezeteket megfosszák attól a Joguktól, hogy szabadon tárgyalhassanak a vállalkozókkal. A baloldali pártok rámutattak az árak és a bérek befagyasztására irányuló javaslat demagóg voltára, mivel az infláció már páratlan méreteket öltött, és a bérek befagyasztása a létfenntartási cikkek, elsősorban az élelmiszerek árának rohamos növekedése közepette lényegesen csökkentené a dolgozók életszínvonalát. Ezért a dán baloldali pártok választási programjukban nyomatékosan követelik az eddigi gazdasági politika megváltoztatását, és elutasítják azokat a kísérleteket, amelyekkel a dolgozók rovására szerelnék a gazdaságot „stabilizálni“. Dánia választópolgárai tehát holnap a gazdasági válság jegyében járulnak az urnák elé. Ezt a válságot a koppenhágai Nemzeti Bank igazgatója a minap a harmincas évek óta bekövetkezett legsúlyosabb gazdasági visszaesésnek nevezte. Számos ágazatban egyre csökken a termelés, újabb és újabb üzemek kénytelenek leállni. Ezért állandóan növekszik a munkanélküliek száma, s a csillagászati árak következtében mind súlyosabb gondokkal küzdenek a dán dolgozók. A dániai válság a kapitalizmus általános válságának a közvetlen következménye. Dániában e válságot két körülmény teszi még súlyosabbá: az ország kétévi közös piaci tagságának a következményei, és a Hartling-kormány antiszociális politikájának a következményei. A kormány a dolgozók rovására akarta a válságot megoldani, de a dán munkás- osztály harcos fellépése zsákutcába juttatta a burzsoá kormány politikáját. A munkásság képviselői általános sztrájk kihirdetésével fenyegették meg a kormányt, ha folytatja addigi munkásellenes irányvonalát, így a kormány számára nem maradt más hátra, mint az új választások kiírása. A Dán Kommunista Párt nemrég közzétette hat pontból álló választási kiáltványát. Ez válasz a nagypolgári körök érdekét képviselő kormány politikájára, amely a válságot a tőkések javára szeretné megoldani. A kommunisták követelik, hogy a kormány a bérek csökkentése és a különféle szociális intézkedések felszámolása helyett, amelyeket a dolgozók kivívtak maguknak, tegyen erélyes intézkedéseket a munkanélküliség, a spekuláció és az infláció ellen. A kommunisták továbbá követelik Dánia kilépését a Közös Piacból, a bankok és a biztosító intézetek államosítását. Véleményük szerint, ez megbízható alapot szolgáltatna a gazdasági válság megoldásához. PROTICS JOLÁN ÁGYÚNASZÁD i ÉS DIPLOMÁCIA A gyarmatosítás fénykorában — és ez történelmi léptekkel mérve nem Is volt olyan régen — a hódítók egyértelmű erőfölénye gyakorivá tette az egyszerű és gyors „akciókat“. Elég volt hatalmas területű, de gyenge, elmaradott országok vizein megjelennie néhány spanyol, holland, később angol vagy francia ágyúnaszádnak ahhoz, hogy a betolakodó diktálja a feltételeket. Az erőszak napirenden volt az erősek részéről, mert nem jelentett igazi kockázatot. Csak* hogy azóta sok víz folyt le azokon a folyókon is, amelyeken akkor oly otthonosak voltak az Idegen ágyúnaszádok. A világban pedig olyan változások mentek végbe, amelyek nemcsak kérdésessé, hanem egyszer és mindenkorra elavulttá tették az ágyúnaszád- diplomáciát. Korunkban bizonyos fontos kérdések megoldására az egyetlen lehetőség éppen az ágyú- naszád-nélküli diplomácia maradt. Ez derül ki a vllágszer* te nagy meglepetést keltett és sokat kommentált Kissinger- nyilatkozat legfrissebb visszhangjából is. Az előzmény: az amerikai külügyminiszter a Wall Street- hez közelálló befolyásos lapnak, a Business Weeknek nyilatkozott világpolitikai kérdésekről, mindenekelőtt a közel- keleti helyzetről és az olajválságról. Ebben, Igaz, feltételesen, a jelenleginél mélyebb krízis esetén elképzelhetőnek tartotta, hogy az Egyesült Államok erőszakot alkalmazna a nagy olajtermelő országok ellen. Voltak, akik annyira hihetetlennek tartották ezt a lehetőséget, hogy azt remélték, a nyilatkozatot talán kivételesen „nem egyeztették“ a Fehér Házzal. Ez csakhamar hiú reménynek bizonyult. Nessen, az elnök sajtótitkára világossá tette, hogy Gerald Ford egyetért a nyilatkozattal. A visszhang szinte ugyanolyan egyértelmű, mint a nyilatkozat, csak persze más előjellel... Az arab világ véleménye nem szorul részletes elemzésre, ezt Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára azonnal ki is fejtette. A hazai és a nyugat-európai reagálás élessége azonban alighanem meglepte Washingtont. Magában a képviselőházban azonnal elhangzott az a kije^ lentés, amely „kérdésesnek tartja egy ilyen fenyegetés „hasznosságát“, Helmut Schmidt bonni kancellár a Spiegelnek adott nyilatkozatában nem titkolta: aggódik amiatt, hogy az NSZK belekeveredhet egy olyan akcióba, amelyet nem helyesel. A La Ité című belga keresztény lap „hihetetlen ballépésnek“ nevezte a nyilatkozatot, a nyugatnémet Neue Ruhrzeitung pedig reméli, Washingtont elgondolkodásra készteti a nyilatkozat visszhangja. Úgy tűnik, korunk éppoly kevéssé közege a fenyegetésnek, mint ax ágyúnaszádnak — a sivatag. fk&í K o m m e n tárunk noul Hartling dán minisz- ' terelnök a múlt év december 5-én új parlamenti választásokat írt ki. Ennek értelmében a dán szavazópolgárok holnap, január 9-én járulnak az urnák elé. A választások kiírását viharos parlamenti vita előzte meg, amelyben a politikai pártok többsége szembe helyezkedett a kormány gazdasági politikájával. A dán kormány tizenegy új törvényjavaslat jóváhagyását kérte a parlamenttől. É törvényjavaslatok értelmében egy év tartamára befagyasztották volna a béreket és a fizetéseket, valamint az élelmiszerárakat, részben korlátozták volna a vállalkozók nyereségeit és felszámolták vagy lényegesen megnyirbálták volna a dán dolgozók szociális és szakszervezeti jogait. Ugyanakkor a kormányprogram lehetővé tette volna több mint négy millió dán korona juttatását a vállalkozóknak és a nagybirtokosoknak adóengedmények és az üzemek fenntartásához fizetett hozzájárulás formájában. Dániában, mióta belépett a Közös Piacba, egyre rosszabbodik a helyzet. Tavaly kilenc hónap alatt 16 százalékkal emelkedtek a létfenntartási cikkek árai, s a munkanélküliek száma elérte a 115 ezer főt. Az 1974-es év első tíz hónapja folyamán a fizetési mérleg hiánya 11,9 milliárd dán koronára rúgott, s emellett ennek az összegnek csaknem a DÁNIA VÁLASZTÁSOK ELŐTT
