Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-29 / 24. szám, szerda
A csehországi partizánmozgalom kezdetei j A M óvható melletti Doksy korszerű filmszínháza (Miroslav Vodőra felvétele] Gondok és ötletek Ahol már tavaszi a hangulat ® A jó terv, fél siker • Egymástól tanulnak a picin ír vezetők i Két pionírhoz közös programja 1944 végén a cseh országrészek népi felszabadító mozgalma új szakaszba lépett. A győzelmesen előrenyomuló szovjet hadsereg csehszlovák földön harcolt, s minden józan ember tudta már, hogy elérkezett a második világháború utolsó felvonása. Ezt jelezte Európa még leigázott nemzeteinek széles körű ellenállási mozgalma, a Szlovák Nemzeti Felkelés hősies példamutatása, és a szovjet hadsereg oldalán harcoló első csehszlovák hadtest katonáinak közelsége. Mindezek hatására a cseh területeken is egyre aktívabbá vált a népi felszabadító mozgalom, amely a legkifejezőbben a kibontakozó partizánmozgalom támogatásában nyilvánult meg. Az ellenállási mozgalom kibontakozását a cseh területeken már az előző években tevékeny előkészítő munka előzte meg. Az illegális kommunista mozgalom, a CSKP moszkvai vezetése irányvonalának megfelelően, egy szélesebb, tömeg jellegű náciellenes és népfelszabadító ellenállási mozgalom megteremtésére törekedett.* A CSKP ellenállási irányvonala merőben elleutétes volt az ellenállás polgári, burzsoá koncepciójával, amelynek lényege a taktikázó kivárás, az erőgyűjtés a háború utolsó, szerintük legmegfelelőbb szakaszában végrehajtandó katonai fordulatra. Ezt a koncepciót hirdette meg a londoni emigráns kormány, ezt vallotta magáé nak Benes elnök is. Ezzel szemben a népi felszabadító mozgalmat a kommunista párt a náci megszállók elleni harc különböző formáinak kibontakoztatására, a fasiszta Németország minden téren való gyengítésére irányította. Egy általános csehországi fegyveres népfelkelés előkészítése szempontjából fontos volt az ellenállási harc fegyveres formáinak előtérbe helyezése. Szabotázsakciókkal, partizán- rajtaütésekkel kellett a hadi- termelést és a közlekedést megbénítani a protektorátus területén. A népi felszabadító mozgalomnak a fegyveres partizánakciókra való orientációja a megszállt országban uralkodó helyzet elemzése alapján alakult ki. A partizánharc szempontjából a cseh területek földrajzi adottságai (a települések és a közlekedési úthálózat sűrűsége, erdős tájegységek stb.), valamint a közigazgatási és az elnyomó apparátus öszetétele, a Gestapo sajátos csehországi küldetése stb. szempontjából is a partizánharc különböző formáinak alkalmazása mutatkozott a legelfogadhatóbbnak. Ezenkívül a Szovjetunió, Jugoszlávia és Lengyelország megszállt területein szerzett harci tapasztalatok is aláhúzták a partizánharc elsődlegességét a csehországi ellenállási mozgalomban. A Szlovák Nemzeti Felkelés visszhangja is nyugtalanította a fasiszta megszállókat, hiszen a felkelésben csehek is részt vettek. Számoltak a partizán- mozgalom elterjedésével a cseh területeken is, s ezért szigorú óvintézkedéseket foganatosítottak. Az ún. protektorátus területén 1944 végén a náci biztonsági szolgálatnak közel tízezer tagja tartózkodott, s a fegyveres alakulatok létszáma is elégte a kétszázezret. A protek torátus és a Szlovákia közti határterületek megerősítésére, a partizánok átszivárgásának meghiúsítására is jelentősebb német fegyveres alakulatok érkeztek. A hitlerista megszállók intézkedései és a Gestapo rémuralma ellenére sem sikerült felszámolni, feltartóztatni cseh földön az ellenállási mozgalom terjedését. Annak ellenére, hogy az illegális kommunista mozgalomnak 19:44 nyara óta nem volt központi irányító szerve, a kommunistáknak sikerült rendezniük soraikat, s tovább folytatták harcukat a megszállókkal szemben. Tevékenyen kivették részüket a náci hadiipar megbénításából, a szabotázsakciók megszervezéséből is. A kommunisták tevékenységét 1944 nyarától nem egy központból irányították, s így is az ellenállási mozgalom fő mozgatóerejévé lettek. Az illegális kommunista csoportok sűrű hálózata szinte valamennyi kerületre és járásra kiterjedt. Az illegális kommunista mozgalom elsősorban a cseh nép felszabadító harca fő feladatának teljesítésére összpontosította figyelmét. Ez a feladat így hangzott: Minden erőt a fasizmus leverésére, és a nemzeti demokratikus forradalom megvalósítására. Ez a célkitűzés teljes mértékben megfelelt a CSKP moszkvai vezetése által kitűzött irányvonalnak. A párt a fő hangsúlyt a fegyveres harcok kiszélesítésére helyezte, ami számottevő ösztönzést nyújtott a fegyveres csoportok és partizáncsapatok alakításához a megszállt országrészekben. A kommunisták azonban azt is tudták, hogy az adott pillanatban nem valósítható meg közvetlenül a cseh nép általános antifasiszta megmozdulása — egyrészt a sajátos protektorátusbeli helyzet, másrészt pedig a szovjet front viszonylagos távolsága miatt. A fegyveres felkelés előkészítése szempontjából a fő feladat a szabotázsakciók rendszeresítése, a hadiipar fellazítása, az ellátás gyengítése, a közigazgatási rendszer megbontása volt. A kommunisták elsősorban munkásokból és szegényparasztok- ból toborozták a partizáncsoportokat. Sok helyen azonban hiányoztak a harci tapasztalatok, s ennek a párt moszkvai vezetése is tudatában volt. Ezért, az 1943. december 12-én kötött csehszlovák—szovjet szerződés értelmében, a párt moszkvai vezetésének kérésére a partizánháború tapasztalt szervezőinek csoportjai érkeztek „légi úton“ a cseh területeken kibontakozó antifasiszta ellenállási mozgalom megsegítésére. A tapasztalt szovjet partizánparancsnokok irányításával képezték ki előzőleg a megszállt cseh területekre irányított ejtőernyős partizánegységek tagjait. A kiképzés során a fő hangsúlyt az ellenség hátában folytatott harc módsze reinek elsajátítására és a politikai előkészítésre helyezték, A kiképzett partizánok egyik alapvető feladata a népnek a partizánháborúra és a nemzeti felkelésre való előkészítése volt a kommunista párt vezetésével. A parttzánk?képző tanfo lyamokon 220 csehszlovák ál lampolgár is részt vett, főleg az első csehszlovák hadtest katonái közül. A Csehszlovákiába irányított ejtőernyős csoportok 15—20 főből álltak, rádió adóvevő állomásuk, robbanóanya guk és kellő mennyiségű fegy vérük volt. Mivel a csoportok szovjet tagjai nagyobbrészt már tapasztalt partizánharcosok voltak, a csoportok csehszlovák tagjainak ez lehetővé tette, hogy elsősorban a politikai és a szervezési feladatok teljesítésére összpontosítsák fi gyelmüket. A csehszlovákiai partizán mozgalmat irányító ukrán partizántörzs már 1944 szeptemberében parancsot adott néhány Nyugat-Szlovákiában tartózkodó partizánegységnek, hogy működési területüket helyezzék át Kelet-Morvaországba. Októberben pedig újabb csoportokat küldött légi úton a protektorátus területére. Az ' ejtőernyős partizánok nagyon hamar megismerkedtek a cseh területeken uralkodó sajátos megszállás! rendszerrel, s így gyorsan tudtak alkalmazkodni az új viszo nyokhoz. Például a Jefcmak- partizáncsoport, amely október 1-én ereszkedett le Brno környékén, rövid időn belül kisebb egységekre oszlott, s így operatív tevékenységük kiterjedt Litovel és Prostéjov vidé ke egész térségére. A partizán akciók szervezőinek sikerült egységeikbe szervezni a német hadifogságból megszökött szovjet katonákat is, s a helyi illegális erőkkel való együttműkö dés eredményeként nagymértékben hozzájárultak-az ellen állási mozgalomhoz kapcsolódó népi erők radikalizálódásához. A partizánok, együttműködve az illegális kommunista cső portokkal, részt vettek a forradalmi nemzeti, bizottságok lét rehozásában is. A falvakban és a városokban alakult polgári partizáncsoportok magvát a kommunisták képezték. Ezek a csoportok a partizánoknak elsősorban anyagi segítséget nyújtottak. A partizánharc megszervezésére a cseh területekre dobott ejtőernyősök tevékenységé nek következtében létrejött partizánegységek sikerei meggyorsították a népi ellenállási mozgalom fegyveres formáinak további kibontakozását. 1944 végén a kelet-morvaországi parti- zánhadszintéren kívül kialakult a Cseh-morva-dombvidék térségének partizánmozgalma is. I sin) Kint az utcán mínusz öt fokot mutatott a hőmérő higanyszála, s havat kavart a szél. Bent — a Veľký Krtíš-i (nagykürtös!) járási pionírházban, Modrý Kameyben (Kékkőn) — mégis tavaszi hangulat uralkodott. Igen, mert a szomszédos levicei (lévai) járásból eljött Képes Tibor elvtárs, a šahyi (ipolysági) pionírház igazgatója, meg munkatársa, Kráľ Ferenc elvtárs és vendéglátójukkal, Andok Ján igazgató elvtárssal arról beszélgettek, hogy ideje már a tavaszra készülni. A találkozót senki sem szervezte, rendezte meg jó előre. Programja is csak úgy magától, spontán módon alakult. Amolyan „szomszédi" látogatás alkalmával, s annak nyomán került sor a tapasztalatcserére, hogy jó volna, ha Andok Ján elvtárs cikket írna tapasztalatairól a pionírházakat módszertani tanáccsal segítő SMER című folyóirat számára. S a tanácskozás, a véleménycsere ezzel az egyszerű kérdéssel indult: Mi újság a nagykürtösi járásban? Sablonos volt a válasz: „Készülünk a tavaszra“, de mert megoldásra váró probléma bőben akad, a „Hogyan?“ kérdés után sor került néhány komoly gond részletes taglalására. Sőt, később egy-két ötlet megvitatására is. Közös vélemény volt: Már most kell készülni a tavaszra! Az Ipolyságiaknál már szinte hagyomány, hogy alapos, jól átgondolt, megfontolt munkaterveket készítenek egy-egy időszakra. Elő is került néhány ilyen munkaterv. Érdemes volt belepillantani. Nos, ami igaz, az igaz. Mások is tudnak munkaterveket készíteni. Csakhogy az ipolyságiak nemcsak azt tudják, hogy a jó terv fél siker, hanem azt is, hogy minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, tehát nem feledkeznek meg utólagosan a tervteljesítés értékeléséről sem. És persze a tervek pontjaihoz fűzött néhány szavas magyarázat különösen értékes: Sikerült, mert... Nagyon jól sikerült, mert... Nem sikerült, mert... Egymástól tanulnak a pionírvezetők. És ami igaz, az igaz: Más hibájából, más tévedéséből is sokat tanul, aki ügyes, aki figyelmes. A nagykürtösi járás viszonylag kicsi. Csak 15 csapatvezető munkáját irányítja, segíti a járási pionírház. A csapatvezetők rendszeres iskolázását ezért más járásokkal közösen szokták megvalósítani. A lučeneci (losonci), a rimaszombati és a nagykürtösi járás csapatvezetői számára, a harmadfokú képzettség megszerzése érdekében, meghatározott időpontokban kétnapos iskolázásokat rendeznek. Legutóbb a nagykürtösi já rásban rendezték meg az iskolázást. Az első napon elméleti kérdésekkel foglalkoztak, de a második napon már kimondottan csak gyakorlati problémákkal. Meglátogattak néhány iskolát. Különös gondot fordítanak a nagykürtösi járásban a gyermekfunkcionáriusok, vagyis a csapattanácsok tagjainak jó előkészítésére. Ezen a téren Piák óvá Darina elv társnő szer- , vezte meg a munkát. Az „Expedíció—30“ akció feladatainak teljesítése mindkét pionírház szívügye. Ezzel kapcsolatos közös probléma a pionírbarangolások megszervezése. Tény, hogy a pioníi barangolások sikeréhez nagyban hozzájárul majd a kölcsönös segítségnyújtás, a kíséret, az átvonuló csapatok, a rajok szállásgondjainak és még sok más kérdésnek a megoldásával. Megbeszélték persze a segítségnyújtás módozatait is. Ipolyságon Nagy Sándor elvtárs, az igazgatóhelyettes az úgynevezett „Barátság Klub“ keretében szokta megszervezni a pionírinstruktorok tevékenységét. Eléggé önálló ez a klub, már több „saját“ akciót is szervezett, de persze a módszertani útmutatást a pionírház dolgozóitól kapják. Nagykürtösön Milatová Zlatica elvtársnő, a pionírház módszertani dolgozója szintén klubot szervezett a pionírinstruktorok számára. Nem volt vitás a válasz, amikor megfogalmazták az ötleteket: Mi volna, ha tavaszkor közös táborozást szerveznénk a két klub számára? A nagykürtösiek egyik munkaprogramja: állandó jellegű táborhelyet építeni a plachtin- cei (palojtaij fennsíkon. Már megkezdték a munkát. Az ipolyságiak előnyösebb helyzetben vannak, mert Tesmag község mellett a somosi tábor már felépült, csak a berendezés probléma még. Újabb ötlet adódott: Hogyan lehetne közösen, közös akció nyomán mindkét tábor lehetőségeit hasznosítani? Hamarosan itt a tavasz, s útrakelnek majd az egyik és a másik pionírházból is az ifjú turisták. De más problémák is szóba kerültek: A szikrák és a fiatalabb pionírok alig kerülnek a táborba a tavaszi akciók során. Mit lehetne tenni érdekükben? Nagyon időszerű probléma a bukott és a gyenge eredményt elért tanulók megsegítése. Milyen összejöveteleket szoktak tartani a rajok? Jó lenne, ha a rajok tavaszi naptárát minél előbb elkészítenék, így mindenki tudná, hogy mikor és hol lesz összejövetel, mikor és hogyan teljesítheti az „Expedíció —30“ akció és a „Pionírlángok és utak“, vagyis az egységes nevelési rendszer feladatait, követelményeit. A nagykürtösiek közvetlenül irányítják ezen a téren a raj- vezetőket. Ipolyságon a városi törzskar feladata ez. Különféle a szervezési mód, de az eljárást közösen kidolgozott program alapján könnyebb megvalósítani. Ilyen, nagyon valós, nagyon aktuális kérdéseket vitattak meg. És nemcsak úgy, „elvi“ síkon, hanem mindkét pionírház szükségleteinek, terveinek megfelelően. A felsorolt néhány példa is bizonyítja, hogy nem volt hiábavaló a késő délutáni órákig tarló megbeszélés. Senki sem mondta ki hangosan, de minden negyedórában^érezni lehetett a bíztatást: Tenni! Cselekedni! A találkozó sok-sok ötlete, tapasztalata után bizakodva mondhatjuk, hogy az idei tavasz érdekesebb, tartalmasabb, felejthetetlenebb lesz, mint az eddigiek. Ezt az előrejelzést mindkét pionírház vezetői fogalmazták meg. Szavukat tettek követik majd. A pionírházakhoz tartozó dolgozók, csapatvezetők, rajvezetők és instruktorok tettel is. Végső soron pedig több ezer pionír cselekedete. Nagyszerű lesz az idei tavasz! HAJDO ANDRÁS A munkaerőhiány ellenére is teljesítették tervüket a Celákovcei Gépgyár dolgozói. Több szabad szombatot és rendkívüli műszakot Is ledolgoztak. Felvételünkön: Oldrich VanPk munka közben. {Felvétel; CSTK — Saruch)
