Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-31 / 26. szám, péntek
; : r Belpolitikai kommerítár Biztonságérzet Népgazdaságunk egyik alapclve a gazdaságosság. Igen, ez az alapelv a CSKP XIV. kongresszusa után pártunk gazdasági politikájában meghatározó jellegű. Persze, akadtak olyanok is. akik már-már megkongatták a vészharangot, hogy bizony összébb kell majd húzni a nadrágszíjat és így tovább! ... Mint rendszerint, ebben az esetben sem volt igazuk! Nem akarták meglátni azt az egyszerű tényt, hogy a népgazdaságunkat befolyásoló új feltételekhez szükséges igazodnunk S minél korábban tesszük ezt, annál előnyösebb helyzetbe kerülünk. Miről van tulajdonképpen szó? ... Nyilvánvaló, hogy immár kimerítettük munkaerőforrásainkat, ugyanakkor saját energiatermelésünk és nyersanyagkészletünk távnlró! sem fedezi a hazai szükségletet. Egyetlen példát említünk csupán: vasércbányászatunk mindosz- sze 6 százalékban fedezi a hazai piac szükségleteit. A vas- és mangánérc, a nversvas és a szén évi behozatala eléri a 20 millió tonnát. Ám nem téveszthetjük szem elől, hogy a világ legszilárdabb piacára, a Szovjetunióra és a KGST tagországaira támaszkodhatunk problémáink megoldásakor. Viszont ennek az alapvető vonalvezetésnek az ellenére is kénytelenek vagyunk kapitalista piacokon nyersanyagot, gépi berendezéseket stb vásárolni. így azután érthető, hogy a kapitalista világ gazdasági vaisága — infláció, energetikai krízis — közvetve vagy közvetlenül hatást gyakorol népgazdaságunkra. Gazdasági életünkből immár régen kiküszöböltük az ex- tenzív tényezőket. Előtérbe került a tudományos-technikai fejlesztés, a koncentráció, a termelés szakosítása, az irányítás tökéletesebb módszere és természetesen a nemzetközi szocialista integráció. Ezek a momentumok magától érthetőek a gazdaságosságot, a hatékonyság növelését is feltételezik egyúttal. S eppen azért mert ie 11 é t e 1 e z i k, figyelmünk homlokterébe kerültek, a sikerek és a további jó eredmények alapvető kritériumaként tartjuk őket számon. Nem kevésbé azért is, mert a gazdaságosság elveinek a betartása, a munka hatékonyságának a növelése szinte felmérhetetlen tartalékokat tárhat fel. Példaként megemlíthetjük, hogy amíg például 1970-ben az iparban 90 százalékra használták ki a munkaidő alapot, 1971-ben 91.8, 1972- ben 92,5, 1973-ban 92.3 százalékra. Ez annyit jelent, hogy ebben a vonatkozásban még mindig jelentős tartalékokkal rendelkezünk. Évente mintegy 120 milliárd koronát fektetünk be népgazdaságunkba, tehát a beruházások 30 százalékban részesednek a nemzeti jövedelemből. Ennek ellenére a termelésnek néhány szakaszon nem volt kellő műszaki színvonala, ami viszont kedvezőtlenül befolyásolta a gyártmányok minőségét. Nem szólva arról, hogy az új kapacitásokat nem mindig használjuk ki megfelelő mértékben, s ennek oka gyakorta a harmadik műszak hiánya, a különböző üzemzavarok, a munkaerő — és sokszor a költségesen kiképzett szakmunkások — elszivárgása, fluktuációja. A harmadik, illetve második műszakok kihasználása csökkenő irányzatot mutat. így azután nem véletlen, hogy a meglevő kapacitások kihasználása nem éri el a kívánt szintet. Ezzel összr-függésben egy további momentum is az előtérbe kerül: nem mindig és nem mindenütt fordítanak kellő gondot a karbantartásra, az állóeszközök védelmére, amelyekkel sokkal jobban szükséges gazdálkodnunk, mint a múltban. Az energiafogyasztást illetően világszinten az elsők között foglalunk helyet. Nos, ha tekintetbe is vesszük gazdaságunk specifikus helyzetét, bizony akadnak még rejtett tartalékok, amelyek szintén a gazdaságossággal függnek ösz- sze. A CSKP XIV. kongresszusa világosan és egyértelműen fogalmazta meg a teendőket. Mindenekelőtt munkánk minőségén javítsunk és alkotó módon alkalmazzuk a marxizmus— leninizmus elméletét a gyakorlatban. Terveink, számításaink arra irányulnak, hogy kellő alapot teremtsünk a 6. ötéves terv számára. Munkánkat — ahogy azt a Szövetségi Statisztikai Hivatal néhány napja közölt jelentése is bizonyítja — továbbra is a jó gazdák biztonságérzetével végezhetjük. PETER BEZAK Az Sz. M. Kirovról elnevezett pqprlyi fémkohász öli üzemben üzembe helyeztek egy újfajta berendezést, umely a réz és öntvényeinek hengerlését, hó jeldolgozását és vágását végzi. Az új berendezés, amelyet külföldről hozlak be, az egyetlen színes fémek megmunkálására alkalmas henger- pad a KGST tagállamokban. Üzembe állítása nemcsak a minőség javítását, de a munkatermelékenységnek 100 százalékos növelését is lehetővé teszi. (Felvétel: O. Holan — CSTKJ JAVULÓ EREDMÉNYEK JEGYÉBEN A Sárovcei (Sárói) 1948. szeptember 17 Egységes Föld- művesszövetkezet tagjai a hét elején tartották évzáró közgyűlésüket. Az asztalokat az ogy éve egyesült Maié Sárovcei (kissáról) és túrái (tőrei) szövetkezetek tagjai a volt Veiké Sárovce-i (nagysárói) szövetkezet képviselőivel közösen ülték körül, mivel ez év janu- árjában az utóbbiak is a sárói szövetkezethez csatlakoztak. A helybeli iskola pionírjainak kultúrműsora után az 1974-es év gazdálkodási mérlegét Kajtár Ernő mérnök, a szövetkezet elnöke ismertette. — Az elmúlt évben — kezdte — a mezőgazdaság országszerte szép eredményeket ért el. Értékelésünk egyben megmutatja, hogy az összeredmé nyékből szövetkezetünk miként vette ki részét, másszóval hogyan gazdálkodtunk. Bevált az új nagytáblás vetésforgó. Az eddigi 23—25 hektáros dűlők helyett 80—95 hektáros táblákon gazdálkodlunk, így a nagy teljesítményű gépek jobban érvényesültek. A betakarítás is könnyebb volt, hiszen a nagyobb táblákon a gépek cső portosan dolgozhattak. Ennek is köszönhetjük, hogy a búzát és az árpát mindössze 2,5 százalékos veszteséggel takarítottuk be. Gabonákból hektáronként átlagosan 56 mázsát értünk el. A gabonákhoz hasonlóan a korai burgonya is magasan jövedelmezett. A 23 hektáros területről 24 vagonnal adtunk el. Februárban előcsi- ráztattuk, március közepén kiültettük a növényt, és öntöztük, így az egész termést már május végén, június elején eladtuk, mázsáját 342 korona átlagáron. A tervszerű és átgondolt munka tehát meghozta az eredményt. A beszámoló „halványabb“ része többek között a cukorrépára és a kertészetre vonatkozol). Az előbbi a várt 585 vagon helyett csak 479 vagont adott, és ezúttal a kertészet sem teljesítette az évi tervét. Pedig a munkákat éppen úgy elvégezték, mint máskor, de az időjárás közbeszólt. A június végére tervezett első paprika- szedést csak augusztus közepén végezhették, és paprikából hektáronként a tervezett 50 000 korona helyett mindössze 16,5 ezer korona lett a bevétel. Fény és árnyék váltották egymást a beszámoló állattenyésztésről szóló részében is. A szarvasmarha-állomány 1974- ben 1244-ről 1290 darabra növekedett, de a tervhez még mindig 49 darab hiányzik. A marhahús eladási tervét teljesítették és túlteljesítették, de a tejtermelésben elmaradtak a várt eredmények. A l'ejési átlag mindössze 2679 liter lett. — itt szeretnék rámutatni egy lényeges tényre — mondta az elnök. - Az eredmérjsik. Apró, szúrós cseppekben JO, esik... A vasútállomás büféiének ablakából sült kolbász illata terjeng. Az emberek türelmesen várakoznak és esznek. Sokan talán csak unalomból, evés közben jobban telik az 4dő. Az esőt sem bánják, amely a vágányok mellett koromszínü tócsákban gyűlik össze. Az állomás ósdi, hideg-rideg, huzatos épülete mintha riasztaná őket. Kinn ácsorognak inkább a szemerkélő esőben. A katona tétova léptekkel elindul a büfé ablaka felé. Kutyája, egy borjúnyi német juhászkutya, fegyelmezetten követi. Időnként fel-felkapja a fejét s ez érthető is, hiszen alig pár méternyire jókora tepsiben kolbász sül!... A katona végül a büfé ablakához ér, rendel, fizet majd egpik kezében kutyája pórázát, másikban a papírtálcán párolgó kolbászt szorongatva kissé odébbáll, behúzódik a fabódé eresze alá. Kutyája elébe ül, okos, nagy szemével követi gazdája minden mozdulatát. A katona eszik néhány falatot. A kutyája ül és figyeli. Talán véletlenül, talán az ösztönök titkos, tapint hatatlan sugallatára találkozik a tekintetük. A kutya egy mocca- násnyival közelebb húzódik a lábához. A katona leveszi róla tekintetét s mintha eszébe jutott volna valami, merőn néz maga elé, majd a ködben megbúvó hegyek halványan kirajzolódó vonalát követi szemével. Vajon mire gondol? Lehet, hogy faluja jár az eszébe, lehet, hogy édesanyja főztje, de az is lehet, hogy baitársai, akik most a hegyek pá rás-ködös fenyveseiben vigyázzák az ország határát. Nyilván az utóbbira, mert már két-három perce a hegyeket kémleli. Kezében párolog a kolbász. S mintha csak most venné észre, óvatosan a szó jához emeli, de nem harap bele, tekintete ismét a kutya tekintetével találkozik. Katona és a kutyája A katona kettétöri a kolbászt. Kettétö ri és felét természetes mozdulattal nyújtja kutyája felé. Az kihúzza a nyakát és bocsánatkérő pillantással fogadja el az ételt. Aztán úgy tűnik, hogy a katona többé nem törődik a kutyájávalt Megszólítom. Megkérdem tőle, nagyon szereti-e a kutyáját? Gondolkodik, töpreng, láthatóan nem nagyon siet a válasszál. A hegyekről kezd beszélni, a behavazott fenyvesekről, ame lyeken éjszakánként vijjogó siivöltéssel száguld végig a szél, ahol tomboló hóvihar zúdul a tájra. S ilyenkor, amikor a hideg legkisebb érintése is égő fajdal mát okoz, kutyája mellé guggol, átfogja nyakát és magához szorítja. Melegítik egymást, dacolnak a süvöltő széllel, boszorkánytáncát járó hóförgeteggel... kinn a határon, ahol a parányi neszek is ezernyi veszélyt rejthetnek. Ezt mondta a katona. S miután utolsó falat kenyerét is a mustár sárga foltjába mártotta, kezét b sapkájához emelte és elballagott. A köd piszkossárga függönye mögött már csak sejteni lehet a hóborította hegyeket. Mégis látom, ahogyan a jól ismert ösvényen őrségbe indul a katona medvejárású kutyájával. Elfoglalja posztjai, szeméhez tartja látcsövét, körbe-kör- be tekint, nehogy hívatlan vendégek, alattomos szándékú emberek bolygassák életünk békés rendjét. S amint mozdul, kutyája is meg megrezzen, fülét, hegyezve les, szimatol. Néha-néha felpillant gazdája arcába. Ilyenkor a katona barátságosan megveregeti hű társa tarkóját. S ha megértené, bizonyára ezt mondaná neki: „Ne félj pajtás!... Egyet se félj! Kemény fából faragtak bennünket..." A legkeményebb fából. ... erre vetett melengető fényt az a néhány pillanat, amelyet a tovatűnt évtizedek emlékét felidéző vasútállomás büféje elölt ellestem. Az éhét csillapító ka- tonara, aki megosztja uzsonnáját hűséges ,,fegyvertársával“. Akit bajtársai feltehetően tisztelnek, becsülnek és szeretnek. ... és akit visszavár a gyár, a föld. ,.. aki visszatér és elmondhatja: becsülettel helytálltam . BALOGH P. IMRE nyék mindannyiunk közös mun. kajából fakadnak, de nagyon lényeges, hogy közös sikereinkhez egyénileg ki és mennyi munkával járul hozzá. 1974-ben voltak olyan gondozóink, fejőink, akik 10 literen felüli fejési átlagot értek el, mint Szimondel Mária és Go- bodi Mária, de voltak olyanok is, akik azonos takarmány meUett és feltételek közepette csak 5—6 litert fejtek. Vagy például a sertéseknél, ahol Nagy Vince és Gergő /ózsef gondozók kocánként atlagban 5—6 darabbal választottak el több malacot, mint a többiek. Nem lényegtelen, ki, mikor lép munkába, mennyire végzi pontosan a rábízott teendőket. Ez a kereseten, de az eredményeken is megmutatkozik, a mulasztás pedig hiányosságokat hoz. így például aránylag magas volt az elhullás, a serié seknél pedig a napi átlagos súlygyarapodás mindössze 5U dekagramm volt. A sertéshús eladásában mintegy 300 mázsával maradtunk adósak. Az igaz, itt az árvíz is szerepet játszott, mivel az áthelyezett sertéseknél az akkori 56 dekagramm napi súlygyarapodás bizonyos időre egyszerre 16 de- kagrammra csökkent. Az egyesülés a nagyobb beruházásokat is lehetővé tette. 1974-ben többek között hidrog- lóbusszal, öntözőberendezéssel, a tőrei részlegen tehénistállóval, a sárói központban pedig szociális épülettel gazdagodott a szövetkezet. Az évet értékelni és nem szólni a kiváló minőségű sáról kenyérről egyenlő a lehetetlennel, annál is inkább, mert ez a szövetkezet keretében készül. E melléküzemág 1974-ben majd 268 000 tiszta jövedelmet hozott. — Fontosnak tartom a gazdálkodás kapcsán ismertetni a termelt javak pénzértékét is — folytatta Kajtár mérnök. — 1973-hoz viszonyítva 1 millió korona értékű áruval termeltünk többet, és a tervet 102 százalékra teljesítettük. Míg 1973-ban a tagok havi átlag- jövedelme 1645 korona volt, tavaly már 1869 korona, és a tiszta nyereség egy hektár mezőgazdasági területre számítva egy év alatt 2152 koronáról 2180 koronára emelkedett. Ezek, akárcsak a többi felsorolt számadatok az egyre javuló eredményeket igazolják. A volt szövetkezetek tagsága tehát helyesen döntött, amikor 1974 januárjában a társulás útját választotta. A szövetkezetnek a további társulással már mintegy 3000 ha-os mezőgazda- sági területe lesz, és ezen a lehetőségek megfelelő felhasználásával a jövőben még számottevőbb eredményeket érhetnek el. — ef —•
