Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 14. szám, péntek

A matematika korszerű oktatásáért A holnapra készülünk „A tudományos-techni­kai forradalom iramát mindenki érzi. Ott van a gyermekek álmaiban és a felnőttek gondjai­ban ... A jövő mindenki­nek ügye, aki gyermekét szereti. Alakulásáért a társadalomnak kell fele­lősséget vállalnia.“ MARX GYÖRGY Sok vita folyik napjainkban a hatékonyabb matematikataní­tásról. A matematikaoktatás problémái iránti növekvő ér­deklődés világszerte különböző reformtörekvésekben jut kife­jezésre. Ez azzal magyarázha­tó, hogy a matematika egyre több tudományágba hatol be és ezeknek kutatóeszközévé válik. A matematika az iskolában oktatott tantárgyak rendszeré­ben is kezd különleges helyet elfoglalni. Eredményességo azonban — ha a ráfordított ti­zenhárom esztendőt tekintjük — nem kielégítő. A tanulók több­sége nem rajong a matemati­káért, s nem tanulja szívesen. Az emberek zömében ellenszenv él az egzakt tudományokkal, s főleg a matematikával szem­ben. Ha erről beszélnek, eszük­be jutnak az iskolai matemati- kaórák, s szorongva gondol­nak azokra a kínokra, melye­ket egy-egy példa megoldása közben kiálltak. Nem vitás, hogy az a tanuló, aki nem ta­lál benne érdekességet, aki csak kényszerből tanulja, so­kat gyötrődik a matematika miatt, és munkájának nincs eredménye. Túlságosan elter­jedt a közvéleményben az a hie­delem, hogy a matematikát csak bizonyos „kiválasztottak“ tanulhatják meg. Ez a felfogás annál Is inkább veszélyes, mi vei nagyon gyakran a gyengébb tanulóknál azzal az elvvel pá­rosul: — Minek tanuljam, ha úgy sem értem? Az idegenke­désnek azonban több oka is lehet. A társadalmi közfelfogásban még számos olyan nézet van, mely gátolja a matematika eredményesebb oktatását. Ezzel a ténnyel szembe kell nézni, és igyekezni kell ezen változtat­ni. Mindenképpen el kell osz­latni azt a tévhiedelmet, hogy a matematikai ismeretek meg­értéséhez és felhasználásához különleges képességek, szüle­tési adottságok szükségesek. Igen kedvező, ha egyes tanu­lók szeretik a matematikát és érdeklődnek problémái iránt. Igyekezni kell ezt a tanítás motiválásával minél több tanu­lónál elérni. Ehhez olyan pe­dagógiai munka szükséges, amely a tanuló számára felsza badult, örömteli tanulást bizto­sít. Az iskolai oktatás legfonto­sabb tényezője a pedagógus. Ez tűnik ki Kolmogorov szov­jet matematikus vallomásából is: „Csak az taníthatja jól a matematikát, akit rabul ejtett a matematika, és aki élő és fejlődése teljében levő tudo­mánynak látja. Valószínű, sok középiskolai tanuló tapasztalat­ból tudja, hogy ilyen tanár mellett a matematika vonzó, könnyű és megközelíthetővé válik.“ A pedagógus nem alkal­mas nevelői teendőinek ellátá­sára, ha nem tud örülni tanít­ványai sikereinek, ha félté­keny azok eredményeire, ha dicséretei kimértek, érzelmek­től mentesek. A matematikatanításban mu­tatkozó gyenge eredmények oka részben az is, hogy sok peda­gógus nem tulajdonít kellő fontosságot a tudatos, gondos tervezésnek, hanem gyakran ösztönös, esetleges megoldások­ra és a rutinra szorítkozik. Meggyőződésem, hogy az iskola vonzó ereje is fokozódik azál­tal, ha az oktató sajátos mó dón reagál a társadalmi igé­nyekre, s hagyománnyá ková­csolja a tanulmányi versen vek­re való [elkészülést. Nagyon sok függ a pedagógus irányító munkájától; egy-egy ilyen ver­senyen való szereplés döntően befolyásolhatja a tanuló továb­bi tevékenységét, önállóságá­nak fejlődését. A legnagyobb kifogás a matematikatanítás el­len, hogy a tanulók nem ta­nulnak meg logikusan gondol­kodni. Ezt valóban el kell is­mernünk. Mi anyagot tanítunk, lehetőleg sok anyagot, de ez nem elég. Sok esetben kevesebb anyaggal előbbre futnánk. En­nek fő feltétele a valóban fon­tos részek súlypontozása. Mit milyen szintre kell emelnünk. Abban az irányban kell halad­nunk, hogy tanítványaink önál­lóan el tudjanak Igazodni a szakkönyvekben, táblázatokban és feladatokat tudjanak megol­dani. A jelen, de még inkább a jövő embere csak úgy állhat­ja meg a helyét, ha megfelelő ismeretekkel és készségekkel rendelkezik ahhoz, hogy eliga­zodjék az egyre növekvő isme­retek világában. A tanítási órákon folyó tervszerű munka nagy mértékben csökkentheti a tanulók túlterhelését. Élnünk kell pedagógusi szabadságunk­kal, alkotó önállóságunkkal. Itt is sok függ a matematika oktatójától. Ezt igazolja az a tény is, hogy vannak tanítók, akik a mostani tanterekkel és tankönyvekkel dolgozva kiváló eredményeket érnek el tanítvá­nyuk önállóságra, logikus gon­dolkodásra nevelésében. Sokszor és sokan felteszik a kérdést: A matema­tikának anyanyelven való ta­nulása jelent-e külön nehézsé­get a főiskolára való bejutás­kor, illetve ennek végzése köz­ben? Látszólag igen, a valóság­ban nem! A nehézséget valóban nem a szlovák nyelv tökéletes ismeretének a hiánya, hanem a matematikai ismeretek hiánya okozza. Ahhoz, hogy valaki ma­tematikai ismereteket igénylő főiskolára vagy egyetemre ke­rüljön és azt elvégezze, a leg­fontosabb, hogy ismerje a ma­tematikát. Ennek az ismeretnek két oldala van: a fogalom meg­értése és a megértett összefüg­gések alkalmazásának a készsé­ge. Az anyanyelven való ta­nulás éppen a megértést, a fo­galmak tartalmának elsajátítá­sát könnyíti meg. Amikor a ta­nulóknak az összefüggéseket anyanyelven magyarázzák, ak­kor figyelmüket teljes egészé­ben a matematikai lényegre tudják fordítani. Mas esetben a tanulónak, a matematikai lé­nyeg mellett az egyes szavak, kifejezések jelentésére is ügyel­nie kell, s ez már megosztott figyelmet követel, így az anyag elsajátításának a hatásfoka ki­sebb. Egyébként a matematika szaknyelve annyira nemzetkö­zi, hogy ez lényegesen csök­kenti a nyelvi nehézségeket. Ha az újdonsült főiskolai hall­gató szilárd matematikai alap­pal rendelkezik, könnyebben épít rá még akkor is, ha a fel­sőoktatási intézményben már nem az anyanyelvén közük az ismereteket. Évek óta szaporodnak a rossz tapasztalataim a középiskolá­ból, a gimnáziumból hozott tu­dást illetően. Az érettségizettek többsége nem dolgozott mate­matikai szakkörben és ennél­fogva nincs verseny nyújtotta élménye. Más szóval, nem vet­lek részt matematikai olimpiá- szon és egyéb matematikai ver­senyen. A verseny ösztönzőleg hat az élet minden területén, így a tanulásban is. Kimagasló teljesítményekre ott van lehető­ség, ahol az általános színvo­nal is magas. A jó szellemben irányított versengés és az átla­gon felüli teljesítmény elérése azonban a tömegek általános eredményeinek emelését felté­telezi. Az utóbbi gondolatot kell szem előtt tartanunk ak­kor is, amikor a matematikai olimpiásszal és egyéb tanul­mányi versenyekkel foglalko­zunk. Ha az általános színvo­nal emelését tűzzük ki célul, akkor a kiváló versenyző mint­egy ,,melléktermékként“ adó­dik. Az alapiskolák és a gimnáziumok matematikaoktatásával foglal­kozó bratislavai konferencia egy sor fogyatékosságra muta­tott rá. Többek között hangsú­lyozta, hogy a matematikában nagyon jó tanulmányi eredmé­nyeket elérő pedagógusok mun­káját jelentős politikai-nevelő tevékenysegként kell értékelni. A matematikaoktatás helyzeté­vel és feladataival foglalkoz­va a párthatározat is megálla­pítja, hogy az iskolának a ta­nulókban a gondolkodást fej­lesztve a továbbtanulás vágyát kelt kialakítani és képessé kell tenni őket az állandó önműve lésre. Ezt a gondolatot viszi tovább a párthatározat, amikor a matematika megszerettetésé nek és tanításának a kulcsfon­tosságát hangsúlyozza. Az említett párthatározatok­ból világosan kitűnik, mennyi­re égető kérdés a matematika eredményesebb oktatása. Ebből a szempontból még az iskola igazgatók személyes magatartá­sa sem lebecsülendő. Aki ar­ra vállalkozott, hogy mások munkáját irányítsa, példát kell mutatnia, s hogy pozitív vagy negatív példát mutat-e, az az eredmény szempontjából egy­általán nem lehet mindegy. Az az igazgató, aki az alkotó kéz deményezés motorját üres já­ratra kényszeríti, nem a mában él. A tegnap embere, s nincs erkölcsi alapja, hogy a jövő fe­lé vezesse a szocialista iskola rendkívül bonyolult és érzékeny gépezetét. A tantestületben azt az igazgatót becsülik, aki sze­mélyes felelősségét nem hárít­ja át másokra, aki munkatár­saiért kiáll, nem vét anyagi és erkölcsi érdekeik ellen; aki jól átgondolt feladatokat ad; korrekt és nem hajhássza a népszerűséget, aki értékeli a munkát és nemcsak a hibákat keresi. Szerencsére vannak jó példával elöljáró igazgatók. Nem szeretik a pedagógusok viszont azt a vezetőt, aki szél­sőségesen hangsúlyozza vezetői mivoltát. A közösség önművelő erejére számíthat az a vezető, aki megtalálja ebben a kérdés ben is az összhangot a tantestü­lettel. Ennek felismerése az igazgató számára komoly, meg­alapozott tekintélyt biztosít. A pedagógus számára pedig ki­egyensúlyozott légkört, a nyu­godt munkavégzés biztonságá­nak érzetét adja. Végül szóljunk a pedagógu­sok önképzéséről. Az a tanár, aki maga Is állandóan tanul, fogékonyabb a tanulók tanulá­si problémáinak megértése iránt, mint az, aki napról nap­ra felejt, s évről évre a saját megszokott eljárásait ismétli. Mindent meg kell tenni azért, hogy a pedagógusok állandóan tájékozódhassanak a szakmai újdonságokról. Gondoskodni kell a cseh és a szlovák nyel­ven megjelenő segédanyagok rugalmas lefordításáról, mert ezek hiánya pótolhatatlan vesz­teség. írásomban nem érintettem több fontos kérdést, mint pél­dául a továbbképző tanfolyam problémáit, hazai magyar köz- művelődésünk irodalomközpon­túságát, valamint a számunkra is hasznos magyar' nyelven megjelent szakkönyvek Magyar- országról, a Szovjetunióból, Ro­mániából és Jugoszláviából va­ló intézményes behozatalát stb. Nyilvánvaló, hogy egy-egy fel­vetett gondolat alapos tanulmá­nyozást igényelne. A problé­mák megválaszolása azonban a matematikatanítás módszertaná­nak— vagy ahogyan napjaink­ban mondjuk — a matematika tantárgypedagógiájának a fela­data. OLÁH GYÖRGY adjunktus Nitrai Pedagógiai Fakultás BŐVÜL A DUMÁM E'N TI MÚZEUM HATÁSKÖRE Igényesebb ludoniányos-kuüiló munka Feltárták az ,,Aranyember" sírját • Természetvédelem; tudományos dolgozók nemzetközi összefogásával # A kelta ásatások eredményei # Sor kerül a komáromi bástyarendszer restaurálására A Nyugat szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság határozata alapján 1975. január 1 tői területi hatáskörrel ruházták fel a komáromi üunamenti Múzeumot. Hogy ez milyen változáso­kat hozott az intézmény belső életében, arra Kajtár József igazgatótól kértem választ. — Tevékenységünkkel már eddig is jóval túlléptük a já­rás határait — tájékoztatott —, s ezekután feladatul kaptuk, hogy természettudományos és régészeti vonalon működési kö­rünket az egész Duna mentére terjesszük ki. Módszertanilag irányítjuk majd a dunaszerda helyi és az érsekújvári járáso­kat, de gyűjtőterületünk a Bra- tislava-vidéki járás területére is kiterjed. Ez főleg a régésze­ti ásatásokat érinti, a római kori leletek feltárását. Úgy­szintén az egész Duna-szakasz- ra kiterjed az ornitológiai (ma­dártani), kutató és gyűjtőmun­ka, s nem utolsósorban az 1919 es Magyar Tanácsköztársa­ság hatásának vizsgálata e te­rületeken. — Ismét megnyitotta kapuját a komáromi görögkeleti temp­lom, melynek külső és részben belső javítását az 1972—74-es években végezték el. E műem­lék értékét nem külső jegyei adják meg, hiszen építészeti mtfs fölmérését 35 tudományos dolgozó végzi, akiket különbö­ző egyetemekről és kutatóinté­zetekből hívtunk meg. A kuta­tómunka az állami terv kereté­ben folyik, a növény- és állat­tani, geológiai, halászati stb. fölméréseket az év első felében befejezzük, majd az eredmé­nyek feldolgozása után publi­káljuk azokat. Ezzel a követ­kezőre akarunk választ adni: milyen intézkedések szüksége­sek ahhoz, hogy az eredeti ve­getáció ezeken a területeken megin ara dha sson. — Az archeológiái részleg is számos sikeres akciót bonyolí­tott le Ratimorszky Piroska ve­zetésével. Az utóbbi két óv fo» lyamán a hetényi kelta temető föltárását és Naszvadon — a sajnos megrongált — ősmagyar temetkezés emlékeinek az ösz- szegyűjtését végezték. Folytat­ják a régészeti mentőmunkála­tokat ott, ahol földmunkákra kerül sor. Az idén a már em­lített kelta 'temetőhöz tartozó llllllllll 11111 A múzeumban már több színvonalas munkásmozgalmi tematikájú kiállítást rendeztek, és rendszeresen gyarapítják a meglevő ér­tékes anyagot. (Bíró Béla felvétele) szempontból nincs jelentősége. A látogatót elsősorban a 16.— 18. századból származó balkáni eredetű ikonok, az oldalfalakat borító stallumok (fafaragásos dombormű) ragadják meg. A városban számos szerb és más nemzetiségű kereskedőcsalád élt. Ezeknek egyike volt Do­monkos János is, akiről Jókai híres „Aranyemberét“ mintázta. • Igazgató elvtárs, ezzel kap­csolatban milyen érdekességet tud mondani? — Domonkos János síremlé­ke eddig a görögkeleti temető­ben volt található, ezt a város átrendezése (útépítés) miatt a közeljövőben felszámolják. A síremlék exhumálásával jelen­tős irodalomtörténeti értéket mentünk meg az utókor szá­mára. • Mit találtak a sírban? — Domonkos János (1768— 1Ö33) és testvére Domonkos Sándor, továbbá Bosanyi Rezső- né, szül. Domonkos Katalin és egy ismeretlen személy csont­vázát. Napvilágra kerültek az .Aranyember“ ruhafoszlányai, a koporsók vasmaradványai, va­lamint Domonkos Katalin fa­keresztje. A kriptában talált maradványokat tavaly decem­berben a görögkeleti templom bejáratának jobb oldalán he­lyeztük el, ugyanitt állítjuk fel -- eredeti állapotához hűen — a síremléket is. • Nagyarányú, a természet- védelemmel kapcsolatos kutató munkát is végeznek. Hallhat­nánk erről bővebben? — Múzeumunk két éve nem­zetközi szimpóziumot rendezett az ornitológusok részére, me­lyen megtárgyaltuk a Duna mente természetvédelmének kö­zös lehetőségeit. A cél az, hogy a növény- és állatvilág legalább bizonyos területeken megma­radjon eredeti állapotában. Bio­lógiai osztályunk Pavol Binder vezetésével komplex kutató­munkát végez. A öiCovi (csl- csói) állami rezerváció egyet e­település föltárására fordítják figyelmüket, melynek helyét ma még csak megközelítőleg ismerik. A bemérésre és kuta­tómunkára a nyár folyamán ke­rül sor. — Az újkori történeti szaka­szon tovább folytatják a tárgyi emlékek gyűjtését és rendsze­rezését mindannak, ami egy ál­landó munkásmozgalmi történe­ti kiállítás megrendezéséhez szükséges. Mivel a múzeum épü­letében helyszűke miatt nem tudnák elhelyezni, a vnb erre a célra egy külön épületben biztosított helyet. A rekonstruk­ciós munkálatokat a komáromi Házkezelőségi Vállalat a ha­zánk felszabadulása 30. évfor­dulójának tiszteletére tett szo­cialista kötelezettségvállalás keretében végzi. Remélhető, hogy még el>ben a negyedévben elvégzik. • Kajtár elvtárs, a műemlék- védelem terén milyenek a táv­lati terveik? — A komáromi bástyarend­szer — mely a Nádor-vonal uéven ismeretes, Komáromot félkörben bezáró, egykor 6 km hosszú védelmi rendszer része — geometriai bemérése 2 éve folyik. Már az időn elkészülnek a rekonstrukciós tervek. A 20 millió korona költséget igénylő munkálatokat csak fokozatosan lehet majd végezni. Az építés valószínűleg 1985-ben fejeződik be. Az elképzelések szerint az egész várrendszer kulturális és turisztikai célokat fog szolgál­ni. — Munkánknak jelenleg leg­inkább a helyszűke szab hatá­rokat, nincs lehetőségünk to­vábbi, állandó jellegű kiállítá­sok megrendezésére. Szükség lenne raktárhelyiségekre, egy konzervátor-restaurátor műhely­re stb., hiszen tárgyi gyűjtemé­nyünk már meghaladja a 40 ezer darabot. Már az elmúlt év­ben sem tudtunk nagyobb mé­retű tárgyakat (klasszikus me­zőgazdasági szerszámok, régi lakberendezések) beszerezni, kiállításukról nem is beszélve MALINAK ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents