Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-17 / 14. szám, péntek
ERDEI VILÁGBAJNOK A VEZETŐ ERŐ TANULMÁNYOK A PÁRTRÓL ÉS A MAI SZOCIALISTA TÁRSADALOM MUNKÁSOSZTÁLYÁRÓL Tudományos berkekben nemcsak nálunk, hanem más országban is gyakori téma a párt vezető szerepének és a munkás- osztály fogalmának a meghatározása. A kérdésről legutóbb a Béke és Szocializmus című folyóirat, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Főiskola, valamint a Nowe Drogi című folyóirat rendezett nemzetközi elméleti konferenciát. A Varsóban megtartott tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttei, továbbá a Béke és Szocializmus, valamint a Nowe Drogi című lap képviselői, a LEMP KB mellett működő Társadalomtudományi Főiskola és Lengyel- ország más tudományos intézményeinek képviselői vettek részt. A háromnapos tanácskozáson elhangzott közel 30 beszámoló, illetve felszólalás közül a legjobb 11 most. A munkásosztály és pártja a mai szocialista társadalomban címmel könyvalakban Is megjelent. A Kossuth Könyvkiadó által gondozott gyűjtemény annál is inkább hasznos és megérdemli a figyelmet, mert ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy az ideológiában nincs „senki földje“. Az emberben, vagy a burzsoá, vagy a marxista—íeninista eszme uralkodik. Vagy ez, vagy az határozza meg cselekedeteinket. Közismert az is, hogy a burzsoázia a marxizmus megszületése és különösen világméretű elterjedése óta mindent elkövet, hogy a munkásosztály ideológiáját és magát a munkásosztályt is rágalmazza, diszkreditálja. Egykor közvetlenül, nyíltan támadott. Manapság azonban eszközei differenciáltak. Tudja, hogy „eszméje“ csak úgy érhet el hatást, ha alkalmazkodik, ha álcázva jelenik meg. A történelmi körülmények megváltozása, a marxizmus—leninizmus világraszóló győzelme, a régi revizionizmu- sok leleplezése és visszautasítása következtében ma már a modern revizionizmus sem léphet fel másképpen, csak mint valamilyen jelzővel ellátott „marxizmus—leninizmus“. („Alkotó marxizmus“, „humanista marxizmus“, „demokratikus szocializmus“, „emberarcú szocializmus" stb.] Erre vonatkozólag egyébként sok példát szolgáltattak az 196H-ban és az 1969- elején nálunk történt események Is. A inát az enyhülés jellemzi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ideológia területén békekötés történt. Az eszmék csatájában nincs, és a jövőben sem lesz „j egy ver szünet“. Eszmei síkon továbbra is világméretű harc folyik az utolsó kizsákmányoló társadalom, a kapitalizmus és a kizsákmányolástörökre megszüntető társadalom, a szocializmus között. A burzsoázia ellen, az emberiség felemelkedéséért, az új társadalomért a küzdelmet a munkásosztály vezeti. Hogy a feladat miéi t csak a munkásosztály műve lehet, és hogy miért csak a munkásosztály vezetésével dönthető meg a kapitalizmus, szüntethető meg a kizsákmányolás, és építhető fel a szocializmus, majd a kommunizmus, azt Lenin tárta fel, határozta meg. Ezt írta: „Az elnyomott osztályok közül csak az az - osztály képes meg szüntetni diktatúrájával az osztályokat, amely a töke elleni sztrájkok és poli ti kai luircok évtizedei folyamán iskolázódott, tömiTrült, kinevelődött, megedzödött, — csak az az osztály, amely elsajátította az egész városi, tpari, nagykapi- talista kultúrát, amely el van szánva és képes arra, hogy ezt a kultúrát megvédje, minden vívmányát megőrizze, tovább fejlessze és az egész nép, minden dolgozó számára hozzáférhetővé tegye — csak az az osztály, amely képes elviselni mindazokat a nehézségeket, megpróbáltatásokat, viszontagságokat és nagy áldozatokat, amelyeket a történelem elkerülhetetlenül ráró, aki szakít a múlttal, és merészen utat tör az új jövő felé — ...a Ez az osztály a dolgozó népet képviselő munkásosztály, és általában a proletariátus, amely — ahogy Marx és Engels A kommunista kiáltványban írja — a tőke és az elnyomás elleni küzdelemben COtAt a láncait veszítheti el, do Gterébc egy világot nyerhet. Lenin megállapításának igazát történelmi tények bizonyítják. Elég ha a Szovjetunió és a szocialista országok gyakorlatára gondolunk, ahol a munkás- osztály vezető szerepe ma már a gyakorlatban érvényesül. A szocializmus ellenségei mégis mindent elkövetnek, hogy e tételt tagadják és megcáfolják. A tőkés rend védelmezői, a burzsoá ideológusok, az egyértelmű rágalmazásokon kívül „új elméleteket is gyártanak. Nézetük sokféle, a lényege azonban ezek mindegyikének az, hogy a munkásosztály vezető szerepéről szó sem lehet, hiszen a mai modern társadalomban, mind a proletariátus, mind pedig a burzsoázia „feloldódik“ az úgynevezett „növekvő középosztályban“, amelybe ők a szakképzett munkástól a vezérigazgatóig, vagy a magas rangú állami vezetőkig az összes alkalmazottat besorolják. Egy osztályban „egyesítik“ a burzsoát a proletárral. Szerintük ezt a „közép- osztályt" illeti meg a társadalom vezetésének a joga. Bőven akadnak olyan ideológusok is, akik ma a tudományos-technikai forradalom korában a társadalom vezető erejének az értelmiséget, elsősorban a technikai értelmiséget tekintik. A jobboldali opportunista nézetek közöl a leggyakoribb az úgynevezett weZ/í"-elmélet. A revizionisták a válságos időszakban nálunk is nagy hangon hirdették, hogy ma már Csehszlovákiában is az értelmiséget, az „elitet“ illeti meg a vezetés, az irányítás. A jobboldali nézetek tagadják a pártvezetés szükségességét. Tagadják, hogy a munkásosztály pártja, a kommunista párt az egész dolgozó nép érdekének a megfogalmazója, kifejezője, hogy a munkásosztály vezető szerepe kizárólag csak a forradalmi párt vezetésével valósulhat meg. A ,,baloldali“ opportunista nézetek szerint a munkásosz- tá’ly vezető szerepe csak a fizikai, kétkezi munkásoknak a vezetésben való részvételén keresztül érvényesülhet. A szektások lebecsülik a szakértelem szükségességét. Nem értik meg, hogy nem tart örökké az az állapot, amikor a munkásosztály kivívja a hatalmat, amikor a politikai megbízhatóság minden egyebet háttérbe szorító szempont. Tény, hogy a szocializmus építése hosszú, bonyolult folyamat. Ma azonban már a napnál Is világosabb, hogy szakszerű vezetés nélkül a mi társadalmunkat, a szocialista társadalmat sem lehet eredményesen építeni. A jobboldali és a „baloldali“ opporturfista nézetekből is látható, milyen fontos tisztázni a munkásosztály vezető szerepével kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdéseket. A társadalom fejlődése, a vezető szerep alakulása, a munkásosztály új vonásainak a kialakulása is szükségessé teszi ezt. Annál is inkább, mert a burzsoá ideológusok az új jelenségeket abszolutizálják és félremagyarázzák. A munkásosztály és pártja a mai szocialista társadalomban című gyűjtemény adatokkal bizonyítja, hogy a mai világban a munkásosztály vezető szerepe legteljesebben és legsokoldalúbban a békés egymás mellett élésért folyó harcban bontakozik ki. Már maga az a tény, hogy a világ kommunista mozgalma magára vette azt a küldetést, hogy elhárítsa egy új vi lágháború veszélyét, önmagá Ixin az emberiség sorsáért vállalt legmagasabbrendű történél mi felelősségről tanúskodik. S az a hatékonyság, amellyel ezt a küldetést megvalósítja, a szocialista rendszer, baráti közösségünk, az egész kommunista mozgalom és a nemzetközi munkásosztály hatalmas erejét bizonyítja. A munkásosztály és pártja vezető szerepe megvalósításának alapvető feltétele, hogy a marxizmus—leninizmus domináljon a szocializmust építő lársada lom szellemi életében. Az ideológia kulcsfontosságú tényező a szocialista társadalom helyes irányú fejlődésében. Fontos tudatosítani azt is, hogy a párt vezető szerepét helyes politiká ja biztosítja, az, hogy a politika összhangban legyen a szó cializmus általános törvényszerűségeivel, valamint a hely és idő szabta konkrét körűimé nyekkel. A munkásosztály történelem- formáló szerepe megnyilvánul a munkásosztály termelési, társa dalmi és kulturális tevékeny ségének minden formájában. Ám a munkásosztály forradalmi hatása a társadalom fejlődésére csak akkor érvényesülhet, ha törekvései és vágyai kifejeződnek a párt ideológiai, politikai és szervező tevékenységében. Élcsapat nélkül, kommunista párt nélkül a munkásosztály csupán a történetiem tárgya és nem alanya lenne. Az immár több mint fél évszázados szocia lista forradalom tapasztalatából is az a tanulság vonható le, hogy a marxista—íeninista alapokon álló kommunista párt az egyetlen erő, amely képes arra, hogy a munkásosztályt és az összes dolgozót a szocialista és a kommunista átalakulás útján vezesse. A munkásosztály fejlődésére és a vezető pártra vonatkozó lag számos új megállapítást is tartalmazó tanulntánygyűjte. ményt az 1973-as prágai kiadás alapján Fazekas István fordította. A viszonylag rövid írások a pártoktatásban is hasznosíthatók. BALÁZS BÉLA Az árva iák büszkék lehetnek rá, hogy földijük az elmúlt év őszén világbajnokságot szerzett. A norvégiai Sarpsborgban szerzett aranyéremről azonban nem tettek említést az újságok sport rovatai. Nem sportteljesítményről volt szó, hanem erőt és ügyességet igénylő munkáról, amely a 22 éves világbajnok mindennapi tevékenységét képezi. Stefan Juritka az erdő- munkások világbajnokságának egyik ágazatában, a fatörzsek áglalanításában szerzett világ- bajnokságot. Bizony, nagy volt a harc a harminc induló között, akik megelőzőleg a legfejlettebb erdőgazdasággal rendelkező ál latnukban országos bajnokságot nyertek. A motoros fűrésszel egy percen belül kell megtisztítani a kivágott lucfenyőt vagy jegenyefenyőt, a legjobbaknak ez félperc alatt is sikerül. Amikor megkérdeztük ?i világbajnoktól, hogy volt-e lám paláza a nagy verseny előtt, azt válaszolta, hogy egyáltalán, hiszen munkatársával és versenytársával, Stefan Hrubiak kai naponta nyolc órán át vég-> zik ezt a munkát. Juritka és Hrubiak munkacsoportja egy műszak alatt több mint 35 köbméter fát termel ki, ami 15—20 darab százéves, 30 méter magas fa kivágását, megtisztítását és szállításra való előkészítését jelenti. Norvégiában versenyzőink nagyszerűen helytálltak az erős nemzetközi mezőnyben. Megszerezték az első és az ötödik helyet u törzstisztításban, s további előkelő helyezéseket értek el. Nem véletlenül jutottak el a világbajnokságra, hiszen ügyességüket és rátermettségüket már a Katonai Erdőgazdaságok bajnokságán és az országos bajnokságon is bizonyították. Kép és szöveg: J B A KGST-n belüli együttműködés keretében a budapesti Orion gyár mikrohullámú berendezést gyárt a szovjet posta számára. ICSTK — MTI foto) A f a o világgazdaság egyik legfontosabb nyersanyaga A világ nyersanyagtermelésében a kőszén után mennyiségben a fa áll a második helyen, megelőzve a kőolaj- és a vas- érctermelést. A la tehát a világgazdaság egyik legfontosabb nyersanyaga. Az ordészet a szinte kimeríthetetlen energiaforrást, a napsugárzást hasznosítja. Amíg a világ szónkészle- tei —, amelyek a letűnt korok napenergiáját tartalmazzák —, kímeríthelők, addig a faanyag újratermelésének lehetősége állandó. A faanyag sok hagyományos felhasználási területről kiszorult, de jelentősége napjainkban sem csökken. A világ erdőterületei — noha azok jelentősen megritkultuk, vagy egyes területeken teljesen eltűntek — még ma is nagyobbak a mezőgazdaságilag hasznosított területeknsél. A világ összes erdőterülete a FAO (az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezete} erdőleltára szerint 4405 millió hektárra tehető. Az erdők elosztása azonban igen egyenlőtlen, a tűlevelű erdőállomány 93 százaléka és a lombos erdőik 40 százaléka az északi féltekén helyezkedik el. A világgazdaság f a n y ersauy ag-szü kségle t ét az összes erdőterület egyharma- dáról biztosítjuk, az erdők közel kétharmada még érintetlen. Földünk használatban levő erdőinek élőfa készlete a FAO erdőleltára szerint eléri a 156 milliárd köbmétert. A használatban levő erdők évi bruttó növedéke meghaladja a 2,0 milliárd köbmétert, amelyből 1,5 milliárd a tűlevelű, 1,3 milliárd a lombos fafajokra esik. A 30 százalékon felül erdősült országok általában faexportáló országok. Az első helyen álló Szovjetunió a világ erdőben leggazdagabb országa. A Szovjetunióban az erdőkhöz tartozó összes terület 1131,1 millió hektár, amelyből az erdővel bo rílott terület 743 millió hektár. Jugoszlávia erdőterülete mintegy 35 százaléka az ország területének.. Hazánk erdőterülete is több mint 4 millió hektár, erdösültségi foka pedig 33 százalékos. Az erdők jobbára a cseh és morva területeket övező peremhegységekben és Szlovákia hegységeiben helyezkednek el. Faiparunk a többi ágazattal szemben (az építőanyag- és kerámiai ipart kivéve) elegendő nyersanyagtartalékokkal rendelkezik. Több mint 15 millió köbméter fát termelünk ki évente, ebből a CSSZSZK 66,3, az SZSZK pedig 33,2 százalékot. A kitermelt mennyiségnek mintegy háromnegyed része tűlevelű fa, túlnyomórészt lucfenyő. Szlovákiában a tű- és lomblevelű fák mennyisége nagyjából egyenlő. A CSKP XIV. kongresszusának határozatai alapján az elmúlt években jelentősen megjavítottuk a faanyag, főként a szlovákiai lombfatartalékok komplex felhasználását, s megteremtettük a feltételeket qz eddig kihasználatlan fahulla- dékfélék feldolgozására. Gondoskodtunk az erdő termőképességéről és biológiai fűnk* dóinak növeléséről. A fakitermelést az erdők termőképességével összhangban növeltük. Ugyanakkor rendszeresen gépesítettük a fakitermeléssel és a kezeléssel járó munkáikat. A fafeldolgozó iparban elsősorban a deszkát helyettesítő, nagy felületű szerkezeti anyagok, a forgács- és rostlemezek gyártásának gyors fejlesztésé* re helyeztük a súlyt. A terme» lés növekedését főként a meg* levő kapacitások korszerűsítésével értük el. Szlovákiában korszerű faipari kombinátokban folyik a termelés. A tűlevelű fákat a Banská. Bystrica-i „Smrečina“ vállalat dolgozza fel, részben forgácslemezek gyártására. A dél- és kelet-szlovákiai lomblevelű erdőkben kitermelt tölgyet és bükköt. a zvolení Bučina kombinát hasznosítja. A cellulózgyártás szlovákiai növekedését a lombfa jobb felhasználásával biztosítottuk, s a CSKP XIV. kongresszusa határozatának értelmében e célra bővítettük a hencovcei és korszerűsítettük a žllinai cellulózgyárat. Csehszlovákia — tekintve erdeink gazdagságát — a cellulóz-, a papír- és a kartonpapír legnagyobb gyártói közé tartozik (csaknem 250 ezer tonnaj. A világ, s közte hazánk faiparának az utóbbi egy két évtizedben végbement fejlődése azt bizonyítja, hogy egyre inkább tért hódít a rétegelt lemez, a farostlemez és a forgácslap, továbbá a papír- és a kartonlemez gyártása. A világ elsődleges fafeldolgozó iparának szerkezetében lényeges változás megy végbe, ami minden bizonnyal erősödni fog a jövőben. Csökken a sok értékes anyagot, sok élő munkát és beruházást igénylő ágazatok jelentősége és nő a nagyobb tömegben rendelkezésre álló, viszonylag kevésbé értékes nyersanyagokat, kevesebb eleven munkát, viszont több beruházást igénylő faipari ágazatok jelentősége. Ennek megfelelően várhatóan lelassul a fű- részáruipar fejlődése, míg a különböző lemezeket előállító iparágak, továbbá a cellulóz- és a papíripar jelentősége gyorsan növekszik. MARCI ÖDÖN
