Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-18 / 15. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK TESTVÉRI EGYÜTTMŰKÖDÉS Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága fő­titkárának vezetésével hazánk párt• és kormányküldöttsége rövidesen hivatalos baráti látogatást tesz a Bolgár Népköz- társaságban. E látogatás, amelyre a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának meghívásá­fa kerül sor, újabb nagy jelentőségű állomása lesz azoknak a hagyományosan jó, testvéri kapcsolatoknak, amelyek or­szágainkat egybefűzik. Bulgária, amely három évtizeddel eze­lőtt lépett a szocialista építés útjára, mindig számíthatott a baráti szocialista országok támogatására. A Bolgár Népköz- társaság kezdettől fogva tagja a szocialista országok védelmi közösségének, a Varsói Szerződésnek, s tevékenyen részt vesz a testvéri országok gazdasági integrációjának, a KGST-nek a munkájában. A baráti szocialista országokkal, így a hazánk­kal, kiépített sokoldalú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok to­vább szélesednek és mélyülnek, az együttműködés újabb és újabb területekre terjed ki. Mindez a bolgár nép és az egész szocialista közösség javát szolgálja. Három évtized eredményei A felszabadító szovjet fiad- sereg 1944. szeptember 8-án ér­te el Bulgáriát, s ezzel lehe­tővé vált az általános fegyve­res felkelés. Másnap az egész országban kirobbant a harc, amely órák alatt elsöpörte a fasiszta monarchiát. Bulgária történetében először megkez­dődhetett a szabad, demokrati­kus állam felépítése, kezdetét vette a szocialista fejlődés. A három évtizede iparral még szinte egyáltalán nem rendelkező, fejletlen mezőgaz­dasági ország ma a világ egyik gazdaságilag leggyorsabban fej­lődő ipari-agrár állama. Az ipa­ri termelés értéke ma már öt­venszerese az 1939-es évinek. Nehéz munkával megteremtet­ték a háború előtt még egyál­talán nem létezett nehézipart, amelynek néhány ágazata, így a vegyipar, az utóbbi években már világhírre tett szert. A me­zőgazdaság is gyökeresen át­alakult. A gépesítés, a kemizá- lás, a nagy gazdasági egységek létrehozása, a termelés kor­szerűsödését jelzik. Míg harminc évvel ezelőtt milliók éltek Bulgáriában a legkilátástalanabb nyomorban, ma már az ország lakossága a biztos megélhetés nyugodt, kiegyensúlyozott légkörében élhet. Az állam nagy erőfe­szítéseket tesz a lakosság élet- színvonalának javításáért, anyagi, kulturális igényeinek egyre magasabb szintű kielé gltéséért. A BKP XI. kongresszusa előtt A fejlett szocialista társada­lom építésének új, világos táv­latait az a program öleli fel, amelyet a Bolgár Kommunista Párt 1971. áprilisában megtar­tott X. kongresszusa hagyott jóvá. A program sikeres telje­sítése hozzájárul a szocializmus erősítéséhez a Bolgár Népköz- társaságban, a testvéri barát­ság elmélyítéséhez és a Szov­jetunióval, hazánkkal és a szo­cialista közöség többi országá­val folytatott sokoldalú együtt­működés bővítéséhez. Segíti a Varsói Szerződés és a KGST tagországai egységének és ere­jének erősödését nemcsak nem­zetközi vonatkozásban a továb­bi enyhülésre irányuló lenini békepolitika megvalósítása so­rán, hanem a szocialista kö­zösség politikai, gazdasági és ideológiai erejének megszilár­dításában is. A bolgár dolgozók kezdemé­nyező munkájának nagy len­dületet adott a BKP Központi Bizottságánk múlt év decem­berében tartott pelnáris ülése, mely pozitívan értékelte az el­múlt időszak eredményeit, de rámutatott az új feladatok igé­nyességére is. Az ülésen elha­tározták, hogy 1976. elejére összehívják a párt XI. kong­resszusát. Ez a tény éppúgy, mint az, hogy az 1975-ös évvel Bulgária a hatodik ötéves ter­vének utolsó, döntő évébe lé­pett, jelentősen hozzájárult a dolgozók kezdeményező mun­kája különböző formáinak ki­bontakozásához a terv határ­idő előtti teljesítése érdekében. „Változtassuk az 1975-ös évet a legnagyobb munkasikerek esztendejévé, teljesítsük és szárnyaljuk túl a hatodik öt­éves tervet, üdvözöljük méltó­an a BKP XI. kongresszusátI" — hangoztatja a párt központi bizottságának felhívása, ame­lyet az egész bolgár társada­lom magáévá tett. A dolgozók kollektívái, sőt egész kerületek is a XI. kongresszus tiszteleté­re kötelezettségvállalásokat tesznek, hogy minden tartalé­kot maradéktalanul felhasznál­nak a termelékenység és a termelés növelésére. Emellett nagy figyelmet • szentelnek a termelőhelyek gyors átalakí­tásának és korszerűsítésének, valamint a termelési költségek csökkentésének. A csehszlovák—bolgár kapcsolatok fejlődése Hazánk Bulgáriához fűződő baráti kapcsolatait, melyek a nemzeti szabadságért vívott kö­zös harcokban acélozódtak meg, az 1948-ban Prágában alá­írt barátsági, együttműködési é« kölcsönös segítségnyújtási szerződés fektette szilárd ala­pokra. Ez a szerződés, amelyet 1968 áprilisában felújítottak, alapjaiban megváltoztatta a két állam gazdasági és kulturális együttműködésének jellegét, s biztosította a csehszlovák—bol­gár kapcsolatok fejlődését a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­vei alapján. E kapcsolatok fejlődésében jelentős szerepe volt országa­ink párt- és kormányküldött­ségei Todor Zsivkov illetve Gustáv Husák elvtárs vezetésé­vel 1971-ben és 1972-ben sor­ra került találkozóinak. Ugyan­így a párt-, a parlamenti, szak­szervezeti, gazdasági és kultu­rális küldöttség kölcsönös láto­gatásai nagy mértékben hozzá­járulnak az együttműködés el­mélyítéséhez. Különös figyelem irányul mindenekelőtt a gaz­dasági és tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésére. Országaink gazdasági kap­csolatai egyre bővülnek, a csehszlovák—bolgár kereskede­lem az 1939 évi 4,5 millió ru­bel értékről 1973-ban 256 millió rubel értékre emelkedett. Nagy jelentőségű volt az 1971—75-ös népgazdasági tervek egyezte­tése az 1970-ben aláírt jegyző­könyvben, amely kitűzte a to­vábbi gazdasági együttműködés alapvető irányait és számos ágazatban a termelés szakosí­tása és a kooperáció bővíté­sének feltételeit. Ennek a jegy­zőkönyvnek az alapján sikere­sen bontakozik ki az együttmű­ködés főként a gépipar, a ko­hászat, a vegyipar- és a köz­szükségleti ipar területén, s lét­rejöttek a kölcsönös együttmű­ködés új formái is. A csehszlovák—bolgár gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésé­ben jelentős része van &z 1958- ban megalakult Csehszlovák- bolgár Gazdasági Együttműkö­dési Bizottságnak, amely meg tárgyalja és jóváhagyja a gaz dasági és tudományos-műszaki együtműködés programját, kü lönös tekintettel a tervezés szorosabb egyeztetésére. Ennek alapján elmélyül a két ország ötéves és távlati terveinek a koordinálása, bővül a szakos! tás és a kooperáció főként a gépiparban, a vegyiparban, a közlekedés, a mezőgazdaság, a könnyűipar, a tudomány és a technika területén. Már eddig is számos szakosításról szóló megállapodás jött létre, mint például együttműködési egyez­mény a Skoda tehergépkocsi gyártása terén a sumeni Mada ra üzem és a libereci gépkocsi­gyár között, egyezmény do­hányipari gépek gyártásának szakosításáról a Haskov-i bol­gár üzem és a plzefti Skoda- művek között stb. A gazdasági együttműködés­sel egyidőben szüntelenül bő­vülnek és mélyülnek kölcsö­nös kapcsolataink a tudomány és a technika, a kultúra, az iskolaügy valamennyi terüle­tén. PROTICS JOLÁN LEVONJÁK A TANULSÁGOT? Kissinger tv-nyllatkozata Washington — Az 1972-es szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodás diszkriminációs feltételekhez kötött életbelép­tetését elutasító szovjet dön­tésről szólva Kissinger külügy­miniszter az amerikai közmű­velődési televízió-hálózatnak adott egyórás nyilatkozatában csütörtökön este kijelentette, hogy az amerikai kormány ezt a kérdést sürgősen ismét a kongresszus elé kívánja vinni azzal a szándékkal, hogy „min­den érdekelt levonja az ügy ta­nulságait“. Kissinger nyomatékosan el­utasította a szovjet döntés olyan beállítását, mintha a Szovjetunió lenne az, amely „megtagadja“ az 1972-es keres­kedelmi megállapodást. „Saj­nos — mondotta á külügymi­niszter — a kongresszus volt az, amely helyénvalónak tar­totta, hogy a Szovjetunió ál­tal belügyeibe való beavatko­zásnak tekintett olyan külön­leges kikötéseket iktasson tör­vénybe, amelyek nem voltak előreláthatőak, amikor 1972- ben a kereskedelmi egyezmény megkötéséről tárgyaltak. Mi a magunk részéről két éven át ismételten óva intettük a kong­resszust a szóbanforgó törvény- módosítás elfogadásától, s vé­gezetül csak a legnagyobb vo­nakodással mentünk bele a do­logba. Ügy vélem, hogy a kongresszus és a kormány megértésre jusson: mi az, ami a külpolitikában lehetséges, és mi az, amit törvénykezésnek lehet alávetni.“ Kissinger úgy vélekedett, hogy „az enyhülés politikája ezzel visszaesést szenvedett el“, de meggyőződését fejezte ki, hogy az enyhülési folyama­tot megkövetelő szükségszerű ség „képessé tesz bennünket arra, hogy ismét előrehalad­junk. A magunk részéről hala­déktalan tanácskozást kezdünk a kongresszussal annak tisz­tázására, miként működjön együtt a kormány és a törvény- hozás az enyhülési politika al­kalmazásában“. Az amerikai külügyminiszter a továbbiakban rendkívüli nyo­matékkai hangsúlyozta a stra­tégiai fegyverkezés korlátozá­sáról létrejött vlagyivosztoki keretmegá'llapodás fontosságát. Mint mondotta, erre alapozva „következő lépésként tető alá kell hozni az átfogó hosszú le­járatú SALT-2 egyezményt“, majd pedig lépéseket kell ten­ni stratégiai fegyverzet-csök kentést tárgyalások előkészíté­sére. Vitába szállt azokkal az ame­rikai körökkel, amelynek úgy próbálják beállítani az enyhü­lési politikát, mint „amerikai engedményeket a Szovjetunió­nak“. „Az enyhülés politikáját — fejtegette Kissinger — alap­vetően az a tény teszi szükség­szerűvé, hogy egy nukleáris háború katasztrófa lenne az egész emberiség számára. Ezután újra aláhúzta a Szov­jetunió és az USA között létre­jött sokszálú kapcsolatok mara­dandó fontosságát, különös­képpen kiemelve a SALT- egyezményeket. További kérdésekre válaszol­va Kissinger tompítani iparko­dott a Business Week-nek adott nyilatkozata álltai nagy vihart kavart — szerinte „összefüg­géseiből kiragadott“ — monda­tát, amelyben nem zárta ki a közel-keleti oljatermelő orszá­gok elleni amerikai katonai intervenció eshetőséget. Han­goztatta, hogy csupán egy olyan abszolút feltevésszerű le­hetőségről szólt, amikor „meg­kísérelnék az ipari világ tény­leges megfojtását“. Vagyis — magyarázta a külügyminiszter — „ez a hipotézis feltételez­te, hogy a konfrontációt az olajtermelő országok kezdemé­nyeznék. Akkor Is megmond­tam és most újra leszögezem: nem hiszem, hogy ez a helyzet ténylegesen bekövetkezne, csu­pán feltevésszerűen beszéltem egy szélsőséges helyzetről, amit más országok provokál­nának ki. Azt hiszem, magától értetődő, hogy az USA nem en­gedheti meg, hogy megfojt­sák ... Mi nem beszélünk olaj­mezők elfoglalásáról, amint azt egyesek túlságosan könnyedén emlegetik — ez nem a mi poli­tikánk“. A közel-keleti helyzetről szólva elismerte, hogy az ál­tala folytatott szakaszos rende­zési diplomácia „növekvő ne­hézségekbe ütközik“. Hangsú­lyozta azonban, hogy „lehetsé­ges a haladás“ és reményét fe­jezte ki, hogy a jövő hónap folyamán haladást érünk el“. Tagadta, hogy az USA közel- keleti erőfeszítései „a Szovjet­unió kirekesztésére“ irányulná­nak. Kiemelte, hogy „a Szov­jetuniónak okvetlenül egy vég­ső megoldás részesévé kell vál­nia és soha nem volt politi­kánk célja, hogy megkísérel­jük kizárni a Szovjetuniót egy közel-keleti rendezésből“. A fogyasztók fizetnek rá A moszkvai Pravda az amerikai kormány bel- és gazda­ságpolitikai intézkedéseiről Moszkva — Tornász Kolesz nyicsenko, a Pravda hírmagya rázója a lap pénteki számában, az amerikai kormány gazdasá­gi programját kommentálva rá mutat: az Egyesült Államok vezető körei ismét azt az utat választották, hogy tovább csők kentik a dolgozók életszínvo­nalát, s arra törekszenek, hogy a gazdasági hanyatlás követ kezményeit a dolgozó emberek­re hárítsák. Az infláció, ame­lyet néhány hónappal ezelőtt hivatalosan is az első számú ellenségnek minősítettek, most háttérbe szorult. Úgy döntöt­tek, hogy intézkedéseket hoz nak az üzleti tevékenység fo­kozása érdekében. Ennek cél­jából 16 millió dollárral csők kentik a szövetségi jövedelmi adót és a vállalati adókat Ugyanakkor csökkentik a sző vetségi költségvetés programjai nak többségét. A Pravda arra is felhívja a figyelmet, hogy az amerikai kormány intézkedései egyálta­lán nem érintik a Pentagon ki­adásait, holott az több mint százmilliárd dollárt kért a kongresszustól militarista cé­lokra. Jurlj Romancov, a TASZSZ New York-i tudósítója ugyan­ezzel a témával kapcsolatban a többi között az alábbiakat ír­ja: Az amerikai közvélemény, a sajtó és a szakértők tartózko­dóan fogadták a gazdasági ne­hézségek elleni harc kormány- programját, amelyet Gerald Ford amerikai elnök fejtett ki kongresszusi üzenetében. A program újabb problémákhoz vezet — írja ezzel összefüggés­ben a Wall Street Journal. A szakértők általában meg­egyeznek abban, hogy a java­solt intézkedések fő következ­ménye az infláció további nö­vekedése lesz. Megjósolják, hogy az infláció üteme 1975- ben ismét elérheti a kétjegyű számot. Tartózkodóan fogadták a jö vedelmi adók bizonyos csök­kentését is. Olyan vélemények hangzottak el, hogy ez az in­tézkedés leginkább azokon könnyít, akiknek erre a köny- nyítésre a legkevésbé van szük­ségük, és nagyon keveset segít azokon, akiknek nagyobb szük­ségük lenne a könnyítésekre. A sajtó véleménye szerint ez az intézkedés mindenütt a te hetős amerikaiak javát szol­gálja. A fent említett Wall Street journal a továbbiakban rámu­tat: a legtöbb közgazdásznak az a véleménye, hogy a kor­mányprogram nem befolyásol ja lényegesen a munkanélküli­ség szintjét. Egyes szakértők még ennél is borúlátóbbak. A washingtoni Brookings intézet egyik munkatársa, a Journal Oj Commerce című lapnak adott nyilatkozatában megjósolja, hogy 1975 végére általánosság ban 9—10 százalékot is elér hét a munkanélküliség. A legnagyobb aggodalmat és kiábrándulást az energetikai in­tézkedések váltották ki. Szak­értők véleménye szerint az olajárak további emelkedése a gazdasági élet minden területé­re kihat. A Christian Science Monitor szerint a különböző társaságok az energiaárak emelkedésével kapcsolatos költ­ségtöbbletet változatlanul a fo­gyasztókra hárítják. BORISZ PONOMARJOVOT az SZKP Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának póttagját, a Központi Bizottság titkárát a párt és a szovjet állam érde­kében kifejtett értékes mun­kásságáért 70. születésnapja alkalmából a „Szocialista Mun­ka Hőse“ címmel tüntették ki. EDWARD GIEREK, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára ötnapos hivatalos kubai baráti látogatásának befejezté­vel Havannából a portugál fő­városba érkezett. A lisszaboni repülőtéren Giereket Concalves portugál miniszterelnök, Alva- ro Cunhal tárca nélküli mi­niszter, a Portugál Kommunis­ta Párt főtitkára, valamint Ma­rio Soares külügyminiszter, a szocialista párt főtitkára fogad­ta. NYIKOLAJ FAGGYEJEV, a KGST titkára budapesti látoga­tásának befejeztével Moszkvába utazott. A magyar fővárosban Lázár Györggyel, az MNK Mi­nisztertanácsának alelnökével, a KGST Végrehajtó Bizottságának elnökével a KGST soron követ­kező végrehajtó bizottsági ülé­sének előkészületeiről tanács­kozott. SZERGEJ KOROLJOVNAK, a szovjet kozmikus rakétarend­szerek ismert tervezőjének tisz­teletére Moszkvában természet- tudományi szakemberek részvé­telével tudományos ülést tar­tottak. Koroljov 1966-ban hunyt el és ő tervezte a Jurij Gaga- rin által vezetett első űrha­jót. REZA PAHLAVI iráni sah öt­napos nemhivafialos ausztriai látogatásának befejeztével Svájcba érkezett. KADAR JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta Kurt Hagert, az NSZEP PB tagját, a Központi Bizottság titkárát, valamint a kíséretében levő Johannes Hör- niget és Ottó Reinhordot, az NSZEP KB tagjait. MAO CE-TUNG, a Kínai Kom­munista Párt KB elnöke fogad­ta Franz Josef Strausst, a nyu­gatnémet kereszténydemokrata ellenzéki párt elnökét. A SZOVJETUNIÓBAN felbo­csátották a Kozmosz—702 elne­vezésű műholdat. KURT WALDHEIM ENSZ-fő- titkár a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány kérésére az 1973. január 27-i Vietnam­ról szóló párizsi megállapodás­sal összhangban utasítást adott arra, hogy Genfben az ENSZ mellett hozzák létre a DIFK összekötő misszióját. WALLADOLID spanyol város­ban bezárták az orvosi fakul­tást, melynek diákjai a közel­múltban letartóztatott nyolc kollégájuk szabadon bocsátását követelték. A diákokat „illegá­lis propaganda“ vádjával tar­tóztatták le és hétfőn kezdődik tárgyalásuk. Megbélyegzik Ford kihívó kijelentéseit Az FKP székházában csütör­tökön sajtóértekezleten ismer­tették 17 európai tőkésország kommunista és munkáspártjá­nak nyilatkozatát. A deklará­ciót, amelyet az FKP és a töb­bi testvérpárt megbízásából Kanapa, a párt központi bizott­ságának tagja olvasott fel, a nyugatnémet, az osztrák, a belga, a nyugat-berlini, a cip­rusi, a dán, a spanyol, a finn, a francia, a brit, a görög, az ír, az olasz, a luxemburgi, a norvég, a portugál és a San Marino-i párt írt alá. A nyilatkozat megbélyegzi Ford amerikai elnök legutóbbi kihívó kijelentéseit, amelyek­kel háborúval fenyegette meg a Közel-Keletet és Vietnam né­peit és amelyek az amerikai imperializmusnak a világ veze­tésére irányuló igényeit hirde­tik. A nyilatkozat felhívja az európai népeket, az európai béke és együttműködés híveit, állják útját a katonai kaland­nak/ biztosítsák a kontinens és a világ békéjét

Next

/
Thumbnails
Contents