Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-24 / 20. szám, péntek

A CSODÁK SZÍNHAZA A BRATISLAVAI IRODALMI SZÍNPAD MUNKÁJÁRÓL A bratislavai korzó egjlfr ódon házának alagsorában mű­ködik színházi életünk üdvös­kéje, mely nem ok nélkül írta zászlajára a vonzó nevet: Iro­dalmi Színpad. Ez a tenyérnyi kis színház műsorával már ed­dig is bebizonyította, hogy nemcsak a világirodalom nagy­jainak műveit (Vítézslav Ne- zval: Manón Lescaut, A. S. Pus­kin: Anyegin, Carlo Goldoni: Mirandolina, Bertold Brecht: Reggeli szó a fákhoz, hanem haladó szellemű költészet meg­szólaltatását is céljául tűzte ki. Libertad para Chile címen a haladó chilei költészetet mu­tatják be. Felnőtt gyermek sze­mével gyűjtőcím alatt pedig a mai szlovák poéták költemé­nyeiből kapunk ízelítőt olyan szellemes dokumentációs keret­játékokba helyezve, mely ná­lunk még újszerű formájával megsokszorozza ezek hatását. Régen figyelemmel kísértem az együttes előadásait. A közel­múltban Miguel de Cervantes 6 egyfelvonásos komédiájából, az ún. Közjátékokból, egész es­tét betöltő zenés játékot állítot­tak össze, amely A csodák szín­háza címet kapta az új név­adón. A remekírók gyakori sor­sa Cervantesnél is bekövetke­zett. Hervadhatatlan szatírája, a Don Quijote világhíre árnyék­ba borította az író többi művét, holott regényeinek és színda­rabjainak tömegében nem egy kiváló akad. Annál dicsérete­sebb az irodalmi színpad dra­maturgiájának választása, to­vábbá Marta Gogalová és Ján Strasser igényes munkája. A tehetséges, a fiatal akarat­erő, a leleményesség jellemzi a jól összehangolt kollektívát. A színpadképet Román Rjahovsky vendégként készítette a népi színház jellegével felruházva, látszólag a semmiből. Holott ezen a miniatűr színpadon a kajánul ide-oda ráncigáit rongy- függönytől kezdve — amely egy pillanat alatt a színválto­zás illúzióját kelti — Danica Vodová kor- és jellemábrázoló kosztümjéig minden él és mű­ködik. Az előadás „lelke“ Mar­ta Gogolová, a többszörösen ki­tüntetett rendező. — A színház, majd minden darabját Ün rendezi, beleil­lesztve e kis szindap keretébe. Ennek megfelelően sokat ki Cervantes Közjátékok című müvének egyik jelenete. kell hagyni belőle, máskor hoz­zátenni, és mégis az író inten­ciójának tiszteletben tartásával teremt belőle egy egészet. Ho­gyan csinálja ezt? — Nehezen. De engem csak a valóban tartalmas mű szín­padra állítása tud lekötni és/ lelkesíteni. A mi kis színpa­dunk egészen más játékot kö­vetel, mint a nagy színpad. Itt nincs rivaldafény, nincs meg a megszépítő messzeség, itt a szereplők egy pillanatra sem állhatnak le, itt játszani kell! Méghozzá teljes bevetéssel, hi szén színészeink állandó pre mler planban vannak. — Különösen azt értékelem, hogy bár új módszerekkel ren­dez, de nem a most annyira dívó, erőszakolt modernizálás­sal támadja meg a darabíró el­gondolásait. — Nem, ezt sose teszem. En nagy tiszteletben tartom az író elképzeléseit, és a kor valósá­gos atmoszféráját. Hogy mi­ért? A jó író természetszerűleg okos ember is, aki legjobban is meri alakjainak karakterét, lel ki konfliktusait, velük és ben­nük él. Tehát én vagy vállalom az írót, vagy nem rendezem meg a darabját. Es ezt a tisz­teletet megkívánom a színé­szektől is. Shakespearenek vagy Brechtnek minden szava fontos, tudták ők, hogy mit akarnak elérni vele. Az én kré­dóm: a közönséget nem külső hatásokkal megdöbbenteni, ha­nem szórakoztatva felvilágosí­tani, úgy, hogy az előadást nézve feleletet kapjon a saját problémájára ís. Ha ez sike­rült ... — Sikerült. Igor Rusnáktól, a színház mű­vészeti vezetőjétől azt kérdez­zük, hogy milyen műsortervet állítottak össze erre az évadra. — Legközelebb újra Brecht művet, az Egy fő az egy fő cí­műt mutatjuk be, majd Arbuzov színművére, Az Arbát meséire készülünk. Ezután felszabadulá­sunk 30. évfordulójára irodal­mi összeállítást mutatunk be szovjet költők műveiből. A sze­zon végére Ľubo Feldek: Rege a szép Asriáról című verses gyermekdarabját visszük színre. Ázsiai történet, melynek érde­kessége, hogy a színészek maszkban játszanak ... — Mint a japán No játékok bán? — ... igen és ennek rende­zésére a Banská Bystrica-i báb­színház kitűnő rendezőjét, Pa vei Uhert nyertük meg. — Hány személyből áll az együttes? — A színház 1971-ben négy színésszel nyitott, ma 14 állan­dó tagunk van, zömében a VŠMU — Színművészeti Főisko­la — neveltjei. Ez a kis színház a bratisla­vai korzó ódon házának pin­céjében, ha a jövőben is követi céljait, akkor mind fontosabb helyet biztosít magának és új színekkel gazdagítja színházi kultúránk palettáját. SIMKÚ MARGIT Varsó a festészetben BEMUTATÓ A LENGYEL KULTURÁLIS KÖZPONTBAN Az évfordulók emlékek éb­resztői. Napjainkban a Lengyel Népköztársaság is feledhetet­len eseményre emlékezik. Fő­városa harminc esztendővel azelőtt szabadult fel a hitleri borzalmak alól, a szovjet had­sereg és saját katonái áldoza­tos hősiessége árán. A barbár germán megszállók távozása után egy elpusztított, holtnak tetsző város terült el a régi v’íágzó Varsó helyén. Csont­vázszerű épületmaradványok, feldúlt utcák, terek, letarolt parkok, kiégett házak üres, fe­kete ablakszemeikkel mered­tek a füstölgő semmibe. De Varsó csupán tetszhalott volt. A századok során annyi szenvedést elviselt lengyel nép a háború rájuk mért csa­pásai, a varsói felkelés vér­fürdője után is életképes ma­radt. Ösztönös ragaszkodással tért vissza városa romjai közé, oda, ahol született, élt, szere­tett és szenvedett. Otthontala­nul és elgyötörtén, de elszán­tan takarították el a szovjet és saját katonáik segítségével a romokat. Az egész nemzet szívvel, lélekkel, értelemmel fogott az újraépítéshez. Kenye­ret kaptak az éhezők, fedelet a fejük fölé az otthontalanok. Nem könnyen, de a lengyel kommunisták céltudatos veze­tésével eredményesen haladt az újjáépítés. 1950-ben már állt Nowa Huta. A szocialista Len­gyelország világviszonylatban is immár számottevő tényező lett. A haladás és igazság szo­cialista útját járva valósult meg az anyagi és szellemi új­jáépítés. S a városban, melyet a fasiszta őrület el akart tün­tetni a föld színéről, ismét vi­rul az ipar, a tudomány és a ■lövészet. Az 1945-ből a mába ívelő fej­lődés folyamatát érezteti a Varsói Történeti Múzeum tulaj­donát képező jónéhány kép és falikárpit, mely most a Len­gyel Kultúra Központjának fa­lait díszíti. Tapisszériájuk ma már előkelő helyet foglal el Európában. Erről győznek meg az itt függő gobelinek is. An­na Sledczowska remekbe ké­szült művén Varsó címere lát­ható. Finom, új technikával, lazán kibomló virágokkal, sár­gás, aranytól csillámló alapon kékzöld keretben tűnik elő a védekező, illetve a támadó v arsói szirén. A szép, régi monda szerint századokkal ez­előtt egy testvérpár: Warsza és Sawa járták az országot. Fá­radtan pihentek meg egy nagy folyó partján, melynek hullá­mai közül halfarkú szirén buk­kant fel és így szólt: Itt vá­rost kell alapítani, mely maj­dan nagy és híres lesz. A szi­rén jóslata valóra vált. loana Hasiiiruwa már a mai Óvárost az éjszaka finom li­lái, kékjei, zöldjei párázatában varázsolja elő. A megejtő szín- harmóniából villan elő Varsó híres szép tere, újraéledt épü­leteivel, középen a hatalmas oszlop tetején III. Vasa Zsig- niond szobrával. S a háttérből az új lakóházak szétszórtan felvillanó ablakai a békés élet hirdetői. A jobbára posztimpresszio­nista felfogású vásznakon M. Zeroinska az 1943-as Novy Swiat utca kilőtt falait, komor tankelhárítóit veszi ecsetjére. A. Lyswiunski szenvedélyesen, pasztózusan felrakott színekkel vetíti elénk 1945. május 1-ét. Gyászos falmaradványok riasz­tanak, de alattuk lobogó vér­színű zászlókat lengető lelkes tömeg vonul. A. Kofkowski a Halálfalat idézi, annak ved­lett vakolatú, sérült, repede­zett téglatestét, s alatta a ke­gyelet lobogó gyertyáit és vi­rágait. H. Zaremba remegő szí­nekkel láttatja az évszázados nemzeti történelmi események színhelyét, a felismerhetetlenné szétrombolt királyi várat. B. Wilmowska a Canaletto fest­ményei alapján, régészek és építészek közös erőfeszítésével újraépülő várra hívja fel a fi­gyelmet. E. Kokoszkn konstruk­tív fogalmazású Hídja bátran feszül a Visztula fölött. W. Panasz a modern Varsó sok emeletes lakótömbjeit, ostorvi- lágítású, fényes, forgalmas ut­cáit, száguldó autóit józan mértanias szerkezetű formák­kal rögzíti. T. Lapinski a fej­lett lengyel műemlékvédelem érzékenyen helyreállított régi középületei és lakóházai közé visz el. W. Palessa a Lenin Múzeum körüli utcák élénk forgalmát jeleníti meg. H. Ko­ra jewska szintén egy ódon hangulatú térre kalauzol. A lejtősen emelkedő házakhoz többkarú lépcső visz fel. Kor­látján mai fiatalok hajolnak keresztül. Napszemüveges leány, hosszú hajú fiú fény­képezőgépét irányítja a von­zón érdekes látnivaló felé. Lej­jebb, az egyik pihenőn mele­gen összesimuló ifjú pár. Olyan önfeledten csókolóznak, mint­ha egyedül lennének a vilá­gon. J. Mlynárski A krakkói téren című alkotásában is fiatal élet pezseg. Siető diákok, rohanó autók jelzik, hogy az idő nem áll. S a mai embernek benne és vele kell lépést tartania. S Varsó „a hamvaiból megéledt Főnix“ és egész Lengyelország valóban lépést tart korunkkal. BÁRKÁNY JENONÉ Ajándék a pyeimekeknek Üj szlovák opera bemutatója Az eredeti szlovák opera-mű. íaj fejlődésének, magas színwo- nalának egyik újabb bizonyíté­ka Tibor Freso érdemes művész „Martin és a Nap“ című mese­játéka, amit január 18-án mu­tatott be a Szlovák Nemzeti Színház. Freso első ízben mu­tatkozott be operakomponista­ként és elmondhatjuk, hogy azonnal nagy sikert aratott. Műfaji elsőszülöttje valóban kellemesen lepi meg a szak­embert és a felnőtt nézőt egy­aránt, de különösen megörven­dezteti azokat, akiknek íródott, a fiatal hallgatókat, a gyerme­keket. A szerzőnek ezt az első operáját egyébként a múlt év­ben a Szlovák Zenei Alap ver­senyében díjjal jutalmazták. A szövegkönyvet Branislav Kriska és Alexandra Braxato- risová írta. A szerzők bátran és alkotó módon merítettek a szlovák népmesék anyagából és fantáziadús, dinamikus, ár­nyalt, lírával és meseelemek- kel gazdagon átszőtt librettót alkottak. A játék központi figurája Martin, a falusi legény, aki elindul, hogy kiszabadítsa a Jégvárba zárt Napot. Az úton kemény megpróbáltatásokat kell kiállnia, kísértéseknek ellenállnia, de Martin — mint a hazaszeretet, a gyermeki szeretet és a szabadságszeretet megtestesítője — győzelmesen vívja meg a harcát a rossz erőivel és kiszabadítja az em­berszív melegét, a boldogságot és a derülátó bizakodást jelké­pező Napot. A látszólag egyszerű törté­net a realitás és a fantaszti­kum határán mozog. A reális figurák (Martin, Milica, Anya, Nénike, Legények) mellett fel­vonulnak az állatok (különö­sen bájos táncot járnak a 2. képben) és a fantáziaszülte mesealakok (Jéghercegnő, a Hideg Nap Uralkodója, Varázs­ló), és arányosan váltakoznak a reális helyzetek a népi szo­kások megjelenítésével, vala­mint a fantasztikummal (pél­dául a hóvihar szárnyán ér­kező Jéghercegnő). A zenét erősen determinálja a mese szövete és kiválóan jellemzi az egyes figurákat és helyzeteket. Freso zenei nyel­ve mindenkor tiszta, érthető és hatásos. Sokévi zeneszerzői és karmesteri tudását, tapasztala­tait ízlésesen hasznosítja. Az opera kompozíciójában alkal­mazza a hazai és a külföldi hagyományokat, de a modern zenei elemeket is és ugyan­akkor érezni a szlovák népda­lok és általában az egész szlo­vák folklór ihlető hatását. A opera sikeres előadásához jelentős mértékben hozzájárul­tak a szerzők munkatársai — I.adislav Vychodil érdemes mű­vész, díszlettervező, Helena Bezákuvá kosztümtervező, La­dislav Holásek karvezető és Boris Sluvák koreográfus. A darabot B. Kriska rendező állította színpadra. Ladislav Vychodil színpadképe megfe­lelt a mű követelményeinek (bár a jobb színpadi tehnika lehetőséget ad még nagyobb és meggyőzőbb hatásokra is). A rendező nagy érdeme, hogy cél­tudatosan használta ki a dísz­let elemeit és ugyanakkor az énekeseket, a reális és a fan­tasztikus jelenetekben egy­Kubai grafikus tárlata Nagy érdeklődés nyilvánul meg a szlovák fővárosban lát­ható Kubai grafika tárlata iránt. Már az első napokban több százan tekintették meg az érdekes anyagot. Felvételün­kön Luis Miguel Valdes; Che Gucvara portréját megörökítő alkotását láthatjuk. aránt, természetes magatartás­ra, mozgásra, hangvételre ösz­tönözte és sikerrel hasznosítót* ta a világítás adta lehetősége­ket. Bizonyos vontatottság csu­pán a 3. képben érezhető (Martin harca a Rossz erőivel), ezt azonban Kriška hatásos táncbetéttel hidalja át. A drá­gakövek és a kristálypelyhek tánca hatékonyan és látványo­san ellensúlyozza Martin küz­delmét a Varázslóval, a Hideg Nap Uralkodójával és a Jég­hercegnővel és ez az említett képben enyhíti a vontatottsá- got. A operát kettős szereposztás­ban tanulták be. A bátor és becsületes Martin színpadi megszemélyesítői Stefan Hudec és Róbert Szücs, a hűséges és önfeláldozó Milicát Anna Cza- ková és Alžbeta Svobodová alakítja, a jóságos és szerető Anya szerepében Oľga Haná* ková érdemes művész és Nina Hazuchová érdemes művész lép színpadra, a Hideg Nap Uralkodója Ondrej Malachovs- ký és Sergej Kopcák, a Jégher­cegnő Jarmila Smyčková és Si- dónia Haljáková, a Pandúr, a Varázsló, a Nénike és a káro­gó Varjú szerepében Stefan lantit, Juraj Oniščenkót, illető­leg Ľuba Baricovát és Jarosla­va Sedlárovát láthatjuk, Kubót, Pavel Gábor és Vojtech Schrenkel, Bruini Mackót pe­dig Stanislav Beňačka és Jo­zef Špaček alakítja. Az éneke­sek teljesítményéről csak any- nyit, hogy a kétségtelen igye­kezet ellenére nem sikerült minden szereplőnek elérni az azonos értékű és színvonalú tolmácsolást, azonban a prózai szöveg hitelesen és természe­tesen hangzott. Elismerést ér­demel az SZNSZ ének- és ba­lettkara is. Az együttesek tag­jai, L. Holásek karvezető és B. Slovák koreográfus érdeme révén, a rendező utasításait betartva, nagy felelősségtudat­tal és beleérző lelkesedéssel dolgoztak a színpadon. H. Be- záková kosztümjei immár ha­gyományosan növelték a ha­tást. Megállapíthatjuk, hogy Frešo első operájának bemutatására a Szlovák Nemzeti Színház nagy gondot fordított és ezt a siker is bizonyította, azon­ban ez a siker a további elő­adásokon még átütőbb lehet. Elsősorban a színpadkép tö­kéletesítésével növelhetik a mesejátékoknál nélkülözhetet­len pompát és hatásokat. Frešo új alkotása kétségtele­nül gazdagítja a jelenkor ere­deti szlovák opera-műfaját. ALFRÉD GABAUER KULTURÁLIS HÍREK • Mihail Solohov, a világ­szerte ismert szovjet író má­jusban lesz hetvenéves. A So- lohov-ünnepségek előkészítésé­re jubileumi bizottság alakult Nyikolaj Tyihonov vezetésével. Tagjai közéleti emberek, írók, kutatók, film- és színházi szak­emberek. • Az idei nyári veronai ope­rafesztivált Bizet művével, a Carmennel nyitják meg, majd A végzet hatalmát és a Turan- dotot adják elő. Szerepel a mű­soron Beethoven IX. szimfó­niájának balettfeldolgozása is, Maurice Béjart koreográfiájával. • Galina Ulanova, a moszk­vai Nagyszínház világhírű prí­mabalerinája a napokban hat­vanötödik születésnapját ünne­pelte. Tíz évvel ezelőtt vonult vissza a tánctól, azóta a Nagy­színház balettegyüttesében az utánpótlással foglalkozik. • Alapításának századik év­fordulóját ünnepli az idén a pá­rizsi Opera. A nagy múltú szín­ház jelenleg több minit 1100 személyt foglalkoztat; köztük száz kórustagot, 140 zenészt és 150 táncost. • A csendes-óceáni Faitu Hí­va sziget nevét adta legújabb könyvének címéül Thor Heyer- dahl. A könyv arról szól, ho­gyan valósította meg tervét Heyerdahl és felesége, amikor a második világháború előtt ex­pedíciókat vezettek a polinéziai szigetekre. Visszaemlékezései­ben a szerző a mai ember ter­mészetbe menekülésének képte­lenségével foglalkozik. 1975. I. 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents